A háború első szakaszában Ukrajna kitartott, de ami most jön, az sokkal brutálisabb lehet az eddigieknél

Kelet-Ukrajnában rövidesen elkezdődik a háború új szakasza, amely meghatározza a konfliktus kimenetelét. Erről Volodimir Zelenszkij ukrán elnök beszélt a CBS-nek. A politikus azt állította, biztos benne, hogy Ukrajna győzni fog. Hogy ez több-e, mint kötelező optimizmus, az a donbasszi harcmezőkön dől el a következő hetekben.

Mióta az orosz–ukrán egyeztetések törökországi fordulója tájékán kiderült, hogy az agresszor Kijev ostroma helyett a donecki és luhanszki „népköztársaságok” úgymond teljes területeinek a „felszabadítására” kíván koncentrálni, a háború fejleményeit figyelőket leginkább az foglalkoztatja, mikor vesznek új lendületet a térségben a támadó hadműveletek.

Az események felpörgetésének – akárcsak az invázió februári kezdetének – több vélelmezett dátuma volt, a harcok intenzitása azonban Mariupolt leszámítva továbbra is mérsékelt. Ennek oka lehet, hogy a néhány hónnappal ezelőtt még félmilliós Azov-tengeri kikötővárost továbbra sem sikerült egészében elfoglalniuk az oroszoknak. Igaz: a legfrissebb hírek szerint a védőknek nem sok esélyük maradt a létszámbeli és technikai fölényben lévő támadókkal szemben.

Elhúzódó villámháború

A háború első szakasza egyértelmű ukrán sikereket hozott. Az ilyenkor szokásos hírzajban nem egyszerű tiszta képet alkotni, ám így is tudható, hogy az agresszor villámháborúra készült, és egyáltalán nem számított arra az ellenállásra, amellyel akár az orosz anyanyelvű kelet- és dél-ukrajnai körzetekben szembesülnie kellett. Ennek eredményeként nem csupán hatalmas veszteségeket szenvedett személyi állományban és a haditechnikában, de a területeket is képtelen volt elfoglalni vagy megtartani, amelyek megszerzését célul tűzte ki.

Részsikereket csak délen értek el az oroszok, amikor az invázió elején bevették Herszont, Bergyanszkot, Melitopolt és a Nova Kahovka-i vízi erőművet – megnyitva a vízellátás lehetőségét a 2014 óta de facto Oroszországhoz tartozó Krím-félszigetre –, de továbbhaladni nyugati irányba itt sem tudtak. A Fekete-tengeri nagyváros, Mikolajiv hetek óta tartja magát, és ez kizárttá teszi, hogy Odessza megszerzése érdekében érdemi műveletekbe kezdjenek a támadók.

A Kijev körbezárásáért zajló harcok is kudarcba fulladtak – következményeik szörnyűségeivel Bucsában, Borogyankában, Hosztomelben szembesült a világ –, ezenfelül elmentek az oroszok Szumi és Csernyihiv körzetéből is. Utóbbinak az eredeti tervek szerint a háború első napján el kellett volna esnie, hogy az utánpótlási vonalakat biztosítani lehessen, csakhogy ez egyáltalán nem történt meg. Arról nem beszélve, hogy a nyugati frontok ezek után meg sem nyíltak, szárazföldi hadműveletek szóba sem kerültek a térségben.

Akkor már vissza a Krímet is?

A katonai sikerek nyomán sokan máris gigantikus diadalt vizionálnak Ukrajna részéről, sőt egyre harciasabb hangok hallatszanak egyes forrásokból. Vezető ellenzéki politikusok, mint Petro Porosenko és Julija Timosenko – azaz a kötelező óvatosság miatt inkább a híveik – mintha jobbról próbálnák előzni Zelenszkijt és csapatát, amikor azt kezdik pedzegetni, hogy ideje kifüstölni az ellenséget a Krímből és a Donbaszból. Olekszij Aresztovics, az elnök tanácsadója ennek kapcsán nem győzi hangoztatni, a cél egyelőre a február 23-ai status quo visszaállítása, és ez sem egyszerű.

Azért sem, mert elképzelhető, hogy a donbasszi csata – amely Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter szerint a második világháború legvéresebb ütközeteire emlékeztethet majd – új helyzetet teremthet. Az ukrán főerők több tízezer katonája tartózkodik a térségben, amelyek az elmúlt az elmúlt években megerősített állásokat építettek ki, ugyanakkor február vége óta folyamatosan harcolnak a Doneck és Luhanszk irányából előrenyomuló erőkkel.

Az oroszok kimondott célja a becslések szerint mintegy 50 ezres kontingens bekerítése, amihez a Távol-Keletről áttelepített friss erők és a Kijev és Csernyihiv térségéből kivont csapatok révén nagy valószínűséggel meglesz a számbeli fölényük, miközben a technikai eszközök terén a dominanciájuk megkérdőjelezhetetlen – minden veszteségük ellenére –, és az idő is nekik dolgozik. Ami az ukránok mellett szólhat, az a kivételes katonai morál és az elmúlt 8 év háborús rutinja.

A gyűrűk záródnak

A következő napok dilemmája – főként Mariupol várható feladása után –, hogy az ukránok milyen taktikát választanak. A gyűrű zárása az oroszok által korántsem magától értetődő, ehhez most még nagyok a távolságok, és az sem biztos, hogy ha eléri a célját az agresszor, akkor képes lesz meg is tartani a pozícióit. Első körben ezzel együtt Kramatorszk és a 2014/15-ös összecsapások idején is sokat szenvedett Szlovjanszk környékén várható a legbrutálisabb vérfürdő.

Szakértők szerint ugyanakkor érdekes, hogy a Dnyeper hídjai a két nagyvárosnál, Dnyiprónál és Zaporizzsjánál is épek – bár a Pentagon hétfőn arra figyelmeztetett, hogy Dnyiprót rakétákkal lőhetik az oroszok rövidesen –, ezzel mintha fenntartanák a menekülési útvonalakat az ukránok számára. A dilemma komoly annak tudatában, hogy 7 éve Ilovajszknál és Debalcevénél mit hozott az ukrán hadsereg számára az ott kialakult két katlan, mind a konkrét katonai, mind az erkölcsi veszteségek szempontjából. Azokat a vereségeket az első, majd a második minszki megállapodás követte.

Mindazonáltal ha élnének a menekülés esélyével, az végső soron szinte a teljes bal parti Ukrajna elvesztését eredményezné, legalábbis a déli és a középső részét tekintve. Ha az oroszok a már elfoglalt tengerparti területeket is megtartanák, voltaképpen létre is jöhetne a sokszor emlegetett Novorosszija.

Erről mondja azt Aresztovics, hogy nem a háború, hanem a független Ukrajna sorsa dől el. Ha hinni lehet a közszájon forgó feltételezéseknek, sokáig nem húzódhat a nyitány - mindenütt azt írják, hogy Vlagyimir Putyin győzelemként felmutatható eredményt akar látni a Donbasszban május 9-éig, a győzelem napi ünnepségekig.

Földet oda nem adunk

Az ukrán honvédelmi minisztérium hétfő délutáni jelentése szerint Oroszország felkészülése a sorsdöntő csatára befejeződött, valóban elindulhat a roham bármelyik pillanatban. Azt is hozzátették persze, hogy az ukrán hadsereg felkészült erre.

„Nem tudjuk, pontosan mennyien és mivel fognak jönni, de azt tudjuk, hogy sokkal többen lesznek – mondta erről Volodimir Zelenszkij. – Tisztában vagyunk vele, hogy mit akarnak, és azzal is, hogy minden azon múlik, hogy a szövetségeseink, elsősorban az Egyesült Államok, milyen gyorsan segítenek új fegyverekkel. Ezen a ponton dől el, hogy képesek leszünk-e kitartani, vagy sem” – magyarázta.

Az ukrán elnök a CBS-nek ismételten leszögezte: Ukrajna nem készül arra, hogy a békéért cserébe területeket adjon Oroszországnak. „Nem akarok olyan helyzetbe kerülni, ahol ilyen kérdésekről kell gondolkodnom és döntéseket hoznom” – tette hozzá.

Olekszij Aresztovics szerint az esetleges ukrán vereség a Donbasszban nem hozná el a háború végét, de a győzelem sem lenne garancia semmire. Legfeljebb ideiglenesen. Az elnök tanácsadója úgy véli, a Putyin-rezsim a történtek után addig nem hagy fel a terveivel, amíg azzal a tudattal kell együtt élnie, hogy államiságának bölcsője, történelmi fővárosa – azaz Kijev – Oroszország határain kívül található.