Egymásnak estek: seggnyalónak és gyávának nevezte Ábrahám Róbert a szintén fideszes Deák Dánielt, mert az kritizálni merte, hogy vakozott

Nem lehet elégszer emlékeztetni magunkat, hogy milyen gusztustalan időket hagytunk magunk mögött. Ebben az emlékezésben segített most Ábrahám Róbert fideszes influenszer, amikor ádáz bejegyzésben kezdte gyalázni az ugyancsak orbánista influenszer Deák Dánielt. Mert annak nem tetszett a vakozás és a buzizás, pedig fideszes.

A konfliktus forrása az, hogy a hétvégén nagyot futott az interneten egy még július 3-án készült, de most berobbant videó, ami a 20. Nemzeti Hét című rendezvényen készült, ahol Ábrahám az előadásában többek között így gúnyolta-gyalázta a látássérült Kátai-Németh Vilmos minisztert:

„Tényleg nem akarok szemétkedni, de van az a vicsorgó vak ember. Én még olyan rosszindulatú embert nem láttam, de komolyan. Az átláthatóságért felel, igen.”

Ábrahám azzal a lendülettel buzizott is egy jót, mondván:

„A jelenlegi kormányt nyugodtan hívhatjuk homoszexuális kormánynak. Lásd Vitézy Dávidot, és nem csupán ő vonatozik a Tiszában, ez köztudott.”

Ruff Bálintról, a Miniszterelnökséget vezető miniszterről pedig az jutott az eszébe, hogy

„Megesküdnék rá, hogy az anyja fürdeti a mai napig”.

A gusztustalankodásra Magyar Péter és kormányának több tagja is reagált a közösségi médiában, különbözőképp leírva azt, amit Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter így fogalmazott meg: „A politikai viták elmúlnak. Az emberség megmarad. A fogyatékosság soha nem lehet gúny tárgya.” És reagált Deák Dániel is, némi meglepetésre elítélően, sőt elhatárolódva. Deák szerint

• „Először is: senkin sem szabad gúnyolódni azért, mert vak vagy meleg. Ez nem fér bele.”
• „Másodszor: amikor Magyar Péter azt állítja, hogy ez a Fidesz véleménye, nem mond igazat. Egyetlen ember kijelentéséből nem lehet egy teljes politikai közösség álláspontjára következtetni.”

Ez a bejegyzés borította ki Ábráhámot annyira, hogy kisregény hosszúságú válaszposztban szálljon bele Deákba. Bejegyzése elején Ábrahám „gyűlöletkeltésnek" nevezte, hogy sokan szóvá tették a Kátai-Németh vakságán való gúnyolódását. Utána rátért arra, hogy a tiszásoknál is jobban zavarja Megafon Dani.

„Mit reméltél a hátbatámadásomtól? Elismerést, lájkot vagy revansot, amiért kritizáltam a pökhendiségedet? Egyiket sem kaptad meg.” - kezdte az önhergelést Ábrahám, majd abbéli véleményének adott hangot, hogy Deák ellen fordultak a saját kommentelői, az influenszer pedig visszavonulót fújt, és már Ábrahámmal ért egyet.

De neki nem kell ilyen egyetértés: „Ne tedd, Dani! Gyere, megmutatom neked, miért nem kapod meg százmilliókból sem azt, ami nekem az Isten kegyelméből pénz nélkül megvan: tábort, szeretetet, valódi közösséget! Itt a titok, Dani: nem változtatom meg a véleményemet, akkor is kiállok mellette, ha támadnak: Tartom! ”

És hogy mi Ábrahám véleménye, amihez karakán fideszesként tartja magát? Hát az - itt tényleg meg is ismétli -, hogy Kátai-Németh egy vicsorgó vak. A következő mondat annyiban érdekes, hogy ebben Ábrahám mintegy mellékesen elismerte, hogy a Megafon annak idején receptszerűen terjesztette a gyűlöletet:

„Én a jelleméről beszéltem, de te átvetted a tiszás – mi tagadás – megafonos receptre épülő gyűlöletnarratívát. Meg is kaptad a jutalmadat hamar.”

Ábrahám ezután klasszikus rapperhúzással az utcai hitelességről szavalt kicsit, titokzatos célzással megfejelve az emberkedést. Vajon mire célozhat, mi történhet a VIP-asztalok alatt?:

„Érted, Dani mi a titok? Ez! Meg az, hogy engem kint látnak az utcán, egyedül, ha kell bárkivel szemben, téged meg a biztonságos stúdióban meg a VIP asztalok körül és/vagy alatt.”

Itt átszakad az eddig sem túl masszív gát, és Ábrahám gyorsan átmegy jelzőhalmozóba:

„Apropó, Dani! Amikor két éve arról beszéltem, hogy a Megafonban bár dolgoznak valóban elkötelezett, tiszta szívű emberek is, azoktól a falra mászok, akik rohangálnak az államtitkár zúzapörköltes posztja alá jó étvágyat kívánni, mert nem értik meg, hogy seggnyalás nélkül is lehet igaza valakinek, rád gondoltam. Te vagy az, Dani! A te pökhendi, arcoskodó, de gyáva és megalkuvó személyiséged az, ami miatt soha nem tiltakoztam, ha a hozzád hasonlók – ahogyan ma is tetted – azt sugallták, hogy én nem vagyok közéjük való.”

A nyomasztó hangulatú, de a Fidesz hangulatát kiválóan leképező posztot Ábrahám méltó módon a következő fordulattal zárja:

„Amúgy, Dani! Vágja mindenki. Vállald fel, haver! Az átállást is megkönnyíti.”

Csodálatos, hogy ennek igazából vége, és már csak a kaszáspók leszakadt lába rángatózik kicsit.”