Matolcsy harmincmilliós budijától a járulékos költségek 8 milliárd forintjáig – kipereltük az MNB-székház százmilliárdos felújításának dokumentációját

• A Magyar Nemzeti Bank 2019-ben döntött a Szabadság téri székházának átfogó korszerűsítéséről, akkor erre bruttó 55 milliárd forintot szántak, a beruházás csaknem a duplájába került.
• Matolcsy „aranybudiján” kívül vannak bőven extrém tételek, mint például az aranyszínű szappantartók és hasonlók 14 millióért, illetve a 2,1 milliárd forintért beszerzett ajtók.
• A felújítás generálkivitelezője a Matolcsy György fiának, Ádámnak a barátja, Somlai Bálint érdekeltségébe tartozó Raw Development lett.
• Az MNB új vezetésének feljelentése nyomán az ügyben büntetőeljárást indított a Nemzeti Nyomozó Iroda.
• Az Állami Számvevőszék által is kifogásolt beruházás szerződéses dokumentációját ki kellett perelnünk az MNB-től, de megérte.

Ha valaki esetleg a Magyar Nemzeti Bank második emeleti, 35,1 négyzetméter alapterületű elnöki vizesblokkjában jár mostanában, jól nézzen szét: millió, sőt, tízmillió forintok veszik körül. (Feltéve, hogy az új elnök, Varga Mihály nem kért változtatást.) Míg eljut a piszoárig vagy a soft close, quick release és bidé funkciókkal ellátott, nettó 1,1 millió forintba kerülő vécéig, addig nettó 9 566 417 forint értékű fekete-fehér kőmozaikon sétálhat végig.

Ha esetleg vizelés közben a falfelületre téved a tekintete, akkor egy rendkívül értékes, az észak-olaszországi Val Venostából származó márványtípusból, a többek között kivételes fényességéről ismert, luxus belső terek díszítésére már az ókori rómaiak által is használt Bianco Lasa márványból készült nagytáblás természetes kő falburkolatban gyönyörködhet. Ezt a 84,4 négyzetméternyi burkolatot 11 291 678 forintért kapta meg a vécéjébe az akkori MNB-elnök Matolcsy György (áfa nélkül, de fényes felülettel, ragasztva, szorított műgyanta fugával, helyszíni csiszolással, szükség esetén műgyantás pórustömítéssel).

A jegybankelnöki aranybudi – hogy ezt az ukránellenes Fidesz-kampányban népszerűsített kifejezést kölcsönvegyük –, amit egy áfa nélkül 11 921 904 forintba kerülő, műemléki jellegű díszítő fatagozatokkal ellátott, külön belsőépítészeti tervek alapján készített pácolt tömör fa ajtó választ el a több mint nettó 20 millió forintért kitapétázott elnöki irodától, csak egy szimbóluma annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank felújítása során Matolcsy Györgyék két kézzel szórták a pénzt, mindent egybevéve csaknem 105 milliárd forintot.

Ennek az irdatlan mennyiségben kiszórt pénznek – ha készpénzben költenénk ennyit, több mint ötmillió darab húszezresre lenne szükségünk – a nagyon nagy része ráadásul történetesen Matolcsy György fiának, Ádámnak az egyik barátját, Somlai Bálintot találta el.

A felújítás során nemhogy nem költségtakarékosan költöttek, hanem számolatlanul szórták a pénzt az épület műemléki állapot megőrzésével éppen ellentétes célokra, így például a tetőtér beépítésére az MNB alapfeladatainak ellátását nem szolgáló létesítményekkel (például létrehoztak egy VIP szintet közösségi terekkel, fitneszteremmel, éttermekkel, reprezentatív tárgyalóval).

A Magyar Nemzeti Bank igazgatósága 2019 őszén döntött arról, hogy teljes körűen felújítja és korszerűsíti a Szabadság téren álló műemléki épületét, egy évvel később pedig arról is, hogy a lebonyolítást az MNB kizárólagos tulajdonában álló MNB-Ingatlan Kft. fogja végezni.

A terv az volt, hogy a munkálatokkal az MNB alapításának századik évfordulójára, 2024 nyarára végezzenek. A közbeszerzés nélkül kiírt beruházásra eredetileg bruttó 55 milliárd forintot szántak, de menet közben elfogyott a pénz, így egy 2023 novemberi igazgatósági határozattal bruttó 104,9 milliárd forintra emelték a költségvetést. (Amit eredetileg úgy kommunikáltak, hogy másfélszeresére nőtt a székházfelújítás költségvetése.)

Ráadásul a centenáriumi határidőt sem sikerült tartani. Bár az ország első önálló nemzeti bankja 1924. június 24-én kezdte meg a működését, az MNB csak 2025 januárjában költözhetett be a felújított székházba (és akkor is csak bizonyos egységei, mások, a Szabadság téri épület csökkent kapacitásai miatt, az MNB által addig használt budai, Krisztina körúti irodában maradtak).

Sokáig tartott, mire megtudtuk, hogy mire ment el ez az irdatlanul sok pénz. Az MNB-hez és a tulajdonában álló, a beruházásért formailag felelős MNB-Ingatlan Kft.-hez is közérdekű adatigénylést nyújtottunk be még 2024 februárjában. Ez utóbbi március elején a határidő 15 nappal történő meghosszabbítását kérte, de azon a határidőn belül sem válaszolt. Pert indítottunk, és bár a kereset benyújtása után küldtek néhány, az adatkérést messze nem lefedő választ – részben meg sem nyitható, ki sem csomagolható *.zip formátumban –, így a pert végigvittük, és 2025 végére jogerősen megnyertük: a bíróság kötelezte az MNB-t, hogy bocsássa rendelkezésünkre a módosított, megemelt költségvetésű szerződést és a szerződés mellékleteiből nyolcat. Ez utóbbiak egyike egy több mint ötszáz oldalas részletes tétel- és árlista.

Ezt alaposan áttanulmányozva, illetve az MNB és a Pallas Athéné alapítvány gazdálkodására akkorra megjelent számvevőszéki jelentések alapján körvonalazódik, hogy helyenként milyen eszement pénzszórás jellemezte a székházfelújítást.