Nyílt szavazás, lesöpört módosítók, lerohanás: így szavazták meg a Corvinus átalakítását

Nemrég elég részletesen írtam arról, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem vezetése a tavaszi szünet előtt/alatt előállt egy, az egyetem struktúráját jelentősen átalakító javaslattal, a reformot pedig nagyon hamar szeretné is végigvinni. Ennek részeként múlt hét kedden, rögtön az egyetemi tavaszi szünet után szenátusi ülést hívott össze a rektor, aminek döntenie kellett, hogy támogatja-e az egyetem most működő struktúráját szétverő és nagyon gyorsan máshogy összerakó javaslatot.

A szenátus össze is ült múlt hét kedden, és hosszas vita után végül megszavazta a javaslatot, vagyis a Corvinus elég gyökeresen át fog alakulni a következő két hónapban. Ennek pedig az egyetem vezetése immár a szenátusi döntés adta legitimációval állhat neki.

Az ülés óta viszont több jelenlévővel is beszéltem, akiknek az elmondása szerint ehhez az eredményhez több is kellett meggyőző érveknél. Éppen ezért érdemes megnézni, hogyan is zajlott ez a pár órás szenátusi ülés, és milyen dráma játszódott le az egyetemet vezető rektor és elnök, és a jelen lévő szenátusi tagok között. Mindez pedig egy újabb fejezetére világít rá annak, milyen hatalmi és szemléletbeli változások várhatnak még az alapítványivá váló egyetemekre, vagyis a magyar felsőoktatás nagy részére.

Villám gyors és gyökeres változás

Ahogy azt korábbi cikkemben írtam, az Budapesti Corvinus Egyetem vezetői lényegében a tavaszi szünet első napján küldtek körbe egy, a címoldallal és a „köszönjük a figyelmet” feliratú záró diával együtt 14 oldalból álló powerpoint prezentációt, aminek az az „Akadémiai szervezet megújítása” címet adták. Ez viszonylag vázlatosan azt mutatta be, hogy a mostani tanszékeket és intézeteket szétszednék, és 11 nagyjából egyenlő méretű, nagyjából diszciplináris alapon szerveződő intézetbe raknák újra össze. A folyamat eredményeképp egy intézetbe kerülne a korábban külön karokat kitevő közgazdaság-tudományi területet, több külön intézetre szednék pénzügyi - számviteli, vállalatgazdaságtani és vezetéstudományi intézeteket, a kommunikációt leválasztanák a társadalomtudományokról, és a marketing területhez csatolnák, és létrehoznának egy külön fenntarthatósági intézetet, amelyben egy egységben lenne a turisztika a környezetgazdaságtannal. A BCE oktatói közül sokan nem értenek egyet ezzel az ötlettel, bár forrásaink szerint vannak olyanok, akik reménykednek benne, hogy az ő területük a változás nyertese lehet.

Azt viszont, ahogy az egyetem vezetése, Radev Anthony elnök és Takáts Előd rektor a reformot végig szeretné, és úgy néz ki, végig is fogja verni az egyetemen, szinte mindenki felháborítónak tartja. A javaslatról szóló diasor április 8-i keltezésű, az intézetvezetőket az ezt megelőző szerdán hívták be Anthony Radev elnök irodájába, hogy vele és a rektorral beszéljenek az átalakításról. Ezután jött a tavaszi szünet, majd az után közvetlenül, április 19-ére össze is hívták a szenátust, hogy megvitassa, de még inkább, hogy jóváhagyja a reformfolyamatot. Ez kevesebb mint két hetet adott volna az egyetem oktatóinak, kutatóinak, megválasztott szenátorainak, hogy megismerjék és véleményezzék a javaslatot, ami fenekestül felforgatja majd az egyetem életét, ebből a két hétből pedig, nem győzöm hangsúlyozni, egy hét oktatási szünet volt.

De nemcsak a szenátusi döntés előkészítéséhez kevés ez az idő, az egész folyamat túl gyorsnak és nagyon megalapozatlannak tűnik az egyetemi forrásaink szerint, arról ugyanis senki nem tud, hogy bármilyen komolyabb előkészítés, felmérés, egyeztetés előzte volna meg az egész folyamatot. Az egyetem professzori testületének elnöksége és több intézetvezető is a folyamat átgondolására hívta fel az egyetem vezetőit. Forrásaink szerint sem a Professzori Testület, sem az intézetvezetők nem kaptak választ a leveleire. Így érkezett el az egyetem a múlt heti szenátusi ülésre, ahol aztán újabb érdekes dolgok következtek. Nem véletlen, hogy a szenátusi döntés után kiadott közleményében a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete „lerohanásszerűnek” nevezte azt, ahogy az egyetem vezetése a folyamatot kezeli.

Az ülés

A szenátus ülése egyáltalán nem úgy zajlott, ahogy az ilyen ülések általában szoktak, és nemcsak azért, mert az egyetem struktúráját teljesen felforgató témáról volt szó. A rektor a szenátus ülését a tanácsteremből az egyetem aulájába helyezte át, a hivatalos indoklás szerint azért, mert sok oktató és diák érdeklődött az ülés iránt, akik nem fértek volna el a tanácsteremben. Az ülésen tényleg volt közönség, bár hogy azzal kapcsolatban eltérő véleményeket hallottunk, hogy az érdeklődők befértek-e volna a tanácsterembe, vagy sem.

Akárhogy is, az aulában volt az ülés, ahol viszont nincs szavazógép, tehát, vetette föl a rektor, kézfeltartással kell szavazni mindenről. Forrásaink szerint ez tökéletesen megfelelt a vezetés érdekeinek, mert ellenőrizhetővé tette, hogy ki hogyan dönt. Márpedig a szenátus delegált tagjaira, a rektorhelyettesekre, dékánokra és hasonló tisztségviselőkre hatalmas nyomást helyezett az elnök és a rektor, hogy szavazzák meg a javaslatot. Egyes beszámolók szerint a hivatalból a szenátusban ülő tagok kötött mandátumot kaptak, vagyis meg kellett szavazniuk az átalakítást, amit viszont titkos szavazás esetén nem lehetett volna ellenőrizni.

A szenátus egyik választott tagja kérte, hogy szavazógépek nélkül is legyen titkos a szavazás, így erről is szavaztak az egybegyűltek, kézfeltartással. A javaslat 13-12 arányban elbukott, így maradt a kézfenntartásos módszer. Forrásaink szerint, ha itt többséget kap a titkos szavazás, egészen máshogy alakulhattak volna a dolgok.

Az átalakítási javaslatról hosszas vita következett az ülésen, bár azt a jelenlévők szerint szakmai vitának nem igazán lehet nevezni, mivel a rövid anyag erre nemigen adott lehetőséget a szenátus tagjai számára. Takáts Előd a beszámolók szerint arról beszélt, hogy a Corvinuson 33 éve nem történt érdemi reform, ezért kell gyors és komoly átalakításokat végigvinni. A rektor azt is mondta, hogy a most az egyetemen működő struktúrák egyéni hatalmi viszonyok mentén alakultak ki és „csontosodtak meg”, ezért ezeket érdemes széttörni és más logika szerint összerakni.

Takáts Előd arról is beszélt, hogy nem szereti a „szélsőséges bevonást”, ezzel utalva a folyamatot ért kritikákra, vagyis, hogy az egyetemet alapjaiban átalakító javaslatot két hét alatt, az oktatók bevonása nélkül találta ki az egyetem vezetése.

Az egyetemen dolgozók jó része egyáltalán nem tartja szélsőségesnek azt, aminek a hiánya miatt panaszkodtak, sőt, egyesek a folyamatot szélsőséges be nem vonásként, teljes top down menedzsmentként értékelik, ami - eddig legalábbis - nem volt jellemző az egyetem szervezeti kultúrájára. Egy forrásunk szerint ez a hozzáállás jellemzi az egyetemet 2019, vagyis az alapítványi modellváltás óta elnökként vezető, a vállalati szférából érkező Anthony Radevre, aki azt a fajta vállalati kultúrát képviseli, hogy a vezetők dolga vezetni, a dolgozóknak pedig elfogadni és végrehajtani a döntéseket, minden egyéb szélsőséges bevonásnak számít.

A vitában alapvetően háromféle felszólalást lehetett hallani:

• Voltak, akik pártolták az átalakítási javaslatot (igaz, kizárólag egyetemi vezetők);

• Voltak, akik kritikusak voltak magával az átalakítás ötletével;

• És voltak, akik annak a folyamatát kritizálták, felvetve, hogy az, ahogy az átalakítás zajlik, az az egyetem saját szabályainak sem felel meg.

Ez utóbbi látszólag egy technikai jellegű kritikának tűnik, ám nagyon fontos, olyannyira, hogy az átalakítási javaslathoz két módosító indítvány is érkezett, amelyek a folyamat végrehajtásával, nem magával az átalakítás tervével foglalkoztak.

Az egyiket a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének egyetemi vezetője nyújtotta be, aki egy részletes tervet ismertetett. Ennek lényege az volt, hogy az egyetem vezetése először tartson szakmai vitákat a tanszékekkel az átalakítási tervről, majd ezek alapján dolgozzák át a javaslatot, és csak ezután szavazzon az átalakításról a szenátus. A módosító arra is kitért, hogy az új intézetek vezetői pályázatait csak ezután írják ki, és a végső struktúra ismét kerüljön a szenátus elé. Ez erősítette volna a részvételt a folyamat kidolgozásában, és eltolta volna valamennyire a folyamatot.

Egy másik módosító javaslat is érkezett az egyik választott tagtól, ami arra tett javaslatot, hogy először dolgozzák ki és írják bele az egyetem Szervezeti Működési Rendjébe, hogy milyen eljárás szerint kell kiválasztani az új, még ki sem alakított intézetek vezetőit. A mostani SZMR szerint ugyanis az intézetek meghallgathatják és véleményezhetik a vezetésükre jelentkezők pályázatait. Ez viszont most nem lehetséges, hiszen olyan intézetek vezetésére pályázhatnak majd emberek, amelyek még nem léteznek. Logikusnak elvárásnak tűnik tehát, hogy előbb legyen egy átlátható rendszer, ami alapján kiválasztják majd az új vezetőket, még ha ennek a rendszernek a kidolgozása is nyújtja az egész átalakítási folyamatot. Több felszólaló szerint a mostani eljárás jogi bizonytalanságot eredményez, mivel nem a hatályos egyetemi szabályzatok alapján választják ki az intézetvezetőket és alakítják át az intézeti struktúrát.

Takáts Előd rektor az első módosító javaslatot azonnal elutasította, mondván, hogy ilyen komoly módosító indítványt az egyetem szabályai szerint a szenátusi ülés előtt három nappal kellett volna benyújtani. A második módosító javaslatáról vita bontakozott ki, de a rektor végül nem engedélyezte a szavazást, amellyel többek szerint megsértette a szenátus ügyrendjét, így a szavazás érvényessége is megkérdőjelezhető. A felvetésre, hogy az átalakítási folyamatnál az egyetem nem tartja be a saját szabályait, az egyetem jogi vezetője állítólag elismerte, hogy az intézetvezetői pályázatokkal vannak hiányosságok, de szerinte ezek azért kezelhetők.

Az átalakítási javaslatról így módosítások nélkül szavazott a szenátus. A vezetés javaslatát végül a jelen lévő 25 szenátusi tagból 15-en megszavazták, hatan leszavazták, 4 fő pedig tartózkodott. A 13 választott tagból csupán 3 támogatta, a kinevezett, tehát nem választott tagok mind megszavazták a javaslatot, mellettük a HÖK és a DÖK képviselői szavaztak igennel az átalakításra. Az ülés hangulatát jól jellemzi, hogy a DÖK elnöke az átalakítás folyamatát ugyan erőteljesen kritizálta felszólalásában, de rögtön jelezte, hogy ennek ellenére megszavazza az előterjesztést, igaz, egyik forrásunk szerint erre kapott mandátumot a doktori hallgatók összehívott gyűlésén.

Beérik a modellváltás

Forrásaink szerint ahhoz, hogy az egyetem vezetése így át tudta vinni az akaratát a szenátuson, több korábbi lépésre is szükség volt, amelyek mind oda vezettek, hogy az egyetemi autonómia intézménye, a szenátus ne tudja kontrollálni, és ha úgy látja jónak, akadályozni az egyetem vezetését. Érdemes először is leszögezni, hogy az alapítványi egyetemmé válás óta, ahogy azt korábbi, az egész modellváltás folyamatát leíró cikkemben kifejtettem, a szenátusoknak már csak véleményezési joga van az intézmények sorsát és a vezetők/kuratóriumok döntéseit illetően, úgyhogy azokat akár a szenátusok akarata ellenére, azzal szemben is végig lehet vinni.

A következő fontos változás az volt, hogy a BCE szenátusát feltöltötték nem választott tagokkal.A modellváltás előtt a szenátusban két „hivatalbóli” tag volt, azóta ez a szám kilencre nőtt, ahogy a rektorhelyettesek, dékánok, doktori iskola vezetők mind választás nélkül bekerültek a testületbe. Emellett van három hökös tag, a doktori hallgatók képviseletében egy küldött, 12 oktató, egy szakszervezeti vezető és egy tag a nem oktató dolgozók képviseletében. Ez azt jelenti, hogy általában - feltételezve, hogy a hallgatók képviselői együtt szavaznak az egyetem vezetésével, ami általában így szokott lenni - egy-két szavazaton múlik, hogy a vezetés át tudja-e vinni az akaratát. Ennek ellenére korábban már többször ellen tudott tartani a szenátus a vezetésnek, nem fogadta el például a költségvetést és teljesítményértékelési és a javadalmazási tervet sem.

A modellváltás óta emellett a Corvinuson megritkultak a döntéselőkészító fórumok, ahol az oktatók megismerhetnék és megvitathatnák az egyetem dolgait. A BCE tanszékei és intézetei korábban három karra voltak osztva, a karokat viszont elég hamar megszüntette az új vezetés. A karokkal együtt megszűntek a kari tanácsok is, amelyek ilyen döntéselőkészítő fórumként is működtek. A szenátusnak is volt egy előkészítő testülete, ez azonban még Lánczi András rektorsága alatt lényegében megszűnt. Az egyetem szabályait viszont még úgy alakították ki, hogy számoltak az ilyen fórumokkal, annak a szabálynak például, amely alapján lesöpörték az egyik módosító javaslatot (vagyis, hogy három nappal a szenátus előtt lehet csak a javaslatokat lényegükben átíró módosításokat benyújtani) akkor van értelme, ha a működnek ezek az előzetes szűrők.

Ezek az egyenként nem minden esetben jelentős változások végül egy olyan helyzetet eredményeztek az első modellváltó egyetemen, hogy az alapítvány által kinevezett vezetés lényegében bármit át tud vinni az egyetemi demokrácia fórumain anélkül, hogy olyan látványosan erőszakos lépésekhez kelljen nyúlnia, mint hogy semmibe veszi a szenátus döntését. Utólag arra, hogy milyen körülmények között, milyen előzmények után szavazott a szenátus az egyetem átalakításához mérhető nagyságrendű dolgokról, alig emlékszik majd valaki. Arra viszont még évekig mutogathat majd a vezetés, hogy kérem a szenátus megszavazta azt, amit csinálunk, minden úgy zajlik, ahogy az egyetemi polgárság akarta.

A még nem létező intézetek vezetői pozícióra már ki is írták a pályázatokat, igaz, ahogy arról fentebb már írtunk, nem teljesen egyértelmű, hogy milyen rendszerben fogják majd őket kiválasztani. A pályázatokat május közepéig lehet benyújtani, ennek részeként szakmai koncepciót is vár az egyetem vezetése a jelentkezőktől, hogy hogyan is nézne ki és mit is csinálna a jövőben az adott intézet.