Sose dolgozz!

„Egy hulla uralja a társadalmat – a munka hullája. A földgolyó valamennyi hatalma arra esküdött fel, hogy ezt az uralmat védelmezze: a pápa és a Világbank, Tony Blair és Jörg Haider, a szakszervezetek és a vállalatok, a német ökologisták és a francia szocialisták. Mindannyian csak azt ismételgetik: »Munka, munka, munka!«

Aki még nem felejtett el gondolkodni, könnyen beláthatja, hogy ez az attitűd tarthatatlan, tekintve, hogy a munka társadalma jelenleg nem pusztán átmeneti válságon megy keresztül, hanem éppen végső korlátaival szembesül. A mikroelektronikai forradalom óta a gazdasági termelés oly mértékben függetlenedett az emberi munkaerő-kifejtéstől, ami néhány évtizeddel ezelőtt csak a tudományos-fantasztikumban volt elképzelhető. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ennek a folyamatnak megálljt lehetne parancsolni vagy visszafordítani. A munkaerőáru eladása a 21. században nagyjából annyira ígéretes vállalkozás, mint postakocsikkal üzletelni a huszadikban. Ennek ellenére mindazokat, akik nem képesek áruba bocsátani munkaerejüket, továbbra is »feleslegesnek« nyilvánítják és a társadalom szemétdombjára vetik.”

Így kezdődik a német Krízis csoport 1999-ben kiadott, Kiáltvány a munka ellen című szövege (a magyar fordítás részletekben itt elérhető). A kiáltvány nem kavart nagy port a megjelenésekor, baloldali körökben persze foglalkoztak vele, de azért nem ért el túl sok embert. Miért is ért volna? Néhány német filozófus, közgazdász és társadalomtudós gondolatait tartalmazta, olyan emberekét, akik sok tekintetben még Marxnál is marxistábbak voltak. Miért érdekelt volna az ilyesmi szélesebb tömegeket, mikor épp a Jóbarátok 5. évadát sugározta az NBC, végre magyarul is megjelent a Harry Potter és a bölcsek köve, a rádiókból pedig ez a szám ömlött:

Azóta viszont eltelt 21 év, megérkezett a koronavírus-járvány, és az utóbbi két évben gyökeresen megváltoztatta az élet- és munkakörülményeinket. Világszerte több millió ember fordult az úgynevezett munkaellenes mozgalom (anti-work movement) felé, csak az ezzel foglalkozó híreket és közösségeket összefogó alredditnek is már több mint 1,7 millió feliratkozója van. Az érdeklődés olyan nagy, hogy a nagy nyugati lapok is sorra jelentetik meg a mozgalomról szóló cikkeiket, legutóbb például a BBC írt a jelenségről.

Márpedig a munkaellenes mozgalom ideológiai alapját pontosan a Krízis csoportéhoz hasonló baloldali nézetek jelentik. Doreen Ford, az antiwork alreddit egyik moderátora Bob Black anarchista filozófus a munka eltörléséről írt 1985-ös esszéjét említette kiindulási pontként. Az esszé így kezdődik:

„Soha senkinek nem szabad dolgoznia.

A munka a világ szinte minden nyomorúságának forrása. Szinte minden gonoszság, amit meg tudsz nevezni, abból fakad, hogy dolgozol vagy hogy egy munkára tervezett világban élsz.

Ahhoz, hogy véget vessünk a szenvedésnek, abba kell hagynunk a munkát.”

Ez persze egyik felhívásban sem jelenti azt, hogy ne csináljunk semmit. A munkaalapú társadalom felszámolását indítványozó gondolkodók többsége szerint az embereknek ki kell pihenniük a fáradalmakat, amiket a munkaalapú társadalom okozott, utána pedig természetszerűen feléled bennük a tettvágy, de akkor sem kell a szó mai értelemben véve dolgozniuk, elég ha annyit tesznek, amennyi feltétlenül szükséges. Az pedig, hogy hosszadalmas munkával további tőkét és javakat állítsunk elő, egyáltalán nem szükséges. Foglalkozzunk inkább magunkkal és a szeretteinkkel, szórakozzunk, alkossunk, élvezzük egymás társaságát.

„Ez nem jelenti azt, hogy abba kell hagynunk mindent” - írja Black. „Jelenti viszont egy új, játékon, vidámságon, közösségiségen, szórakozáson és talán művészeten alapuló életforma kialakítását. Mindenkit kollektív kalandra invitálok az általános örömben és a szabadon egymásra utalt tombolásban. A játék nem passzív. Kétségtelen, hogy mindannyiunknak sokkal több időt kell fordítania a puszta lustálkodásra és lazulásra, mint amennyit valaha is fordíthattunk, függetlenül a jövedelemtől vagy a foglalkozástól, de miután felépültünk a foglalkoztatás okozta kimerültségből, szinte mindannyian cselekedni akarunk majd. Az oblomovizmus és a sztahanovizmus ugyanannak az éremnek a két oldala.”

Chris, aki szintén az antiwork alreddit moderátora, arról is mesét a BBC-nek, hogyan került kapcsolatba a mozgalommal. Azt mondta, az Egyesült Államokban dolgozott informatikusként, de több munkahelyén és elképesztően rossz, dolgozóellenes munkakörülményeket tapasztalt. Volt munkaadója, amelyik nem engedte el betegszabadságra, és arra kényszerítette, hogy betegen dolgozzon, amikor pedig egy amerikai egészségbiztosító telefonkezelője volt 13 dolláros (mai árfolyamon is alig több mint 4000 forintos) órabérért, lényegében az volt a feladata, hogy elhallgasson információkat a segítségkérő telefonálók elől. Általában azért hívták, hogy megkérdezzék, hogy a biztosított ilyen vagy olyan hozzátartozója jogosult-e ilyen vagy olyan egészségügyi ellátásra. Chris azt mondta, ha a hívások során túlzottan segítőkész lett volna, például elárulja, mennyi ideje van a biztosítottnak benyújtania az igénylését, kirúgták volna.

„Voltak, akik szó szerint az életükért könyörögtek a telefonban, én pedig nem tehettem semmit. Eljutottam egy pontra, ahol rájöttem, hogy ebben a rendszerben már konkrétan semmi sem működik. Hiányzik az empátia és az emberi kedvesség. Nem tudom, hogy hogyan tűntek el.”

Második éve tart a koronavírus-járvány, a dolgozó emberek a világon mindenhol fáradtak, kimerültek, és egyre gyakoribb a kiégés, főleg az alacsony jövedelmű, de nélkülözhetetlen munkakörben dolgozó fiatalok körében. A járvány miatt megtorpanó mindennapok pedig hirtelen sokaknak adtak lehetőséget arra, hogy végiggondolja, mit is csinál, milyen rendszert tart fenn a munkájával és ehhez képest igazából mit vár az élettől.

Az antiwork alreddit tagjai között azonban nem csupán olyan emberek vannak, akik önellátó közösségeket szerveznek, ahol mindenkinek tényleg csak a szükséges mértékig kell dolgoznia, hanem olyanok is, akik a jelenlegi munkakörülmények radikális javításáért harcolnak, ennek érdekében pedig sztrájkokat szerveznek és támogatnak. Azt azonban ők sem tagadják, hogy a társadalom munkához való viszonyát alapjaiban kell megváltoztatnunk. Ami 20 éve még radikális, elgondolhatatlan hülyeségnek tűnt, ma a józan ész hangja.

„A koronavírus-járvány fennakadást okozott a munka általunk ismert rendszerében” - magyarázta a BBC-nek Tom Juravitch, a Massachusettsi Egyetem amhersti kampuszának munkatanulmányok-professzora. „Az ilyen időszakokban az embereknek van idejük elgondolkodni. A munkavégzés sok ember számára elvesztette a jelentőségét. A hatalmi struktúrák, amelyekben élünk, drákóibbak és kiterjedtebbek, mint valaha. Az emberek most egy teljesen új szinten tapasztalták és értették meg ezt.”

Rengeteg ember most, a koronavírus-járvány miatt ébredt rá arra, hogy a munkaadói nem törődnek eléggé az egészségével, sem azzal, hogy megfelelően ki tudja pihenni magát. Miközben az Amazon dolgozói üdítősüvegekbe pisilnek a cég raktáraiban, és semmi nem védi őket a koronavírus-fertőzéstől, a cég tulajdonosai a járvány alatt még gazdagabbakká váltak. Más munkavállalók két éve hasztalan próbálnak egyensúlyozni a munkahelyi követelmények és a családi teendőik között, mikor gyerekeiket az iskolák bezárása miatt nekik maguknak kellene oktatniuk, és a járványhelyzet okozta trauma miatt többet kellene a családjukkal törődniük, mint eddig bármikor, az otthoni munkavégzés miatt a munkájuk is minden korábbinál jobban rátelepedett az életükre, és lehetetlen korlátok közé szorítani, hiszen ami korábban csak az irodában volt, mát ott van a nappalinkban, a laptop képernyőjén.

Kate Bronfenbrenner, az amerikai Cornell Egyetem oktatója és az egyetem Ipari és Munkaügyi Kapcsolatok Intézetnek oktatási és kutatási igazgatója szerint azonban hiba lenne a munkaellenes mozgalom erősödését pusztán a koronavírus-járvány hatásaival indokolni. „A dolgozóknak elképesztően magasan van a tűréshatáruk a munkaadóik által velük szemben elkövetett visszaélések terén. De mikor ezek a visszaélések már a munkavállalók egészségét és életét veszélyeztették a járvány idején, azzal már átléptek egy határt” - mondta.

Sok szakértő megjegyzi, nem ez az első eset, hogy hasonló eszmék a társadalom széles rétegeiben visszhangoznak, láttunk ilyet a hetvenes években is, amikor az egyre erősödő szakszervezeteket és mai szemmel nézve példátlanul sikeres munkajogi érdekvédő közösségeket az energiaválság, a gazdasági visszaesés és a növekvő munkanélküliség tanította móresre, a stabil munkahely elvesztésétől való félelem fokozatosan aláásta a munkavállalók erejét.

A 70-es évekhez képest azonban nagy különbség, hogy a munkaellenes mozgalom egyre növekvő része ma már nem éri be csupán a munkakörülmények jelentős javításával és egyszerű munkaidőcsökkentéssel, hanem a rendszer alapvető változását követelik. Ennek ellenére azonban bizonyos, hogy az elkövetkező évek gazdasági mutatói biztosan kihatással lesz a mozgalom jövőjére is. Persze 2008 és 2011 óta tudjuk, hogy a rendszer már a gazdasági válságokat is le tudja hozni úgy, hogy a világ leggazdagabb nagytőkései nemhogy ne veszítsenek pénzt, hanem még akár gazdagodjanak is, miközben a munkavállalók szívnak.