"Bőven maradt tér a párbeszédre" - mondta hétfőn Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Washington Post cikke szerint, nyitva hagyva az ajtót az orosz-ukrán konfliktus tárgyalásos rendezése előtt. Lehet, hogy azért, mert az amerikaiak hetek óta előre kikürtölik, hogy szerintük épp mire készül Lavrov főnöke?
Hogyan állíthatunk meg tömegpusztító fegyverek bevetése nélkül egy atomfegyverekkel rendelkező agresszort? A Biden-adminisztráció válasza: azzal, hogy minden nap világgá kürtöljük, mit tervez csinálni holnap.
Ez Amerika új taktikája az orosz-ukrán konfliktusban. Az orosz csapatmozgásokról vagy diverzáns akciókról megszerzett titkosszolgálati információk titkosítását azonnal feloldják, majd publikálják.
A dezinformáció mesterei ellen egyfajta őszinteségi/nyíltsági rohammal harcolni csábító fegyvernek tűnik ugyan, de Amerika esetében van egy kis probléma: nem is olyan régen buktak le azzal, hogy némileg hasonló helyzetben hazudtak.
De mi is ez az új hozzáállás, miért próbálkoznak ezzel és kik voltak a kitalálói?
Az aktuális amerikai stratégiát egy, a New York Times-nak név nélkül nyilatkozó titkosszolgálati forrás úgy foglalta össze, hogy ha az ország bármelyik hírszerző szerve olyan információ birtokába jut, ami segíthet az oroszok valós szándékainak leleplezésében, akkor azt minden esetben nyilvánosságra hozzák, kivéve, ha a publikálás lebuktatná, hogy hogyan szerezték az információt és abban ki segített nekik.
Azt, hogy Amerika egészen másképp reagál erre az ukrajnai konfliktusra, mint a korábbira, már az új hozzáállás bejelentése előtt feltűnhetett mindenkinek, aki nyolc évvel ezelőtt is követte az akkori ukrajnai helyzetről szóló híreket. 2014-ben, amikor Oroszország törvénytelenül megszállta a Krím-félszigetet, az amerikai titkosszolgálatok minden vonatkozó információt titkosítottak, megakadályozva, hogy az Obama-adminisztráció publikálja, hogy mit tud az oroszok terveiről és hadmozdulatairól.
Az új hozzáállás egyik oka éppen az, hogy az amerikaiak arra jutottak, az akkori hallgatásuk is segítette Vlagyimir Putyint abban, hogy az azóta eltelt időben az orosz elnök komoly győzelmeket arathasson az Új Hidegháború kommunikációs hadszínterén.
Ebből az érzésből azért lehetett valós fellépés, mert a koncepcióváltást a legfontosabb titkosszolgálati vezetők is támogatják.
Ha beválik Amerika új taktikája az oroszokkal szemben, az azt jelenti, hogy a saját sportágában győzik le Vlagyimir Putyint, az információs hadviselés és a távmanipuláció titkosszolgálati tisztből lett nagymesterét. Nemcsak képletesen, de szó szerint is. A koncepció egyik legfontosabb támogatója ugyanis a New York Times vonatkozó cikke szerint az az Avril D. Haines nemzeti hírszerzési igazgató, aki az egyetem elvégzése után azért költözött egy évre Japánba, hogy a dzsúdó szentélyében, a Kodokanban barna övig jusson. Putyin pedig fekete öves ugyanebben a sportágban.
A megelőző kommunikációs csapások másik fontos támogatója William J. Burns, a CIA igazgatója, akinek Haines egyébként a felettese.
Amerika új hozzáállásában az az egyik pikáns vonás, hogy miközben a preventív szivárogtatás - elvileg legalábbis - abszolúte alkalmas lehet a háború elkerülésére, a kommunikációs háborúban még ebben az esetben is inkább jelent hátrányt, mint előnyt. Soha, egyetlen ilyen esetben sem derülhet ki ugyanis, hogy az amerikaiak igazat mondtak-e, illetve hogy az oroszok tényleg terveztek-e olyasmit, amit az Egyesült Államok megszellőztetett. Szinte képtelenség nemhogy bizonyítani, de pusztán meggyőzően érvelni amellett, hogy valami, ami nem történt meg, megtörtént volna és végül csak azért nem, mert előre kiszivárogtattuk.
Nem beszélve arról, hogy Amerika sok esetben most sem mutatott be konkrét bizonyítékokat az állításai alátámasztására, mondván azzal veszélybe sodornák az értesülés forrását.
Részben ennek tulajdonítható, hogy Amerika friss gyakorlatát nem más kritizálja hetek óta, mint Vologyimir Zelenszkij ukrán elnök, aki szerint az amerikai szivárogtatások pánikot kelthetnek és gazdasági zűrzavart okozhatnak az országban. Zelenszkij ezt a témát a Washington Post szerint most vasárnap is felhozta, amikor telefonon beszélt Joe Biden amerikai elnökkel.
Márpedig Amerika alaphelyzetben nem számít olyan országnak, amelyiknek bárki puszira elhinné, ha egy háborús konfliktusban titkosszolgálati módszerekkel gyűjtött bizonyítékokat mutat be a másik oldal felszereléséről vagy hadmozdulatairól. Hiszen 2003-ban, Irak lerohanása előtt egy rakás fotós, videós és szöveges bizonyítékot mutattak be az iraki diktátor vegyi-, biológiai- és más tömegpusztító fegyvereiről. Utóbb derült ki, hogy ezek minden esetben félrevezetőek voltak, néha a megbízhatatlan források, máskor valós tények félreértelmezése miatt, illetve azért, mert a politikai vezetők a beérkező nyers információkba a saját koncepciójuk igazolását látták bele.
A Biden-adminisztráció válasza erre kettős. Egyrészt azzal érvelnek, hogy a nem katonai műholdak fejlettsége miatt ma már sokkal jobban visszaellenőrizhető az információik hitelessége. Másrészt azzal, hogy míg Amerika 2003-ban háború indítására készült, most megakadályozni szeretne egyet.
Az oroszok reakciója egyrészt az, hogy próbálják visszadobni a labdát: Biden és Putyin szombati telefonbeszélgetése után Jurij Usakov, az orosz elnök tanácsadója azt nyilatkozta, hogy "az amerikaiak mesterségesen korbácsolják fel a hisztériát az úgynevezett orosz inváziós készülődés körül, hogy ezzel ágyazzanak meg az ukrán erők provokatív akcióinak."
Másrészt látható élvezettel trollkodnak. Miután a hétvégén az Egyesült Államok mellett több nyugati ország is bejelentette, hogy a készülő invázió fenyegetése miatt lényegében kiüríti a követségét, az oroszok ugyanígy döntöttek. Maria Zaharova, az orosz külügyi szóvivő magyarázata szerint azért, mert tartanak a "kijevi rezsim és harmadik országok provokációitól". Majd arról beszélt, hogy az amerikai és brit kollégák a jelek szerint tudomással bírnak Ukrajnában tervezett katonai akciókról, különben nem távoztak volna.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!