„Orbán csak a műsort tudta csinálni, képtelen volt bármi tartósat létrehozni”

A 2026-os magyarországi országgyűlési választásokat kiemelt nemzetközi figyelem kísérte. A 444-en is írtunk arról, hogy ennek alapvetően két oka volt. Egyrészt Orbán Viktor és rendszere olyan árulói lettek a nyugati civilizációnak és olyan kerékkötői a nemzetközi együttműködésnek, hogy a bukásuk nagyon sokak érdeke lett. Másrészt Magyarország olyan előfutára volt a globális jobboldali-populista-autoriter hullámnak, hogy sorsa az egész mozgalom jövőjéről elmondhat valamit.

Április 12-én Orbán és a rendszere akkora vereséget szenvedett, hogy a nemzetközi figyelem az azóta eltelt időben csak fokozódott. Ahogy a Wall Street Journal véleményrovatának munkatársa fogalmazott:

„A magyar belpolitika általában nem igazán érdekli a világot, de Magyar Péter Tisza pártjának földcsuszamlásszerű választási győzelme más tészta. Vlagyimir Putyin és Steve Bannon az orrukat lógatják. Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij viszont szinte szökdécselnek, látva, hogy a 21. század egyik legfigyelemreméltóbb politikai karrierje a jelek szerint végéhez ér.”

A fokozott figyelemnek köszönhetően a választás óta eltelt tíz napban elemzések százai születtek arról, hogy mi történt és mi fog történni Magyarországon, és mindez milyen globális következményekkel jár. Ezen írások közül sok a legelemibb tényekkel sem volt tisztában, viszont bőven akadt olyan is, ami jobbnál jobb meglátásokkal volt tele.

Mi történt Magyarországon?

Abban természetesen mindenki egyetért, hogy Orbán veresége a demokrácia győzelme. Van, aki csak ilyen visszafogottan fogalmaz, mint a svájci bulvárlap, a Blick jegyzetírója, mások, mint az amerikai liberális think tank, a Center for American Progress (CAP) szakértői, ennél lényegesen messzebb mentek:

„Magyar győzelme nagy pofon a korrupt gengszterautokráciának és az azt támogató nemzetközi szélsőjobboldali mozgalomnak”.