A Mol-nál és a bankoknál tényleg van elvonható extra, máshol inkább politikai ügyeskedés az „extraprofit” adó

Semmi meglepő nem volt abban, hogy a kormány különadókat és költségvetési kiigazítást jelentett be, legfeljebb az meglepő, hogy ezen valaki meglepődik - így lehetne röviden összefoglalni azoknak a gazdasági elemzőknek a véleményét, akiket megkérdeztünk a kormány „extraprofit különadókkal” és az állami kiadáscsökkentésekkel kapcsolatos bejelentéseiről. A szakértők szerint két olyan területen, amelyeket a kormány meg akar adóztatni, tényleg keletkezett extra nyereség a háború és a nemzetközi gazdasági környezet hatására, más területeken viszont inkább régóta dédelgetett politikai terveit készítheti elő a kormány. Az extraprofit adók egy részét végül így is-úgy is a fogyasztók/állampolgárok fizetik majd ki, de annak sokkal nagyobb hatása lehet, hogy hol és hogyan fogja vissza a költéseit az állam. Ez pedig nehezebb is lehet, mint azt Nagy Mártonék gondolják.

Nincs itt semmi meglepő

A csütörtöki kormányinfón az új, ötödik Orbán-kormány újonc minisztere, a gazdaságfejlesztésért felelős Nagy Márton debütált, kicsit részletesebben kifejtve azt, amit Orbán Viktor már a héten bejelentett: hogy a rezsicsökkentés és a honvédelmi fejlesztések finanszírozására a kormány újabb különadókat vezet be, amelyek bizonyos ágazatokban az elmúlt időben keletkezett „extraprofitot” adóztatják meg. Mint akkor írtuk, a kormány a következő területektől tervezné beszedni a következő összegeket:

• A bankszektortól összesen 300 milliárd forintot szednének be, 250 milliárdot az extraprofit megadóztatásából, 50 milliárdot pedig a tranzakciós illeték kibővítéséből

• A biztosítóktól 50 milliárd forintot;

• Az energiaszektortól szintén 300 milliárd forintot;

• A kiskereskedelmi szektortól 60 milliárd forint;

• A telekommunikációs szektortól 40 milliárd forint;

• A légitársaságoktól 30 milliárd forintot;

• A gyógyszerforgalmazói szektor nagyobb szereplőitől 20 milliárd forintot vonnának el;

• 2023-tól pedig újra bevezetnék a reklámadót, amiből 15 milliárd forintot vár a kormány.

Ez összesen több mint 800 milliárd forint extra bevételt jelentene az extraprofitra lecsapó kormánynak, aminek legnagyobb része, 600 milliárd forint a bank- és energiaszektortól, legnagyobb részt a Mol-tól és az OTP-től jöhet majd. Nagy Márton hol alaposabban, hol kicsit sutábban minden szektornál megindokolta, hogy miért is keletkezik ott extraprofit, amit el lehet vonni. A sutább magyarázatok közé tartozik, hogy a járvány alatt többet neteztek és tévéztek az emberek, ami indokolja a telekom cégek és a médiatársaságok adóztatását. A leginkább megalapozott magyarázat pedig talán az energiaszektorra, főleg a Mol-ra kivetett adó, amit az indokol, hogy a háború kitörése és a szankciók miatt hordónként 35 dollárral olcsóbb a Mol által feldolgozott orosz kőolaj, mint a nemzetközi benchmark amerikai Brent.

Zsiday Viktor befektetési szakember szerint mindenki tudta (mi is írtunk róla részletesen), hogy a kormány a választások után nagy költségvetési kiigazításra kényszerül, mert a koronavírus-járvány alatt elszaladt a költségvetési hiány. Igaz, a hiányból nem csak a járvány miatti kiadásokat finanszírozta a kormány - és ahogy azt csinálta, az sem volt igazán okos vagy hatékony - a választások előtt is jól megszórta a választók fontosabb csoportjait pénzzel, a költségvetés kárára. Zsiday szerint számítani lehetett arra, hogy a kormány ezt a problémát úgy fogja megoldani, hogy előveszi azt a receptet, ami 2010 után politikai értelemben már nagyon bejött, és újra szektorális különadókat vezet majd be.

Ami a szakembert is meglepte, az az, hogy ezen a bejelentésen bárki meglepődött. Márpedig sokan meglepődhettek, legalábbis ez látszott a Mol és az OTP részvényárfolyamain, amelyek a bejelentés után esni kezdtek, sőt, az OTP árfolyama pénteken is esett, volt, hogy közel 5 százalékot, magával húzva az egész BUX indexet.

Extraprofit nincs, de kicsit azért van

Azt már 2010 után is agyonbeszélte a magyar közgazdász társadalom, hogy közgazdasági értelemben olyan, hogy extraprofit, nem létezik. Ami egy gazdasági egység bevételeiből a kiadásai után megmarad, az nyereség, és kész. Nincs igazán módszer, legalábbis egzakt közgazdasági módszer arra, hogy meghatározzuk, mi a „normál” profit és mi az „extra” profit. Legfeljebb azt lehet csinálni, hogy megnézzük, egyes ágazatokban mekkora az átlagos profitráta bizonyos időszakokban, és azt lehet mondani, hogy ami efölött van, az extra. Ez alapján viszont, ahogy ezt Molnár László, a GKI gazdaságkutató vezérigazgatója az RTL híradójának elmondta, a kiskereskedelemben vagy a biztosítói szektorban nem igazán keletkezett extrának mondható nyereség, így Nagy Márton érvelése itt kicsit sántít. A légitársaságok pedig nemhogy megszedték magukat, de állami támogatások nélkül mind tönkrementek volna a koronavírus-járvány alatt.

A megkérdezett szakértők szerint viszont az energia- és bankszektorban tényleg van most extrának tekinthető nyereség, amit leginkább a háborúnak és az inflációs helyzet miatt bevezetett gazdaságpolitikai lépéseknek köszönhetnek a cégek. A nekünk nyilatkozó elemzők szerint a Mol például két tényező miatt is nagyon sokat keres most. Az egyik az, amit Nagy Márton is említett, vagyis hogy az orosz uráli kőolaj, amit a Mol fel tud dolgozni, sokkal olcsóbb, mint a Brent, hordónként 35 dollárral, míg korábban pár dollár volt csak a kettő közti különbség. A másik az, hogy korábban sok ország vásárolt feldolgozott kőolajszármazékokat Oroszországból, például dízelt, az önkéntes korlátozások miatt azonban most sokkal kevesebb orosz finomított termék érkezik Európába. Ezek ára így nagyon megugrott, ezért a Mol finomítói most különösen nagy árréssel termelnek.

Mindezekkel együtt ha nem változik a helyzet az energiapiacon, a Mol a most bejelentett adóelvonáshoz képest év végéig jóval többet kereshet ezeken, ami tényleg extra a cég normális piaci (háború előtti) működéséhez képest. Persze nem tudni, hogy meddig marad fenn ez a helyzet. Ha tartósan, akkor ez azt is jelentheti, hogy a Mol-tól akár még többet is beszedhetne, vagy beszedhet a jövőben a kormány, ha ugyanazok miatt a tényezők miatt, amin a Mol keres, a befagyasztott energiaárak miatt az államnak továbbra is hatalmas veszteségei kerekednek.

A bankoknál kicsit más, nem ennyire egyértelmű a helyzet, de tény, hogy a bankszektor nyereségessége jelentősen nőtt az elmúlt időszakban. Nagy Márton érvelése szerint ez annak köszönhető, hogy a jegybank az inflációval szembeni csatája részeként kamatot emelt, ami miatt emelkedtek a bankközi kamatok is. Argyelán József, a Bankmonitor elemzője szerint viszont a bankszektor nyereségessége nem kizárólag a kamatok miatt nőtt, jelentős hatása volt a hitelvolumenek növekedésének is, vagyis sokkal több embernek és cégnek adtak hitelt, amivel persze összességében többet kerestek. Nem az van tehát, hogy a bankok lényegesen többet keresnek egy-egy hitelen a megemelkedett kamatok miatt, hanem hogy több embernek adnak hitelt hasonló haszonnal, mint eddig.

A bankok azért a kamatemelésen is keresnek, a jegybanki betéteken keresztül. Az történik ugyanis - ahogy azt Móricz Dániel, a Hold alapkezelő befektetési igazgatója elmagyarázta - hogy a bankok nagyon sok pénzhez jutnak a betétesektől viszonylag olcsón, amire jelenleg átlagosan kevesebb, mint 1 százalékot fizetnek. A sok olcsó forrás miatt a bankok megpróbálnak agresszíven hitelezni, ami megmagyarázza a növekvő hitelvolumeneket is. Amit viszont nem tudnak kihelyezni, abból vagy állampapírt vesznek, vagy a jegybanknál helyezik egyhetes lekötött betétbe. Ennek a kamata viszont az elmúlt egy évben jelentősen megemelkedett, így a pénzt, amit a bankok eddig szinte ingyen szednek be, most közel 6,5 százalékon fialtatják az MNB-nél. Ez valóban jelentősen emeli a bankok nyereségességét, de azért hozzá kell tenni, hogy egyrészt már a betéti kamatok is idővel emelkedésnek indulnak, másrészt a sok olcsó forrást a bankok eddig is igyekeztek viszonylag olcsón kihelyezni, a hitelkamatok pedig az erős verseny miatt eddig nyomottak maradtak. A 300 milliárd forintos adó miatt viszont könnyen előfordulhat, hogy emelkedni fognak a hitelek költségei.

Argyelán József úgy látja, hogy különadók nélkül is kivonhatott volna pénzt a kormány a bankszektorból, ha akar, a legtöbbet ugyanis az államilag támogatott hiteleken, például a CSOK-hiteleken kerestek a bankok. Vagy ilyennek a zöld hitelek, amelyekre a bankszektor 0 százalékos költségen kapott forrást az MNB-től, de amit 2,5 százalékon adott az ügyfeleknek. Az ilyen támogatási rendszerek finomhangolásával, átgondolásával is hozzá lehetett volna nyúlni a banki nyereségekhez.

Hol fogják a pénzt?

És mi a helyzet a többi szektorral? Zsiday Viktor szerint sem lehet ezeknél ilyen extra nyereségről beszélni, a kiskereskedelemben, a telekom szektorban vagy a médiában inkább a kormány politikai motivációi érvényesülhetnek. A kisker szektorból a kormány már évek óta szeretné kiszorítani a multikat, változatosabbnál változatosabb sarcokat vezetett be, hogy elijessze ezeket a láncokat, hogy ezt a piacot is a kormányhoz közeli magyar érdekeltségek uralhassák, ebbe viszont eddig beletört Orbánék bicskája. Le viszont nem tettek erről a tervről, és a válságra fogható extra adóztatás jó alkalom lehet, hogy megint nekiveselkedjenek a szektor meghódításának.

A szakember szerint viszont az extraprofitos adónál sokkal érdekesebb Nagy Márton bejelentéseinek másik része, vagyis hogy a kormány úgy 1200 milliárd forintot akar spórolni saját magán. A kormány új minisztere a kormányinfón azt mondta, hogy a rezsivédelmi és honvédelmi alapok finanszírozását 40 százalékban az új adók bevételeiből, 60 százalékban viszont kiadáscsökkentésekből teremtenék meg. Ezekről Nagy annyit mondott, hogy csökkentik majd a minisztériumok költségvetését és visszafogják az állami beruházásokat. Itt viszont egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Nem tudni például, hogy milyen állami beruházásokon és pontosan mennyit spórolna a kormány. A paksi bővítést nemhogy halasztani vagy leállítani, de épp felpörgetni szeretné a kormány, Orbán Viktor rögtön a választások után a Liget projekt befejezéséről beszélt, az állami építéseknek pedig külön minisztere is lett Lázár János személyében.

Zsiday szerint az is kérdéses, hogy a minisztériumokon mennyit tud spórolni a kormány. Korábban már voltak kísérletek hasonlóra, Lázár János például nagy bürokrácia-csökkentési programért felelt még politikai pályája csúcsán, ami viszont nem igazán volt hatásos. Úgy látja, az ilyen kísérletek általában az egyes minisztériumok ellenállása miatt még a nagyon centralizált Orbán-kormányban is megakadnak. És az is kérdés, hogy ezen tényleg lehet-e annyit spórolni, amennyit Nagy Mártonék remélnek.

Ha viszont sikerül úgy végig vinni a bejelentett programokat, ahogy szeretnék, akkor annak Zsiday Viktor becslése szerint néhány tized százaléknál nem lesz nagyobb visszafogó hatása a GDP növekedésére, ahogy az inflációt sem növeli majd túlzottan. Persze az általunk megkérdezett szakértők szerint lesznek olyan intézkedések, amelyek növelni fogják az inflációt, leginkább azért, mert, bármennyire is elkerülné ezt a kormány, a cégek át fogják hárítani a költségeket a fogyasztókra.

A tranzakciós illeték növelését forrásaink szerint például egy az egyben az ügyfelek fizetik majd ki, ahogy a banki költségek emelésére is élhetnek eszközökkel a bankok, leginkább az inflációra fogva a dolgot és a hitelek kihelyezése is lassulhat. A légitársaságok várhatóan szintén beépítik majd a jegyek árába az „extraprofitjuk” után kivetett adót, ami kis mértékben, de szintén növeli majd az inflációt. Azt pedig egyelőre megjósolni sem lehet, hogy meddig lesz szükség hasonló lépésekre a költségvetési lyukak befoldozására, és hogy ha rosszabbra fordul a gazdasági helyzet, akkor mennyire viselik majd meg ezek vagy más különadók azokat a szektorokat, amelyekre azt kivetik, és ennek milyen hatása lehet.