Ötletekkel tele a padlás, de még nem tudni, pontosan mit is akarnak kezdeni az oroszok a megszállt Herszonnal

Könnygáz-, hang- és fénygránátokat is bevetettek szerda délelőtt Herszonban, amikor a lakosok egy része utcára vonult, tiltakozva az ellen, hogy „népszavazást” tartsanak a harmadik „népköztársaság” létrehozásáról Ukrajna területén. Lapjelentések szerint több tüntető megsebesült az események során. A közösségi média platformjaira feltöltött videók tanúsága szerint tömeges tiltakozásokról nem lehet beszélni, ez több okból sem meglepő. Az egyik, hogy a lakosság jelentős része elhagyta a várost az elmúlt két hónapban, a másik, hogy nem látszik valószínűnek, hogy az oroszok valóban most szeretnék megtartani ezt a népszavazást – ha egyáltalán szeretnének ilyet –, a harmadik, hogy egyre többen félnek, és erre meg is van az okuk.

Herszon bukása

Az eredetileg 300 ezres nagyváros március első napjaiban esett el az orosz–ukrán háborúban, máig ez az agresszor egyetlen valóban sikeres művelete. Herszon rövid ellenállás után adta meg magát, és bár a közvetlen közelében véres harcok zajlottak, a város ostromára nem került sor, a mariupoli forgatókönyv veszélye nem fenyegetett. Annyira nem, hogy Ihor Kolihajev polgármester és a közigazgatás más vezetői a helyükön maradtak a legutóbbi napokig, sőt még egy gigantikus ukrán lobogót is felhúztak a városházára.

A helyzet hétfőn változott meg, délután orosz fegyveresek mentek be a városi tanács épületébe, a kulcsokat elvették, az őrséget és a hivatal munkatársait elküldték. Utóbbiak egyike azt mondta a Szuszpilne című lapnak, hogy utolsóként Kolihajev polgármester hagyta el a házat, ezt később ő maga is megerősítette egy fb-posztban, azzal, hogy távozása pillanatában a sárga-kék zászló még a helyén volt.

Az újságcikkekben a fejleményt a tervezett referendummal hozták összefüggésbe. Az erről szóló első konkrét hírek múlt héten jelentek meg a médiában. Nem előzmény nélkül: már a város és a megye egy részének megszállása után közvetlenül sok szó esett arról, hogy az oroszok a donecki és a luhanszki után egy harmadik „népköztársaságot” is létrehoznának délen, mivel az elfoglalt területeket eszük ágában sincs visszaadni, esetleg cserealapként kezelni a tűzszüneti egyeztetések, illetve a hosszabb távú békemegállapodás-tervezetek megvitatása során. Erre már csak azért is jó okuk van – saját szempontjukból –, mert a térség megtartása elengedhetetlen, hogy ellenőrzésük alatt maradhasson a krími csatorna, amelyen keresztül a Dnyeper vize eljuthat az elmúlt 8 évben kiszárított félszigetre.

Április 27.

A múlt heti hírek annyiban jelentettek újdonságot, hogy az ukrán források a „népköztársaságról” – eredeti nyelvű rövidítéssel: HNR – szóló „népszavazás” időpontját is tudni vélték: az eseményre április 27-én – tehát jelen újságcikk közzétételének napján – került volna sor. Azt is írták, hogy a Herszon megyei Nova Kahovkában elkezdték az ívek nyomtatását.

Komolyabb előkészületekről ezzel együtt nem jöttek információk később, noha a brit hírszerzés és Olekszij Aresztovics, az ukrán elnök tanácsadója is közzétette az orosz szándékokat megerősítő értesüléseit. Ezzel szemben szintén most hétfőn az orosz külügyminisztérium hivatalosan is kommentálta az ügyet, mindössze néhány szóban. Andrej Rudenko miniszterhelyettes a RIA Novosztyinak azt mondta: nem hallott róla, hogy ilyen tervei lennének Oroszországnak.

Taurida kormányzóság

Arra senki sem vehet mérget, amit egy magas rangú orosz kormányzati tisztségviselő állít – de más elképzelésekről is lehetett hallani Herszonnal kapcsolatban. Köztük olyanokról, amelyek illeszkednek az általunk a minap elemzett Novorosszija-projektbe. Melynek lényege ennyi: ha lenne hozzá elég erejük – korántsem biztos, hogy lesz, sok múlik a Donbasszért vívott csaták kimenetelén –, akkor az oroszok Doneck és Luhanszk megyék területén túl egész Dél-Ukrajnát annektálnák, leszakítva a megtámadott állam harmadát, elvágva azt az Azovi- és a Fekete-tengertől.

A Novorosszijának nevezett valamibe illeszkedhetne az egykori Taurida kormányzóság, melynek feltámasztásáról Mihail Seremet, az orosz Állami Duma krími képviselője beszélt néhány hete. A kormányzóság a 18–19. századi Oroszország egyik közigazgatási egysége volt, és a Krím-félsziget mellett a jelenlegi Herszon és Zaporizzsja megyék déli részei tartoztak hozzá. Fontos megjegyezni, hogy most ez sem tűnik többnek egy dús fantáziájú politikus képzelgésénél. Más tészta, hogy ezek a területek 2022 áprilisának végén orosz ellenőrzés alatt állnak, és ahhoz, hogy „hivatalosan” is annektálják őket, semmilyen referendumra nincs szükség.

A másik oldalról az is nyilvánvaló, hogy bármilyen forgatókönyv érvényesüljön, egyikbe sem fognak önként és dalolva belemenni az ukránok. Akik a napokban ki is nyilvánították: rögvest kiszállnának a „béketárgyalásokból”, ha megtartanák a népszavazást, vagy ha Oroszország semmibe venné területi integritásukat. Ide tartozik, hogy Vitalij Kim, a folyamatosan támadott, de el továbbra sem foglalt szomszédos Mikolajiv kormányzója rendszeresen arról beszél, hogy az ukrán fegyveres erők ellentámadást indíthatnak Herszon visszafoglalására. Mindazonáltal nagyon úgy néz ki, hogy ehhez pedig az ő erejük kevés ez idő szerint.

Bizakodás, elutasítás, beletörődés

A városban kezdik közben megszokni a megszállás miatt megváltozott körülményeket. Erről publikált hosszabb friss beszámolót a Meduza.io, egy magát megnevezni érthető okokból nem kívánó herszoni újságíró jóvoltából.

Aki egyebek közt elmondta, időre volt szükségük, hogy tudomásul vegyék: a város nem bírta megvédeni magát. A megszállás óta eltelt két hónapban minden lényeges fázison túlestek, a bizakodástól az elutasításon át a beletörődésig. Előbb tudomásul vették, hogy az ukrán hadsereg képtelen volt visszaverni a támadást, majd azt is, hogy nem fogja visszaszerezni most a várost.

Azóta új dolgokat kellett megszokniuk: az állandó robbanások hangját – Herszontól nem messze változatlanul harcok dúlnak –, a hosszú sorokat a boltok előtt, és a „hiánycikk” rég elfeledett fogalmának újraéledését. Ahhoz képest, hogy a várost a háború előtt sokan oroszpártinak tartották, már az első „HNR”-es hírek megjelenésekor több ezres tüntetések kezdődtek „Herszon – Ukrajna” mottóval, a lakosság kockázatot is hajlandó volt vállalni annak érdekében, hogy kinyilvánítsa, nem kér sem a „népköztársaságból”, sem az elcsatolásból, sem a „felszabadításból”.

Elkergették a nácikat, kitört a béke

Amikor aztán megjelent az orosz nemzeti gárda a gyors reagálású különleges egységekkel – eredeti rövidítéssel: SZOBR – karöltve, világossá vált, hogy utcára menni veszélyes. A tüntetéseket szétverték, a hangadókat őrizetbe vették, sokukat az otthonukban keresték fel éjszakánként. Ezek közül az emberek közül rengeteget elvittek és megvertek – olvasható a Meduzán –, néhányukat meggyilkolták, vannak olyanok is, akik további sorsáról semmilyen információ nincs. Akiket később elengedtek, azok nem beszédesek és nem járnak tüntetésekre.

Rendszeresen elterjed Herszonban, hogy az oroszok a „bucsai” vagy a „mariupoli” verziókhoz nyúlhatnak, emiatt is sokan elhagyták a várost, amely szinte kiürült mostanra. Amiatt is fogták menekülőre többen, mert a férfiakat elviszik dolgozni, lövészárkot ásni, lőszert rakodni. Ám távozni sem könnyű, az ellenőrző pontokon megalázzák az embereket, félmeztelenre vetkőztetik őket, megnézik a tetoválásaikat, ki akarják szűrni a nacionalista szervezetekhez köthetőket.

A televízióban ehhez képest már csak orosz csatornákat lehet nézni, ezek azt mutatják, hogy Herszonban minden rendben van, a nácikat elkergették, beköszöntött a béke, az orosz katonák élelmiszert osztanak az éhezőknek. Az ukránok irigylik a herszoniak szabadságát, ezért rakétákkal lövik a várost, nagy szerencse, hogy mindent és mindenkit megóvnak a pusztulástól a hős légvédelmi egységek, egy ősi orosz város esetében ez így természetes.