Kitörtek az első tüntetések az elszálló élelmiszerárak miatt, de a java még csak ezután jöhet

Soha nem látott magasságba jutott a párizsi székhelyű Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) élelmiszerár-indexe márciusban: a hosszabb ideje tartó, folyamatos növekedés után az elmúlt hónapban elért történelmi rekordot elsősorban a gabona és a növényolajok globális indexének drágulása eredményezte, amit részen pedig az Ukrajna ellen indított orosz háború idézett elő.

Korábban mi is írtunk már arról, hogy a Putyin által indított háborúnak messzeható következményei lehetnek, hiszen Ukrajna és Oroszország is nagyon fontos szerepet tölt be a globális gabonapiacon. A Világbank azóta figyelmeztetést is kiadott, hogy az emelkedő élelmiszerárak elsősorban az alacsony- és közepes jövedelmű országokban éreztethetik majd a hatásukat, és több millió ember elszegényedését okozhatják.

A globális élelmiszerárak emelkedése már a kétezres évek kezdete óta zajlik, és az elmúlt években meredeken erősödött: a gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események, az aszályok, a koronavírus-járvány következményei, az egyre drágábbá váló energia mind-mind lökte felfelé az árakat, ezért a FAO már év elején is azt közölte, hogy idén kevés ok lesz az optimizmusra. Ehhez jött aztán háború: szintén a FAO számításai szerint a világon közel 50 ország van, amely a gabonaimportjának legalább 30 százalékát Ukrajnából és Oroszországból szerzi be, és az ügynökség nemrég 784 millió tonnára csökkentette a világ idei búzatermésére vonatkozó becslését a múlt havi 790 millió tonnás előrejelzésről, mivel szerintük elképzelhető, hogy Ukrajna téli termőterületének legalább 20 százalékát nem takarítják be.

Az emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárak pedig meglehetősen gyorsan csapódhatnak át kormányellenes tüntetésekké: az elmúlt hetekben Srí Lankán, és Peruban is heves tüntetések törtek ki, és ezekben közös volt, hogy a kormánnyal szemben már eleve meglévő ellenérzéseket szították fel a súlyosbodó megélhetési nehézségek.

A 22 milliós Srí Lankán az 1948-as függetlenné válásuk óta a legsúlyosabb gazdasági válság pusztít: hiány van alapvető élelmiszerekből, akadozik az áramellátás és megállíthatatlanul emelkednek az árak. A jegybank már jelezte, hogy nem fogja tudni törleszteni egyes külföldi hiteleit, és hogy az IMF segítségében bíznak.

A gazdasági válságot az elmúlt hetekben nagyobb tüntetések is kísérték: a tiltakozók az elszállt árak miatt az elnök, Gotabaja Radzsapaksza távozását követelték. A tüntetők elmondása szerint egyetlen év alatt 30 százalékkal lett drágább az élet a szigetországban, közben pedig az üzemanyaghiány miatt van, ahol már a tömegközlekedés is akadozik. Az április elején kitört tüntetésekre válaszul az elnök eleinte kijárási korlátozásokat, illetve a közösségi oldalak lekapcsolását rendelte el, de aztán mivel ezzel nem sikerült leállítani a tiltakozásokat, végül menesztette a kormány jelentős részét, de ő egyelőre a posztján maradt.

Peruban szintén április elején törtek ki nagyobb tüntetések: a dél-amerikai országban az infláció negyedévszázados rekordot döntött meg, és Srí Lankához hasonlóan a válság itt is egy olyan társadalmat talált telibe, melyet komolyan megviselt már a 2020-as koronavírusválság is. A Reutersnek nyilatkozó tiltakozók mind a megélhetési költségek meredek emelkedését hangsúlyozták. Mindezt olyankor, amikor a perui elnök, Pedro Castillo kormánya eleve ingatag lábakon áll, az államfő március végén úszott meg egy ellene indított bizalmatlansági indítványt.

A tüntetők április első hetében több fontos útszakaszt is lezártak, az alapvető élelmiszerek árának csökkentését követelve, a rendőrség pedig komoly erőkkel reagált a tiltakozásokra, és az összecsapásokban legalább hat tüntető meghalt. Peru miniszterelnöke, az idén februárban kinevezett, 79 éves Aníbal Torres arról beszélt a múlt héten, hogy az alapvető termékek áremelkedése valós probléma, de arról már kevesebb szó esik szerinte, hogy ez egy nemzetközi kérdés is, aminek az oroszok és ukránok közötti háborúhoz van köze.

Bár Pakisztánban nem tömegtüntetések, hanem politikai-jogi csatározások vezettek Imran Khan leváltásáig, de elemzők szerint a sikeres megbuktatáshoz szükség volt a gazdasági problémákra, a növekvő árakra, a hibás kormányzati lépésekre és a fogyó devizatartalékra is: a globális kockázatelemző, Hamish Kinnear a CNN-nek beszélt arról, hogy a gazdasági káosz mértéke kovácsolta egységbe az ellenzéket Khan ellenében.

A java csak ezután jöhet

És a háború kitörése óta megjelent elemzések egyetérteni látszanak abban, hogy a neheze csak ezután jöhet: a háború egy eleve törékeny helyzetben lévő világgazdaságot talált telibe, és az élelmiszerárak további emelkedése világszerte politikai felfordulásokhoz, míg a szegényebb országokban mellé humanitárius katasztrófához is vezethet. Korábban mi is írtunk arról, hogy az orosz agressziónak hogyan lehetne közvetlen humanitárius következményei az afrikai kontinensen, a Világélelmezési Program friss jelentése pedig arra figyelmeztet, hogy már az ukrajnai háború kitörése előtt is rendkívül súlyos nehézséget jelentett a világ éhezőinek megsegítése, és hogy éhségkatasztrófával fenyeget a kialakult helyzet: számításaik szerint a háború következményeként 81 országban legalább 47 millió ember sodródhat az éhínség szélére.

A Nemzetközi Mezőgazdaság‑fejlesztési Alap vezetője, Gilbert Houngbo márciusban figyelmeztetett már arra, hogy a Fekete-tenger régiója rendkívül fontos szerepet tölt be a globális élelmiszerrendszerben, és a világ kalóriabevételének 12 százaléka származhat innen. A Közel-Kelet országaiba és Afrikába szállított búza és gabona 40 százaléka származik Ukrajnából, és a vásárló országok között voltak, melyek már a háború kitörése előtt is egyre súlyosbodó élelmezési problémákkal küzdöttek, Houngbo szerint ezért a további élelmiszerhiány vagy áremelkedés társadalmi feszültségekhez vezethet.

Arról az elmúlt évtizedben sokat lehetett olvasni, hogy az emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárak hogyan járulhattak hozzá 2011-ben az arab tavasz név alatt összefogott felkelések kirobbanásához, ezért nem véletlen, hogy a márciusi, iraki tüntetéseket látva sokaknak azonnal eszébe jutott ez a párhuzam.

Idén a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kormányoknak sokszor nem sok eszközük marad, hogy segítsenek: a 2008-as válság hatásait sok országban jelentős hitelek felvételével igyekeztek enyhíteni, a koronavírus-járvány pedig a világ összes gazdaságát megtépázta. A CNN által idézett világbanki jelentés szerint a háború kitörésekor a világ legszegényebb országainak közel 60 százaléka volt veszélyesen eladósodva, az energia- és élelmiszerárak pedig csak tovább nőttek azóta, még nagyobb nyomás alá helyezve a költségvetéseket.

Különösen sok figyelem jut most az eleve súlyos gazdasági válságban tengődő Libanonra, ahol a lakosság közel háromnegyede él már eleve szegénységben, és ahol az importált búza 70-80 százaléka érkezett eddig Ukrajnából és Oroszországból. A világ legnagyobb búzafelvásárlója, Egyiptom sincs könnyű helyzetben, mivel az ország kormánya már eleve jelentős forrásokat költött a kenyérár támogatására, és ez a program egyre nehezebben tűnik fenntarthatónak.