Panyi cáfolta a kémvádakat és meglebegtette, hogy magyar kormányzati és magángépeken készpénzt és drágaköveket hozhattak Oroszországból

Részletesen reagált a kormányzati kémvádakra és két igen súlyos gyanút is megfogalmazott friss Facebook-posztjában Panyi Szabolcs újságíró. Felütésként arról írt, hogy

„Oknyomozó újságírók megvádolása kémkedéssel egészen példa nélküli a 21. században egy európai uniós tagállamtól. Ez tényleg a putyini Oroszország, Belaursz és a hasonló rezsimek sajátja.”

Panyi ezután leszögezte, hogy sohasem kémkedett, illetve arra utalt, hogy ezt könnyen be is bizonyíthatná azzal, hogy felfedi a forrásait, amit újságíróként viszont nem tehet meg. Ezután arra tett célzást, hogy olyan kormányzati figurák is beszélgettek vele a háttérben, akik nem álltak volna szóba vele, ha azt gondolják, hogy kémkedik:

„Amennyiben nem lennék újságíró, most fel tudnék sorolni rengeteg olyan tényt, amiből világosan kiderülne: teljesen kizárt, hogy rólam a magyar állam tényleg elhiggye, hogy kémkedek. Hiszen ebben az esetben bizonyos találkozóim, bizonyos személyekkel való kapcsolattartás, bizonyos információk megszerzése soha meg sem történhetett volna.”

Panyi ezután robbantott: azt írta, hogy a teljesen igaztalan vád most arra kényszeríti, hogy több részletet osszon meg arról a konkrét nyomozásáról, „melynek részeként egy minden jelek szerint titkosszolgálati eszközökkel lehallgatott beszélgetést folytattam egy bizalmas forrással.”

Ezután két, igen súlyos, a posztjában további bizonyítékokkal alá nem támasztott gyanúról ír. Az első az, hogy Szíjjártó Péter külügyminiszter az oroszok ügynöke lenne:

„2023 óta nyomozok konkrétan azon gyanú után, hogy Szijjártó Péter és orosz tisztviselők kapcsolata esetleg túlmegy a törvényes határokon. A megvágott, nyilvánosságra hozott hangfelvételen is szóba kerül, hogy Szijjártó és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kommunikációját európai uniós titkosszolgálatok rögzítik. Azok a részek már kevésbé kerültek bele, ahol arról beszélek, hogy ezen kommunikáció alapján erősen felmerül az Oroszország érdekében végzett politikai hírszerzés és befolyásoló ügynöki magatartás gyanúja.”

A másik súlyos vád ismertetése előtt Panyi visszatér a lehallgatott beszélgetésére és elmagyarázza, hogy miért adta meg Szijjártó telefonszámát a beszélgetőpartnerének. Azt mondja, hogy nem azért, hogy Szijjártót le tudják hallgatni - hiszen akkor már sok-sok éve lehellgatták, és az európai szolgálatok jól ismerhették a telefonszámát. Hanem azért, hogy lecsekkolja, „hogy létezhet-e esetleg olyan titkos, az orosz által ügynöki kommunikációra rendszeresített csatorna, amiről senki nem tud. Vagyis használhat-e Szijjártó Péter egy olyan telefont és telefonszámot vagy más eszközt, amit eltitkol mindenki elől a magyar külügyben.”

Magyarán azt mondja, hogy azért sorolta fel Szijjártó használt telefonszámait a beszélgetésben, hogy a másik fél ellenőrizni tudja, csak ezeket a jól ismert számokat hallgatták-e le, vagy van a politikusnak egy titkos telefonja is:

„(...) próbáltam kideríteni, hogy lehet-e esetleg egy harmadik, negyedik stb. szám is a Szijjártó-Lavrov közti kommunikációban – olyanok, amiket európai szolgálatok láttak, de a magyar külügyben ezekről nem tudnak. Erről, és nem másról van szó.”

Panyi azután egy másik sztorit is bedob:

„EU-s és NATO-s nemzetbiztonsági szolgálatainál ismereteim szerint legalább 2016-2017 óta olyan információk keletkeztek, hogy magyar kormányzati repülőgépeken, illetve magyar kormányzati figurák által használt magángépeken nagy összegű készpénz, illetve drágakő érkezhet Oroszországból. Legalább hat különböző ország tisztviselője számolt be ilyen információkról.”

Panyi szerint erről nem magyarok lehallgatása révén szereztek tudomást:

„Ezeket az információtkat nem magyar célszemélyek vagy magyar infrastuktúra lehallgatásán vagy megfigyelésén keresztül rögzítették. Hanem például lehallgattak két orosz tisztviselőt, akik erről fecsegtek, vagy egy szállítmány előkészítésével bízták meg őket.”

Az újságíró szerint ez az állítólagos csempészet is a kutatási témái közé tartozik:

„Kutatásaim során Szijjártó és Lavrov kommunikációja mellett tehát azt is megpróbáltam így kideríteni, hogy a kormányzati gépek, illetve a magángépek repülései során hogyan végzik a csomagok átvilágítását, ki- és bepakolását, melyik tisztviselő jellemzően mekkora táskákkal utazik. Moszkvából több csomaggal érkeznek-e esetleg haza, mint amennyivel kimentek, idehaza pedig jellemzően hogyan lehet megoldani, hogy a hasonló szállítmányok mondjuk egy delegáció vagy a reptéri személyzet számára minél kevésbé legyenek feltűnőek."

Hogy miért állt elő ilyen súlyos és erős, bizonyítékokkal meg nem támogatott állításokkal?

„Pontosan tudom, hogy ez is nagyon súlyos gyanú, és éppen ezért nem is kívántam volna még ennyit sem írni róla – de miután nem tudom, még mit kívánnak megvágva kihozni a beszélgetésből, és az alapján milyen mondvacsinált okkal – pl. terrorizmus előkészülete stb. – akarnak még megvádolni, azt gondolom, hogy ennyit most meg kell osztanom a nyilvánossággal.”

Arról, hogy miért nyomul ilyen lelkesen az ügyben, ezt írja:

„Rengeteg, a magyar állam, és köztük a kémelhárítás működését is ismerő magyar forrásom elmondása szerint az orbáni rendszerben egyszerűen nincs olyan független állami szerv, ami valódi nyomozást folytathatna, jelzéseket küldhetne, eljárhatna, ha felmerül annak a gyanúja, hogy egy magas rangú kormánytag kémtevékenységet folytat.”