Egy politikai vezetőnek elsősorban magában kell keresnie a hibát

• Rosszabbul élte meg érzelmileg a Momentum tagsága a mostani, parlamenti bejutást hozó vereséget, mint a 2018-as választási eredményt, amikor nem jutottak be a parlamentbe.
• A párt elnöke szerint az összefogás résztvevőinek először a saját közösségükben kell elkezdeniük a szembenézést és felelősségvállalást.
• A kampánynak technikai és tartalmi hibái is voltak.
• A hogyan továbbra még nincs pontos válaszuk, de dolgoznak rajta.
• Május végén amúgy is tisztújítás jönne, ennyi időre szerinte felelőtlenség lenne lemondania, de azt még nem döntötte el, hogy újra indul-e az elnöki posztért.

Donáth Annát tavaly november végén választották a Momentum elnökévé. 2019 óta az Európai Parlament tagja. Az ellenzéki vezetők közül elsőként kért bocsánatot a választóktól a vasárnapi vereség után. Hogy mit rontottak el, és hogyan kellene ezentúl működni, azt még vizsgálják a pártban.

Még a kampány idején komolyan felmerült, hogy ha ismét kétharmados többséget szerezne a Fidesz, akkor a Momentum képviselői nem biztos, hogy átveszik a mandátumukat. Erről van még vita?

A Momentum esete elég speciális, hiszen sosem voltunk még parlamenti párt, öt éve utcai harcosként, aktivizmusból, önkéntesként dolgozunk. Úgyhogy ezt a kérdést alaposan körbe kell majd járnunk. Az biztos, hogy nem akartunk ezzel a forgatókönyvvel számolni. Azt reméltük, hogy a legrosszabb esetben sem lehet kétharmad, miután végre össze tudott állni az ellenzék.

Vannak azért nagyon jó példák arra, hogyan lehet ellenzékből ilyen helyzetben is dolgozni, ezt éppen a Momentum valószínűsíthető frakciójának a tagjai mutatták meg eddig, Hadházy Ákos és Szabó Szabolcs - és persze Szél Bernadett, akivel sajnos a parlamenten kívül, de szintén folytatjuk a munkát. Tehát az ő példájuk mutatja, hogy a parlamenti jogosítványokat lehet jól is használni, még egy kétharmados rendszerben is.

Próbáljuk felmérni, hogy azokat a forrásokat és eszközöket, amiket egy frakció adhat, hogyan lehet arra fordítani, hogy meg tudjuk dönteni ezt a rendszert. Ezt továbbra is el akarjuk érni, hiszen a saját jövőnkről van szó.

Akkor olyan tanulságot nem vontak le a vasárnapi választásból, hogy lehet, hogy jó ez a rendszer? Hiszen a magyarok többsége erre szavazott, és még jobban is szeretik, mint négy éve.

Nem gondolom, hogy a többség így gondolja, de most nem is mennék bele abba a számháborúba, hogy a 2,7 millió többség-e. De azt is gondolom, hogy nem lehet csupán a választási rendszer igazságtalanságaira fogni az eredményt, hiszen akkor működött volna az összefogás. És nem lehet csupán kampánytechnikai kérdésekben keresni a hibát, bár olyanok is voltak. Sokkal mélyebbre kell mennünk.

De azt sem gondolom, hogy az emberek többsége boldog ebben a rendszerben. Inkább azt jelenti szerintem ez az eredmény, hogy az emberek félnek. Van, aki attól, hogy elveszti a holnapi betevőjét, mert elképesztő a kiszolgátottság. Nagyon sokan félnek a háborútól, és a Fidesz erre adott válasza megnyugtatóbb volt a választók számára. Ha tetszik nekünk, ha nem, ezekkel mind szembe kell nézni.

És sajnos azt is le kell vonnunk konzekvenciaként, hogy a Fidesz ajánlata a választók többségének elfogadhatóbb volt, mint az ellenzéké. De ettől még nem gondolom, hogy az emberek boldogabbak lesznek így, és nekik ez a rendszer kell.

Azt mondta, hogy nemcsak technikai kérdésekben kell keresni a hibát, hanem mélyebbre kell menni. Ez mit jelent?

Nem elég egyszerűen összerakni a pártokat, és azt gondolni, hogy akkor a szavazók is együtt jönnek tovább. Ezt mutatja, hogy eltűnt közel egymillió szavazó, arról az oldalról, ahol a szavazók korábban azt kérték a pártoktól, hogy álljanak össze. De ez mégse működik, ha nincs egy koherens vízió az összefogás mögött. És ez többről szól, mint egy kampányüzenetről, az arculat színéről, vagy hogy kinek az arca van a plakátokon. Ilyenekről és tartalmi elemekről is túl sokat vitáztunk.

Persze, soha nem csináltunk még ilyet, mások ezt a koalíciós tárgyalások alatt teszik, de az már túl sok, hogy nem tudtunk egységesen egy alternatívát letenni, amiben mindannyian szívvel-lélekkel hiszünk. Nem lehet így felvenni a versenyt, pláne akkor, ha mi Nyomtass te is szórólapokkal próbálkozunk, miközben a túloldal propagandája minden csatornán éjjel-nappal folyton ugyanazt a három üzenetet küldi.

Sokmindent össze kell adni, hogy megértsük, mi a magyarázat erre az eredményre. Ezért nehéz a mostani helyzet, mert most mindenki nagyon várja, hogy akkor mi az új stratégia, pedig erre nincs egymondatos válaszunk. Hogy ezen a héten még nincs, az szerintem nem baj. Sokkal nagyobb probléma, ha azt mondjuk, hogy ráérünk erre még, majd négy év múlva megpróbáljuk valahogy. Most kell levonni a konzekvenciákat, amíg még az élmény friss, amíg érezzük a súlyát

A hét eleji pártelnöki találkozón Márki-Zay Péter jelen volt?

Nem, ez a parlamentben frakcióhoz jutott pártok vezetőinek a találkozója volt.

Volt a megbeszélésén általánosan osztott vélemény arról, hogy mi volt a fő baj?

Semmi sem hangzott ott el, ami ne hangzott volna el azóta a sajtóban. Én azt tettem szóvá, hogy nem jó irány, ha mindenki csak ugyanazt az üzenetet hajlandó sulykolni ebben a körben is, amit kifelé is elmondott már, mert az nem az őszinte szembenézésről szól.

Beszéltünk arról is, hogy a kampányt le kell zárni, rengeteg elszámolni valónk van politikai értelemben. Azt gondolom, hogy ezt mindenkinek a saját háza táján kell elkezdenie. Ez egyelőre nem látszik egy összellenzéki szembenézésnek.

Mi a Momentumban elkezdtünk a saját felelősségünkkel szembenézni, most azon vagyunk, hogy a közösségünk és a választóink számára elszámoljunk az elmúlt fél évvel, és irányt adjunk a következő évekre.

Mit jelent a szembenézés, felelősségvállalás? Beszélgetéseket, vagy olyasmit, mint a 2018-as választás után történt, amikor lemondott a Momentum teljes vezetősége?

Most sokkal súlyosabb az érzelmi helyzet, mint akkor volt. 2018-ban még szövetségpolitikai kérdéssé lehetett egyszerűsíteni a vereséget. "Ha összefogtatok volna, nem lenne kétharmad" - lehetett mondani. De most sokkal komplexebb a helyzet.

Ezt nem lehet egyszerűen Budapest - vidék szembeállításként kezelni, a propagandára és a túlerőre fogni, és arra se, hogy jól fogtunk-e össze. Ugyanis azokban a városokban is csökkent a szavazóink száma, ahol az elmúlt években meg tudtuk mutatni, hogy ellenzéki vezetéssel egy szabadabb, jobb légkörben is lehet élni. Hogy lehetett ilyen eredmény a mintaként emlegetett Szombathelyen, miért lett ennyire szoros még Pécs is? Nagyon sok tanulságot le kell még vonnunk.

Azt hiszem, hogy arra a kérdésre nem kaptam választ, hogy a 2018-as kudarc utáni lemondásokhoz hasonló, személyi konzekvenciák levonása is része lehet-e a felelősségvállalásnak.

Nemsokára, heteken belül, május végén tisztújítás jön a pártban. Van, amikor az azonnali felállás a felelős magatartás, de hat héttel egy tisztújítás előtt ezt tenni nem az, hanem olyan, mintha elhagynánk a süllyedő hajót. Még csak öt hónapja vagyok az elnöke ennek a pártnak, de az igazi felelősséget szerintem azzal vállalom, ha nem hagyom itt az elemezni valót, a feldolgozni valót, és a vállamat, amin sírni lehet.

Tervez indulni az elnökségért?

Három nappal a választások után kisebb gondom is nagyobb annál, hogy mi lesz majd májusban. Azt látom, hogy mennyi feladat van most, amit nekem kell elvinnem, és ezeket meg is szeretném oldani.

Nehéz szétzálazni az egyes pártok kampányteljesítményét, de talán az egy jó mérték, hogy volt-e olyan momentumos jelölt, aki jobban teljesített egyéniben, mint az összellenzék a listán a saját választókerületében?

Ezt nem tudom pontosan most megmondani, de úgy tudom, hogy voltak többen is. Még elemzik a számokat.

Az előválasztás két fordulója között úgy tűnt, hogy Karácsony Gergely akkor lépett vissza, amikor a Momentum eldöntötte, hogy Márki-Zay Pétert támogatja a második fordulóban. Mai fejjel, jó döntés volt?

Azt láttuk, hogy új szavazókat hozott be Márki-Zay Péter, és Karácsony Gergő is erre hivatkozva lépett vissza. Azt mondta akkoriban, hogy nem is tudott még a Momentum kiállásáról, amikor meghozta a döntését. Gergő és mi is azt gondoltuk akkor, hogy nem csupán az a tétje a második fordulónak, hogy ki vezesse az ellenzéket, hanem az is, hogy kivel tudunk kormányt váltani. Több mint százezer új szavazót behozott Márki-Zay Péter az előválasztásba, olyanokat, akiket addig nem értünk el, úgyhogy teljesen megalapozott volt a várakozásunk, hogy adjunk esélyt egy teljesen új arcnak.

A Momentum elsődleges célja a kormányváltás volt. Ezért is kértem bocsánatot, mert megígértük, és nem sikerült. Ez legalább annyira fáj nekem is, mint a választóinknak.

Az akkori tudásunk mentén Márki-Zay Péter támogatása egy racionális döntés volt. Bár szeretném azt hinni, hogy a Momentum szimpatizánsai miatt kapott ennyi szavazatot a második fordulóban, de azt hiszem, hogy mások is nagyon kellettek ahhoz a rengeteg szavazathoz, úgyhogy nem mi néztünk rossz mozit, hanem akkor ezt kívánták az emberek.

Nagyon káros az akkori döntést hibáztatni, azt számon kérni, hogy miért Márki-Zayt akarták az emberek, mint ahogy most sem lehet a szavazókat hibáztatni, hogy miért szavaztak meg kétharmados Fidesz-többséget. Sohasem lehet a szavazókban keresni a hibát.

Akkor kiben lehet?

Egy politikai vezetőnek elsősorban magában, és a saját politikai közösségének a cselekedeteiben. Soha nem volt ennyire igaz, hogy aki más szemében a szálkát...

Nem biztos, hogy mindenki felelős, de egy együttműködésben mindenkinek megvan a maga felelőssége. Azzal sokra nem jutunk, ha elkezdünk egymásra ujjal mutogatni. Nem véletlenül voltam ott egész este az eredményvárón. Függetlenül attól, hogy a többiek eljöttek-e, én aznap este úgy éreztem, hogy igenis mondanom kell valamit annak a párszáz embernek, aki ott fagyoskodott, és borzasztó csalódott volt.

Az utolsó pillanatig a felmérések közül egy sem mutatta ki, hogy kétharmados Fidesz-többség várható, és az ellenzék körüli cégek rendre inkább szoros eredményt mértek. Volt viszont decemberben egy belső mérés, ami nagyon nagy fideszes előnyt mutatott, de az ellenzék vezetői azt mondták róla, hogy az szakmailag hibás volt, és a kampányközpont megvált a kutatást készítőktől. Lehetséges, hogy mindenki a homokba dugta a fejét?

Ezzel is szembe kell nézni. Amit kampánytechnikának hívtam, abba beletartozik az is, hogy a szakmai stábra mennyire hallgattak. Ezt nem tudom megítélni, mert én nem a kampányközpontban mozogtam, hanem az országot jártam.

Nagyon fontos interjúk készültek a kampány utolsó hetében a közvélemény-kutatásokról, és nagyon fontos most ezeket újraolvasni, végighallgatni. Fontos megtanulni, hogy mit mutathatnak meg a kutatások, és hogy mire lehet azt mondani, hogy ez csak mérési hiba, vagy hogy ezt komolyan kell venni.

Miközben nekünk azt kell képviselnünk, hogy nyerni fogunk, hiszen ha mi nem hiszünk magunkban, akkor a választóink hogyan hinnék el, hogy győzhetünk?

Meg kell tanulnunk a mérések adataiból észrevennünk, ha rossz úton járunk, és kell hogy legyen elég bátorságunk, hogy ilyenkor változtassunk. A Kelet - Nyugat narratíva esetében látszott például, hogy nem működött. Nem azért, mert nem volt igazunk, hanem mert jelentéktelenné vált a Háború - Béke árnyékában. Ha van igazi tanulság, amit már a 2015-ös menekültválság nyomán le kellett volna vonnia az ellenzéknek, akkor az az, hogy komolyan kell venni az emberek félelmét. Akkor is, ha azt gondoljuk, hogy ezeket a Fidesz által terjesztett hazugságok gerjesztették, mert ettől még a félelmek valósak. Ezzel nekünk is dolgunk van, és ez is rányomta a bélyegét erre az eredményre.

Az összefogásban résztvevő hat pártból három jó eséllyel nem jutott volna be egyedül a parlamentbe, hiszen közülük csak a DK, a Momentum és a Jobbik állt stabilan 5 százalék felett. Utánaszámoltak, hogyha mindenki külön indul, és kevesebb párt jut be, akkor a Momentumnak több mandátuma is lehetne?

Nem számoltunk utána. Ez értelmezhetetlen kérdés. Az önkormányzati választáson már együtt indultunk, és azóta működik együtt az ellenzék. A mai napig összefogásban, szövetségben dolgoznak az önkormányzati képviselőink és a polgármestereink, és nekik most hétfőn is be kellett menniük dolgozni. A sajtó a balhésabb eseteket mutatja, de valójában nagyon sok településen működik az ellenzéki szövetségi politika, és erre nem lehet azt mondani, hogy akkor ez is kuka. Nem lehet hirtelen a másik végletről beszélni.

2018 megmutatta, hogy külön indulva, ebben a választási rendszerben nem lehet megdönteni a Fideszt. 2022 pedig megmutatta, hogy nem lehet összeadni az ellenzéki szavazókat, mert önmagában az, hogy együtt indulunk, nem buktatja meg a Fideszt. Ez látszólag a 22-es csapdája, de ennek nem az nekem az üzenete, hogy az egyik végletből ugorjunk a másikba.

Nem szabadna félni attól, hogy megmutassuk, hogy mi milyen Magyarországban hiszünk, a politikai munkát nem kéne megspórolni. Nem szabad attól a félelemtől vezérelni magunkat, hogy a szövetségi politika csak akkor működik, ha mindenki áment mondott valamire, mert ebből színtelen, szagtalan valami lesz a végére. Nagyon kevés olyan politikai kérdés van, amire egyértelműen mind a hat párt azt tudja mondani, hogy nekem ez jó. Lehet, hogy nem kellene annyira félni, hogy nem teljesen értünk egyet, hogy vannak dolgok, amit valaki hitelesebben képvisel, és nem szabadna visszahúzni valakit azért, mert ilyet képviselne.

Úgyhogy abban látom a megoldást, hogy kezdjünk el dolgozni, és nem baj, ha nem minden a hat párt szoros együttműködése alapján történik mostantól, de nem szabad felrúgni azt sem, amire eddig alapoztunk, mert van értelme annak, hogy egymásra is tudunk támaszkodni.