Magához vette, darabokra tépte, újra előveszi - Navracsics Tibor története az orbáni hatalomgyakorlás esszenciája

• Navracsics Tibor nyolc év után tér vissza a kormányba.
• Orbán egykor példát statuált vele, de sosem tévesztette szem elől.
• Nem örülnek visszatérésének a Fideszben.
• Hosszú idő után ismét egykori felfedezettjével, az őt hátba támadó Lázár Jánossal vívhat.
• Pályaíve azt is mutatja, hogy Orbán számára sokszor értékesebbek azok a káderek, akik az évek során kiszorultak a párt erős emberei közül.

Győzelmi mámorral vegyes csalódottságról számolt be április végén egy forrás, aki gyakran megfordul a Fidesz erős emberei közelében. „Azt hitték, legalább velük leszámoltak már” - írta le a kesernyés hangulatot a kormányzati körökben járatos bennfentes, amikor még bőven csak találgatások zajlottak Orbán Viktor új kormányának összetételéről.

Lázár Jánosra és Navracsics Tiborra gondolt, akik nem csak abban hasonlítanak egymásra, hogy egykor jelentősnek mondható hatalmat gyakoroltak egy Fidesz-kormányban, majd a háttérbe szorultak - hanem abban is, hogy egyikük sem népszerű a párt felső köreiben.

Bár mindketten országosan ismert arcok, a miniszterelnök tökéletesen izolálta őket az elmúlt években, és egyiküknek sincs érdemi hátországa a párt környékén. Lázár esetében ezzel Orbánnak nem kellett sokat dolgoznia - ő közismerten az egyik legösszeférhetetlenebb figura a kormánypárt meghatározó karakterei között. Most építési és beruházási miniszterként bizonyíthat újra.

Navracsics viszont, aki mostantól a területfejlesztésért és uniós pénzekért lesz felelős, sokáig nagyon is tudatosan építkezett, és részben ambíciói okozták meredeken ívelő karrierjének hirtelen megtörését. Orbán mostani döntésének tükrében tanulságos áttekinteni Navracsics pályafutását, mert nagyon sok mindent segít megérteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működéséről.

Messziről jött káder

Navracsics Tibor volt az első olyan politikus a Fideszben, aki nem a bibós alapító kör tagjaként szerzett magának komolyabb befolyást.

Nagyjából ugyanazt a generációt képviseli, mint Orbán, Kövér vagy Áder - 1966-ban született Veszprémben -, és a nyolcvanas évek dereka óta ismerte is a kemény magot, lévén egy időben végezte el az alapítókkal a jogi kart. De más körökben mozgott, focizni se járt, inkább az egyetemi élet és a katedra vonzotta, a Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdett politológiát tanítani. A párt kezdeti, liberális korszakában kifejezetten idegenkedve szemlélte a fiatal demokratákat, és csak a jobboldali fordulat után csatlakozott a Fideszhez.

1993 környékén Áder János vitte be a pártba, de ekkor sem adta fel egyetemi pozícióját; az ELTE Állam- és Jogtudományi karán tanított tovább. Beszélt nyelveket, ismerte a nemzetközi trendeket és kormányzati modelleket, a politika elméleti ismerete pedig akkoriban ritka tudásnak számított a Fidesz körül. Az 1998-as kormányváltás után Navracsics a Miniszterelnöki Hivatalban kapott helyett, de még messze a tűztől: a kommunikációs osztályon Borókai Gábor szóvivő helyettese lett, távol a tényleges kormányzati munkától és hatalomtól, Orbánnal például sokáig alig érintkezett. Aztán a Fidesz elbukta a választásokat, és egy csapásra minden megváltozott.

2002 második felében Orbán eltávolodott a Fidesztől, a polgári körök mozgalom szervezésébe kezdett, és csupán hónapok után eszmélt rá, hogy csak a párt élén van esélye visszatérni az intézményes politika élvonalába. Addigra Áder - aki nem volt kormánytag az első Orbán-kormányban - megkezdte az építkezést párton belül; nyáron ügyvezető alelnökként, majd frakcióvezetőként is ő vezette a Fideszt, és Navracsicsot kérte fel kabinetvezetőjének.

Orbán mielőbb meg akarta akasztani Áder ambícióit, és azonnal lecsapta emberét Áder kezéről: Orbán megkereste Navracsicsot, és tekintélyesnek látszó, szinte visszautasíthatatlan ajánlatot tett neki; felkérte a párt teljes újraszervezésére. A jobboldali mozgalom megkérdőjelezhetetlen szellemi vezetőjeként Orbánnak nem lehetett nemet mondani; főleg olyasvalaki számára nem, aki újnak számított a politikai családban. Ezzel a húzással pedig Orbán nem csak Áder építkezését fékezte meg, de új pályára állította az egész pártot.

2002 után Navracsics feladata lett az új, választókerületekre épülő pártstruktúra felépítése, amiben a régi kádereknek - Áder mellett Pokorni Zoltánnak, Szájer Józsefnek - már kevesebb mozgástér jutott. Nem volt még országgyűlési képviselő, így Navracsics Orbán közvetlen tanácsadójaként készült a következő választásra. 2006-ban a vereség sokkolta a tagságot és az elnökséget - Navracsics viszont Veszprém választókerületi vezetőjeként először szerzett parlamenti mandátumot. Miközben a párt erősnek mondott emberei inkább visszahúzódtak, ő nagy ambícióval vetette magát a munkába.

Rogán Antal visszahúzódott a Belvárosba, Kósa Lajos Debrecenbe - az erősnek mondott figurák csendben kisasszéztak a sorozatban második buktáját emésztő Orbán mögül, vissza a önkormányzatok melegébe. De Navracsics maradt. És amikor a Fidesz az őszödi beszéd elleni tiltakozás részeként bojkottálni kezdte a parlamenti üléseket, az újdonsült frakcióvezető maga kérte Orbánt, hogy egyedüli fideszesként maradhasson és szónokolhasson az országházban.

Építkezésbe kezdett. Ötletgazdája és alapítója volt a 2006 nyarán megalakult Nézőpont Intézetnek; ekkor lett követője Böszörményi-Nagy Gergely, aki később a minisztériumában is munkát kapott, és Lánczi Tamás, tanárkollégája és barátja, Lánczi András politológus fia. Ekkor került be a Fidesz főáramába Kovács Zoltán is, és Navracsics ebben a toborzós időszakban figyelt fel egy törtető vidéki polgármesterre, Lázár Jánosra is, aki 2006-ban még csak 31 éves volt, de már négy éve országgyűlési képviselőként vezette Hódmezővásárhely önkormányzatát. Navracsics lett Lázár első politikai mentora, és amikor Orbán a rendészeti bizottság elnöki posztjára keresett embert, nem gondolkodott sokat arról, hogy kit ajánljon.

2006 után frakcióvezetőként Navracsics egyedül képviselte a legerősebb ellenzéki pártot a parlamenti nyilvánosságban is - és miközben tudatosan építette kapcsolatait és hátországát, a kormányváltás közeledtével az egyik legbefolyásosabb ember lett Orbán környezetében. Ez a hálózatépítés a pártelnöknek sem volt ellenére - párhuzamosan zajlott ugyanis Áder háttérbe szorításával és száműzetésével az Európai Parlamentbe. Orbán számított Navracsics elméleti tudására is, és amikor 2008 után egyre biztosabbá vált a Fidesz visszatérése a hatalomba, őt bízta meg egy új kormányzati architektúra kidolgozásával.

Az első kétharmados Fidesz-kormány már Navracsics elképzelései szerint állhatott fel.

János, intézkedj

Navracsics a francia kormányéhoz hasonló struktúrát gondolt el, amiben a miniszterelnök a francia államfőhöz hasonlóan, operatív irányítás helyett, elsősorban stratégiai kérdésekkel kell foglalkozzon; a kormány tényleges működtetése pedig egy csúcsminisztériumot vezető kancelláriaminiszter feladata. Ez a csúcstárca lett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, ami egyszerre felelt a koordinációért, az igazságügyért, a közigazgatásért és a kommunikációért is; nagy autonómiával - Simicska-káderek nélkül.

Elgondolása első pillanattól kudarcra volt ítélve. Orbánhoz nem illett a „reprezentatív miniszterelnök” szerepe; ő a történések közvetlen közelében érzi kontrollban magát. Kezdettől saját két kezével csinálta a politikát, egy az egyben tolta át a jogszabályokat a parlamenten: a médiatörvényt Szalai Annamária médiahatósági elnökkel külön íratta meg, és majd minden javaslatot egyéni képviselői indítványként nyújtott be, kihagyva a folyamatból a KIM-et.

Ebben a munkában a kétharmados Fidesz-frakció vezetője, Lázár János segítette a miniszterelnököt, és persze Simicska Lajost, aki ebben a periódusban Lázáron és Rogánon keresztül gyakorolta befolyását a parlamentben. Alkalmi koalíciójuk gyorsan megtalálta a közös ellenfelet Navracsicsban, aki – tapasztalat hiányában –egyébként sem bizonyult alkalmas vezetőnek: nem tudta megfelelően irányítani munkatársait, és összefogni a több száz főt foglalkoztató minisztériumot. Emberei - Lánczi Tamás kabinetfőnök és Gál András Levente közigazgatási államtitkár - gyors kudarcot vallottak, és az első adandó alkalommal elhagyták a süllyedő hajót.

Ez még nem lett volna feltétlenül ok arra, hogy Orbán példát statuáljon. Ám miután Navracsics akadékoskodni kezdett az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása és Szalai Annamária rendeleti jogának megszavazása miatt, - számon is kérte a miniszterelnököt, miért őt megkerülve fogadtat el törvényeket - elfogyott a türelem.

Orbán mindenki tudtára adta, hogy számít a tanácsokra, de aki döntéseket kérdőjelez meg, a partvonalon túl találja magát. Messze túl. Kormányon belül - kommunikációért felelős miniszterként - Navracsicsot tették felelőssé a médiatörvényből kinőtt nemzetközi felháborodás miatt; jóllehet olyan ügyeket kellett védenie, amikről előre gyakorta maga sem tudott. Fokozatosan vették el a területeit - előbb a koordinációt, aztán az igazságügyet; még a Nézőpont Intézet irányítását sem tarthatta meg. „Kifosztásával” Orbán tanítványát, Lázárt bízta meg, aki 2012 után a Miniszterelnökség államtitkáraként vette át egykori mentorától a kormányzati koordinációt.

Lázár feladatául kapta Navracsics informális hálózatának felszámolását, embereinek kiszorítását, és kíméletlenül végre is hajtotta a feladatot. Az új alaptörvény Szájer József iPad-jére, a bíróságok átalakításának tervei a Brüsszelből hazatérő Áder János asztalára kerültek, a kommunikációt Varga Mihály kapta meg, Navracsicsnak megmaradtak a kormányablakok, és a közigazgatás. Csúcsminiszterből kifosztott, elszigetelődött politikai földönfutó lett az első Orbán-kormány végére.

Öt kemény esztendő

2014-ben, a második kétharmados győzelem után Orbán néhány hónap erejéig külügyminiszterként számított Navracsicsra, de már újabb miniszter kinevezése idején nyílt titok volt, hogy ez csak melegítés Brüsszel előtt, és a miniszterelnök az Európai Bizottságban szán neki szerepet - minél messzebb kormányától.

Navracsics eleinte lelkesnek mutatkozott, Orbán viszont pontosan tudta, hogy a következő öt évben magyarként nem lesz akkora buli bizottsági biztosnak lenni Brüsszelben. Áder számára az uniós kiküldetés a nyelvtudás hiánya miatt volt példás büntetés. Navracsicsnak viszont, aki félszívvel állt bele a kormánypolitikába, leginkább azért, mert rajta csattant a Fidesz egyre látványosabb brüsszeli elszigetelődése.

Oktatási-, kulturális- és ifjúsági biztosként súlytalan, de annál kellemetlen portfóliót kapott. Érdemi politikai befolyása nem volt, szimbolikus ügyekben viszont rendre megtalálták: híres művészek sora tiltakozott kinevezése ellen; a New York Times szerkesztősége egyenesen vezércikkben követelte Jean-Claude Junckertől, hogy vágja ki a Bizottságból. El is vették tőle az állampolgári ügyeket, mielőtt bármi fajsúlyos területet megtartana.

És a helyzet csak súlyosbodott 2015 után, miután a kormány bevándorlásellenes kampányai miatt egyre nehezebb volt akrobatikázni a magyar és az európai álláspont között. Ettől fogva Navracsics mind többször kritizálta óvakodva a kormánypolitikát, a lengyelekkel szemben indított jogállamisági vizsgálatok ügyében is más álláspontot képviselt, de ezek a kiszólások inkább csak a biztosi pozíció függetlenségét igyekeztek demonstrálni; jelentőségük nagyon nem volt.

Igazán fontos hazai kérésekre úgysem mondhatott nemet: első szóra helyet adott Orbán vejének (Szokira Tamásnak) a stábjában, és érdemei elismeréseként Schmitt Pálnak is szerzett egy jól csengő pozíciót.

Legkellemetlenebb perceit oktatási biztosként a CEU-ügyben kellett elszenvednie, de itt is inkább csak lábujjhegyen mert kiállni az egyetem mellett. Mindig egy hajszállal erősebb jelzőket használt, de frontálisan sosem ment neki a kormányzati álláspontnak. És amint mégis mondott valami erősebbet, a jobboldali sajtóban nekiugrott a Fidesz második sora. Többször meggyanúsították azzal, hogy füstös brüsszeli szobák félhomályában Angela Merkellel Orbán megbuktatására készül. Amikor egyszer Kósa Lajos bekóstolta, kiállt magáért. Ötéves brüsszeli kiküldetése egyik legbátrabb akciója pedig alighanem az volt, amikor a nyilvánosságban vitára kelt Semjén Zsolttal arról, hogy létezik-e Soros-terv.

Brüsszeli ismerői a kiküldetése alatt többször megerősítették; hogy miközben a nyilvánosságban Navracsics kritizálta is a fideszes fősodort, nem szakadt meg az informális kapcsolata Orbánnal, a miniszterelnök sosem tévesztette őt szem elől; Pesten és Brüsszelben egyaránt rendszeresen egyeztettek. Nem csak a helyzetértékelése érdekelhette Orbánt, de sejthette is, hogy eljöhet az idő, amikor szüksége lesz régi emberére.

Elő a cilinderből

2019-ben Navracsics úgy tért vissza Magyarországra, hogy nem nagyon maradtak szövetségesei a Fidesz-világban, talán még jobban idegenkedtek tőle, mint amikor a 2000-es évek derekán feltört a pártrangsorban - miközben Brüsszelben sem hagyott magáról túl kellemes emlékeket; konkrétan a legrosszabb minősítéseket kapta biztosként. Visszatérése előtt nem sokkal már ő is úgy látta, talán büntetésből zavarta ki a miniszterelnök a Brüsszelbe.

Bejáratott életpályamodell a Fideszben, hogyha zárulnak az ajtók, az ember visszahúzódik választókerületébe, művelni kertjeit. Navracsics is így tett. Országosan nullára redukálódott a kapcsolatrendszere, a pártban pária lett - jellemző, hogy Orbán ebben a politikailag leamortizált állapotában kezdett újra komolyabb figyelmet fordítani rá.

A kormányfő Navracsicsot bízta meg a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa program lebonyolításával Veszprémben és környékén - és egyáltalán nem volt szűkmarkú: a kormány 88 milliárd forintot szavazott meg a projektre még 2020-ban. Az észak-dunántúli gazdaságfejlesztési övezet kormánybiztosa lett, és szép lassan szivárgott vissza a pozíciók közelébe: a modellváltások nyomán kuratóriumi elnöke lett a veszprémi Pannon Egyetemnek.

Ekkor már sejteni lehetett, hogy elindítja őt a Fidesz Veszprémben, de zajos visszatérésére így sem sokan számítottak. Maga az érintett sem, akiről 2022 előtt elterjedt, nem boldog, amiért Veszprém helyett nehezített pályán, Tapolcán és környékén kell megméretnie magát az összellenzéki Rig Lajossal szemben - végül 50-44 százalékos arányban behúzta a körzetet. Mindenesetre Navracsics megérezte, hogy lehetősége adódhat újra visszatérni a pályára, és demonstrálni kezdte lojalitását: keményen felkérdezte a tapolcai mozi vezetőit, miért nem adják le az Elkxrtukat, fényezte magát, újra elkötelezett pártpolitikusként kezdett működni.

Visszatérésében nyilvánvalóan szerepet játszik az is, hogy Orbán ma már olyan teljhatalommal vezeti az államapparátust, amibe bőven belefér a kísérletezés, akár egy kis játék, és persze az emberek vérre menő versenyeztetése.

Orbán személyzeti politikáját ismerve Lázár és Navracsics alighanem egymásnak is köszönhetik visszatérésüket, és a kormányfő most újra megfuttatja egymás ellen a mentort és mentoráltját. Kettejük között láthatóan nem enyhült a feszültség: Navracsics olyan apróságokra is odafigyel, hogy véletlenül se posztoljon olyan képet, amin közösen szerepel egykori bizalmasával. És az ilyesmit látványosan élvező miniszterelnök alighanem kifejezett gondot fordít majd arra, hogy egykori erős emberei minél sűrűbben összetalálkozzanak a kormányülések vitáiban. Csak az gondolhatja véletlennek, hogy egymás mellé ültette őket az első kormánytalálkozón, aki nem töltött el elegendő időt a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Kérdés természetesen, hogy mennyire lesz erős Navracsics, akihez fontos területek kerülnek ugyan, de tárca nélkül lesz kénytelen végezni munkáját. Ennek megítéléséhez viszont az is hozzátartozik, hogy az ötödik Orbán-kormány sokkal laposabbnak ígérkezik a korábbiaknál – nincsenek domináns csúcsminisztériumok, és nem látszanak éles alá-fölérendeltségi viszonyok sem.

Az egyes miniszterek befolyását leginkább az Orbánhoz fűződő személyes viszony és a hatalom pillanatnyi érdeke határozza majd meg. Az mindenesetre nem nagy meglepetés, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter mellett a brüsszeli ügyekben szintén gyakran exponált Varga Judit az, aki a legkevésbé boldog a régi erős ember visszatérése hallatán.

Egyes megfejtések szerint az európaiul beszélő Navracsics alkalmas lehet arra, hogy kimosolyogja a brüsszeli bürokratáktól azokat az uniós forrásokat, amikre akkora szüksége van az országnak, és nyugati fügefalevélként szolgálhat az oroszbarát gesztuspolitizálás előtt. Ennek ellentmond valamelyest, hogy Navracsicsnak nincs igazán jó híre és túlzottan erős kapcsolatrendszere sem az unióban. Emiatt aztán legalább ennyire életszerű forgatókönyv az is, hogy ha az uniós portya nem zárul sikerrel, legalább olyasvalakit lehet odadobni a kutyák elé, akit éveken keresztül hálózott be Brüsszelben a „világhatalom”.

A cikk bizonyos részletei a Magyar Narancsban 2014-ben megjelent Kívül tágasabb című portrécikk illetve a Győzelmi kényszer egyes fejezetei alapján készültek.