
Pandémia, metaverzum, post-truth – a régi világ sokak szerint eltűnőben van. Andrey Mir szerint azonban eltűnőben van az a szakma is, ami a régi világról segített képet kapni – az újságírás.
Mir (akkor még Mironyiscsenko néven) a Szovjetunió összeomlása után újságíróként dolgozott Moszkvában, ma már egy kanadai egyetemen oktat médiáról, kommunikációról. Postjournalism and the death of newspapers. The media after Trump: manufacturing anger and polarization (Poszt-újságírás és az újságok halála. A média Trump után: a düh és a polarizáció termelése) című könyve az újságírás és a „régi média” jelenét és kilátásait vizsgálja egészen eredeti szemszögből és gondolatokkal.
Azt jósolja, hogy a sajtó a 2030-as évek közepéig teljesen összeomlik. Elsősorban azért, mert már nem létezik az a gazdasági-technológiai környezet, amiben az újságok nagyjából 500 éves történetük során működtek.
Mir szerint „az újságírást vagy lentről fizetik azok, akik olvasni szeretnék a híreket, vagy fentről azok, akik azt szeretnék, ha mások olvasnák a híreket”. Ez utóbbi vagy a hirdetőket jelenti, vagy valamilyen politikai szereplőt. Történelme során az újságírást jellemzően fentről fizették, a 20. századi virágzás idején többnyire a hirdetők.
Mára azonban mind a hirdetők, mind a politikusok az internet és a közösségi média felé fordultak, hiszen ezek segítségével hatékonyabban tudják célba juttatni üzeneteiket, mint a hagyományos sajtón keresztül.
„Lentről” pedig, ahogy a történelem során szinte mindig, most sincs elég kereslet a sajtó eltartására. Mir szerint az egyetlen többé-kevésbé sikeres üzleti modell az utóbbi évtizedben a médiában a „tagsági” modell, amiről egyébként érdekesen állapítja meg, hogy ilyesmivel először maga Marx próbálkozott az általa főszerkesztett Neue Rheinische Zeitungnál, és Lenin is így próbálta eltartani a kommunista orosz emigránsok lapját, az Iszkrát. Ügyet árultak, nem híreket.
Mir úgy látja, hogy ez a modell sem jelent biztos túlélést a média számára, ráadásul alapvetően megváltoztatja az újságírást mint szakmát. Szerinte mind a közpénz, mind a milliárdos tulajdonosok jobban segítenek a szerkesztőségeknek megőrizni a függetlenségüket, mint az új modellt finanszírozó alapítványok és előfizetők/tagok. Mir természetesen nem a magyar közegre gondol, amikor arról ír, hogy a közmédia és a sajtószabadság értékeit nagyra tartó milliárdosok lehetnek a szakma megmentői. Szerinte ezekkel szemben a nonprofit alapítványok a saját ügyük reklámozását várják el a támogatott újságoktól, az előfizetők/tagok pedig azt, hogy a saját véleményüket és világnézetüket lássák megjelenítve a lapban, aminek pénzt adnak.
Összességében a gazdasági és technológiai környezet változása az, ami Mir szerint az újságírás helyett poszt-újságírást hoz létre. A sajtóban egyre több lesz a vélemény, mert ezeket olcsóbb előállítani, mint nagy oknyomozó anyagokat, és mert a hírekből már olyan túlkínálat van az interneten, hogy azokból nincs értelme többet gyártani, és nem is lehet értük pénzt kérni. De a véleménycikkek, illetve a tévében híreket magyarázó fejek szaporodását leginkább az okozza, hogy az újságírásért még fizetni hajlandó közönség ezt várja el. Ez az újságírást az aktivizmus, sőt, a propaganda irányába tolja el az egész világon – legalábbis Mir szerint, aki ezt a fajta új sajtót nevezi poszt-újságírásnak.
Könyvében azt állítja, hogy ez nemcsak kényszerű, kétségbeesett modellváltás, hanem káros is társadalmilag, mert szükségszerűen növeli a társadalmon belüli megosztottságot, polarizációt. Amíg a hirdetők által finanszírozott média inkább szebbnek akarta láttatni a világot, addig a tagok/olvasók által eltartott sajtó abban érdekelt, hogy az minél ijesztőbbnek tűnjön, mivel a közönséget ez ösztönzi fizetésre/adományozásra:
„a klasszikus újságírás objektív próbált lenni, és olyannak bemutatni a világot, amilyen. A poszt-újságírás viszont irányt mutat, és olyan világot mutatja be, amilyet szeretne”.
Könyve utolsó oldalain Mir arról ír, hogy ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez a polarizáció milyen technológiai-környezeti hatások eredménye, megtanulhatjuk elfogadni. Mert szerinte nem feltétlenül az a jó kérdés, hogy „miként tudjuk megszüntetni ezt a megosztottságot”, hanem az, hogy „hogyan lehet vele együtt élni”.
Andrey Mir – a kérésére emailben feltett – kérdéseimre írásban válaszolt.

A világ második legégetőbb kérdése az – közvetlenül a klímaváltozással kapcsolatos után –, hogy mit akar Kína. Akar egyáltalán valamit? Mennyire határozottan akarja? Globális vagy regionális tervei vannak? Hosszú vagy rövid távban gondolkodnak? Egyáltalán ki az, aki ott ezen gondolkodik? Milyen esélyeik vannak a terveik megvalósítására?
Valamennyi kérdéshez oda lehet biggyeszteni kiegészítésként: és mit reagálnak erre az amerikaiak? Ahhoz ugyanis nem fér kétség, hogy az ország, amely egészen a közelmúltig a világ egyetlen valódi szuperhatalma volt, kénytelen lesz reagálni a kínai tervekre, akármik is legyenek azok.
Rush Doshi könyve, a The Long Game: China's Grand Strategy to Displace American Order (A hosszú táv: Kína nagy stratégiája az amerikai rend leváltására) mindkét kérdéscsoportra érdekes válaszokat ad. Arra is, hogy mit akarhat Kína, és arra is, hogy mi lehet erre a válasza annak az Amerikának, amelynek muszáj kezdenie valamit a kihívással.
Amikor a könyvet írta, Doshi még a Brookings Institute kutatóintézet/think tank egyik vezetője volt, 2021 elején viszont csatlakozott Joe Biden Nemzetbiztonsági Tanácsához, ahol a kínai ügyekért felel. Könyve így nem csupán egy tudós teóriája, ami lehet telitalálat vagy tévedés, hanem immár annak a lenyomata, hogy mit gondolnak ma Washingtonban a kérdésről, és milyen politikai, katonai, gazdasági válaszokat adhatnak.


A „családtervezés”/„fogamzásgátlás” legjobb módszere minden életkorban más. Akinek kamasz fia van, könyörögjön neki, hogy húzzon óvszert. Akinek kamasz lánya, az javasolja neki a fogamzásgátló tablettát, hogy akkor se keveredjen bajba, ha olyan fiúval találkozik, akinek a szülei nem könyörögtek eleget az óvszerhasználatért, vagy esetleg nagy ívben szarik arra, amit a szülei kérnek tőle.
Egy bizonyos életkor felett azonban érdemes stratégiát váltani. Ez az életkor mindenkinél más, de arról a pillanatról beszélünk, amikor az ember már biztos abban, hogy nem szeretne (több) gyereket, viszont bízik benne, hogy szex még lesz. A nő, aki nem monogám kapcsolatban él, valószínűleg jobban teszi, ha továbbra is maga gondoskodik a fogamzásgátlásról. Szóló férfiak és párok esetében viszont ez már nem így van. Ők sok módszer közül választhatnak, de ezek nagy részével súlyos gondok vannak.
A női, hormonalapú fogamzásgátlók olyan szájon át bevett, illetve a hüvelybe felhelyezett gyógyszerek/gyógyászati segédeszközök, amik hosszú távon nem tesznek jót az emberi testnek és elmének. Hangulatingadozások, furcsa fizikai tünetek a mellékhatásaik, amikkel egyszerűen nem jó együtt élni. Az ezeket magába toló nő partnereként sem.
Ott van még a Real Madrid mögötti második leggusztustalanabb, leglelombozóbb, leghangulatgyilkosabb dolog a jóisten ege alatt, a gumi óvszer, valamint az olyan kőkorszaki módszerek, mint a hőmérőzés, a naptározás és a megszakított közösülés. Ha a jó ízlés és a józan ész kombinációja ezeket is kizárta, már csak a sebészeti sterilizáció marad, és csupán annyit kell eldönteni, hogy a férfi vagy a nő feküdjön kés alá.

Az internet, valamint a szex- és pornóipar hozzá vannak szokva az időről időre mindent felforgató forradalmakhoz, azonban az OnlyFans 2021 augusztusában még így is nagy vihart kavart. Minden azzal kezdődött, hogy augusztus 19-én közleményt adott ki a szexet árusító és vásárló milliókat hatékonyan összekötő weboldalt működtető cég:
„Annak érdekében, hogy biztosítsuk platformunk hosszú távú fenntarthatóságát, és továbbra is vendégül láthassuk alkotók és rajongóik minél szélesebb közösségét, fejlesztenünk kell tartalomügyi előírásainkat.”
A kellően bullshitszagú PR-szöveg a gyakorlatban azt jelentette, hogy az OnlyFans október 1-től letilt minden, szexuális jellegű tartalmat. Hogy ez pontosan mit jelent, azt az „alkotók és rajongók” is csak találgatni tudták, de a konszenzus az volt, hogy a pucérság maradhat, de minden, ami ezen túl van, be lesz tiltva.
Az OnlyFans új szabályozása így a világ egyik legnépszerűbb pornóoldalának végét jelentette volna. Augusztus 25-én azonban, miután a döntés felbolygatta a szexipart, és a világ összes valamire való újsága foglalkozott az ügy hullámaival, az OnlyFans váratlanul bejelentette, hogy vissza az egész, mégis maradhat minden tartalom.
Erősen kérdéses, hogy ez az ügy lezárását jelenti, vagy lesznek-e újabb fordulatok. Az viszont biztos, hogy az OnlyFans körüli kavarás nem csak a pornóiparról szól, hanem számtalan érdekes kérdést felvet a szexpiac természetéről és szabályozhatóságáról, erkölcsről, erőszakról és elnyomásról, szólásszabadságról, cenzúráról, cenzorokról és végső soron a komplett internet szabadságáról is.
A 2016-ban alapított OnlyFans egy újabb állomása volt a technológiai újításokra mindig rendkívül nyitott pornóipar gyors fejlődésének. Amióta az 1960-as évek szexuális forradalmának következményeként a pornó a világ jelentős részén legalábbis megtűrt, viszont komoly akadályokkal nehezített pályára kényszerített üzlet lett, a kínálati oldal csak kreatív megoldásokkal és folyamatos megújulással tudta kiszolgálni a fogyasztókat.

Kellemes szombat reggelt! Ez a Reggel 4, a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása.
Minden szombat reggel emailben küldjük el azokat az anyagainkat, amiket az utóbbi napokban írtunk a 444-re, és tökéletesek hétvégi olvasgatáshoz. Itt tudsz feliratkozni erre, és minden hétköznap reggel küldött hírösszefoglalónkra.

Jobb helyzetben éri Magyarországot a negyedik hullám, mint az előző, de a be nem oltottak között végigsöpör majd a járvány – Sok lesz a fertőzött, azok is megbetegedhetnek, akik be vannak oltva, azok pedig szinte biztos, akik elutasították a vakcinát. A nagy kérdés az, hogy hányan kerülnek kórházba, és mennyire bírja majd az egészségügy.

Havi 170 ezer forintot kért a főnővér, hogy az idős nő bennmaradhasson az osztályon – Egy budapesti kórház krónikus osztályán dolgozó főnővér havonta 170 ezer forintot kért azért cserébe, hogy ne rakjanak ki egy ápolásra szoruló idős asszonyt az osztályról. Az információnk alapján már rendőrségi nyomozás is indult a főnővér ellen.

Matolcsy György vs Orbán-kormány: egy családi viszály története – Az elmúlt időben a jegybankelnök egyre többször és egyre élesebben kritizálta az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját. Cikkei és nyilatkozatai alapján próbáltuk összerakni, mi is az egykori miniszter baja a kormánnyal.

Ki védje a gyerekeket? Pár év alatt állami gondozottak ezreit bízták az egyházakra – Az állam helyett egyre inkább az egyházak felelnek azokért a nehéz sorsú gyerekekért, akik nem élhetnek a vér szerinti szüleikkel. Kinek jó ez, és kell-e vajon keresztet vetni?

Itt lestrandoltak minden hagyományt – Füreden már két benzinkút működött, amikor Tótvázsonyban még keresztet vetettek a helyiek, ha megláttak egy autót. Hogyan roppant meg a balatoni őslakosság kultúrája a turizmus elképesztő modernizációs nyomása alatt? Schleicher Vera néprajztudóssal beszélgettünk a balatoni őslakosság és a nyaralók évszázados konfliktusáról.

Az új vadászati kiállítás szenzációja a fiatal Szájer József erdei Covid-bulijáról előkerült pompás olajfestmény – A Kulában született Jakobey Károly 1861-es, “Zöldben” című munkája azt a pillanatot örökíti meg, amikor a még költőien fiatal Szájer és három haverja a zöld hatására már mozdulni sem tudnak. És ez még csak a Vadászati Világkiállítás előeseménye, mi lesz itt még! Helyszíni riport Semjén Zsolt birodalmából.

5 beszédes ábrán a közelgő világvége: így válik lassan élhetetlenné a Föld – A korábban legfeljebb évtizedenként egyszer tapasztalt aszályok, árvizek és hőmérsékleti rekordok a lakhatatlanság határáig megváltoztathatják a földi ökoszisztémát.

Húsevő rákok támadtak meg egy horgászt a Balatonban – A horgász Szily László. A lábamra tapadó vérszopó rákok látványa olyan hihetetlen volt, hogy a Limnológiai Intézet egyik kutatójához fordultam segítségért. Felajánlottam a tudósnak, hogy én leszek a csali, és újra bementem a vízbe, ez hozta el a megoldást.

Sci-fiben írta meg, hova vezet 30 éven belül a klímaváltozás, de nagyon nehéz nem véresen komolyan venni – Az amerikai sci-fi író, Kim Stanley Robinson tavaly megjelent könyve, a Jövőminisztérium a 2050 utáni elképzelt jövőben játszódik. De felvetései azóta a legnagyobb gazdasági lapokba is átszivárogtak, és az idei nyár eseményei után sokan nem jövőképként, hanem útmutatóként kezdték olvasni regényét.

A világunkat formáló tömeggyilkosságok – Indonéziában egymillió embert öltek meg aktív amerikai támogatás mellett a hatvanas években. Ez nem háború volt, hanem állami tömeggyilkosság, ami később más országokban is ölteteket adott. A Jakarta Method című könyv zavarba ejtő kérdést tesz fel: mit mond ez a kapitalista világrendről?

Jó reggelt! A hétvégén is ilyen idő lesz.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

Amikor májusban Karácsony Gergely bejelentette, hogy miniszterelnök szeretne lenni, sokan azt gondolták, hogy biztosan ő lesz az egyesült ellenzék jelöltje Orbán Viktor ellen. A nyár azonban nem kedvezett Karácsonynak, Jakab Péter és Dobrev Klára is sokat erősödtek, és már egyáltalán nem olyan világos, hogy hármuk közül ki a legesélyesebb az Orbán elleni meccsre.
Talán ő is észlelte, hogy lépnie kell, talán eleve így volt tervezve, de Karácsony csütörtökön látványosan beindította saját kampányát. Részben kényszerből: miután előző nap a DK javasolta, hogy a főváros vonja vissza a 2023-as atlétikai világbajnokság támogatását Karácsony közölte, hogy

Jó reggelt! 13 fok van Budapesten, és délután is alig lesz 20-nál több.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

Rusvai Miklós virológus szerint már most látni a szennyvízadatokból, hogy „a népünnepély megtette nem kívánt hatását”, és Budapesten és Szegeden már növekedik a koronavírus koncentrációja a szennyvízben. Szerinte ez jövő héttől valószínűleg már a koronavírussal fertőzöttek számán is látszani fog.
Rusvai arról is beszélt, hogy a legideálisabb az lett volna, ha augusztus 15-ig a gyerekek megkapták volna a második oltást is, így kialakult volna a teljes immunitás az iskolakezdésre. Így viszont az esetszámok az iskolakezdés után 8-10 nappal növekednek megint.

Jó reggelt! Legfeljebb 23-24 fok, kellemes napsütés.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

A most beinduló negyedik hullám jobb helyzetben éri Magyarországot, mint az előző, de a be nem oltottak között végigsöpör majd a járvány, Hosszabb cikkben vettük végig, hogy mi lehet a különbség a negyedik és a harmadik hullám hazai lefolyása közt:
Amiben jobban állunk:

Jó reggelt! 25 fok, kellemes napsütés várható.

Hétfőn kezdődött meg az ajánlások gyűjtése az ellenzéki előválasztáson.
Volt, aki már hétfőn bejelentette, hogy össze is jött neki a kellő számú ajánlás. Köztük van Karácsony Gergely, valamint az ellenzéki mezőny két, talán legbotrányosabb indulója: a szombathelyi DK-s Czeglédy Csaba és a zuglói MSZP-s Tóth Csaba. Őket érezhetően hajtja a bizonyítási vágy, és szeretnének azonnal erőt mutatni.

Kellemes péntek reggelt! Ez a Reggel 4, a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása.
Minden hétvégén emailben küldjük el azokat az anyagainkat, amiket az utóbbi napokban írtunk a 444-re, és tökéletesek hétvégi olvasgatáshoz. Itt tudsz feliratkozni erre, és minden hétköznap reggel küldött hírösszefoglalónkra.

Megérkezett Közép-Európába a negyedik hullám – A delta variáns úgy terjed, mint a bárányhimlő. Komoly veszélyben az oltatlanok, a félig oltottak és a Sinopharmmal oltott idősek egy része.

Választás jön az uradalomban – A járvány megmutatta a Fidesz-kormányzás legfőbb gyengeségét, de a választók hitét a valóság tapasztalása már alig befolyásolja. Az Orbán család körüli államkapitalizmus megszilárdult. Orbán és a Fidesz erősebb, mint 2018-ban volt, de az ellenzéki összefogás, a nemzetközi hangulat és a gazdaság bajai miatt a most induló kampánynak valós tétje van.


A világ valódi és önjelölt Afganisztán-szakértői most egyszerre vitatják meg, hogy mi fog történni a tálibok Afganisztánjában, és hogy mit kellett volna máshogy csinálnia az országot villámgyorsan hátrahagyó amerikaiaknak. Egyre többen helyezkednek arra az álláspontra, amit Francis Fukuyama foglalt össze az Economistban, és ami nagyjából azt mondja, hogy az amerikaiaknak menniük kellett, de azért lettek volna jobb megoldások. Fukuyama szerint
„A Biden-kormány hét hónapjának legnagyobb hibája az volt, hogy nem készültek fel Afganisztán gyors összeomlására. Bármennyire is váratlan volt, a kivonulást megalapozó döntések nem tűnnek valami bölcsnek, még akkor sem, ha utólag ez a kivonulás bizonyul a jó döntésnek.”
Mark Milley tábornok, az egységes vezérkar főnöke is arról beszélt, hogy mennyire váratlanul érte őket Afganisztán összeomlása:
„Sem én, sem bárki más nem láthatta, hogy egy ekkora hadsereg 11 nap alatt összeomolhat. Sokat fogjuk ezt utólag elemezni, de ennek még nem jött el az ideje.”
Lehet, hogy tényleg se Milley, se senki más a környezetében nem tudta elképzelni, hogy a tálibok napok alatt lerohanják azt az afgán hadsereget, amit az amerikaiak két évtizede pátyolgattak? Ez elképesztő rövidlátásról tenne tanúbizonyságot. A másik lehetőség az, hogy Milley hazudik, és Washingtonban pontosan tudták, mennyit érnek afgán szövetségeseik. Ez sem megnyugtatóbb sem Afganisztán, sem a világ kilátásai szempontjából.

Jó reggelt! Hoppá, háromnapos a hétvége.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

Az ellenzéki előválasztáson indulni akaró jelöltek szeptember 6-ig gyűjthetik az aláírásokat, fejenként 400 darabot kell összeszedniük. A 444 megyénként bemutatja, hogy kik gyűjtenek. Elsőnek Baranyában, ahol három képviselő és egy mulatós polgármester is van a jelöltek között.
Baranyában is lesznek érdekes előválasztási meccsek, de az már hónapok óta látszik, hogy a legizgalmasabb és egyben a legrosszabb hangulatú összecsapásra Budapest XIV. kerületében lehet számítani, ahol a korrupcióellenes harcos Hadházy Ákos indul a helyi kiskirály, az MSZP-s Tóth Csaba ellen.

Kevés dologban volt a világ szinte minden országában, kultúrájában egyetértés az utóbbi néhány száz évben. A ritka kivételek egyike a társadalmak meritokratikus szerveződésének szükségessége. Bár a meritokrácia csak néhány évtizedes szó, a gondolat, hogy a társadalom tagjai azon belül tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelő pozíciót töltsenek be, több ezer éve született meg.
Az Economist újságírója, Adrian Wooldrdige kiváló könyvet írt a meritokrácia múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A The Aristocracy of Talent: How Meritocracy Made the Modern World (A tehetség arisztokráciája: Így alkotta meg a meritokrácia a modern világot) Wooldridge szerint kulcsfontosságú pillanatban született.
„A demokrácia visszaszorulóban. A liberalizmus küszködik. A kapitalizmus már nem csillog fényesen. (...) A meritokrácia az egyetlen dolog, amit még univerzális ideológiának lehet nevezni.”
Nyilván nem lep meg senkit, de Wooldridge könyvének jó része arról szól, hogy mára a meritokrácia általános elfogadottsága is elkezdett erodálódni. Pedig a meritokrácia „a modern világot kialakító nagy forradalmak központi eleme volt”, és „a világban körbepillantva látszik, hogy a meritokrácia a jólét kulcsa”.

Jó reggelt! Ma sem lesz 25 fok Budapesten.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

Megérkezett Közép-Európába a negyedik hullám. Magyarországon több hetes fertőzési rekordok dőlnek meg a napokban, és bár a teszteken belül csak 1 százalék körül van a pozitívak aránya, ez is duplája a korábbinak.
Magyarországon most szinte semmilyen korlátozás nincs érvényben, védettségi igazolványt már csak zenés-táncos rendezvényeknél kérnek. Gyakoribb maszkviseléssel és persze az oltási program gyorsításával tompítható lenne a járvány terjedése.

Peking baráti kapcsolatokról üzent a táliboknak, de közben egyáltalán nem biztos, hogy örül a hatalomátvételnek – írtuk keddi cikkünkben. Moszkvában még ennél is rosszabbak a kilátások. Míg a kínaiak a nyilvánvaló biztonsági kockázat mellett a gazdasági lehetőséget és a nyugatra vezető utat is láthatják Afganisztánban, addig az oroszok számára az ország gyakorlatilag semmi hasznot sem ígér, gondot viszont annál többet.
Pedig a tálibok előrenyomulását, majd Kabul gyors elestét a világon sehol sem kommentálták olyan gúnyosan, mint az orosz propagandacsatornákon. Az amerikaiak kivonulása után az általuk épített afgán kormány és hadsereg három hónapig sem bírta, míg a szovjetek 1989-es távozása után az ő bábjaik három évig kihúzták – írták sok helyen, azt azért nem említve, hogy azalatt a három év alatt a Szovjetunió is szétesett, míg az Amerikai Egyesült Államoktól erre azért nem lehet számítani.
Szemben a menekülésről és evakuálásról egyeztető nyugati hatalmakkal, az orosz külügyminisztérium a tálibok kabuli bevonulása közben is világossá tette, hogy ők nem gondolkodnak ilyesmiben. Miután a tálibok, akiket egyébként Moszkva is terrorszervezetnek tart, átvették a hatalmat, a kabuli orosz nagykövet arról beszélt, hogy
„a helyzet Kabulban jobb, mint Ashraf Ghani elnök alatt volt. Úgy értem jobb a tálib terroristák alatt, mint Ghani alatt volt”.
A higgadt, az amerikaiaknak és helyi csatlósaiknak odaszúró nyilatkozatok mögött azonban alig leplezve ott voltak az orosz aggodalmak is. Kínának ugyan van 90 kilométernyi közös határa Afganisztánnal, de az a legendásan kies Wakhan-völgy végében található, míg Oroszországnak ha közvetlen nem is, de az egykori szovjet tagköztársaságokon keresztül több mint 2000 kilométernyi szárazföldi határa van Afganisztánnal.
A három érintett ország, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán ma is különböző Moszkva által vezetett biztonsági-gazdasági társulások részei, Putyin Oroszországának legbelsőbb érdekszférájához tartoznak, külső határaik gyakorlatilag az orosz birodalom határai. Különösen problémás az 1350 kilométeres afgán-tádzsik határ, amelynek mindkét oldalán az Afganisztán lakosságának közel negyedét is kitevő tádzsikok élnek, és amely földrajzi adottságai miatt, a Pamír-hegység 7000 méteres csúcsai közt a világ egyik legnehezebben ellenőrizhető határszakasza.
Ezeken a posztszovjet határokon kábítószer-, ember- és fegyvercsempészek is dolgoznak, akik ellen a gyenge és korrupt helyi fegyveres erők nem túl hatékonyak. Különösen Tádzsikisztánban, ahol a leggyengébb a központi hatalom. Az afgán határvidéken a Szovjetunió összeomlása óta is rendszeresen besegítettek orosz alakulatok, amelyek, akárcsak a három független ország névleg muszlim, valójában szekuláris diktatúrája, elsősorban az iszlamista befolyás beszivárgása és terjedése ellen dolgoztak.
Bár Moszkvának nyilván nem tetszett, hogy afgán hátországában az amerikaiak próbálnak összetákolni valamiféle bábkormányt, abban legalább biztosak lehettek, hogy egy dologban egyezik az érdekük Washingtonnal: egyikük sem látja szívesen az iszlamistákat. Az 1980-as években az amerikaiak még támogatták azokat az afgán mudzsahedeket, akik az akkori megszálló orosz csapatok és helyi kommunista szövetségeseik ellen harcoltak, azonban azóta nagyot változott a világ, és az iszlamista terrorizmus közös ellenség lett.
Hogy az oroszok mennyire tartanak a táliboktól, az már júliusban látszott, amikor a világ nagy része még oda sem figyelt Afganisztánra. Már július elején Moszkvában járt egy tálib küldöttség, néhány nappal később pedig a tádzsik fővárosban, Dusanbéban tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, majd kollégája, a védelmi miniszter Szergej Sojgu. Hogy miről, az a posztszovjet hagyományoknak megfelelően nem igazán derült ki, de nem sok kétség fér ahhoz, hogy az afgán helyzet és a tádzsik határ téma volt.
Egy nyugalmazott orosz ezredes már július elején arról beszélt, hogy a tálibok afganisztáni térhódítása veszélyt jelent Oroszországra és Közép-Ázsiára. Megemlítette, hogy a tálibok különböző terrorszervezetek harcosaival erősítettek, és hogy különösen aggasztja a könnyen átjárható afgán-türkmén határ.
Tádzsikisztánban júliusban, talán éppen orosz noszogatásra, 20 ezer tartalékos katonát mozgósítottak az afgán határ védelmére, az oroszok pedig több hadgyakorlatot is rendeztek az egykori szovjet tagállamokkal. Előbb júliusban egy orosz-üzbéget, majd augusztus 5-10 közt egy 1500 katona részvételével tartott orosz-üzbég-tádzsik hadgyakorlatot. Ezeknek nyilvánvalóan kettős üzenete volt. Egyfelől figyelmeztette a tádzsik és az üzbég katonai és politikai vezetést a helyzet komolyságára, másrészt megüzente az akkor már megállíthatatlannak tűnő táliboknak, hogy álljanak meg az ország határainál.
Az egyetlen puskalövés nélkül szétszaladó afgán hadsereget viszont nem állították meg ezek a határok. Augusztus közepén mind Üzbegisztánba, mind Tádzsikisztánba szöktek át afgán katonák, ki gyalogosan, ki járművével, ki katonai repülőjével együtt. Csak Tádzsikisztánba 16 afgán katonai repülőgép érkezett augusztus első napjaiban. Feltételezhető, hogy az egykori afgán hadsereg katonái aszerint választottak célországot, hogy melyik népcsoporthoz tartoznak, hiszen Afganisztánban nem csak tádzsikok, hanem üzbégek is nagy számban élnek.
A helyüket átvevő tálib alakulatokkal szemben az orosz álláspont nyitott, de gyanakvó. Sojgu védelmi miniszter például arról beszélt, hogy bíznak abban, hogy a tálibok betartják a velük kötött megállapodásokat. Az orosz külügyminisztérium afganisztáni különmegbízottja, Zamir Kabulov pedig azt mondta, hogy
„Hosszú ideje tárgyalunk a tálibokkal a további fejleményekről hatalomra kerülésük után, és többször megerősítették, hogy tanultak a 2000-es évekből, és nincsenek külföldi ambícióik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megnyugodhatunk. Egy ilyen rendszerváltásnál van vákuum, ahova más nemzetközi terrorszervezetek benyomulhatnak, és veszélyt jelenthetnek szövetségeseinkre.”
Más terrorszervezetek alatt feltehetően az ISIS közép-ázsiai fiókszervezetére, az ISIS-K-ra utalt, akik mind a táliboknak, mind az azokat jelentős részben szponzoráló pakisztáni biztonsági szolgálatoknak esküdt ellenségei. Akárcsak Peking az ujgurokért küzdő ETIM esetében, úgy Moszkva is elsősorban azt várja el a táliboktól, hogy megakadályozzák a volt szovjet tagköztársaságok felé terjeszkedésről álmodó ISIS-K térnyerését.
Az oroszokat képviselő Kabulov szerint
„Ami a tálibok hatalmának elismerését illeti, nem sietünk. Várunk, és meglátjuk, hogyan viselkedik a rezsim … Akkor majd töröljük őket a terrorszervezetek listájáról.”

Jó reggelt! Ma 10-15 fokkal lesz hűvösebb, mint tegnap, és talán már nem is lesz idén kánikula.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

Magyar idő szerint hétfő éjjel beszédet mondott Joe Biden, amiben az amerikai elnök Afganisztán összeomlása óta először beszélt arról, hogy mi történt az országban, amit hazája az utóbbi két évtizedben megszállás alatt tartott.

Jó reggelt! A hétvégéig marad ez a meleg.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

Hetek óta tartó stagnálás után az egy, két, illetve három héttel ezelőtti adatokhoz képest is megugrott az új fertőzöttek, a kórházi ápolásra és a gépi lélegeztetésre szorulók száma Magyarországon. Darabra ezek még nem nagy változások, arányaiban azonban igen, és mindhárom adat egy irányba, a járvány fellendülése felé mutat.
Nagyon úgy tűnik, hogy Magyarországon az iskolakezdéssel szinte szinkronban indulhat be úgy a negyedik hullám, ahogy Nyugat-Európa sok országában már hetekkel ezelőtt. A két nagy kérdés ezzel kapcsolatban változatlan:
A második kérdésre eddig minden kormányzati szereplő válasza az volt, már ha egyáltalán elismerték, hogy lehet negyedik hullám, hogy nem, nem lesznek korlátozások. De akármennyire is elszántak arra, hogy ne bolygassák szigorítással a választópolgárok mindennapjait és a magyar gazdaság teljesítményét, nem biztos, hogy ki tudnak tartani ez a szándék mellett.
A Magyarországhoz politikai berendezkedésében meglehetősen hasonló Szerbiában most tervezik újabb szigorítások bevezetését. A vendéglátóhelyek nyitvatartási idejének a rövidítése már napirenden van, és persze az újabb maszkrendeletek sem lennének meglepőek.
Máshol:

Nem sok jót ígér a 2022-es kampányra, hogy nem talált szabálytalanságot az Állami Számvevőszék a fideszes Koncz Zsófia tavalyi időközi választási kampányában, pedig csak a Facebookon több pénzt költött el hirdetésekre, mint amennyit összesen lehetett volna .
Az ÁSZ szerint ők csak azt ellenőrizhetik, amivel a jelöltek elszámolnak, ráadásul a közösségi médiában megjelenő hirdetések nem számítanak politikai hirdetésnek. Azt állítják, már tavaly jelezték, hogy változtatni kellene a szabályokon, de erre „egyetlen párt vagy civil szervezet sem reagált”.
Eddig sem gondolta senki, hogy a magyar politikusok tartják magukat a hirdetési korlátokhoz, de így, hogy a talán legfontosabb felületen hivatalosan sem számít, mennyi pénzt szórnak el, végképp nem lesz rajtuk semmiféle kontroll. És ez nyilvánvalóan a gyakorlatilag végtelen pénzzel rendelkező kormánypárti jelölteket segíti majd jobban.
További furcsa hírek Magyarországról:

A Lengyelországot vezető jobboldali koalíción belül is óriási feszültségeket okoz a médiatörvény azon tervezett módosítása, amiről ma, szerdán fog szavazni a parlament, és ami ellen kedden országszerte tüntetéseket tartottak.
Akkora feszültségeket, hogy Mateusz Morawiecki miniszterelnök (Pis) tegnap kirúgta a kormányból saját helyettesét, Jaroslaw Govint, az Egyetértés párt alapító elnökét. Gowin azt nyilatkozta előtte, hogy a törvénymódosítás
Kirúgása után Gowin azt nyilatkozta, hogy a lépés a kormánykoalíció de facto felbomlását jelenti, és közölte, hogy az általa alapított párt szerdán szavaz arról, hogy marad-e a koalícióban. Ha a képviselőik úgy döntenek, hogy nem, az a PiS vezette Egyesült Jobboldal parlamenti többségének elvesztését jelentené.

Eddig 90 ezer hektár terület, elsősorban erdő pusztult el Görögországban, az utóbbi napok tűzvészében, A helyzet már javulóban van a változó időjárásnak köszönhetően, de ez újabb veszélyforrások felbukkanását jelenti. A heves esőzések után katasztrofális következményekkel járó áradások, sárlavinák és földcsuszamlások következhetnek
2021 nyarára a klímaváltozás brutális következményei Európát is elérték, a legrosszabb helyzetben azonban továbbra is a világ apró szigetországai vannak. Kedden az éghajlatváltozás hatásainak kitett több tucat kis szigetország arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy mentse meg jövőjüket, amelyet a tengerek emelkedő szintje fenyeget.
Szerintük a világ minden kormányának jelentős lépéseket kell tennie azért, hogy a párizsi klímacéloknak megfelelően 1,5 Celsius foknál ne emelkedjen jobban a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti időszakhoz képest. Ez ugyanis a tengerszint olyan emelkedését okozhatná, ami a szigetek egy részének teljes eltűnésével járna.

Ha nem történik csoda, a következő hónapok egyik legfontosabb világpolitikai témája az afgán menekültek ügye lesz. Az országot kurtán-furcsán otthagyó amerikai csapatok helyére napok alatt benyomultak a tálibok, akik most már naponta veszik át az uralmat egy újabb afgán nagyvárosban vagy tartományban.
Még nem világos, hogy ezek a tálibok hasonlóan szigorú iszlám terrorállamot akarnak-e működtetni, mint 2001 előtt az elődeik. Az viszont biztos, hogy már a felbukkanásuk is elég ahhoz, hogy sok afgán az elmenekülésen, jellemzően nyugatra menekülésen kezdjen el gondolkodni.
Hogy mennyire nincs most kedve az európai országoknak egy újabb menekülthullámhoz, azt jól jelzi, hogy kedden hat kormány arra kérte az EU-t, hogy ne állítsák le az afgánok hazadeportálását a tálibok előrenyomulása ellenére sem. Orbán Viktor kormánya nem volt ott az aláírók közt. Neki a 2022-es választás kampányában nem is jönnének rosszul a délkelet felől Magyarország irányába tartó idegenek.
Máshol:


Az utóbbi hetekben bejárta a világsajtót annak a német nyugdíjasnak az ügye, akinek a házában egy világháborús Párduc tankot találtak. Még 2015-ben fedezték fel a harckocsit a 84 éves heikendorfi férfinél, most pedig a bírósági eljárás miatt került a hírekbe.
Klaus Dieter Flick az otthonában felhúzott atombunker mélyén tartotta a Párduc tankot, onnan a heikendorfi polgármester szerint egyszer, a hetvenes évek egyik kemény telén hozta csak fel, hogy eltakarítsa vele a környező utakról a havat. És ez még semmi ahhoz képest, hogy a történetben komoly szere jut Hitler lovainak is.
Négyméteres lyukba ugratott egy Audival:

Beszorult egy Ferrari a szűk olasz utcába. Egy Ferrari. Egy utcába:


A Pray Away/Istennel a vágy ellen című dokumentumfilm azt mutatja be, milyen súlyos traumákat okoztak azok a keresztény mozgalmak, amik konverziós terápiákat tartva hitették el, hogy mindenkinek heteróként kell élnie. Az emberek félelmeire építettek és évtizedekig hirdették, hogy Isten segítségével megváltoztatható a szexuális orientáció

Jó reggelt! Olyan idő lesz, mint tegnap.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

A kormány gyakorlatilag elismerte, hogy a Sinopharm nem olyan hatásos, mint a többi, Magyarországon használt koronavírus elleni vakcina. Nem verték nagydobra, de elismerték.
A bizonyíték erre az a dokumentum, amit a harmadik, ismétlő oltáshoz kell aláírni az oltóponton. Ez világosan leírja, hogy a kínai vakcinával oltott 60 év feletti és eleve immunsérült embereket a csökkent immunműködésűekkel egy csoportba sorolják, ezért nekik egészségügyi okokból szükségük van a harmadik oltásra.
Eddig hivatalosan senki nem ismerte el, hogy gond lenne a Sinopharmmal. Pedig az antitest-mérésekből egy ideje már tudjuk, hogy a kínai vakcina sok idősnél nem működik megfelelően, és sok esetben a szervezetükben nem termelődik elég antitest.
Magyarországon több mint félmillió időst oltottak be Sinopharmmal, az ő egy részüknek elemi érdekük megkapni a harmadik oltást. Az országban ezekből az ismétlő dózisokból eddig 38 ezret osztottak ki, ami nem sok, de már tudjuk, hogy az időpontfoglalás sem működik tökéletesen. Közben van dolga a háziorvosoknak is: hetente kell jelenteniük, hogy hány eddig oltatlan időset sikerült felkeresniük.
Máshol:

Úgy látszik van egy pont, amikor a magyar és lengyel kormány is meghátrál: a pénzbüntetés. Nagyon durva vitái vannak a két kormánynak az EU-s intézményekkel, de két friss példa arra utal, hogy a pénzbüntetéstől már óvakodnak. Ha nekik kellene fizetniük, akkor gesztust tesznek a megegyezés felé.

Bámulatos pénzköltésbe kezdett a több mint egymilliárd dollár értékű magyar állami részvénycsomaggal, illetve készpénzzel kistafírozott, Fidesz-közeli Mathias Corvinus Collegium (MCC) nevű tehetséggondozó szervezet.
Van többek közt egy „visiting fellowship” programjuk, ami egy külföldi kutatóknak és professzoroknak szánt ösztöndíj, amit 2 hét és egy év közötti időtartamra lehet megpályázni, budapesti kutatásra és tanításra. Az ösztöndíj egy Öböl-menti olajkirályságban is csábítóan hangozna. A 35 évesnél idősebb győztesek havi tízezer dollárt - hárommillió forintot - kaphatnak úgy, hogy a pénzen felül fizetik az ide-vissza utazásukat, az egészségbiztosításukat és a budapesti szállásukat, illetve irodát is kapnak.
Néhány figura, akiknek budapesti nyaralását a magyar adófizetők finanszírozzák:
Tovább furcsa hazai hírek:

2021 lángolóan forró nyarán jelent meg az ENSZ alá tartozó Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb jelentése, és ahogy számítani lehetett rá, sok jó hírt nem tartalmazott.
Az IPCC legutóbb 2014-ben állított össze nagyobb ívű jelentést, ami aztán nagyban befolyásolta a 2015-ös párizsi klímacsúcson megszületett egyezmény tartalmát. Jelentős klímacsúcs idén ősszel is lesz, Glasgowban, úgyhogy a most közzétett jelentést érdemes úgy is olvasni, mint amit a világ vezetőinek is címeznek a tudósok.
Az IPCC a jövővel kapcsolatban nem optimista, ugyanakkor azt is leszögezik, hogy az emberiség továbbra is a kezében tartja sorsát.

Tegnap, augusztus 9-én volt az elcsalt belarusz választások első évfordulója, Az azóta eltelt egy évben a diktátor Lukasenkának sikerült felülkerekednie, és teljesen megtörnie a kezdetekkor százezres tüntetéseket szervező ellenállást. Még az olyan, teljesen politikamentes sportolóknak is, mint Kriszcina Cimanovszkaja is csak az országból elmenekülés marad, ha bármiben nem értenek egyet a rendszerrel.
Az egyéves évfordulót Lukasenka azzal ünnepelte, hogy külföldi újságírókat oktatott ki Minszkben arról, hogy szerinte mi történt az országában. Elmondta, hogy szabályosan nyerte meg a tavalyi választásokat, és kikérte magának, hogy diktátor lenne. Szerinte Cimanovszkaját külső erők manipulálták, máskülönben nem utazott volna külföldre.
Ellenzéki aktivisták szerint ma is több száz embert tartanak fogva Belaruszban politikai okokból. Az évfordulót Amerika és Nagy-Britannia is újabb szankciók kivetésével ünnepelte, de azt valószínűleg Washingtonban és Londonban sem gondolják, hogy ezek bármiféle gyors megoldást érnének el az egyre keményebb Lukasenka ellen.
Máshol:

Lionel Messi két évtized után zokogva távozott Barcelonából. Nála többet egyetlen klubért senki nem tett a foci történetében. 778 meccsen egyes számítások szerint 671, mások szerint 672 gólt szerzett, de valójában ennél sokkal többel járult hozzá a csapat játékához.
Messi minden bizonnyal a Paris Saint-Germainbe szerződik. Az utóbbi években gazdaságilag a tönk szélére került katalán klubban annyira elszálltak a játékosok bérei, hogy Messiét már sehogy sem tudták kifizetni úgy, hogy beférjenek a spanyol szövetség által szabott limitbe. Franciaországban nincs ilyen gond, és az UEFA sem akar/tud érvényt szerezni a „pénzügyi fair play”-nek az európai klubfutballban.
Hosszú cikkben foglaltam össze Messi két barcelonai évtizedét. Amiről nem blaszfémia azt mondani, hogy 2011 májusa, a Manchester United elleni BL-döntő óta a karrierje leszállóágban van. Talán onnan már nem is volt hova feljebb lépni, de hogy Messi 2011-ben nem úgy képzelte el második évtizedét Katalóniában, ahogy az alakult, az egészen biztos.
És ha már búcsúztató: összeszedtem azt a tíz meccset, amin Messi a legnagyobbat nyújtotta Barcelona-mezben.

Több mint két évtizedes barcelonai pályafutása alatt Lionel Messi rendszeresen százmilliókat tett boldoggá, mégis a pályán és a pályán kívül is mindig csendes melankólia vette körül. Az argentin játékos a focipályán töltött legjobb pillanataiban is inkább feszülten elszántnak tűnt, mint boldognak, azon kívül pedig gyakran szemmel láthatóan rosszul érezte magát a nyilvánosság előtt.

Ennek a rossz közérzetnek a leglátványosabb megnyilvánulása Messi vasárnapi barcelonai sajtótájékoztatója volt, amin az ember, akinél többet senki nem tett a pályán a Barcelonáért, zokogva, teljesen összezavarodva elbúcsúzott a klubtól, játékostársaitól és a szurkolóktól.
Messi zavarodottsága ezúttal teljesen érthető volt, mert nem könnyű megérteni, hogy miért hagyja el a Barcelonát és igazol valószínűleg a Paris Saint-Germainbe. A távozásnak talán vannak sportszakmai indokai is, de alapvetően ez egy üzleti döntés. A futballszerető nagyközönség túlnyomó többsége azt szereti, ami a pályán történik, és nem azt, ami a klubok és szövetségek irodáiban, ezért ez a cikk is Messiről, a focistáról fog szólni, nem Messiről, a szórakoztatóipari termékről és bevételi forrásról. Egyetlen mondatban mégis érdemes összefoglalni, miért kellett elmennie Barcelonából.
Az utóbbi években gazdaságilag a tönk szélére került klubban annyira elszálltak a játékosok bérei, hogy Messiét már sehogy sem tudták kifizetni úgy, hogy beférjenek a spanyol szövetség által szabott limitbe – viszont Franciaországban nincs ilyen gond, és az UEFA sem akar/tud érvényt szerezni a „pénzügyi fair play”-nek az európai klubfutballban.
Messi távozása Barcelonából a habverés és médiafigyelem ellenére is unalmas üzleti történet. Pedig az érkezése egészen meseszerű volt. Az 1987-ben Rosarióban született, már egészen kis korában is látványosan jól focizó Messit 2000 végén vitték a szülei Barcelonába, hogy az alacsony növésű kiskamasz megmutassa, mit tud. Carles Rexach, aki korábban játékosként és edzőként is Johann Cruyff mellett dolgozott, azonnal meglátta a tehetséget a 13 éves fiúban, és egy azóta legendássá vált szalvétán gyorsan rögzítette is a klub szándékát Messi leigazolására.
Az anyagiakban is sikerült megállapodni, köszönhetően annak, hogy a klub vállalta, kifizeti Messi növekedésihormon-kúráját. Az argentin fiúcska beköltözött a Barcelona híres akadémiájára, a Masíára, és ezzel megkezdődött több mint két évtizedes katalóniai karrierje.

A Messivel egykorú, vele kölyökkoruktól együtt játszó, laza és nagyszájú Piqué és Cesc visszaemlékezései szerint az argentin évekig gyakorlatilag meg sem mukkant. Az viszont már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy amit a labdával tud, azt egyébként kiváló kortársai meg sem tudják közelíteni.
A 2000-es évek elején Barcelonában már susogták, hogy nevelgetnek a klubnál egy argentint, akihez hasonló tehetséget még nem láttak Katalóniában, de azt természetesen senki nem tudhatta, hogy Messi valójában mekkora karriert fut be. Egy tehetséges 14-16 éves focista számtalan akadályban elbukhat még jóval a pályafutása kiteljesedése előtt, a sérülésektől a túlságosan csillogó sikerig. Messinek azonban szerencséje volt: sem a kulcsfontosságú ifiévekben, sem később nem volt sérülékeny, és mivel soha, semmi nem érdekelte igazán a focilabdán kívül, annak sem volt reális esélye, hogy valami elvonja a figyelmét a játékról.
A tehetség, a szerencse és a páratlan akaraterő együttállásának köszönhetően Messi a következő két évtizedben, amiből az utolsó 17 szezont az első csapatnál töltötte, akkorát alkotott, mint egyetlen klubnál soha, egyetlen labdarúgó sem.
Éppen Messi felemelkedésével együtt lett szinte külön műfaj a „minden idők legnagyobbjának” megvitatása. A rendkívül fárasztó vitáknak köszönhetően van például külön, kimerítő Wikipedia-oldala a Messi-Cristiano Ronaldo összehasonlítgatásnak. Ezzel a barcelonai két évtizeddel azonban nem nagyon tud egyetlen játékos sem versenyezni.
Az egyedüli, aki hasonlóan egyetlen klubnál volt a csúcson ilyen sokáig, az Pelé, aki 1956-74 közt volt a brazil Santos játékosa, de utolsó éveiben, különösen az 1970-es világbajnoki győzelem után, inkább csak levezetett. Eusebio 14 évig volt a Benfica, Beckenbauer 13 évig a Bayern München, Di Stefano 12 évig a Real Madrid játékosa, és mindannyian fantasztikus karriert futottak be, de Messi pályafutásának sikereihez, hosszához nem igazán hasonlíthatók.
A legfontosabb trófeák:
Aki a számokat szereti, annak a spanyol sport legnagyobb statisztikusa foglalta össze a lényeget:

Ennek a két barcelonai évtizednek a számaiból oldalakon át lehet csemegézni, köztük olyan gyöngyszemekkel, mint hogy a 2010-es években Messi több szabadrúgásgólt lőtt, mint a legtöbb európai topcsapat. Számok bizonyítják azt is, hogy ha nem is a 20 év minden szezonjában, de összességében Messi gyakorlatilag a játék minden aspektusában a legjobb volt a világ focipályáin. Kapusként és fejelésben valóban nem ő volt a legjobb, de ezeken kívül szinte mindenben.
Messi legszebb évei akkor kezdődtek, amikor Pep Guardiola 2008 nyarán leült a Barcelona kispadjára. Akárcsak minden idők legjobb játékosát, minden idők legjobb klubcsapatát is nehéz megválasztani, de annak a Barcelonának legalább a jelöltek közt biztosan helyen van. Guardiola lehengerlő játékvíziója megvalósításához nem csak Messit, hanem Puyolt, Piquét, Dani Alvest, Busquetset, Xavit, Iniestát is megkapta, valamint tucatnyi szintén fontos mellékszereplőt. A Real Madridból fakadó kisebbségi komplexusba évtizedek alatt szabályosan belebolonduló Barcelona-drukkerek végre azt érezhették, hogy az egész világ az ő csapatukat csodálja, és még az ellenfelek is rájuk irigyek – különös tekintettel Cristiano Ronaldóra, José Mourinhóra és Florentino Perezre, a korszak Real Madridjának vezéralakjaira.
A nagyon nagy csapatok azonban csak rövid ideig tudnak mágikus egységbe forrani, és Guardiola 2012-es távozásával vége lett annak a Barcelonának. Sőt. Bár Messi a 2011/12-es szezonban a bajnokságban 37 meccsen 50 gólt lőtt, a 2012-es naptári évben pedig 91-et, ezek az elképesztő számok ellenére a csapat csak egy spanyol kupát nyert. Már akkor is voltak olyan szakértői hangok, hogy Messi elképesztő góltermelése annak köszönhető, hogy a csapat fölé nőtt, ami nem tett jót a Barcelonának, és hozzájárult ahhoz is, hogy a klub valaha volt legjobb edzője mindössze négy év után kimerülten távozzon.
Nem blaszfémia azt mondani, hogy 2011 májusa, a Manchester United elleni BL-döntő óta Messi karrierje leszállóágban van. Játékosként, egyéni kvalitásai tekintetében még sokat fejlődött a következő évtizedben, és folyamatosan képes volt játékát változó fizikai adottságaihoz, például fokozatos lassulásához igazítani. Sőt, az egykori néma gyerek még a csapatkapitányi feladathoz is felnőtt, és úgy-ahogy nyilatkozni is megtanult. Valószínűleg 2021 nyarán is ő a világ legjobb játékosa. Barcelonai karrierje azonban már nem ívelt feljebb. Talán onnan már nem is volt hova, de hogy 2011-ben nem úgy képzelte el második évtizedét Katalóniában, ahogy az alakult, az egészen biztos.
Voltak ebben a tíz évben is szép pillanatok. Miután Guardiola kiszemelt utódja, Tito Vilanova tragikusan fiatalon elhunyt, a Barcelona Luis Enriquével a kispadon még egyszer meg tudta közelíteni a guardiolai magasságokat, köszönhetően annak, hogy a csapat magja még mindig együtt volt. 2015-ben Jordi Albával, Neymarral és Luis Suárezzel megerősítve sikerült megnyerni Messi negyedik BL-jét. De az volt az utolsó.
Xavi a győztes BL-döntő után hagyta ott a Barcelonát, Iniesta három évvel később. Messi kapott új játékostársakat, köztük néhány egészen kiválót is, de hiába volt ő 30 évesen egyénileg sok szempontból a csúcson, egyedül csak spanyol bajnokságokat tudott nyerni, BL-t nem. Két egymás utáni évben nyert helyzetből sikerült előbb Romában, majd Liverpoolban kiesni a legrangosabb európai kupaküzdelemből.
A 2015 óta eltelt hat évben azonban nem csak a további európai trófeák hiánya miatt lehet Messi lefelé ívelő karrierjéről beszélni, hanem mert klubja egyre súlyosabb válságspirálba került, aminek a vége a teljes intézményi szétesés lett, és a tönk széle, ahol már lehetetlen volt az argentint megtartani. Erre a rohadásra ismét csak egyetlen mondatot érdemes pazarolni ebben a futballtémájú cikkben,
Joan Laporta 2010-ben távozott a klub elnöki székéből, ahol előbb a dörzsölt bűnöző Sandro Rosell, majd az ő bukása után a még csak nem is dörzsölt Josep Maria Bartomeu követte, ez utóbbi alatt a klubot szétlopták, ő maga is besegített a családi ezüst széthordásába, és a végén már ott tartott, hogy sötét PR-cégeket fogadott fel azért, hogy a csapat játékosait mocskolják a közösségi médiában.
2020 nyarán már volt egy bizarr epizód, amikor Messi maga közölte, hogy távozna a klubtól, de végül máig nem teljesen világos módon mégis maradt. Mint ahogy az sem világos, hogy most végül miért megy el. A teljes szétesés után visszatérő Laporta tényleg sehogy sem tudta volna megtartani a játékost, akinek lejárt a szerződése, és ezért szabadon igazolható? A klub új vezetésének nem is jött rosszul, hogy most külső körülményekre hivatkozva és a balhét elődjeikre kenve tudnak megszabadulni a játékostól, akiben néhány jó szezon még biztosan van, de nem a távolabbi jövő embere, akire a 2020-as évek Barcelonáját építeni kell? Talán soha nem fogjuk megtudni, és talán nem is olyan fontos ez azoknak, akik alapvetően a focit, a Barcelonát és Messit szeretik.
Bár voltak máshonnan is közepesen komoly megkeresései, most már biztosnak tűnik, hogy Messi a PSG-ben folytatja a karrierjét. Az a néhány csapat, ami még megengedhetné magának, elsősorban a Manchester City és a Chelsea, nem szálltak be a versenybe. Párizsban így még az eddiginél is csillogóbb sztárcsapat jött össze a katari sejkek pénzéből.
Messi Neymarral és Mbappéval alkothatja a csatársort, amire hátulról a nyár másik két nagy párizsi igazolása, Sergio Ramos és Gianluigi Donnarumma vigyáz. Maga Messi és Sergio Ramos sem gondolhatta a közelmúltig, hogy annyi nagy összecsapás után ők még fognak egy csapatban játszani, de a pandémia és a Szuperliga-projekt bedőlése miatt Spanyolországban rájuk már nem maradt pénz.
Mauricio Pochettino csapata ettől még nem fogja automatikusan megnyerni a BL-t, hiszen bármennyire is úgy tűnhet, hogy a fociban a végén a legtöbb pénz nyer, a BL utóbbi évei nem feltétlenül ezt bizonyítják. A PSG-nek szégyenszemre tavaly még a francia bajnokságot sem sikerült megnyernie. Az viszont biztos, hogy a franciáknál most egy ideig nem lesz gyűlöltebb csapat Európában – az tényleg törvényszerűen együtt jár a fociban a pénzzel, különösen ha az keleti diktatúrákból érkezik..

A modern orvostudomány fejlődésének köszönhetően a focisták karrierje egyre hosszabb. Lehet, hogy Messi nem fog a 40. születésnapjáig focizni, mint Ibrahimovic és talán Cristiano Ronaldo, de néhány jó szezonja még lehet a legmagasabb szinten. A francia bajnokság egyébként is kevésbé megterhelő mint a spanyol. Messi sokszor beszélt arról, hogy szeretné karrierjét gyermekkori klubjában, a rosariói Newell’s Old Boysban befejezni, így az a legvalószínűbb, hogy a 2020-as évek közepén még egy kis időre hazamegy levezetni Argentínába.
Ennél kevésbé világos, mi fog történni a Barcelonával, ahol Messi távozása óta mind a klub, mind a drukkerei csak szélütöttként szédelegnek. Legnagyobb félelmük az, hogy visszasüllyednek abba az örök vesztes és önsajnáló szerepbe, ami a klubnak évtizedekig a természetes lelkiállapota volt. Mielőtt Messi megérkezett Barcelonába, a klubnak egyetlen BL- (illetve BEK-) győzelme volt. Annyi, mint a Celticnek, a Hamburgnak vagy a Steaua Bukarestnek, és fele annyi, mint a Nottingham Forestnek.
A négy év alatt Guardiolát is kifacsaró közeg, amit Barcelonában entorno-nak neveznek, mindig vissza szét tudta zúzni a legjobb csapatot is. Sokat mondó, hogy Guardiola most már több ideje edzi a Manchester Cityt, mint a csapatot, amiért gyerekkora óta rajong. Az is beszédes, hogy valahogy mindig úgy alakul, hogy a világ legjobb játékosait elvesztik a katalánok. Így történt ez az 1980-as években Maradonával, egy évtizeddel később Ronaldóval, most Messivel, és Romario, Ronaldinho, Rivaldo és Neymar karrierje is ilyen-olyan okokból a képességeikhez képest túl korán ért véget Katalóniában
Pedri, Frenkie de Jong, Ronald Araujo és Ansu Fati ígéretes fiatalok, akikre lehet csapatot építeni, de Ronald Koemanban edzőként senki sem hisz, és a keret tele van olyan játékosokkal, akik azért maradtak a klub nyakán, mert másnak nem kellenek. Dembele, Coutinho, Umtiti, sőt, Griezmann is ilyenek. Nem világos, hogy Laportáék mit képesek megmenteni a klubból, az meg különösen átláthatatlan kívülről, hogy egyáltalán mire van pénzük.
A nemzetközi futball széljárása sem a Barcelonának kedvez. Néhány hónappal annak bebukása után már világos, hogy a Szuperliga-projekt leginkább a spanyol, és kisebb részben az olasz topcsapatok kétségbeesett, és ezért elkapkodott próbálkozása volt saját megmentésükre. Nem jött össze, és ahogy a 2021-es nyári átigazolási szezonban látszik, a posztpandémiás futballban már csak azoknak a kluboknak maradt pénze, amik orosz és arab gazdáiknak köszönhetően felelősség nélkül, ráadásul a béna kacsa UEFA által is tolerálva lapátolhatják a pénzt. Senki nem tudja, mi lesz a kifutása a fosszilis energiahordozókból származó bevételekre épülő modern focinak, de nem a Barcelonának kedveznek az új idők.

Messinek talán igen, hiszen ő 34 évesen is kiváló focista. Már éppen úgy tűnt, hogy Mbappé letaszítja a trónról, aztán jött 2021 nyarának két kontinensviadala, és már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Míg a francia válogatott és fiatal sztárja leégett az Európa-bajnokságon, Messi megnyerte a Copa Américát Argentínával. Magasan ő volt a torna legjobb játékosa, neki köszönhetően nyert 28 év után nemzetközi trófeát Argentína, ráadásul az örök ellenség brazilokat legyőzve ikonikus riói stadionjukban, a Maracanában.
Messi pályafutása során a legtöbb támadást éppen hazájából kapta, ahol rendszeresen pechofrío-nak, azaz „hideg mellű”-nek nevezték, olyan játékosnak, aki nem szívvel-lélekkel játszik a nemzeti válogatottban. Rendszeresen szemére vetették, hogy nem nyert világbajnokságot, elsősorban azok, akik szerint Maradona valójában nagyobb játékos nála. A Barcelonából 1984-ben szintén kurtán-furcsán távozó Maradona tavaly novemberben halt meg, és ezzel a Copa América-győzelemmel Messi végre hazájában is kivívta az általános rajongást. Leginkább talán azzal, hogy a Maracanában szemmel láthatóan olyan boldog volt, mint barcelonai pályafutása során talán soha. És amilyen jó eséllyel Párizsban sem lesz már.

Lionel Messi két évtized után zokogva távozott az FC Barcelonából. Nála többet egyetlen klubért senki nem tett a foci történetében. 778 meccsen egyes számítások szerint 671, mások szerint 672 gólt szerzett, de valójában ennél sokkal többel járult hozzá a csapat játékához.
Nem láttam mind a 778 meccset végig, de a túlnyomó többségüket igen. Megpróbáltam összeszedni Messi karrierjének tíz legnagyobb, legfontosabb, legmeghatározóbb meccsét Barcelona-mezben. Nem volt könnyű feladat, olyan meccseket kellett kihagyni, mint például az a 2012-es Bayer Leverkusen elleni BL-nyolcaddöntő, amikor öt gólt rúgott. Vagy amikor két évvel korábban a BL-negyeddöntő visszavágóján négy gólt szerzett az Arsenal ellen. Vagy amikor 2015-ben elfektette Boatenget. Számtalan emlékezetes meccset az Atlético Madrid ellen, vagy amikor karrierje talán legszebb gólját lőtte a Bilbaónak. Azt a tucatnyi meccset kisebb csapatok ellen, amiken olyan könnyedséggel szórta a mesterhármasokat, hogy az ember már fel sem kapta a fejét.
Aki ráér, az fusson neki a Messi minden gólja-válogatásoknak. De most következzen kronologikusan a 10 legnagyobb meccs.
A minden szezon előtt megrendezett Joan Gamper-kupa a bemutatkozás a Barcelona aktuális csapata számára. Itt egy 18 éves, gyorslábú, a labdát ügyesen fedező fiatalember is kiléphetett a nagyközönség elé. Fabio Capello még meccs közben felállt az olaszok kispadjáról, hogy megkérdezze barcelonai kollégáját, Frank Rijkaardot, hogy nem lehetne-e Messit kölcsönvenni. Nem lehetett.
Bár gólt nem szerzett, ez a BL-nyolcaddöntő volt Messi karrierjének első nagy európai kupaszereplése. Ekkor kezdődött több éves meccse az akkor a Chelsea kispadján ülő José Mourinhóval, aki színészkedéssel vádolta meg. Így visszanézve inkább csak az látszik, hogy egy 18 éves gyerek egyedül szembeszáll Európa egyik legjobb csapatával. És nyer.
Messi karrierjének első mesterhármasát éppen a legnagyobb rivális ellen szerezte, mindháromszor kiegyenlítve a mérkőzést. A meccs előtt még Ronaldinho volt a legnagyobb sztár Barcelonában, aztán jött a rendszerváltás.
A maradoniánus gól, amivel Messit végképp megismerte a világ. A Getafe elleni Copa del Rey-elődöntő 29. percében Messi a saját térfelén megkapta a labdát, végigcselezte a pályát, majd szépen bekanalazta. Aztán rúgott még egy szép gólt. Kevesen emlékeznek rá, de ez a párharc már előrevetítette Messi későbbi barcelonai kudarcait: a visszavágót a Getafe nyerte 4:0-ra, és ezzel ők jutottak a döntőbe.
A meccs, ami ki szokott maradni az ilyen válogatásokból, nekem mégis az egyik kedvencem. Guardiola csapata és benne Messi ekkor voltak a csúcson, azt csináltak a pályán, amit akartak. Messi csak azért nem négy gólt szerzett, mert hiába követtek el ellene tizenegyest a megalázóan kicselezett zaragozai védők, ő átengedte a lövést Ibrahimovicnak (fordítva ezt elég nehéz elképzelni). Így csak a mesterhármas jött össze. Az elsőt fejelte, a második talán a Getafe elleninél is nagyobb volt, tekintve hogy indulásként le kellett magáról fejtenie a lábaira tekeredett ellenfelet, a harmadik meg csak a szokásos, 17 méterről ballal szépen a kapuba pofozott Messi-klasszikus.
Megoszlanak a vélemények, hogy melyik volt Guardiola Barcelonájának legnagyobb meccse. Guardiola állítólag a 2011 végén a Santos ellen 4:0-ra megnyert klubvilágbajnoki döntőt tartja annak, ahol gyakorlatilag 4-6-0 felállással ment neki Pelé egykori csapatának. A barcelonai többség viszont érthető okokból minden bizonnyal erre a meccsre szavazna, amivel úgy elkenték a Real Madrid száját, ahogy előtte soha. Messi csak két gólt szerzett, de valójában jóval nagyobb volt a szerepe a meccsen, ahol először játszott hamis 9-es pozíciójában, és ahol végérvényesen a világ legjobb játékosa lett. Ez volt az első lépés a Barcelona tökéletes, hat trófeás szezonja felé, ami után Messi megkapta hat Aranylabdája közül az elsőt.
A 2:6 hatására a Real Madrid és Florentino Perez elnök kénytelenek voltak megújulni, hogy lépést tudjanak tartani Messivel és a Barcelonával. Ekkor érkezett a Madrid kispadjára José Mourinho, és vele olyan rossz hangulatú lett a két örök rivális vetélkedése, hogy a háttérben a két csapatkapitány Xavi és Casillas voltak kénytelenek hűteni a kedélyeket. 2011 tavaszán néhány napon belül a két csapat négyszer is játszott egymással (egy bajnokin, a kupadöntőben és a BL-elődöntő két meccsén), és a feszültség ekkor hágott a csúcsra. A négy meccs közül az első, Madridban játszott BL-elődöntő volt a legfontosabb, ahol szinte csak Messi tudott nyugodt maradni. Mindkét gólt ő szerezte, a másodiknál egészen megalázó módon otthagyva a madridi védőket.
Még egy meccs, ami joggal pályázik a legjobb Barcelona legnagyobb alkotása címre. A mérkőzés után Sir Alex Ferguson és több manchesteri játékos is arról beszélt, hogy ilyen jó csapattal soha nem játszottak, és soha nem érezték magukat ennyire tanácstalannak. Messi lőtte az egyik gólt, és nagyon jól játszott.
Luis Enrique Barcelonája kevésbé ragaszkodott egyetlen futballideológiához, mint Guardioláé. Ha például arra volt szükség, villámgyors kontrákat vezettek. Ez volt Messi utolsó meccse a Madrid ellen Luis Enrique keze alatt, amit két góllal hálált meg, a másodikat egy kontra végén bevágva a 92. percben. Barcelonai pályafutásának ikonikus képe, ahogy utána mezét a magasba tartva ünnepelt.
Igen, a visszavágón 4:0-ra nyert a Liverpool. De ez nem változtat azon a tényen, hogy Messi itt lőtt két gólt, köztük egy tökéletes szabadrúgást is. Talán ha a 97. percben nem passzol Dembelének önzetlenül, hanem maga fejezi be az ígéretes kontrát, máshogy alakul az ő karrierje, a Barcelona sorsa és a foci történelme.

Jó reggelt! A héten nyár lesz, néhány fokkal a kánikula alatt.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek! Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.

Székelyszentkirályon mondott beszédet vasárnap Kövér László, a Szentkirály és Szentistván nevű települések Szent Király Szövetségének találkozóján. A házelnök a tőle megszokott disztópikus víziókkal igyekezett fűteni a közönséget a nyári melegben:
„A 21. században immár az alávetésre és kifosztásra kiszemelt embereknek elsődlegesen nem az országát, hanem a tudatát akarják megszállni, a lelkét akarják rabul ejteni”
Továbbá:
„Az új harcmodor lényege, hogy az embert elidegenítik természetes közösségeitől, államától, nemzetétől, szülőföldjétől, hitétől, hagyományaitól, végső soron kiforgatják önazonosságából, sőt a végén a szó szoros értelemben önmagából is. Még annak a bizonyosságát is elveszik tőle, hogy fiú-e vagy lány.”

A járvány tovább sorvasztotta az amúgy is gyenge lábakon álló hazai pszichiátriai ellátást. Tovább súlyosbodott a szakemberhiány, az idős orvosok egy része nem tért vissza az első hullám után. Van, ahol alig néhány ember tartja a frontot.
Ahogy más területeken, az ellátás itt is az akut problémákra szorult vissza, vagyis csak azokat tudták felvenni az osztályra, akiknél egyértelműen fennállt az öngyilkosság kockázata. Hetekkel a harmadik hullám lecsengése után sok helyen még mindig csak erre van kapacitás.
A pszichiátriák lobbiereje eltörpül más szakterületekhez képest, így több helyen hónapokkal a járvány lecsengése után kapják csak vissza az ágyakat. A kórházak anyagilag sem érdekeltek a gyors újraindításban. Így sokan nem kapják meg az ellátást, amire szükségük lenne. Ahogy egy szakember megfogalmazta:
„A pszichiátriát nagyon rosszul finanszírozza az állam, egy vérnyomásmérés jobban fizet, mint egy 30 perces beszélgetés, amiben feltérképezem a páciens problémáit.”

A nacionalista egymás mellett élés szép paradoxonát mutatta be a hétvégén két kelet-közép-európai ország. Miközben Ludovic Orban volt román miniszterelnök Magyarország erdélyi gazdaságfejlesztési támogatásaira utalva azt mondta, hogy etnikai szempontok alapján nem nyújthatók állami támogatások, Bukarestben mintha sokat tanulnának a budapesti módszerekből.
A Bukarest Pride 15 éve ugyanazon az útvonalon vonul fel, idén azonban az önkormányzat nem engedélyezte ezt. Azzal érvelnek, hogy a szervezők által várt 10 ezer fő meghaladja azt a tömeget, ami még megfelel a járványügyi szabályoknak. Bukarest emiatt másik időpontot és helyszínt javasolt és ajánlott.
A szervezők különösen azon háborodtak fel csak, hogy ezzel párhuzamosan a főváros engedélyt adott a Noua Dreaptă szélsőséges nacionalista szervezet felvonulására. Szerintük:
„Orbán Viktor típusú cenzúra a Fővárosi Városházán: miközben a hivatal a Bukarest Pride Marchot elutasította, jóváhagyta a nacionalisták menetét.”
Máshol:

Vasárnap a nők után a magyar férfi vízipólósok is bronzérmet szereztek az olimpián. Így összesen 6 arany, 7 ezüst és 7 bronz jutott a magyar sportolóknak Tokióban. Az 1996-os atlantai olimpia óta nem szerzett annyi érmet magyar küldöttség, mint most.
Magyarország mind az aranyak, mind az összesített érmek tekintetében a 15. helyen végzett Tokióban. Összességében az egy éves csúszással megrendezett olimpia magyar szempontból felülmúlta a várakozásokat.
Akárcsak a 2008-as pekingi olimpia óta mindig, 2021-ben Tokióban is az amerikaiak nyerték az olimpiai éremtáblázatot. Egészen az utolsó, vasárnapi versenynapig a kínaik álltak a táblázat élén, de végül nagy hajrával az amerikaiak ismét győztek. A végeredmény
Vasárnap megtartották az olimpia záróünnepségét is, ami olyan volt, amilyen lenni szokott. A világ sportszerető közönségének figyelmét kicsit elvonta róla, hogy szinte ugyanekkor tartott sajtótájékoztatót Barcelonában Lionel Messi, aki zokogva jelentette be, hogy tényleg elhagyja a klubot, ahol kiskamasz kora óta focizott.

Tucker Carlson Magyarországon: „Ez a legfurább dolog, amit valaha csináltam” – Úgy támadta az illiberalizmust, mintha nem ez lenne a magyar rendszer lényege, és pont a politikán kívül soha nem dolgozó, mégis meggazdagodó politikusokat vette elő. A magyarországi esemény, amire Amerikában sokkal jobban figyeltek.
6 258 lélegeztetőgépet szállított a magyar kormánynak, majd vett egy magánrepülőt és egy luxusjachtot – A kétes hírű maláj üzletember 6258 darab lélegeztetőt adott el a kormánynak igencsak drágán, 173 milliárd forintért. A momentumos Tompos Márton nézett jobban utána az ügynek.
Ha mindez egy politikai krimiben történik, fanyalognánk, hogy túltolták – Kiásták a dollárokkal teli uborkásüvegeket a bíró kertjéből, diplomata autóval elrabolták egy kisinyovi edzőterem elől, egy szál alsónadrágban megjelent egy ukrán faluban. De hogy még Zelenszkij, Lukasenka és Putyin is benne lehetnek, azt csak a kijevi autós üldözés után kezdték összerakni.
Woodstock '99: dühös, fiatal, fehér férfiak fesztiválja, ami káoszba, szartengerbe és erőszakba fulladt – Tízzezrek gyújtogattak és törtek-zúztak, puszta kézzel szedtek szét bankautomatákat, nőket erőszakoltak meg. A HBO dokumentumfilmje a Limp Bizkittel feltüzelt, Backstreet Boys-gyűlölő Harcosok Klubja-generáció fesztiváljáról.

Fifikás dekonstrukció, jól elhelyezett trágárságok valamint egy Brezsnyev-szerű súlyemelő Alsó-Bélatelepen – Addig jó, míg Orbán él. De addig sem nagyon. Olimpiai gördeszka, tőkehallögybölés, gyerekkínzás a felemás korláton, metálgitárosok ne horgásszanak. Podcast a javából.

Magyar idő szerint vasárnap kora reggel rendezték az utolsó olyan eseményt a tokiói olimpián, amiben magyar sportolók is érdekeltek voltak. A férfiak vízilabdatornájának bronzmeccsén a magyar válogatott a spanyolokkal játszott. A lelátón ülő sok sportolónak köszönhetően ez volt az első alkalom, hogy a közvetítésbe többször is behallatszott a „hajrá Magyarország” és a végén a „szép volt fiúk” skandálás.
A félidőben még 5:5 volt az állás annak ellenére is, hogy az orosz bírók inkább a spanyoloknak kedveztek. Ennek köszönhetően a meccs végére négy magyar játékos is kipontozódott, de ennek ellenére sikerült 4:0-ra megnyerni a második játékrészt és 9:5-re a meccset.
A 2000-es évek elején sorozatban szerzett három aranyérem után a magyar férfiak az előző két olimpián a negyeddöntőben buktak el. Ehhez képest Tokióban sikerült előrébb lépni, nagy kár, hogy a görögök elleni elődöntőben jóval képességei alatt játszott a csapat, mert vasárnap akár döntőt is játszhattunk volna.
Az arany a címvédő szerbeké, akik 13:10-re verték a döntőben az elődöntőben a magyarokat búcsúztató görögöket.

A férfi vízipólósok bronza volt a magyar küldöttség 20. érme Tokióban. 6 arany, 7 ezüst és 7 bronz jutott a magyar sportolóknak,
Az 1996-os atlantai olimpia óta nem szerzett annyi érmet magyar küldöttség, mint 2021-ben Tokióban.
Magyarország mind az aranyak, mind az összesített érmek tekintetében a 15. helyen végzett Tokióban. Összességében az egy éves csúszással megrendezett olimpia magyar szempontból felülmúlta a várakozásokat.

Akárcsak a 2008-as pekingi olimpia óta mindig, 2021-ben Tokióban is az amerikaik nyerték az olimpiai éremtáblázatot. A végeredmény
Egészen az utolsó, vasárnapi versenynapig a kínaik álltak a táblázat élén, de végül nagy hajrával az amerikaiak ismét nyertek.
Amerikában gyakran nem az aranyérmek, hanem az összes érem alapján számolják az éremtáblázatot, mert abban még jobban szoktak teljesíteni. Ezt a rangsort is ők nyerték meg:

Tokióban Eliud Kipchoge lett a harmadik férfi, aki meg tudta védeni olimpiai címét maratonfutásban. A legendás etióp Abebe Bikila (1960, 1964) és a keletnémet Waldemar Cierpinski (1976, 1980) után a 36 éves kenyai is duplázni tudott.
30 kilométer után Kipchoge egyszerűen ellépett, és szemmel láthatóan nem különösebben elfáradva, a közönségnek integetve, 2:08:38-as idővel ért célba.
Rio olimpiai bajnokát, a világcsúcstartó Kipchogét, az egyetlen embert, aki egyszer már le tudott futni 42,195 métert kevesebb mint 120 perc alatt, eddig is minden idők legnagyobbjának tartották ezen távon, de ez az aranyérem után már tényleg senkiben sem maradhattak kétségek.

Akárcsak a 2008-as pekingi olimpia óta mindig, 2021-ben Tokióban is az amerikaik nyerték az olimpiai éremtáblázatot. A végeredmény:
Egészen az utolsó, vasárnapi versenynapig a kínaik álltak a táblázat élén, de végül nagy hajrával az amerikaiak ismét nyertek.
Amerikában gyakran nem az aranyérmek, hanem az összes érem alapján számolják az éremtáblázatot, mert abban még jobban szoktak teljesíteni. Ezt a rangsort is ők nyerték meg:
Magyarország mind az aranyak, mind az összesített érmek tekintetében a 15. helyen végzett Tokióban.
2008-ban Pekingben a kínaiak ugyan több aranyat szereztek, mint az amerikaiak, de akkor is az utóbbiaknak volt több érmük összesítésben.
Legutóbb 1988-ban, Szöulban fordult elő, hogy ne amerikai sportolók végezzenek legalább egy éremtáblázat élén. Akkor, köszönhetően részben a szocialista országok doppingprogramjának, a Szovjetunió végzett az első és az NDK a második helyen mindkét éremtáblázaton. Az amerikaiak csak harmadikok lettek.

Magyar idő szerint vasárnap délelőtt fél tízkor kezdődött a 2020/21-es olimpia utolsó sporteseménye, a szerb-görög férfi vízilabda-döntő.
Az elődöntőben a magyarokat búcsúztató görögök három negyedig tudták tartani a lépést az esélyesebb szerbekkel. A negyedik negyed elején még 10:10 volt az állás, az utolsó három gólt azonban a szerbek dobták, akik így 13:10-re nyertek, és megvédték olimpiai bajnoki címüket.
A bronzérem a spanyolokat legyőző magyar válogatotté.

Vasárnap lezárultak Tokióban a női csapatsport-tornák. Három sportágban is döntőt rendeztek.
Kosárlabdában az amerikaiak a nagy meglepetésre döntőbe jutó Japánokat verve szerezték meg az aranyat. A 90:75-re diadalmaskodó amerikaiaknak ez volt sorozatban a hetedik aranyuk női kosárban. A bronzérem a franciáké.
Röplabdában is az amerikai nőké az arany, miután a döntőben 3:0-ra verték a brazilokat. Bronzérem: Szerbia.
Kézilabdában a férfiak után a francia nők is aranyérmet szereztek. A döntőben visszavágtak a riói vereségért, és 30:25-re verték az oroszokat. Bronzérem: Norvégia.

Az 1996-os atlantai olimpia óta nem szerzett annyi érmet magyar küldöttség, mint 2021-ben Tokióban. A magyar sportolók 20 éremmel zártak, Atlantában 21 jött össze. Az azóta rendezett olimpiákon ez a szám 17, 17, 10, 18 és 15 volt.
A 6 arany ugyanakkor kettővel kevesebb, mint öt éve Rióban. Az utóbbi öt olimpián 8, 8, 3, 8, 8 volt ez a szám
Bár néhány számban még nem osztották ki az érmeket, a magyarok mind az aranyérmek, mind az összes érem tekintetében 15. helyen állnak az éremtáblázaton. Összességében az egy éves csúszással megrendezett tokiói olimpia magyar szempontból felülmúlta a várakozásokat.
A magyar érmesek listája: