Farkas Balázs: Dobogós helyezéssel lennék elégedett a budapesti Eb-n

• Farkas Balázs a legjobb magyar fallabdajátékos, jelenleg 55. a világranglistán, de volt már 33. is.
• Junior Európa-bajnokságon és a Világjátékokon is nyert ezüstérmet, június 7-én a kilencedik magyar bajnoki címét szerezte meg.
• A profi létről, a világ legjobbjairól és a Los Angeles-i olimpiáról is beszélgettünk vele.

Mikor kaptál ki utoljára magyar játékostól?

Szerintem 9 éve. Még az országos bajnokság előtt volt egy mérkőzés, ott kikaptam Krajcsák Márktól. Vele sokáig rivalizáltunk. Háromszor-négyszer játszottunk ob-döntőt, akkor még mindig megvert. Ez 9 éve fordult meg, amikor le tudtam győzni. Azóta nem vesztettem meccset magyar játékos ellen. (Alul a 2018-as ob-döntő, amit már Farkas nyert meg – a szerk.)

Az elmúlt 30 évben három játékos nyert férfi országos bajnokságot. Először Török András hetet, aztán Krajcsák Márk 14-et, majd te az utolsó kilencet. Mi lehet az oka annak, hogy ez a három játékos ennyire dominált?

Márk top 50-es játékos volt a világranglistán, Török Andris is 100-ban volt. Ők mindig kiemelkedtek a magyar mezőnyből. Azért van ennyi bajnoki címük, mert ők tették bele a legtöbb munkát. Én pedig próbáltam ugyanezt az utat követni. Másoknak korlátozottak a lehetőségeik olyan szempontból, hogy edzősködniük kell, vagy ha nem a fallabdából keresik a kenyerüket, a munka elveszi az idejüket az edzéstől.

Az egyik interjúdban olvastam, hogy azon a nyáron döntöttél végleg a fallabda mellett, amikor mehettél volna Felcsútra vagy a Kubala Akadémiára is focizni. Miért választottad a fallabdát a foci helyett?

Kézenfekvő volt a fallabda, édesapám volt az edzőm, vele dolgozom a mai napig. Másrészt nagyon közel volt a tatabányai fallabdapálya, ott a tulajdonosnak köszönhetően ingyen használhattuk a pályákat, tehát annyit edzettünk, amennyit akartunk. De az is szempont volt, hogy mindig úgy gondoltam, ami munkát beleteszek a sportba, azt fogom az élettől visszakapni. Fociban azért még tízen vannak rajtad kívül, nem csak rajtad múlik, hogy milyen eredményt ér el a csapat. A fallabdapályán egyedül vagy az ellenféllel szemben, csak magadra utalva.

Fociban milyen poszton játszottál?

Balszélső voltam. Ez nagyon sokat számított a juniorversenyek korszakában, amikor egyszerre csináltam a két sportot. Folyamatosan fallabdaedzésről mentem fociedzésre, tök jó kondiban voltam, vagy a focipályán, vagy a fallabdapályán szaladgáltam egész nap. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy U17-ben és U19-ben mindig ott voltam az európai ranglistán a top 5-ben.

Az előbb mondtad, hogy édesapád az edződ. Mikor kezdtetek el együtt készülni?

Először a nővéremet kezdte edzeni, utána jöttem én. A fallabdát 12-13 éves koromban kezdtem, ami amúgy elég későinek számít, mert valaki már 7-8 évesen üti a labdát, akár heti több alkalommal is. Én 8 éves korom óta fociztam. Amikor apa először levitt a fallabdapályára, látta, hogy van érzékem a játékhoz. Onnantól nem napi szinten, de azért a foci mellett heti 2-3 alkalommal már játszottam az ottani társasággal, elkezdtük építgetni a dolgokat.

Felmerült bármikor, hogy más edzővel készülj?