„Egyre inkább irányíthatatlanná fog válni Orbán szavazótábora, és ebből még óriási problémák lehetnek”

• Szabó Szabolcs végrehajtotta azt a bravúrt, hogy a csepeli-soroksári választókerületben 2014 és 2018 után harmadszor is legyőzte a parlamenti választáson Németh Szilárdot.
• Szerinte a pártoknak saját ellenzéki médiát kellene felépíteniük, a parlamenti vitákból pedig ki kellene vonulniuk teljesen.
• Úgy látja, hogy ha Orbánék újabb nagyarányú győzelme miatt még többen elmennek az országból, akkor szellemi bázis nélkül marad az ellenzék, a képviselők pedig legfeljebb elszigetelt kis partizánokként működhetnek majd.
• Szabó most a Momentum-frakcióba ül majd be. Korábban az Együtt politikusaként lett parlamenti képviselő, majd a párt megszűnése 2018 nyarán az LMP-frakcióba ült be, de onnan pár hónap után azért szállt ki, mert az LMP etikai vizsgálatot indított az ellen a csepeli politikus ellen, aki visszalépett a javára (!). Ezután Szabó Hadházy Ákossal és Szél Bernadettel működött együtt.

Tudott önfeledten örülni annak, hogy újra elvitte a mandátumot Németh Szilárd elől Csepelen és Soroksáron?

Nem. Ez a harmadik választás, hogy nyertünk, örülni kéne, de nem tudunk, mert országosan megint kétharmad van.

Látta Orbán Viktor győzelmi beszédét?

Belehallgattam.

Milyen érzéseket keltett önben, hogy ott áll felszabadultan mosolyogva a pódiumon Orbán mellett az ön által legyőzött Németh Szilárd?

Nem újdonság, mert 4 éve is így volt. Ő a Fidesz alelnöke, nyilván a pártlistás eredményeknek tud örülni.

Az nem jutott eszébe, hogy a többi ellenzéki politikus miért nem tett bele több munkát, miért nem csinált valamit másként?

Sose bántottam a többi képviselő-jelöltet. Nem az utolsó négy hónapban, az előválasztás óta eltelt időszakban beletett munka hiányzott. Nem járom naponta az országot, nekem Csepel-Soroksár a lakóhelyem is, de azért utazgatok. Azt láttam, hogy az utóbbi hónapokban abban volt érdemi munka, hogy olyan helyeken, ahol 10-15 éve nem nagyon láttak ellenzéki kampányt, kisebb városokban, falvakban, megjelentek ellenzéki politikusok, rendszeresen voltak a postaládában szórólapok. Nyilván nem tudták megcsinálni azt a sűrűséget, mint amit mi itt Budapesten.

Persze, lehetett látni, hogy bizonyos körzetekben az utcai jelenlét, a plakátok megjelenése majdhogynem hiányzott. De a két választás közötti időszakban elhanyagolt munka ennek a fő oka. Ha az ember nincs jelen a helyi politikai, közösségi életben, akkor nem szerzi meg azt az ismertséget, hogy a kampányra ráfordulva már tudják, hogy ki ő. Ne azzal kelljen kezdeni a kampányt, hogy XY vagyok, két gyerekem van, mit dolgozom, az emberek pedig csak nézik, hogy ki a jóisten ez, aki rajta van a szórólapon. Ha megvannak a megfelelő alapok, a kellő ismertség, akkor a kampányban már azzal lehet előjönni, hogy én mit csinálnék, és mi a probléma azzal, amit a fideszes képviselő csinál.

Az, hogy Németh Szilárd volt az ellenfele előny vagy hátrány?

Van előnye és hátránya is. Németh Szilárd kampányának erőssége, hogy bődületesen nagy mennyiségű pénzt tudott beletenni, egészen elképesztő humán erőforrás állt rendelkezésére. Az, hogy ezt hogy szervezik meg, egy másik kérdés. Kampány-erőforrásokat tekintve van egy marha nagy előnye. Ismertséget tekintve mostanra kevésbé, mert a saját kutatásainkban az jött ki, hogy ebben kettőnk között már nincs érdemi különbség. És nyilván ott van a helyi média, ami lényegében az önkormányzati újságot jelenti, más már nincs, mert a Csepp TV is megszűnt.

Volt egy nagy vita a helyi fideszes polgármester és Németh Szilárd között az utóbbi években, így az önkormányzati újság kevésbé állt bele direktbe a kampányba. Még az is megtörtént, hogy megkerestek, hogy küldjem el nekik a programomat 4500 karakterben, a teljeset pedig elérhetővé teszik egy QR-kóddal az önkormányzati oldalon.

Ez most először történt meg a három kampány alatt?

Igen. De ettől függetlenül fideszes üzeneteket nyilván tol az önkormányzati lap. Ennek az egésznek úgy lehet ellenállni, hogy igyekszünk a saját nyilvánosságot megteremteni, és nemcsak az a sztenderd, hogy legyen Facebook-oldalunk. Kilenc éve kampányidőszakon kívül két-három havonta nyolcoldalas hírlevelet dobunk be minden postaládába. Ez 39 ezer postaláda. Ahogy egy-egy kampányhoz közeledünk, ezt sűrítjük havira, kéthetire. Ezt is mérjük, és azt látjuk, hogy ennek a hírlevélnek az olvasottsága és az ismertsége viszonylag közel van már az önkormányzati újsághoz. A helyi nyilvánosságnak ilyen szempontból van jelentősége, bár nyilván nem csodafegyver. Nézzük meg a szombathelyi körzetet, ahol rádió meg fene tudja mi van mögötte. Van az a szint, amikor ez már nem tud ellentartani.

Mi lehet az oka annak, hogy Budapest ennyire ellenáll a Fidesznek? Lehet, hogy buborék, de annak elég nagy, változatos kerületekkel. Miért nem működik a vidéki nagyvárosokban az, ami Csepelen és Soroksáron vagy a belvárosban?

Kész válaszom nincsen rá. Nyilván valamilyen szempontból ez egy urbánus-népi ellentét, bár ehhez képest meglepő, hogy a vidéki nagyvárosokban is, ahol elvileg jelen kéne lennie az urbánus közegnek, az kevésbé van jelen.

És ami 2019-ben az önkormányzati választáson jelen volt.

Az is lehet, hogy ez egyszerűen egy szervezeti probléma. A fővárosban azt látjuk, hogy van egy szervezeti háttér, van egy viszonylag széles csapat, amelyik folyamatosan tud dolgozni nálunk. A vírushelyzet kaotikussá tette a dolgot, de rendszeresen szerveztünk kulturális programokat, beszélgetéseket szakértőkkel, próbáltunk nemcsak pártként vagy klasszikus pártszervezeti alapon működni,

mert az nem elég, hogy van pártirodánk és koszorúzunk.

Programokat kell szervezni az embereknek. Fenntartunk egy olyan karitatív tevékenységet, hogy most már a hét hat napján tudunk mentett élelmiszert adni, havonta egyszer főzünk több száz embernek. Úgy látom, hogy ez nincs meg vidéken. Azt kevésbé értem, hogy most, hogy a nagyvárosok, megyeszékhelyek egy része is ellenzéki lett, ez miért nem épült ki 2019 óta.

De keresik, hogy ön hogy csinálja?

Ja, ez senkit nem érdekel.

Az a legmegdöbbentőbb, hogy a 2019-es önkormányzati választás után volt arról szól, hogy mivel jónéhány jelentős település önkormányzatának vezetését vették át ellenzékiek, legalább azt a minimális lehetőséget, amit a nyilvánosság felé ez tud jelenteni, kihasználják. Az önkormányzati média egyfajta összecsatolásával kialakítanának egy független önkormányzati hírrendszert. De ez is elmaradt.

Pedig tudom, hogy erről már technikai szinten is volt egyfajta gondolkodás. Nyilván ennek is a következménye, hogy most ott tartunk, hogy van egy nagy fideszes propaganda, amit én nem tekintek újságírásnak vagy sajtónak. Van egy viszonylag szűk független média és nincsen ellenzéki média. Sokan szokták emiatt piszkálni a független sajtót, dehát az a dolguk, hogy leírják, hogy mi történik, kérdezzenek, kritizáljanak, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állnak.

Mindenkinek mondom, hogy ne várja egyik független sajtótól vagy újságírótól, hogy pártpropagandát toljon, mert nem az a dolga. Ha valaki pártmédiát szeretne, akkor azt föl kell építeni.

Mint ahogy a Fidesz is megcsinálta ezt 2002 után, megkérték a szavazóikat, hogy adakozzanak. Felépítették a Hír TV-t, szenvedtek vele, mint a kutya, de megoldották. Nyilván ez a médiaháttér csak egy kis elem, de hát ennek is van jelentősége. És emellett a Fidesz olyan dolgokat vetett be, hogy az ember tényleg csak néz. Az utolsó időszakban már naponta kaptam a kormányzati tájékoztató leveleket az oltási levlistára, ami tényleg nettó választási csalás. Értem, hogy ezt meg tudják védeni jogi értelemben, dehát formállogikailag ezt nehéz másnak tekinteni, mint választási csalásnak. Nem erre adtuk meg az adatainkat, hogy azt fideszes propagandára használják.

Az ellenzéknek nem sikerült kampánytémává tenni fontos ügyeket, mint az egészségügy vagy az oktatás, miközben a Fidesz oldaláról dőlt a gyerekvédelmi népszavazás. Helyben mit lehet ezzel tenni?

Nem vagyok kommunikációs szakember, gyakorló politikusként tudom elmondani azt, hogy mindig igyekszünk azt az elvet követni, úgy kommunikálni a választókkal, hogy nem a fideszes narratívába állunk bele, és nem az általuk fölvetett dolgokkal foglalkozunk, nem magyarázkodunk azok miatt, amivel támadnak, hanem próbálunk saját narratívát vinni.

Azért amikor teli szájjal ment Csepelen is a gyurcsányozás, és I

Az egy speciális eset volt, ilyet ritkán csinálunk. Nem az ilyen jellegű fricska az alapja a helyi kommunikációnknak. Inkább elmondjuk, hogy milyen dolgokra lenne szükség helyben, meg rávilágítunk arra, hogy szerintünk mi nincs rendben azzal, amit mondjuk Németh Szilárd csinál, például, hogy lenyúlja a helyi sportlétesítményeket a saját alapítványának. És ennek van szerintem hatása. Azért is tudtuk megtartani Csepelt és Soroksárt, mert bemutattuk, hogy Németh Szilárd a saját bizniszével foglalkozik, amire sok milliárd forint elment, és információnk szerint még több 10 milliárd megy majd. Miközben ha ugyanezt a pénzt az általunk felvetett problémák megoldására fordítanánk, mint az útépítés, helyi egészségügy fejlesztés, stb, akkor egyből máshol tartanánk.

Ez a legendás utcai politizálás tényleg működik?

Két különböző adottságú kerületnek vagyok a képviselője. Az alapból azért baloldalibb jellegű, liberálisabb Csepelen az utcai jelenlét, a pultozás tök jól működik, így lehet a legjobban elérni az embereket. Én legalábbis ebben hiszek. Soroksár inkább hasonlít alföldi mezővárosra, ezért van némi elképzelésem arról, hogy mi lehet egy alföldi mezővárosban vagy mondjuk azt, hogy vidéken. Itt sokkal inkább számít az, hogy az ember elmegy a bálba, a majálisra, a mindenféle rendezvényre, ott beszélget, kezet fog. És nem az a lényeg feltétlen, hogy a szórólapra mi van ráírva, hanem hogy ismernek, merthogy ott vagy. És valószínűleg ez lehet a kulcs vidéken. De ez csak egy feltételezés, nem állítom, hogy ez biztosan így van. Hosszú távon kell felépíteni valakit, aki képviselőjelölt szeretne lenni.

Tehát most kellene elkezdeni készülni a 2026-os választásokra.

Igen, be kell épülni a helyi közösségbe, ez máshogy nem megy.

De vannak erős jelöltek? Az látszik, hogy ha valaki beszáll, akkor olyan támadásokat fog kapni, amit nehéz megélni, ha nem őt támadják, akkor a rokonait. Ráadásul elég kétes kimenetelű a választási végeredmény.

A politikus egy speciális állatfajta, rendelkeznie kell egy ütésállósággal.

Hogy lehet ezt bírni?

Nekem bizonyos szempontból szerencsém van, mert 2002 óta az egyetemen hozzászoktam a belső vitákhoz, ütközésekhez. Először mindig nagyon a lelkemre vettem mindent, de aztán kialakítottam egyfajta gyakorlatot arra, hogyan tudom eltávolítani magamtól az ilyen napi szintű, esetenként személyeskedésig fajuló brusztokat, hogy azokat ne vigyem haza, mert akkor abból infarktus lesz, és 45 évesen az ember kórházba kerül. Ezt tudom használni. Aki ilyet nem tud kialakítani politikusként, annak szakember segítségét kell kérni. Ez egyáltalán nem probléma, tudom, hogy van is ilyen politikus, aki rendszeresen jár pszichológushoz, mert a lelki stabilitást hosszú távon biztosítani kell.

Ha ezt az ember nem tudja magától, vagy nem kér segítséget ehhez szakembertől, abba lelkileg nagyon meg lehet billeni, gyakorlatilag megeszi az embert néhány év alatt. Én sem vagyok egyébként szupermen, végigcsináltam két ciklust, ez lesz a harmadik, érzem, hogy azért ez gyülemlik, gyülemlik. Szerintem ép ésszel három-négy ciklusnál többet nem lehet végigvinni. Nem vagyok pszichológus, de azt látni vélem a négy-öt-hat ciklus óta politizáló embereken, hogy ott már mentális billenés van, amit saját magukon észre sem vesznek. Nem véletlen, hogy amikor még létezett az Együtt nevű párt, akkor mi a programunkba beleírtuk, hogy miniszterelnök maximum két cikluson keresztül lehessen valaki, képviselő pedig három. Hasra ütve mondtuk a számot, de fontosak lennének ilyen korlátok, mert a politikusok maguktól nem látják ezt be.

Nyilván más ezt hatalomban megélni.

A személyes támadások ugyanúgy megvannak. Ha nem is üldözi őket a Hír TV, mint minket, azért a minisztereken is rajta van a fókusz. Arról nem is beszélve, hogy az emberi gyarlóság működik, ha túl sokáig van valaki hatalomban, akkor elcsábulhat könnyen a kassza felé, és turkálni kezd benne. De visszatérve, ahhoz, hogy az ember bevállalja a jelöltséget, kell egyfajta ütésállóság. Húsz körül lesz azoknak a választókerületeknek a száma, ahol ellenzéki jelölt nyer, marad nyolcvanhat. El lehet kezdeni dolgozni ezeken a helyeken. Nem kell 100 százalékos intenzitással már most nyáron, ki kell pihenni a választást, fel kell dolgozni, át kell beszélni. Ősszel viszont már neki kell indulni. Nem mintha bárki kérdezte volna tőlem eddig, de határozottan azt gondolom, hogy rendszerszinten át kell gondolni, hogy az ellenzéki médiával mi legyen, mert anélkül ez nem fog működni.

Kifejezetten az ellenzéki pártok által finanszírozott, az ellenzék mondandóját megjelenítő sajtóra gondol?

Igen.

Azt nem érzi, hogy a politizálás, amit visz, inkább régimódi értelmiségi, miközben a Fidesz már egészen más szinteken kommunikál, láthatóan sikeresen?

Persze. De én nem tudok kivetkőzni magamból, nem tudom az érték nélküli egyszavas blődségeket mondani. Forogna a gyomrom, ha egyik nap a menekülteket kellene szidni, másnap pedig arról kéne beszélni, hogy mennyire szeretjük a menekülteket. És nem fogok soha hülyeségeket ordibálni háborúról és békéről, csak azért, mert éppen a nyakunkon van a választás. Azt gondolom, hogy ha az ember világosan, nyíltan, lehetőleg egyszerűen beszél, és azt eljuttatja a választókhoz, akkor azért az az üzenet a nap végén célba fog érni. Ha az emberből sugárzik egyfajta nyugalom és konzekvensen ugyanabba az irányba beszél, akkor tudni fogják, hogy mit gondol a világról. Persze hatalomtechnikai szempontból rövid távon nagyon sikeres tud lenni, ha mindig azt böfögi vissza egy politikus vagy egy párt vagy egy miniszterelnök, ami a fókuszcsoportos mérésekből kijön, hogy mit szeretnének hallani az emberek. Csak amikor ez már havonta változik, akkor elkezd összezavarodni maga a választó is. És ez hosszú távon nem fenntartható.

Nem úgy tűnik, hogy a Fidesznél ez csak rövid távon működik.

Igen, de egyre inkább irányíthatatlanná fog válni Orbán szavazótábora. És ebből még óriási problémák lehetnek. Ez már nagyon jól érződött az orosz-ukrán háború kapcsán is, Hogy akkor mi Oroszország és Putyin vagy Ukrajna és Zelenszkij mellett vagyunk vagy nem vagyunk, vagy ki a gonosz ebben a háborúban, azért az nagyon nem egyértelmű a saját választói körében sem. Alapvetően érzélemvezérelt kampányt visz a Fidesz nagyon régóta. Nyilván Finkeltsteintől megtanulták, hogy a legegyszerűbben felkelthető érzelem a gyűlölet, ezért gyűlöletet keltenek. És ezt előbb-utóbb a Fidesz nem fogja tudni kontrollálni. Attól félek, hogy mindez nagyon könnyen átcsaphat egy nagyon masszív EU-ellenes retorikába, és könnyen belecsúszhatunk abba, ami a britekkel történt. Ők is mindenért Brüsszelt tették felelőssé, a halászok Brüsszel miatt mentek tönkre, a whiskey Brüsszel miatt drágult. Egy hülye politikai helyzetben az tűnt jó ötletnek, hogy szavazzanak az uniós tagságról, és aztán nagyot néztek, hogy a kilépéspártiak kerültek többségbe.

Visszatérő dilemma, hogy fel kell-e venni a mandátumot. Ön is nyilatkozta korábban, hogy nincs értelme részt venni már a parlamenti vitákban. Mit fog csinálni?

A választáson azért indultunk el, mert be akarunk jutni a parlamentbe. Nyilván győzni szerettünk volna országosan is. Az emberek azt mondták, hogy ránk szavaznak, menjetek be a Parlamentbe és képviseljétek az érdekeinket. Szerintem egy ilyen szituációban önmagában azt mondani, hogy ne vegyük fel a mandátumot, nem jó irány. Mert azzal bíztak meg minket, hogy menjünk be. De azt továbbra is fenntartom, hogy az, hogy papucs orrán pamutbojtként, biodíszletnek szerepeljünk, annak nem sok értelme van. Jól mutatta az elmúlt négy év is, hogy lehet hangosan, asztalt csapkodva marha jó beszédeket tartani, és nagyon beolvasni valakinek egy felszólalásban, de hatása a nap végén nincs.

De pont ön mondta tavaly nyáron, hogy a közösségi médiában toronymagasan az olyan politikai tartalmú videók pörögnek, amiket parlamenti felszólalásokból készítettek. Jakab Péter az elmúlt egy évben ezzel húzta föl a saját és pártja népszerűségét.

Igen, de most végül az derült ki, hogy ennek még sincs hatása. Lehet, hogy inkább ki kéne próbálni mást. Ha mondjuk elmegy az ember a választókerületébe, ott négy éven keresztül havi rendszerességgel megjelenik, fórumot tart, beszélget, visz magával VIP-embert. Lehet, hogy hatásosabb, ha személyesen beszél az emberekkel, mint kirakni egy videót arról, hogyan olvas be valakinek a parlamentben.

Határozottan azt gondolom, hogy minimálisra kellene venni a parlamenti jelenlétet, funkciókat nem nagyon kéne felvenni, mert tök mindegy, hogy a házelnök helyettese kicsoda, és milyen munkát végez. És a teljesen értelmetlen bizottságokban sem kellene feltétlen ott üldögélni. De ez csak akkor tudna jól működni, ha egységes fellépés lenne.

Tudni kell élni azzal a kevés képviselői jogosítvánnyal, ami még megmaradt. Az ebből eredő anyagi erőforrásokat bele kell tenni az újjászervezésbe és az építkezésbe, mert a parlamenti jelenlét infrastrukturális és anyagi háttérrel jár. Ez összességében egy ilyen választási vereség ellenére is nagy, milliárdos összeg éves szinten, amit az ellenzék össze tudna rakni. Be kell menni szavazni, de nem a parlamenti felszólalásokra kell helyezni a hangsúlyt.

Mire számít, mi lesz az ellenzéki együttműködéssel?

Nem tudom. Tényleg nem. Valószínűleg most még mindenki pihenget, nyalogatja a sebeit. Tudom, hogy volt már pártszinten gyorsértékelés közösen, nyilván ezt majd folytatni kell, de nem tudom az irányt sem, azon még nekem is gondolkodnom kéne.

Azoknak a látványos parlamenti akcióknak sincs értelme, amik korábban voltak?

Ezeknek még lehet, hogy van. Ami jó is volt és hatása is volt, hiszen tematizálni tudtuk gyakorlatilag két-három hónapon keresztül a közbeszédet, az a rabszolgatörvény volt. Ennek az első érdemi lépése a látványos, karakteres parlamenti tiltakozás volt. Ilyen eszközökben, amikor az ember nem csak beszél, hanem csinál is valamit, gondolkodni van értelme. Azon meg mindenki röhög, amikor a Kövér elvtárs a büntetéseket kiszabja.

De akkor egyéni mandátumot nyert képviselőként helyi ügyeket hogyan képvisel?

Annak nincs hatása, ha a Parlamentben interpellációban elmondom, hogy mi a baj a Gubacsi híddal, a válasz úgyis csak az lesz, hogy a Gyurcsány embere vagy. Akkor már sokkal értelmesebb, ha szólok az asszisztensemnek, hogy beszéljen le egy találkozót az illetékes államtitkárral vagy osztályvezetővel, odamegyek, és elmondom neki, hogy ez a probléma. Aztán elmegyek egy hónap múlva is. Ennek sokszor nagyobb hatása van. Egyrészt ha négyszemközt beszélget az ember, akkor ott még kap érdemi válaszokat, mutatnak terveket, elmondják, hogy mit gondolnak. Meg lehet próbálni győzködni őket, hogy nem ez a jó irány. Ezt kevésbé fogadják meg, de legalább van valamiféle kontaktus, meg olyan is előfordult már, hogy utána szóltak, hogy na, ezt elkezdtük tervezni, ha gondolom, most mondjam el a véleményemet.

Leváltható a Fidesz ebben a választási rendszerben?

Akármennyire is magára szabta a rendszert a Fidesz a körzetek lehatárolásával, a győztes kompenzáció rendszerének átalakításával, legyőzhetőek, ha nagyon átfordulnak az erőviszonyok. Technikai értelemben több szavazattal megoldható a történet. Csak hát ehhez kell egy másik oldal, amelyik meg tudja győzni a választók többségét, hogy szavazzanak rá. Nagy gond van a választási rendszerrel, de a fő probléma, hogy a média és a nyilvánosság nagyon eltolódott. Amíg ott nem tudunk egyensúlyt teremteni, addig voltaképpen majdhogynem mindegy, hogy milyen a választási rendszer.

Érzi saját magán, a szavazóin vagy az ismerősein, hogy lelkileg megviselte őket az újabb nagyarányú Fidesz győzelem?

Van olyan barátom, aki azzal hívott, hogy eldöntötték, hogy külföldre költöznek. Nagyon sokan üzentek, hogy ez katasztrófa és nem tudják, hogy mit csináljanak. Érdekes módon, akikkel Csepelen vagy Soroksáron beszéltem eddig, azok gratuláltak, és azt mondták, hogy legalább ez megvan, mi legalább megmutattuk. A baráti körömben az elkeseredettség sokkal nagyobb. Csak remélni tudom, hogy ez a választások utáni, rövid ideig tartó elkeseredettség és nem lesz ebből exodus, hogy 100 ezrek indulnak neki a külföldnek. Ezt jó lenne elkerülni.

Mert akárki akármit mond, az a több százezer ember, aki a 2004-es uniós csatlakozás óta elment az országból, nagyon hiányzik. Nemcsak a tudásuk a magyar gazdaságból. Olyanok is elmentek, akikre föl lehetne vagy lehetett volna építeni azt a fajta ellenzéki hátteret, ami ellent tudna tartani a Fidesznek.

És ha most az a kevés ember is, aki még van, elmenne, akkor nem lesz bázis, akire építsünk. Szellemi háttér nélkül a végén eljuthatunk oda, hogy ilyen kis partizánokként működünk foltokban, és akkor abból aztán nagyon nehéz bármit is összeszervezni.