Még nincs hozzászólás – szólj hozzá elsőként ↓

1994. december 2-án, egy pénteki nap délutánján a Debrecen felől érkező gyorsvonat a tervek szerint simán átrobogott volna a szajoli állomáson. Az egyik váltót azonban rosszul állították be. A 110 kilométer per órás sebességgel érkező szerelvény mozdonya és első kocsija még átjutott rajta, de a váltó a többi kocsit kisiklatta. Ezek a szerelvény elejéről leszakadva teljes sebességgel belerohantak az állomásépületbe és egy közelében álló családi házba. A balesetnek a különböző források szerint 31 vagy 32 halálos áldozata volt.
Ez volt a kilencvenes évek Magyarországának egyik legsokkolóbb balesete, ami túlzás nélkül az egész országot megrázta, de minimum hetekig foglalkoztatta. Három évnyire voltunk még a kereskedelmi tévék beindulásától, eleve mindenki a köztévét nézte, így minden ember tudott a tragédiáról.
Az erős érzelmi hatáshoz hozzájárult, hogy az áldozatok kétharmada nő, azon belül is nagyrészt tízen- és kora huszonéves nő volt. Nem egészen két évvel később nagyméretű, minőségi emlékművet avattak az áldozatok emlékére az állomáson. A Kossuth-díjas Kő Pál szobrászművész és Balikó Gyula iparművész alkotása a zsigeri megrendülés emlékműve.

A falszerű, felül kicsit betekeredett szélű betonelem az égbolt egy kiszakadt darabját szimbolizálja, amit 32 helyen csillag alakú lyukak törnek át. Az áldozatok neve kis kerek bronz plaketteken jelenik meg az egyik oldalon. Az összeállítást a világos színű ég/fal elemre szerelt emléktábla egészíti ki, rajta a következő szöveggel:
Kérdés a vitához: Milyen módon lehetne jelezni vagy javítani az emlékművön a vers szerzőjével kapcsolatos tévedést?
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!