Csörgő László vendégcikkében mutatja be, mit is jelent az újfajta tartalékos katonaság a gyakorlatban, és hogy mi az, amiről az illetékesek többé-kevésbé ügyesen próbálnak nem beszélni.
A Magyar Honvédség nagyszabású toborzó kampányt épített a tartalékos (gyakorlatilag munka melletti, „másodállásos”) katonaság népszerűsítésére. Többen azért jelentkeztek, mert az ígéretek szerint évi 20 nap elfoglaltsággal jár, ami még a munkahely mellett is beleférhet. Az igazság azonban az, hogy a húsz nap valójában évi 60 nap, de erről sokszor elfelejtenek szólni a jelentkezéskor, ráadásul nem véletlenül. Évi húsz nap még csak-csak belefér egy dolgozó ember életébe, de háromszor ennyi már nem igazán. Tehát jó, ha vigyázol! Részletek következnek.
Számtalan helyen meghirdette a Magyar Honvédség az úgynevezett önkéntes területvédelmi katonai szolgálatot, amelyre a munkahelyük megtartásával várják a szolgálat iránt érdeklődőket, mivel ugye a jelenlegi tartalékos rendszer „fiatalításra szorul”. Ennek az oka egyébként az az elképesztő tény, hogy
a tartalékosok túlnyomó többségét Magyarországon a jogszabályok miatt nyugdíjuktól megfosztott, sok esetben meggyengült egészségi állapotban lévő - rendvédelmi területen dolgozott - volt nyugdíjasok (!) alkotják.
Ez sehol máshol a világon nincs, csak Magyarországon – valódi hungarikum. Csak hogy tiszta legyen, az ő feladatuk lenne az, hogy megvédjék az országot egy fegyveres támadás esetén, ha az aktív haderő kiegészítésre szorulna. A volt nyugdíjasokat egyébként azzal vették rá, hogy tartalékos katonának álljanak, hogy ha nem vállalják, 16 százalék adót vonnak le tőlük.
Akit bővebben is érdekel a honvédség helyzete, annak érdemes elolvasnia a Magyar Hadtudományi Társaság egyik szakértőjével készített megdöbbentő nagyinterjút, még 2013-ból, amelyben egyébként a tartalékos rendszer hiányosságairól is beszél.
Szép terv a fiatalítás, de az a tapasztalat, hogy bár a tőlünk fejlettebb NATO országokban a tartalékosok derékhadát a kora-középkorú (vagy fiatalabb), alapjában valamilyen fokú katonai tapasztalatokkal rendelkezők adják, addig nálunk pont ez a réteg az (éppen az 50 alatti volt szerződésesek és hivatásos katonák), akik a legritkább esetben akarnak ilyen szolgálatot vállalni. Ennek a leggyakrabban az az oka, hogy a volt katonák általában meglehetősen komolytalannak találják a jelenlegi tartalékos rendszert.
Ezért aztán ahelyett, hogy a honvédség volt katonák számára is szilárdabb, elfogadhatóbb minőségű rendszert dolgozott volna ki, amelybe szívesen térnének vissza, más utat választott, és - nevezzük néven - minden alapot nélkülöző szakmai ámokfutásba kezdett.
Láttuk, hogy ennek megfelelően nulla katonai múlttal rendelkező megyei kormánymegbízottakat léptettek elő a semmiből ezredessé (!), akik úgy kapták meg ezt a rendfokozatot, hogy szinte az egyetlen feladatuk az, hogy „néha egyenruhában fotózzák őket”. Illetve sokaknál kiverte a biztosítékot, hogy arra kényszerítették például a győri közmunkásokat, hogy katonai toborzásra menjenek. Az meg egyenesen megdöbbentőnek nevezhető, hogy a járási hivatalból létszámarányosan kellett jelentkezniük önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálatra a negyvenes adminisztrátor nőknek, akiknek megígérték, hogy „nem kell semmit se csinálniuk, a képzésre se kell elmenni, ha nem érnek rá.”. Rendfokozatot „rátermettség” alapján kaptak, majd meglátva az eskün egymást katonaruhában „nem bírták átérezni a helyzet komolyságát”. Nos, ők lennének a tartalékos rendszer reformja a volt nyugdíjasok helyett.
A jelenlegi önkéntes katonai tartalékos rendszer személyi állománya tehát igen nagy részben volt nyugdíjas katonákból, illetve szerződéses, és hivatalos állományban soha nem szolgált civilekből áll – holott éppen a még életerős, de katonai tapasztalatokkal már rendelkező jelentkezőknek kellene a derékhadát adni. A volt (korkedvezményes) nyugdíjas katonák körében elég sok emberrel beszéltem, és az általános véleményük az volt, „ha nem kényszerítik be őket a nyugdíjuk elvételével tartalékosnak”, be sem léptek volna.
Ezt a fajta kontraszelekciót az önkéntes területvédelmi katonák „szelektációja” is csak növeli, ugyanis, amíg az előző tartalékos rendszerben még némi fizikai felmérés is volt a felvételinél (igaz, 1600 méter gyaloglás (!), amelyben annak is tilos volt futni aki még tudott), a jelenlegiben mér semmilyen (!) fizikai-erőnléti felmérés nincs a felvételnél. A honvédséget az sem zavarja, ha a jelentkező nem tud egyhuzamban 10 métert lefutni.
Sok volt katona éppen az ilyen komolytalanságok miatt nem jelentkezik tartalékosnak. Mert ugye hiába a hangzatos „Kerülj a legjobbak közé!” szlogen, ha a valóság mást mutat.
Ezek a vadhajtások már magukban elég botrányosnak tűnnek, de az igazi feketeleves csak most következik.
Ugyanis nem kevesebb derült ki, mint hogy az eddigi, önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálatra jelentkezőket egész egyszerűen tévedésben hagyják – nyilván, hogy többen jelentkezzenek.
Ha megnézzük az önkormányzatok által kirakott toborzó anyagokat, azokban egész konkrétan azt találhatjuk, hogy a szolgálat évi 20 napra szól:
„A tartalékosok felkészítése és az alkalmazása helyben történik, alapvetően a járásban, esetleg a megyén belül, évente összesen 20 napban.”
A Google 4310 db találatot ad ki erre szövegre, Bárándtól, Nagyatarcsán keresztül Kőröstetétlen községig bezárólag, szinte mindenhol ott van. Viszont ha megnézzük a jogszabályt, amely meghatározza a tartalékos katonák behívhatóságát békeidőben, már ezt találjuk:
"A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 216. § (4) bekezdése az önkéntes tartalékosok esetében három évente hat hónap igénybevételt tesz lehetővé a kiképzésen túl."
Tudni kell, hogy a jogszabály nem tesz különbséget önkéntes műveleti tartalékos, és önkéntes védelmi tartalékos között ilyen téren. A jogszabály által meghatározott valóság a maximum évi 60 nap szolgálat, amihez még hozzájön az évi 20 nap kiképzés, ami így már több mint évi két és fél hónap! Tegye fel az a kezét, aki az önkormányzati toborzóanyagban lévő „évente összesen 20 napban” katonai szolgálat helyett, évi két, vagy akár két és fél hónap behívás nem lepné meg, és el is el tud jönni a munkahelyéről! Ha a jogszabályokban foglaltak igazak, akkor ez minimum tévedésben hagyás, de az önkormányzati toborzó anyagok alapján nyugodtan nevezhetjük félretájékoztatásnak is.
Gondoltuk, hogy a végére járunk a történetnek, hiszen nem mindenki örül, hogy ha az ígért évi 20 napos katonai szolgálatából meglepetésszerűen hirtelen 60, vagy 80 lesz, így megkérdezzük az ügyben legilletékesebbeket, az MH Hadkiegészítő, Kiképző, és Felkészítő Parancsnokságot (HFKP). A HFKP illetékesei újságírói kérdésre személyesen is megerősítették egy tájékoztató beszélgetés keretében, hogy a jogszabályban lévő információ helyes (amely szerint a kiképzésen túl évi maximum 60 napos szolgálatra hívható be az önkéntes tartalékos – pontosabban három évente hat hónapra).
A HKFP-nél dolgozó katonák egyike válaszában megjegyezte, hogy minden évben tervezik majd 20 napos kiképzésre behívni a tartalékosokat, és az az információ egyértelműen téves (amely a széles körben terjesztett önkormányzati toborzóanyagokban szerepel), miszerint az évi 20 nap az kiképzést, és az alkalmazást is lefedi. Véleményük szerint (mint illetékes parancsnokság) a valóságban a kiképzés minden évben 20 nap, az alkalmazás pedig további maximum 60 nap lesz. Utóbbi kapcsán ez egyik nyilatkozó főtiszt biztosított arról, hogy a Magyar Honvédség ki is kívánja használni majd ezt a rendelkezésére álló évi 60 napot. Magyarul, nem csupán valami nagyon elvi lehetőségről beszélünk.
Arra a kérdésre, hogy akkor miért nem szerepeltetik ezt a +60 napot legalább az "iranyasereg.hu" toborzó portáljuk területvédelmi tartalékos részében, a válasz egy kérdés volt:
„Ha a Mercedesnél munkásokat keresnek a szalag mellé, akkor azt fogják írni a hirdetésben, hogy „x óránként 5 perc pihenő, pisiszünet nélkül” ? Na ugye, hogy nem.”
A válasz nem volt túl megnyugtató, de azt egyértelműen megértettük, hogy valószínűleg nem feledékenységből hagyták ki az évi maximum plusz 60 napot a tájékoztatóból.
A találkozó után, többszöri kérésünk után ez az információ végül csak felkerült a tájékoztató legvégére, de a lényegen sajnos ez sem változtat, ugyanis friss tartalékosokkal beszélgetve azt vettük észre, hogy a többségük még mindig az évi maximum 20 nap behívásról szóló hitben él – tévesen.
Magyarul, aki elhitte az önkormányzati toborzóanyagokban szerepelő évi maximum 20 nap szolgálatot, az így járt, ugyanis a szolgálatot valójában 60 napra tervezik azok a katonák a parancsnokságon, akik majd meghatározzák a behívásokat számukra – saját bevallásuk szerint.
Mindemellett jobb, ha nem téveszti meg az embert az a jelenlegi gyakorlat, miszerint jelenleg csupán évi 4 x 5 napra hívják be a kiképzendő újoncokat, és hogy a Magyar Honvédség egyik főtisztje megfigyelése szerint „most is annyira elnézően kezelték a bevonulást, hogy nekem nevetségesnek tűnt”, hiszen ahogy hallottuk, az évi 20 nap nem lesz valós. Sem a jogszabályok, sem a honvédség illetékesei szerint sem, és később a behívások bedurvulhatnak – amint láttuk ezt már az előző „önkéntes műveleti” tartalékos rendszerben is. Amikor az elején sok esetben valóban csak rövidebb időre hívták be a tartalékosokat (van akit pl. két évente 3 hétre terveztek), de az idő múlásával gyakorlatilag szinte mindenkit már a jogszabályban lévő, maximális 60 napra szerettek volna.
Tehát nem fogadható el az az érvelés, hogy a 20+60 nap csak valami soha fel nem használható elméleti maximum lenne, hiszen éppen a honvédség illetékesei adtak tájékoztatást arról, hogy ezt a maximumot ki is kívánják használni.
Az egyik, magát megnevezni nem kívánó, a rendszert jól ismerő katonai szakértő forrásunk annyit tett hozzá a történethez, miszerint:
„A rendszer majd megpróbálja kivédeni a támadásokat. Ha nem legfelülről fog történni a ráhatás, akkor nem lesz lényegi eredménye, azon kívül, hogy a bepalizott állomány csalódni fog. Ezt pedig majd jól kimagyarázzák. Talán említettem is, hogy az egész projekt elhamarkodott végrehajtása és torzító jellegű kommunikációja komoly kockázatokat hordozz magában. Elnézem az ÖTT-s (tartalékos) projektekről szóló híreket és sírni volna kedvem.”
Kérdés, mit szól mindehhez ehhez a jelenlegi miniszter. Helyesli-e vagy sem. Azt tudjuk, hogy az előző honvédelmi miniszter, Dr. Simicskó István, a katonai múlttal nem rendelkező Csongrád megyei kormánymegbízott ezredesi kinevezése kapcsán úgy fogalmazott, hogy „egyenesen egyetért azzal, hogy ez túlzás volt.”
Tehát, végeredményben azt tudjuk mondani, hogy érdemes megfontolni, hogy jelentkezik-e az ember egy olyan, évi 20 naposként meghirdetett szolgálatra, ami valójában 60. Vagy 80. Mi szóltunk.
Annyit talán még hozzátennénk, hogy erősen elgondolkodtató az, hogy ha már a katonai toborzás során előfordulnak ilyen alapvető, ráadásul nem kimondottan fatális véletlennek köszönhető félretájékoztatások, akkor a jövőben mit várhatunk a honvédségtől éles helyzetben, ahol ad abszurdum emberek élete a tét? Vajon akkor is ilyen lazán kezelik majd az ígéreteket, és a feltételeket?
Viszont van egy jó hírünk is. Ha úgy fogjuk fel, hogy a meghirdetetthez képest háromszor annyi szolgálat tulajdonképpen olyan, mintha egy gombóc fagyi helyett hármat kapnánk, akkor nyugodtan jelentkezzen tartalékos katonának, hiszen szükség van a tartalékosok fiatalítására. Tovább jó hír, hogy akár 64 évesen is felveszik az embert, és nincs semmiféle fizikai-erőnléti felmérés a felvételnél.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!