A szorongó, korrupt hatalom hősies ellenfele saját gyilkosa után nyomoz

Vlagyimir Putyin leszámolt már néhány politikai ellenfelével az elmúlt húsz évben, de Alekszej Navalnijjal sokáig mintha nem tudott volna mihez kezdeni – alighanem azért sem, mert ő már új politikusgeneráció tagja, és kommunikációs eszközei is a fiatalabb korosztályokhoz szólnak. Navalnij népszerűségét hangzatos ideológiák helyett profin fényelt riportoknak, korrupciós terepmunkának, nagy hatású showműsoroknak köszönheti, amiket éveken át tízmilliók követtek a Youtube-on. Egyszerre őrülten vakmerő, elegáns és olykor humoros is – mindenben ellentéte és ellensége Vlagyimir Putyinnak.

Az egykori blogger karaktere simán ki tudna tölteni egy egész estés dokumentumfilmet is, Daniel Roher viszont ambiciózusabb volt ennél: a kanadai rendező filmje, a Navalnij nem egyszerűen az ellenállóról, hanem egy gyilkossági kísérlet felderítéséről szól, amit maga az áldozat vezet. Roher a Navalnij elleni merénylet történetén keresztül mutatja be Putyin Oroszországát, a modern adatújságírás erejét, és a magukat félelmetesnek mutató autoriter rendszerek kicsinyességét és sebezhetőségét. És ha túl nagy távolságot nem is tart a főszereplőtől, kritikátlannak sem mondható, különösen tekintettel Navalnij szélsőjobboldali-nacionalista kapcsolataira.

Alekszej Navalnij, az 1976-ban egy Moszkva megyei kistelepülésen született jogász a 2011-es fővárosi tüntetések idején robbant be az orosz köztudatba, amikor Putyin – nagyvárosi támogatóit maga ellen fordítva – úgy döntött, négy év miniszterelnökség után visszatér az elnöki székbe. Az angolul kitűnően beszélő ellenzéki aktivista nem sokkal korábban tért haza a Yale-ről, és hamar az ellenállás egyik központi alakja lett: putyinista oligarchák korrupciós ügyeiről kezdett blogolni, felfuttatta antikorrupciós alapítványát, hetente jelentkező pörgős drónvideóival és az oligarchák ügyeinek feltárásával új színt adott az orosz ellenzéknek.

Putyin soha nem ejti ki a száján a nevét, ezzel is sugallva, hogy Navalnij számára nem igazi ellenfél. Sokáig ignorálni próbálta, aztán évekkel ezelőtt hajtóvadászatot indított ellene: betiltották tüntetéseit, lerohanták irodáit, vegyi anyaggal öntötték le. Az életére mégsem törtek sokáig, és sokáig Navalnij maga is úgy hitte, növekvő hírneve kellő védelmet nyújt a hatalommal szemben: minél többen ismerik, annál nagyobb biztonságban van. Tévedett.

2020 augusztusában a stábjával Novoszibirszkbe utazott, hogy rögzítse aktuális videóját a városban zajló korrupciós ügyekről. A Moszkvába visszafelé tartó repülőúton rosszul lett, eszméletét veszítette, kényszerleszállás után egy omszki kórházba szállították. Felesége, Julija Navalnaja a nyilvánosság erejével tudta csak rákényszeríteni a hatóságokat, hogy engedélyezzék az átszállítását egy berlini kórházba.

A német fővárosban az orvosok a novicsok idegméreg nyomait mutatták ki Navalnij szervezetében. Bizonyosságot nyert, amit a világ első pillanattól sejtett: a Kreml akarta meggyilkolni az ellenzéki politikust.

Oroszországban azonnal megkezdődött az információs hadművelet; a helyi deákdánielek kórusban nyugtatták a helyi közvéleményt, hogy Navalnij pancsolt szeszt ivott, amerikai antidepresszánsokat szed, sőt kokainozik és homoszexuális is lehet; maga kereste a bajt.

Nagyjából ezekben a hetekben vette fel a fonalat Roher és stábja, és kezdte közelről követni az orosz aktivista életét. Noha a merénylet utóélete 2020 decembere óta nagyjából ismert a nyilvánosság előtt, amit a Navalnij megmutat a gyilkossági kísérlet felderítésének részleteiből, az helyenként tényleg hihetetlen.

A nyomozást Hriszto Grozev, a Bellingcat bolgár újságírója indította el Bécsből, egy ócska laptop és egy mobiltelefon segítségével. Grozev maga is megdöbben azon, milyen egyszerűen sikerül információkat gyűjteni azokról az FSZB-s tisztekről, akik részt vettek a gyilkossági kísérletben, és mennyire könnyű megvezetni a rettegett orosz titkosszolgálat embereit. A munkamenethez idővel csatlakozik a Spiegel, a CNN és az Insider újságírója, és mire a szálak összeérnek, egy komplett team dolgozik azon, hogy kiderítse: kik akarták eltenni láb alól Navalnijt.

A néző a nyomozást vezető Grozev szemüvegén keresztül csodálkozik rá a sztori mélységeire – és persze magára Navalnijra, aki a halál torkából visszatérve sem inog meg céljaiban: vezeti a gyilkossági kísérlet hátterének felderítését, és miután felépült, és bolondot csinált a putyini rendszerből, visszatér Berlinből Moszkvába.

Navalnij egy álnéven lefolytatott, 49 perces telefonbeszélgetés során maga buktatta le az őt megmérgező FSZB-tisztet, Konsztantyin Kudrjavcevet. A Kudrjavcevvel folytatott beszélgetés híre és hangfelvétele bejárta a világsajtót, és óriási szenzációt keltett 2020 decemberében – de hiába tudja a néző, mi következik, ennél a jelenetsornál akkor is kirázza a hideg.

Bitang erősek a hazatérést megelőző percekben is: a repülőgép utasterében villogó vakuk tucatjai, a vnukovói repteret elárasztó tüntetőket és az intézkedő rohamrendőröket bemutató képsorok, és a feszültség, amit hatalom érzékelhető hezitálása okoz, mert nem tudja, miként kezelje a kialakult helyzetet. Alekszej Navalnij mindeközben feleségével a Rick and Morty című rajzfilmsorozatot nézte tabletjükön, és még viccelődni is maradt kedve másodpercekkel biztos bebörtönzése előtt.

Navalnijt útlevele ellenőrzését követően azonnal őrizetbe vették, letartóztatták, és bár először csak a korábban kiszabott feltételes büntetését minősítették át letöltendőre, mostanra úgy néz ki, ha nem változik semmi, legalább 13 évet tölthet rácsok mögött.

Egyszer már megpróbálták megölni, mert Putyin attól tartott, a korrupciós ügyek sorozatos feltárása veszélyt jelent hatalmára. Válaszul még nagyobb fájdalmat okozott a rendszernek: ország-világ előtt láthatóvá tette a szorongó hatalom belső bizonytalanságait.

Az HBO Max és a CNN Films közös filmjét január 25-én mutatták be a Sundance Filmfesztiválon. Magyarországon a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál tűzte műsorára. A tervek szerint május végétől az HBO Maxon lesz látható.