Rettenetesen aranyos interjú készült az egykori dán nagykövet Bencsik Jánossal, csak épp a zsidózásairól felejtették el megkérdezni

Bencsik János épp a vonaton ült, amikor felhívták a külügyminisztériumból, és megkérdezték, nem szeretne-e Koppenhágába menni elsőbeosztott diplomatának. A felesége támogatta az ötletet.

Így kezdődik az a cikk, ami a The Copenhagen Postban jelent meg az egykori diplomata Bencsikről, aki családjával megbízatása végetértével is a dán fővárosban maradt. Nagyon kedves a cikk, tényleg, kiderül belőle, hova járnak a volt diplomata gyermekei, hogyan szeretett bele a városba, hogyan tépelődött a maradás és a hazaköltözés között – de mintha néhány dologról elfelejtette volna megkérdezni a lap újságírója.

Kezdjük ott, hogy ez nem a fideszes Bencsik János, hanem az egykori jobbikos, akit a Fidesz-kormány küldött ki, ami ellen elvileg ő politizált ellenzékiként. Ez eleve fura.

Az meg méginkább, hogy Bencsiket nem lephette meg olyan nagyon, hogy felhívták egy ilyennel, hiszen akkor ő már több mint fél éve várt arra, hogy Kanada megadja a vízumát – eredetileg ugyanis Torontóba ment volna főkonzulnak. De nem adta meg, annyian tiltakoztak ellene.

Az interjúban Bencsik egyik revelatív élményéről is mesél: egy nap épp egy dán autószervizben járt, amikor meglátott egy férfit overálban, ahogy épp egy másik, nadrágos férfivel beszélgetett. Nem érzékelte az alá-fölérendeltséget a két napsütésben beszélgető ember között. Ezért aztán megkérdezte a nadrágos férfit, hogy mivel foglalkozik. Kiderült, hogy ő a szerviz vezetője.

Elmondása szerint ez a kis jelent ébresztette rá a dán társadalom sajátosságára. Eleinte szorongott, hogy a felé irányuló kedvesség csak diplomata mivoltából adódik, de miután megszűnt a pozíciója megnyugodott: egyszerűen ilyen barátságos a dán társadalom.

Ritka woke fordulat ez Bencsiktől, aki 2019-ben ült be annak a jobbikos Szávay Istvánnak a helyére, aki hangfelvételen dicsekedett arról, hogyan vert meg egy „kampós orrú”, „büdös zsidót”.

Gondolhatnánk, hogy ezzel Bencsik maga volt a megújulás szimbóluma, de a képviselő 2012-ben épp azzal foglalatoskodott, hogy a zsidók listázását szorgalmazó Gyöngyösi Márton jobbikos képviselőt védje be cikkében – ebben az írásában maga listázott amerikai-izraeli kettős állampolgárokat, akik miatt szerinte „izraeli ügynökök" markába került Amerika. Cigányokról is rendre írt, nem pont úgy, ahogy most a dán interjúból lejön.

Persze ne vessük el a lehetőségét, hogy Bencsik mostanság a dán hygge életérzés minden szükséges kellékével körbevéve, egy jó fahéjas csiga és egy girbegurba bögrényi glögg mellett listázza a zsidókat valami kedves őszmintás noteszba.

Szóval így. Arról sincs egy szó se a cikkben, hogy Bencsik a Jobbikból való kiugrása után a Polgári Válasz nevű párttal folytatta tovább. Hasonlóan a szintén kiugró Volner Jánoshoz, aki a Huxit Pártot hozta létre, és akivel egy műsorban egymás hiteltelenségén háborogtak Bencsikkel.

Árgus szemekkel vizslatjuk a szingapúri lapokat, hátha kiderül, Volner hol és mikor kapta a hívást Szijjártó Péter minisztériumától, hogy menjen külgazdasági attasénak Szingapúrba.

Kérdés a vitához: Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, amikor egy interjú egy közszereplő életének csak bizonyos részeit mutatja be?