Ha nem fogy el az erejük, Ukrajna területének harmadát is bekebelezhetik a következő években az oroszok

Három vörös vonalat is megpróbált meghúzni a napokban a kijevi vezetés, mondván, amennyiben az orosz agresszor nem teljesíti feltételeiket, végleg kiszállnak a tűzszünetről és a békéről szóló egyeztetésekből. Így tennének, ha:

• a Mariupolt elfoglaló oroszok likvidálnák az Azovsztal vasipari óriásvállalat területén rekedt fegyvereseket és civileket;
• megrendeznék Herszonban és körzetében az újabb „népköztársaság” létrehozásáról szóló referendumot;
• nem tartanák tiszteletben Ukrajna területi integritását, „hivatalosan” annektálnák az általuk „ideiglenesen megszállt” területeket.

Ami a mariupoli helyzetet illeti, az – így vagy úgy – napokon belül megoldódhat. Lehetetlen, hogy Rinat Ahmetov oligarcha porig rombolt gigantikus érdekeltségének katakombáiban hosszabb ideig kitartsanak a bent rekedtek, miként az sem várható, hogy felmentő sereg érkezik a kiszabadításukra. Az oroszok az elmúlt hetek során számtalanszor felszólították a védőket a megadásra, de lévén, hogy nem kis részben a hírhedt Azov ezred fegyvereseiről van szó, nem csoda, hogy nem szánják el magukat erre a lépésre, elvégre kíméletes bánásmódra aligha bazírozhatnak. Hogy az azovosok utóbbi időben rendszeresen közreadott videóin látható civilek miként kerültek oda, ahol a felvételek szerint vannak, arról nemigen esik sok szó, de nem zárható ki, hogy a huzavona újabb brutális vérfürdővel zárul rövidesen.

A konfliktus további irányát és végkimenetelét ugyanakkor a két további pont alapvetően befolyásolja. Herszon kérdése részkérdés, Ukrajna területi integritásának ügye ellenben összességében is a háború fő témájává vált.

„Nácitlanítás” és területszerzés

Amikor Vlagymir Putyin február 24-én elindította a „különleges katonai műveletet” – a demilitarizáció és a „nácitlanítás” jelszavaival –, akkor sötétben tapogatózva is azt vélhettük, az orosz elnök-diktátor elsőrendű célja a regnáló ukrán elnök és a politikai garnitúra megbuktatása vagy likvidálása, egy bábkormány felállítása, továbbá a „renitens” ország megzabolázása és új pályára állítása. E szerint a verzió szerint a területszerzés kimerült volna Doneck és Luhanszk megyék egészének „felszabadításában”, valamint a Krím felé vezető szárazföldi folyosó kialakításában. Ukrajna megszállását Putyin nem helyezte kilátásba, ellenkezőleg, mondta is, hogy ilyen szándéka nincs.

A villámháborús koncepció azonban az ukránok heves ellenállásán, illetve az egységes-dinamikus nyugati fellépésen, ezzel összefüggésben a NATO-segítség mértékén és minőségén megbukott. Az oroszoknak menet közben kellett új terveket és stratégiát alkotniuk, ami új célok kitűzését is jelenthette. Hogy ezek a célok nem voltak-e benne az eredeti „tervdokumentációban” is – miért ne hazudhatna egy elnök-diktátor egy hadüzenetben –, nem tudható egyértelműen.

Ami fixnek mondható, az az: miután kiderült, hogy Kijev bevételének nincs realitása – hosszú és rengeteg áldozattal járó csaták után még az a Csernyihiv sem esett el, amelyre elengedhetetlen szükség lett volna az ukrán főváros felé vezető utánpótlásvonalak biztosításához –, az orosz kommunikáció a Donbassz „felszabadításának” fontosságát helyezte előtérbe. Az agresszor csapatai elvonultak Kijev alól – maguk mögött hagyva a borzalmakat Bucsában, Borogyankában, Irpinyben –, és már jó ideje mindenki azt figyeli, mikor és hogyan kezdődik el a Nagy Donbasszi Csata.

A tét nem kicsi: a mintegy 50 ezres ukrán főerők bekerítése és felmorzsolása döntő hatással lenne a további fejleményekre, különös tekintettel az említett területi integitásra.

Vlagyimir Putyin és a Moszkva

Az ukránok és az oroszok is bejelentették többször, hogy a csata megkezdődött, ám elemzők szerint intenzív harcok egyelőre csak északon, az izjumi kiszögellésnél zajlanak. Az előkészületek ezzel együtt folyamatosak, a gyakran polgári objektumokat – lakóházakat, műhelyeket – megsemmisítő és civil áldozatokat szedő orosz rakétatámadások elvileg az infrastrukúra és a fegyverszállítmányok ellen irányulnak, az ukrán képességek rongálását célozzák.

Mindazonáltal ha nemrégiben még nem láttuk egyértelműnek, hogy egy esetleges donbasszi győzelem megállíthatná-e az oroszokat – elégedetté téve őket az elért eredményekkel –, akkor ma már erre a kérdésre bátran válaszolhatunk nemmel. Rusztam Minnyekajev vezérőrnagy, az orosz központi katonai körzet megbízott parancsnokhelyettese múlt héten nyíltan beszélt arról: az orosz hadsereg egyik feladata megvalósítani a teljes ellenőrzést a Donyec-medence és Dél-Ukrajna felett.

A tábornok az első hivatalos személy orosz részről, aki nyilvánosan megnevezte az invázió céljait. Elmondta, a Donbassz feletti ellenőrzés szárazföldi folyosót nyit a Krím felé, érinti az ukrán hadsereg létfontosságú létesítményeit, valamint az ukrán agrár- és kohászati export jó részét megvalósító Fekete-tengeri kikötőket. Minnyekajev azt sem hagyta ki mondandójából, hogy a Dél-Ukrajna feletti ellenőrzés kijáratot biztosít az orosz fegyveres erők számára a Dnyeszter Menti Köztársasághoz – ez de iure Moldova része –, ott szerinte „az orosz ajkú lakosság elnyomására utaló jelek mutatkoznak”. Nem csoda, hogy Moldova rögvest berendelte a chisinaui orosz nagykövetet, és hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök így bizonyítékot is felmutathatott arról, hogy lám, Putyin valóban nem akar megállni Ukrajnánál, nagyobb annál az étvágya.

Hasonló következtetésre jutott hét végi cikkében a Financial Times. A lap a Putyin környezetében forgolódó három forrására hivatkozva azt állította: a háborús agresszor első emberét jelen helyzetben már nem érdeklik a béketárgyalások, nem gondolja, hogy eredményre vezethetnének, ennek oka az, hogy feldühödött a Moszkva rakétacirkáló elsüllyesztése miatt. Mint ismert, a Fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajóját ukrán rakétákkal lőtték ki, amelyek célra tartásában az amerikai felderítés valós idejű adatai is szerepet játszhattak.

A Novorosszija-projekt

Amiről Minnyekajev beszél, abban nincs sok újdonság, lévén, hogy azonos az orosz birodalmi ábrándokban régóta – 2014 óta hangsúlyosan – jelen lévő Novorosszija-projekttel. A vonatkozó térképekkel tele az internet. A lényeg:

• leválasztani Ukrajnáról az orosz ajkú megyék többségét;
• benne a nehéz- és az energiaipar zömével;
• elzárva az országot nemcsak az Azovi-, hanem a Fekete-tengertől is;
• Mariupol és Herszon mellett elfoglalva olyan milliós vagy több százezres nagyvárosokat, mint Harkiv, Dnyipro, Zaporizzsja, Mikolajiv és Odessza.

Ilyen terveket dédelgetni azok után, hogy a háború első fázisát Oroszország elveszítette, furcsának tűnhet – különösen az ukrán győzelmi jelentések tükrében, vagy azokat a híreket is figyelembe véve, amelyek szerint orosz katonák tömegével zárkóznak el attól, hogy harcolni küldjék őket –, ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy gyakorlatilag minden érintett kényszerpályára került. Onnan, ahol járnak, tárgyalások útján képtelenség visszajönni. Habár az orosz ellenzéki Meduza épp a napokban írt alapos cikket arról, hogy a konzultációk folyamatosan zajlanak a háttérben, és fontos kérdéseket érintenek – a területi integritásosak mellett kulturálisakat, szabad nyelvhasználattal kapcsolatosakat is, ami a kárpátaljai magyarok szempontjából is releváns lenne –, egyelőre nem látszik reálisnak, hogy ezek bármilyen érdemi eredményt hozhatnának rövid határidőn belül.

Most úgy néz ki, minden a harcmezőkön fog eldőlni, első körben a Donbasszban. De ha a Novorosszija-projekt valóban a napirend középpontjában van – és ez a háború tényleg anakronisztikus területszerző háborúként értelmezendő –, akkor nemhogy május 9-éig nem fejeződhet be, hanem az év végéig, sőt évekig sem. Olyan szankciók nincsenek, és olyan államcsőd sincs, ami ezt azonnal megakadályozhatná, sőt az sem biztos, hogy egy egyértelmű donbasszi kudarc végleg megtörné az oroszokat és megrogyasztaná a Putyin-rezsimet.

Amennyiben tehát elfogadjuk, hogy ilyen háború 1945 óta nem volt, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy az eddig ismert szabályok csak korlátozottan érvényesek rá. Más kérdés, hogy azt nem tudja igazából senki, hogy az idő végül is kinek dolgozik. Az agresszió célja legalább tisztábban látszik: ha nem fogy el az erejük, Ukrajna területének harmadát is bekebeleznék az oroszok.