Cas Mudde: A Mol korai osztalékfizetéséből látszott, hogy Orbánék a vereségre készülnek

• A prágai Globsec konferencián a világhírű, jelenleg az Egyesült Államokban tanító holland politológus, Cas Mudde is részt vesz.
• Mivel a populizmus és a radikális jobboldal kutatásának egyik legelismertebb nemzetközi szakértője, Orbán Viktor pályáját is régóta követi.
• Interjúnkban a magyar helyzet mellett érintettük a populizmus nemzetközi helyzetét, és azt is, milyen hatással lesz a nemzetközi szélsőjobbra Orbán bukása. De elmondta azt is, miért hiszi, hogy bukás lesz az amerikai focivébé, és még a BKV Előre stadionja is szóba került.

Két nappal a magyarországi választások előtt megjelent egy cikke a Guardianben, amelyben meglehetősen borúlátó volt a Tisza esélyeit illetően. De még győzelem esetén is attól tartott, hogy az új magyar kormány ugyanolyan béna kacsa helyzetbe kerül, mint a Tusk-kabinet Lengyelországban. Hogyan látja most a helyzetet Magyarországon?

Nos, mindenekelőtt ez a lehető legjobb forgatókönyv abban az értelemben, hogy a Tisza alkotmányozó többséget szerzett. Orbán közvetlenül elismerte a vereséget. Úgy gondolom, itt több mindenre van lehetőség, mint Lengyelországban, részben azért is, mert Magyar sokkal felkészültebb. Egykori bennfentesként úgy érti a korábbi rezsimet, ahogyan egyetlen ellenzéki politikus sem tudná, hiszen belülről látta azt. És azt hiszem, a Magyar-kormány legnagyobb feladata az Orbán-rezsim lebontása. Ez az egyetlen módja annak, hogy visszaállítsák a működő liberális demokráciát. És ehhez látni kell, hogy szerintem egyértelmű terve van. Az első pár hét, amiről most beszélünk, szerintem nagyon okos volt. A kampány az épületeket bejáró videóval nagyon ötletesre sikerült. Kezdettől fogva nyers és meglehetősen harcias volt, de nem személyeskedő.

De ez még a mézeshetek időszaka. Szerintem a sorsdöntő kérdés az, hogy az Orbán-rezsim szétesik-e. És már vannak biztató első jelek, hogy az oligarchák közül néhányan elkezdtek közeledni. Orbán talán taktikai hibát követ el azzal, ha tényleg az Egyesült Államokba utazik a világbajnokságra, mert így a korábbi kegyeltjei közül sokan védtelennek fogják érezni magukat. Talán ezért a közelben kellene maradnia, hogy megvédje azokat az embereket, akik bizonyos értelemben fenntartják a rendszerét. Ha ezt nem teszi meg, akkor ezek az emberek alkut fognak kötni az új rendszerrel, vagy egyszerűen zsebre teszik a pénzt és lelépnek. És ez itt a kulcskérdés. Részben a média alapján az volt az elvárásom, hogy a rezsim valójában rendkívül szilárd és lojális hozzá. Most úgy tűnik, ez a lojalitás mégsem olyan erős. És ez a lényeg. Úgy értem, a nagy kérdés az, hogy Orbán egyben tudja-e tartani a Fideszt mint választási erőt – ahogyan a PiS egyértelműen képes rá – és mint a korábbi védelem és előnyök potenciális biztosítóját. Úgy tűnik, itt most nem ez a helyzet.

A kérdés persze Magyar számára az, és ez a legfőbb dilemma: mit fog tenni? Forradalmat csinál, vagy egy kialkudott, megegyezéses forradalmat? Pontosan a paktumos forradalom, a rendszerváltás vezette Orbánt a hatalomba. Ugyanakkor, ha valóban felelősségre vonja a korábbi kegyelteket, akkor nekik nem fűződik érdekük a vele való együttműködéshez, ellenben motiváltak lesznek a megfúrására. Ismétlem, ez még a mézeshetek fázisa, így most mindenki igyekszik alkut kötni vele. De ez le fog csengeni, és az emberek kritikusabbak lesznek Magyarral szemben. És ha Magyar azon a ponton azt mondja, hogy a börtönt csak a vagyonuk leadásával kerülhetik el, akkor ezek az emberek könnyen azt gondolhatják: „Na jó, Orbán három év múlva visszatér. Ezt én fél lábon is kibírom.”

És meglepte, hogy az Orbán-rendszer támaszai most milyen gyorsan omlanak össze? Mert gondolom, elég közelről követi a magyarországi eseményeket.

Nos, a választás előtt pár nappal posztoltam is erről: a kilencvenes évek végén Pozsonyban dolgoztam a Szabad Európa Rádiónál. Épp a Vladimír Mečiar bukását hozó választás zajlott, és mindenki azt hitte, hogy államcsínyt fog végrehajtani. Ott ült az épületben, körülvéve a biztonsági embereivel, és mindenki puccsról beszélt. Aztán Mečiar veszített, bement a tévébe, elénekelt egy szomorú dalt, és távozott. Őszintén szólva sokáig azt hittem, hogy Orbán nem fogja elismerni a vereségét, elvégre még a 2002-es vereségét sem fogadta el igazán.

De két nappal a választás előtt feltűnt, hogy a Mol szokatlanul korán fizetett ki jelentős osztalékot (a Mol szokatlan időpontban, két nappal a vasárnapi országgyűlési választások előtt tartotta meg éves közgyűlését, ahol óriási osztalékkifizetésről döntöttek: a Hernádi Zsolt által vezetett energiavállalat 241 milliárd forint osztalékot ad a részvényeseinek. Végül Magyar Péter kérésének eleget téve a Mol csak a harmadik negyedévben fizet osztalékot a részvényeseinek - a szerk.). Ezt egy jelnek tekintettem. Mert a sok hamis közvélemény-kutatás ellenére Orbán pontosan tudta, mi a valóság; neki biztosan voltak valódi kutatásai. És amikor elkezdték kifizetni a pénzeket, az volt számomra a jel, hogy ők is tudják: veszíteni fognak.

Szóval nem számítottam ilyen összeomlásra, de nem is ért váratlanul. Ami meglepett, az az volt, hogy milyen gyorsan elismerte a vereséget. De az a benyomásom is megvolt, hogy erre már előre felkészültek. Hiszen már most is jönnek a pletykák, hogy elkezdték kimenekíteni a pénzüket az országból Dubajba, az Egyesült Államokba és máshová. Hogy ez mit jelent a jövőre nézve, az még elválik. Jelentheti azt is, hogy nagyon alaposan fel tudtak készülni, és Magyar nem lesz képes a pénz nagy részét visszaszerezni. Ez pedig komoly probléma lesz, mert Magyarnak mindenekelőtt gazdasági téren kell majd eredményeket felmutatnia.