Ezt kaptuk Orbántól: a Balfasz Szakács megsütötte az Árfixált Wellingtont

Szily László: Mi értelme van a kedden életbe lépett árfixálásnak azon kívül, hogy szavazatokat hoz a kormánynak és két-három ciklus erejéig a Fideszhez láncolja a házi tyúk kloákatáji kötőszöveteinek kedvelőit? Mi értelme van egy szabad piacgazdaságban néhány, véletlenszerűen kiválasztott élelmiszer árát rögzíteni? Populista kormánynak populista sajtó jár, így mi a következőképpen tettük fel magunknak a sokakat izgató kérdést:

mire jó ez nekünk a gyakorlatban?

Horváth Bence kollégánknak azonnal, a hatósági árak három héttel ezelőtti bejelentésekor támadt erről egy ötlete, amit az egyik szerkesztőségi listán meg is osztott:

"Kurvajó lenne egy videós főzős műsor holnap, hogy mi mindent lehet készíteni kizárólag kristálycukor, búzafinomliszt, napraforgó-étolaj, sertéscomb, csirkemell, és 2,8%-os tehéntej felhasználásával"

Király riporter vette a kihívást:

"Nyitóötletem a bögrés süti mintájára: tíz deka finomlisztet és tíz deka kristálycukrot keverjünk el egy deci tejjel, majd bundázzunk vele tíz deka sertést és tíz deka csirkemellet, majd az egészet rántsuk ki egy deci olajban"

- válaszolta.

Király András: Aztán kiderült, hogy az árfixált termékek körébe bekerül a csirkefarhát, sőt a csirkefar is hát nélkül, így hát a legalkalmasabb szakemberhez, a Balfasz Szakácshoz, az amatőr hússzobrászat mesteréhez, Szily Lászlóhoz fordultam, így a csökkentett szelet árfixált pecsenyévé nemesült át. A koncepcióhoz azonban ragaszkodtunk, vagyis ehhez is felhasználtuk az árfixált termékek mindegyikét.

Szily László: A farhát őszintén szólva eléggé összezavarta a képet. Jó ötlet volt a bögrés sertéslepény baromfival, de a farhát betoppanása tényleg feladta a leckét. Kapásból nehéz volt elképzelni, milyen fogáshoz illene farhát, ezért egyet hátra lépve visszamentem az alapokhoz:

Mi az a farhát?

Tyúkcsontváz, rajta kevés hússal.

Szóval csontváz. Megérte hátralépni, a receptet innentől hamar kitaláltam. Kiklopfolt sertéscomb- és csirkemell-szeletekkel burkoljuk be a farhátat, az egyik végére ráhelyezünk két csirkefart, majd úgy vonjuk be az egészet egy vékony réteg bögrés tésztával, hogy az egész kiadjon egy olyan állatot, amelyiknek hagyományosan legalább akkora szerencséje van, mint egy NER-korszakban élő választópolgárnak és ami közismerten közel áll az áfixálást bevezető miniszterelnökhöz. Vagyis egy disznót. (A két csirkefart pedig azért tettük rá, mert azok a fülei.)

A főzés elején minden hozzávalót kiraktam a konyhapultra és fejben szokás szerint előre végigmentem az összes lépésen. “Az oké, hogy a külső tésztakéreg édes lesz, de hogyan ellensúlyozzuk ezt sózással, ha egyszer nem árfixált a só?” - gondolkodtam el egy pillanatra. De tényleg csak egy pillanatra, mert rájöttem, hogy Magyarországon 2010 óta szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre egy olyan alapanyag, amit a nyugatos-felvilágosult választópolgárok szervezete választ ki nagy mennyiségben és amit a magaskonyhában “3 százalékos sóoldat” néven előszeretettel használnak, és ami nemhogy árfixált, de egyenesen ingyenes, vagyis a

demokratakönny.

Fogtam magam, elolvastam 3 random hírt a címlapunkról és máris volt egy fél csészényi hozzávalóm.

Most már tapasztalatból mondhatom, hogy az Árfixált Wellington elkészítése gyors és élvezetes szórakozás, nem pedig nyögvenyelős feladat.

Besóztam a farhátat, vagyis mind a három farhátat, ugyanis a biztonság kedvéért ennyit vettem.

Az eredeti terv az volt, hogy kettőről levágom a külön termékként is árfixált püspökfalatot - vicces belegondolni, hogy a bekapni való végbélnyílás miért pont ezt a népi bölcsességet tükröző nevet kapta annak idején - és azokat a farhát tetejére helyezve disznófüleket alakítok ki belőlük.

De a farhátak külön-külön annyira csenevészek voltak , hogy a végeredmény inkább árfixált mogyorós pelére vagy rögzített árú kormányzati influencerre hajazott volna, ezért végül három, egymás mellé helyezett, majd fogpiszkálókkal összetűzött farhátból alakítottam ki a leendő malac testét.

Úgy, hogy a két szélső farhát püspökfalatja adja ki a két fület, a középsőé pedig a turcsi orrot. Könnyebb volt beborítani a kiklopfolt comb- és mellfilékkel, mint fideszesként levizsgázni. A nyakakat levágtam a farhátakból, azokból lett az állat mind a 3 lába.

Közben Király szakács összedobta az Inflációcsökkentő Sertés kültakaróját.

Király András:

Árcsökkentett malacbőr

• egy bögre kristálycukor
• négy bögre BL55 búza finomliszt
• egy bögre 2,8%-os UHT tej
• egy evőkanál a liberálisok könnyeiből (csipet só)

A száraz összetevők elkeverése után a tejjel tésztát gyúrtam. Meglepő tapasztalat 1.: egy bögre kristálycukor baromira sok. Meglepő tapasztalat 2.: az életemben nem dolgoztam még ilyen könnyen formázható, kezelhető tésztával, élmény volt gyúrni - mintha bőrradírban tapicskoltam volna -, és nyújtani is, mert egyszerűen elszakíthatatlan volt. Ha a tészta csak dekorálásra kell, feltétlenül ajánlom!

Szily László:

Tartottam attól, hogy egy ekkora konstrukció nem tud rendesen átsülni, ezért az egyelőre csak húsból és favázból álló terminátor disznót kábé fél óráig elősütöttem, míg olyan színe nem lett, mintha a Lady MRD-on nyaralt volna a Szijjártó család vendégeként.

Ezután hagytuk kihűlni, majd bevontuk a Király-féle Árrögzített Áldisznóbőrrel. Hála a magyar kormánynak, a cukros-tejes tésztával könnyebb dolgozni, mint a legkészségesebb miniszterhelyettessel.

Király szakács gyártott neki almot is a tészta maradékából, bár azt nem tudta kielégítően megmagyarázni, hogy a szalma miért tekereg úgy, mint egy adag bébiangolna L. Simon László tányérján:

Ezek után visszadugtam a sütőbe. Egy óra múlva, amikor már olyan egészséges színe volt, mint a Kövér László titkos birtokát őrző idomított medvéknek, késznek nyilvánítottuk.

Lenyűgöző volt, bár az kissé megzavart, hogy ha túl közelről bámultam a szemébe, az úgy nézett ki, mint Rogán Antal úszómesterének a köldöke:

Úgyhogy inkább megintcsak hátraléptem egyet, aztán belevágtam. Máig nem tudom eldönteni, megérte-e.

Maga az Árfixált Wellington egészen adta, bár a mellbevágó édességgel keveredő pecsenyeíz elsőre jobban megrázott, mint magyar politikust a lájkok megszüntetése. De kit érdekel a borzongás, ha a 3800 forintból, amit a projektre költöttem, jó beosztással egy hat-nyolcfős kondát is elő tudtam volna állítani hasonló malacokból?

Az étel felvágása közben derült ki, hogy az jókora meglepetést rejteget a hasában:

De bármilyen kellemes volt is a meglepetés, a felvágott disznó belseje emellett undorítóbb titkokat rejtegetett, mint az Igazságügyi és Influencer Minisztérium biztonsági kamerái:

De ha - a NER-korszak leggyakoribb mozdulatát idézve - elfordultunk kicsit, hogy ne kelljen okádni, a médiabarátra hangolt felszín ilyen lelkesítően nézett ki:

Miután ilyen alaposan utánaástunk, hogy milyen gyakorlati értelme lehet az árrögzítésnek, a jól végzett munka és a cukros műdisznóbőr édességétől szédelegve mindenki hazament és beroskadt az ágyába emészteni.