Ha Homeini ezt látná: Hamenei fia került Irán élére

Néhány nappal az után, hogy egy izraeli légicsapás megölte az apját, az anyját, a feleségét és az egyik fiát, Modzstaba Hameneit megválasztották Irán legfelsőbb vezetőjének. Nem tudjuk, hogy a családja nagy részével végző február 28-i támadásban ő milyen sérüléseket szenvedett, mint ahogy azt sem, hogy pontosan mikor és hogyan választották meg a 37 éven át apja, Ali Hamenei által vezetett ország élére. Az viszont egészen biztos, hogy az ifjabbik Hamenei uralmával akkor is egészen új korszak kezdődik Irán történetében, ha az olyan rövid életű lesz, ahogy azt Donald Trump ígéri és reméli.

Hogy megértsük miért olyan nagy váltás Modzstaba megválasztása, érdemes röviden áttekinteni a világ egyetlen teokratikus államának ideológiai alapjait és működését. Modzstaba Hamenei az 1979-es forradalom után kikiáltott Iráni Iszlám Köztársaság mindössze harmadik legfelsőbb vezetője. Az első az a Ruhollah Homeini ajatollah volt, aki a forradalom szellemi vezetőjeként lefektette az új, teokratikus iráni állam ideológiai és gyakorlati alapjait is.

Homeini az Iránban domináns tizenkettes síita vallás ajatollahja, vallás- és jogtudósa volt. A siíta iszlámnak ez az ága abban hisz, hogy a 10. században élt tizenkettedik imám, a mahdi egyszer vissza fog térni, hogy egyfajta messiásként megteremtse a béke és igazság birodalmát minden hívő számára. Hogy addig pontosan mit kell tennie a hívő tizenkettes síitáknak, évezredes vita a közösségen belül. Homeini álláspontja az volt, hogy a velaját-e fákíh, a jogtudósok hatalma a megoldás: amíg a mahdi vissza nem tér, a közösséget nagytudású vallási vezetőknek kell irányítania az isteni akaratnak megfelelően.

Az Iráni Iszlám Köztársaság megalapítása után olyan hierarchikus rendszer alakult ki, amelyben a legnagyobb tudású ajatollahok, a mardzsa al-taqlidok közül is kiemelkedett egy, akinek a kezében a vallási, politikai, jogi, katonai hatalom szálai összefutottak. Ez az ember egészen 1989-es haláláig Homeini volt, ám ekkor gyorsan kiderült, hogy a magasztos vallási elvek, a velaját-e fákíh eszméi nehezen egyeztethetőek össze egy regionális nagyhatalom mindennapjaival, különös tekintettel az utódlás bonyolult kérdésére.