Schmidt Mária visszavág: Szily Laci a mi magyar Boratunk, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de megkérdőjelezhetetlenül a miénk

„Szily Laci kicsit olyan, mint a Sacha Baron Cohen által egyébként nagyszerűen megformált Borat, aki kazah riporterként rácsodálkozik Amerikára” – kommentálta a közösségi oldalán Schmidt Mária a 444 múzeumkritikáját. A Terror Háza menesztett főigazgatója, úgy tűnik, rossz néven vette, hogy „a mi magyar Boratunk (kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de megkérdőjelezhetetlenül a miénk) büszkén írja le cikkében, hogy a 24 év alatt életében először vette a bátorságot és fáradságot közíróként, hogy megnézze a Terror Háza Múzeumot”.

Schmidt a posztban őszintén bevallja, hogy sokkal többet várna „egy közel 60 éves újságírótól, aki sajnos megragadt azon a szellemi és írói színvonalon, mint a 2000-es évek tesztoszterontól és hormonoktól túlfűtött, altesti poénokra építő vígjátékai”.

Szily kolléga azután nézte meg a múzeumot – bevallása szerint valóban most először –, hogy Tarr Zoltán menesztette a főigazgatót, majd rövid időre bezáratta, aztán újra megnyittatta. Kritikájában többek közt ezt írta: „Az egész legmarkánsabb jellegzetessége, hogy itt szinte semmit, de tényleg semmit nem magyaráznak el vagy helyeznek összefüggésbe. Nem tudod meg az események vagy a főszereplők háttérét, utalás sincs a múltjukra, a jövőjükre vagy a motivációjukra. Muzeológiai értelemben értelmezhetetlen nulla, amit látunk.”

Az exfőigazgató ezzel kapcsolatban a bejegyzésben külön felhívja „az igen mélyen tisztelt múzeumi kritikus úr” figyelmét arra, „hogy talán kérni kellett volna egy audio guide-ot, vagy csak elolvasni azokat a teremszövegeket, amelyek végigkísérik a kiállítást – így többet megtudhatott volna például a ház történetéről is”.

Schmidt Mária sajnálja, „hogy 24 év után csalódást okozott az a kiállítás, ami sok más, hasonló témájú múzeumot inspirált szerte a világban”. Meg azt is sajnálja, hogy egy „egykoron egy szebb napokat látott újságíró milyen mélyre tud süllyedni, ha szakmai koordináta-rendszerében és identitásának középpontjában a fikakultúra áll”.

A főigazgató a magyar boratos poszt után hétfőn újabb bejegyzést tett közzé Terror Háza-ügyben, ebben a Tarr miniszter által kezdeményezett szakmai felülvizsgálat szerinte várható eredményének megy elébe. Schmidt szerint előre tudható, mik lesznek a kritikák, „hiszen ezek voltak a liberális történészcéh kritikái a múzeum megnyitásakor is”. Az egyik ilyen, véli, az lesz, hogy a Terror Háza Múzeum nem foglalkozik a Horthy-korszak bűneivel. Noha megvan ennek az oka, miszerint „a Terror Háza Múzeum azért nem érinti a Horthy-rendszer bűneit, mert az épület, amely a kiállítás kereteit adja, nem volt a terror helyszíne a Horthy-rendszerben”.

A volt főigazgató egy ellentmondást is felfedezni vél, és azt írja: „Hogy egyszerűbben is megfogalmazzam azoknak, akik szeretik a retrót: a Terror Háza Múzeumot most a Galamus-csoport próbálja szétverni, miközben a miniszterelnök díszmagyarban pózol.” Schmidt Mária szerint „ez az ellentmondás nem tud sokáig fennmaradni”.

A közel 60 éves újságíróknál fiatalabb olvasóink kedvéért: a Galamus-csoport egy liberális közéleti-politikai értelmiségi csoportosulás volt, amely tizenkét éve, 2014 májusában megszűnt. Ismertebb tagjai közé Mihancsik Zsófia, Fleck Zoltán, Lendvai L. Ferenc, Lévai Júlia, Niedermüller Péter, Parászka Boróka tartozott többek közt. Hogy a szétverés érdekében újracsoportosultak volna, arról nincs információnk.