
„A demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai” – ez áll abban a 2010-ben elfogadott parlamenti politikai nyilatkozatban, amiben a választás eredményére hivatkozva kinyilvánította a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, azaz a NER felépítését.
Tizenhat évvel később, a Tisza Párt elsöprő győzelmét követően az új miniszter és leendő kormánytagjai első hivatalos megszólalásaikban a NER által okozott társadalmi, politikai és gazdasági károkat sorolják – ki-ki a maga szakterületén. Magyar Péter első miniszterelnöki beszédében például azt mondta: „Ha túl leszünk a szembenézésen és az igazságtételen, akkor megbékélésre van szükség. Csakhogy nyílt, vérző sebű áldozatoktól nehéz kérni a megbékélés munkáját, márpedig az előző két évtized áldozatainak sora hosszú.”

A Fidesz-KDNP részéről Rétvári Bence bosszúbeszédként, a kampány folytatásaként értékelte Magyar mondatait, önreflexiónak nyoma sincs a volt államtitkárnál. Az utóbbi hetek – de részben már a választás előtti hónapok is – összességében is arról szóltak, hogy a NER építői, kisebb-nagyobb szereplői, már-már az egész rendszer igyekszik úgy tenni, mintha fogalma se lett volna a Tisza által hirdetett politikai valóságról.
A fideszes bűnbakkeresés a választás utáni hetekben nem nagyon ugrotta meg a hülye fiatalokra, a luxizókra, illetve a sátánra való mutogatás szintjét, de azért akadtak néhányan a Fidesz polgárinak, emberarcúnak tartott oldaláról, akik felvetették, hogy az egész rendszerrel, neadjisten Orbán Viktorral működésével is lehet valami baj – az elmúlt napokban pedig mintha valamiféle szerveződés kezdene formát ölteni a nyilvánosságban.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!