„Nemcsak a lejárató kampány bukott meg, hanem az emberarcú fideszes mítosza is”

• Évtizedekig volt fideszes fellegvár a Hegyvidék, a momentumos Hajnal Miklós mégis meg tudta verni a választáson Fürjes Balázs államtitkárt.
• Szerinte a Fidesz annyira túltolta ellene a lejárató kampányt, hogy az kontraproduktívvá vált, a kerületben élő, polgári értékrendet magukénak valló emberek számára már nem vállalható a Fidesz.
• Nem tud olyan vesztes ellenzéki jelöltet mondani, akinek azt mondaná, hogyha valamit másképp csinál, akkor nyerhetett volna, szerinte országosan a fundamentumokban veszítette el az ellenzék a választást.
  
• Úgy gondolja, nincs értelme folytatni az ellenzék korábbi típusú parlamenti politizálását, új módszereket kell kitalálni.
  
• Megérti azokat, akik a választási eredmény miatt külföldre menekülnének, de szerinte, ha mindenki apátiába süllyed, akkor addig marad ez a rendszer, amíg saját magától össze nem omlik.
  

Mi történt a választások óta eltelt pár napban?

Nagyon sokat beszélünk mostanában. Rögtön volt másnap reggel egy momentumos elnökségi ülésünk, hétfő délután pedig már a pártelnöki ülésre mentem én is. Nyilván egy nappal a választás után még csak első blikkre próbálja az ember levonni a tanulságokat. Azóta volt egy beszélgetésünk a parlamentbe bejutó ellenzéki képviselőkkel, akár egy első körös frakcióegyeztetésnek is lehetne hívni. Ennek az volt a fókusza, hogy hogyan lehet a parlamenti politizálást másképp csinálni. Ez az a kérdés, amit Hadházy Ákos is pedzegetett több posztban rögtön a választások után. Abban 100 százalékig igaza van, hogy ugyanúgy ezt nincs értelme csinálni a negyedik kétharmad után. Valószínűleg sok minden mást is újra kell gondolni az ellenzéknek. Elindult egy bűnbakkeresés is, de szerintem nem ez az elsődleges fókusz most, hanem hogy elemezzük ki és találjuk meg azt, hogy hol követtünk el hibákat, és javítsunk rajtuk, mert megengedhetetlen az, ami történt.

Pártszinten le tudtak már vonni tanulságokat, tudják, hogy mi az, amit elrontott a Momentum?

Nincs olyan, amit ki tudnék emelni, hogy mi miben hibáztunk. De ez nem jelenti azt, hogy magunkat felmenteném. Nem fogom azt mondani, hogy nem hibáztunk, mindenesetre az elejétől a végéig tartottuk magunkat az ellenzéki egységhez, odatettük magunkat ebben a kampányban, a háttérben is, a nyilvánosságban is. Nehéz egyáltalán felfogni és megérteni, hogy hol ment ez félre, mert nagyon jó véleménnyel vagyok a vesztes jelöltjeinkről is. Ezért szomorú ez. Szél Bernadett iszonyatos energiát tett a kampányába. Kevésbé volt mondjuk látható országos szinten, de Mihálik Edvin ugyanúgy a csongrádi kettes körzetben, minden egyes falun végigment.

Most nincs olyan egyértelmű választási tanulság, mint 2018-ban. Akkor azt lehetett mondani, hogy azért veszített az ellenzék, mert nem fogtunk össze. A mostani helyzet a pártoknak is okoz fejtörést, mert sokkal nehezebb kitalálni a következő lépést, hogy mit kell másképp csinálni. Az egyértelmű, hogy elvesztettünk 800 ezer szavazót, ennek az okait érdemes kivesézni. A Fidesz ebből csak 100-150 ezer új szavazót szerzett, tehát a nagy része ezeknek a választóknak vagy átment más pártokhoz, vagy otthon maradt, és szerintem erre kell válaszokat találni. Azt nem tudom, hogy ebből voltak-e momentumosok, vagy sem. Én hiszek abban, hogy viszonylag kevés momentumos maradt otthon.

Volt hiba abban, hogy az ellenzéki pártok hogyan álltak a miniszterelnök-jelölthöz? Láthatóan nehéz lavírozást eredményezett az, hogy egy pártokon kívüli jelölt nyert, illetve Márki-Zay Péter erős kijelentéseire gyakran jöttek kritikák az ellenzéki pártok soraiból is.

Az előválasztás szabályait közösen alkottuk meg, ez tette lehetővé, hogy olyan outsider jelöltek is elindulhattak, mint akár Márki-Zay Péter, tehát ebben a felelősségünk is közös. A kampányban a Momentum nagyon nagy mértékben segítette őt. Rengeteg momentumos ment át a központi kampánycsapatba dolgozni, és az országjárás során is nagyon sokszor kísértük el Márki-Zayt. Részünkről nem volt ódzkodás vagy távolságtartás. Esetenként valóban megfogalmaztuk kritikát, de eléggé oda szoktunk figyelni arra, hogy ez ne menjen át sárdobálásba. Máshonnan most elindult, de szerintünk ez a fajta bűnbakkeresés nem visz előre. Nem látom, hogy ebből hogyan vonnánk le a megfelelő tanulságokat, azt sem látom, hogy ez az ellenzéki szavazóknak miért lenne szimpatikus. Szerintem mi amit tudtunk, megtettünk, hogy ez a kampány minél sikeresebb legyen, de nem biztos, hogy jól volt az egész kampány megtervezve, hogy kellően fel voltunk készülve arra, ami a háborúval történt, és arra megfelelően válaszolt volna az egész ellenzék. Ezek miatt szerintem joggal érhet minket is kritika. És a felelősség ránk eső részét vállaljuk is ebben.

Visszatekintve hiba volt, hogy külsős jelölt is indulhatott az előválasztáson? Vagy ez továbbra is egy jó döntés?

Ez egy nehéz kérdés. Volt pár olyan körzet, ahol külsős jelöltek nyertek egyéniben, és aztán egyébként szerintem egész jó kampányokat tudtak vinni. Nem lehetett előre látni azt, hogy ennek mi lesz a következménye. Akkor októberben úgy tűnt, hogy Márki-Zay Péter képes megszólítani új választókat, fiatalokat, amire az ellenzéknek szüksége volt. Nem gondolom azt, hogy ez egy fundamentális hiba lett volna, de nyilván majd ha lesznek még egyszer előválasztások Magyarországon, akkor ezt is átgondoljuk. Nem hiszem, hogy a pártoknak most azt a következtetést kéne levonniuk, hogy mindent nekik kell csinálni, és akkor tökéletes lesz, mert ezeket a szabályokat is közösen alakítottuk ki, és nem lett tökéletes.

Az előválasztás intézményét egyébként jónak tartja? Pozitívuma az, hogy azokban a hetekben tudta az ellenzék leginkább önállóan tematizálni a közéletet, viszont az ellenzéki tábornak csak az aktívabb része ment el szavazni, és hallani olyan történeteket, hogy Fidesz-szimpatizánsok mondjuk elmentek leszavazni Márki-Zay Péterre, mert azt gondolták, ő esélytelen lesz Orbán Viktorral szemben.

Az előválasztás intézménye kb. a legnagyobb politikai innováció volt az elmúlt négy évben, és az egyik legjobb dolog, ami az ellenzékkel történt. Az előválasztás volt az, ami miatt sokan elhitték tavaly, hogy itt kormányváltás lehet. Az, hogy utána elveszett ez a lendület, és nem tudtuk másnap továbbvinni ezt egy egységes kampányként, nem azért történt, mert az előválasztás rossz dolog lenne. Lehet finomhangolni ezt az intézményt, és vannak benne javítandó dolgok, de önmagában szerintem óriási dolog volt, hogy megcsináltuk, és 800 ezer ellenzéki szavazó részt vett. Annak viszont már akkor is intő jelnek kellett volna lennie, hogy miért csak 800 ezren szavaztak, miért nem még többen? Mindenesetre volt egy hype, volt lendületünk. Majd ez elillant, és nagyon gyorsan bekapcsolt a fideszes propagandagépezet, ami hengerként gyűrte maga alá az ellenzéki kampányt.

Lett volna a Momentumnak mozgástere abban, hogy az előválasztás után hamarabb induljon be a közös kampány? Donáth Anna hangoztatta talán a leginkább, hogy szerinte nem kellett volna hetekre eltűnni akkor.

Lehet azt mondani, hogy mi ebben türelmetlenek voltunk, de ez egy jogos türelmetlenség volt. A programírás, a listaállítás, és magának a kampánynak a megtervezése is túlzottan elnyúlt. Azért dolgoztunk, hogy ez minél gyorsabb legyen, és ennek hangot is adtunk. Ebben sajnos most ennyi volt. Az mindenképpen tanulság, hogy Márki-Zay Péter mögött az előválasztási kampányában kevesebb infrastruktúra és kevesebb szervezeti háttér volt. Az előválasztás megnyeréséhez elegendő, de egy országos kampányhoz nyilvánvalóan ennél több kell. Kulcskérdés volt, hogy mennyire gyors az átállás, hogy milyen hamar tud ő maga köré egy olyan csapatot építeni, annyi kampányeszközt szerezni, amivel ez egy erős kampány lesz. Nyilván nem a Momentumnak van a legtöbb erőforrása, de szerintem mi amit arányosan tudtunk, azt beletettük, sőt, azon felül is. Nyilván ha valakinek már van egy meglévő szervezeti háttere, arra könnyebben tudott volna építeni.

Említette már a sárdobálást. Donáth Anna és Karácsony Gergely voltak ketten, akik hajlandóak voltak a vereség estéjén kiállni Márki-Zay színpadára, Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter rögtön beleálltak a közös miniszerelnök-jelöltbe. Vissza lehet és vissza kell egyáltalán hozni ez után az ellenzéki egységet?

Az ellenzéki egységnek meg kell maradnia, együtt kell levonni a tanulságokat. Nem örültem annak, ami vasárnap történt, két okból. Egyrészt rossz volt az optikája, hogy néhány pártelnök vagy vezető ott volt, mások meg nem. Másrészt beindult az, hogy ki hogyan értelmezi a választás tanulságait a nyilvánosságban, és ki a felelős. Nem azt várják az emberek, hogy mutassunk rá valakire, hogy ő a felelős. Szerintem azt várják, hogy gyakoroljunk önreflexiót, hogy hol rontottuk el, mert senki nem mondhatja azt, hogy tökéletes kampányt futott. Én győztem egyéniben, de még én is el tudom mondani, hogy szerintem mi milyen hibákat követünk el, és hol lehetne még javítani ezen a kampányon, és szerintem nem érdemes magunkat azzal ámítani, hogy ha Márki-Zay Péter fegyelmezettebben kommunikál, akkor minden jobb lett volna. Lehet, hogy jobb lett volna, de nem csak ezen múlik. És nem csak ezen ment el ez a választás. Ekkora választási vereség nem magyarázható egyetlen felelőssel.

Nem is arra gondolok, hogy ki kell-e kiáltani Márki-Zay Pétert egyszemélyi felelősnek, hanem hogy a Momentum akár azt a tanulságot is leszűrhette volna, hogy „oké, ebből az látszik, hogy az ellenzéki összefogás nem működött, lehet, hogy külön utakat kell járnunk”.

Vannak olyan lehetőségek, alkalmak, amikor a Momentum meg tud szólalni, és el tudja mondani azt, hogy ő mit gondol másképp. És szeretném, hogy ezzel éljünk a jövőben is. Nem gondolom azt, hogy az együttműködés az egyenlő lenne bármifajta belesimulással, vagy belesüppedéssel a parlamenti politizálás megszokott kereteibe, de a választási rendszer nem változik egyelőre Magyarországon. Mi most úgy indultunk, ahogy szerintünk erre a választási rendszerre a legjobb választ lehetett adni. És ez mégsem volt elég. Nagyon kevés szavazaton múlt amúgy, hogy nem volt elég. Ha megnézzük, hogy a kétharmad valójában hány körzeten ment el, pár száz, pár ezer szavazatok döntöttek a szorosabb körzetekben. Nem önmagában azzal van a gond, hogy együttműködünk. Azzal lehet gond, hogy ennek az együttműködésnek mi a tartalmi alapja, mi a politikai alapja, hogyan működünk együtt, mit jelent ez a jövőre nézve? Ezekről a kérdésekről érdemes inkább beszélni, mert ha külön-külön indulunk, abból csak ötödik kétharmad lesz.

Igen, de 2017-ben is ugyanilyen volt a választási rendszer, és akkor Soproni Tamás azt mondta, hogy nem szeretnék összegyurcsányozni magukat. Felmerült az, hogy lehet, hogy akkor volt igazuk, és a közös ellenzéki építkezés helyett a párt egyéni építésére kell koncentrálni?

Biztos, hogy a következő időszakban a Momentumnak kell időt és energiát fektetni a saját építkezésére is. Ez nem kérdés. De ezt nem az ellenzék rovására kell csinálnunk, nem más pártokkal szemben, hanem úgy, hogy ez valahogy az egészet növelje. Most, amikor elvesztettünk 800 ezer szavazót, a minimum cél az, hogy ezeket az embereket próbáljuk meg újra megtalálni, megérteni és visszaszerezni az ellenzéki oldalnak, mert ez a legnagyobb tragédia ebben a választásban.

Amikor külön indultak el a pártok 2018-ban, akkor is össze lettek sorosozva. Most Márki-Zay Pétert gyurcsányozták össze, pedig a fideszesek az előválasztás előtt még simán lenyilatkozták, hogy ő nem a Gyurcsány embere. Amíg a Fidesz propagandagépezete él és virul és Rogán Antal működteti ezt nap mint nap, addig benne van az ellenzéki politizálásban, hogy az éppen aktuális főgonosszal, ellenségképpel összemossák az embert. Erre kell egy választ adni az ellenzéknek, függetlenül attól, hogy éppen kicsoda az, akit a plakátokra raknak.

Tudott az országos eredmények fényében örülni a saját győzelmének?

Felemás érzés volt. Volt egy helyi eredményvárónk itt a Török utcában, körülbelül 40-50-en gyűltünk össze. Eleinte örültünk a helyben érkező pozitív részeredményeknek, aztán ahogy egyre jobban láttuk az országos eredményeket is, egyre szomorúbb lett a hangulat

Keserédes ez a győzelem. Próbálunk ebből erőt meríteni. Én nem csak a vereségnek a tanulságait szeretném levonni egyébként, hanem vonjuk le egy győztes kampánynak is a tanulságait, és próbáljuk meg azt beépíteni minél jobban máshol is, mert mégiscsak hazai pályán legyőztük a Fideszt. Pedig olyan jelöltjük volt, akinek több milliárdos projektjei voltak, aki mögött itt volt a választókerület kétharmadában egy nagyon beágyazott és nagyon népszerű fideszes polgármester, és egy nagyon kemény lejárató kampányt toltak velem szemben.

Az biztos, hogy azt a politizálást, amit most a Fidesz csinál, az itt élő emberek gyomra már kevésbé fogadja be. Az én helyi győzelmem nagyban betudható annak, hogy ez egy hagyományosan polgárinak nevezett kerület, és ezeknek a polgári értékrendet magukénak valló emberek számára már nem vállalható a Fidesz. De úgy tűnik, hogy sajnos az országban sok más helyen meg pont ezzel győztek, és két lépés távolságból nézve ez így még jobban fáj.

A Fidesz láthatóan sok energiát fektetett az ön elleni lejárató kampányba, mégsem működött. Ez miért lehet?

Ebben a körzetben annyira túltolták, hogy már kontraproduktív volt. Nagyon sokat kint voltunk az utcán, nagyon sokat beszélgettünk, találkoztunk emberekkel, elég sokakban sikerült olyan személyes benyomást tenni, ami ezt ellensúlyozta. Valószínűleg az emberek látták, hogy nem én vagyok a patás ördög, hanem valójában egy abszolút vállalható alternatíva vagyok. Fontos volt, hogy ha bárki is egy kicsit jobban utánanézett ezeknek a vádaknak, akkor nem egy olyan sztorit látott, amit a különböző Youtube-videókban lefestettek, itt átláttak ezen a lejárató kampányon az emberek. Gyakorlatilag csak azok szavaztak Fürjes Balázsra, akik amúgy is a Fideszre szavaztak.

Nemcsak a lejárató kampány bukott meg, hanem az emberarcú fideszes mítosza is. Ez már nem működik ebben a kerületben. Egyszerűen országosan annyira más arcát mutatja a Fidesz, hogy nem hiteles mellette az, amit itt előadnak.

Az utolsó két hétben, amikor egyébként a legtöbb választó figyel arra, hogy mi történik, napról napra azt látták, hogy Fürjes Balázs egyre kevesebbet volt kint a köztereken, egyre jobban próbálta kimozogni, hogy ne valósuljon meg a tévés vita köztünk. És a végén már a sajtónak se nagyon nyilatkozott. Ebben a közegben, ahol elég sokan érdeklődnek a közélet után, követik a választásokat, a választók azt látták, hogy valaki lapít, valaki meg ott van nyíltan, és el lehet jönni egy utcafórumra, és meg lehet tőlem kérdezni bármit, akár a „diplomaügyet” is.

Az önre leadott szavazatok mennyiben szóltak az ön személyének, és mennyire voltak a kormányváltás érdekében leadott szavazatok? Az ellenzék jelöltjére vagy Hajnal Miklós momentumos politikusra ikszeltek az emberek?

Az egész kampányt arra alapoztam, hogy ha ezt a körzetet megnyerjük, akkor eggyel közelebb kerülünk a kormányváltáshoz. Minden egyes fórumon erről beszéltem, a közösségi médiában is ez volt a lényeg. Én abból indultam ki, hogy ha működik a választási matek 2018-ból, akkor ennek nagyjából így kellene kinéznie. Ehhez képest egyrészt nyilván nagyon meglepett az, ami országosan történt vasárnap, másrészt az itt élő emberek hittek az összefogásban, és nagyon sokan a kormányváltásra szavaztak.

Biztos vannak azok az ellenzéki szavazók, akik bármelyik ellenzéki jelöltre leszavaznak, de mindenkit meggyőzni arról, hogy tényleg menjenek el szavazni, és hasonló részvételi rekordot hozni, mint ami volt négy évvel ezelőtt, az óriási feladat. Hajlamosak vagyunk mindig azt hinni, hogy a politika, az karakter meg érzék kérdése, de ebben abszolút benne volt az az iparos munka, meg az a precizitás is, amivel nagyon sokat tettünk azért, hogy megismerjük az itt élőket, beszélgessünk velük, és egyáltalán értesítsük őket arról, hogy választások lesznek. Néhányakat már talán túl sokat is zaklattunk, mert volt erre is panasz, de összességében végül ez mégis működött.

Szerintem az én karakterem elég elfogadható. Egy nyugodt srác vagyok, nincsenek radikális kijelentéseim. Néhányan még talán ezt túlzottan is mérsékeltnek gondolhatják, de ebben a kerületben egyébként ez kell.

Itt örülnének az emberek, ha olyan lenne a politika, mint amilyen mondjuk Hollandiában, ahol a politikusok meg a pártok arról vitatkoznak, hogy mennyi legyen a sebességkorlátozás az autópályán. Nyilván nem fogunk most ide eljutni, sajnos nem vagyunk olyan helyzetben, hogy vissza lehetne fogni a polgárháborús állapotokat, amit a kormány maga gerjeszt. De fontos, hogy azért az ember utaljon arra, hogy amúgy az én világomban normális esetben egy választás úgy nézne ki, hogy kiállnak a jelöltek a programjaikkal, megvitatják azt, hogy miben értenek egyet, miben nem értenek egyet, a választók döntenek róla, és aztán azt megvalósítjuk. Aki pedig nem valósítja meg, azt leváltják. Ettől most nagyon-nagyon távol vagyunk, és ez egy ilyen idilli naiv gondolatnak tűnik, ami nagyon nincsen rendben.

Mennyire volt a jelöltek közt kommunikáció, tapasztalatmegosztás a kampány alatt arról, hogy mi működik és mi nem?

Párton belül is volt ilyen, és egyébként országosan is. Rengeteg olyan kampányeszköz volt, aminek a felhasználásáról, módjáról, kinézetéről országosan döntött a kampánytanács, amiben minden pártnak ott volt egy embere.

Van olyan tudás, amit meg lehetett volna osztani mondjuk Szél Bernadett stábjával, aki végül nem nyerte meg a körzetét, vagy ez egész máson múlt?

Nagyon sok munkát tettek bele Bernadették, és így is elég nagy különbséggel látszik nyerni Menczer Tamás, még akkor is, ha a külképviseleti szavazatok ezt valamennyire javítani fogják. Ott gyakorlatilag bármilyen kampányt csinálhattunk volna, ezt országosan a fundamentumokban veszítette el az ellenzék. Nincs olyan jelölt, aki elveszítette a kampányát, és azt tudnám neki mondani, hogy ha ezt másképp csinálod, akkor megnyered. Országosan kellett volna másképp csinálnunk.

Az eltűnt ellenzéki szavazók kérdésére az egyik elemzői megfejtés az, hogy sok 2018-as jobbikos szavazó átment a Mi Hazánkhoz, vagy otthon maradt, esetleg leszavazott a Fideszre. Ez ebben a választókerületben mennyire érvényes?

6-7 százalék körül volt a Jobbik 2018-ban itt a kerületben. A Mi Hazánk most pedig 2,5 százalék körüli eredményt ért el. Ha azt a konklúziót szeretnénk levonni, amit néhány elemző levon, hogy a jobbikosok nagyjából egyharmada elment a Mi Hazánkhoz, akkor az nagyjából a mi választókerületünkben is megáll. Csak ezzel kevesebbet vesztettem, mint azok a körzetek, ahol erősebb volt a Jobbik. Mi a másik kétharmadot szinte biztos, hogy elvittük egy az egyig szavazni, ha 100 százalékig nem is adódtak össze a szavazatok, de 95 százalékig igen. Ebben benne volt az, hogy itt helyben jól működött ez az összefogás, a helyi jobbikosokkal is tudok együtt dolgozni, az előválasztás után nem voltak konfliktusok. Nem mindegy, hogy az összefogásról, meg az ellenzéki együttműködésről úgy beszélünk, mint egy választási konstrukcióról, vagy úgy, mint amiről tényleg elhiszik az emberek, hogy ezek a pártok, képviselők együtt fognak dolgozni, és látszik, hogy ennek van ereje.

Említette, hogy volt egy találkozója a győztes jelölteknek. Mit beszéltek meg ezen?

Ezen pont nem tudtam részt venni, mert egy időben volt a pártelnöki találkozóval. De alapvetően arról volt szó, hogy mi legyen most a Parlamenttel. Nekünk ez nyilván egy nagyon furcsa helyzet, mert először jutunk be a magyar parlamentbe, közben meg ugyanazt a típusú parlamenti politizálást nem szabad, meg nem is akarjuk folytatni, ami eddig volt.

Milyen típusút lehet folytatni ebben a helyzetben?

Jó kérdés. Szerintem erre vannak jó válaszok. Akár az, amit a Hadházy Ákos mond, hogy kezdjünk el feltételeket támasztani. Vagy az, amit a Kutya Párt mondott, hogy ha ők bejutnak a Parlamentbe, akkor majd kiviszik a büfét a hajléktalanoknak, mert egyébként a parlamenti büfé is tök olcsó. Nem azt mondom, hogy csak ennyit kell csinálni a következő négy évben, mert mert ennél is többre van szükség. De az biztos, hogy azért benn ülni, hogy törvényjavaslatokon gondolkozzunk és elemezzük azokat nagyban, a Fidesz kétharmados többsége mellett, kevés értelme van.

Mi szól amellett, hogy egyáltalán beüljenek?

Egyéni mandátumot nehezebb visszaadni, engem bíztak meg a választók, és nem Fürjes Balázst. Azt hiszem, Szerbiában volt teljes ellenzéki parlamenti bojkott, csak annak nagyon csúnya vége lett, azóta már sokadik győzelmét aratja Vučić.

Abszolút előkerül ez a kérdés egyébként, nekem is írják, és jogos a csalódottság és jogos a kritika is az eddigi parlamenti politizálással szemben. Ez egy ugyanolyan kérdés, mint egyébként bármilyen választási tanulság levonása, hogy hogyan lehet másként csinálni a parlamenti munkát.

A programjában szereplő választókerületi ígéreteket meg lehet valósítani fideszes kétharmad mellett? Mit tud tenni ezekért az ügyekért?

Nyilván a mostani helyzetre én sem voltam felkészülve, de egyéni képviselőként ezekért a célokért továbbra is kell küzdeni. Nem lehet ugyanakkora eredményességgel, mint ha mi lennénk kormányon, de ez a program kapott támogatást, ezért fogok lobbizni.

Törvényjavaslatot be tudok nyújtani a Normafára. Legfeljebb a Fidesz nem szavazza meg, de ezzel ők saját maguk szembe mennek az itteni kerületi akarattal. Lehet ezt csinálni, mondhatja azt a Fidesz, hogy rohadjon ránk a János Kórház, meg folytathatják, amit csináltak tizenkét évig, csak azzal itt ártanak maguknak. Az ő szempontjukból ez itt egy választási vereség volt, és remélem, hogy ennek nem az a tanulsága a Fidesz részéről, hogy akkor keresnünk kell egy újabb emberarcú politikust, aki kompenzálja azt, hogy országosan teljesen alja, amit művelnek, hanem az lesz a tanulság, hogy igenis jó lenne tényleg odafigyelni arra, hogy milyen problémák vannak itt helyben, mert ez érdekli az embereket.

A közösségi médiában látszik, hogy rengeteg, a választási eredmény miatt elkeseredett ember akarja elhagyni az országot, Facebook-csoportok is alakultak erre. Nekik mit tud mondani, miért maradjanak?

Mint aki élt három évet Angliában és öt évet Németországban, abszolút megértem őket. De ez a mi országunk, a mi hazánk is. Két út marad most nekünk, apátia vagy aktivizmus. Lehet azt az utat választani, hogy nem csinálunk semmit, csak akkor marad ez a rendszer, amíg saját magától össze nem omlik. Vagy megkeressük azt, ahogyan szerintünk most éppen a lehető legjobban tudunk tenni azért, hogy egy kicsit is jobb legyen ebben az országban élni. És ez még egy olyan kérdés, amire az ellenzéknek is meg kell találni a válaszokat. De nagyon sok válasz van rá, civil szervezeteknél is, és remélem, hogy a pártoknak is meg lesz rá a válasza.

Ezután a választás után nem olyan protest-hangulatot érzek, mint 2018-ban. Apátiát érzek, és a legnagyobb felelősségünk az abban lesz, hogy valahogy újra reményt adjunk. Az én helyi győzelmem ebben egy icipicit talán hozzá tud tenni, hogy az itt élők azt gondolják, hogy ez nem lehetetlen. De azt gondolom, hogy rengeteg munkánk van az ország megértésével, meg rengeteg munkánk van azzal, hogy visszaszerezzük azt, ami egyébként egyáltalán nem kellett volna, hogy elvesszen. Biztosan voltak hibák ebben a választásban, de nem tehetjük meg, hogy apátiába süllyedünk.