Férficsók, szegecses gatyapőc és óvatoskodó kiállás az LMBTQ-jogokért

Semjén Zsolt legizzasztóbb lázálmaiban lehet annyi sminkelt, botrányos kinézetű férfi, és ledér öltözetű, magát tekergető nőszemély, mint amennyi vasárnap este két óra alatt megfordult az MTV Europe Music Awards színpadán.

A rendezvénynek szivárványos bevonatot adott, hogy az MTV Entertainment Group Worldwide elnöke és vezérigazgatója, Chris McCarthy még októberben közölte: a ceremónia jó alkalom arra, hogy világszerte kiálljanak a melegek és transzneműek polgári jogai mellett abban az országban, ahol éppen elvenni akarják azokat.

Hogy mennyire vették ezt komolyan a díjátadón?

Az MTV 2019-ben kötött megállapodást a műsor budapesti megrendezéséről a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, de tavaly a súlyos járványhelyzet miatt csak online tudták megtartani az eseményt. Az viszont azóta sem derült ki, hogy az MTÜ mennyi pénzt tolt abba, hogy Budapesten legyen a díjátadó. Tavaly titkolóztak, és bár múlt héten mi is érdeklődtünk erről, egyelőre nem kaptunk választ.

Joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan szponzorálhat egy teljességgel a magyar állam tulajdonában álló cég állami milliókkal egy olyan rendezvényt, ami a nézeteik szerint

az LMBTQ-lobbi szekerét tolja?

Hiszen a kormány jeles figurái nagyjából minden harmadik-negyedik megszólalásukban a „genderőrület” meg a „nem normális” szexualitás elleni harcot hangsúlyozzák. A lehetséges magyarázatok, amik egymást sem zárják ki:

1. Itt egy világszerte közvetített esemény, és lám, egy szót sem szól miatta a magyar kormány, ebből is látszik, mekkora szabadság van Magyarországon. Még hogy bántják nálunk a melegeket,virágozhat itt minden forrónadrágos, androgün virág! Ennek az elméletnek némileg ellentmond az, hogy az MTÜ honlapján és közösségi média oldalain egy szó nem sok, annyi sem szerepel az MTV EMA-ról és arról, hogy ehhez bármi közük lenne. Pedig azért egy ilyen presztízsű esemény nem mutat rosszul a portfólióban, hogy titkolni kelljen.
   
2. Már nem lehetett mit tenni a megkötött szerződéssel, mire bedurrantotta a kormány a melegellenes propagandát, de bele nem szólhattak, mit ad le az MTV.
   
3. Végtelenül cinikus a kormányunk, és csak akkor húzza elő a csúnya meleglobbi kártyát, amikor neki haszna van belőle. Ez az előzőeket nem zárja ki.
   
4. El voltak foglalva a Fidesz-kongresszussal.
   

Ez egyelőre rejtély, úgyhogy inkább térjünk rá a beígért kiállásra az egyenlőség, az LMBTQ jogok és a sokszínűség mellett. Nyilván ha egy olyan előadót akartak volna, aki bármilyen megnyilatkozásával képes kiverni a biztosítékot a homofóbok között, akkor a fekete, übergay Lil Nas X-et kellett volna idehozni - ez nem jött össze. (Viszont megnyerte az est első díját a legjobb klip kategóriában a Monteróért.)

A műsorvezető Saweetie viszont rögtön az első felkonfjában megemlítette, hogy a tisztelet mindenkit megillet, és hogy fel kell emelni a hangunk az LMBTQ közösségért. Utána Ollie Alexander az egyik díj átadása előtt mondott pár mondatot az azonos nemű párok örökbefogadásáról, és elhangzott, hogy „family is family”. Aztán Yungblud a köszönőbeszédében beszélt kicsit a saját példáján keresztül a különcségről, és hogy „ha úgy érzed, nem lehetsz önmagad, én vagyok rá a példa, hogy igenis lehetsz”.

Ezek viszont mind teljesen kontextus nélküli, és valójában súlytalan megszólalások voltak. Szinte bárhol, bármikor elhangozhattak volna a világon.

Egy szó sem esett a melegellenes propagandatörvényről, a család az családot meg a hazai nézőkön kívül nem sokan érthették. Amerikai díjátadókon az aktivista hajlamú celebek nem szoktak visszariadni ennél keményebb beszólásoktól.

Az egyetlen pillanat, aminek a témában volt némi súlya, az volt, hogy a Generation Change nevű díj öt díjazottja közt ott volt Radványi Viktória aktivista, a Budapest Pride szóvivője és elnökségi tagja is. Ő az önszerveződés és a szavazás fontosságáról beszélt, és arról, hogy az LMBTQ közösségtől most meg akarják tagadni itt a jogaikat. Azzal zárta a beszédét, hogy nem szabad hagyni, hogy előbújás helyett rejtőzködésre kényszerítsék az embereket a törvényhozók.

Ami az élmény részét illeti, egyszerre tűnt az egész a tévében megszokotthoz képest nagyon kicsinek, de helyenként mégis voltak hatásos pillanatai.

Az első celeb, akit érkezéskor megláttam, Pumped Gabó volt, ahogy instasztorizott még az arénán kívül - ez azonnal fel is vidított. A VIP-vendégek többsége inkább tűnt úgy, mintha szilveszteri buliba érkezett volna, nagyon sok volt a flitteres ruha, legalábbis a nők közt. Sokan fényes vagy élénk színű öltönyt választottak - a kedvencem egy metállila leopárdmintás volt -, pár szoknyás férfi (például Steiner Kristóf), néhány drag queen. A külföldi vendégek egyikén-másikán már inkább voltak olyan szettek, amiket a kormánymédia szeret a romlás példájaként mutogatni - mármint olyankor, amikor nem egy államilag szponzorált rendezvényről van szó, hanem mondjuk a Pride-ról.

Ami meglepő volt, hogy ezek a díjátadó showk mennyire nem változtak semmit az elmúlt évtizedekben.

Ugyanazok a húzások vannak benne, mint akkor, amikor tiniként néztem őket:

• a műsorvezető minden megszólalás előtt átöltözik,
• valaki, akinek majdnem kificcen a melle a ruhából,
• „jaj nem készültem el, bejelentkezem a backstage-ből”,
• tekergő táncoslányok hada nagyon kevés ruhából kivillanó fenekekkel,
• és hát mindig kell egy rocker is, aki legalább egy gitárt szétver.

Csak tippelek, de lehet, hogy ennek is van némi szerepe abban, hogy visszaesett a zenetévék nézettsége.

A show egyik leglátványosabb fellépése egyből Saweetie-é volt, amint kristályos kezeslábasban, a becenevéhez, Icy Bae-hez méltó módon hópihe díszek közt beereszkedett a színpadra. Megkockáztatom, hogy a videó nem is adja vissza, mennyire jól néztek ki messziről a rapper és táncosai szupercsillogó ruhái. Mint műsorvezető, elvégezte a feladatot tisztességgel, de azért túl karizmatikusnak vagy viccesnek nem mondanám.

A fellépők többsége díjat is nyert, Ed Sheeran duplán, gondolom ezért gitározhatott kétszer. A Måneskintől a kinézetük meg a hatalmas díszlet alapján kicsit többre számítottam, sajnos szegecses gatyapőcben, magas sarkú csizmában, harisnyatartóban lévő frontember nem volt annyira átütő a színpadon, mint a megjelenése előrevetítette. Biztos szorította a gatyapőc (aminek a visszatéréséről Szily kolléga alig egy éve értekezett).

Az est utolsó fellépője, Yungblud annyira parodisztikus volt, hogy amikor szájon csókolta a férfi gitárosát, már fel is röhögtem. Természetesen fel is borogatott pár erősítőt, és csinálta, amit a rockklisé-kézikönyv ilyenkor előír.

Ráadásul az élő show-n sajnos végig kell ülni az üresjáratokat, mialatt a tévéközvetítésben épp megy a reklám vagy átrendezik a színpadot. Úgyhogy ha bármilyen okból zenei díjátadóra támad gusztusa az embernek, még mindig jobban jár, ha otthon, nagyképernyőn nézi.