Több paradicsom nőtt a Nyugatiban a vágányok közti olajos köveken, mint a balfasz 444-es kertjében

“Esetleg érdemes összevetni a paradicsomtermést azzal, ami a Nyugati pályaudvar éppen lezárt vágányán az olajos kövek között érlelődik.”

Ezzel az egyetlen mondattal + a két darab mellékelt fotóval semmisítette meg a 444-olvasó Zoltán a lap paradicsomtermesztéssel próbálkozó munkatársát, vagyis engem. 

A pusztító csapás előzménye az volt, hogy hétfőn posztban számoltam be arról, hogy engem is elragadott a járvánnyal járó tömeghisztéria, és nagyvárosi zöldségtermelésbe fogtam, de a termés akkora lett, hogy különösebb feltűnés nélkül felfűzhetném nyakláncnak is. 

Ehhez képest a Nyugati pályaudvaron minden rásegítés nélkül valósággal burjánzik a paradicsom, amiről Zoltán remek - bár engem letaglózó - fotókat is küldött.

Beérni mondjuk már nem fog, de ez akkor is kellemetlen. Jövőre más, az urbánus léthez jobban alkalmazkodott növénnyel fogok próbálkozni, mondjuk ecetfával, az régen kinőtt a házunk homlokzatából is, annál én sem fogok ellenségesebb környezetet teremteni neki.