444.hu

Sűrű év van mögöttünk. Augusztusban elindult a tagsági és előfizetési program, 14 ezerhez közelít a Kör tagok száma, a szerkesztőség pedig a támogatásotoknak köszönhetően sok új taggal erősödött. Idén megjelent 2 magazinunk és 3 új könyvünk. Stúdiót építettünk, és most már hetente jóval több mint százezren nézitek kampányhíradónkat, a Magyar Jetit. A Partizánnal közösen közvetítettük az előválasztási vitasorozatot, COVID oldalunkról milliók tájékozódnak a járvány alakulásáról. Új podcastok és hírlevelek indultak, és hamarosan megkezdi a munkáját az AFP hírügynökséggel közösen létrehozott tényellenőrző szerkesztőségünk az Európai Bizottság támogatásával.

2022-re még nagyobb terveink vannak, szeretnénk tovább erősödni, hogy a segíthessünk nektek eligazodni a választási kampányban és azon kívül is.

Most egyszerre segítheted a szerkesztőség munkáját, és lepheted meg szeretteidet vagy akár saját magadat karácsonyi ajándékkal.

• Vásárolj éves "444 közösség" vagy "444 belső kör" előfizetést, és elküldjük mellé Sarkadi Zsolt új könyvét, a Banánujjú ajándékba!
• Ha másnak vásárolsz bármilyen előfizetést, beállíthatod, hogy december 24-én este emailjébe érkezzen a meglepetésed.
• Karácsonyi akciók várnak a 444 webshopban is: kedvezménnyel rendelheted meg új könyveinket, és egyben, szinté kedvezményes áron a MAKRO magazin összes eddig megjelent számát.

Nézd meg ajánlatainkat itt, és idén ajándékozz szabad sajtót karácsonyra!

Milyen lett volna Sherlock Holmes megérkezése Magyarországra 1928-ban? Csabai László „Sherlock Holmes Budapesten” című könyve szerint ilyen:

"Holmesék kupéjába benyit egy vámtiszt. Köszön. Fogadják a köszönését. A finánc, magyar lévén, nem az elvámolnivalót fürkészi először, hanem az utasokat. Hogy vajon kinéz-e belőlük egy kis baksis. A nem-vámolásért. Vagy borravaló. Csak úgy.

Holmes vékony termetét, csontos arcát, magas hangját, divatos zakóját, a kisasztalkán fekvő füles sapkáját így összegzi magában: »Fix buzerant. Vagy elmebajos. Vagy mindkettő«.

A tömzsi és bajuszos Watsonról már kedvezőbb véleménye van: »Ez akár elmehetne jó magyar embernek is«”.

Majd miután a vámos gazdagabb lesz egy ötpengőssel, rögtön belekezdenek egy beszélgetésbe – ebben a majom Mussolini és farkasmajmok is szerepelnek –, ami visszarepíti az olvasót a majdnem 100 évvel ezelőtti Magyarországra. Abba az időbe, amiben így búcsúzik el a kalauz a vonat híres utasaitól, Holmestól és kísérőjétől, dr. Watsontól:

„»Uraim, kérem, senkinek ne adják tovább azt, amit önöknek mondtam. Főleg azt ne, amit a politikáról. Ez nem egy demokratikus ország. Itt könnyen a szájára ütnek a sokat beszélőnek.« Holmes megértéssel bólint.”

A szerző, Csabai László ebben a regényében is valós történelmi hátteret használ, Trianon és a Tanácsköztársaság friss traumájának felvillantása, a világvárossá vált Budapest bemutatása mellett rengeteg, általában párbeszédbe rejtett apró információval, újságíróként felbukkanó Kosztolányi Dezsővel, a korabeli hangulatot átélhetővé tevő, a szöveget illusztráló számos fotóval.

Természetesen Sherlock Holmes viszi a krimiszálat a történetben, amihez azért kell az is, hogy a valóban sok részletben alapos szerző meglehetősen nagyvonalúan lépje át a nyelvi korlátokat. Csatlakozik a világhírű nyomozóhoz Csabai már jól bevált saját Szindbádja, Schiffer Árpád detektív, nemcsak lelkes rajongóként, hiszen sikerül bebizonyítania, hogy Holmes legendás dedukciós gondolkodása hogyan siklik reménytelenül félre.

Magáról a nyomozásról bővebbet történetgyilkosság lenne elárulni, mindenesetre a bámulatos logikájú Holmes agya időnként lefagy a korabeli Magyarország politikai purpaléitól, vagy attól, amikor a mesterdetektívnek elmagyarázza valaki, hogy 800 évvel ezelőtt miként került a Habsburg családba a minden mást elnyomó, az emberiség legdominánsabb csírasejtjeivel rendelkező Árpád-vér.

Holmes a legnehezebben mégis azon lép túl, ha egyáltalán elhiszi a végére, hogy a Szibériából érkező magyarok nem tartanak rénszarvast, pedig azt logikai alapon magabiztosan bebizonyította megérkezésük pillanatában Watsonnak. Rajongója lesz viszont a kokaint részben elfeledtető magyar pálinkának, és igazán megtetszik neki, hogy az átmagyarosításban Pataki lenne a neve.

Amikor pedig véget ér a hagyományos krimi, az olvasó belekezdhet egy játékba: ha sikeresen megold a könyv végén egy kvízt, egy alternatív befejezést kap Sherlock Holmes magyarországi kalandjaihoz.

Csabai László: Sherlock Holmes Budapesten

Corvina Kiadó, 2021, 3990 forint. A kötetet tervezte és tördelte: Karcagi Klára

1942 novembere. Egy 100 kiló körüli, lapátkezű ember találkozik Heinrich Himmlerrel, a náci birodalom második számú, rettegett vezetőjével. Nem először, de a merészségét látva meglepő, hogy nem utoljára.

„Kihasználtam a kedvező pillanatot, és átadtam neki egy listát, a listán 28 holland szerepelt, hat német és négy norvég - mindegyik halálbüntetéssel járó bűncselekménnyel gyanúsítva. Arra kértem, helyezze szabadlábra őket. Himmler gyorsan átfutotta a listát, és ezt mondta: »Lehetetlen kér!«. Mire én: »Tudom, de biztos vagyok benne, hogy hallgatni fog a jó szívére, és futni hagyja őket.« Himmler nagyot sóhajtott: »Rendben! De nem érdemlik meg…”« Aláírta a parancsot, majd hívatta dr. Brandtot, hogy a listán szereplő személyeket azonnal engedjék szabadon.”

Aki a listát a rettegett Himmler kezébe nyomta, és felidézi ezt a történetet, az Felix Kersten, a náci vezető terapeutája.

Róluk szól a Himmler masszőre című könyv.

A cím elsőre talán kicsit komikusnak tűnik, mintha elfogyott volna mostanra a téma a náci vezetőkről, így jöjjön Göring táncosnője, Goebbels harisnyakötője vagy Hitler borotvapamacsa.

François Kersaudy francia történész könyve ennél sokkal több. Az SS-t, a rendőrséget és a politikai rendőrséget irányító, a haláltáborokat felügyelő Himmler és egy életmentő különös kapcsolatáról szól, aminek köszönhetően végül sok tízezer ember menekült meg a haláltól. Felix Kersten a Zsidó Világkongresszus 1947-es memoranduma szerint 100 ezer különböző nemzetiségű zsidó életét mentette meg, és a 100 ezerből legalább 60 ezret a saját életének kockáztatásával.

A könyv szerzője szerint még ennél is valamivel nagyobb számról lehet szó. Bár az végéig érződik a könyvön, hogy nem feltétlenül úgy történt minden, ahogy arra Kersten visszaemlékezik, és ezeket a tévedéseket, túlzásokat a történész igyekszik is helyrerakni, de a masszőr életmentő tevékenységét számos más visszaemlékezés, diplomácia irat, utólagos vizsgálat is alátámasztja.

Kersten életútja a Himmerrel való találkozásig is tartogat hihetetlen, időnként mesébe illő fordulatokat. Úgy derül ki például, hogy különleges érzéke van a masszásterápiához, hogy az első világháború után önkéntesként jelentkezik a finn hadseregbe, azzal a céllal, hogy Finnország után a balti államokat is felszabadítsák a Vörös Hadsereg kiűzésével. (Kersten az egykori orosz birodalomban, a balti államokat magában foglaló Livóniában született, német származású családban.) Az egyik ütközetben egy teljes napot és az éjszakát is egy mocsárban hason fekve tölt, reumás lesz, lábra állni is képtelen. Egy finn kórházban ápolják - megkapja a finn állampolgárságot is -, lábadozás közben kezd érdeklődni a finneknél népszerű masszázsterápia iránt, be is segít, már ott felfedezik, hogy kincset ér a keze. Finnországban kitanulja, amit ott lehet, majd Berlinbe küldik, mert ott még fejlettebb a masszírozás terápiája.

Ezután jön az a rész, ami olyan, mintha egy misztikus regény részlete lenne: Kerstent 1922-ben Berlinben bemutatják Ko doktornak, aki Kínában született, de egy tibeti kolostorban nevelkedett, itt lett előbb szerzetes, majd láma. Ko 14 éven át tanulja a kínai és tibeti orvoslást, majd 21 évesen Londonba küldik, hogy a nyugati orvostudománnyal is megismerkedjen, le is diplomázik. Amikor bemutatják neki, megkéri Kerstent, hogy masszírozza meg. Miután ez megtörténik, némán felöltözik, majd közli: „Fiatal barátom, amit tud, az nagy semmi, sőt a semminél is kevesebb, de 30 éve várok magára”. Merthogy a horoszkópjában meg van írva, hogy ebben az évben találkozik valakivel, akit nem tud semmit, de megtanítja mindenre. 3 évig képzi Kerstent, majd Tibetbe távozik, mert egy másik jóslat szerint már csak 8 éve van hátra, és fel akar készülni a halálra.

Az ő pácienseit veszi át Kersten 27 évesen. A fizio-neurális módszer lényege az idegszövetek megfelelő masszírozással való kezelése és megerősítése. Súlyos gyulladásra, daganatos megbetegedésre, szívelégtelenségre vagy előrehaladott érelmeszesedésre nem jó a terápia, de nagyon sok mindenre igen, Kersten időnként csodával határos javulást ér el számos betegnél a súlyos tünetek enyhítésével vagy teljes megszüntetésével. Ilyen páciense például a holland királynő férje, akinek az orvosok már csak fél évet jósoltak, de Kersten jelentősen meghosszabbította az életét. Hálából felajánlják neki, hogy telepedjen le Hollandiában, innentől kétlaki életet él Hága és Berlin között. Bejáratos lesz a legbefolyásosabb körökbe, rengeteg pénzt keres, a legvagyonosabb családok adják kézről kézre. A tökéletes életét a háborúra készülő nácik rombolják le. De egészen váratlan fordulattal Kersten lehetőséget is kap arra, hogy manipulálja a legrettegettebb nácit.

Kerstent egyik régi pácinense ajánlja be Himmlernek, 1939. március 10-én találkoznak először, majd még legalább 200 alkalommal. Kersten minden találkozójukról feljegyezést készített. Mint később kiderül, erről pontosan informálták Himmlert is, később szóba is kerül köztük, de miután Kersten nem tagadja, Himmler nem börtönbe csukatja, hanem azt mondja neki: „Jól teszi Kersten Úr, csak így tovább. Így legalább Ön tudni fogja, hogy pontosan mi történt, amikor mi történelmet csináltunk. És elmondhatja az utókornak, hogyan alapították meg a Nagynémet Birodalmat”.

Pedig már az első találkozásukról úgy ír a csodamasszőr, hogy az aligha nyerte volna el Himmler tetszését: „Már első pillantásra látni lehetett, hogy nem kedveli a sportot. (…) Az első benyomásom az volt, hogy jelentéktelen, átlagos ember. Úgy nézett ki, mint egy általános iskolai tanító, aki minden szíre-szóra körmössel büntet. (…) Tudálékos volt, miszticizmusra hajlamos, és sokat olvasott. Egyszóval különös fickó és beteg ember.”

Számos problémája közül Himmlert a gyomorgörcs kínozta leginkább. Kersten megvizsgálja és megállapítja, hogy a szimpatikus idegrendszer deregulációja a probléma. Csodát, végleges gyógyulást nem ígért Himmlernek, de azt igen, hogy rendszeres kezelésekkel enyhíteni tudja a fájdalmát, és ezt már az első alkalommal bizonyítja is. Hogy mennyire szövi át kettejük történetét maga a történelem, az rögtön az elején kiderült: Himmler kénytelen megszakítani az ígéretesen induló kezeléseket, mert március 15-én Hitlerrel Prágába utazik, hogy megünnepeljék Csehszlovákia egyetlen puskalövés nélküli elfoglalását. Ennek apropóján Himmler személyesen ellenőrzi a kommunisták, zsidók, emigráns németek letartóztatását.

A csodakezű masszőr pedig eközben Hollandiába utazik, hogy egyeztessen a holland hadsereg főparancsnokával - a fiának az életét megmentette Kersten -, aki korábban arra kérte, hogy a német kapcsolatait kihasználva tudja meg, készülnek-e a nácik Hollandia elfoglalására. Így kezdődik Kersten kissé botcsinálta James Bond küldetése, rendszeres kapcsolatot tart holland, finn és svéd diplomatákkal, és kezdetét veszi embermentő tevékenysége is.

Kersten eleve nem kért pénzt a kezelésekért. A többi főnácitól eltérően Himmler legalább korrupt nem volt, így nem is igen tudta volna kifizetni Kersten tarifáját. Kersten azt mondta, hogy majd megbeszélik később, hogy mivel tartozik Himmler. Majd amikor a Hollandiát megszálló németek elkezdték letartóztatni Kersten ismerőseit, úgy érezte, hogy közbe kell lépnie.

Kersten az első lépéseket úgy írja le, hogy „gyakran úgy alkudoztunk, mint két lókupec a vásárban. Mondjuk volt egy 20 fős listám, csupa olyan személyről, akit ilyen-olyan okokból őrizetbe vett a Gestapo, és ha a barátaim vagy ismerőseim megkértek, lépjek közbe az érdekükben, mindig vártam a legközelebbi kezelésig, hogy szóba hozzam a dolgot. (…) Ekkor csak annyi teendőm volt, hogy felhívjam a figyelmét a gyanúsított személyek feddhetetlen és tisztességes voltára, meg arra, hogy miért is volna kívánatos azonnali szabadlábra helyezésük. Legtöbb esetben Himmler nem is nagyon akarta tudni, hogy tulajdonképpen miért csukták le ezeket az embereket, inkább arra volt kíváncsi, ki emelt szót értük. Ilyenkor gyorsan átfutotta a listát, majd így szólt: »Mennyit akar ezek közül kiszabadítani? Húszat? És ha sikerül, mondja, mennyivel lesz jobb Önnek? És az embereim mit fognak gondolni erről? Kap öt embert. Ha ennyivel nem éri be, akkor nem kap semmit.« Előfordult, hogy csak az első ötöt engedte szabadon a listán szereplők közül, néha az utolsót is, de mindig önkényesen, pillanatnyi szeszélye szerint.” Ezután Kersten Himmler titkárával, doktor Brandttal még egy kicsit kibővítette a listát, amit a Reichsführer végül ellenőrzés nélkül aláírt. (Mindeközben Himmler egyáltalán nem tett semmit a saját rokonai érdekében, a SS-ben szolgáló, homoszexualitással megvádolt unokaöccsét hagyta kivégeztetni.)

Hogy mindez hogyan csapódott le Himmler környezetében? A titkára valóban sokat segített Kerstennek, még megtoldva a listákat, de sokkal többen voltak, akik inkább gyanakodva figyelték, és alig várták az alkalmat, hogy börtönbe zárják.

A könyv szerzője idéz egy SS-ezredest:

„Többször is utasítást kaptunk az SS Reichsführertől, hogy egyes letartóztatásban lévő személyeket engedjünk szabadon. Mondtam is Rauternak: »Megint egy névsor, amit ez a kibaszott finn orvos kimasszírozott a Reichsführerből«”

Kersten legalább 200 alkalommal kezelte Himmlert, aki mindig kész volt a kompromisszumokra, ha görcsök kínozták, majd fölényeskedni kezdett, amikor jobban lett. De a szavát többnyire állta.

A masszőr leírásából kettős kép alakul ki Himmlerről. Miközben tényleg rengeteg ember börtönbe vetéséért, megkínzásáért, haláláért felelős, Kersten szerint ahhoz túl gyáva volt, hogy saját kezűleg öljön meg valakit. Megszervezni viszont megszervezte a tömeggyilkosságokat.

Himmler állandó félelme volt, hogy elveszíti Hitler bizalmát, az egymást gyűlölő náci legfelső vezetők pedig kihasználják a hibáit és befeketítik a hírnevét.

Kizárólag az volt a fontos számára, hogy amit csinál, az tetsszen Hitlernek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Kerstennek egy bejegyzése arról, milyen állapotban köszöntötte őt Himmler, aki egy nappal korábban előadta az elképzeléseit Hitlernek a meghódított keleti területen letelepített földműves katonákról:

„El sem tudja képzelni, milyen boldog vagyok, Herr Kersten! A Führer nemcsak meghallgatott, de szokása ellenére egyetlen egyszer sem szakított félbe. (…) Még helyeselte is a javaslataimat, kérdéseket tett fel, és olyan fontos részletekre is felhívta a figyelmemet, amikre nem is gondoltam. (…) Ez volt életem legszebb napja!”

Kersten egyébként megpróbálta felhívni néhány buktatóra a figyelmet, amire Himmler azzal vág vissza: „Úgy látom, Herr Kersten, maga még a Führernél is okosabbnak képzeli magát”.

A terápiák végleges gyógyulást valóban nem hoznak Himmlernek, csak rövid időre javítják az állapotát. És talán ez volt a legszerencsésebb helyzet. Himmler ugyanis elkezd függeni az által csak Buddhának nevezett masszőrtől, egyre bizalmasabb viszony alakul ki közöttük. Annyira, hogy Kersten is folyamatosan emeli a tétet, és már nem csak az ismerőseit, vagy az ismerősei által beajánlott embereket próbálja megmenteni alkalmanként. Himmler elhívja például Finnországba, ahol Kersten összejátszik a finn felső vezetéssel abban, hogyan tudnák elszabotálni Himmler kérését a finn zsidók kiadására.

Bár sok mindennel henceg Himmler a doktorának, a náci haláltáborokban történő borzalmakat még előtte is szépíteni próbálja. Kersten azonban egyre több információhoz jut, és egyre több embert igyekszik kimenekíteni onnan. A lehetőségei azonban korlátozottak, főleg, ha zsidókról van szó. Skandináv foglyok életének megkímélésébe könnyebben megy bele Himmler.

Ahogy halad a háború a végkifejlet felé, Kersten egyre nyíltabban próbálja rávenni Himmlert, hogy állítsa félre Hitlert, vegye át a birodalmat, és kezdjen tárgyalásokat a háború befejezéséről. Himmler, ha időnként el is játszik a gondolattal, hiszen Hitler környezetéből magát tartja a legtöbbre, aki valóban alkalmas lenne a birodalom irányítására, a végén mindig visszahőköl a lehetőségtől, és a Hitler melletti hűséget választja. Kersten még asztrológust is próbál bevetni, Himmler ugyanis komolyan hitt a csillagjóslásban, órákon keresztül faggatta az asztrológust, hogy milyen esélyei lennének a birodalom átvételére, de végül lebeszélte magát.

Hogy ez a kegyetlen megtorlásokat levezényelő hóhér, aki egyben udvaronc is, néha milyen nevetséges tudott lenni, arra Kersaudy felhoz egy példát. 1945 elején Himmlerre bíztak egy 40 hadosztályból álló hadseregcsoportot, bár semmilyen katonai tapasztalata nem volt, ő a rendőri megtorlások szakértője volt. Megtiltja a meghátrálást, kivégezteti a dezertőröket. De közben utasításokat ad, hogy az SS karácsonyi kalendáriuma elkészüljön 1945 november elsejére, hogy idejében szét lehessen majd küldeni azokat, érdeklődik, hogy Hitler elvállalná-e egy törzsőrmester nyolcadik gyerekének a keresztapaságát, elrendeli, hogy a csizmaviselet csak a harcoló alakulatok katonáinak legyen fenntartva, új hűségeskü-szöveget irat az SS-egységek kötelékében harcoló ukránoknak. Parancsot ad ugyanakkor a politikai foglyok likvidálásának felgyorsítására. De közben teljesíti egy ígéretét, amit a masszőrének tett: „tévedésből” Svájcba irányít egy 2700 zsidóból álló transzportot.

Ami a legnagyobb téttel bírt a náci birodalom összeomlásának utolsó heteiben: valóban felrobbantják-e a koncentrációs táborokat, ha a szövetségek megközelítik azokat. Kerstennek - aki életét kockáztatva repül Svédország és Németország között - óriási szerepe volt abban, hogy ezt a parancsot Himmler leállíttassa. Sőt annak a teljesen szürreális találkozónak a megszervezésében is oroszlánrészt vállalt, ami Kersten németországi birtokán jött létre. Himmler ugyanis nagy titokban - abban bízva, hogy ezzel jó pontokat szerez a szövetségeseknél - végül hajlandó volt találkozni a Zsidó Világszövetség svédországi képviselőjével. A tárgyalás arról szól, hogy Himmler engedjen ki Svédországba zsidó foglyokat a ravensbrücki táborból a Vöröskereszt szervezésében, és valóban intakt módon hagyják hátra a haláltáborokat. Himmler előbb hosszasan szónokolt arról, hogy miért volt indokolt a zsidók ellen fordulniuk, mindezt egy olyan embernek, akinek több hozzátartozója is meghalt haláltáborokban, majd mégis belement az egyezségbe.

A számos meghökkentő rész után jön az, amire igazán nem számít az ember. A békekötés után jöhetett volna el Kersten nagy pillanata, de nem jött el. Egészen kicsinyes bosszúk, féltékenykedések és olyan politikai kavarások jöttek, amik kis híján megakadályozták, hogy Kersten titokban tartott tevékenységéről értesüljön a világ, és életmenő helyett helyett náci kollaboránsként vonuljon be a történelembe. Csak 1953-ban kapja meg a svéd állampolgárságot, miután nagy nehezen elismerik, hogy valóban több tízezer ember sorsát befolyásolta a varázskezeivel.

François Kersaudy: Himmler masszőre - Egy elfeledett embermentő története

Corvina Kiadó, fordító: Ádám Péter

Minden idők legrövidebb 444 felmérése a karácsonyi ajándékozásról. Ha minden választ nagyon megfontolsz, akkor ~2 perc kitölteni, nekünk viszont sokat segít, (és lehet neked is, mert végiggondolod, hogy kinek kell még ajándékot venned).

Töltsd ki a karácsonyi felmérésünket itt!

Kati Marton amerikai író szinte a lehetetlenre vállalkozott, amikor kitalálta, hogy megírja Angela Merkel életrajzát, hiszen a német kancellár híresen szűkszavú, szinte mindig nyugodt és betegesen titkolja a magánélete minden részletét a nyilvánosság előtt.

Ehhez jön még hozzá, hogy a német kancellár – a történelmi tapasztalatok miatt – leginkább a tartományok miniszterelnökei között közvetít, legnagyobb szerepe a külpolitikában van. Ott viszont olyan tekintélyt ért el, hogy Merkelt az idő múlásával a visszavonulásáig Európa kancellárjaként emlegették.

De hogy hogyan jutott el addig, hogy a szabad világ vezetőjeként tartsák számon, arról minimum ellentmondásos információk, néhol pedig semmilyen adat sem áll rendelkezésre. A bürokrata unalmassága a II. világháború tramája után a legnagyobb vonzereje a német nép szemében, viszont az élete éppen ettől válik érdekessé.

Angela Kasner apja evangélikus lelkész volt, aki a sztálinizmus végén az NSZK-ból költözött át a feleségével és kisbabájukkal Kelet-Németországba, évtizedekre elvágva magukat a nyugat-német rokonoktól.

Az apuka baloldali volt, és igyekezett együttműködni a szigorúan vallásellenes állammal is, amiért jobbról megszólták a családot, míg az iskolában Angelának abból volt hátránya, hogy vallásos családból érkezett. A család egy értelmi fogyatékosoknak és mozgássérülteknek fenntartott, túlzsúfolt és elhanyagolt otthonban kialakított szolgálati lakásban élt, Angela hozzászokott a korlátozott képességűek látványához, és megtanult empatizálni velük.

A kémikusként tudományos pályára álló Angela hamar megházasodott, de az első férjétől pár év után különösebb botrány nélkül elvált, a Merkel nevet viszont megtartotta. (Ulrich Merkel sosem beszélt nyilvánosan a volt feleségéről.)

Angela Merkel egy, az NDK-ban megszokott módon elfoglalt lakásban rendezkedett be az új, szingli éveire, később viszont megtalálta a második férjét, a kvantumkémikus Joachim Sauert, akivel azóta is együtt van. A magánéletükről ma is alig tudni valamit, miközben még az is köztudomású, hogy melyik kelet-berlini lakásban laknak.

Egyik férje sem szokott róla nyilatkozni, de még az öccse és a húga sem, pláne a szülei, akik a halálukig baloldali szavazók voltak, és még a kancellár beiktatásán sem voltak jelen. Az apja nagyon ridegen nevelte, amikor meglátogatta a frissen elvált, harmincas Merkelt, Horst Kasner annyit mondott neki, hogy a jelek szerint nem sokra vitte az életben. Ez volt az öreg, szigorú lelkész élete legnagyobb tévedése.

Merkel az NDK-ban nem szervezkedett a fennálló rend ellen, bár – ahogy az az egyik közeli, titkon besúgó barátja jelentéseiből kiderült – rossz véleménnyel volt a szocialista államról. Angela Merkel inkább kivárta, amíg a rendőrállamnak bealkonyul, amikor viszont leomlott a berlini fal, azonnal cselekedni kezdett: elment ahhoz párthoz, amelyik a kommunizmus bukása után rövid ideig az NDK-t kormányozta (és később beleolvadt a CDU-ba), ahol azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szó nélkül összerakott néhány szükséges számítógépet. Egyből világossá vált, hogy megvan az ember a megoldandó problémákra.

Mivel világosan beszél és az információkból jól felkészül, rögtön a rendszerváltáskor szóvivő lett, majd 1990-ben Helmut Kohl felkérte miniszternek, amiben szerepe volt annak is, hogy keletnémet és nő. A kancellár, aki a protezsáltját Mädchenként, azaz lánykaként emlegette, igazi mentora volt, aki egyengette az útját egészen az 1999-es nagy árulásig, amikor Merkel hátba szúrta: cikket írt a Frankfurter Allgemeine Zeitungba arról, hogy Kohl, aki csalt a kampánypénzekkel, vállalhatatlanná vált a párt számára.

Merkel ugyanekkor számolt le a későbbi bel- és pénzügyminiszterével, Wolfgang Schäubléval is, de már az első főnökét, Lothar de Maizièrét is hagyta elsüllyedni, amikor az NDK egyetlen szabadon választott vezetőjét azzal vádolták meg, hogy együttműködött Stasival, a keletnémet Állambiztonsági Minisztériummal.

Amikor pedig Merkel beült a főnöki székbe, megkérte a CDU vezetőit, hogy véletlenszerűen foglaljanak helyet az asztalnál, amivel jelezte, hogy nem tűr meg semmilyen szövetkezést, összeesküvést maga ellen. A magában a bosszút sokáig érlelő Merkel pókerarccal viszi be az ütéseket, így aztán a partnerei évtizedes ismeretségek után is meg tudnak lepődni a váratlan húzásain.

Kancellárként mindenki meglepetésére látványosan baráti viszonyt ápolt ifj. George Bush-sal, és a kezdeti nehézségek ellenére Barack Obamával is jó szövetségesek voltak. Sőt ahhoz képest, hogy Vlagyimir Putyin azzal kezdte, hogy ráeresztette a kutyáját a kutyáktól rettegő Merkelre, a kancellár vele is tudott kommunikálni, még akkor is, amikor Obama már letett róla, mondjuk Ukrajna miatt Merkel kénytelen is volt folyamatosan egyeztetni Putyinnal. A német kancellár megmutatta, hogy egy nő a hatalmon lévők szokásos cirkuszolása nélkül is vezethet, egyben ő az a kihalóban lévő fajta, akit még az ellenségei is tisztelnek.

Merkel egyfajta anti-Hitler volt a hatalomban: miközben körülötte mindenhol elszabadultak az indulatok, ő a nyugodt erő maradt, a lassú, csendes vezető, aki állandóan kompromisszumokra törekszik, és az egész karrierjét meghatározta, hogy a korát messze meghazudtolóan hosszú tárgyalásokra volt képes.

És ugyan nyilvánosan nem foglalt állást olyan, megosztó ügyekben, mint a nők helyzetbe hozása vagy a melegházasság legalizálása, a háttérben csendesen dolgozott azon, hogy ezekben az ügyekben is történjen előrelépés – igaz, az ellenfelei szerint merő opportunizmusból.

A fáradhatatlanságának vette a legnagyobb hasznát, hiszen amikor az előrehozott választáson legyőzte az elbizakodott Gerhard Schröder kancellárt, Európa új aranykor élt át, tökéletes békeidő volt, éppen csak csatlakoztak a kelet-európai országok az EU-hoz, de aztán válságok sora jött, amiknek a sorsa mind Merkeltől függött:

• Például világgazdasági válság tört ki, aminek a nyomában érkezett a görögországi csőd, ami majdnem az egész EU-t magával rántotta. Azt a könyv sem keni el, hogy Merkelnek komoly felelőssége van abban, hogy Európa urai a görög nemzeten keresztül példát statuáltak.
• Amikor Líbiában megbukott a diktatúra, és több szövetséges ország katonai csapást hajtott végre, Merkel távol tartotta magát az ügytől, ami az azóta tapasztalható káoszt elnézve bölcs döntésnek bizonyult.
• Amióta Ukrajnát lerohanták az oroszok, „Európa kancellárja” volt a közvetítő szereplő.
• Amikor a szíriai háborút követően menekültválság tört ki Európában, Németország egyike volt annak a kevés EU-tagállamnak, ami nagyszámú menekültnek adott lehetőséget az újrakezdésre.
• Amióta pedig Nagy-Britannia kilépett az EU-ból és az Egyesült Államok Donald Trumpot választotta meg elnöknek, a merkeli visszafogottság még értékesebbé vált.

Merkelből a nacionalizmus legkisebb jele is undort vált ki, elvicceli, ha megkérdezik, mit szeret legjobban Németországban. Egyszer egyenesen azt mondta, hogy a holokauszt után az országa létének a célja a túlélőket segíteni. Ezt semmilyen másik ország vezetője nem engedhetné meg magának.

A könyv Magyarországról 1956-ban a szüleivel Amerikába menekült szerzője négy éven át forgolódott Merkel közelében, és a kancellás bizalmasaival többször is készíthetett interjút. Érezhető is, hogy ennek köszönhetően Kati Marton a kancellár asszony hatása alá került, így aztán az életrajz nem is törekszik arra, hogy miszlikbe aprítsa Merkel hosszú évek szívós munkájával felépített imidzsét. De miért is próbálná meg, amikor Merkel a támadásokkal szemben elképesztően ellenállóvá tette magát?

A könyv mégis kénytelen szembenézni olyan kérdésekkel, minthogy Merkel autokráciaellenes politikája ellenére az Északi Áramlat 2-n keresztül növelte a földgázfüggőséget Oroszországtól, vagy hogy az emberi jogokat páros lábbal tipró Kínával meglehetősen jó viszonyt ápolt.

Akármilyen ellentmondásos politikus is, Angela Merkel már csak azzal is nagybetűs történelmi szereplővé vált, hogy egy olyan korban, amikor elszabadult az őrület, legalább nyilvánosan megmaradt a józan, európai civilizáció zászlóvivőjének. És ha belegondolunk, milyen más utakat is választhatott volna, ez elképesztően nagy teljesítmény.

Az Egyesült Arab Emírségek korábbi belügyi főnyomozóját, Ahmed Naser al-Raisit többen is azzal vádolják, hogy a tudtával verték és vallatták erőszakkal a rabokat hazája börtöneiben. Az Interpol a konkrét vádakra azt válaszolta, hogy al-Raisit a szevezet végrehajtó bizottsága választotta meg, ők semmit nem tehetnek. A Deutsche Welle két áldozattal készített riportot.

• Jogvédelem és az alaptörvény eltörlése együtt szükséges az alkotmányos demokrácia helyreállításához.
• A kétharmadtól való eltérés nem szakítja meg a jogfolytonosságot, és — meghatározott feltételek teljesülése esetén — nem sérti a jogállamiságot.
• A kétharmadtól való eltérés nem a káosz kezdete, hanem a kaotikus válságból való kilábalás meghatározó pillanata lehet.

A demokrácia szelleme járja be az autokratikus Magyarországot. Az előválasztás hosszú idő után először adott valódi demokratikus élményt százezreknek. A sikeres előválasztás nyomán felizzott a vita az alkotmányos demokrácia helyreállításáról. A közös gondolkodás — érvekkel és akár szenvedéllyel — a demokrácia egyik előfeltétele.

Az alaptörvény eltörlése című cikkem október 23-án jelent meg a 444-en. Azt írtam, hogy súlyos és rendszerszintű válság indokolhat kivételes eltérést a kétharmados szabálytól. A parlamenti többség eltávolíthatja az autokratikus elemeket a jogrendszerből. És azt is írtam, hogy új, hosszú távra szóló alkotmány elfogadásához széleskörű együttműködés és választópolgári részvétel kell. Ezért egyik oldal sem alkotmányozhat egyoldalúan, még kétharmad birtokában sem. Három fő érvem volt:

• A magyar rezsim új típusú autokrácia, kénytelen demokráciának tettetni magát.
• A magyar jogrendszerben önkény és jogbizonytalanság uralkodik, és alig marad, ami a jogot értékessé teszi.
• Az alkotmányról szóló döntések nemcsak formális jogi szabályoktól függnek, hanem jogi és etikai elvektől is.

Az írást Karsai Dániel a 444-en, Sepsi Tibor és M. Tóth Balázs az Átlátszó egyik blogján bírálta (mindhárman ügyvédek). Majtényi Balázs a Telexen, Majtényi László az ÉS-ben gondolta tovább konstruktívan a kérdést. A viták elágazásait remekül foglalta össze saját észrevételeivel Kazai Viktor a Mércén. A kritikák két központi kérdésére válaszolok: mi van itt és mit lehet tenni?

Az autokrácia jogrendszere

A bírálók szerint sokkal jobb a helyzet, mint ahogy lefestem. Példáik mutatják, hogy jól működnek a jogvédelem intézményei: a Kúria elkaszálta a kormány egyik népszavazási kezdeményezését, a hajléktalanok elleni rendőri fellépés szünetel, az Átlátszó idén minden adatperét megnyerte. Miért akarjuk kétséges eszközökkel eltörölni a szabályokat és megváltoztatni a rendszert, ha sok minden elérhető ügyvédi úton is?

A sikerek részben azért lehetségesek, mert van némi mozgástér a szabályok alkalmazásakor és a felhozott esetekben tehetséges ügyvédek jártak el. És mert a megfélemlítő bírósági légkör ellenére vannak még független bírák. Ez a jelenség mégsem cáfolja, hanem erősíti a diagnózisomat, hogy újfajta autokráciában élünk.

Először is, még az itteninél ezerszer szörnyűbb náci rendszerben is sorozatosan lehetett pert nyerni akár a Gestapo ellen is. A hatalmat ellenőrző fórumokat felszámolták, a nem megbízható bírákat eltávolították, és a politikailag érzékeny jogvitákat pártutasításra döntötték el. De a hétköznapi jogügyekben, például tulajdoni és szerződéses viszonyokban tisztességes bírói ítéletek is születhettek, ha a peres fél nem a „nép ellenségei” közé tartozott.

Az új autokráciában nincs terrorgépezet és az alkotmányvédelem intézményei megmaradnak. De nem azért, hogy betöltsék funkciójukat, a törvényhozás és a kormány kontrollját, hanem hogy legitimálják és szolgálják a rezsimet. Például az orosz alkotmánybíróság Putyin hatalmának centralizálását segítette elő azzal, hogy jóváhagyott minden súlyos változtatást a regionális autonómiák felszámolásától a Krím-félsziget annektálásáig. Magyarország ezt a mintát követi: van alkotmánybíróság, de nincs alkotmánybíráskodás.

További jellegzetesség, hogy az alkotmányos demokrácia látszatának fenntartása érdekében a mai autoriter rezsim eltűrhet számára kedvezőtlen ítéleteket is. (Ezt először az egyiptomi ítélkezésben figyelték meg Hoszni Mubárak elnök idején.) Itt a „nép ellensége” is nyerhet, például egy idő után megkaphatja a kártérítést a propagandamédia hazugságaiért és hozzájuthat közérdekű dokumentumokhoz. A rezsim számára az a döntő, hogy a kedvezőtlen ítéletek ne veszélyeztessék a rezsim kiteljesedését.

A stratégiai területeken viszont a vezér akaratán múlik, hogy mi lesz elfoglalva, megszüntetve, eltitkolva, perifériára szorítva. A stratégiai ügyekben nincs fékező bírói hatalom, legyen szó a médiáról, információs jogokról, a tulajdonosi szerkezet átalakításáról, a szociális szféráról vagy másról. A 444 híreitől és elemzéseitől kezdve az átfogó szakértői tanulmányokig (például Polyák Gábor munkái a médiaszabadságról) a források azt mutatják, hogy az alaptörvény keretei között ügyvédi eszközökkel képtelenség megállítani az autokrácia előretörését. Készülhettek a legjobb jogorvoslati beadványok, az alaptörvény elfogadása óta egyetlen országos népszavazás volt, azt sem a választópolgárok kezdeményezték, hanem a miniszterelnök a „betelepítési kvótákról”. A stratégiai Free SZFE-ügyben nem lehetett könnyű az ügyvédnek őszintén megmondania a diákoknak és tanároknak, hogy az ügy karaktere miatt szinte semmi esélyük sikeres hazai jogorvoslatra.

A hatalmat persze érik stratégiai kudarcok, de ezeket tipikusan nem a hazai igazságszolgáltatás okozza, hanem európai jogi fórumok, nemzetközi civil együttműködések és belföldi jogon kívüli akciók. Tényfeltáró újságírók, civil aktivisták, politikusok és ügyvédek együttműködéséről van itt szó.

Egyetértek a kritizáló ügyvédekkel, hogy a jogot használni kell, és nem szabad feladni a reményt, hogy perléssel lehet jobbítani. (Mondjuk TASZ alapítóként mindig ezt képviseltem.) A jogvédelem előtt azonban ebben a rezsimben rendszerszintű akadályok tornyosulnak. Egy-egy beadvány — azon túl, hogy nem számíthat sikerre — még erősítheti is azt a látszatot, hogy van értékelhető alkotmányos jogvédelem, miközben nincs.

Az alaptörvény rendszerében a hanyatlás ügyvédi eszközökkel talán lassítható, de a rendszer autokratikus és jogfosztó karaktere biztosan nem szüntethető meg. Ezért azt javaslom ügyvéd vitapartnereimnek, hogy ne egymást kizáró lehetőségként tekintsünk a jogvédelemre és a jogrendszer megváltoztatására, hanem konjunktív feltételként: mindkettőre szükség van, és csak együtt hozhatnak sikert.

Alkotmányozás kooperatív körülmények között

Ha Karsai Dániel figyelmesebb és tájékozottabb volna, nem írna olyasmit, hogy a „NER-t valójában egy jogszerű eszközökkel megváltoztathatatlan rendszernek” tartom. Ennek az ellenkezőjét írom a mostani és a korábbi szövegeimben is. A vita ugyanis nem most kezdődött, hanem az alaptörvény elfogadásakor. 2011-ben az Életfogytig szabadláb című könyvemben és pár évvel később bővebben A jogok törvényében írtam arról, hogy az alaptörvény rendszere illegitim, nem alakulhat ki körülötte demokratikus egyetértés, és igyekeztem mérlegelni a lehetőségeket a zéró változástól a forradalomig.

Az alkotmányos átalakítás mindig politikai változóktól függ, ezért két eltérő konstellációban lehet elgondolni. Az egyikben van együttműködés a rivális politikai oldalak között, a másikban nincs. Minden javaslatom az együttműködő alkotmányozást részesíti előnyben. (E tekintetben az Átlátszó blogja következetes: már 2011-ben is úgy látta, hogy különösebb gond nélkül együtt lehet élni az alaptörvénnyel.)

Már az is hozhat kedvező változást, ha az állampárt győz, de elveszíti a kétharmadot, és előbb-utóbb alkura és kompromisszumra kényszerül a demokratikus ellenzékkel. Szintén kedvező lehet, ha változó politikai széljárásban az alaptörvényt alkalmazó bírák és más tisztségviselők között egyre többen lesznek, akik — a damaszkuszi úton haladva vagy csak opportunistaként — az emberi jogok és a demokrácia szellemében hozzák meg döntéseiket.

Az együttműködő alkotmányozás legjobb forgatókönyve, amikor a rivális oldalak képesek együttműködésre és alkura. A „kétharmad” az alkotmányjogban épp azt fejezi ki — tökéletlenül — hogy vannak a kormányzás ügyeitől különböző, fundamentális kérdések, amikről kormányoldalnak és ellenzéknek meg kell egyeznie. Ezért is elleneztem a 2010-11-es egyoldalú alkotmányozást, és ezért tartanám elhibázottnak, ha a mai ellenzék egy váratlan kétharmados győzelem után a vesztes oldal együttműködő részének bevonása nélkül írna új alkotmányt.

Bár a közvetlen választói részvétel és jóváhagyás elengedhetetlen, a rivális pártok együttműködését népszavazás sem pótolhatja. Az ugyanis gyakran csak visszatükrözi a megosztottságot. Például Lengyelországban az 1997-es referendumon alig több mint 40 százalékos volt a részvétel, és a szavazók 53,5 százaléka mondott igent az alkotmányra. Egyiptomban 2012-ben 33 százalékos részvétel mellett sikerült közel 64 százalékos támogatottságot produkálni.

Alkotmányozás nem kooperatív körülmények között

A múltkori 444-cikkben kénytelen voltam számot vetni a hazai rendszer dinamikájával. Most nem a hard diktatúrából a soft diktatúrába való átmenetben vagyunk, ami egykor előkészítette a szovjet rendszer tárgyalásos átalakítását. A törvényekben, a kormányzati intézkedésekben és retorikában is egyre több a hagyományos autokratikus elem, a rezsim egyre kevésbé ügyel a demokrácia látszatára. Az egyetlen akadály, hogy nem törölheti el a többpárti választásokat, és nem tudja teljesen kizárni az ellenzék győzelmét.

Megtörténhet, hogy ebből drámai válsághelyzet lesz. Kormányváltás után létrejöhet olyan konstelláció, amikor az alaptörvény nem biztosítja a demokratikus kormányzati működés feltételeit. Amikor az elmozdíthatatlan tisztségviselők maximálisan érvényesítik az alaptörvény és a kétharmados törvények antidemokratikus szabályait. Amikor a demokrácia helyreállításához szükséges együttműködés minimális feltételei is hiányoznak. Ilyen helyzetben — és az előző cikkemben leírt további feltételek esetén — tartom védhetőnek az átmeneti, negatív alkotmányozást egyszerű többséggel: az autokratikus elemek eltávolítását a jogrendszerből.

Érvényesség

„Érvénytelen jogból nem lesz jog” — írja Sepsi Tibor és M. Tóth Balázs. Azt értik alatta, hogy ha eltérünk az érvényes kétharmados szabálytól, akkor onnantól nem lesz érvényes az alkotmány és a jogrend. Valóban ilyesmi a normális hétköznapi gyakorlat. Akkor érvényes egy szabály, ha visszavezethető egy korábbi érvényes szabályra. Olyan ez, mint a tulajdoni viszonyoknál az érvényes adásvételek és ajándékozások láncolata. Annyi jogom van, amennyit a jogelődtől törvényesen megszereztem. Ez így helyes, és ez biztosít stabilitását, kiszámíthatóságot.

A mindennapok során nem kell belegondolnunk, hogy ez valójában csak egy hiedelem. Mondhatni, csak érvénytelen jogból lesz jog. Nem igaz ugyanis, hogy ha visszafejtjük az érvényes jog előzményeit, akkor mindig egy megelőző érvényes jogot találunk. (Vagy a másik példában, érvényes tulajdont.) A kezdőpont vagy tiszta homály, vagy önkény, erőszak és más olyan tény, amire bajosan alapítható a jog mai érvényessége. A magyar alaptörvény esetében az „eredeti alkotmányozás,” amire az érvényességet visszavezetik, az 1949-es sztálini alkotmány.

Az alkotmány és a jog érvényessége nem hiedelmen alapul. Az is kell hozzá, hogy méltó legyen az elismerésre, és a gyakorlatban érvényesnek ismerjék el.

Jogfolytonosság és jogállam

Kritikusaim más ponton is tévednek. A kétharmados szabálytól való eltérés nem jár a jogfolytonosság megszakításával és nem feltétlenül sérti a jogállamiságot. A jogfolytonosság a neve ellenére nem olyan, mint a cérna, hogy vagy elszakad, vagy nem. Fokozatai vannak. A francia forradalom idején, ami jogi és fizikai értelemben tényleg brutális szakítás volt, jelentős részben fennmaradt az ancien régime jogrendjének folytonossága. Jogszabályok, ítéletek, hatósági döntések, szerződések, családjogi viszonyok maradhattak érvényben változatlanul.

„Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani” — mondta ki helyesen a dicső Alkotmánybíróság a demokratikus idők kezdetén, és hivatkoznak rá most a változtatás ellenzői.

Három megjegyzésem volna itt.

• A jogállamiság is összetett rendszer. Hogy sérül-e, az nem egy eljárási szabálytól függ, hanem követelmények összességétől.
• Az AB-döntés nagyon is hangsúlyozta a sajátos történelmi körülmények szerepét. Ennek az új helyzetben is jelentősége lehet.
• Az AB-döntés a jogállam nevében megakadályozta a visszamenőleges igazságosztást. Alig két évvel később az AB a jogállam nevében a nemzetközi jog alapján lehetővé tett visszamenőleges eljárásokat.

A nemzetközi jog és az EU jog elsőbbségének akkor is komoly szerepe lehet, amikor az autokratikus jogrenddel szembeni békés fellépést kell majd mérlegelni. Ezt vetíti előre az EU bíróság legújabb eseti döntése: a hazai bírónak figyelmen kívül kell hagynia az uniós joggal ellentétes Kúria-ítéletet, valamint a kúriai elnök és a legfőbb ügyész gyakorlatát.

A jogállam sérelmét az okozza, hogy kétharmaddal van bebiztosítva az alaptörvény autokratikus és jogsértő struktúrája. Ennek felszámolása nem feltétlenül jogállam-ellenes.

Jogrendből káosz

A legfontosabb gyakorlati kifogás Sepsi Tibor és M. Tóth Balázs részéről, hogy a kétharmados szabálytól való eltérés a “káosz első napja” lesz: az intézmények egyik része betartja a parlamenti többség rendelkezését, másik része, amelyik a mostani rezsimhez kötődik, a kétharmad hiányára hivatkozva megtagadja. Mindez utcai megmozdulásokhoz vezet, erőszak is várható.

Ez a reális veszély a legtöbb forgatókönyvre igaz. Például Fleck Zoltán és Sajó András is nem kooperatív átmeneti alkotmányozással számol. Sajó azt írja, hogy az Alkotmánybíróság „ideiglenesen nem működik”, és egy államtanács látja el a funkcióit. Kis János szerint is vissza kell vonni az egyoldalúan megválasztott vagy kinevezett közjogi tisztségviselők, köztük alkotmánybírák, a főügyész, a Kúria elnöke és a Médiatanács elnöke megbízatását. Sőt, Arató András és Halmai Gábor, akik kerekasztal-tárgyalást modelleznek, elismerik, hogy annak kudarca esetén van egy töréspont, ahol egyszerű többséggel alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni.

A káosz veszélyéről nem Sepsi Tibortól és M. Tóth Balázstól értesültünk, hanem már májusban alapos vita tárgya volt a HVG-ben Vörös Imre és Kis János között. Ismert, hogy társadalmi és politikai feltételektől is függ, hogy kivitelezhető-e egy ilyen drámai beavatkozás. Ha az állampolgárok túlnyomó többsége nem áll mellette és a közhatalmi szervek nem hajtják végre, akkor nagyobb kárt okozhat, mint amit meg akar szüntetni. Ha meg a szinte elmozdíthatatlanná tett alkotmányos tisztségviselők nem a pártjukhoz lesznek hűek, hanem a hivatásukhoz, akkor a rendkívüli lépés elkerülhető, és ki lehet alakítani a kooperatív alkotmányozás kereteit. Tehát az időzítésen is sok múlik: közvetlenül a választások után várhatóan még nem lesznek meg a feltételei az alaptörvény részleges eltörlésének.

Még valamit a káoszveszélyről. Én nem úgy látom, hogy van itt egy működő jogrend, amit a választások után egy csapásra tönkretehet egy parlamenti beavatkozás. Úgy tapasztalom, hogy az ország évről évre és hónapról hónapra halad afelé, amit vitapartnereim káosznak neveznek.

A közszolgáltatások, a hivatalok, az igazságszolgáltatás és a jogalkotás ütemesen távolodik a kiszámítható, tisztességes és jogállami működéstől. Hogy mi a kötelező jogszabály hétfőtől, azt lehet, hogy csak kedden tudjuk meg. A kormány és a fővárosi önkormányzat között hatásköri háború zajlik. A Magyar Közlöny pártharsonává vált. Egy ember akaratán és szeszélyén múlik, hogy ki kap, és kitől vesznek el.

A káoszba fulladó jog tragikus példája a járványkezelés. A kormányfő jogállami elvek sorát felrúgva kivételes hatalmat adott magának a közegészség védelmére hivatkozva. Az eredmény: Európa legönkényesebb jogi válaszai a járványra, és világviszonylatban is rettentő rossz halálozási számok.

Az autokrácia vezet káoszba. A demokratikus jogrend helyreállítására van esély.

A szerző alkotmányjogász.

Borítókép: Az Országház főlépcsője, előtérben az alaptörvény 2014. május 26-án. (MTI, Beliczay László)

Az Apple egyike azoknak a tech cégeknek, amelyek ellen jelenleg versenyügyi hatóságok hada folytat vizsgálatot, illetve amelyekre több, a digitális platformokra fókuszáló törvénycsomag is irányul. Ebben a hangulatban indult még tavaly a Fortnite videójátékot forgalmazó Epic Games Apple elleni pere az App Store alkalmazásbolt versenyellenes gyakorlatai miatt, a most ősszel ismertetett bírói döntés pedig bár látszólag az iPhone gyártójának kedvez, azonban hosszabb távon az Apple-nek bőven van mitől félni.

Történetünk az ókori Görögország helyett tavaly ősszel kezdődik, amikor sok fiatal rezignáltan vette tudomásul, hogy egy darabig nem fognak tudni fortniteozni barátaikkal iPhone-on keresztül. Ez a szomorú tény onnan eredt, hogy az Epic Games egy olyan online fizetési megoldást adott a játékhoz, ami lényegében megkerülte az Apple App Store-jának fizetési rendszerét és ezzel az Apple által begyűjtött 30 százalékos jutalékot is. Az Apple digitális piacterének fejlesztői szerződése azonban egyértelműen tilt minden nem házon belüli fizetési mechanizmust, így a vállalat nem tehetett mást, mint szerződésszegés miatt nemes egyszerűséggel kidobta a játékot az App Store-ból. Az indulatok itt gyorsan elszabadultak: az Epic Games azonnal beperelte az Apple-t versenyellenes magatartásért.

9:1 az Apple javára

Az Epic három különböző versenyjogi törvény megszegésével, összesen tíz pontban vádolta az Applet. A jogi formalitásokat leegyszerűsítve ezek lényegében a következők: versenyelőny jogszerűtlen megszerzése és az ezzel való visszaélés az iOS alkalmazások értékesítése, valamint az alkalmazásokon belüli fizetési megoldások piacán; az előbbi kettő, tehát az App Store és az Apple appon belüli fizetési rendszere, másnéven In-App Payment vagy IAP szabálytalan összekötése; végül pedig, törvénytelen és tisztességtelen üzleti magatartás az App Store fejlesztői szerződése kapcsán, ami szerint a fejlesztők nem hívhatják fel a felhasználók figyelmét az App Store-on kívüli forrásokra ahonnan a felhasználók gyakran olcsóbban tudnának appokhoz vagy előfizetésekhez hozzájutni. Yvonne Gonzales Rogers (a továbbiakban csak YGR) végül az első kettőhöz kapcsolódó kilenc vádpontban ártatlannak, míg az utóbbi esetében bűnösnek találta az Apple-t.

YGR szerint nem lehet kijelenteni, hogy az Apple jogszerűtlen módon „monopolizálta-e” az iOS alkalmazások, vagy az alkalmazáson belüli fizetések piacát, mivel mindkettő a mobiltelefonos operációs rendszerekhez (másnéven OS) kapcsolódik. Itt azonban az Apple egyrészt kénytelen versenyezni a Google Android rendszerével, másrészt az OS egyébként sem alkot önálló piacot, mivel azt a gyakorlatban nem lehet szabadon adni-venni, a rendszer a telefonnal együtt jön. Az IAP fizetési megoldás szintén nem egy önálló termék, ezért YGR szerint az Apple nem kötötte ennek használatát jogszerűtlenül az App Store-hoz.

Az Apple a fentiekhez kapcsolódó kilenc vádpontban tehát győzött, a cég eddig a pontig biztos befutónak tűnhet. Azonban a meccs az utolsó sípszóig tart, YGR döntése alapján pedig az Apple törvénytelenül járt el akkor, amikor megtiltotta az alkalmazások fejlesztőinek, hogy az App Store-on keresztül felhívják a figyelmet alternatív fizetési megoldásokra, melyekkel a felhasználók pénzt takaríthattak volna meg. Bár a bíró szerint az Apple fejlesztői szerződésének így jogszerűtlen feltételei sem hatalmazták fel az Epic Gamest ennek a szerződésnek a megszegésére (vagyis a saját fizetési megoldás elindítására) és így a játékosok nagy bánatára a Fortnite nem kerül vissza az App Store-ba, az Apple így sem dőlhet hátra.

YGR szerint az Apple üzleti magatartása meggátolta a felhasználókat abban, hogy szabadon válasszanak az alkalmazáson belüli fizetési megoldások között. Ez így nem hangzik valami durván, de a bíró leszögezte, szerinte az Apple üzletpolitikája lényegében lehetetlenné teszi, hogy a felhasználók össze tudják hasonlítani az egyes ajánlatokat. A vásárlóknak nincs információjuk például arról, hogy egy adott előfizetéses szolgáltatás hol érhető el és mennyiért, illetve arról sem, hogy az Apple-nek fizetett összegből mennyi kerül a fejlesztők zsebébe. Ez azonban nem véletlen, a bíró döntése szerint ugyanis az Apple aktívan gátolja a tudatos fogyasztói döntéshozatalt az ahhoz szükséges információ visszafogása révén, majd pedig profitál ebből az információs aszimmetriából.

Nem (csak) az App Store a lényeg

A döntés hatására az alkalmazásfejlesztők elméletileg szabadon kell, hogy dönthessenek az általuk használt fizetési rendszerről, potenciálisan megfosztva az Applet egy arany tojást tojó tyúktól: az App Store évente több mint 60 milliárd dollárnyi tranzakciót kezel, amiből az Apple akár 30%-os jutalékot is lefölöz, mely az online szoftverekre jellemző magas haszonkulcs miatt nagyrészt tiszta profit (ezt a per anyagából tudjuk). Ez persze csak egy pillanatkép, ugyanis az Apple App Store-ból származó bevételeit is tartalmazó Szolgáltatások szegmens évről-évre stabilan kétszámjegyű ütemben növekszik: a vállalat idén szeptemberben végződő pénzügyi évében az üzletág 68 milliárd dolláros bevételt termelt, mely meghaladta az Mac számítógépek és az iPad táblagépek együttes eladásait.

Az Epic Games-szel való csatározásban tehát nagy a tét, és bár az Apple jogi képviselője Kate Adams egyértelmű győzelemként hivatkozott a bírói döntésre, a befektetők máshogy látták: az Apple részvényeinek árfolyama YGR döntése után több mint 3 százalékkal esett. Wall Street félelme ugyanakkor nem feltétlenül a külsős fizetési rendszerek réméből ered, többek között azért sem, mert YGR jogi véleménye szerint az Apple még akkor is jogosult lenne az App Store-on keresztüli jutalékra, ha az nem a házon belüli IAP-n keresztül jönne. A bíró szerint ugyanis a fejlesztők által fizetett összeg jogi értelemben az Apple szellemi tőkéjének használatáért cserébe jár, a jutalék nagyságát és kifizetésének módját ettől teljesen függetlenül kell kezelni.

Az Apple számára a legnagyobb fejfájást tehát nem ez okozhatja, és még csak az sem, hogy a cég végül diadalmaskodik-e az amerikai tech cégeket úton-útfélen támadó hadjárat legújabb állomásánál. Közhely, de jelen esetben igaz, hogy a győzelem helyett a részvétel a fontos: ahogy a cikk során eddig láthattuk, a kaliforniai vállalat elérhetetlenné tett egy roppant népszerű videójátékot, jogszerűtlen szerződési feltételeket támasztott fejlesztőinek, valamint üzletpolitikáját a tudatos fogyasztói magatartás ellehetetlenítésére építette fel.

Ez finoman szólva sem hízelgő, azonban ennél is fontosabb, hogy YGR szerint az Apple gigászi piaci erővel bír, emiatt pedig csak a jogi lépések tudják rákényszeríteni arra, hogy változtasson a jelen esetben szabálytalannak ítélt magatartásán. A mobiltelefonos játékok esetében az Apple-Google páros lényegében mindent visz, a játékokban futó tranzakcióknál pedig az Apple 55 százalékos piacrésszel bír. YGR szerint bár az Epic Games nem tudta bebizonyítani, hogy az Apple monopol pozícióval rendelkezik ezen az utóbbi piacon, de a per anyagából világosan látszik az Apple dominanciája és profitabilitása. A bíró tehát nem mondta ki, hogy az Apple versenytorzító piaci erővel bír, de azt sem, hogy nem, megadva a lehetőséget azoknak a cégeknek és versenyügyi hatóságoknak, akik az Epic Games után vállalkoznak majd előbbi bizonyítására – immár sokkal több értékes adattal a zsebükben.

Drága győzelem

Az Apple-Epic per legfőbb eredménye tehát egyrészt az, hogy látványosan megromlott az Apple-ről alkotott kép a tech világ szereplői, kifejezetten az alkalmazásfejlesztők között. Az iPhone piaci ereje miatt ez persze nem jelenti azt, hogy fejlesztők tömegei váltanak majd a rivális Androidra, ugyanakkor vannak olyan piaci szegmensek is, ahol az Apple-nek több oka lehet a félelemre (például a játékkonzolok piacán).

Az Apple-ből kiábrándult szoftvercégek pedig iparági érdekképviseletbe tömörülve hatékonyabban tudják folytatni a versenyjogi csatározást, amint ezt a Coalition for App Fairness esetében is láttuk: az Epic Games mellett többek között a zenei streaming szolgáltató Spotifyt és a Tinder társkereső appot fejlesztő Match Groupot is a tagjai között tudó szervezet a Fortnite-csata tavalyi kirobbanásakor jött létre a fejlesztőket súlytó tisztességtelen üzleti magatartás elleni küzdelem miatt (a csoport a jelek szerint igen eredményes, tavaly a Windows alkalmazásboltja az ő nyomásukra vált sokkal nyitottabbá).

Azonban talán a fejlesztők jóindulatának elvesztésénél is fontosabb, hogy a per anyaga ezüsttálcán kínálja az Apple piaci erejét demonstráló bizonyítékokat. Ez várhatóan jól jön majd a kaliforniai céget vizsgáló versenyügyi hatóságoknak, mint például az Európai Bizottság, a brit piacfelügyelet, valamint a pletykák szerint a vizsgálatot hamarosan záró Amerikai Igazságügyi Minisztérium. Az ölükbe hulló bizonyítékok szintén mosolyt csalhatnak majd az alkalmazásboltokat is magába foglaló digitális piacra fókuszáló intézkedéseken dolgozó döntéshozók arcára: a per miatt előásott belsős dokumentumok befolyásolhatják az EU és az USA épp most formálódó digitális versenypolitikai javaslatait is.

Összegzésként tehát, első ránézésre úgy látszik, az Apple megnyerte ezt a csatát. Az Epic Games által hozott tíz vádpontból kilencben az Apple győzött, a tizedikben elszenvedett vereség pedig ahogy láttuk, nem feltétlenül vezet az arany tojást tojó App Store bevételeinek összeomlásához. Ha ez sem lenne elég, az Apple megfellebbezte a döntést és ennek elbírálásáig kérelmezte a külsős fizetési megoldások App Store-ba integrálásának elhalasztását.

Azonban az Apple-nek érdemes lenne megszívlelnie Plutarkhosz legendássá vált helyzetértékelését I. Pürrhosz hadjáratáról, aminek során az épeiroszi király bár több csatában is diadalmaskodott, de nem sikerült döntő csapást mérnie ellenfelére, veszteségeit pedig nem tudta pótolni: “Ha még egy csatában győzünk a rómaiakon, végképp elveszünk.”

Pákozdi Dávid közgazdász, a Frontier Economics versenypolitikai tanácsadója.

A 444 is csatlakozott a Magyar Lapkiadók Egyesülete kezdeményezéséhez, ami a most hétfőn induló oltási akcióhét fontosságára hívja fel a figyelmet.

A kórházak országszerte – Budapesten kiemelten – megemelt oltási kapacitással, előzetes regisztráció és időpontfoglalás nélkül várják azokat, akik az első, a második vagy a harmadik oltásukat adatnák be. A részletek itt találhatóak.

Az a helyzet, hogy egyelőre nincs az oltásnál jobb eszköz a koronavírus ellen. Nem tökéletes, még az is kiderült, hogy fél év után meggyengül az általa nyújtott védelem egy jóval agresszívabb mutáció miatt. Senkinek nem az a hobbija, hogy hathavonta beoltassa magát. De inkább ez, mint hogy hamis biztonságban tudjuk magunkat és főleg idős hozzátartozóinkat a megkopott védettségű oltással.

Egy évvel ezelőtt még teljesen védtelenül álltunk a vírussal szemben, aggódhattunk az idős, majd nemcsak az idős hozzátartozóinkért, magunkért, és vártuk, hogy mikor lesz végre vakcina. Ha hamarabb lett volna, sok ezer családot nem ért volna pótolhatatlan veszteség.

Most már van oltás. Lehet persze abban hinni, hogy összeállt a világ valamennyi kormánya, az Egyesült Államoktól Japánig, Dániától Ausztráliáig – nem beszélve a magyarról –, és eldöntötték, hogy bezárják az embereket, ami nekik és az őket irányítóknak valamiért jó. A politikusok aztán a tudománnyal összefogva a vírus és a lóféreg ellen hatásos gyógyszereket elzárják, és ráerőltetik az emberekre az oltást, ami nem hatásos, de nem is csoda, mert a chip mellett nem is férne el benne megfelelő mennyiségű hatóanyag. És ha nem lenne néhány lényeglátó, ez az egész összeesküvés rejtve is maradna a világ előtt. Szóval ez a zagyvaság az egyik lehetőség, ami egyáltalán nem véd a vírustól.

És lehet a Facebook-kommentelők helyett inkább hinni a tudománynak és az orvosoknak. Hogy az oltás valóban csökkenti annak az esélyét, hogy levegőért kapkodva az életünkért küzdjünk egy túlzsúfolt intenzív osztályon, és vagy eljut az ágyunkhoz a nővér, vagy leragad útközben egy másik fuldoklónál.

Lehet abban is bízni, hogy ha sokan oltatják be magukat, akkor meg lehet úszni.

Magyarországon jelenleg 2,5 millióan utasítják el az oltást. Nem fog mindenki kórházba kerülni közülük. De ennek a csoportnak a töredéke is bőven annyi ember, ami elrekesztheti az egészségügyi ellátást.

A magyar egészségügy békeidőben 700 beteg intenzíves ellátását tudja megoldani. Most Kásler miniszter ezen felül előírt 1200 intenzív terápiás ágyat Covid-betegeknek, amit csak olyan kompromisszummal lehet megoldani, ha egy betegre nem 1, hanem 4 ápoló jut. Ezek közül sem mindenki intenzíves szakápoló. Már most 600 fölött van a lélegeztetőgépen lévők száma, ennél 30-50 százalékkal többen lehetnek intenzíven. Lehet bővíteni a kapacitást, de csak újabb kompromisszumok árán, amelyek tovább rontják a túlélési esélyeket. Mert ágy van, szakszemélyzet viszont nincs hozzá. Ezt azok az egészségügyisek mondják, akik ott vannak a fuldoklók mellett.

Tavasszal 1500 lélegeztetett volt a legtöbb, akiket egyszerre láttak el, ez már olyan sok volt, hogy nagyon kevesen élték túl. Ez az 1 500 ágy a 2,5 milliónak a 0,0006 százaléka. Elég hamar betelhet.

Ez egy covidos orosz rulett az oltatlanok számára.

Az oltással – akár az első kettővel, akár a harmadikkal – azt az esélyt csökkentjük, hogy az 1500 ágy egyikért kelljen versenyeznünk.

• Philipp Lahm cikkei magyar nyelven mostantól havonta jelennek meg a 444-en a német Die Zeit online változatával együttműködésben, Oliver Fritsch sportrovatvezető közreműködésével.

Edzőként tért vissza Xavi a Katalánokhoz, és az FC Barcelona a régi dicső múltat szeretné vele visszahozni. Xavi nemcsak technikájának köszönhetően lett világklasszis, hanem azért is, mert átlátott mindent ami a pályán történt. Úgy játszott, hogy mindig az adott stratégiát és a csapatot tartotta szem előtt. Karmesterként támogatta és irányította társait, és mindenre talált megoldást. Lehetetlennek tűnt elválasztani a labdától, még akkor sem, ha minden oldalról körülvették az ellenfél játékosai.

Xavi fénykorában gyakorlatilag verhetetlen volt a spanyol válogatott, egymás után lett Európa-bajnok, világbajnok, és ismét Európa-bajnok. A 2008-as és 2012-es Európa-bajnokság döntőiben négy gólhoz is asszisztált. Ez idő alatt az FC Barcelonával pedig a Bajnokok Ligáját uralta – négy év alatt kétszer megnyerte a bajnoki címet, és egyszer az elődöntőig jutott. "A Barcelona volt a legnagyobb hatással rám" - mondta Alex Ferguson, a Manchester United edzője, miután elveszítette a 2011-es döntőt, amikor a sok kis passzból és kényszerítőből álló Tiki Taka a fénykorát élte.

Xavi képes volt arra, hogy tökéletesen kiegészítse Andrés Iniestát a középpályán. Xavi volt a metronóm, Iniesta pedig a labda őrzője. A két ember munkamegosztása hasonló volt, mint Luka Modricnak és Toni Kroosnak, akik a Real Madridot tették meg a klub futball új mércéjének az FC Barcelona helyett. Xavi ugyanolyan pazar hosszú passzokra volt képes, mint Kroos.

Xavi tökéletesen megfelelt az FC Barcelona filozófiájának. Pep Guardiola vezetése alatt Xavi, Iniesta, Puyol és Messi - az akkori idők legjobb focistái - magukévá tették Guardiola idealizmusát, miszerint bárki bármire képes lehet. Ők együtt egy teljesen új szintre emelték a támadás és a védekezés közötti egyensúlyt. A test mérete már nem volt meghatározó, sem a támadásban, sem a védekezésben.

A Barcelona egy másik tekintetben is példakép volt az egész világ számára: a klubnak az UNICEF volt a mezszponzora.

Változtak az idők. Az FC Barcelona utoljára 2015-ben nyert Bajnokok Ligáját. Azóta nem került be a döntőbe, viszont sok emlékezetes vereséget könyvelt el: 2:8 a Bayern München ellen, 0:4 Liverpoolban, 0:3 Rómában, 1:4 Párizs ellen, és legutóbb 0:3 Lisszabonban. Ez a hátránya annak a futballnak, amelyik mindenkitől a legjobb technikát és magas szintű intelligenciát követel, de nem kezeli elsőrangú kérdésként a kondíciót, és ez sokszor visszaüt.

A Barca vonzereje csökkent, megkérdőjeleződött a domináns, 70 százalékos vagy annál is nagyobb labdabirtoklást lehetővé tevő játékstílus. Az Inter Milan és a Chelsea már 2010-ben és 2012-ben is valósággal elbarikádozta a kaput, és minden alkalommal kiejtette a Barcelonát az elődöntőben. Ma már mindenki a „mindenki a labda mögött” elvet követi. Az egyetlen dolog, ami segíteni szokott: olyan gólokat rúgni, ahol főszerepet kapnak a fizikai elemeket, úgymint standard helyzetek, kontrák és egyéb brutális megoldások.

Úgy is mondhatnánk, hogy a futball gyorsabb, és robusztusabb lett, immáron fizikailag is nagy igényeket támaszt. Még Guardiola is alkalmazkodott Manchesterben, finomra hangolt játéka még mindig könnyen felismerhető, de megengedőbb lett a defenzív játékkal szemben. A jelenkor új főszereplőket vonultatott fel a pályán: Trent Alexander-Arnold, Paul Pogba, Vinícius Júnior, Alphonso Davies vagy Erling Haaland – mind olyan sportolók, akik jobban hasonlítanak Usain Boltra, mint az 1,70 méter magas Xavira.

Az elmúlt 10 évben új gazdasági verseny is kialakult. 2011-ben az FC Barcelona és a Real Madrid volt a világ két legnagyobb forgalmat bonyolító klubja, őket követte szorosan a Manchester United (365 millió), az FC Bayern (320) és az FC Chelsea (250). Ma már sok klubnál történnek hatalmas beruházások. Európában már körülbelül tíz klub van, amelyek éves forgalma eléri a félmilliárd eurót, és nagyjából kétszer annyi klub verseng a legjobb játékosokért és edzőkért.

A piac által beindított dinamika az edzőkre is kihat, akiket már szintúgy valódi sztárként vesznek fel. Régebben Arsène Wenger, Alex Ferguson vagy Johan Cruyff egyedi filozófiájuk miattv váltak valóságos intézményekké klubjaikban. A Bundesligában Christian Streich hamarosan tizedik évfordulóját ünnepli az SC Freiburg vezetőedzőjeként. De vajon ki ismeri még Guy Roux-t, aki az AJ Auxerre edzője volt 1964 és 2000 között? Pedig az Auxerre-t és Freiburg-ot jól ismerő kevesek számára hatalmas tiszteletnek örvend mind Roux, mind Streich.

Még Jürgen Kloppnak is négy évbe telt, mire címet tudott nyerni a Liverpoollal. Ma már azonban nagyon kevés edző kap időt, hogy bizonyítson. A Barcelonában Xavi mindkét elődje kevesebb mint két évig bírta összesen. A tíz-egynéhány topligás edző többsége, mint például Mauricio Pochettino, Thomas Tuchel, Antonio Conte vagy Carlo Ancelotti, két-három szezonban rotál a londoni, madridi és párizsi, anyagilag legjobban szituált kluboknál. Számukra a legfontosabb a jó hangulat megteremtése, és az, hogy elfogadják őket a legnagyobb sztárok.

Zinédine Zidane, aki 2016 és 2018 között zsinórban háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal, így vallott magáról: "Taktikailag nem én vagyok a legjobb edző." Csapatát a különlegesen erős személyiségén keresztül vezette. Most ez lett a döntő tényező, nem a különböző játéktaktikák hosszú távú fejlődése; A Liverpool még a csapattervezésben is mesterséges intelligenciára támaszkodik.

Xavi rendelkezik a sikerhez szükséges karizmával. Kevesen vannak, akik annyira megfeleltek az FC Barcelona ideáljának, mint ő, akik valóban hitelesen testesítik meg a régi szép időket. Most más körülmények között kell reprodukálnia őket. Nehéz feladat lesz.

• Philipp Lahm cikkei magyar nyelven mostantól havonta jelennek meg a 444-en a német Zeit online változatával együttműködésben, Oliver Fritsch sportrovatvezető közreműködésével.

• Hamarosan érkezik az „A tiltott könyv – a Mein Kampf és a nácizmus vonzereje”, a 444 MAKRO legújabb száma. A könyvet automatikusan küldjük a „Belső Kör” valamennyi tagjának, akik a profiloldalukon megadták a címüket, és ugyanott bejelölték, hogy kérnek nyomtatott kiadványt. Ha még nincs 444 tagságod, de november 30-ig „Belső Kör” csomagot vásárolsz, akkor neked is automatikusan küldjük a könyvet.

„Észrevettem, hogy amikor a Mein Kampfban Hitler humanizmussal szembeni bírálatát olvastam, gyakran éreztem úgy, hogy van benne némi igazság. Mert valóban, mindazok az értékek, amelyeket magától értetődőknek, sőt »egyetemeseknek« gondolunk – emberi jogok, egyenlőség, demokrácia – csupán megállapodások, amelyek érvényüket vesztik, mihelyt az emberek többsége már nem tartja ezeket fontosaknak.”

Hollandiában körülbelül öt évvel ezelőtt felkérték Ewoud Kieft történészt (aki egyben író és zenész), hogy írjon bevezetőt Adolf Hitler hírhedt könyve, a Mein Kampf újrakiadásához. A szerzői jog ugyanis lejárt, így a mű elvileg szabadon terjeszthetővé vált. Arról viszont még vita folyt, hogy ki szabad-e adni minden idők egyik legsúlyosabb tömeggyilkosának rasszista uszítással, tudománytalan hergeléssel és megalapozatlan gyűlölködéssel teli könyvét. Végül úgy döntöttek, hogy a Mein Kampf tiltólistán marad.

Ewond Kieft cserébe a már megírt elemzését több mint 200 oldalas könyvvé dagasztotta. Az „A tiltott könyv – a Mein Kampf és a nácizmus vonzereje” 2017-ben jelent meg Hollandiában, ahol megkapta az év történelmi munkájának járó díját, most pedig a 444 Makro-sorozatának ötödik darabjaként magyarul is megjelenik.

De vajon lehet-e még bármi érdekeset mondani Hitlerről a XXI. században? Meglepően sok mindent. Kieft könyve nem a II. világháború nagy csatáiról és szörnyűségeiről, még csak nem is a Harmadik Birodalom mindennapjairól szól. Az A tiltott könyv a német nemzet I. világháború utáni kálváriájáról, politikai merényleteiről és terrorakcióiról, a náci mozgalom megszerveződéséről és hatalomátvételi kísérleteiről, a müncheni sörpuccs szereplőinek peréről és persze a Mein Kampf legfőbb állításairól és az azt megalapozni hivatott elméletekről szól.

A szerző – aki korábban az I. világháborúról és annak következményeiről, illetve lélektani hatásairól írt – arra tett kísérletet, hogy megpróbálja megérteni: milyen érdekek és hiedelmek késztettek arra egyre nagyobb tömegeket, hogy a demokráciát és végül a józan észt is félredobva teljesen átadják magukat az NSDAP civilizációellenes mozgalmának.

Közben pedig szó esik a modern antiszemitizmus Párizstól Moszkváig tartó politikai fegyverként való alkalmazásától kezdve a korszakot meghatározó eugenikai trendeken át a világforradalommal fenyegető Szovjetunió Európára gyakorolt hatásáig különféle témákról, amik mind közrejátszottak abban, hogy egy ismeretlen osztrák festő és I. világháborús veterán a Föld egyik legveszélyesebb diktátorává váljon.

A könyvet végigkísérik a Nyugat aktuális politikai vitáival vonható párhuzamok és a kérdés, hogy vajon képesek vagyunk-e tanulni a nácizmus következményeiből, és végre meg tudjuk-e érteni, hogy milyen folyamatok vezettek el oda, ahonnan már nem volt visszaút.

• Hamarosan érkezik az „A tiltott könyv – a Mein Kampf és a nácizmus vonzereje”, a 444 MAKRO legújabb száma. A könyvet automatikusan küldjük a „Belső Kör” valamennyi tagjának, akik a profiloldalukon megadták a címüket, és ugyanott bejelölték, hogy kérnek nyomtatott kiadványt. Ha még nincs 444 tagságod, de november 30-ig „Belső Kör” csomagot vásárolsz, akkor neked is automatikusan küldjük a könyvet.

A 444 újságírója, Urfi Péter 2019 elején publikálta az első tldr-jét a kiskorúakkal szemben visszaélést elkövető papokról, múlt héten pedig a tizediket. Ez a cikksorozata már bőven könyvterjedelmű, de a hosszú tényfeltárásokon túl sok kisebb cikkben követi, immár három éve, mit kezd az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb világbotrányával a katolikus egyház itthon és külföldön.

Nagyon ritka, hogy a magyar mezőnyben gyakorlatilag egyedüli újságíróként foglalkozzon valaki egy ekkora témával, és ráadásul ilyen hosszan. Adja magát a kérdés: miért? Mi a személyes motiváció? És tényleg ennyire fontos ez? És ha igen, akkor miért nem írnak róla mások?

Hogyan reagált az egyházi közeg? Szóba állnak papok a 444-gyel? Sikerült valami változást elérni? És miért fontos az áldozatoknak, hogy megjelenjen a történetük? És miért nincsenek az elkövetők börtönben?

Ezekre, de bármilyen más kapcsolódó kérdésre is szívesen válaszol kollégánk

november 23-án, kedd este 19.30 és 21.30 között a 444 zárt Facebook csoportjában, a Közértben.

Ha még nem vagy tag, ne csüggedj, ha előfizetsz, és belépsz a Körbe, nemcsak a 444 lezárt anyagait láthatod, de beveszünk a Közértbe is. Sőt, ha az előfizetési csomagok közül a Belső Kör opciót választod, ajándékba postázzuk neked a Makró legújabb számát is.

Közeleg az év vége, gurítunk is egy bátrat: novelláskötetet ad ki a 444. Az a címe, hogy A banánujjú ember, és szerzőnk, Sarkadi Zsolt írásai vannak benne. Izgatottak vagyunk, mert könyveket ugyan adtunk már ki, a szépirodalmi piacon viszont most jelenünk meg először.

Ajánlóként megosztjuk a könyv fülszövegét:

„Ez egy vicces könyv. Vannak persze problémák vele, de hát mivel nincsenek manapság? Vedd csak meg, jó lesz, nem kell finnyáskodni. Szó esik benne például egy 46 éves orosházi autószerelőről, aki egy Zastavával belezuhan egy fekete lyukba. Egy időutazó csótányról, aki Újlipótvárosba érkezik, hogy delfinekről tanuljon. Egy szuperhősről, akinek az a szuperképessége, hogy meg tudja változtatni a vércsoportját. Kádár János űrsiklót vezet a Jupiteren. Mészáros Lőrinc feltalálja az egy pohár vizet, és elmegy jókor lenni jó helyen.”

Sarkadi Zsolt szerint a novellái leginkább arról szólnak, milyen ezen a bolygón, azon belül Európában, azon belül Magyarországon felnőtté válni a 21. században. Egy olyan világban, ahol például Mészáros Lőrinc is él, aki – ha jobban belegondolunk – legalább annyira abszurd karakter, mint egy ember, akinek banánok az ujjai.

De persze, hogy miről szól egy könyv, azt nem a szerző mondja meg, hanem az olvasó. Reméljük, tetszeni fog.

A banánujjú ember november 19-én jelenik meg. A webshopunkban és a nagyobb könyvesboltokban előrendelhető. A szállítás és a bolti átvétel november 22-től várható.

Ne csak olvasd, építsd velünk együtt a 444-et. Technológiai csapatunkba keressük két új kollégánkat, senior frontend és backend fejlesztő pozíciókba. Ha a leírásban magadra ismersz, jelentkezz, beszéljünk!

A 444-nél egy reménybeli senior frontend fejlesztőnek a következőket kell tudnia:

• EmberJS, esetleg Glimmer, Vue, Svelte, React 3+ év tapasztalat
• NodeJS 3+ év tapasztalat
• CSS/HTML/JS high level tudás
• Github/Bitbucket ismeretek
• GraphQL
• SPA/PWA ismeretek
• Előnyt jelentenek a CSS JS framework ismeretek
• És a Docker ismeret (Kubernetes)

A senior backend fejlesztő pedig szerencsés, ha az alábbi kvalitásokkal bír:

• Laravel framework 5+ év tapasztalat
• Mysql, Mongo, Redis, Elasticsearch
• Git, Bitbucket / pipelines
• Kubernetes, Docker, microservices
• Kibana, Grafana ismerete előny
• GraphQL
• Előny az üzemeltetési ismeret
• Szintén előny, ha tudod mi az az SSR és Ember JS
• És ha van tapasztalatod nagy forgalmú rendszerekkel

Ha magadra ismersz, küldj nekünk önéletrajzot ide: [email protected]. Ha mást ajánlanál, kérünk küldd tovább neki ezt a posztot.

Az Extinction Rebellion Magyarország szerda reggel a Parlament előtt fejezte ki nemtetszését a döntéshozók tétlensége miatt. Céljuk a figyelem felhívása arra, hogy a világ vezetői nem cselekednek időben és hatékonyan. Azonnali, radikális lépéseket várnak a kormánytól, miután a COP26 klímacsúcson Áder János köztársasági elnök is a cselekvés fontosságáról beszélt. Az aktivisták ‘A bolygó neve: halál’ feliratos molinóval és piros füstbombákkal hívták fel a figyelmet a helyzet súlyosságára.

Az aktivisták szerint az 1995 óta megrendezett COP konferenicák eddig nem nyújtottak megoldást a klímakatasztrófára. A kitűzött vállalások üres ígéretek maradtak, miközben a nemzetközi együttműködésben nem érvényesülnek az igazságosság elvei sem. A klímaválság által legsúlyosabban érintettek nem kaptak képviseletet, ugyanis nem biztosították számukra az egyenlő esélyeket a részvételre.

A tizenkét napos klímakonferencián Áder János képviselte Magyarországot. Az államfő elmondta, hogy “2030-ig biztosan, de reményeink szerint talán már 2026-ra beszüntetjük a szénalapú áramtermelést". Áder éles kritikát fogalmazott meg az együttműködés tagországairól is. Szerinte PR-fogások helyett őszinte önvizsgálatra van szükség minden tagállamban.

A tüntetők szerint a magyar állam klímavédelmi intézkedései – mint a nemrég megjelent Magyarország zöld úton jár! felmérés – pont az Áder által kritizált PR-fogás szintjén vannak. “A kormány vállalásai nem elég ambiciózusak, és emellett környezetszennyező vállalatokat támogat, aktívan hozzájárul Magyarország természetének rombolásához. Ha hagyjuk, hogy minden a megszokott módon folyjon tovább, sötét jövő elé nézünk” - fogalmazott Pap Dániel, az Extinction Rebellion Magyarország aktivistája.

A cikket Lénárd Lili írta.

A korábban érinthetetlennek nevezett dalit nők ellen a felsőbb kasztokba tartozók rengeteg szexuális bűncselekményt követnek el. Az is mindennaposnak számít, hogy a nőket levetkőztetik és meztelenül körbeviszik az utcákon, büntetés vagy megszégyenítés gyanánt. Az igazságszolgáltatási rendszer szintén nem segít az áldozatokon, egy-egy ítéletre akár évtizedeket kell várni.

Ez az anyag a Deutsche Welle és a 444 együttműködésében készült.

• Itt következik egy részlet Uj Péter főszerkesztő heti hírleveléből (a 62.-ből), amit előfizetőink kapnak minden szerda éjjel, esetleg csütörtök hajnalban. Ha szeretnéd te is minden héten olvasni Uj Péter friss írásait, akkor fizess elő a "444 Közösség" vagy a "444 Belső Kör" csomagra itt, és már jövő héttől küldjük őket neked, egy sor más előny mellett.

62.1.1. Az ellővállasztás hetekig fújt ellenzéki euphoria-, vélemény- és luftbalombuborékját ha nem is pukkaszotta kifele, de azért meghogyishívjákolta kicsit a jó okt23.

Nem mélyelemezném meg a szuperintenzív termesztéstechnológiától termésrekordra álló sárkányfogveteményt, azt meg pláne nem, hogy miért alakulhatott úgy, szép fokozatosan, de világos trenddel, szigorúan monoton, hogy már tulajdonképpen csak szélsőjobboldali és mégszélsőjobboldalibb műsorszámokkal lehet kiállni ezen a nemzetinek nevezett (gyakorlatilag meg, hát látjuk) ünnepen.

De: az azért talán világossá válhatott (előválasztási euforikusoknak), hogy Magyarországon nagyon-nagyon sokan vevők még a boldog emlékű harmincas (húszas, negyvenes ) évekből szalajtott „termeszek rágják a nemzetet” retorikára, az „innen üzenjük az el a kezekkelre”, a mindennapi élet-halál harcra. (...)

62.1.5.

(...) itt ez a nem enyhén Sárbogárdi Jolános képzavar-Himalája-óceán, hogy a báránybőrbe bújt farkas előbb elszórja a gyűlölködés magvait (sárkányfogvetemény!), aztán megeszi a nagymamát, majd a cimboráit, végül a percemberkéket, akikből még továbbiakat is fogyasztana, de ezen a ponton báránybőrbe bújnak a hamis próféták is, ám ez vélhetően már másik báránybőr, vagy a már benne lévő farkas összehúzta magát. Ezek a báránybőrbe bújt farkas-hamispróféták aztán gyümölcseikről ismerhetők fel, mert közben, úgy tűnik, fává változtak, báránybőröstül, nagymamástul, percemberkéstül, és éppen gyümölcsöket teremnek. Fölismerhető, baloldali gyümölcsöket. Végül ezek a felismerhető gyümölcsű fák ismeretlen okból elmaszkírozzák magukat.

Na most ekkora baromságot, ilyen mennyiségben összehordani már-már költői tehetségre vall (Parti Nagy Lajosnak van alibije?), dehát ebben a szubkultúrában, amely a Nélküled című dobhártyahasogató dalolmányt Új Himnusszá emelte, aligha tűnik abszurdnak ez a stílus. Az anyanyelv is csak a nemzetközi bolsevizmus elleni harc eszköze, semmi más.

• Egy részletet olvastál Uj Péter főszerkesztő heti hírleveléből (a 62.-ből) , amit előfizetőink kapnak minden szerda éjjel, esetleg csütörtök hajnalban. Ha szeretnéd te is minden héten olvasni Uj Péter friss írásait, akkor fizess elő a "444 Közösség" vagy a "444 Belső Kör" csomagra itt, és már jövő héttől küldjük őket neked, egy sor más előny mellett.

Az Európai Bizottság támogatásával magyar nyelvű tényellenőrző oldalt indít a Magyar Jeti Zrt. a francia AFP hírügynökséggel együttműködve. Az oldalt önálló szerkesztőség látja majd el eredeti tartalommal, ezt főszerkesztőként Zöldi Blanka vezeti majd.

Az Európai Bizottság 2020-ban hívta életre az Európai Digitális Média Obszervatóriumot (EDMO - European Digital Media Observatory), aminek célja, hogy koordinálja a tagországokban működő tényellenőrző központok és szerkesztőségek munkáját, az álhírekkel és a dezinformáció terjedésével foglalkozó tudományos kutatásokat, és a tudatos médiafogyasztással és az ezzel kapcsolatos oktatással foglalkozó szervezetek erőfeszítéseit. A szervezet az unió támogatásával, de független intézményként működik a firenzei European University Institute irányítása alatt.

Az álhírek és dezinformáció-ellenes stratégia részeként, az EDMO tevékenységét kiegészítendő az Európai Bizottság tavaly további nemzeti digitális média-obszervatóriumok létrehozására írt ki pályázatot. Ezen a pályázaton indult és nyert a francia AFP vezette konzorcium. A magyarországi kiadványért a 444-et és a Qubitot is kiadó Magyar Jeti Zrt, a kapcsolódó kutató-munkáért a Hammer Ferenc vezette Media Universalis Alapítvány, a technológiai hátteréért pedig az Epresspack felel majd. A Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO - Hungarian Digital Media Observatory) célja, hogy gyakorló újságírók és szerkesztők, médiakutatók és a terület más szakértőinek segítségével lépjen fel az álhírek és a dezinformáció terjedése ellen, és erősítse a tudatos médiafogyasztást.

Zöldi Blanka a Direkt36 oknyomozó újságíróközponttól érkezik a tényellenőrző szerkesztőség élére. Zöldi korábban részt vett a magyar letelepedésikötvény-program visszásságainak feltárásában, valamint közreműködött több nemzetközi tényfeltáró projektben, például a Paradise Papers és a Pandora Papers nyomozásainál. A tényfeltárás és tényellenőrzés legkorszerűbb technikáiról nemzetközi képzéseken és konferenciákon, többek közt a Bellingcat és a New York Times Visual Investigations csapatának tagjaitól tanult. Mások mellett a szerkesztőségben dolgozik majd Diószegi-Horváth Nóra, a Mérce volt főszerkesztője, valamint a 444-től érkezik Neuberger Eszter. Az első hazai, dedikáltan tényellenőrző szerkesztőség tagjait az ilyen központokat több országban is működtető, a területen jelentős tapasztalatokkal rendelkező AFP munkatársai képzik majd.

Tóth Gábor Attila tollából egy hosszabb véleménycikk jelent meg a 444.hu-n, melyben a szerző napjaink egyik slágertémáját, a feles többséggel való alkotmányozást elemzi, és amellett érvel, hogy ez igenis lehetséges. A cikk egyébként is számos vitatható állítást tartalmaz, és a jelen választ egyben arra is felhasználom, hogy összefoglalóan kifejtsem a véleményemet a kérdésről.

Kiindulásként rögzíteni kell, hogy mi is pontosan jelen jog(i)vita tárgya. Ez pedig a következő. Milyen alkotmányos mozgástere van egy, az Alaptörvény alapján megrendezett országgyűlési választáson feles parlamenti többséget szerző politikai erőnek? Ezen politikai erő – mely legitimitását a választáson való elindulás okán közvetlenül az Alaptörvényből nyeri – kinyilváníthatja az Alaptörvény vagy egyes szakaszai érvénytelenségét? Ennek a radikális döntésnek elegendő alapja az Alaptörvény vélt vagy valós tartalmi elfogadhatatlansága és megalkotásának állítólagos kétes körülményei? Ha az Alaptörvény érvénytelen, akkor el lehet térni a megalkotására és módosítására vonatkozó kétharmados szabálytól és egyszerű feles többséggel alkotmányozni?

A fentiekkel szorosan összefüggő alapprobléma, hogy mi a magyar (jogrendszer) most? Diktatúra rút sibarita váza? Vagy valami más, kevésbé elfogadhatatlan dolog? A következőkben ezeket a kérdéseket veszem sorra, és közben reagálok Tóth Gábor Attila főbb téziseire.

Mi a NER?

Erre a kérdésre – bármilyen meglepően is hangozhat elsőre - nem tudjuk a pontos választ. Sem a feles alkotmányozást meghirdetők, sem én, aki a kicsit higgadtabb álláspontot képviselem. Ennek egyszerű oka van. Nevezetesen az, hogy az emberek és az emberek által működtetett intézmények valódi jellege stresszhelyzetben tárul fel.

A NER most van először magas pulzusszámra okot adó szituációban. Az idegeskedés alapja az, hogy a 2022-es választásokon valós az esélye a hatalom elvesztésének. Egy, a hatalom megszerzését és megtartását legfőbb célként felfogó rendszernek ez tragédia és elfogadhatatlan. Nagy kérdés, hogy mire hajlandó Orbán Viktor azért, hogy ezt elkerülje? Nem tudjuk.

A NER-ben nem az a legfélelmetesebb, amilyen. Hanem az, hogy nem látható előre, mi az, amire képes és hajlandó a hatalom megtartása érdekében. Az biztos, hogy Orbán Viktort morális-etikai megfontolások különösebben sosem tartották vissza semmitől.

A NER jelenleg nem több és nem is kevesebb egy autoriter kleptokráciánál, mely ugyan a demokratikus jogállamot gyakorlatilag – de nem teljes mértékben –, felszámolta, de nem nyílt diktatúra. Könnyen lehet, hogyha tényleg ott lesz a torkukon a kés, igazán kimutatják a foguk fehérjét.

Ennek ellenére Tóth Gábor Attila a NER-t valójában egy jogszerű eszközökkel megváltoztathatatlan rendszernek tartja. Ez az álláspont – jelenleg még bizonyosan – erősen vitatható. Ma Magyarországon – az Európai Unió tagjaként – van szólás- és sajtószabadság (mely súlyosan korlátozott és problémákkal terhelt, de van). Ennek legjobb bizonyítéka, hogy Tóth Gábor Attila cikke sem a megújított Beszélő szamizdatban jelent meg, hanem egy országos internetes napilapban.

Szabad – ámbár egyenlőtlen (ha úgy tetszik, tisztességtelen) – választásokat tartanak, melyeken az ellenzék tud komoly eredményt elérni, miként azt az utolsó két választás (önkormányzati, európai uniós parlamenti) is megmutatta. Teljesen reális forgatókönyv, hogy az ellenzék megnyeri a tavaszi választásokat. Az sem kizárt – bár valószínűsége jelenleg kicsi -, hogy az ellenzék kétharmados többséget fog szerezni. A bíróságok függetlensége még nem veszett el. Teljes mértékben bizonyosan nem, hiszen például Tóth Gábor Attila cikkével szinte azonos időben jelent meg a Kúria azon ítélete, mely elkaszálta a Kormány egyik népszavazási kérdését. A jogállamiság további két fontos pillére, a jogbiztonság és az emberi jogok tiszteletben tartása egyértelműen nagyon problematikus, de halálos csapást egyik elem sem kapott.

Mindennemű társadalmi kataklizmával való párhuzam ezért nagyon sántít. Jelenleg nincs hazánkban ilyen krízishelyzet. Csak egy rendszer, melyet nagyon nem szeretünk - okkal. Saját ellenérzésünk szintjét alapos indok nélkül kivetíteni a társadalom egészére viszont nem szerencsés – minden józanságot és megvalósíthatóságot nélkülöző ötlethalmazt eredményezhet.

• Szabad-e egyszerű többséggel eltörölni az alaptörvényt és új alkotmányt elfogadni, vagy mindenképp kétharmad kell? — ez most a kérdés.
• Tizenkét év után először fordulhat elő, hogy esetleg az ellenzék nyeri a választásokat — ettől lett a kérdés aktuális.
• Ez az írás vitatja, hogy csak a kétharmad a válasz. Van eset, amikor nem kell kétharmad, és van, amikor a kétharmad is kevés.

A formalisták

A hosszú ideje bevett álláspont az, hogy „csak a kétharmad”, de újabban olvashatunk a sima többséggel való alkotmányozásról is. Jogtudósokat és ellenzéki politikusokat is megoszt ez a lehetőség. Nem politikustól, hanem szakértőtől származik az a reakció, hogy sima többséggel alkotmányozni az „elmúlt tizenkét év legnagyobb disznósága” volna.*

A „csak a kétharmad” pozíció lényege, hogy tilos eltérni az eljárási szabályoktól. Mivel 2010-ben a győztes jogszerű módon szerzett kétharmados többséget, és az alkotmány kétharmadot írt elő az új alkotmány elfogadásához, az alaptörvény elfogadása jogszerű volt. Mivel pedig az alaptörvénybe ugyanaz a szabály került, kétharmad nélkül tilos változtatni. A „jogfolytonosság megszakítása” úgymond „jogi atombomba volna,” amit totalitárius diktatúra felszámolásakor szokás bevetni, Magyarország viszont nem az.

Mi a „csak a kétharmad” pozíció javaslata? Ha az ellenzék le akarja cserélni az alaptörvényt, akkor szerezzen törvényesen kétharmadot. Ha csak egyszerű többséget kap, akkor tartsa be a kétharmados szabályokat. És ha a mostani hatalom által kiépített jogintézmények „szabotálják az új kormányt,” akkor a jogszerűtlen szabotázzsal szemben majd fel lehet lépni.

Mi a „csak a kétharmad” felfogás háttere? A formalista jogfelfogás egy változata, ami ebben a kontextusban így szól: az alaptörvény a jogrendszer alapja, amit csak a jog által előírt eljárásban szabad megváltoztatni. Ha ezt megtagadjuk arra hivatkozva, hogy ez vagy az a szabály nem egyértelmű, kivihetetlen vagy erkölcstelen, akkor összeomlik a jogrend, és „mindennek vége” (lásd „atombomba”).

„Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Óh, mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Mondd, te kit választanál?

Segítsetek, segítsetek, segítsetek”

(Bródy János)

Hat szempont

Legalább hatféle szempont keveredik, amikor az ellenzéki előválasztás második fordulójában azt mérlegeljük, kire szavazzunk. Próbáljunk rendet vágni.

1. Hol áll a két jelölt politikailag?

Társadalmi értékeik szerint Dobrev Klára balközép, Márki-Zay Péter (MZP) jobbközép politikus. Piacelvű gazdaságpolitikájukban, nyugatbarát külpolitikájukban nincs érzékelhető különbség. Sokan arra voksolnának, akit kettejük közül egyszerűen közelebb éreznek a maguk politikai értékeihez.

2. Mennyire radikálisak az Orbán-rendszer eltakarításának akarásában?

Ungváry Rudolf vendégjegyzete.

Jobb, ha a baloldaliak tudják: Magyarországon nincsenek többségben. Nem tudom, melyik politikai irányzat van többségben, de az Trump működéséből is megtapasztalható volt, hogy a szélsőjobboldali demagógiának a tájékozatlanok körében iszonyú sikere van. Az pedig biztos, hogy Magyarországon a tájékozatlanok többen vannak, mint a baloldaliak.

Nem csak a baloldal áll Orbánnal, vele a szélsőjobboldallal szemben, hanem a demokrata jobboldaliak is. Az alapvető kérdés, hogy kinek van nagyobb esélye Orbánnal szemben. Egy baloldali vagy egy jobboldali jelöltnek?

A második világháború megmutatta, hogy a szélsőjobboldalt, a nemzetiszocializmust/fasizmust csak a bal- és jobboldali erők összefogásával lehet legyőzni, és bizony még a szélsőbaloldallal (a bolsevista Szovjettel) is össze kellett tudni fogni – átmenetileg. A jobboldali Churchill okos ember volt.

Haraszti Miklós vengédjegyzete.

Közhely (de talán mégsem eléggé az), hogy Orbán leváltása 2022-ben csak olyan miniszterelnökjelöltnek sikerülhet, aki képes az ellenzéki táboron túl is szavazatokat szerezni. Karácsony önbüntető visszalépése és hazafias ajánlása óta nem kétséges, hogy a két talpon maradt miniszterelnök-jelölt közül csak Márki-Zay ajánlata felel meg az ellenzéken túlnyúló szavazategyesítés céljának. Már nincs másik ajánlat a beteg forgószínpad ellenében.

A leegyszerűsödött párharccal az ország egy új törésvonal mentén is kettészakadni látszik. Tömörödik az establishment a plebs ellenében. A legszervezettebb pártok politikusai most őszi vadlibaként, csapatostul húznak Gyurcsány pólusa felé. A jóval kevésbé szervezett, lényegében parlamenten kívüli civil csapatok teszik, ami telik tőlük, kitartanak a zord északon. (Disclaimer: velük érzek.)

Ez volna a kitűzött célok térképe. Érdemes azonban végiggondolni a párharcot az eredmény felől is, és főként Márki-Zay és Dobrev tavaszi esélyei szempontjából.

Rényi Pál Dániel, a 444 politikai újságírója hosszú cikkben elemezte a készülődő Fidesz-kampány kihívásait, Rogán Antal kommunikációs miniszter szerepét és a kormány belső hierarchiájának átalakulását.

Szerdán, azaz ma délután 18:00 órától Rényi a 444 zárt Facebook-csoportjában, a 444 Közértben válaszol az előfizetők kérdéseire

Ha még nem vagy tagja a Körnek, csatlakozz most, válaszd a "444 Közösség" vagy a "444 Belső Kör" csomagot, és kérdezd szerzőnket a 2022-es Fidesz-kampányról, a párton belüli erőviszonyokról, vagy arról, hogy mennyiben írja át Orbánék terveit az előválasztás eredményeinek alakulása.

Rényi Pál Dániel, a 444 politikai újságírója hétfőn hosszú TLDR-cikkben tárta fel a készülődő Fidesz-kampány dilemmáit.

A cikkből kiderül, milyen problémákkal szembesül a kampányt teljhatalommal irányító kommunikációs miniszter, Rogán Antal, hogy mit nem szeretnek benne a „konkurens minisztériumok” vezetői; miben bíznak a kormány vezetői az ősszel felpörgő kampányidőszak előtt, és kik kritizálják a propagandát irányító minisztert koncepciója miatt.

Szerda délután 18:00 és 19:30 között Rényi Dani a 444 zárt Facebook-csoportjában, a 444 Közértben válaszol az előfizetők kérdéseire. Bármilyen kérdéseire. (AMA, azaz ask me anything.)

Ha még nem vagy tagja a Körnek, csatlakozz hozzánk most, válaszd a "444 Közösség" vagy a "444 Belső Kör" csomagot, és kérdezd Rényit a 2022-es Fidesz-kampányról, és a kormányon belüli erőviszonyok alakulásáról.

A 20. század eleje óta egyre több vegyszert használunk a mezőgazdaságban, inszekticidek, fungicidek, baktericidek, herbicidek egész tárháza áll az egyre nagyobb birtokokon termelő cégek és gazdák rendelkezésére. Az ilyen szerek némelyikének azonban komoly egészségügyi kockázatai vannak, és az elmúlt 100 év tapasztalatai alapján gyakori az is, hogy akár már évtizedek óta használt szerekről derül ki, károsítják az egészségünket.

Az Európai Parlament tudományos szolgálatának 2016-os jelentése szerint például bizonyos mezőgazdasági vegyszerek mérhető IQ-csökkenést okoznak gyerekeknél, és a figyelemhiányos hiperaktivitás megjelenésével is kapcsolatba hozhatók.

A mezőgazdasági vegyszerek egyre elterjedtebbé válásával is foglalkozott a 2019-es, Mérgezett föld című magyar dokumentumfilm is. Készítői két élő beszélgetést rendeztek olyan mezőgazdasági témákban, amikkel a filmben már nem tudtak teljes terjedelmükben foglalkozni.

Az első, hétfői beszélgetésben Kővári Gábor Mihály, a film rendezője a mezőgazdasági centralizációról kérdezte Borsos Béla rendszerökológust és Dinya László egyetemi tanárt.

A második beszélgetés a vegyszerekről szól, és a Greenpeace két szakértője, Rodics Katalin biológus és Simon Gergely vegyész beszélgetnek Kővárival. Az eseményt élőben lehet követni itt:

Kővári Gábor Mihály, a Mérgezett föld című, 2019-ben nagy feltűnést keltett magyar dokumentumfilm rendezője Borsos Béla rendszerökológussal és Dinya László egyetemi tanárral beszélget a mezőgazdaság centralizációjáról, és arról, tényleg olyan sokat nyerünk-e az egyre nagyobb szántóföldekkel és egyre nagyobb állattartó telepekkel. A beszélgetést élőben lehet követni a 444 Facebookján:

Nagyot fordult a világ a zuglói választókerületben négy nap alatt: az MSZP-s Tóth Csaba előbb elvesztette a legtöbb ellenzéki párt támogatását, majd hétfőn visszalépett. Az ellenzéki előválasztás eddigi legnagyobb fordulata ez.

Hétfő este 8-kor élő adásban értékeljük az eseményeket a 444 zárt Facebook-csoportjában, a Közértben Ács Dániel és Plankó Gergő részvételével.

Ha még nem vagy tag, ne csüggedj, ha előfizetsz, és belépsz a Körbe, nemcsak a 444 lezárt anyagait láthatod, de beveszünk a Közértbe is. Sőt, ha az előfizetési csomagok közül a Belső Kör opciót választod, ajándékba postázzuk neked a Makró legújabb számát is.

Várunk minden érdeklődőt hétfő este 8-kor a Közértben!

Három éve nagy feltűnést keltett a Mérgezett Föld című magyar dokumentumfilm, ami egészen világosan mutatta be, hogyan pusztítjuk el a termőföldjeinket a nagyipari módszereket alkalmazó mezőgazdasággal. Több mint 280 ezren nézték meg a Youtube-on. A film megszólalói a természetes rendszerekben működő anyagkörforgáshoz térnének vissza, mert a föld is egy véges erőforrás, amivel egyáltalán nem gazdálkodunk fenntarthatóan.

A téma alaposabb bemutatására a Mérgezett Föld készítői a héten beszélgetéseket szerveznek, amiket a 444 Facebook-oldalán közvetítünk élőben.

Méretek a mezőgazdaságban

Szeptember 27-én, hétfőn 18 órától Kővári Gábor Mihály, a film rendezője azt járja körbe vendégeivel, milyen környezeti hatása van a Magyarországon is újra kialakult nagybirtokrendszernek. Borsos Béla rendszerökológussal és Dinya László egyetemi tanárral megvitatják, hogy az egybeolvasztott, hatalmas földterületekkel és a több ezer állatot magukba záró telepekkel tényleg hatékonyabbá vált-e a termelés, egészségesebb élelmiszereket lehet-e így előállítani.

Borsos Béla szerint ezeken a helyeken gabonagyárakká vált a föld, anélkül, hogy ráépült volna bármilyen állattartás, másutt viszont csirkegyárak létesültek, anélkül, hogy akár csak egy hektár takarmánynövény lett volna a közelben. Dinya László pedig a vidék elnéptelenedését kutatta korábban, ami szintén a mezőgazdaságban lezajlott centralizáció egyik következménye.

Vegyszerek

Szeptember 29-én, szerdán pedig a Greenpeace két szakértője, Rodics Katalin biológus és Simon Gergely vegyész beszélnek a termelésben használt vegyszerek hatásairól. Azt már a Mérgezett Föld is bemutatta, milyen pusztítást képesek okozni a méhek között, de ezen túl az emberre is hatással vannak. Például az Európai Parlament tudományos szolgálatának 2016-os jelentése szerint bizonyos vegyszerek mérhető IQ-csökkenést okoznak gyerekeknél, és a figyelemhiányos hiperaktivitás megjelenésével is kapcsolatba hozhatók.

Péntek délután tartottak a Globális Klímasztrájk magyarországi eseményét, több százan vonultak a Fridays For Future (FFF) és az Extinction Rebellion által szervezett tiltakozáson az Operától a Kossuth térre.

A szervezők szerint azért fontos a mostani esemény, mert a járvány alatt sok olyan természetpusztító beruházás kapott zöld utat, amiről demokratikus diskurzus és a környezetvédelem képviselete nélkül döntöttek.

A rendezvényen Udvaros Dorottya közvetítette a Greenpeace üzenetét. Azt mondta: „A 2022-es választás klímaválasztás lesz. Hiszen a klímatudósok szerint 2030-ig maradt időnk cselekedni, ha túl akarjuk élni a 21. századot, és a következő kormány ennek az időszaknak minimum felében fog kormányozni. Tudjuk jól, hogy a politikusok csak akkor fogják komolyan venni a környezeti válság problémáját, ha azt látják, hogy mi szavazók ezt várjuk el tőlük. Nyilvánítsuk tehát ki, hogy ezt várjuk tőlük, pontosan ezt.”

Pénteken közel 1500 helyen szerveztek klímasztrájkokat világszerte az FFF szervezetei. A magyar esemény célja a szervezők szerint az volt, hogy

visszahozzák az ökológiai problémákat a közbeszédbe, miután a pandémia két évre teljesen megbénította a klímakatasztrófa elleni aktivizmust.

A szervezők a békés nyomásgyakorlás eszközével buzdították cselekvésre a magyar politikai és gazdasági szereplőket.

„A karantén alatt megcsorbult demokratikus jogok miatt a természetvédők és az érintett helyi lakosok beleegyezése nélkül kezdődtek környezetpusztító beruházások, mint a tatai Öreg-tó körüli szálloda, a velencei kajak-kenu akadémia vagy a balatoni beruházások” - mondta Pap Dániel, az Extinction Rebellion aktivistája. Szerintük az önkormányzatiság és a környezetvédelem elvei szerint kellene dönteni ilyen kérdésekben.

A rendezvény szervezői erős kritikát fogalmaztak meg a Vadászati Világkiállításról is. Az FFF egyik aktivistája, Macskás Éva nem tartja hitelesnek az Egy a Természettel szlogent. Úgy gondolja, hogy az eseményre elkülönített anyagi keretet természetvédelmi intézkedésekre kellene fordítani, ugyanis a kiállítás több mint kétszer annyi állami támogatást kapott idén, mint a tíz magyar nemzeti park összesen.

Azt is problémának tartják, hogy még a miniszterelnök-jelölti vitán sem esett szó a környezetvédelemről.

Szerintük nem lehet választást nyerni zöld program nélkül.

A rendezvényt segítő Greenpeace is értékelte a miniszterelnök-jelöltek zöld programjait. Az eredmény alapján Karácsony Gergely és Fekete-Győr András programja volt a legzöldebb. Márki-Zay Péter nem hozott nyilvánosságra zöld programot, míg Dobrev Klára és Jakab Péter csak a 99 Mozgalom által közölt Közös Alapra hivatkoztak, a Greenpeace által felvetett kérdések részletes körüljárása nélkül.

A rendezvény végén a résztvevők fogadalmat tettek, amiben megígérték, hogy alkotmányos jogaikkal élve, a zöld programokat is figyelembe véve vesznek részt a közelgő országgyűlési választásokon.

Írta: Lénárd Lili

A koronavírus-járvány negyedik hulláma sok szempontból különbözik a korábbiaktól, de egy dolog változatlan: a központi adatszolgáltatás továbbra is szegényes, az operatív törzs honlapján képtelenség nyomon követni a változásokat. Másfél év után még mindig nem tettek közzé egyetlen grafikont sem, amin látható lenne, honnan indultunk, és hol tartunk most.

Ezért hoztuk létre tavaly ősszel a 444 járványoldalát, ahol igyekszünk minél érthetőbben feldolgozni a hazai és nemzetközi adatokat, mindig aszerint, hogy éppen mik a legfontosabbak.

Az első oldalon az elmúlt időszak kórházi, halálozási, fertőzési trendjeit foglaltuk össze Magyarországon és Európában. Világosan látszik, mi történt az elmúlt 90 napban, hol javulnak, és hol romlanak éppen a számok.

A második oldal átfogó képet nyújt a járvány egészéről, a nagyon nehéz második és a tragikus harmadik hullámról, a korlátozások időpontjairól. A legfontosabb adatok heti bontásban is követhetők, és meg lehet nézni azt is, hogyan alakult a magyar többlethalálozás más országokhoz képest.

A harmadik oldal az oltásokról szól: hányan kapták meg az első, a második és harmadik adagot, mennyire sikerült átoltani a különböző korosztályokat, és ez sok vagy kevés nemzetközi szinten.

A negyedik oldalon pedig elérhető az összes járvánnyal kapcsolatos cikkünk.

A járványoldal a bal felső menüsorban, a Koronavírus gombbal érhető el.

Egyre feszültebb a hangulat a XVIII. kerületben az előválasztáson. A BP15-ös körzetben indul Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, a kerület jelenlegi országgyűlési képviselője, ellenfele a DK-s Ferencz István, a kerület alpolgármestere.

Burgonyafesztivál

A DK már a kampány elején jelezte, hogy valóban le akarják győzni Kunhalmit. A kerületi nyugdíjasok szeptember 10-én levelet kaptak, amiben Szaniszló Sándor, DK-s polgármester és Ferencz István alpolgármester aláírásával ötezer forintos karácsonyi utalványt ígért a városvezetés.

Karácsonyi ajándékot utalvány formában először tavaly kaptak a kerületi nyugdíjasok, amikor a városvezetés úgy döntött, hogy a koronavírus miatt kockázatos lenne megtartani a szokásos élelmiszercsomag-osztást.

Az igényre történő felmérést tavaly is szeptemberben végezték, viszont akkor az összes alpolgármester neve szerepelt az aláírók között. Szaniszló Sándor elmondása alapján idén ez azért nem így történt, mert a támogatási rendszer Ferencz István alpolgármesterhez tartozik. A polgármester szerint tavaly azért írhatta alá mindenki a levelet, mert az egy rendkívüli eljárást ismertető, jó hír volt. A polgármester szerint a decemberben megérkező utalványokon ismét több aláírás szerepel majd.

Húzzuk, húzzuk, húzzuk az ikszet

Aztán a múlt héten világot látott a Pulzus Intézet kutatása, ami alapján Ferencz István népszerűségét 52, Kunhalmi Ágnesét pedig 48 százalékra mérték. Az atv.hu forrásai szerint egy kerületi vállalkozó finanszírozta a közvélemény-kutatást. A kérdésfeltevés nem igazán tűnik semlegesnek. Arra kérdeztek rá, hogy ki tudja jobban képviselni az ebben a választókerületben élők érdekeit, a "hosszú ideje itt élő és dolgozó Ferencz István" vagy a "nem a kerületben lakó Kunhalmi Ágnes”.

Kunhalmi Ágnes szerint ‘szakmaiatlan’ a felmérés, Facebook-oldalán pedig közzétette a Publicus Intézet augusztusi felmérését, amiből az látszik, hogy Kunhalmi Ágnes 50, míg Ferencz István 35 százalékos eséllyel indul a fideszes jelölt ellen.

Annak ellenére, hogy a Publicus augusztusi felmérése a képviselőjelöltek jellemzése nélkül mérte a választók preferenciáját, Szaniszló Sándor szerint a Pulzus felmérése jobban reprezentálja a valóságot. A polgármester úgy gondolja, hogy a kerületben nem a Fidesz legyőzése a kérdés, hanem az a fontos, hogy az ellenzéki jelölt legyen kompetens a kerület vezetésében. A polgármester nem nevezte meg a kutatást finanszírozó vállalkozót.

Oroszok a Házban?

Hétfőn folytatódott a balhé, amikor több kerületi lakos egy Kunhalmi Ágnest lejárató e-mailt kapott, amiben két egykori képviselő lemondását is az MSZP társelnök kerületi kudarcaival indokolták.

Nagy Károly és Kassai Dániel a Facebook-oldalukon jelezték, hogy elhatárolódnak a levéltől, ami a beleegyezésük nélkül készült.

A levelet egy ismeretlen címről küldték, azonban a hírlevélről való leiratkozás gomb a bp18.hu oldalára vitte a felhasználókat, ami a 18. kerület önkormányzatának hivatalos oldala. A funkciót később kicserélték, és megváltozott a leiratkozást fogadó webcím. Szaniszló Sándor is csak másodkézből kapta meg a levelet. Elmondása szerint a levelet biztosan nem a DK szervezésében küldték ki. Szerinte az adatvédelmi kérdések ellenére sem merül fel bűncselekmény gyanúja, ezért az ügyben nem kezdődik eljárás.

A cikket Lénárd Lili írta.

A Főszerkesztők Fóruma augusztusban a 444 Kié a Balaton? című nyomtatott magazinját találta a legkiemelkedőbb újságírói teljesítménynek. A zsűri az indoklásban azt írja a negyedik Makrónkról, hogy

„tartalmilag is, küllemre is magas színvonalú, és üzleti konstrukciójában is újszerű vállalkozás”.

A Kié a Balaton? szerzője, Sarkadi Zsolt korábban így foglalta össze, miről szól a negyedik Makro: bemutatjuk, hogyan lett az elmúlt 200 évben egy három vármegye perifériáján elhelyezkedő, korábban teljesen haszontalannak tartott, mocsaras tóból a magyar idegenforgalom motorja, a nyár és a pihenés szinonimája, és hogy mit kellett mindezért feláldoznunk. Itt lehet megrendelni.

Szigorúbb fellépésre számíthat Magyarország és Lengyelország, ha az SPD vagy a Zöldek alakítanak kormányt Németországban – mondta a szakértő a Deutsche Wellének.

Angela Merkel a kancellársága idején szorosan figyelemmel kísérte a két ország történéseit, de inkább a konszenzusra törekedett. Most a Magyarország, Lengyelország és az Európai Bizottság közti vita az EU jövőjét is befolyásolhatja. A DW riportja.

Ez az anyag a Deutsche Welle és a 444 együttműködésében készült.

Prága főpolgármestere és különböző szakértők tartottak előadást Kína soft power használatáról a Karácsony Gergely által szervezett Budapest Fórumon. A keleti nagyhatalom az évek során egy óriási hálózatot épített ki, amiben indirekt módon, politikai és gazdasági eszközök nélkül érnek el politikai és gazdasági célokat. Kisebb kínai szervezetek, látszólag kulturális célokkal, stratégiai befektetésekkel terjeszkednek egyes országokban, nemzetközi politikai hatalmat kovácsolva lokális befolyásukból. Ilyen például az egyre terjeszkedő Konfuciusz-intézet, ami a ‘kínai kultúra népszerűsítése’ címszó alatt több mint 1000 létesítményt alapított világszerte.

Habár a feltételezhetően hasonló céllal kezdeményezett Fudan egyetemről nem esett szó a Fórumon, a szakértők elmondása alapján sokkal kisebb kínai behatás is jelentős politikai hatalmat biztosít a keleti diktatúrának.

De kiket kell a spájzban keresni?

Bár otthon másfél milliárd embert fognak össze, a Kínai Kommunista Pártnak arra is van kapacitása, hogy fenntartson egy globális hálózatot, ami a világ maradék négyötödét mobilizálja. Több olyan hatalmas ernyőszervezet létezik, ami csakis a párt politikai és ideológiai terjeszkedését szolgálja más országokban. Matt Schrader diplomáciai tanácsadó ezekről a szervezetekről beszélt a Budapest Fórumon.

A szakértő szerint a legfontosabb ezek közül az Egységfront Szakosztály, aminek funkciója a belső és nemzetközi elitek befolyásolása. Ez a szervezet felelős azért, hogy a pártot ne érje kritika, vagy ha éri, akkor az ne jusson ki a belső körből. Fontos hasonló szervezet a Nemzetközi Együttműködés Szakosztály is, ami a kommunista pártok közötti diplomácia működtetéséért felel. Az ő feladatkörükbe tartozik az ország adott ideológiájának – legyen az a Maoizmus vagy akár a jelenlegi Hszi Csin-ping-i gondolat – terjesztése.

Schrader szerint azért veszélyesek ezek a szervezetek, mert nem ismerjük őket, még azok sem értik a működésüket, akik nyugati perspektívából kutatják Kínát. Erre a legjobb példa szerinte a China Quarterly, a Cambridge Press által kiadott folyóirat. Annak ellenére, hogy ez a tudományos lap a legfontosabb Kínával foglalkozó akadémiai projekt, elmondása szerint a CQ keresőmotorjában sem kapunk olyan találatot, ami elmagyarázná, hogy pontosan mivel foglalkozik az Egységfront Szakosztály.

Egy kis zenével kezdődött az egész

A panel egyik tagja, Didi Kirsten Tatlow arról tartott előadást, hogy a fent említett kommunista szervezetek miként terjeszkednek egy adott országon belül, és hogyan lesz az ártatlannak tűnő nemzetközi együttműködésekből politikai befolyás. Ennek a folyamatnak a fő platformja a testvérváros program, amin keresztül regionálisan növekszik Kína politikai hatalma.

Tatlow egy német példán keresztül illusztrálta a problémát. Németországban, a klasszikus zenei paradicsomban teljesen hétköznapinak tűnt, hogy kisebb kínai szervezetek zenei kollaborációt kezdeményeztek művészeti központokkal. Először kínai művészek tartottak koncerteket, majd kulturális eseményeket szerveztek együtt. Egyre nagyobb lokális hálózatot építettek ki, mire a németek azon kapták magukat, hogy mesterséges intelligenciáról és kínai technológiáról rendez eseményeket a Kínai Kommunista Párt alszervezete.

A fő probléma az, hogy a megcélzott ország és Kína általában teljesen másképp látja az adott helyzetet. Míg a kínaiak az összes ilyen együttműködésre ‘barátságként’ tekintenek, a célkeresztben lévő ország ki van szolgáltatva az erőszakos ‘barátnak’. A lokálisan behálózott testvérvárosok könnyen azzal szembesülhetnek, hogy a kínai szervezetek tovább szeretnének terjeszkedni, és ebben az ő segítségükre van szükség.

Azonban ez már nemcsak lokális, hanem országos politikai kérdés, amiben a helyi önkormányzatoknak is a kormány politikáját kell követniük. Itt jön a buktató, mivel az ilyen kaliberű együttműködések befolyásolják az adott ország diplomáciai pozícióját is. És egyáltalán nem biztos, hogy egy nyugati országnak megéri Kínához közeledni, miközben a keleti nagyhatalom egy állandó fenyegetésként van jelen a nemzetközi szférában.

Viszont a másik oldalon ott vannak a gazdasági érdekek, amik néhány államot, mint a példában említett Németországot erősen korlátozzák. Hiába csak egy kulturális együttműködésről van szó, a KKP autokratikus rendszere számára bármilyen ‘nem’ nemet jelent. Így egy kis zenei együttműködéssel eljutnak odáig, hogy politikai döntés elé állítsanak egy országot, ami kereskedelmi partnerként kénytelen lesz elfogadni az együttműködést, ezzel kockáztatva saját nemzetközi pozícióját.

Persze erre is van ellenpélda.

A Prága-Peking szakítás

Sok más várossal szemben Prága nem engedett a Kommunista Párt nyomásának. 2019-ben konfliktus alakult ki a két ország között, amikor Zdenek Hrib, cseh főpolgármester változtatási javaslatot nyújtott be a Peking-Prága testvérvárosi egyezménybe. Hrib meg akarta változtatni az elődje által 2016-ban aláírt megállapodást, ugyanis az tartalmazta az ‘Egységes Kína’ elfogadását, ezzel elutasítva Taiwan függetlenségét. Hrib azzal indokolta döntését, hogy az ilyen kérdések kormányzati szintű politikai döntést igényelnek, és nem befolyásolják két város együttműködését. Ezt Pekingben máshogy gondolták.

A főpolgármester a panelen elmesélte, hogy jelentős gazdasági retorziókkal fenyegette őt a KKP. Azt mondták, hogy az egyezség felrúgásával a teljes cseh gazdaságot érintő szankciókra lehet számítani. Azonban Csehország gazdaságilag kevésbé függ Kínától, így megtorlásként annyit értek el, hogy lemondták a Prágai Filharmonikus Zenekar több éve tervezett kínai turnéját.

A főpolgármester szerint ez vállalható következmény. Ő úgy gondolja, hogy a csehek – főként azok akik még éltek a kommunista diktatúrában – értik, hogyan működnek az ehhez hasonló rendszerek, és a politikai nyomás helyett inkább a szankciókat választják.

A főpolgármester is, mint a panel összes tagja, felhívta a figyelmet arra, hogy nem tudunk eleget Kínáról, és hogy a nyugat által finanszírozott kutatás lenne az egyetlen módja annak, hogy megfékezzük a kínai befolyás terjedését.

A cikket Lénárd Lili írta.

Afganisztán elesett. Király András az elmúlt hetekben két nagyobb cikkben is foglalkozott azzal, hogy mit lehetett volna kezdeni az országgal, és hogyan jutottunk oda, ahol vagyunk. Pár napja podcastunkban beszélgetett az afganisztáni háború történetéről, múlt csütörtök este pedig a 444 zárt Facebook-csoportjában, a Közértben válaszolt az előfizetők kérdéseire.

• Kérdés: Szia! Szerinted milyen jellegű konfliktusokat szülhet Pakisztán, India között, meg Kína, Oroszország között az új felállás? Melyik környékbeli országnak a legrosszabb a mostani forgatókönyv?

Aki egyértelmű vesztese a szitunak, az India. Egyrészt, mert hagyományos szövetségesei Afganisztán nem pastu népcsoportjai, melyek az elmúlt húsz évben erősen képviselve voltak a hatalomban, és akik az afgán kormányerők javát is adták. Másrészt meg azért, mert ez a helyzet nagyon is kellemetlen volt Pakisztánnak, amelynek így folyamatosan hátrafelé is kellett pillantgatnia - nem pusztán az Indiával barátságos afgán kormány, hanem az onnan kiszoruló és Pakisztán nyugati határvidékén megtelepülő tálibok miatt, akik bár szövetségeseik, de egyben komoly destabilizációs tényezők is azon a területen, ami eleve épphogy pakisztáni fennhatóságú. A mostani helyzetnek így Pakisztán a legnagyobb nyertese.

Oroszország és Kína már összetettebb probléma. Az előbbi egészen komoly kapcsolatokat épített ki a tálibokkal - a közös ellenség összehozta őket -, ezt a viszonyt érdekében is áll ápolni. Ők abban bízhatnak, hogy a talibán talán tanult a múltból, és nem enged teret a nemzetközi dzsihádnak, vagy legalább nyitott lesz a megvesztegetésre. Kína, ahol szintén létező probléma az iszlamista fenyegetés, az elmúlt években szintén kapcsolatokat épített a tálibokkal, és csak ugyanebben bízhat, A részükről talán némi könnyebbség, hogy a kínai ipar nagyon is érdekelt az afganisztáni nyersanyagkészletek kiaknázásában, a tálib kormánynak pedig szüksége van bevételekre - az ilyen gazdasági függőség pedig kamatoztatható.

• Annak mennyire látod esélyét, hogy Kína komoly gazdasági kapcsolatokat alakít ki a talibánnal? Egyrészt ha jól emlékszem a Múzsán volt egy fejtegetés arról, hogy infrastrukturálisan mekkora kihívás lenne mondjuk az afgán nyersanyagkincseket felhozni és eljuttatni Kínáig, másrészt amit említesz is, a Kínában is jelenlevő iszlamista fenyegetés ebbe mennyire kavarhat bele?

Az infrastruktúra, illetve annak hiánya abszolút létező kihívás, a tálibok előtt ezért nem is valósultak meg a tervezett kínai bányaépítések. Kína, ami azért fél Afrikában épített, vagy pontosabban építtetett önmagával a megrendelő országoknak folyósított kínai hitelből Budapest-Belgrád mintára úthálózatot, Afganisztánban ezt eddig nem tette meg, és most talán még kevésbé áll érdekében. A paradoxon, hogy az úthálózat csak Hszincsiangon, az ujgur tartományon át vezethet, az iszlamista logisztikát is segítheti.

• 20 év kvázi demokrácia után mennyire látod esélyesnek, hogy az ez idő alatt felnőtt generáció sikeres lázadást/forradalmat hajt végre a tálib rendszer ellen?

Válasz: Őszintén már az a bátor kiállás is meglepett, hogy az afgán nők, a tálib hatalomátvétel talán legnagyobb vesztesei már több demonstrációt is tartottak. Társadalmi szintű ellenállásra kisebb esélyt látok. Afganisztán egyik alapproblémája, hogy az afgán nemzet megfoghatatlan fogalom, etnikailag, illetve azon belül törzsileg is nagyon széttagolt az ország, ami részben magyarázata az afgán állam villámgyors összeomlásának is. Ha már, akkor olyasféle ellenállásra nagyobb esélyt látok, ami most folyik (folyt? Zavaros a helyzet!) a tádzsikok lakta Pandzssír-völgyben. Vagyis inkább etnikai-törzsi alapon szerveződő ellenállás, abból pedig polgárháború kerekedhet ki. Nem vagyok optimista.

• Ha még nem vagy tag, ne csüggedj, ha előfizetsz a 444 Közösség csomagra, nemcsak a Közértbe veszünk be, hanem a 444 zárt anyagait is láthatod. Sőt, ha az előfizetési csomagok közül a Belső Kör opciót választod, ajándékba postázzuk neked a MAKRO legújabb számát is.

(Ezt a posztot Lénárd Lili írta.)

Afganisztán elesett. Király András az elmúlt hetekben két nagyobb cikkben is foglalkozott azzal, hogy mit lehetett volna kezdeni az országgal, és hogyan jutottunk oda, ahol vagyunk, pár napja pedig podcastunkban is beszélgetett az afganisztáni háború történetéről.

Csütörtökön, tehát ma este 19:30 és 21:00 között a 444 zárt Facebook-csoportjában, a 444 Közértben Király az előfizetők kérdéseire is válaszol.

Ha még nem vagy tag, ne csüggedj, ha előfizetsz, és belépsz a Körbe, nemcsak a 444 lezárt anyagait láthatod, de beveszünk a Közértbe is. Sőt, ha az előfizetési csomagok közül a Belső Kör opciót választod, ajándékba postázzuk neked a Makró legújabb számát is.

Várunk minden érdeklődőt szerdán 19:30-kor a Közértben!

A brexit utáni első 6 hónapban, a brit tengeri határoknál ellenőrzött uniós állampolgárok több mint 60 százaléka román volt. A kormány statisztikái alapján fél év alatt 7249 embert állítottak meg az Eurotunnel és az Eurostar tengeri járatain, ötször annyit, mint tavaly ilyenkor. Szakértők szerint az ellenőrzött állampolgárok aránya etnikai diszkriminációra utalhat - írja a Guardian.

A határátkelők között 4482 román, 600 bolgár és 400 lengyel állampolgár volt. Az unió északi országaiból viszont sokkal kevesebb embert állítottak meg. Csupán 5 dán, 59 belga és 144 francia átkelőt ellenőriztek.

A Bates Wells jogi iroda elemzése alapján arányaiban túl sok román állampolgárt ellenőriztek, szerintük a kormány által közölt statisztika diszkrimináció gyanúját veti fel.

“Legitim dolog általános ellenőrzéseket tartani a határon, de az utóbbi adatok azt sugallják, hogy az ellenőrzések mögött hátsó szándék állhat. … Ezek az ellenőrzések traumatikusak lehetnek az utazók számára, és a tisztviselők sokszor ártatlan embereket céloznak meg. Ez etnikai diszkriminációnak számít, amit azonnal ki kell gyomlálni, ha valahol felüti a fejét” - nyilatkozta Chetal Patel, a Bates Wells partner jogásza.

A leginkább elképzelhető magyarázat az lehet, hogy kiemelkedő számú román állampolgár jelentkezett a brit letelepedési státuszra. Több mint egymillió jelentkezéssel ők voltak a második legnépesebb csoport. Ez indokolhatná a magasabb számú ellenőrzést, viszont az őket megelőző lengyeleknél nem tapasztaltak hasonló tendenciát. Az év első felében lebonyolított légi forgalomról pedig még nincsen hivatalos adat, tehát nem tudni, hogy mekkora volt a beutazó nemzetiségek aránya összességében. (Via The Guardian)

A cikket Lénárd Lili írta.

Tucker Carlson, az amerikai konzervatívok legismertebb médiaguruja, az Orbán-rendszerért rajongó riporter legutóbbi interjújában elmondta hogy szokott hazudni. A Fox News megmondóembere a hozzá hasonlóan konzervatív Dave Rubinnak adott interjút, amiben a a konkurens CNN munkatársairól kérdezték.

“Hazudok, ha sarokba szorítanak. Próbálok nem hazudni, főleg a képernyőn nem. Egyszerűen nem szeretek hazudni, de mégis megteszem, gyengeségből vagy mi.” - felelte Carlson, arra a kérdésre, hogy mit gondol a konkurencia ‘bohócairól’.

Az egyébként erősen elfogult beszélgetés folytatásában Carlson kifejtette, hogy a CNN emberei szisztematikusan hazudnak, úgy, ahogyan ő nem lenne képes. Szerinte ezzel próbálják megvédeni a mostani Biden-adminisztrációt.

Tucker Carlson és Orbán Viktor egyébként jó barátok. Magyarországi turnéja során a Fox News esti műsorában adott interjút a miniszterelnök. A riportert honvédségi helikopterrel utaztatták, valamint fellépett a Fidesz elitet utánpótló MCC nyári fesztiválján is, ahol a kisebb bakik ellenére (poénkodás Erdéllyel, illiberalizmus szidása) nagy sikert aratott a nagyrészt NER-esekből álló közönség előtt.

A Rubin-interjú folytatásában szó esett a szokásos témákról, mint az oltásellenesség vagy a hamisított oltásigazolvánnyal rendelkezők védelme. Azt még mindig nem tudni, hogy a Fox News riportere beoltatta-e magát, de az több megszólalásából kiderül, hogy erősen maszkellenes. Az MCC-s fellépésében is egy egészen lírai képben azonosította a kötelező maszkviselést a szerinte erősen autoriter amerikai baloldal politikájához. (Via The Guardian)

A cikket Lénárd Lili írta.

Karácsony Gergely a Project Syndicate-ben írt az demokráciák és Magyarország helyzetéről. A főpolgármester írásában három olyan kihívást emelt ki, amivel a mai demokráciáknak szembe kell nézniük a fennmaradás érdekében;

• a populizmust mint az antidemokratikus erők mozgatórugóját,

• a jelenséget kiváltó rendszerváltás utáni gazdasági reformokat,

• és a kapitalizmust mint a fenntarthatóságot megakadályozó tényezőt.

Karácsony szerint a demokrácia legnagyobb kihívása az amerikai irodalomból eredő ‘nativista’ populizmus. Nativistaként definiáljuk azokat a rendszereket, ahol a politika csak az ország fő etnikai csoportjának tagjait szolgálja ki. Ebben a politikában nincs helye sem a migrációnak, sem a csoporton kívüli állampolgárok érdekeinek. Ez nem közönséges idegengyűlölet, hanem annak egy politikai megtestesülése, mondhatni intézményesített diszkrimináció.

Azonban Karácsony szerint nem lehet csakis a populizmust hibáztatni. Fel kell tárni azokat a folyamatokat, amik a populizmust befogadó társadalmi összetételhez vezettek. Itt jön képbe a magyar demokrácia első évtizedét meghatározó rendszerváltás.

A főpolgármester szerint a rendszerváltást követő gazdasági reformokkal kezdődött a baj. Az igazságtalan privatizáció megalapozta a fennálló társadalmi egyenlőtlenségeket, kialakítva az osztályok közötti ellentétet, ami egyben a populizmus táptalaja.

A populizmusnál is nagyobb kihívásként a klímaválságot nevezte meg, mivel szerinte a modern társadalmak kapitalista berendezkedése nem fenntartható, és a piacgazdaság természete tönkreteszi a Földet.

A cikket Lénárd Lili írta.

Davy és Daniel Macias 19 hét különbséggel haltak bele a koronavírus súlyos tüneteibe, ezzel öt árvát hagyva maguk után. A kaliforniai pár ötödik gyermekük megszületése előtt kapta el a betegséget. A nagyszülők szerint többet akartak tudni a vakcinák hatásáról, ezért nem vették fel az oltást.

A pár másfél évig nagyon óvatosan élt, de az oltás nélkül még ez sem volt elég ahhoz, hogy ne kapják el a vírust. Minden felületet folyamatosan fertőtlenítettek, minden hazatérés után fürödtek, házhoz szállítással oldották meg a bevásárlást is, viszont nem oltatták be magukat.

„Nem az volt a baj, hogy nem akarták az oltást, tervezték, hogy felveszik” - mondta Terry Macias, a nagymama. Szerinte a pár nem kapott elég információt, ezért nem voltak megbizonyosodva arról, hogy biztonságosak a vakcinák.

Davy, a dél-kaliforniai szülésznő 7 hónapos terhes volt, amikor pozitív koronavírus teszttel kórházba szállították. Az orvosok császármetszéssel segítették világra az újszülöttet, de az anya már nem ébredt fel, augusztus 26-án meghalt. Eközben Danielt, az apát is ugyanabban az intézményben kezelték. Ő még képeken láthatta újszülött lányát, de szeptember 9-én ő is belehalt a vírus okozta komplikációkba.

A kislánynak a mai napig nincs neve. Az anya halála után a nagyszülők arra vártak, hogy az apa dönthessen a névről felépülése után. A kórházi dolgozók ‘Baby Girl’-nek hívják a kisbabát. (CNN)

A cikket Lénárd Lili írta.

Afganisztán elesett. Király András az elmúlt hetekben két nagyobb cikkben is foglalkozott azzal, hogy mit lehetett volna kezdeni az országgal, és hogyan jutottunk oda, ahol vagyunk, pár napja pedig podcastunkban is beszélgetett az afganisztáni háború történetéről.

Csütörtök este 19:30 és 21:00 között a 444 zárt Facebook-csoportjában, a 444 Közértben Király az előfizetők kérdéseire is válaszol.

Ha még nem vagy tag, ne csüggedj, ha előfizetsz, és belépsz a Körbe, nemcsak a 444 lezárt anyagait láthatod, de beveszünk a Közértbe is. Sőt, ha az előfizetési csomagok közül a Belső Kör opciót választod, ajándékba postázzuk neked a Makró legújabb számát is.

Várunk minden érdeklődőt szerdán 19:30-kor a Közértben!

A brit közlekedési szakszervezet vírusellenes poszterek hátára ragasztott borotvapengékre hívta fel a metróban dolgozók figyelmét csütörtökön, írja a BBC. Cardiffban az egyik alkalmazott egy ilyen felirat eltávolításakor megsérült. A posztereken “A maszkok nem érnek semmit” felirat olvasható.

A Vasúti, Tengerészeti és Közlekedési szakszervezet (RMT) szerint a vírustagadók teleplakátolták az egész walesi fővárost, és a poszterek hátára ragasztott pengékkel a feliratok eltávolítását próbálják megakadályozni.

“Az oltásellenes összeesküvés-elmélet minden hívője, aki részt vett ebben a gusztustalan akcióban, legyen tisztában azzal, hogy a lehető legszigorúbb büntetésben részesül” - nyilatkozta Mick Lynch, az RMT főtitkára. Lynch azt is kifejtette, hogy szervezetük állásfoglalása szerint az elkövetőkre börtönbüntetést kellene kiszabnia a bíróságnak.

A cikket Lénárd Lili írta.

Rendőrök lepték el csütörtökön az 1989-es vérengzésre emlékező hongkongi múzeumot. Szerdán már letartóztatták a múzeumot működtető szervezet, a Hongkongi szövetség Kína hazafias demokrata mozgalmainak támogatásért aktivistáit, majd csütörtök reggel kipakolták a Június Negyedike Múzeumban kiállított tárgyakat. A Kommunista Párt szerint a civil szervezet külföldi kapcsolatai miatt veszélyt jelent Kínára.

A helyi média munkatársai megörökítették, amint a rendőrök képeket, posztereket és kiállított tárgyakat cipelnek ki a Június Negyedike múzeumból. A tárlat már június óta zárva tartott, mivel a sikeres megnyitó után a hatóságok bejelentették, hogy a megfelelő engedélyek hiánya miatt eljárás indul a szervezők ellen. Az aktivisták a látogatók védelme érdekében önként tartották zárva a tárlatot.

A 32 éve működő szervezetet már évek óta zaklatják a hatóságok. A múzeum először 2014-ben nyitott ki, de két évvel később, politikai nyomásra be kellett zárniuk. 2017 óta minden évben megrendezték a Tienanmen téri mészárlás áldozataira megemlékező illegális virrasztást, viszont a rendőrség eddig nem tudta bizonyítani a rendezvény és szervezet közötti kapcsolatot. Szerdán azonban 12 aktivista bűnösnek vallotta magát a virrasztás szervezéséért.

A cikket Lénárd Lili írta.

Alice Thompson 180,000 font értékű kompenzációt perelt ki korábbi munkaadójától nemi diszkrimináció miatt. A szülési szabadságból visszatérő anyuka 8 helyett 6 órás műszakban akart dolgozni, hogy felvehesse kislányát a bölcsiből. Munkáltatója erre nem biztosított lehetőséget, ezért Thompson kénytelen volt felmondani.

Alice Thompson, a sikeres londoni ingatlanértékesítő 2018-ban ment el szülési szabadságra. Most nyáron tervezett újból munkába állni, de nem tudta teljesíteni a megszokott 8:00-18:00 műszakot, mert 17:00-re kellett mennie mindennap kislányáért a bölcsibe. Munkáltatója nem engedélyezte neki a rövidebb munkanapot, de azt sem, hogy korábban kezdje a műszakot. “Nem volt más út, nem hallgattak rám, meg sem fontolták a rugalmas műszakra tartott igényemet. Nem maradt más, mint a felmondás.” - monta Thompson.

A dolgozó anyuka a változás érdekében tett feljelentést. Azt nyilatkozta, nem akarja, hogy kislánya ugyanezekkel a problémákkal szembesüljön 20 vagy 30 év múlva.

A bíróság indirekt szexuális diszkrimináció miatt ítélte el a munkáltatót. (Via BBC)

A cikket Lénárd Lili írta.

Több ezer afgán menekült ragadt a pakisztáni határon. A tálibok hatalomra kerülése után a szülőföldjükről ugyan kijutottak a szomszédos országba, de most nem hivatalos menekülttáborokban kénytelenek meghúzni magukat, áldatlan állapotok között. Csak magukra számíthatnak, ugyanis a pakisztáni hatóságoktól nem kapnak segítséget, mivel az ottani kormány szerint az elmúlt évtizedekben már így is túl sok afgán bevándorlót fogadtak be. A Deutsche Welle riportja.

Ez az anyag a Deutsche Welle és a 444 együttműködésében készült.

Scott Morrison, Ausztrália miniszterelnöke Canberrából Sydneybe repült magángépen a hétvégén, hogy a gyerekeivel töltse a szeptember első vasárnapján ünnepelt Apák napját. Az ország fele szigorú lezárások alatt van a delta variáns terjedése miatt, de Morrison „nélkülözhetetlen dolgozó”-ként kivételes engedélyt kapott a családi utazásra.

A miniszterelnök vasárnap reggel posztolt egy Apák napi képet a családjáról. A megjegyzésében odaírta, hogy a fotó még korábban, az év elején készült, hogy még a látszatát is elkerülje annak, hogy megszegi a korlátozásokat. Természetesen nem említette, hogy közben valóban Sydneyben tartózkodott a családjával, kritikusai ezért azzal vádolják, hogy leplezte utazását.

A munkáspárti ellenzék szerint megdöbbentő, hogy a kormányfő ilyenkor utazik, hiszen az ország határai és számos nagyváros is le van zárva, hogy csökkentsék az utazásokat. Számos apa csak a lezárt államhatáron tudott találkozni a szomszédos tagállam területén élő gyerekével, áthajolva a kordonon.

„Megérdemli, hogy lássa a gyerekét, de ilyen alapon mindenki más is megérdemli” - mondta Bill Shorten ellenzéki képviselő Morrison útjáról, kettős mércét emlegetve.

Ez nem az első eset, hogy Morrisont utazgatásaiért támadja az ellenzék. 2019-ben, a nagy ausztrál erdőtüzek idején Hawaiin nyaralt, amiért később nyilvánosan bocsánatot is kért. Az év elején, a G7 találkozó után, pedig egy héttel meghosszabbította cornwalli útját, hogy feltárhassa családja eredetét. (BBC)

A cikket Lénárd Lili írta.

Boris Johnson brit miniszterelnök parlamenti beszédében védte meg az afganisztáni kivonulást. Az akcióban résztvevő nyugati országokat jelentős kritika érte az elmúlt hetekben, miután a tálibok átvették a hatalmat a NATO-csapatok kivonulását követően.

„Az Afganisztánból kivonuló nyugati erők az elsöprő tálib győzelem ellenére is büszkék lehetnek az általuk hátrahagyott örökségre. (…) Csapataink lehetővé tették 3,5 millió lány oktatását. (…) Megvédtük Afganisztánt és a Nyugatot az al-Kaidától - mondta Boris Johnson hétfői beszédében.

A miniszterelnök szerint kormánya mindent elkövet az Afganisztánban ragadt brit állampolgárok evakuálása érdekében. A külügyminisztérium a múlt héten még nem tudta megmondani, hogy összesen hány emberről van szó. Az ellenzék szerint nemzeti szégyen, hogy a kormány képtelen kimenteni az ott ragadt civileket. A Munkáspárt vezetője, Keir Starmer szerint Boris Johnson képtelen nemzetközi színtéren vezető szerepet betölteni, pont akkor, amikor erre a legnagyobb szükség lenne.

A cikket Lénárd Lili írta.

Szeptemberben piacra kerül az Emograms, az első magyar gyártású nem helyettesíthető token (NFT) kollekció. Kiss Miklós, nemzetközileg elismert digitális művész betűkből alkotott emojikollekciójának darabjait egymillió forint értékű kriptovalutáért (Ethereumért) árulják majd.

A nem helyettesíthető token (NFT) nagyon leegyszerűsítve lehetővé teszi „eredeti” digitális tartalmak birtoklását. Vagyis: az NFT tulajdonképpen azt igazolja, hogy az alkotás (vagy bármilyen digitális adat) eredeti, nem másolat. Az NFT tehát egyfajta másolásvédelem is, mert még egyszer ugyanazt a kódot nem lehet előállítani. Az NFT ugyanazon a blokklánc (block chain) technológián alapszik, mint a kriptovaluták. A vásárló közvetlenül az alkotónak fizet, természetesen kriptovalutával, az Emograms esetén Ethereummal. A megvásárolt műkincshez automatikus hitelesítési igazolványt társít a blokklánc, így a tranzakció nyoma örökre a kódban marad, jelezve, hogy a digitális alkotást mikor mennyiért és kinek értékesítették.

Az NFT nagyot futott az elmúlt évben. A blokkláncon tárolt képek és animációk új fejezetet nyitottak a képzőművészet vagy legalábbis a műkereskedelem történelmében. Kialakult egy platform, ami átírja az aukciók eddigi szabályait, ahol az alkotások egyediségét nem a gyűjtők, hanem a blokkláncba kódolt okosszerződések hitelesítik. Az itt árult dolgok értéke nem a vizuális élmény, hanem a tartalom meghamisíthatatlansága. Mint a Mona Lisa. Nemcsak azért ér ennyit, mert szép, hanem azért is, mert eredeti.

Elképzelhetetlennek tűnhet, de a digitális műalkotásoknak Mona Lisa-szintű ára is van. A világháló forráskódját 5,4 millió dollárért árverezték el animációs NFT-ként júniusban, a CryptoPunk pixelekből álló darabjait pedig 11 millió dollárért árulják. A legdrágább NFT, Mike “Beeple” Winkelmann munkája, több mint 20 milliárd forint értéken kelt el, háromszor annyiért, mint a legdrágábban eladott Banksy-festmény.

Kettősponttól a milliókig

Bár külföldön óriásit futott az Emograms, itthon más projektekből lehet ismerős Kiss Miklós neve. Ő tervezte a Design Terminál, a Juiceline, a Pléz, de még az Orbán Ráhel barátnője által vezetett Magyar Divat & Design Ügynökség arculatát is. Ő felelt Kaposvár városimázsáért és a Millennium Házának belsőépítészeti tervéért. Aztán jöttek az emojik.

Az egész projekt 2015-ben kezdődött, amikor az évtizedes hagyományt megtörve, az oxfordi szótár egy szó helyett a sírva nevetős emojit (

A Rogán Antaltól elvált, de a nevét megtartó Rogán-Gaál Cecília új családjával érkezett az éves kötcsei Fidesz-találkozóra. A nyárias idő, és a Tóth Gabi által is bemutatott újhullámos nemzeti viselet virágzó divatja ellenére is dizájner ruhákban, fullos hypebeast szettben vett részt az eseményen. A laza, mondhatni utcai összeállítás az ékszerek nélkül körülbelül 2 millió forintot érhet.

Tételesen:

• Louis Vuitton edzőcipő: 217 ezer forint

• Louis Vuitton táska: 1,6 millió forint

• Helyreigazítás: Korábban itt azt írtuk, hogy a szoknya Louis Vuitton, és nyolc-, kilencszázezer forintba kerülhetett, de ez tévedés volt. A szoknya Valentino, és „csak” 1100 euróba kerül.

Érkezik az elit a buliba:

(A posztot Lénárd Lili írta.)