A komcsizás nagyon megy, de azt már nem merik kimondani a színpadon, hogy mozaikjobboldal

„Zsidó szociológus!” – böffentette el magát a nézőtéren mellettem álló Budaházy György, amikor a kerekasztal-beszélgetés résztvevői áttértek Ruff Bálint szidalmazására a „nemzeti oldal szövetségének” méltatásáról. „Na végre,” gondoltam, „legalább valaki valami érdekeset is mond,” és nemcsak olyan megfejtésekkel kell beérnem, hogy Magyar Péter egy pszichopata, aki lehallgatta a feleségét, meg hogy az NVVH igazából az új AVH, illetve hogy három év múlva úgyis bukni fog a kormány. Nagyjából ezeknél a témaköröknél maradtak ugyanis a Mediaworks által bezárt Pesti Srácok utódja, a Revans nyitóbuliján eszmét cserélő Fidesz-közeli megmondók (plusz Tóth Máté mi hazánkos potentát), akik sokkal kevesebbet beszélgettek az induló lapról, mint arról, hogy mennyire utálják a Tiszát.

Viszont volt még:

• Mária-ének az elején,
• a volt kommunista Stefka István magvas gondolatai a megújulásról,
• egy alacsony hatótávolságú troll, aki a lélegeztetőgép-beszerzés miatt szólt be a szintén meghívott Takács Péternek, mielőtt kivezették,
• no meg pár kvázi magánszám Dopeman részéről, aki a mostanában divatos, Facebookon és élőben is ismételgetett fideszes frázisok helyett szinte levegővétel nélkül delirált a Cosa Nostráról.

Ami pedig nem volt: a mozaikjobboldal nevű koncepció említése, amit pont arra talált ki Békés Márton orbánista alideológus, hogy a csütörtök esti nyitóbulin is közszemlére tett koncepciótlanságot, tanácstalanságot keretezze valahogy az Orbán-kormány utáni nyilvánosság árvái számára. Ezt az idéát korábban olyan magabiztosan árulták ugyanezek az arcok, mint vadnyugati sarlatán a kígyóolajat. Ám mióta a főni közölte Kötcsén, hogy neki nem tetszik, mintha parancsszóra kopott volna ki a diskurzusból. De annyi baj legyen: ha megtartják Dopemant, akkor talán sikerül legalább még egy önálló ötletet kitermelnie a közegnek 2030 előtt. Budaházy nélkül meg gondolom ők is ellennének.

Mozaikjobboldal helyett „nemzeti koalíció”

Pontosan hogyan fog felépülni a Revans szerkesztősége? Lesz migránsszpotting rovat? Demográfiailag hogy lövik be a fideszkontent célközönségét a választások után? Van-e üzleti modelljük azon felül, hogy 2030-ban majd biztos megbukik Magyar Péter? Tényleg unironikusan érdekeltek az efféle kérdések a júniusban beszántott Pesti Srácok utódlapjával kapcsolatban, de a csütörtöki esemény kerekasztal-beszélgetéseiből nagyjából csak annyit tudtam meg, hogy pontosan honnan származik a publikáció neve.

A csütörtök esti eseményen a fellépők mellett még a fideszes sajtó egy nagyobbacska szelete is képviselte magát a közönség soraiban: ott volt többek között Kohán Mátyás, Georg Spöttle, Ambrózy Áron, Megadja Gábor, Jeszenszky Zsolt, a hitgyülis Cs. Király Tamás, a Mi Hazánk közeléből pár Magyar Jelenes arc, de még Nagy Feró is. Az egybegyűltek legelőször megemlékeztek az aznapi Magyarok Nagyasszonya ünnepéről: még bőven a késő esti buli előtt elkezdődött a zenés program, amikor az egybegyűlt hívek közösen, állva elénekelték a Boldogasszony Anyánk című himnuszt. Ezután jött az 1982-ben a Belügyminisztérium által kitüntetett Stefka István megnyitó beszéde, amiben azt mondta:

„Ez az újságírósors. Tehát hogy mindig újrakezdünk. És van Huth Gergelynek a jelmondata, amit nagyon szeretek: végül mindig nekünk lesz igazunk.”

Szerinte ma Magyarországon „nem téma a keresztény-konzervatív szellemiség”, de kicsit meg is lepődött az összegyűlt tömeget meglátva. „A lényeg az, hogy újra megkezdődik a munka a szerkesztőségben”, és az olvasóknak egy „harcos lapot” ígért. Ő mesélte el a név eredettörténetét is: eszerint a Balatonban strandoló Huth észrevett egy Revans nevű vitorlást, és „úgy felpattant a vízből”, mert tudta, hogy megvan a tökéletes név a folytatáshoz.