„Csendben és gyorsan kell mozogni” – Herszonban a levélkihordás már frontszolgálat

Minden reggel, mielőtt nekiindulna kézbesíteni a levelek, csomagok és nyugdíjak sokaságát, Hanna golyóálló mellényt húz a ruhája fölé és bekapcsolja táskájában a dróndetektort. Csak ezután lép ki a herszoni utcákra, ahol mostanra a levelek kihordása egyet jelent a frontszolgálat mértékű veszéllyel.

A város legveszélyesebb, közvetlenül a folyópart mellett fekvő kerületébe tart, aminek a túlpartján már az orosz állások húzódnak. Innen eresztik a város fölé naponta százasával a csapásmérő drónokat, amik megkülönböztetés nélkül támadják a civileket és a katonákat egyaránt, illetve szórják a lakosság lábai elé az aknát. S ha mindez nem volna elég, rakéta-sorozatlövőkkel és tüzérségi ágyúkkal is lövik a várost.

Ezen a napon javarészt nyugdíjat visz ki az elhagyott, bombázott kerületekbe, „ügyfelei” jórészt idős nagymamák, akiket úgy ismer, mint a tenyerét. Ő az utolsó kapocs az ottmaradottak és a társadalom között, ezért sok minden mást is kivisz, amit kérnek tőle.

„Ételt viszek nekik, ha rendeltek, illetve hozzáadok ezt-azt amiről tudom, hogy még kellhet nekik.”

Nem süketnek való munka: a veszély egyszerre érkezhet az égből és a földről is – bárhol rejtőzhetnek lepisztokok, azaz negyedtenyérnyi, zöld taposóaknák, és repülhet el orosz drón fölötte a város felé tartva, amit tanácsos hamarabb meghallania, mint ahogyan az észrevenné őt.

„Elsősorban a fülünkre támaszkodunk. Ha még messze jár, maradhatsz az utcán. De ha közelebb, akkor el kell kezdeni gondolkodni, hová bújsz el.” Ennek ellenére még soha nem utasított vissza egyetlen útvonalat sem: „Ha valahol erősebben lőnek, akkor megváltoztatom a kihordás sorrendjét” – mondja.

A járdát figyelve és az eget fülelve indul a belvárosi postától a vörös zónába, majd felszáll egy sárga marsrutkára, ami arra tart. Jó jel, erős tüzelés alatt nem szoktak.

A sofőr mellett az elmaradhatatlan dróndetektor, mögötte golyóálló mellény: a helyi tömegközlekedés gerincét képező járgányokat az oroszok rendszeresen kilövik, vérfagyasztó pusztítást végezve a papírvékony falú, ősöreg kocsiban ülő babuskák között.