Rogán Antal máris bevetette a csodafegyvert: ránövesztett MZP jobb vállára egy kormánymédiás propagandistát

A politika olyan, mint a foci vagy a szex: aki csak képernyőn szokta nézni, el sem tudja képzelni, milyen vicces élőben.

Ez még a magyar választási kampányokra is igaz. Pénteken reggel például arra a jelenetre érkeztem a Móricz Zsigmond körtérre, hogy Instahalmi Ágnes MSZP-s influencer éppen azt mondja Márki-Zay Péternek László Imre DK-s újbudai polgármesterre mutatva, hogy

„ő tényleg orvos!”

Azért tartózkodtunk mindannyian 9-kor a Móriczon, mert az Egyesült Ellenzék itt röffentette be a budapesti kampányát, hogy Márki-Zay Péter a nap során európai értelemben vett forgószélként söpörjön végig a fővároson, óránként újabb köztéren tartva közönségtalálkozót és sajtótájékoztatót, a helyileg illetékes ellenzéki jelöltek társaságában.

Az események a Móriczon – mint a világ összes politikusokat is felvonultató sajtótájékoztatóján és egyéb médiaeseményén – úgynevezett médiabeszélgetéssel kezdődtek. A fellépésre váró főszereplők ilyenkor olyan stílusban imitálnak laza csevegést, mint amikor a színészek suttognak a színpadon. De mivel a politikusok nem profi színészek, ezek az újságírói füleknek és kameráknak is szánt, eljátszott magánbeszélgetések általában úgy hangoznak, mintha egy amatőr szereplőkkel felvett áldokumentumfilm forgatásán járnánk. Ennek a műfajnak Instahalmi a királynője, aki úgy döbbent meg Hódmezővásárhely meteorológiai viszonyain – “ESETT a hó? És MEGMARADT?” –, mintha az ismert csongrádi mezővárost eddig Athén környékére tippelte volna.

A körtéren felállított ellenzéki pultok előtt jó negyedórán, húsz percen át tartott a bemelegítés: az egymás után érkező ellenzéki politikusok kis csoportokban csevegtek, körülöttük újságírók, tévéstábok és kormánymédiás heccemberek gomolyogtak, az egészet pedig néhány választópolgár figyelte néhány méter távolságból.

Már ebben a fázisban is Márki-Zay volt a legdinamikusabb figura, szorgos méhként rárepülve sorra az összes ellenzékire. Az egyikkel a melegellenes kormánykapányról, a másikkal a reggelijéről (franciasaláta + sóskifli) konzultálva.

Azt, hogy minden választónak, pártpreferenciától függetlenül, érdemes élőben politikai eseményekre járnia, semmi sem illusztrálta jobban annál, mint hogy még én, a politikáról gyakran író riporter sem tudtam péntek reggelig, hogy Márki-Zay Péternek van egy úgynevezett parazita ikertestvére. Ez az a jelenség, amikor az anyának egyszerre két petesetje termékenyül meg, de a méhen belüli növekedés közben az egyikük látszatra felszívódik, ám valójában beépül a nagyobb ikertestvér testébe, hogy a végén beleékelődve szülessen meg.

MZP parazita ikre a politikus jobb vállára nőtt rá, és a legtöbb ilyen ikertől eltérően majdnem akkorára nőtt, mint a gazdateste, felnőtt korában pedig a fideszes kormánymédia alkalmazottja lett belőle. A kezében végig mikront tartó Iker tényleg soha, egy pillanatra sem vált le Márki-Zayról, mindenhová követte. A szituáció olyankor lett igazán abszurd, amikor az ellenzéki jelölt leállt beszélgetni egy választóval vagy valamelyik politkustársával. A rátapadt fiatalember ugyanis ilyenkor is ott maradt, az arcuk maximum 30 centire egymástól, hogy rövid idő múlva ő maga is megpróbáljon bekapcsolódni a beszélgetésbe.

Ha Eugene Ionesco ezt meghallja, garantáltan kikel a sírból: az abszurd színház legszebb napjaira emlékeztetett, ahogy MZP elmélyülten beszélget valakivel, miközben a hozzánőtt Rogán-beosztott folyamatosan beszél hozzájuk Márki-Zay jobb válla mellől, ők viszont nemhogy nem válaszolnak neki, hanem úgy tesznek, mintha észre sem vették volna.