Nem történt nagy áttörés Hszi és Trump találkozóján, de legalább beszélnek egymással

Csaknem egy évtized után látogatott újra amerikai elnök Kínába: utoljára 2017 novemberében történt ilyen, akkor is Donald Trumpnak hívták az elnököt, akit szintén Hszi Csin-ping fogadott. A két vezető személyén kívül azonban alaposan megváltozott a világpolitikai helyzet: akkor még Amerika a globális gazdasági dominancia tudatában diktált, de Kína gazdasági felemelkedése is töretlennek tűnt. Kína azóta katonailag is sokkal erősebb lett, de a lassuló gazdaság és a belső problémák miatt most már sérülékenyebb helyzetből várta a találkozót. Trumpon pedig nagy a nyomás a novemberi félidős választások miatt: az Irán ellen indított háború miatt megugró infláció közepette gyors gazdasági eredményeket kell felmutatnia a választóknak, miközben maga a háború is tovább gyengíti Trump tárgyalási pozícióját. Az amerikai elnöknek fontos lenne, hogy biztonságban maradjon a Hormuzi-szoros, ne szálljanak el az olajárak, és Kína visszafogja vagy leállítsa az iráni olajvásárlást és az esetleges fegyverszállításokat.

Ilyen körülmények között a pekingi csúcstalálkozó legnagyobb eredménye az, hogy egyáltalán létrejött,

legalábbis több elemzésben felbukkan az a nézőpont, hogy alacsony elvárások mellett maga a találkozó megtartása már sikernek számít, különösen a szimbolikus érték és a stabilitás miatt. A csúcstalálkozóról kiadott hivatalos pekingi közlemény szerint Hszi és Trump egy „stratégiai stabilitáson alapuló, konstruktív” kétoldalú kapcsolat kiépítését tűzte ki célul. A kínai elnök egyúttal világossá tette: Peking erre a megállapodásra úgy tekint, mint amely meghatározza a két szuperhatalom viszonyának kereteit a következő bő három évben és azon túl is.

Bár konkrét üzleti megállapodások vagy átfogó zárónyilatkozat nem született, mindkét fél az enyhülés jeleként értékelte a pekingi látogatást. A Wall Street Journal szerint a feszültségcsökkentés kiszámíthatóbbá teheti teheti a két gazdasági óriás közötti kereskedelmet a tavalyi, komoly zavarokat okozó adok-kapok vámháború után.

A Thuküdidész-csapda és az amerikai hanyatlás

Feszültségek persze voltak, mindenekelőtt Tajvan ügyében, melyről szólva mondta el Hszi a csúcstalálkozó legtöbbet idézett mondatát: kérdés formájában úgy fogalmazott, hogy a két ország vajon képes lesz-e elkerülni Thuküdidész csapdáját és újfajta kapcsolatra lépni. Ez nyilván feltűnést keltett, mert Trump vélhetően nem tudta, miről van szó, de ezzel nem volt egyedül (a nagyobb angol nyelvű lapok legolvasottabb cikkei között volt a magyarázat), ám a hasonlat szofisztikáltabb olvasata már inkább kellemetlen az amerikai elnökre nézve.

Ahogy azt cikkünkben mi is leírtuk, Graham T. Allison politológus Thuküdidész ókori görög történetíró alapján alkotta meg 2012-ben a „Thuküdidész csapdája” kifejezést, ami arra utal, hogy ha egy emelkedő hatalom (eredetileg Athén) fenyegeti egy regnáló hatalom (Spárta) addigi dominanciáját, akkor szinte elkerülhetetlen a fegyveres konfliktus. Csakhogy Hszi egyúttal azt is kifejezte ezzel, hogy az USA hanyatló hatalom, amire Trump később a szokásos nagyzoló módján úgy reagált, hogy való igaz, Amerika Biden idején hanyatlott, de most erősebb, mint valaha (ez utóbbival ugyanakkor kevesen értenek egyet).

„Ritka, hogy egy ilyen csúcstalálkozón egy viszonylag elvont tudományos fogalom váljon a pillanat jelképévé. Ám az, hogy Hszi elnök előhozta a Thuküdidész-csapdát, a felemelkedő és hanyatló nemzetek koncepcióját, valamint a hegemóniaváltások dinamikáját, igencsak érzékeny pontjára tapintott az elnöknek”

– mondta Kurt Campbell, Barack Obama Kína-politikájának egykori megalkotója, aki eddig tizenöt amerikai–kínai csúcstalálkozón vett részt.

Tajvan ügyében konkrét eredmény mindenesetre nem született. Hszi egyértelműen kijelentette, hogy a Tajvan-kérdés a kínai–amerikai kapcsolatok legfontosabb ügye, és ha nem kezelik megfelelően, az „összecsapásokhoz, sőt akár konfliktushoz” vezethet, ami az egész kétoldalú viszonyt veszélyezteti. Trump nem tett új ígéretet a Tajvannak szánt fegyvereladások korlátozására, de nem is erősítette meg azokat nyilvánosan. Így a találkozó a status quo fenntartásával zárult: sem áttörés, sem éles konfrontáció nem történt, ám a kínai figyelmeztetés egyértelműen jelezte, hogy Peking továbbra is vörös vonalnak tekinti a kérdést. Marco Rubio külügyminiszter viszont az NBC-nek azt mondta, az USA Tajvan-politikája változatlan.

Ki takarítja fel kinek a mocskát?

Nem született áttörés Irán ügyében sem: Trump elsősorban azt várta Kínától, hogy használja ki jelentős befolyását Teheránnal szemben, és segítse a Hormuzi-szoros újranyitását, illetve nyomást gyakoroljon Iránra a nukleáris program korlátozása érdekében. Hszi azonban csak általános elveket ismételt meg: Kína szerint a konfliktust diplomáciai úton kell lezárni, Irán nem kaphat atomfegyvert, és a szorosnak nyitva kell lennie. De hogy ez hogyan valósuljon meg, arról nem esett szó, és a kínai hozzáállást a Guardian által idézett Csou Po, a hadsereg nyugalmazott ezredese fejezte ki közérthetően, amikor azt mondta:

miért kellene Kínának feltakarítania más szarát?

Egyetértenek az elemzők abban is, hogy bár az AI szabályozása előzetesen a legfontosabb témák közé tartozott, erről sem jött létre átfogó egyezség. Kis lépések azért születtek a biztonsági korlátok kialakításáról és egy esetleges kommunikációs csatorna létrehozásáról a kockázatok kezelésére. Ez illeszkedik a csúcs általános képéhez: sok teátrális gesztus, személyes bonding, néhány kisebb ígéret, de a nagy, nehéz kérdésekben a status quo maradt, vagy csak nagyon óvatos, kis lépések történtek.

Trump továbbá „fantasztikus kereskedelmi megállapodásokkal” büszkélkedett – megemlítve, hogy Kína kétszáz Boeing repülőgép, valamint több amerikai olaj és agrártermék vásárlásáról döntött –, Peking egyelőre nem erősítette meg ezeket a beszerzéseket (az előzetes várakozások egyébként is ötszáz Boeinget valószínűsítettek). Hszi Csin-ping ugyanakkor amerikai cégvezetők (köztük Elon Musk és Tim Cook) előtt ígéretet tett a kínai piac további megnyitására. A Fehér Ház közlése szerint a felek tárgyaltak az amerikai piaci hozzáférés bővítéséről, valamint egy közös kereskedelmi és beruházási tanács felállításáról is.

Ami biztos most, hogy Hszi szeptemberben viszonozni fogja a látogatást, és még az sincs kizárva, hogy akkor majd a mostaninál több kézzel fogható eredménye lesz a csúcstalálkozónak – még pont a jelenlegi egyéves kereskedelmi fegyverszünet lejárta előtt.