Egyszem liberális rengetegféle populista ellen: ezért lesz baromi izgalmas a francia elnökválasztás második fordulója

Emmanuel Macron egy héttel ezelőtt Strasbourgban kampányolt az utcán, amikor odalépett hozzá egy fekete muszlim kendőt viselő fiatal nő és megkérdezte az újraválasztásért küzdő elnöktől, hogy feminista-e. Macron igennel válaszolt, majd visszakérdezett. A nő is feministának vallotta magát. Macron ezután megkérdezte tőle, hogy szabad választása alapján hord-e kendőt vagy kényszerítették rá. Én döntöttem így - felelte a nő. “Kamerák vesznek minket” - mondta erre az elnök - “amit azért említek, mert az, hogy egy kendőt viselő fiatal lány Strasbourgban azt kérdezi, hogy “feminista Ön?”, az a létező legjobb válasz arra a sok marhaságra, amit mostanában hallani. Mert a másik oldalon ott áll Madame Le Pen, aki azt mondja, hogy “ha én nyerek, a kendő be lesz tiltva közterületen.”

A francia elnökválasztási kampányokban évtizedek óta az egyik központi téma a kendőkérdés, és mint látható, most is ez a helyzet. Most, amikor az elnökválasztás vasárnapi második fordulójában az első kört 28 százalékkal nyerő, a piacpárti liberális demokráciát és a francia köztársasági eszmét valló jelenlegi elnök, Macron és az első fordulóban 23 százalékkal második, jobboldali populista Marine Le Pen csapnak össze. Macron öt évvel ezelőtt éppen Le Pent legyőzve költözött az Elysée Palotába.

Hivatalban lévő francia elnök 1988 óta nem ért el olyan jó első fordulós eredményt, mint most Macron. A franciák általában is szeretik rühellni az elnökeiket, nem véletlen, hogy 1965 óta mindössze kettőt választottak újra. Macron ehhez képest 4 százalékot javított a 2017-es első fordulós eredményén. Az első kör óta eltelt bő hét során készített 16, országos közvéleménykutatás mindegyikében aránylag nagy előnnyel, 7-12 százalékponttal vezetett és az utóbbi napokban ezen belül is stabilizálta az előnyét.

A második kör mégis érdekesnek ígérkezik.

Ha megnézzük az első forduló eredményeit, a listavezető, a klasszikus liberális demokrácia képviseletében fellépő Macron mögött három ó- és újpopulista jelölt végzett, akik együttesen a szavazatok több mint 52 százalékát vitték el.

A 23,15 százalékig jutó, szélsőjobboldali ópopulista Le Pen mögött alig több mint egy százalékkal futott be a szélsőbalos populista, EU- és NATO-ellenes Jean-Luc Mélenchon. 7 százalékkal pedig a szintén szélsőjobbos nacionalista-újpopulista Éric Zemmour lett a negyedik.

Macron eredményének értékét növeli, hogy ő volt az egyetlen olyan jelölt bármely oldalról, aki nem akarta felrúgni a liberális demokráciák politizálásának hagyományos kereteit, mégis képes volt számottevő eredményt elérni. A francia politikai életet 1958 óta meghatározó két nagy tömb, a szocialisták és republikánusok aktuális pártjelöltjei együtt sem jutottak 7 százalékig, miközben a francia választóknak összesen 58 százaléka szavazott valamelyik szélsőség - akár bal, akár jobb - új stílusú populistáira.

Az elnökválasztáson harmadjára induló, hevesen NATO- és unió-ellenes Mélenchon a baloldali jelöltek előválasztásán hatból még csak harmadik lett, a legyőzői viszont visszaléptek, ő pedig olyan hatásos kampányt nyomott le, hogy majdnem bejutott a döntőbe és ő lett a legnépszerűbb elnökjelölt a 24-25 éves kor közötti korosztályban, illetve a Párizst körülvevő, legnépesebb francia régióban, Ile de France-ban, valamint a francia gyarmatbirodalom maradványaiban, vagyis a tengerentúli területeken. Mélenchon azt mondta a 7,7 millió szavazójának, hogy ne szavazzanak Le Penre, de azt nem kérte, hogy Macront támogassák.

A következő 4 napban a két jelölt némi egyszerűsítéssel leginkább az ő első körös szavazóiért versenyez. Az unió- és NATO-párti, a fiatal mélenchonista munkavállalók által gyűlölt liberális gazdaságpolitikát folytató Macron azért, hogy legrosszabb esetben se álljanak át Le Pen mögé. Le Pen pedig azért, hogy Mélenchon kérése ellenére meggyőzze őket, hogy inkább ő képviseli őket, mint Macron.

Az Economist minden releváns közvéleménykutatást integráló modellszámítása szerint Le Pennek egy az öthöz arányú esélye van a győzelemre. Macron mégsem dőlhet hátra, sőt így is nagyot kell hajráznia, hiszen a mértékadó brit gazdasági lap pont ugyanekkora esélyt adott a Le Pen-féle politikai családba tartozó Donald Trumpnak a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt.

A tét még Franciaországnál is sokkal nagyobb

A francia elnökválasztás szimbolikus síkon messze nem csak belpolitikai esemény. Az Európai Uniót létrehozó liberális demokrácia, a kontinenst ma is meghatározó status quo képviseletében induló Macron összes számba vehető ellenfele az unió felbomlasztásában, átalakításában vagy teljes felszámolásában érdekelt. Le Pen kampányát 2017-ban Putyin egyik oligarchájának csehországi leánybankja finanszírozta 9,8 millió eurós hitellel. A mostani kampányát pedig Putyin uniós szövetségese, Orbán Viktor, vagyis technikailag a Mészáros Lőrinc-féle MKB Bank 10 millió eurós hitele.

Franciaország nemcsak azért ilyen fontos az Unió ellenségeinek, mert ez a második legnagyobb uniós és harmadik legnagyobb európai gazdaság vagy mert ez a kontinens negyedik legnépesebb országa. Hanem azért is, mert itt él a nyugati világ legnagyobb muszlim közössége, túlnyomó részt bevándorlók és azok leszármazottai. Az idegen- és bevándorlóellenes erőknek ugyanúgy meghatározó, hogy itt milyen irányba mennek a dolgok, mint a politikai ellenfeleiknek.

Az orosz-ukrán háború csak növelte a francia választás nemzetközi tétjét. Az immár nem Angela Merkel vezette, az orosz gáztól függő Németország elmúlt hetekben mutatott feltűnő bizonytalankodása felértékelte Franciaország amúgy sem kicsi uniós súlyát. Egyben még inkább kulcskérdéssé tette, hogy a Putyin és Orbán által finanszírozott Le Pen vagy Macron határozza meg a következő öt év francia külpolitikáját. Le Pen győzelme azért is lehetne azonnali hatással a háborúra, illetve a Putyin-rezsimmel szembeni szinte teljes európai egységre, mert a szélsőjobbos jelölt, ha nem is léptetné ki a franciákat a NATO-ból, de lazítaná a viszonyt a szervezettel.

A vasárnapi második fordulót azonban nem az európaiak vágyai és a világpolitikai összefüggések, hanem a francia választók fogják eldönteni.

A hátralévő öt nap legfontosabb eseménye pedig, ami akár az eredményt is eldöntheti, holnap, azaz szerdán következik, amikor a két jelölt tévévitán csap össze. 2017-ban általános volt a vélemény, hogy Le Pen bukását a gyenge tévévitás szereplése pecsételte meg. Most újra próbálkozhat.

De mik lehetnek a témák, amik eldöntik a választást?

Az egyik a bevezetőben felvillantott kendőkérdés.

Franciaországban él a nyugati világ legnagyobb, a különböző becslések szerint 5-6 milliós muszlim közössége, amely a teljes lakosság 8-9 százalékát teheti ki. (A becslésekben azért van ekkora eltérés, mert a szekuláris, vallásilag semleges államot alapértéknek tartó franciák 1872 óta elvből nem tartják számon az állampolgárok vallását és erről nem gyűjtenek adatokat.)

Franciaországban 2010 óta tilos az arcot elfedő muszlim kendőfajták, vagyis a nikáb és a burka hordása közterületen, közlekedési eszközökön és közhivatalokban. A hagyományosnak mondott, vagyis az arcot szabadon hagyó kendő korlátozás nélkül viselhető az utcán, közlekedési eszközökön és az egyetemeken, 2004 óta tilos viszont a közoktatási intézményekben (például általános- és középiskolák ). Utóbbi esetben fontos, hogy az iskolákban az állam semlegességének jegyében bármiféle vallási szimbólum tiltott, például a kereszt is.

Macron a kendőkérdésben a hagyományos köztársági elvet - vagyis a polgárait azok meggyőződésétől függetlenül képviselő erős állam hangsúlyozott vallási semlegességét - ötvözi a klasszikus liberalizmus vallási türelmével és kötelező állami előírásokkal szembeni óvatosságával. Macron ezt 2019-ben fejtette ki a legvilágosabban, amikor saját támogatói között is vita tört ki a kérdésben. Az elnök ekkor ezt nyilatkozta:

"A közterületi kendőviselés nem az én ügyem. Közhivatalokban, iskolában én vagyok illetékes a kérdésben. A közhivataloknak semlegeseknek kell lenniük. A gyerekeink oktatásában elvárás, hogy ne tűnjenek fel vallási szimbólumok. De ezen túl az, hogy közterületen mi történik, már nem az állam vagy a köztársasági elnök illetékességi területe."

Jellemző a francia helyzet összetettségére, hogy Le Pen sem a hozzá egyébként sokban hasonló, Orbán-Salvini-féle újpopulisták iszlámellenes-vallásháborús nézőpontjából beszél kendőtémában. Franciaországban ugyanis még mindig a polgári egyelőséget előtérbe helyező köztársasági eszme a nemzetet többé-kevésbé máig összetartó szellemi keret. Marine Le Pen ezért ebben a kampányában úgy keretezte ezt a kérdést, hogy ő valójában az akaratuk ellenére kendőviselésre kényszerített nők és lánygyermekek védelmében, a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében tiltaná be törvényben a közterületi kendőviselést is.

Hasonló retorikával igyekeznek - az egyenlőséget a köztársaság állat származású lakóira is kiterjesztve - állatvédelmi rendelkezésnek beállítani azt, hogy ugyancsak törvénnyel tiltanák be a vallásos muszlimok által fogyasztott, úgynevezett halal vágást, hasonlóan egyébként a zsidó kóser vágáshoz. Azt, hogy ez puszta identitáspolitika és Le Pent nem az állatokért érzett aggodalom vezeti, jól mutatja, hogy a jelölt tervei szerint a halal és kóser hús importja továbbra is engedélyezett maradna.

Le Pen egyébként éppen a klasszikus szélsőjobb klasszikus témáinak korszerűsített keretezésével lett a francia politikai élet meghatározó figurája. Az apja, Jean-Marie Le Pen által alapított, old school rasszista, antiszemita és nyíltan idegengyűlölő Front National pártban előbb az elnöki pozícióig küzdötte fel magát, majd - a pártból saját apját is kizáratva - modern értelemben vett mainstream populista néppárttá alakította át azt.

Le Pen 2011-es pártelnökké választása óta bebizonyította, hogy tényleg ért a XXI. század elejére uralkodóvá vált identitáspolitikához. Manapság ugyanis az összes politikai oldal többé-kevésbé identitáspolitikát folytat. Bár az is igaz, hogy mindenki gyökeresen mást ért ugyanazon a kifejezésen. A bal- és liberális értelemben vett identitáspolitika egyre kisebb, egzotikusabb és partikulárisabb társadalmi kisebbségek érdekeinek harcos képviseletét jelenti az univerzális szabadságjogok védelme helyett, amik így elhanyagolva súlyos veszélybe is kerültek, mert sokkal könnyebb szolidárisat posztolni a figyelemproblémás transznemű curlingesekről, mint tenni valamit a szólás- vagy sajtószabadságért. A jobboldali és konzervatív identitáspolitika ezzel szemben azt jelenti, hogy minden második mondatba bele kell fűzni azt, hogy „identitás”, miközben arra kell gondolni, hogy "nekem ne költözzön a szomszédomba semmilyen piszkos néger kalifa."

Macron mindennek ellenére elért jó első fordulós szereplése nem független attól, hogy a hagyományos értelemben vett politizálásban első ciklusa alatt összességében sikeres volt. Azon belül is leginkább abban, ami jellemzően választásokat tud eldönteni: a gazdaságpolitikában. Piacpárti változtatásaival - csökkentette a társasági adót, az elbocsátások megkönnyítésével rugalmasabbá tette a munkerőpiacot, növelte a francia gazdaság verseny- és tőkevonzó képességét - sikerült gatyába ráznia Európa egyik meghatározó gazdaságát. A francia GDP Macron alatt lendületesen növekedett és a vírus okozta zuhanás után is sikerült az egyik legizmosabb visszapattanást produkálnia. A Covid-kezelés amúgy is sikertörténet volt Macronnak, hiszen a magyarországival összes sem hasonlíthatóan kemény lépéseknek hála a lakosságarányos halálozást igen alacsonyan tudta tartani, miközben - ahogy azt 2021 bebizonyította - a gazdaságot sem nyírta ki.

A piacpárti hozzállásnak persze ára is volt, a korábban szinte állásukba betonozott munkavállalók egy része nem értékelte a rugalmasabb elbocsátás gazdasági előnyeit, így nem véletlen, hogy a fiatal felnőttek körében a hagyományos szocialisták széthullása után Macron szélsőbalos populista ellenfele aratott.

A francia elnökválasztás második köre még sosem volt annyira érdekes esemény a magyar publikumnak, mint most. Nemcsak azért, mert a francia választók, ha akaratlanul is, de egész Európa közeljövőjéről is véleményt fognak mondani. Orbán Viktor azzal, hogy nyíltan beszállt a francia választásokba, szinte semmit sem veszthet, meglepetés esetén viszont óriásit nyerhet.