
Kedves olvasók, hamarosan itt az egyszázalékszezon. Ez az igen liberális és igen demokratikus intézmény átvészelte valahogy a magyar liberális demokrácia vagy egyáltalán, demokrácia szétrúgdosását: a polgár még szabadon dönthet adója egy azaz egyetlen százalékának elköltéséről, még egy százalékot korlátozottan irányíthat (egyházak közé), kilencvennyolc százalékról meg az állam dönt, mindenki látja, hogyan.
A kedves olvasó mostmár a 444 (és a Qubit és a Lakmusz) jövőjére is szánhatja ezt az egy százalékot. Úgy támogathatja a független médiát, hogy a zsebébe sem kell nyúlnia, a már befizetett adójának század részét passzolhatja át.
Ehhez segítség, részletek itt találhatók.
És nagy szükség is lesz minden forintra. A modern, információs autokráciák korában a független médiacégek egyre nehezebb körülmények között, egyre korlátozottabb bevételi forrásokkal kénytelenek működni, miközben a hatalom leghatékonyabb eszköze éppen az információáramlás befolyásolása, ennek érdekében ezermilliárdokat költ propagandára, dezinformációs kampányokra, figyelemelterelésre. (Egyszerűbben és horribiledictubban: hazugságra.) Ráadásul (noch dazu) a technológiai fejlődés is olyan irányt vett, amely a médiacégek piaci bevételeit évek óta gyorsuló ütemben zsugorítja: előbb a nagy platformok, a Facebook, a Google szívták el a hirdetési piac pénzeit, újabban pedig már a platformokat lassan kiszorító AI-szolgáltatások is. (És most megkímélném az olvasót attól, hogy elismételjem, milyen társadalmi következményei lettek annak, hogy az algoritmusok átvették az éltünk egy részének irányítását.)
Ha a médiacégek teljesen kiszolgáltatottá válnak a gazdasági és politikai hatalmi központoknak, akkor teljesen kiszolgáltatottá válnak a polgárok is. Önök, kedves olvasók.
Tudom, hogy a mai adéhádés, neonárcisztikus, überszerénytelenkedős világban önreklámból sosem elég, de most mégis kínosnak érezném, hogyha pont önök-nektek, kedves-hűséges olvasóknak kezdeném el bizonygatni, magyarázni megint, hogy mi mindent tett a 444 azért, hogy megőrizhessünk valamennyit a szabadságunkból, hogy hozzájussunk olyan, életbe vágó információkhoz, amelyeket ilyen vagy olyan hatalmi tényezők eltitkolni vagy legalábbis eltorzítani próbáltak (próbálnak, próbálni fognak). A kegyelmi ügy kirobbantása nélkül aligha rendeződött volna át ilyen radikálisan a magyar politikai mezőny. A Szőlő utcai botrányt hónapok óta nem tudja magáról lerázni a kormány. És sorolhatnánk hosszan: parkolási maffia, jachtok az Adrián, Schadl, oroszok a spájzban, magánrepülőzések, nem gyalog.
Egy szó, mint száz, passzoljátok tovább az egy százalékot, hogy folytathassuk!
És a lényeg:
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!