Az amerikaiak ráléptek a fékre az oroszokkal folytatott genfi egyeztetésen

Tapogatózó beszélgetésként, nem pedig hagyományos értelemben vett diplomáciai tárgyalásként jellemezte egész napos megbeszéléseit orosz partnerével, Szergej Ribakov külügyminiszter-helyettessel az amerikai delegációt vezető Wendy Sherman külügyminiszter-helyettes. Ugyanakkor szerinte nagyon őszinte és nyílt beszélgetés volt, amit nagyban segített, hogy a két veterán diplomata régóta ismeri egymást, és már számos komoly, nem egyszer sikeres tárgyaláson vannak túl.

Sherman és Ribakov amúgy kötetlenül már a hétfői hivatalos megbeszélés előtt, vasárnap este is beszélhettek egymással egy nem hivatalos munkavacsora keretében. A fő határköveket már ezen kijelölték, Sherman már itt közölte, hogy az USA nem hajlandó az európai partnerek nélkül tárgyalni a kontinens biztonságát érintő kérdésekről, illetve azt is, hogy az Egyesült Államok elkötelezett a nemzeti szuverenitás és a területi integritás, illetve amellett is, hogy a szuverén országok saját döntésből csatlakozhatnak nemzetközi szervezetekhez. Ez utóbbi három pont mind egyértelműen Ukrajnára, illetve arra az orosz követelésre vonatkozott, hogy a NATO határozottan zárkózzon el Ukrajna és más, posztszovjet országok felvételétől.

Ribakov még e munkavacsora előtt arról beszélt az orosz sajtónak, hogy "dinamikus, szünetmentes" tárgyalásokra készül, mert nem hajlandó hagyni, hogy a Nyugat "végtelen egyeztetésekbe temetkezve fékezze a folyamatot". Ez a terve Sherman tájékoztatója szerint kevéssé működött, legalábbis Sherman már a tárgyalások kezdetén világossá tette, hogy az előzetes orosz tárgyalási javaslatok a NATO keleti bővítésének gyakorlati értelemben történő visszavonásáról, vagy a rakéták telepítéséről mind nagyon komplex témák, melyek már csupán technikai okokból is hosszas tárgyalásokat igényelnek. "Ilyen kérdésekben nem lehet napok vagy hetek alatt megállapodni". Az Economist kérdésére, hogy erre hogy reagált Ribakov, Sherman felidézte, hogy maga Putyin elnök is nyilatkozta már korábban, hogy a rakétakorlátozás kérdése bonyolult téma, illetve hogy a maga részéről jelezte, hogy az Egyesült Államok kész ezekben a kérdésekben a lehetőségekhez mérten a leggyorsabban haladni.

Ennél szerinte azonban lényegibb volt, hogy azt is közölte orosz partnerével, hogy az Egyesült Államok szigorúan a reciprocitás elvén, vagyis kölcsönösségi alapon hajlandó tárgyalni. Ez alatt nem feltétlenül azt értik, hogy amerikai ajánlatra azonos orosz ellenajánlatot várnak, hanem egyenértékűt. Sajtótájékoztatója korábbi részében ilyen lehetőségként vetette fel a hagyományos haderő létszámának, a hadgyakorlatok számának és méretének korlátozását, illetve a nukleáris fegyverek korlátozását is.

Ukrajna ügyében Sherman azt tette egyértelművé Ribakov számára, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó Ukrajna feje fölött tárgyalni az ország sorsáról, de bilaterális kérdésekben nyitottak minden egyeztetésre. Az ukrán helyzettel kapcsolatban azt mondta, hogy csak Oroszország képes a deeszkalációra, végül is ők sorakoztattak fel csapatokat az ország határán. A kérdésre, hogy Oroszország ezeket a csapatmozgásokat hadgyakorlatnak minősítette, és visszautasítja, hogy invázióra készülne, Sherman megjegyezte, hogy az ilyen műveletekről illik előzetesen tájékoztatni egymást. Illetve még azt is, hogy a tárgyalásokon részt vevő amerikai tábornok megjegyzése szerint az oroszok tisztában voltak vele, hogy az amerikaiak észlelni fogják ezeket a csapatmozgásokat, amelyek így aggodalmat is ébresztenek majd bennük.

Egy esetleges orosz invázóval kapcsolatban Sherman csak megismételte az ismert amerikai álláspontot arról, hogy abban az esetben súlyos - megfogalmazása szerint a 2014-ben bevezetetteknél sokkal súlyosabb - szankciókkal felelne. Ezek mibenlétét nem kívánta részletezni, hogy az oroszok ne készülhessenek fel rájuk előre, de világossá tette, hogy az EU-val és a G7 országokkal egyeztettek a gazdasági és pénzügyi szankciókról, és élvezik a támogatásukat.

Összességében Sherman optimistának tűnt a mai tárgyalások után, legalábbis az oroszok igen agresszív követeléseit a megbeszélés alapján inkább nyitó tárgyalási lépésként értékelte, szemben azzal a lehetőséggel, hogy az oroszok direkt arra játszottak, hogy visszautasítás esetén legyen mire mutogatni a háború kirobbantásának okaként. Ez mindenképpen biztató fejlemény ahhoz képest, hogy a hétfői tárgyalásokat megelőző hetekben az Egyesült Államok az elkerülhetetlennek tűnő ukrajnai orosz invázió rémképével, Oroszország pedig az uralkodó európai rend teljes felbolygatásának követelésével fokozta a végsőkig feszültséget.