10 évet kaphat az orosz férfi, aki a kollégáinak telefonon azt mondta, háború dúl Ukrajnában

Aki nem hiszi el, vagy nem tudja elképzelni, milyen disztópikus, totalitárius, Orwell-regénybe illő körülményeket teremt Oroszországban a törvény, ami betiltja, hogy bárki is mást mondjon az orosz-ukrán háborúról, mint amit az állami prograganda állít, az olvassa el Szergej Klokov történetét.

Klokov nem újságíró, nem ellenzéki politikus vagy aktivista, hanem egy sofőr, aki közel 20 éve a moszkvai rendőrségen dolgozik. Nem egy nyilvános felületen, újságban, rádióban, blogon vagy a Telegram-csatornáján mondta azt, hogy ami Ukrajnában folyik, az igenis háború, ahol az orosz hadsereg rettentő dolgokat követ el, hanem a kollégáinak, a barátainak, magánbeszélgetésekben.

És most 10 év börtön várhat rá, a bíróság pedig nem engedi, hogy szabad lábon védekezzen, mert „nagyon veszélyes a társadalomra”. Klokov történetéről a Wall Street Journal közölt cikket. A 37 éves, autószerelő végzettségű férfi érdekesen vegyes családba született a Kijev melletti Bucsában: apja, Valentyin Ukrajnában született orosz szülőktől, majd a szovjet hadseregben szolgált – többek közt Afganisztánban is –, anyja, Ljudmilla családja pedig orosz anyanyelvű ukrán. A Szovjetunió szétesése után Valentyin úgy döntött, hogy inkább az orosz, és nem az ukrán hadseregben folytatja katonai pályáját, így Oroszországba költözött, az orvosként dolgozó Ljudmilla pedig a Kijev melletti, a hírekben az elmúlt hetekben szintén sokat szereplő Irpinyben maradt, amíg Szergej és húga be nem fejezték az általános iskolát, és csak utána követte férjét Moszkvába a gyerekekkel, ahol azóta is élnek.

A családnak sosem okozott problémát az ukrán–orosz kettős identitás, és míg lényegében Valentyin, Ljudmilla és Szergej is az orosz államnak dolgoztak, jó kapcsolatban maradtak Kijev közeli ismerőseikkel. Valentyin pont Ukrajnában volt látogatóban, amikor február 24-én elindult az orosz offenzíva, így néhny éjszakát egy óvóhelyen töltött. Az amerikai lapnak azt mondta, amit Ukrajnában tapasztalt, az rosszabb volt, mint Afganisztán. A kiégett autókról és tankokról, a harcok és bombázások nyomairól készült képeit elküldte a feleségének és a fiának, akik csodálkozva hallgatták a beszámolóját, mert az orosz állami média, ahonnan a család amúgy tájékozódni szokott, nem számolt be arról, hogy az ukrán főváros környékén is zajlanak a harcok. A „különleges katonai művelet”, amennyire az oroszok tudták, Ukrajna keleti részén zajlik, a „fasiszta” ukrán kormánnyal szemben.

Szergejt az apja által küldött képek nem hagyták nyugodni. Később Bucsában élő barátoktól is kaptak képeket és híreket arról, mi folyik Ukrajnában. Aztán fölvette a kapcsolatot a kijevi rendőrkapitánysággal, mert aggódni kezdett egy ismerős idős bucsai pár miatt, akikről egy ideje nem hallott semmit. Többször is felhívta ugyanazt a kijevi rendőrtisztet, akivel hosszan beszélgettek arról, mi a helyzet Ukrajnában és a fővárosban. Tőle tudta meg azt is, hogy Bucsa és a többi környékbeli város orosz ellenőrzés alá került.

A 37 éves, kétgyermekes rendőr amennyire lehetett, igyekezett más forrásokból is tájékozódni, ami leginkább a Telegramot és a Youtube-ot jelentette, a többi hírforrást ellenőrizte vagy blokkolta az orosz állam.

Szergej nagyon erős késztetést érzett, hogy az információkat megossza kollégáival a rendőrkapitányságon.Többekkel is beszélt telefonon, akiknek elmondta, mit olvasott és hallott. Hogy az orosz hadsereg hogy bombázza porig az ukrán városokat, hogy gyerekek halnak meg a háborúban, hogy az ukrán kormány felett nem vették át az uralmat a fasiszták, hogy az orosz állam elhallgatja, a hadserege mekkora veszteségeket szenvedett a harcokban, és hogy ukrán civilek és orosz katonák fölöslegesen halnak meg ebben a háborúban, amiben Oroszország az agresszor. Szerette volna összekötni a kollégáit a kijevi rendőrrel is, akivel többször telefonált.

A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint – merthogy az orosz hatóságok lehallgatták a telefonját – a kollégái szkeptikusan álltak ahhoz, amit Szergej mondott nekik, és látszólag jobban érdekelte őket az, hogy Oroszországban egyre megy föl az élelmiszerek ára. Szergej szerint ez is azért van, mert az oroszok bombázzák Kijevet. „Arról beszélt nekünk, hogy Oroszországnak nem szabadott volna háborúba mennie. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nincs is háború, de nem hallgatott rám. Nem tudom, miért lett ilyen radikális” – ezt már egy kollégája mondta a nyomozóknak.

Szergej Klokovot március közepén a munkahelyén letartóztatták. Másnap reggel a nyomozóknak vallomást tett, amelyben azt mondta, helytelenül beszélt az orosz katonai akcióról, félrevezető információkat kapott, és ezek hatására nyugtalan és érzelmileg túlfűtött állapotban hibát követett el. Hogy pontosan miért és mióta hallgatták le a telefonját, nem tudni. A védőügyvédjének április elején annyit mondtak a nyomozók, hogy volt engedélyük a megfigyelésre, de erről szóló dokumentumot nem mutattak neki. Védője szerint Klokov ártatlan, mert bármit is mondott a „különleges katonai műveletről”, azt magánbeszélgetésekben tette, nem nyilvánosan.

Az ügyvéd három hétig nem találkozhatott védencével négyszemközt, néhány rendőr mindig jelen volt ilyenkor. Amikor végül sikerült négyszemközt beszélniük, Klokov elmondta, a bíróság kirendelt mellé egy ügyvédet, aki korábban a KGB-nél és az FSZB-nél dolgozott, és azt javasolta neki, hogy vallja bűnösnek magát, mert akkor kevesebb következménnyel úszhatja meg az egészet. A kirendelt védő, akivel Klokov időközben megszakította a kapcsolatot, a Wall Street Journalnek azt mondta, Szergejnek elvette az eszét a sok álhír, amit Ukrajnából kapott. Ha elítélik, a törvény szerint 10 év börtönt is kaphat.