Egyre több a gyerekházasság, miközben továbbra sem járhatnak középiskolába az afgán lányok

A tálibok közel négy hónapja vették át az irányítást Afganisztán fölött. Akkor azt írtam: ígérhetnek bármit a tálibok, az átélt borzalmak miatt az afgán nők sosem fognak bízni bennük. Valószínűleg senki sem fog túlzottan meglepődni azon, hogy az eltelt időszak a szabad életre vágyó nők és lányok félelmeit igazolta. Ennek az egyik szimbolikus példája, hogy a tálibok a korábbi nőügyi minisztériumot erény- és erkölcstelenségügyi minisztériummá nevezték át - ennél azonban sokkal határozottabb és konkrétabb lépéseket is tettek a nők háttérbe szorítására. Eközben a hatalomátvétel óta folyamatosan - még most is - naponta 4-5000 afgán menekül át az iráni határon a Norvég Menekültügyi Tanács adatai szerint.

Iskola: majd, egyszer, valamikor

Az egyik legaggasztóbb továbbra is az oktatás kérdése. A tálibok egyik első intézkedése az volt, hogy hatodik osztály fölött beszüntették a lányok oktatását, azalatt pedig a 4-5-6. évfolyamban szétválasztották a koedukált osztályokat. De nemcsak közoktatási intézményeket, hanem magániskolákat, művészeti és zeneiskolákat is bezárattak.

A középiskolás fiúk ugyan már szeptember közepén visszamehettek tanulni, de Afganisztán 34 tartományából mindössze hatban tanulhatnak újra intézményes keretek között a 12 évesnél idősebb lányok. Ezeken a helyeken is inkább a helyi tálib vezetőkkel való megegyezés állhat a háttérben, nem a központi direktíva. November elején pedig tizennégyből tíz olyan lányiskola nyitott újra, melyeket a török kormány visz. Néhány oktatási központnak megengedték, hogy természettudományos és angol kurzusokat újraindítsanak, de a diákok száma jelentősen visszaesett, különösen a nőké - részben a növekvő szegénység miatt, részben azért, mert nem érzik biztonságban magukat az utcán. Vannak szülők, akik nem merik elengedni a gyerekeiket. Egyetemek közül a magánintézmények működhetnek, de ott is szigorú öltözködési elvárásokat vezettek be.

A tálibok szóvivője, Zabihullah Mudzsahid szeptember közepén még azt mondta, hogy év végére meglesz a keretterv, amelyen az Oktatási Minisztérium keményen dolgozik. Ez határozná meg, hogy a középiskolás lányok mit és hogyan tanulhatnak úgy, hogy az az iszlám törvényekkel, a helyi kultúrával és a nemzetközi sztenderdekkel is összhangban legyen. Később Abdul Baqi Haqqani oktatási miniszter nyilatkozta, hogy a nők tanulhatnak majd egyetemen is, de csak nemek szerint szétválasztott órákon, és csak női tanároktól. Ahol pedig ez nem lehetséges, streameléssel vagy zártrendszerű tévéken menne az oktatás.

Waheedullah Hashimi, az Oktatási Minisztérium külső programokkal és segélyekkel foglalkozó vezetője finom jelzésként megüzente a nemzetközi közösségnek, hogy ha komolyan gondolják, hogy az iskolában akarják látni a lányokat, akkor segítsenek Afganisztánnak finanszírozni az oktatást - magyarul, oldják fel a befagyasztott segélyeket. Ő is azt hajtogatta, hogy elkötelezettek az iránt, hogy a lányok visszatérhessenek az iskolákba. Azt is elmondta, hogy egy női tanárt sem bocsátottak el, és Hashimi szerint ez egy pozitív üzenet a világ felé, hogy dolgoznak az ügyön. (Azt nem említette, hogy azok a tanárok, akik eddig a 7-12. osztályos lányokat tanították, július óta nem kapnak fizetést.)

Mostanra viszont úgy tűnik, hogy az új tanterv idén sem készül el. A BBC-vel Abdul Hakim Hemat oktatási miniszterhelyettes közölte a napokban, hogy az új irányelveket már csak 2022-ben hagyják jóvá, és márciustól, az új tanévtől léphetnek életbe. Azok, akik átélték az előző tálib rezsimet, joggal aggódnak a halogatás miatt. Az első tálib kormányzás idején ugyanis végig az volt a szólam, hogy a kamasz lányok „ideiglenesen” nem tanulhatnak. Csakhogy az ideiglenes állapot végig kitartott.

Az üzbég határhoz közeli Mazar-i-Sharifban ugyan tanulhatnak a lányok, ám ott is szigorúbb öltözködési szabályokat várnak el a tálibok.

„Számos alkalommal azt mondták nekünk, hogy viseljünk hidzsábot, hogy csak a szemünk látszódhat, és hogy még kesztyűt is vegyünk fel” - mondta egy Maryam nevű lány.

Az, hogy nem járhatnak iskolába, sokakat megvisel, reménytelennek érzik a helyzetüket, és hogy elvették az álmaikat, a lehetőségeiket. Vannak olyan bátor diákok és tanárok, akik dacolnak a tilalommal, titokban tanulnak és tanítanak. Az Usa Today egy 16 éves lányról írt, aki napközben egy titkos szobában tanít angolra nála fiatalabbakat, délután pedig az egykori középiskolai tanárától kap feladatokat természettudományokból. „Ez a 21. század. A világ a klímaváltozással, a technológiával és a tudománnyal van elfoglalva. Afganisztánban ehelyett még mindig arról beszélünk, hogy a nők megérdemlik-e az oktatást és hogy eldönthetjük-e magunk, hogy milyen ruhát viseljünk nyilvánosan” - mondta. Úgy látja, előbb-utóbb ő is megpróbálja elhagyni az országot.

Egy másik, 25 éves nő, sok társához hasonlóan online tanul. A Reutersnek azt mondta, tisztában van vele, hogy ez veszélyes, és ha megtudják a tálibok, keményen megbüntethetik: „Akár halálra is kövezhetnek”.

Szeptemberi cikkemben is említettem Pastána Durranit, aki tanár és aktivista. Továbbra is ismeretlen helyen rejtőzik, de rendületlenül tanít. „Végül is, azt nem mondták, hogy nem lehet iskolát fenntartani, nem?” - érvel. Underground iskolájában körülbelül 100 lány tanul természettudományokat és matematikát tableten. Amerikai pénzügyi és techcégek segítik műholdas internettel, hogy elkerülje a tálibok ellenőrzését. Hozzá hasonlóan egy Fereshteh Forough nevű fiatal nő is kb. 100 diáklánynak szerzett laptopot és kódolni tanítja őket titkosított virtuális órákon.

Szaporodó kényszerházasságok

Ha pedig a lányok nem tudják befejezni a tanulmányaikat, annak óriási ára van: sokkal valószínűbb, hogy szegénység, gyerekházasság, tinédzserkori terhesség vár rájuk. Ráadásul akkor a saját jogaikkal is kevésbé lesznek tisztában, és azzal is, hogy hogyan jussanak alapvető ellátáshoz. A szegénység már így is elképesztő méreteket öltött Afganisztánban, számítások szerint a családok 97 százaléka 2022 közepére a szegénységi küszöb alá kerül.

Azt pedig számos kutatás igazolta már különböző országokban, hogy a gazdasági mélyrepülés a nőket és lányokat mindig erősebben sújtja. „Ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. Megszakad a szívünk” - mondja a helyzetről Naheed Samadi Bahram, a Women for Afghan Women nevű nőjogi szervezet amerikai igazgatója. (Arról, hogy humanitariánus katasztrófa van az az országban, Boros Juli írt Sosem látott éhínség jöhet Afganisztánban című cikkében november elején.)

A BBC több olyan tanárt is talált, akinek a 16 éven aluli lány diákját férjhez adták azt követően, hogy kimaradt az iskolából. Akkora a szegénység, hogy vannak olyan családok, ahol azért adják férjhez az idősebb lányokat, mert máshogy nem jutnak pénzhez. Különösen az iskolázatlanabb, szegényebb vidékeken tekintik bevételi forrásnak őket. A Global Citizen beszámolója szerint egy apa például 3000 dollárt kapott, miután tizenhárom- és tizenötéves lányait férjhez adta náluk kétszer olyan idős férfiakhoz. Azt mondja, ha elfogy a pénz, lehet, hogy a hétévest is férjhez kell adnia. „Sehogy máshogy nem tudom etetni a családom és kifizetni a tartozásaimat. Mi mást tehettem volna?” - kérdezte az apa.

Nőjogi aktivisták szerint a gyermekházasságok megduplázódhatnak a következő időszakban. Olyan kétségbeejtő helyzetben lévő családokról is tudnak, ahol már a csecsemőket is elígérik jövőbeli feleségnek, ha előre megkapják értük a hozományt. Egy lányért 500 és 2000 dollár közötti hozomány jár, és minél fiatalabb, annál magasabb az összeg. „Megbénít, amikor ezeket a történeteket hallom. Ez nem házasság. Ez gyerekek ellen elkövetett nemi erőszak” - mondja Wazhma Frogh aktivista. Mindennaposak ezek a történetek, gyakran tíz év alatti kislányokról - bár az nem világos, hogy pubertáskor előtt már szexre kényszerítik-e őket. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy sokszor a lányokat nem is adják, hanem egyszerűen elrabolják a tálib katonák, mondván, jár nekik a feleség.

A hatalomátvétel előtt 16 éven aluliak nem házasodhattak, a tálibok által mindenek felett valónak tartott saríjában viszont nincs korhatár. Ugyanakkor Qari Saeed Khosti, a belügyminisztérium szóvivője korábban azt nyilatkozta, hogy egy nőt tilos az akarata ellen feleségül venni, és minden ilyen kikényszerített házasság érvénytelen az iszlám törvényei szerint. „Ez nem engedélyezett az iszlámban. Házasságtörést követnének el” - mondta Khosti. Csakhogy a katonákat ebben a tekintetben senki sem kéri számon igazán. És hát milyen önálló akaratról beszélünk hétévesek esetében?

Ha így folytatódik a gazdasági válság, akkor akár a lányok felét is házasságra kényszeríthetik 18 éves koruk előtt. „Ez tönkreteszi az életüket: a mentális, érzelmi, fizikai és szexuális egészségüket - mondja Dzsamila Afghani, a Női Nemzetközi Liga a Békéért és Szabadságért nevű szervezet afgán szekciójának elnöke. - Ezeket a lányokat gyakran cselédként, rabszolgaként kezelik.”

A nemzetközi nyomás hatására végül a talibán kiadott egy rendeletet december 3-án, melyben kijelentik, hogy a nők nem vagyontárgyak, nem lehet őket akaratuk ellenére férjhez adni, vagy jóvátételként odaadni a sértett/áldozat családjának, vitás helyzetek rendezésére. Arról is rendelkeztek, hogy az özvegyeknek is örökölniük kell a férjük vagyona után, ez eddig a bírák jóindulatára volt bízva. Munkához vagy tanuláshoz való jogról azonban egy szó sem volt.

Eltüntetni a nőket

A felnőtt nők lehetőségei sem sokkal jobbak. Életbevágó, alapvető szolgáltatásokhoz (például egészségügyi ellátáshoz) nem jutnak hozzá, a házasságon belüli erőszak elől menekülő nők menhelyeit bezárták. Ráadásul ezeket a szolgáltatásokat többnyire külföldi alapítványok és kormányok működtettek, de sokan befagyasztották a támogatásokat, attól tartva, hogy a pénz és egyéb segélyek a tálibok kezébe kerülnek. Ehhez képest jelentéktelennek tűnik, hogy a sportolást is megtiltották a nőknek.

Bár hivatalosan nem vezették be a mahramot, vagyis hogy egy nő csak férfirokon kíséretében mehet utcára, sokszor a tálib fegyveresek mégis ezt kérik számon az egyedül járkáló nőkön, vagy a ruházatukat kifogásolják.

A munkapiacról és a közéletből is egyre inkább kiszorulnak. Az ENSZ hiába szólította fel a tálib vezetést, hogy alkalmazzanak több nőt a kormányban és a közszférában, továbbra sem találni nőket semmilyen, akár csak félig-meddig fontos vagy látványos pozícióban. (Egyébként nemcsak a nőket, hanem a sajátjuktól eltérő vallási és etnikai csoportokat, így a nem pastukat is kihagyták a kormányból.) Kabul új tálib polgármestere szeptember közepétől már hazaküldte a dolgozó nőket, és azt mondta, maradjanak otthon, hacsak a munkahelyükön betöltött pozíciójukat egy férfi sem tudja átvenni.

A hatalomátvétel után a médiában is megcsappant a nők száma: a nyolc legnagyobb kabuli médiacégnél dolgozó nők 85 százaléka felmondott. Augusztus végén már csak 76-an maradtak, abból 39 újságíró. Az afgán közmédiánál (RTA) viszont mind a 140 nő abbahagyta a munkát. A Zan TV és a Bano TV, melyek nemcsak 82 nőt alkalmaztak, de nőknek szóló programokat is készítettek, teljesen felfüggesztette a működését. Emellett néhány hete új irányelveket adtak ki a médiára: betiltották az olyan televíziós drámákat, melyekben női színészek szerepelnek, a műsorvezetőnőknek pedig „iszlám hidzsábot” kell viselniük, bár ezt nem részletezték, milyen pontosan.

Azok viszont, akik a tálibok érdekeivel kifejezetten ellentétes tevékenységet végeznek, kiemelt célpontnak számítanak, az igazságszolgáltatástól kezdve a jogvédőkig. A Női Bírák Nemzetközi Szövetsége szerint 270 nő dolgozott bíróként az országban. Bár nyíltan a jogi pályától sem tiltották el a nőket, mégis a többségük bujkálni vagy menekülni kényszerült, miután a tálibok kiengedték a börtönből azokat a bűnözőket, akiket ők ítéltek el. A frissen szabadultak közül pedig sokan emlékeznek a bírákra, és bosszúra éhesek.

Miután nők többször is tüntetéseket szerveztek augusztusban és szeptember elején, a tálibok engedélyhez kötötték a demonstrációkat, és az oda szánt plakátokat is jóvá kell hagyatni. A Reuters szerint augusztus 15. és szeptember 8. között hét, nők által szervezett tüntetés is volt, az engedélykötelesség bevezetése után viszont megcsappant a számuk. A tüntetők közül voltak, akiket élőben fenyegettek meg a jelen lévő tálib katonák, hogy megtalálják és megölik őket a családjukkal együtt, ha folytatják a szervezkedést. Mások névtelen levelet kaptak arról, hogy a tálibok listázzák a tiltakozókat a lakhelyükkel együtt, és házkutatást is tarthatnak náluk. Azokra az aktivistákra, akik az országban maradtak, vadásznak a tálibok.

Sokasodnak a verések, letartóztatások, megmagyarázhatatlan eltűnések és gyilkosságok. Négy nőt, akik szeptemberben még a jogaikért tüntettek, októberre megöltek. A jogvédők közt az a hír járja, hogy úgy próbálják tőrbe csalni őket ismeretlenek, hogy azt ígérik, segíteni tudnak nekik a külföldre jutásban.

„Az embereknek mindenféle félelmeik voltak azt illetően, hogyan fognak kormányozni a tálibok. Az elmúlt hónapokban ezek többsége beigazolódott” - mondta Heather Barr, a Human Rights Watch nőjogi vezetője az ABC-nek. Szerinte az elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy üldözni fogják az emberi jogi aktivistákat. Ha meg nem is ölik őket, megpróbálják őket megijeszteni és elhallgattatni.

Jelenleg nem látszik, hogy mitől javulhatna a helyzet, különösen úgy, hogy a kivonulások vége óta sokkal kisebb nemzetközi figyelem irányul Afganisztánra. November elején az Egyesült Államokban összefogott a kongresszus 24 női szenátora, és levélben kérték Biden elnököt, hogy védje meg az afgán nők és lányok jogait. Azt szeretnék, hogy tárgyaljanak a tálibokkal a nőkkel való bánásmódról, valamint dolgozzanak ki egy tervet, ami segít megőrizni az afgán nők és lányok eddig elért politikai, társadalmi, gazdasági és alapvető emberi jogait. Hétfőn Malala Júszafzai aktivista találkozott Antony Blinken külügyminiszterrel ugyanebben az ügyben, és egyúttal az ENSZ-t is azonnali cselekvésre szólította fel a lányok érdekében.