Műholdképen látható, hogyan változott meg Budapest zöldfelületének intenzitása az elmúlt 30 évben

Az elmúlt 30 évben megváltozott a fővárosi zöldfelület intenzitása, csökkenés leginkább a kertvárosok magánkertjeiben ment végbe, míg a növekedés főleg a rozsdaterületeken, parlagokon történt – erről írt kedden oldalán Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze. Posztjában azt is említette, hogy ezt a csökkenést a műholdas infrafotók is megerősítik. Kíváncsiak lettünk, így elkértük tőle a felvételt, ez látható nagyban a cikk tetején.

A zöldfelület-intenzitás változását vizsgáló térképhez 1992-es és 2015-ös műholdas infrafotókat vetettek össze a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. kutatásában. A térképen sötétebb piros foltok jelölik azokat a területeket, ahol ebben az időszakban jelentős, 25 százaléknál nagyobb csökkenés látható a zöldfelületek intenzitásában, világos piros szín jelöli az enyhébb, 10-25 százalék közötti változást, sárgás szín jelöli azt, ha nem történt változás (ami persze azt is jelentheti, hogy eleve nem volt ott zöldfelület már 1992-ben sem), világos zöld a 10-25 százalék közötti növekedést, míg a sötétebb zöld a 25 százaléknál nagyobbat.

Rápillantva a térképre jó hírnek tűnhet, hogy látni rajta nagyobb sötétzöld foltokat is, de Bardóczi Sándor elmondása szerint ezek legtöbbször a rozsdaövezeteket jelölik, melyeket egyszerűen ellepett a gaz. Az egyik legnagyobb egybefüggő sötétzöld felület például éppen Rákosrendező:

Budapest főtájépítésze posztjában hangsúlyozta, hogy a kiemelt beruházások és a zöldmezős ingatlanfejlesztések ellenére a zöldfelületi intenzitás csökkenése leginkább a budai és a pesti „zöld” kerületeket sújtotta az elmúlt 30 évben. Ez pedig egy olyan probléma, melynek megoldása a kertes házak tulajdonosainak kezében van.

Bardóczi szerint alapvetően két oka van a kertvárosi zöldfelületek zsugorodásának: egyrészt az ingatlanfejlesztés és a túlburkolás. Jellemző, hogy egyre jobban beépítik a telkeket, a külső kerületekben nagyobb házak épülnek, gépkocsiparkolóval, melléképületekkel, terasszal és műfűvel.

De gondot jelent az is, hogy ahol meg is marad a kert, ott is sokszor nem gondozzák megfelelően:

„Kényelmetlen és időrabló lett összeszedni a lombot, ráhull a parkoló autóra, belehull a medencébe: egyszerűbb kivágni. Divattá vált az örökzöld, ami egyformán néz ki minden évszakban. Megjött a diófúró légy, régóta itt van a rózsafélék nagy családját támadó tűzelhalás, a vadgesztenyét támadó aknázómoly vagy a több fajt is megcsócsáló amerikai szövőlepke. Ezek pusztítják a kiskertek fáit is, de a pótlásuk nem érkezik. Ha érkezik, akkor is főként örökzöldekkel, például tujával, hamisciprussal. Ha pedig össze is gyűjtődik a lombhullatók lombja, akkor is gyakorta végzi az FKF zöldhulladék zsákjaiban, azaz kikerül a kertből. Ezzel pedig értékes tápanyagtól fosztjuk meg a kertünket, szegényebbé tesszük azt. Elég nagy a baj”

– írja Bardóczi, majd kiemelte, hogy a Zöld Budapest egyik kulcsa a magánkertekhez való hozzáállásban van. És mivel ezek a területek magántulajdonban vannak, a főváros nem szabhatja meg, hogy ki mit tegyen a telkével, ezért csak kérni, szemléletet formálni tudnak.

Bejegyzésének második fele ezt a célt szolgálja: részletesen ír arról, hogy mennyire fontos, hogy a fákat tápanyagokkal ellátó gyökérgombák maguk is megfelelő tápanyagokhoz jussanak, ehhez pedig keresve sem lehetne jobb forrást találni az őszi lombnál, amit a fa alá halmozunk.

„Jobb helye van ott, mint a műanyag zsákokban. Lebomlik, nem veszélyes, takarja a talajt és gyommentesen tartja azt. Az ágyásokban is. Sokat emlegetjük manapság a körforgásos gazdaságot. Ez az egyik legelemibb körforgásos gazdaság, a saját kertünk körforgása. Ahol a lomb nem nylonzsákokba száműzött és ad blue adalékkal működő dízelteherautókkal ezer tonna számra elszállított “hulladék”, hanem szállítás, égetés, újrafeldolgozás nélkül helyben előállított tápanyag, amit egyébként drága pénzen veszünk meg a barkácsáruházak kerti részlegén. Csak a munkánkat igényli, pénzt nem” – írja erről Bardóczi Sándor.

De a lombok fák alatt hagyása mellett szól az is, hogy a kerti munkánál kevesebb stresszoldó tevékenység létezik, és aki csak az örökzöldet szeretné látni a kertjében, az eleve lemond az évszakok ajándékáról, és a tápanyagról is, amit ingyen ad a kert.

„Szóval: ha ma valaki újbudai, hegyvidéki, óbudai, újpesti, angyalföldi, zuglói, kőbányai, sashalmi, mátyásföldi, cinkotai, rákosmentei, kispesti, wekerle-telepi, pesterzsébeti, soroksári, csepel kertvárosi, budafoki, nagytétényi kerttulajdonosként akar tenni valamit a fővárosi zöldért, körforgásos gazdálkodásért, klímáért, az a kertjében kezdje. Ültetésre, lombgyűjtésre, komposztálásra, ágdarálásra, faapríték talajtakarásra fel! Szezonja van. Felejtsük el a nylon zsákokat. Műveljük saját kertjeinket!” – írja bejegyzése végén Budapest főtájépítésze.