Zsinórban negyedik alkalommal nyerte meg a Fidesz-KDNP a parlamenti választást, ráadásul akkora fölénnyel, amit egy közvélemény-kutatás sem tudott megjósolni. Minden eddiginél nagyobb volt az ellenzéki összefogás, és nagyon sok ellenzéki szavazó hitt benne, hogy lesz kormányváltás, de még többen bíztak abban, hogy legalább nem lesz Fidesz kétharmad. Nem így lett. Az ellenzéki szavazók egy része azóta sem tért magához: sokk, düh, szomorúság, kilátástalanság, reményvesztettség, fekete humor. Ez csak néhány azokból a reakciókból, amik a közösségi médiában keringenek vagy amit egy budapesti villamoson hallani lehet.
A csalódott szavazók azonban nemcsak az érzéseikről írnak, hanem különböző stratégiákat találnak ki arra, hogy hogyan vészeljék át a következő minimum négy év Fideszt. Létrejöttek olyan Facebook-csoportok, ahol azok tömörülnek, akik inkább a külföldet választják, de van olyan kezdeményezés is, hogy a majdnem teljesen ellenzéki Budapest váljon városállammá, és szakadjon el az ország többi, szinte teljesen narancssárga részétől.
Április 5-én érkezett egy levél a 444 e-mail címére Gábortól, egy csalódott ellenzéki szavazótól, aki úgy döntött, hogy úgy fogja elviselni a következő négy évet, hogy homokba dugja a fejét, nem foglalkozik többet közélettel.
Lemondott minden újságelőfizetést, minden hírlevelet, minden feliratkozást, minden Facebook hírfolyamot.A három kisgyerekes, multinál dolgozó apuka telefonon is elmesélte nekünk, hogy miért döntött így.
„Nekem a Fidesszel ideológiailag van bajom, azzal ahogy lopnak, és ahogy kommunikálnak. A kínaiakhoz, az oroszokhoz való dörgölőzéssel, a Fudan-üggyel, azzal, hogy Orbán egész baráti köre meggazdagszik. Ez nekem borzalmasan fáj, én ezeket nem tudom tolerálni” - mondja.
Gábor a választások előtt elég realista volt: nem gondolta, hogy nyerhet az ellenzék, de a Fidesz egyszeri többségében reménykedett és abban, hogy szoros lesz az eredmény. A legvalószínűtlenebb forgatókönyvnek tartotta, hogy ismét kétharmad lesz. Amikor a választás napján este 10-11-kor ránézett az eredményekre, akkor ott már tudta, hogy „vége”. Sokként érte és nagyon elkeserítette az eredmény.
„A Fidesz második kétharmada még nem fájt ennyire, a harmadik már igen, mert akkor már volt egy rendszerváltó hangulat. Most úgy voltam vele, hogy adok még egy esélyt, erre megint kétharmad lett. Szerintem addig nem lesz kormányváltás, amíg Orbán Viktort nem éri valami” - magyarázza.
Gábort sokkal rosszabbul érintette ez a választási eredmény, mint a négy évvel ezelőtti, mégsem fordult meg a külföld a fejében: van három kisgyereke, velük pedig nem olyan egyszerű itt hagyni mindent. Ugyanakkor már nem bírja elviselni azt a stresszt sem, amit a közéleti helyzet ad, ezért döntött úgy, hogy inkább a családjára koncentrál, és nem olvas többet közéleti híreket. Kérdeztem, hogy szerinte be fogja-e tudni tartani a detoxot. Gábor azt válaszolta, hogy most elég elhatározottnak érzi magát, és meg is kért, hogy a cikket külön küldjem majd el neki, hogy ne kelljen keresgélnie a 444-en.
Gulyás Evelin baristaként dolgozik 40 órában, másodállásban pedig nővérként 10-20 órában, az utóbbi okán ő egyike azoknak, akiket közvetlen érint a Fidesz egészségügyet semmibe vevő gazdaságpolitikája.
Evelin az utóbbi hónapokban a pácienseitől mindenféle politikai véleményt kellett meghallgatnia, de ő reménykedett a rendszerváltásban, és nagyon is elképzelhetőnek tartotta, hogy nyerni fog az ellenzék.
„Amikor megláttam az eredményt, teljesen lesokkolt, csak ültünk a párommal és néztünk ki a fejünkből. Nem értettük, hogy lehet, hogy minden ismerősünk ellenzéki, mégis a Fidesz kétharmaddal nyer. Másnap reggel bőgve indultam munkába” - meséli.
Evelin azt mondja, hogy álmaiban sem gondolta volna, hogy a Fidesz ismét kétharmadot szerez, ezért iszonyú csalódott és dühös. Nem gondolja, hogy négy év múlva sikerülni fog a rendszerváltás, ezért úgy döntött, hogy nincs más hátra, mint külföldre költözni.
Evelint már régóta zavarja, hogy a Londonban élő nővére üzletvezetőként megkeres 1,5-2 millió forintot havonta, ő pedig két állással ennek a negyedét se kapja meg. Bár az édesanyja Spanyolországban, a nővére pedig Angliában él, ő mégis Skóciába szeretne költözni a barátjával.
Már el is kezdett állásajánlatokat nézni, és óriási szerencséjére az ápolók Skóciában is nagyon keresettek, ezért vízumot is hamarabb kapnak. A barátjával úgy egyeztek meg, hogy maximum egy év telhet el a kiköltözésig, amíg a fiú befejezi az egyetemet.
„Sose voltam egy nagy magyar, viszont sosem fordult meg a fejemben az sem, hogy el fogok innen menni. De arra jutottam, hogy onnan sokkal jobban fogom tudni segíteni apukámat, mint innen” - mondja.
Szintén a kiköltözés mellett döntött Csernai Mihály, a korábbi SZFE HÖK elnöke, de ő legkésőbb decemberig el akarja hagyni az országot. Mihálynak alapvetően két elképzelés volt a választás előtt a fejében. Volt egy szerinte naivabb elgondolása, miszerint kikap a Fidesz, a realistább meglátása pedig az volt, hogy bár nyer a Fidesz, de nem ekkorát, és rá lesznek kényszerítve, hogy egyeztessenek az ellenzékkel.
Mihály ezekre az opciókra úgy gondolt, mint amik a jövőjét is meghatározzák, és bármelyik forgatókönyv lépett volna életbe, az adott volna neki egyfajta hitet. Ami történt, az viszont teljesen felülírta a terveit.
Amikor az SZFE-ért harcolt a HÖK elnökeként, akkor sokáig azt gondolta, hogy diplomatikus eszközökkel meg fogják tudni menteni az egyetemet az alapítványi átvételtől. Amikor ez nem sikerült, még akkor is arra gondolt, hogy mivel az ellenállásuknak országos és nemzetközi szinten is ekkora hatása volt, ezért az majd a választást is befolyásolhatja. Most ez tört benne össze, amikor a Fidesz újra kétharmaddal győzött.
„Négy éve elsőszavazó voltam, és bár szkeptikus voltam a taktikai szavazást illetően, Londonban a külképviseleten szavaztam, és ott volt egy forradalmi hangulat. A vereség után akkor azt mondták, hogy a cselekvő, aktív állampolgárok hiányoztak. Én úgy érzem, hogy most cselekvő, aktív állampolgár voltam, mindent megtettem, mégis az ellenzék a történelem legnagyobb bukását hozta össze” - mondja.
Mihályt jobban megviselte a négy évvel ezelőtti vereség, most sokkal inkább rezignáltságot és reménytelenséget érez, mintsem dühöt. Mihály - ahogy fogalmaz -, „féllábbal már kinn van Magyarországról”, ugyanis Marosvásárhelyen tanul drámaírónak. Az volt a terve, hogy hazajön a szak elvégzése után.
„Bennem most két dolog küzd: az egyéni boldogulás és az elvek. Ha itthon akarok élni és boldogulni is akarok, akkor engednem kell az elveimből. Ha a boldogulást választom, akkor el kell mennem” - magyarázza.
Mihály angol vagy német nyelvterületre szeretne menni, kulturálisan Németországot és Ausztriát érzi magához közel. A decemberi határidőt azért adta magának, mert addig szeretné fejleszteni a német nyelvtudását és jogosítványt csinálni.
Bokor László pszichoanalitikussal arról beszélgettünk, hogy egy társadalmi trauma, például amit vesztes választás jelenthet az ellenzékiek számára, hogyan hat az emberekre, és hogyan lehet ebből a traumából kikecmeregni.
„Azt kell elsősorban megérteni, hogy egy társadalmi trauma, mint egy választási vereség, felbonthatja az egyének közötti kötődést egy közösségen belül. A kötődés egy kapcsolódási késztetés, ami az ember esetében az emberi kapcsolatok társadalommá szerveződését eredményezi. Sokszor a közösségen belüli és maga a közösséghez való kötődés még az egyén életénél is fontosabbá válhat” - mondja.
Egy kötődés felbomlása könnyen generálhat tömegpánikot is, példaként a mohácsi csatát hozta fel, ahol a török ereje annyira felbomlasztotta a hadseregen belüli kötődéseket, hogy a katonák szétszéledtek, II. Lajos pedig belefulladt a Csele-patakba.
Bokor László azt mondja, hogy ha ilyen jellegű társadalmi trauma történik, és felbomlik a kötődés, akkor logikus, hogy az ember a családjához és a családi szeretethez fordul. A pszichoanalitikus szerint különös, de még a családi szeretetet is felül tudja írni az eszme, adott esetben egy politikai nézet. Ezért van az, hogy ilyenkor a családok szétesnek vagy oltári veszekedések alakulnak ki.
„Ennek az a feloldása, hogy elfogadjuk, hogy egy családnak nem dolga, hogy politikailag homogén legyen. Ahogy a hazának sem kell homogénnek lennie, mégis ezt akarjuk. Egy vereségnél pedig azzal szembesülünk, hogy bár szeretjük a hazánkat, az nem homogén, nem mindenki ugyanazt gondolja, mint mi. Ilyenkor kiélesedik az a kérdés, hogy hova is tartozunk valójában” - magyarázza Bokor.
Bokor szerint el kell fogadnunk, hogy az, hogy a haza nem homogén, egy adottság, mint ahogy a család is az, egyiket sem mi választjuk.
„Ha társadalmi trauma ér minket, akkor a legérettebb reakció, hogy szomorúak vagyunk, minden, ami előtte van, az nem érett. Ezek a fázisok pont ugyanazok, mint egy szerettünk elvesztésénél: először tagadjuk, aztán bűnbakot keresünk, majd jön a harag és végül a kétség, hogy megtettem-e mindent?”
Bokor hozzáteszi, hogy egy választás esetében persze politikai érdek fűződhet ahhoz, hogy a harag fázisa maradjon meg, és ne jussunk el a szomorúságig.
„Ilyenkor az önbecsülésünk csorbul, mert mi a jó csoporthoz akarunk tartozni, a jó csoport pedig az, amelyben ugyanazt gondoljuk. Aki mást gondol, az rossz csoportba tartozik” - teszi hozzá.
Bokor szerint a bűnbakkeresés elkerülhetetlen, de ennek nem szabad affektívnek, impulzív dühből származónak lennie, hanem úgy kell rá gondolni, hogy mit lehetne jobban csinálni, mit lehet tanulni a történtekből.
A pszichoanalitikus szerint az is nagyon fontos egy ilyen társadalmi traumánál, hogy figyeljünk arra, hogy ez a trauma ne kerüljön át a magánéletbe, a személyes kapcsolatokba, mert akkor kikerül a helyéről.
„Ha ez a trauma a helyén marad, akkor segíti a politizálást, ilyenkor a politizálás egészségessé tesz, bármilyen furcsán is hangzik ez. A politizálás ugyanis aktívvá tesz és ha kudarc van, akkor abból tanulunk. Jó és hasznos lélektanilag jártasnak lenni a közügyekben és az ehhez tartozó érzésekben.”
A politizálás fejleszti a társadalmi önismeretünket, többet megtudunk magunkról, arról az énükről, aki egy szociális rendszer része.
Bokor szerint azok, akik most abban gondolkodnak, hogy hazát váltanak, jobb, ha még várnak egy kicsit. Ő úgy gondolja, hogy impulzusból, dühből hazát váltani nem jó ötlet, és persze lehet egy olyan érzés az emberben, hogy el onnan, ahol rossz, de ennek egy folyamatnak kell lennie. Arra is felhívja a figyelmet, hogy ha közelebbről megnézzünk egy-egy külföldre költözési terv részleteit, akkor nagyon gyakran kiderül, hogy a kiköltözéssel járó veszteségek - haza, szociális beágyazottság- miatt az nem fog több örömhöz vezetni, mint itthon maradni.
„Érdemes a szomorúságot megvárni, mert az bölcsességet ad” - mondja.
Címlapkép TBG
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!