Egy magas homlokú, bajszos, középkorú férfi bronzszobra jelent meg minden figyelmeztetés nélkül a Belváros közepén

Egy magas homlokú, bajszos, középkorú férfi bronzszobra jelent meg pár hete a budapesti Belvárosban. A titkozatos alkotás a Ferenciek tere sarkától a Matild palota mögött a folyó irányába tartó Duna utcában áll.

A posztamens nélkül, közvetlenül a térkővel fedett járdából kinövő szobor egyrészt azért titokzatos, mert nem szerepel rajta semmiféle segítő felirat arról, hogy kit ábrázol vagy ki alkotta. Másrészt mert nem volt avatóünnepsége, a felállításáról ezért hírek sem szóltak, hanem annyi történt, hogy egyik nap még csak a térkő volt ott, másnap meg már egy kerek kávéházi asztalra könyöklő öltönyös bronzpacákba botlott az ember, ha nem nézett fel időben.

Kit ábrázol a szobor, hogy került oda és miért nincs rajta semmilyen segítő felirat?

A pasi első blikkre úgy néz ki, mint Nagy Imre nem szemüveges unokatestvére, de nyilván azért, mert ha az ember kerek fejű, hátranyalt hajú, ápolt bajszot viselő, XX. századi férfiről lát köztéri szobrot, automatikusan Nagy Imrére gondol.

De nem ő az.

Első lépésként - egy ajándékba kapott linknek köszönhetően - azt tudtam meg, hogy a szobor valószínűleg Krúdy Gyulát ábrázolja. A link a magyar internetezők egyik legcsodálatosabb közösségi alkotására, a köztéri szobrokat és emlékműveket kategorizáló kozterkep.hu-ra mutatott. A szobros közösség egyik motorja, Göröntsér Vera ide posztolta ki a mini nyomozása történetét, ami szerint azért Krúdy a férfi és azért pont ezen a helyen, mert a szomszédos, nemrég luxusszállóvá alakított Matild palotában működött egykor az a Belvárosi Kávéház, ahol Krúdy a Szindbád-történetek nagy részét írta. (Az új luxusszálló bejárásáról és azon belül a felújított kávéházról ebben a helyszíni riportban írtam.)

Ez kapásból megmagyarázta a jellegzetes asztalt, a két széket és a fickó kezében tartott tollat, illetve az előtte heverő jegyzetfüzetet is. Amibe, mint arról a helyszínen is meggyőződhettem, szegény Gyula még nem írt le egy büdös szót sem,

nemhiába feszeng olyan fura testtartásban.

Néhány telefon és levélváltás után pedig összeáll a sztori arról, hogy miért úgy került a helyére a szobor, ahogyan.

Az alkotást tényleg a Matild luxusszálló tulajdonosa rendelte meg és fizette, ezt ők maguk erősítették meg, méghozzá azért, mert jövőre újranyitják az egykori legendás kávéházat. A mű részben kereskedelmi indíttatása lehet a magyarázat arra, hogy miért egy úgynevezett Insta-barokk stílusú művel gazdagodott a Belváros.

(Insta-barokk = olyan köztéri szobor stílusa, ami kizárólag azért készült, hogy turisták fotózkodjanak vele. A tipikusan belvárosi műfaj előfutára Marton László 1990-ben a Vigadó téren felállított Kiskirálylánya,

amit azóta egy rakás hasonló szellemi gyökerű mű követett, amik közül a legismertebbek a Rogán Antal által belvárosi polgármesterként megrendelt, a Hild téren álló Rikkancs, amire, termékelhelyezés-történeti kuriózumként rátették a Blikk logóját, hálából azért, mert a bulvárlap előtte szó szerint smárról smárra követte Antal szerelmének kibontakozását Cecília Asszonnyal:

a Szabadság téren álló Ronald Reagan-szobor

illetve Peter Falk / Columbo szobra a Falk Miksa utca nagykörúti torkolatánál:

Mint látható, az Insta-barokk mindig a giccs és a nem giccs határán egyensúlyoz és gyakran átesik ezen a láthatatlan, de zsigerből annál jobban érezhető határon.

De térjünk vissza Krúdyhoz. Az ő szobra már az instások és tiktokkerek legújabb generációjának készült, akik annyira a világ urai, hogy saját bronzszéket öntöttek nekik, ahonnan kényelmesebben tudják maguk - és Krúdy - felé fordítani a telefont.

Mint megtudtam, az avatás elmaradásának és a névtábla hiányának közös a gyökere. A szobortervet elbíráló zsűri ugyanis balesetveszélyesnek érezte a műhöz eredetileg elképzelt, a talaj síkjából kiemelkedő kő talapzatot - amin a tájékoztató feliratok is szerepeltek volna. A megrendelő szálloda viszont megunta a totojázást és miután elkészült az alkotás - Lelkes Márk és Máthé Krisztián műve - a kifogásult alapzat nélkül gyorsan, sőt mondhatni nagyhirtelen felállíttatta azt. A belvárosi önkormányzat a kérdésemre azt válaszolta, hogy a szobor mostani állapota majdnem véglegesnek tekinthető, de egy feliratot azért még kapni fog.

Végül pár szó arról, hogy milyenre is sikerült Budapest legújabb köztéri szobra. Alantas műfajba tartozó, viszont azon belül legalább érzékenyen megformált alkotásról van szó, ami igen keveset vállal, de azt - nem függetlenül a megvalósítás minőségétől - bőven túlteljesíti. Az innen nem messze felállított, nevetségesen ocsmány Sissy-szobrot vagy a giccses és kegyeletsértő német megszállási emlékművet elnézve a Duna utcai járókelők kifejezetten jól jártak a nagytermészetű Gyulával. Akinek az az egyik titka, hogy kurva nagy a lába.

Melléraktam az én 46-os Campusomat és ez alapján olyan 52-es lehet.

A másik titka az, hogy először látod, máris ismerős.

Van, aki előbb jön rá, van, aki később, a valódi célcsoportnak számító turisták meg jó eséllyel soha: Budapesten áll már egy Krúdy-tematikájú köztéri bronzszobor, ami egy asztalnál ülő férfit ábrázol úgy, hogy a rendezői balon ülő fickóval szemben ott egy üres tonettszék, ahová le lehet ülni fotózkodni. 2013 óta, az óbudai Főtéren. A különbség annyi, hogy Szanyi Péter alkotásán nem Krúdy Gyula, hanem hőse, Szindbád szerepel, vagyis a legendás Huszárik-filmben Szindbádot alakító Latinovits Zoltán: