Most sem jött el az illiberális forradalom Európában

Vasárnap két európai választáson is a liberális erők győztek. Franciaországban újabb öt évre Emmanuel Macront választották köztársasági elnökké, míg Szlovéniában egy tavaly alapított zöld-liberális párt juthat kormányra.

A magyar kormány szempontjából ezek kellemetlen hírek. A francia választás azért volt fontos Orbán Viktornak, mert esélyt adott arra, hogy végre egy nagy tagállamban, amely az EU alapítója, ideológiailag szövetséges vezetés lépjen hatalomra. Úgy tűnt, hogy ez lett volna a feltétele, hogy a Fidesz ne maradjon perifériára szorult párt az EU-ban.

Február 21-én, amikor Orbán Lendván találkozott Jansával, a magyar miniszterelnök így fogalmazott a közelgő választások tétjéről: "Lesz négy fontos hétvége, lesz húsvét, aztán lesz egy magyar választás, egy szlovén választás is és egy francia választás is, és ezek a hetek meg is fogják majd határozni ebben az évben az európai menetrendet." A háromból számára messze a legfontosabb, a magyar, Orbánnak tökéletesen sikerült. A másik kettő viszont nem, és ez az európai mozgásterét korlátozza majd.

Nem lesz könnyen frakciója a Fidesznek Európában

Már 2018 nyara óta próbálkozott a Fidesz azzal, hogy az Európai Néppárttól jobbra lévő erőket összefogja, és segítse egy új, nagy frakció megalakulását az Európai Parlamentben. Nagyban segítette volna ezt a törekvést, ha az EU-kritikus pártok a 2019-es EP-választáson jobban szerepeltek volna, de az áttörés nem sikerült, és az integrációt támogató erők (néppárt, szocialisták, liberálisok és a hozzájuk egyre több kérdésben csatlakozó zöldek) elsöprő többségben maradtak.

Az egykor EU-szkeptikusnak nevezett, de újabban inkább csak EU-kritikusnak számító pártok két frakcióra szakadtak a 19-es EP-választás után. Orbánék sokat dolgoztak a kibékítésükön, de az atlantista konzervatívokat és az oroszos orientációjú Identitás és Demokrácia csoportot nem sikerült összeterelniük. Pedig számos nemzetközi találkozót is szerveztek ennek érdekében, az elmúlt fél évben például Varsóban és Madridban is. Ám hiába. Orbánék abban bíztak, ha egy nagyon erős európai országban kormányra jutna közülük valaki, akkor jobbak lennének a szervezkedés esélyei.

Ennek jegyében tavaly decemberben Orbán Viktor arra utalt, hogy Le Pen győzelmétől is függ, hogy a terv végrehajtható-e: "A francia elnökválasztást megelőzően biztosan nem hozunk létre semmilyen új frakciót az Európai Parlamentben, és magunk sem fogunk csatlakozni sehova" - mondta akkor. Októberben Orbán Budapesten külön is fogadta Le Pent, ahol megköszönte neki, hogy a pártja mindig is kiállt a Magyarország elleni EU-s eljárásokkal szemben, és azt remélte, hogy lefektették az alapjait egy új együttműködésnek.

A magyar kormány elköteleződését Le Pen mellett a legvilágosabban az mutatta, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MKB bank adott hitelt a mostani kampányára. Le Pen előző kampányát egy csehországi orosz bank finanszírozta.

Ha Le Pen győzni tudott volna, az alapjaiban forgatta volna fel az Európai politikát, még úgy is, hogy a 10-es évek második felétől a francia szélsőjobb vezére már nem az EU felbomlását, csak az integráció lazítását követelte. A "nemzetállami koncepció" szószólójaként az Európai Bizottság gyengítését akarta, hasonlóan Orbán Viktorhoz - és szemben Emmanuel Macronnal.

A mostani választás előtt három nappal a német kancellár, illetve a spanyol és a portugál miniszterelnök közös cikket írtak a Le Monde-ba, arra buzdítva a franciákat, hogy ne szavazzanak Le Penre. "Reméljük, hogy a Francia Köztársaság polgárai egy olyan irányra szavaznak, amelyben Franciaország megvédi a közös értékeinket, egy olyan szabad, a világra nyitott, szuverén, erős és nagyvonalú Európában, amelyet most ismerünk" - írták többek között.

Erősödnek, csak nem nyernek a rendszerkritikusok

Annak ellenére, hogy Macron egyértelmű győztese ennek a választásnak, a két forduló eredményei azt mutatják, hogy a mostani európai rendszer támogatói egyre kevesebben vannak Franciaországban. A rendszert balról és jobbról kritizáló jelöltek együttesen több mint 50 százalékot szereztek az első fordulóban, és a francia politikát évtizedekig meghatározó, mérsékelt baloldali és jobboldali pártok lényegében eltűntek, a jelöltjeik az 5 százalékot sem érték el. Pedig Macron 2017-es megválasztásáig e két erő váltogatta egymást az ország élén. Ez arra utal, hogy az elégedetlenség nagy, csak az elégedetlenek egyelőre szétszavaznak Franciaországban, ám a rendszerkritikus tömeg növekszik.

Harmadszor fordult most elő, hogy a szélsőjobb adta az egyik jelöltet a második fordulóban: öt éve szintén Marine Le Pen volt Macron versenytársa, és Macron akkor 66 százalékkal győzött. Most csak 58 százalékkal. 2002-ben pedig, amikor Marine Le Pen édesapja jutott a második fordulóba, akkor Jacques Chirac 82 százalékot kapott. A mérsékelt erők ereje olvadni látszik, bár továbbra is nyernek. Közben az oldalak közelítenek egymás felé. A Le Pen család egyre visszafogottabban politizál, míg a mérsékelt pártok retorikájukban jobbra tolódtak.

Bonyolult a Macron - Orbán viszony

Macron ebben a kampányban azzal vágott vissza egy neki beszóló embernek, hogy örüljön hogy beszólhatott, mert Magyarországon elhallgattatták volna. Macron évek óta Orbán ellentétjeként igyekezett pozicionálni magát az európai politikában, főleg amióta átvette az európai liberális párt - azóta Renew Europe-ra átnevezett - frakciójának irányítását 2019-ben.

Ugyanakkor a két vezető szövetségben is képes politizálni, ha érdekeik úgy kívánják. A mostani (januártól júliusig tartó) francia elnökség alatt az Európai Tanácsban alig foglalkoztak a hetes cikkely szerinti eljárással Magyarországgal szemben, és közben együtt lobbiztak sikeresen azért, hogy az atomerőműveket "fenntartható" energiaforrásnak ismerje el az EU, letörve a németek tiltakozását. Orbán és Macron elvben egyetértenek abban is, hogy az EU-nak ütőképes hadsereget kellene kiállítania, és az EU-s pénzeket fegyvergyártásra is lehessen fordítani, továbbá a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások magas szintjét is mindketten fenntartanák.

Orbánnak nagyon jól jött volna, ha az EU-ban megkerülhetetlen Franciaországot Le Pen vezetné, de Macron győzelme nem jelenti azt, hogy kifejezetten ellenséges lesz Párizs és Budapest viszonya. Inkább csak annyit, hogy a nagypolitikai szövetségi rendszerben Orbán Viktor továbbra is magányos marad, és talán a fideszes EP-képviselők sem tudnak majd frakcióhoz csatlakozni.

Elbukott a szövetséges, aki a balkáni orientáció miatt volt igazán fontos

A szintén most vasárnap tartott szlovén választás eredménye sem segíti Orbán európai törekvéseit. A liberális-zöld győzelem azt jelenti, hogy Janez Jansa várhatóan nem lesz tovább miniszterelnök, pedig a kereszténydemokrata politikus fontos szövetségese volt eddig Orbánnak.

Jansa és pártja, az SDS, az utolsó percig próbálta megakadályozni, hogy a Fideszt kizárják az Európai Néppártból. A Fidesz körüli üzleti világ pedig komoly pénzt fektetett, hogy Jansának erős sajtója legyen Szlovéniában, tévécsatornát és online lapokat is finanszíroztak neki Magyarországról.

A két vezető jól együttműködött a balkáni ügyekben, ami Orbán külpolitikájának legfontosabb régiója, hiszen úgy tartja, hogy csak itt reális a magyar gazdasági és politikai befolyást érdemben erősíteni. Ha most egy olyan szlovén kormány alakul, amelyik eleve ellenségesen tekint Orbánra, az ellenfelüknek adott médiatámogatás miatt, akkor ezek a balkáni törekvések jó eséllyel nem kapnak olyan támogatást ezentúl Ljubljanából, mint eddig.

Ugyanakkor nem biztos, hogy a Jansa - Orbán barátság gondtalan maradt volna az SDS győzelme esetén. A Jansa-kormány ugyanis nagyon határozottan ukrán-barát politikát vitt a háború kitörése óta. Cseh és lengyel kollégájával Jansa is bement az ostromlott Kijevbe március 15-én, ez volt az első ilyen magas szintű látogatás az ukrán fővárosban a háború alatt. A szlovén kormány az egyik legfőbb támogatója az EU-ban, hogy az orosz gázra és kőolajra is szankciót vessenek ki, és a fegyverszállításokat is teljes erővel támogatta.

Orbán talán most puhít egy kicsit a szólamokon

Az április 24-i francia és szlovén választások után megerősödött a liberális politika Európában. Ahogy a lengyel - magyar barátságra árnyat vet az ukrajnai háború, egyre inkább elszigetelődni látszik az orbáni politika. Egyre kevésbé lenne így meglepő, ha a pletykák beigazolódnának, és az élesen EU-ellenes retorikát használó Varga Judit helyett tényleg Navracsics Tibort bízná meg Orbán májustól az európai tárgyalások vezetésével, mert a volt biztost (2014-2019) mérsékeltebbként tartják számon külföldön.

Orbán most abban reménykedhet, hogy jövőre Olaszországban győzhetnek a szélsőjobboldali pártok, és a Salvini-féle Liga és a Meloni-féle Testvériség képes lesz kiegyezni egymással, és közösen átvenni a hatalmat. Olaszországnak ugyan nincs atombombája, de nagy ország, és szintén az egyik alapítója az EU-nak, úgyhogy egy ottani illiberális fordulat még adhat egy esélyt arra, hogy az orbáni elvek ne csak valami egzotikus, bizarr politikát jelentsenek az EU keleti határvidékén.