Ronaldo a Juventusban: Őrült lutri vagy az évszázad üzlete?

Kedden az olasz Juventus 105 millió euróért leigazolta a világ egyik legjobb játékosának tartott 33 éves Cristiano Ronaldót a Real Madridtól. Az ötszörös aranylabdás portugál - aki kilenc év alatt két bajnoki címet és négy BL-trófeát nyert Madridban - négy évre szóló, évi 31 millió eurós szerződést írt alá a torinói klubbal. 

A klubtulajdonos családot képviselő Andrea Agnelli elnök kedden magángépén látogatta meg a görög Kalamata szigeten vakációját töltő Ronaldót és ügynökét, Jorge Mendest, hogy közösen koccintsanak az olasz sportlapok szerint az „évszázad sportüzletét” jelentő átigazolásra. A képen Ronaldo jobbján Agnelli, balján Mendes mosolyog:

Szerdán a sportigazgató Beppe Marrotta elismerte, a gondolat először Mendes és közte vetődött fel, mielőtt júniusban megállapodtak az ügynökkel a Valencia portugál szárnyvédője, Joao Cancelo átigazolásáról. Maga Ronaldo a május 27-i BL-döntő után célzott először arra, hogy távozhat.

A Juventus adóköltségekkel összesen 340 millió eurót (több mint 100 milliárd forintot) fektet bele a Ronaldo-üzletbe, de nagy kérdés, mindez megtérül-e egy karrierje végéhez közeledő játékos esetében, még akkor is ha a világ egyik legjobbjáról van szó. 

A szerdai olasz sportsajtó szerint Ronaldo igazolása kiránthatja tetszhalott állapotából az olasz focit. Massimilano Allegri vezetőedző is azt nyilatkozta, Ronaldo választása kijelöli a klub helyét Európában és az egész olasz focit magával húzhatja.

Az olasz liga nemzetközi megítélése az elmúlt években jelentősen romlott a fő konkurens angol és spanyol elsőosztályhoz képest, és ezt nem csak az elmaradó európai kupák (utoljára az Inter nyert Bajnokok Ligáját 2010-ben), de a televíziós piac bezuhanó jogdíjai is jelzik. 

A spanyol La Liga és a Premier League éves közvetítési jogai Európában és Ázsiában két-háromszor is értékesebbek lehetnek a Serie A-nál, a nagy Ronaldo-Messi párbaj végével, és a zebracsíkos Ronaldóval viszont az olaszok egy új korszakban reménykednek.

Az átigazolásnak biztos lesz húzóereje, de kérdés, hogy meddig: a portugállal a Serie A, amit sorozatban hétszer nyertek meg a zebrák, még egyoldalúbb lehet mint eddig.

Jó ez Ronaldónak? És a Realnak?

Ronaldónak megromlott a viszonya a Real Madrid elnökével, Florentino Pérezzel, amiért a klub nem állt ki mellette abban az adócsalási perben, amit 2017-ben indított a spanyol állam 15 millió eurós elmaradt adóbefizetés miatt, és állítólag bosszantotta is, hogy az elnök nem garantált számára akkor fizetést, mint amire Messi szerződött tavaly novemberben. 

Ronaldónak 1 milliárd eurós kivásárlási záradéka volt a 2021-ig érvényes szerződésében, a Real Madrid mégis kész ennek töredékéért eladnia a játékost, akinek utolsó lehetősége a mostani, hogy hosszútávú szerződést kössön egy európai topcsapattal, 34-35 évesen erre már aligha lenne lehetősége. Nagyrészt ez is a pénzről szól, de azért nem kizárólag: a Chinese Super League-ből állítólag kétéves 100 millió eurós ajánlattal keresték meg a portugált, de ő ragaszkodik az európai topligákhoz. 

Ahogy az ESPN szakírója is megjegyzi: Ronaldo maga is nagyon kockáztat az átigazolással, hiszen kitölthetné szerződését Madridban, ahol ismeri a körülményeket, ahol idén is 44 (meccsnként átlag 1) gólos szezont zárt, ehelyett kockáztat, és fejest ugrik az olasz bajnokságba - ugyanazért a pénzért. 

A Forbes szerint az olasz adótörvények alapján bónuszokkal bruttó 55 millió eurót kap majd klubtól, ami még egy leheletnyivel kevesebb is a madridi bérénél, sőt Messi (70 millió) és Neymar (62 millió) bruttó fizetésénél is. 

A csatár számára, aki szívesen beszél arról, hogy ő minden idők legnagyobb játékosa, a gyűjteményből hiányzó olasz bajnoki cím mellett motivációt jelenthet, hogy Bajnokok Ligájához segítse azt a Juventust, amely 1996 óta öt döntőt bukott el - pont annyit, amennyit Ronaldo megnyert. 

Azt a Juventust, amit az elmúlt két évben épp a Real Madrid intézett el. 2017-ben a döntőben, idén pedig többek közt egy felejthetetlen Ronaldo-ollózással: 

Az ilyen megaüzletekben gyakran fontos szerepet kap a sportolók egója is. Az ESPN szakírója szerint Ronaldo döntésében szempont lehetett, hogy Zinedine Zidane távozásával új korszak kezdődik Madridban, és az új csapatot már nem Ronaldo körül képzelik el a Bernabeuban. 

A portugál sztár állítólag nehezen viselte, hogy az elnökségét rendre sztárigazolásokkal stabilizáló Pérez komolyan fontolgatja a brazil Neymar leigazolását, az utolsó hetekben pedig elnök és játékos között pedig a legnagyobb vita arról ment, Ronaldo vajon hajlandó-e nyilvánosan kijelenteni, hogy saját döntéséből távozik.

A madridi szurkolóknak írt búcsúlevelében végül Ronaldo erre hajlandó volt, így Pérez elnöknek nem kell magyarázkodnia, amiért hagyta elmenni a klub valaha volt legeredményesebb gólvágóját: Ronaldo kilenc év alatt összesen 451 gólt lőtt a királyi klub színeiben, többet mint Puskás, Di Stéfano vagy Raúl. 

Real biztosan jól jár az igazolással: 2009-ben közel ugyaennyi pénzt (90 millió eurót) fizettek a Manchester Unitednek Ronaldóért, és kizárt, hogy két év múlva kaptak volna még érte hasonló ajánlatot. Pérez elnöknek csak amiatt fájhat a feje, hogy megfelelően pótolni tudja a portugált: a spanyol sajtó szerint Neymar, Hazard vagy Mbappé jöhet a helyére. 

Jó ez a Juventusnak? 

A FIAT-csoport 30 százaléka mellett számos olasz autógyár tulajdonosaként az Agnelli-család az egyik leggazdagabb dinasztia Olaszországban: a 23 milliárd dolláros tőkével rendelkező Exor befektetései között szerepel többek közt a Chrysler és a Ferrari is. 

Miután a 2006-os calciopoli-bundabotrány miatt másodosztályba minősítették, az Agnellik évről évre kezdtek neki a Juventus újjáépítésének, és tíz év alatt az európai élvonal egyik legjobban menedzselt klubja lett. 

2011-ben új stadionba költöztek, újratervezték a klub brandjét, és tudatosan kezdtek el mozogni a spanyol és brit klubok által már évek óta megcélzott ázsiai piacok felé is. 

A legfontosabb lépés ezen az úton 2010-ben Giuseppe Marotta sportigazgató leigazolása volt, akinek érkezése óta a Juventus kisebb vagyont keresett azzal, hogy időben megegyeztek lejáró szerződésű sztárjátékosokkal, akiket ingyen hoztak a klubhoz. 2011-ben így csábították magukhoz a Milantól Andrea Pirlót, később a Real Madridtól Sami Khedirát, a PSG-től Kingsley Comant, a Manchester United-től pedig Paul Pogbát. 

Comant 20 millió euróért adták el a Bayernnek, Pogbát volt klubja közel 100 millió euróért vásárolta vissza, a most következő szezonra a német Emre Cant szipkázták el Liverpoolból ingyen - piaci értéke minimum 30 millió euró. 

Ezzel együtt a Juventus nem fukarkodott ha fontos játékosról volt szó: Gonzalo Higuainért 90 milliót sem sajnáltak, csak hogy elhozzák a fő rivális Napolitól. A 105 millióval Ronaldo lett minden idők legdrágább olasz igazolása. 

Az összeg elsőre drága húzásnak tűnik egy 33 éves játékosért, de lehet mögötte ráció. Ronaldo tavaly 44 gólt lőtt a szezonban, ami a harmadik legkevesebb, mióta a Realban játszik, más kérdés hogy nála ez is meccsenkénti 1 gólt jelent. Viszont amikor 2009-ben megérkezett Madridba, két év kellett, hogy elérje a csúcsformát, ennyi ideje most nem lesz.

A Juventus részvényárfolyama mindenesetre múlt hét csütörtökön 11 százalékkal, pénteken további 5 százalékkal emelkedett, a keddi bejelentés után pedig további 6 százalékot ugrott, a Financial Times szerint azért, mert „Ronaldo segíteni fog új rajongókat gyűjteni az olasz klubnak világszerte”. 

A Guardian elemzése megemlíti, hogy a Secolo XIX napilap szerint a klub értéke már az üzlet bejelentése előtt akkorát ugrott - 665 millió euróról 815-re -, ami akár a kivásárlási árat is fedezhetné. 

A brit lap ír arról is, hogy Ronaldo igazolásával a klub a legnagyobb európai tobklubok szintjét célozza meg. 

A Deloitte kimutatása alapján a Manchester United, a Barcelona és a Real Madrid évi 650-680 eurós évi forgalma még mindig nagyságrendileg nagyobb a többi európai nagycsapaténál: a Juventus 400 millió eurójával csak tizedik a rangsorban, Ronaldo viszont Facebook-valóságshowjával és az állandó médiaérdeklődéssel olyan ismertséget és extra bevételeket hozhat a klubnak, amivel  akár két-három év alatt a legnagyobbak nyomába eredhet.   

Az üzletnek a Juventus oldaláról is nagy kockázatai vannak. Ronaldo fizetése olyan magas, hogy a FIAT-nak kell kisegíteni a klubot, és ez nem csak azért lehet gond, mert az autógyártban már sztrájkot helyeztek kilátásba, hogy béremelés helyett a cég a portugál sztárgázsijára költi a pénzt. 

Kérdés az is, hogy az Allegri-érában szisztematikusan épített - 2012 óta sorozatban hét bajnoki címet szerzett és kétszer BL-döntőbe jutott - csapat miként fogadja majd, hogy Gianluigi Buffon elveszítése után minden figyelem Ronaldóra irányul, akinek a fizetése több mint négyszerese az eddig legjobban kereső játékosoknak. 

Ami biztos, hogy konszolidációra is szükség lesz: az olasz sajtó már tényként kezeli, hogy az argentin középcsatár Gonzalo Higuain távozik a klubtól és mintegy 60 millió euróért a Chelsea-hez szerződik. 

Ronaldo sajtóértesülések szerint hétfőn érkezik Torinóba, hogy átessen az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatokon.