Két évre is börtönbe kerülhet, aki nem megfelelően használja a „pedofil-nyilvántartást”

Kedd reggeltől elérhető az ún. pedofil-nyilvántartás a magyarorszag.hu-n. „A lista nevet, településszintű címet, fényképet, illetve a kapcsolódó bűncselekmény részleteit tartalmazza. A bűnügyi nyilvántartás egy szeletének megnyitásával eszközt adunk a szülőknek, hogy megvédjék a gyermeküket” – írta Kocsis Máté.

A Kaleta-ügyben érzékelhető elsöprő erejű felháborodás vezetett oda, hogy a Fidesz frakcióvezetője 2020 nyarán bejelentette, hogy szigorítják „valamennyi gyermekvédelmi jogszabályt”, és „nyilvános listákat” tesznek közzé a „pedofilokról”. (Az azt megelőző 10 évben a kormánypártok több ilyen ígéretet tettek, a Jobbik és a DK pedig már évekkel korábban követelte a listázás bevezetését.) Orbán Viktor is azt ígérte akkor, hogy 2020 őszén a gyermekvédelem lesz „a törvényalkotás egyik legfontosabb kérdése”. Végül máshogy alakult, a Kocsis Máté által belengetett törvényjavaslatra majdnem egy évet kellett várni, a „pedofil-nyilvántartás” pedig csak a választások előtt két hónappal élesedik.

Ha valaki úgy értette a kormánypárti ígéreteket, hogy egy bárkinek elérhető, nyilvános listát talál a pedofilokról, fotóval és lakcímmel, mint az Egyesült Államokban - az csalódni fog. Annyira szigorú szabályok szerint lehet csak használni a frissen megnyitott adatbázist, hogy az nyilvánosnak és listának is csak túlzással nevezhető.

Csak óvatosan

Aki ügyfélkapuval belép a magyarorszag.hu Család/Gyermekvédelem menüpontjába, ott először azzal szembesül, hogy a szolgáltatást csak azok használhatják, akiknek a családjában van gyerek. Pontosabban: „Az adatmegismerésre az a nagykorú személy jogosult, aki 18. életévét be nem töltött személy (védendő személy) hozzátartozója, vagy nevelését, felügyeletét vagy gondozását látja el.” Erről nyilatkozni kell.

Ezután újabb nyilatkozatot kell tenni, hogy „a bűnügyi nyilvántartó rendszerből megismerhető személyes adat ismerete milyen célból szükséges.” Négy opció közül lehet választani, ezek közül három nagyjából egyértelműnek tűnik. A hivatalos nyilatkozatban ki kell jelenteni, hogy a kiskorú „hozzátartozójaként, illetve a nevelését, felügyeletét vagy gondozását ellátó személyként azt feltételezem, hogy a felületen megismerhető bűnügyi személyes adat

• a védendő személlyel közvetlen kapcsolatban álló személy ellenőrzése érdekében,
• a közeljövőben a védendő személlyel várhatóan rendszeres vagy tartós kapcsolatba kerülő személy ellenőrzése érdekében,
• a védendő személlyel ideiglenesen – meghatározott időtartamban – kapcsolatba kerülő személy ellenőrzése érdekében... szükséges.”

Ezek alapján tehát csak olyan ember neve üthető be a keresőbe, aki a felügyeletünk alatt álló kiskorúval rendszeresen, vagy előre tudható körülmények között találkozik. A negyedik viszont egy gumiszabály: az elkövetők adatai akkor is megismerhetők, ha ez szükséges „egyéb, a fentiekben nem részletezett, a védendő személy védelmének biztosítása, illetve – az e személyt fenyegető – a sérelmére vagy kihasználásával elkövetett valamely nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekmény megelőzése érdekében”.

De ki tudja eldönteni, hogy az iskolaudvaron söprögető bácsi vagy a szomszédban lakó néni elég gyanús-e, hogy beüssük a nevét a keresőbe? Ha egy olyan ember költözik a kisvárosba, akiről mindenféle pletykák vannak, de nem találkozik a gyerekünkkel, akkor beírhatom a nevét? Szükséges ennek az adatnak a lekérdezése a gyermekünk védelmének érdekében? A jogszabály szerint a szülő/hozzátartozó dönti el, és ehhez semmilyen segítséget nem kap.

Az ombudsman - aki amúgy természetesen támogatja a pedofiltörvényt úgy általában - több súlyos kritikája közül épp az volt az egyik, hogy nincs definiálva, de egyáltalán nincs, hogy mi tekinthető szükséges feltételnek kattintás előtt. Az áll a NAIH tavalyi májusi állásfoglalásában: „[A] lekérdezés feltétele, hogy az érintett adatainak a megismerésére jogosult személy »megítélése szerint« az adatok megismerése a cél eléréséhez »feltehetően szükséges«, olyan, kizárólag a lekérdezést végző szubjektív tudati hozzáállásában megnyilvánuló feltétel, amelynek teljesülése objektív eszközökkel nem ellenőrizhető, így parttalan, adatvédelmi szempontból garanciális jelleggel sem bír, így a jogellenes, céltól eltérő adatmegismerések érdemi korlátjának sem tekinthető.”

Akárhogy is, a magyarorszag.hu vastag betűvel és felkiáltójellel figyelmeztet, hogy „az adat jogellenes megismerését, felhasználását a törvény bünteti!” Továbbá emlékeztet, hogy a különleges személyes adattal visszaélés bűncselekményének elkövetője akár két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Csak bizalmasan

És még mindig csak az adat - vagyis az elkövető adatlapja - megismeréséről beszéltünk, annak kezeléséről nem. A tájékoztató figyelmeztet, hogy „a felületen keresztül megismert adatokat a megismerésére jogosult személy köteles bizalmasan kezelni, azok kizárólag a gyermek védelmének biztosítása, a gyermek sérelmére vagy kihasználásával elkövetett nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekmény megelőzése céljából használhatóak fel, és tehetők harmadik személy számára megismerhetővé.”

Itt megint van egy mérlegelési kör, hogy mi számít a bűncselekmény megelőzéséhez szükséges célnak, amikor az egyik szülő elmondja a másiknak, mit tudott meg.

De menjünk tovább, mert van még szabály: „A felületen keresztül megismert adatokról másolat – így különösen képernyőfotó, kivonat vagy más összefoglaló – nem készíthető, továbbá azokat tilos nyilvánosságra hozni, sokszorosítani, nyilvántartásba rendezni vagy adatbázisba foglalni.” Ha egy emailt írok róla egy másik felnőttnek, az kivonat? De inkább nézzük a gyakorlatot!

Mit látunk?

Az tehát már senkit nem lephet meg, hogy itt nem egy nyilvános lista gördül le elénk, ahogy azt sem fogjuk megtudni, hogy a játszótér körül őgyelgő illető pedofil-e - kivéve, ha tisztességesen, jól artikuláltan bemutatkozik. Képet ugyanis csak a név pontos, betű szerint egyező begépelése után dob ki a rendszer. Ha több találat van egy névre, akkor abból csak egyet lehet kiválasztani, sokszor rossz minőségű fotók alapján.

De ha van biztos tippünk, mérlegeltük a jogi kockázatokat, és sikerrel jártunk, akkor megtudhatjuk az elítélt elkövető születési évét, lakó- és tartózkodási helyét (a város nevét), a jogerős bírói döntés időpontját, a bűncselekmény megnevezését és az elkövetés idejét. Ezen kívül egy kis méretű rendőrségi fotót kapunk, rajta egy vízjellel, a lekérdező nevével és a lekérdezés dátumával. Ez azért kell, hogy le lehessen buktatni azokat, akik közzé tennék az elkövető nevét, képét. A rendszer amúgy is minden lépésünket naplózza.

És hogy ki kerül bele a rendszerbe? A cikk címében azért van idézőjelben a Kocsis Máté által, illetve úton-útfélen használt „pedofil-nyilvántartás” kifejezés, mert nem csak orvosi értelemben vett pedofilokról van szó. A törvény szerint azok az elkövetők kerülnek a nyilvántartásba, akik az alábbiak egyikét követték el 18 éves koruk után, kiskorúak sérelmére: szemérem elleni erőszak, megrontás, tiltott pornográf felvétellel visszaélés, üzletszerű kéjelgés elősegítése, szexuális kényszerítés, szexuális erőszak, szexuális visszaélés, kerítés, prostitúció elősegítése, gyermekprostitúció kihasználása, gyermekpornográfia, szeméremsértés.

Hasznos lehet, de volna itt más is

Nem kell hozzá szakembernek lenni, hogy belássuk, vannak olyan speciális élethelyzetek, amikor egy ilyen nyilvántartás akár életmentő is lehet. Gyermekvédelmi szervezetek is úgy vélik, hogy az ilyen típusú regiszter szükséges lehet, ugyanakkor indokolt a hozzáférés korlátozása is: a magyar törvény „nem újdonság, hiszen a szexuális erőszak elkövetőinek nyilvántartásba vételének megfontolását a tagállamok számára az Európai Unió már 2011/93/EU számú irányelvében rögzítette azzal, hogy az ilyen nyilvántartásokhoz való hozzáférésre a nemzeti alkotmányos elvekkel és a vonatkozó adatvédelmi szabályokkal összhangban korlátozást kell alkalmazni. Erre figyelemmel véleményünk szerint a nyilvántartásból való adatigénylést mindenképpen indokolni szükséges.”

Ez szerepel a Gyermekjogi Koalíció tavaly júniusi nyilatkozatában. Az aláírók - mások mellett az UNICEF Magyarország, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vagy a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége - felidézik, hogy már egy évvel korábban petíciót indítottak „olyan összkormányzati lépések sürgetésére, amelyek eredményeként minden gyermek valódi és hatékony védelmet kaphat, hogy ne váljon szexuális erőszak áldozatává, illetve megelőzze az újbóli áldozattá válást, valamint hatékony védelmet biztosítson az erőszakot már elszenvedett gyermekek számára.” Hiába a 12 ezer aláíró és a felajánlott szakmai segítség, még csak választ sem kaptak.

A pedofilok nyilvántartásáról szóló összefoglaló cikkünkben is kiemeltük, hogy az ilyen látványos lépések politikailag ugyan kifizetődők a világ minden részén, de fennáll a veszélye, hogy elvonják a figyelmet és az erőforrásokat más fontos lépések elől. A gyermekvédelmi szervezetek például az ún pedofiltörvényben üdvözölték „a szigorúbb büntetési tételek mellett a foglalkoztatástól való eltiltás módosuló szabályait is, ami segíthet a szexuális bántalmazás elleni fellépésben”, ugyanakkor nyolc pontban összegezték, milyen változásokra lenne szükség.

Csak néhány közülük:

• A kormányzati szervek teremtsék meg az egyes esetek rendszerszintű kivizsgálását végző szakmaközi fórumok létrejöttének és rendszeres, valódi működésének feltételeit.
• A Kormány indítson tudatosságnövelő (felvilágosító, ismeretterjesztő) kampányokat a széles nyilvánosság, valamint az elkövetők és áldozatok számára is.
• A Kormány biztosítsa, hogy a szexuális erőszak és kizsákmányolás gyermek és felnőtt áldozatai megfelelő minőségű és ideig tartó ellátást és támogatást kaphassanak erre specializálódott országos segítő rendszer keretében, amelynek forrásai folyamatosan biztosítottak.
• A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai számára legyen biztosítva kötelező szakképzés, melynek része az erőszak természetrajzának ismerete, az áldozatokra gyakorolt hatása, a trauma tüneteinek felismerése és a megfelelő áldozatsegítés.