A Kapitány már csak egy kávét kér

Minden komoly ambíciókkal pályára lépő politikusnak szüksége van valami egyedi, összetéveszthetetlen politikai szexepilre. Egy gesztusra, mozdulatra vagy beköszönésre, amitől felismerhetővé válik, amivel képes megragadni a választók emlékezetében – egy „ikonikus védjegyre”, ahogy Bihari Ádám, az időtálló stílus hírnöke mondaná, stylecheck idején.

Nem csak Orbán Viktor élére vasalt Nemzeti Sportjára, buggyos nadrágjára és a „Hajrá Magyarország, hajrá magyarokra” érdemes gondolni.

Jusson eszünkbe a flegmán cigarettázó Horn Gyula, Áder János bajsza, Medgyessy dadogása, Gyurcsány fúrt szemüvege, kockás inge vagy az ikonikus Converse a lábán. Ne feledjük Schmuck Andor öltönyét, Szabó Bálint trombitáját, és Németh Szilárd pacalját sem.

Egy modern politikus számára elengedhetetlen, hogy legyen a megjelenésében valami fifika-rafika, ami segít beazonosítani, másoktól megkülönböztetni, és emberszerűnek láttatni az embert.

A politikába januárban berobbant Kapitány István lezseren ugorja meg a feladatot. Ő csak egy kávét kér, de azt minden áldott alkalommal, ha a kamera felé téved:

A Tisza párt gazdasági programfelelőséről, „a Kárpát-medence Jockey Ewing”-járól hónapok óta próbálja elhitetni a kormánypropaganda, hogy volt Shell-alelnökként az olajlobbi embere, aki az első lehetséges alkalommal felesküdött a rezsicsökkentés elpusztítására. Nem is tévedhetnének nagyobbat. Kapitány István nem bourbont kortyolgat a bárpultnál, ahogy Southforkban szokás – benne igazi baristavér csörgedezik.

Gépi vagy kotyogós? Világos vagy sötét? Hosszú vagy ristretto? Helyben vagy elvitelre? Nemsokára mindenre fény derül.

De kezdjük az elején. Íme Kapitány István természetes lelőhelyén, az irodai kávéfőző mellett:

Vegyük észre a természetességet, amivel az eszközhöz nyúl. Jobb kéz a csészén, bal a zsebben, felső gomb kienged, törzsből forgás a kamera felé. Még csorog a fekete, de már villan a joviális business-mosoly:

Hogy mi az élet értelme? Keress valakit, aki úgy néz rád, ahogy Kapitány az első reggeli feketére:

Kisimultan, mosolyogva egy hosszúval a délelőtti napsütésben:

Eltökélten és munkára készen egy savanykás ristretto felett:

De a nagy kampánymenetelés közepette egy papírpoharas take away is megteszi:

És bár az ízeket egyedül van idő kiélvezni, mégis társaságban igazi elfogyasztani egy gyors feketét. Mondjuk a főnökkel:

Az irodában egy kávé felett mindenkivel megtalálni a hangot. Itt épp Tanács Zoltán büszkélkedik azzal, hogy a tiszás kávégép nem kerül 1 millió forintba úgy mint a NER-es politikusoké. Értéke valószínűleg minimális

„de az itteni szakemberek értéke: felbecsülhetetlen!”

Nagy Ervin pedig egy habos capuccinót kapott:

Hogy nem véletlenről, hanem tudatosan épített politikai fegyverkészletről van szó, azt pontosan mutatta már a Kapitány bemutatkozó videója is, amivel berobbant a közéletbe. Rögtön a rövid montázs első jelenetei során előkerül az ősi szenvedély. Kapitány betér egy Shell-kúthoz, és azonnal felhörpint egy feketét:

De honnan ez a szenvedély? Alapos oknyomozást végeztünk.