Lényegében Marine Le Penre bízta a bíróság, indul-e az elnökválasztáson

A párizsi fellebbviteli bíróság bűnösnek mondta ki Marine Le Pent közpénzek elsikkasztása ügyében. A francia szélsőjobboldal vezetőjét három év szabadságvesztésre ítélték, ebből két évet felfüggesztettek, egy évet pedig házi őrizetben, nyomkövető viselése mellett kell letöltenie. Emellett 100 ezer eurós pénzbírságot szabtak ki rá. A bíróság szerint a Nemzeti Tömörülés (RN) mintegy 2,9 millió euró európai parlamenti juttatást használt fel törvénytelenül nemzeti pártcélokra 2004 és 2016 között.

A választási tilalom tekintetében a bíróság enyhített az elsőfokú ítélethez képest: kevesebb mint négy évre csökkentette, ám ebből 30 hónapot felfüggesztett. Így Le Pen technikailag nem lenne teljesen kizárva a 2027-es indulásból.

Marine Le Pen számára ez egy enyhébb, kompromisszumos ítélet a legrosszabb forgatókönyvhöz képest. Ugyanakkor saját korábbi nyilatkozata miatt komoly dilemma előtt áll: korábban többször kijelentette, hogy nem kíván nyomkövetővel a lábán elnökválasztási kampányt folytatni. Most viszont mégis lehetősége van dönteni, pedig sokan már elkönyvelték, hogy nem indul a 2027-es elnökválasztáson, hanem átadja a helyét Jordan Bardellának.

„A labda most Marine Le Pen térfelén van. Valószínűleg a ma esti 20 órás TF1-híradóban várható az első reakciója”

– írta a Twitteren az elemző Clément Macchi.

Azt Le Pen szintén korábban jelezte: nem akarja évekig tartó bizonytalanságban hagyni a mozgalmat, ezért várhatóan nem nyújt be fellebbezést az ítélet ellen. Bardella jelöltsége a párt és a közvélemény számára sem lenne meglepetés a februári másodfokú tárgyalás óta.

Ahogy azt abban a cikkben is írtuk, Bardella esélyei már jó ideje jobbak is, mintha Le Pen indulna az elnökségért. A 30 éves politikus szavazótáborát a felmérések rendre egy-két százalékkal főnöke fölé mérik, de akármelyikük is vezetné az RN-t, simán a legnépszerűbb jelöltként jutna a második fordulóba. A különbségnek ezért inkább a második fordulóban lehet jelentősége, ahol a szélsőjobboldali veszély összeterelheti a sok, különböző irányultságú szavazót a másik jelölt mögé, és ott már lényegesen szorosabb verseny várható. Itt Bardella mellett szólhat az, hogy a fiatalabb szavazók körében a még mindig csak 30 éves, TikTok-sztár Bardella jóval népszerűbb, másrészt pedig a mérsékeltebb jobboldalról elcsábított szavazók is visszalépésnek élnék meg a megosztóbb Le Pen jelöltségét.

Ugyanakkor lehetnek olyan szavazók is, akiket Bardella kora és tapasztalatlansága riaszt el, míg ellenfeleik nem győzik hangsúlyozni, hogy teljesen mindegy, melyikük indul, mert a párt mögöttük ugyanaz: „Akár Marine Le Penről van szó, akár a Jordan Bardella által vezetett, újabb, vonzóbb arculatú szélsőjobbról, a lényeg ugyanaz. Ez a szélsőjobb, és kész” – nyilatkozta Olivier Faure szocialista politikus a FranceInfo-nak.

Ki kell térni azért arra is, hogy távolról sem biztos, hogy szélsőjobboldali elnöke lesz Franciaországnak: nemcsak azért, mert még jövő tavaszig sok minden történhet, hanem mert a francia társadalom jelentős része még mindig elutasítja az RN-t, és a második fordulóban egy kompromisszumos jelölt (mint a volt miniszterelnök, Edouard Philippe) mögé állva megakadályozhatja Bardella vagy Le Pen győzelmét. Ennek ellenére most már egyáltalán nem elképzelhetetlen a sikerük.

Miben lenne más Bardella?

A legfontosabb kérdés, hogy mit hozna egy esetleges Bardella-elnökség Európának és a világnak, egyelőre csak feltételezés, hiszen a mai ítélet után még nem lettünk okosabbak. De mivel a párt már hónapok óta erre a forgatókönyvre készül, érdemes megnézni, mire számíthatunk, ha mégis Bardella lesz a Nemzeti Tömörülés jelöltje.

Igaz, eleve abban is megoszlanak a vélemények, hogy Bardellának egyáltalán mekkora mozgástere lenne egy olyan párt élén, melyben még mindig messze Marine Le Pen a legfontosabb és legbefolyásosabb tényező. De vannak olyan vélemények is, melyek szerint Bardella csak taktikai okokból tűnik jobbközépen is vállalható alternatívának, megválasztása esetén várhatóan ugyanazt a keményvonalas, nemzeti szuverenista politikát folytatná, mint amilyet Le Pen képvisel, csupán szelídebb, modernebb kommunikációval.

Bardella ugyanis, eltérően Le Pentől, aki elsősorban a szegényebb észak-francia iparvárosokban és a vidéki alsó-középosztályban erős, inkább a módosabb dél-francia körzeteknek és a jobbközép hagyományos bázisának udvarol. Felismerte, hogy a választókat jelenleg elsősorban a gazdasági és megélhetési kérdések foglalkoztatják, ezért politikájának középpontjába ezeket helyezte, míg a bevándorlás és identitáspolitika némileg háttérbe szorult – legalábbis a kommunikáció szintjén.

A leggyakoribb párhuzam Bardellával kapcsolatban Giorgia Meloni: „Egyikük győzelmére sem lehet igazán felkészülni, de Bardella esetében legalább tudjuk, mire számíthatunk: migrációellenesség, kereskedelemellenesség, talán leginkább egy Melonihoz hasonló figura” – mondta egy magas rangú EU-s tisztviselő a Politicónak. Ő még azt is hozzátette, hogy ha Bardella átlépne a Meloni-féle ECR-be a Patrióták Európáért frakcióból, az nagy lépés lenne a szalonképessé válása felé, de jelenleg ilyesmiről nincs szó.

Sőt, az elemzők többsége szerint erősen vágyvezérelt gondolkodás Bardellát Melonihoz hasonlítani. A CEPA think tank oldalán például Arthur de Liedekerke amellett érvel, hogy a „Meloni-modell” kifejezetten olasz feltételekre épül: koalíciós kényszerekre, technokrata ellensúlyokra és decentralizált gazdasági szerkezetre, ami képes korlátozni a politikai szélsőségeket – Franciaország, ahol az elnökválasztás győztese kis túlzással mindent visz, nem kínál ilyen garanciákat. A Sauvons l'Europe elemzése szerint pedig Bardella nyilván szívesen utánozná Melonit például a sajtószabadság elleni fellépésben és a médiák megregulázásában, de egy Bardella-kormány valószínűleg sokkal inkább romboló hatású lenne.

De akkor miben más Bardella?

De akkor miben különbözik mégis Bardella és Le Pen? Leginkább a gazdaságpolitikai hangvételben és hangsúlyokban. Bardella piacbarátabb, liberálisabb retorikát használ, és vonzóbbnak tűnik a vállalkozások és a középosztály számára. Le Pennel ellentétben, aki klasszikus államista-intervencionista maradt, Bardella óvatosabban fogalmaz az állami szerepvállalásról.

Az EU és az euró kérdésében is látható a különbség: Le Pen, bár jelentősen finomodott a korábbi „Frexit” vonalhoz képest, továbbra is markánsan euroszkeptikus és konfrontatív az Unióval. Bardella ezzel szemben egyértelművé tette, hogy megtartaná az eurót és Franciaország uniós tagságát, de radikálisan csökkenteni akarja a nettó befizetéseket, erősebb nemzeti szuverenitást követel, és az Európai Központi Bankot is inkább a francia érdekek mentén próbálná befolyásolni.

Oroszország és Ukrajna kérdésében a februári cikkünkben már részleteztük, hogy a háború komolyan megosztja az RN-t: bár még jelen van a hagyományos putyinista vonal, a Bardella köré csoportosuló fiatalabb politikusok már egyértelműen elutasítják az orosz kapcsolatot. Bardella is úgy nyilatkozott, mint aki fenyegetésként tekint Oroszországra. Ez persze az elemzők szerint taktikai fordulat is, hiszen 2022 óta a francia közvélemény nagyobb része is Ukrajna pártján áll, az RN pedig látványosan kifarolt az oroszbarátságból – olyannyira, hogy Le Pen is kénytelen volt elítélni az orosz agressziót. Ennek ellenére Bardellától se várható, hogy nyíltan Ukrajna támogatása mellett kampányoljon, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Bardella és az RN az Európai Parlamentben leszavazta a 90 milliárd eurós ukrán támogatási hitelt, amit azzal indokoltak, hogy a konstrukció túlságosan az EU-n kívüli fegyvervásárlásoknak kedvez, illetve hogy a 2026–2027-es időszak rosszul illeszkedik a lehetséges Kijev–Moszkva tárgyalásokhoz.

Mindezek fényében Bardella jelöltsége nem jelentene radikális szakítást a Le Pen-féle RN-nel, inkább egy generációváltást és kommunikációs modernizációt jelentene. A párt alapvető irányvonala – a nemzetállami szuverenitás erősítése, bevándorlás szigorítása, protekcionista gazdaságpolitika – várhatóan megmaradna, csak valamivel pragmatikusabb és a francia középosztály számára vonzóbb csomagolásban. Az EU számára pedig mindkét jelölt komoly problémákat jelentene, még ha Bardella egy fokkal vonzóbbnak is tűnhet.