Szily László

A film tényleg csodákra képes.

Nekem például testen és azon belül agyvelőn kívüli, szabályosan (és viccen kívül!) misztikus élményem volt a thai sztárrendező, az Arany Pálma 2010-es győztese, az úgynevezett slow cinema Lionel Messije, Apichatpong Weerasethakul versenyfilmjének megtekintése közben. Az történt ugyanis, hogy a végén, a stáblista közben irtóra elszégyelltem magam, amiért ilyen csúnyán átaludtam a köznapi értelemben totálisan érthetetlen és összefüggéstelen, 4-12 perces snittekből álló film legalább felét. Aztán, hogy megtudjam, miről maradtam le, még azon frissiben, a Fesztiválpalota előtt elolvastam a telefonon a Hollywood Reporter kritikáját. Ami azzal kezdődött, hogy a Mester meditatív filmjei esetében a világon semmi értelme a cselekménnyel foglalkozni, hogy a szerző ezután beállításról beállításra elmesélje azt. Így derült ki az a minden túlzás nélkül természetfelettinek minősíthető tény, hogy valójában egy pillanatig sem aludtam, hiszen pontról pontra mindenre emlékeztem belőle.

Tekintve, hogy a film az álom, az emlékek, az idő és a halál misztikus összefüggéseiről meditál, most már egy cseppet sem lennék meglepve azon, ha kiderülne, hogy az egyik főszereplőhöz hasonlóan közben pár percig halottan hevertem egy kolumbiai patakparton, hogy a tapsra már a francia Riviérán ébredjek, egy hűtőszekrény-hőmérsékletűre légkondicionált gigantikus előadóteremben.

A magyar versenyfilm, Enyedi Ildikó „A feleségem története” című Füst Milán-adaptációja szerencsére minden, csak nem halott. A szó legjobb értelmében nagyszabású, baromi bátor - hiszen a Legnagyobb Kérdéseket felvető -, őrülten jól kinéző, merészen hosszú, az embert a kamaszkorába visszaröpítő film premierjén a közönség a közel 3 órás játékidő ellenére dinamikus tombolással reagált.

Annak ellenére, hogy a film befogadása a lehengerlő látvány és a remek zene miatt a szemnek és fülnek könnyű, a testnek és a léleknek annál komolyabb feladat. Én le voltam nyűgözve és úgy éreztem magam, mint 17 évesen, amikor másra se tudtam gondolni, mint a nőkre meg a titokzatos és félelmetes életre, és amikor húzóra olvastam el a témába vágó regényeket, jellemzően addig, amíg fel nem kelt a nap. De most felnőtt fejjel mindezzel együtt azt képzeltem, hogy egy ilyen nagyszabású és komoly film baromira meg fogja osztani a nézőit. Főleg mert 3 óra, ráadásul 3, az embert ennyire intenzíven igénybe vevő, maratoni óra után nem nagyon lehet udvariaskodni. A nézők ehhez képest szabályos bulit csaptak, hosszú perceken át tapsolva, pedig mindenkinek totál elzsibbadt a feneke.

A buli csúcsán Enyedi Ildikó nemcsak rendezőként vívta ki az elismerésemet: amikor váratlanul a kezébe nyomtak egy mikrofont, és a legmegindultabb pillanatban kellett beszédet rögtönöznie, nemhogy képes volt lenyomni pár pöpec mondatot franciául, de közben helyesen alkalmazta minden franciául tanuló rémálmát, a subjonctifot, vagyis a gyilkos, undorító kötőmódot is.

A közönség lelkesedése annál is nagyobb szó, mert a film világsztárja és címszereplője, Léa Seydoux, aki önmagában biztosítani tudta volna a hisztériát és a felhajtást, pár nappal ezelőtt koronavírusos lett, így nem tudott jelen lenni a piros szőnyegen. Ez nyilván jó nagy pofon volt neki meg a film összes alkotójának is. De a vásznon szerencsére nagyon is ott volt, csakúgy mint a film legalább annyira fontos másik főszereplője, a Störr kapitány szerepében óriásit domborító Gijs Naber.

Az azóta megjelent kritikák mutatják, hogy a Feleségem története a remek helyszíni fogadtatás ellenére mégiscsak baromira megosztja a befogadókat. Az egyébként egyáltalán nem könnyen lelkesedő francia kritika igen jól rezonált rá. A Le Figaro kritikusa mesterműnek és Arany Pálma-esélyesnek nevezte, a Le Monde, a L’Humanité és a Le Parisien is a legjobb, háromcsillagos értékelést adta rá, előbbi „egy házasság epikus, érzéki és szívettépő történetének és pompás korrajznak” nevezve.

A befolyásos amerikai filmes lapok, vagyis a Variety és a Hollywood Reporter kritikusai viszont sokkal kevésbé voltak oda érte. A Variety kritikájában irtó érdekes volt, hogy a filmet egy helyen - rosszallóan - olyan hajóhoz hasonlította, amibe a három óra előrehaladtával egyre több víz szivárog be. Vagyis fokozatosan elnehezül. Ami pontos és abszolúte találó észrevétel, csakhogy a dolog - szerintem legalábbis - abszolúte szándékos és fontos eleme mind a filmnek, mind az alapjául szolgáló Füst-regénynek.

De ettől csak izgalmasabb a fesztivál, hiszen tényleg senki sem tudja elképzelni, hogy szombat este mit mond majd az a zsűri, amiben négy francia mellett két amerikai tag ül, köztük a zsűrielnök Spike Lee. Na nem mintha úgy kéne szavazniuk, ahogy a kritikusaik vélekednek.

Mezei mozinézőként és focistafeleségként is - a fesztiválra ugyanis alapvetően azért jöttem ki, mert a csajom, Láng Imola, a Feleségem története díszlettervezője/production designere - baromi kíváncsi voltam, milyen mezőnnyel versenyez a film. Ezt hozzávetőleg sem sikerült felmérni, de 3 további versenyfilmet azért meg tudtam nézni.

A Memóriáról már meséltem. Ez okozta életem első, objektíve misztikus élményét, így akkor is nagy becsben fogom tartani, ha közben annyira szenvedtem, mint a zen buddhista, aki hetet kölykedzett.

Előzetesen, ha lehet, ennél is kíváncsibb voltam az iráni Asghar Farhadi “Egy hős”-ére. (Az eredeti címe “Ghahreman”.) Már csak azért is, mert a korábbi iránifilm-élményeim gyilkosabbak voltak annál is, mintha minden alkalommal absztrakt mozgásszínházat kellett volna néznem órákon át, szitárkísérettel. Az évek során az a kép alakult ki bennem, hogy az iráni művészfilmeknek azért van ekkora kultuszuk, mert minden érdekes, ami egy szakállas vallási őrültek vezette teokratikus diktatúrából érkezik, ahol ha mondjuk meleg vagy, nem primitív-suttyó törvényekkel próbál szemétkedni veled az istenről papoló kormány, hanem felkötnek egy darura a főtéren. Csakhogy a kőkemény diktatúrákból érkező filmeknek megvan az a hátrányuk, hogy brutálisan cenzúrázzák őket, így az alkotóknak általában nem marad más hátra, mint az igazán forró témákat kerülő (=általában kisemberek belső vívódásait bemutató), rejtett szimbólumokkal operáló, minimalista filmeket csinálni. Soha, de tényleg soha nem fogom elfelejteni az egyik első iráni filmemet, amiben a főhős 23-szor játssza el, hogy csörög a telefonja, de az isten háta mögötti kis faluban nincs térerő, csak a dombtetőn, ezért minden alkalommal fogja magát és irtó hosszan felmászik ugyanoda, hogy ott vegye fel. A szenvedéseim közben a lelkem kiszállt a testemből, elrepült Teheránba, ott megragadta a rendező mellén az inget és úgy ordította az arcába, hogy:

“Kegyelem! MIÉRT??? Már másodjára megértettem, de ha debil lennék, akkor is leesett volna legkésőbb a harmadik ismétlésre.”

Farhadi új filmje a korábbi élményeimhez képest valóságos akciófilm egy adósok börtönében tengődő jámbort tökfilkóról, akinek a nője talál egy táskát, benne 17 aranypénzzel, amit a két nap kimenő erejéig kiszabaduló tökfilkó becsületességi rohamában visszaad, rettenetes dolgokat szabadítva ezzel magára. De azért ebben is van egy jelenet, amikor a főhős felmászik egy kábé 217 létrából összeálló állványzatra, amiből minden egyes lépést láthatunk. Az “Egy hős” végül is nézhető film, de ami érdekes benne, az inkább annyi, hogy bepillantást nyújt Iránba. Már ha ilyen szempontból releváns forrás egy ajatollahok által cenzúrázott film. De az biztos, hogy ha a Forradalmi Gárda nem is, a Facebook és közösségimédiás társai jól megkapják benne a magukét, így egy pofon sem ment rossz helyre.

Egészen más típusú munka a marokkói Nabil Ayouch “Casablanca Beats”-e. Ez egy ifjúsági művelődési házban kamaszoknak - nemcsak fiúknak, hanem kendős vagy kendőt nem viselő lányoknak is - indított raptanfolyamról szóló, néha egészen hip-hop-musicalre hajazó zenés mozi. Kicsit didaktikus, néhol szájbarágós - az Üzenetet jellemzően a kurzust tartó rapper-tanár szájából halljuk -, de végig érdekes, főleg azok a részei, amikor a gyerekek hazamennek konfrontálódni a családjukkal. Mit lépjen az a fiatal, aki autokrata politikusok és vallási szélsőségesek által szorongatott országban él, de nem akar Nyugatra menekülni? - teszi fel a kérdést Ayouch, a válasza pedig az, hogy - ha nem is szó szerinti értelemben, de - kezdjen rappelni. Mivel ezek egy 17,5 és egy 19 éves magyar gyerek apjaként sajnos valamennyire nekem is releváns témák, a Casablanca Beats szereplői ráadásul kifejezetten jók, és klasszul rappelnek, a film engem egészen meg tudott venni.

A 24 versenyfilmből így 4-et láttam, vagyis pont annyira nem tudom elképzelni, hogy kik kapják a díjakat, mint aki otthonról követi az eseményeket. De ez az alkotókat kivéve majdnem mindenkinek mindegy is. A lényeg az, hogy szeptemberben egy elképesztően ambiciózus, minden értelemben nagy, nemzetközi-magyar Enyedi-filmet fognak bemutatni a hazai mozikban (itt az előzetese), ami esztétikailag lehengerlő időgépbe fogja ültetni az összes olyan nézőt, akinek fontos kérdés az, hogy minek is él az ember, és mi is az a szerelem.

Egy vasárnapi árverésen 1,56 millió dollárért, vagyis durván 470 millió forintért kelt el a Super Mario 64 nevű videójáték - ez volt a Super Mario-univerzum első 3D-s játéka - bontatlan, 1996-ban gyártott példánya.

A minden idők egyik legjobb játékának tartott SM 64 a Nintendo 1996-97-ben piacra dobott konzoljához, a Nintendo 64-hez készült.

Ezen a hosszú hétvégén igencsak felpörgött az antik játékok piaca: az 1,56 milliós példány mindössze kétnapos rekordot döntött meg, az előzőt ugyanis múlt pénteken állította fel az ugyancsak nintendós The Legend of Zelda egy szintén bontatlanul elrakott példánya 870 ezer dollárral. A Nintendo az antikjáték-piac messze legnagyobb játékosa, az azt megelőző csúcstartó ugyanis egy 1986-ben megvásárolt, majd azzal a lendülettel az íróasztal fiókjában felejtett Super Mario Bros.- példány volt 660 ezer dollárral.

(via NBC News)

Miközben angol focicsapatok politikusok, cégek és magánemberek sora áll ki a rasszisták által célba vett, az Eb-döntőn büntetőt hibázó három fiatal játékos - Marcus Rashford, Jadon Sancho és Bukayo Saka -mellett,

a Twitter is lépett.

Az amerikai közösségi oldal a CNN egyik újságírójának bejegyzése szerint az Eb-döntő óta ezernél is több bejegyzést távolított el, és több accountot is törölt az oldalról.

Botrányt kavart egy elegáns tokiói hotel azzal, hogy külön lifteket jelölt ki a helyi és a külföldi vendégeinek a koronavírus-járvány berobbanásától való félelmében. A liftajtókra ugyanis a “csak japánoknak” és a “csak külföldieknek” feliratok kerültek.

A japán fővárosban hétfőtől rendkívüli állapot lépett érvénybe, a hatóságok ugyanis attól tartanak, hogy az olimpia miatt az országba tízezerszámra érkező külföldiek még jobban berobbanthatják a covid terjedését.

Az Akasaka Excel Hotel Tokyu egyik vezetője azt mondta a Reutersnek, hogy ők csak az olimpiai szervezőbizottság irányelveit próbálták követni, amikor ezzel a módszerrel próbálták elkülöníteni az olimpia miatt érkezett vendégeket a japán utazóktól. A szállodás azt állította, hogy nem akartak diszkriminálni a feliratokkal.

A slusszpoén az, hogy bár bocsánatot kértek és leszedték a feliratokat, maga a származás szerinti liftszétválasztás a jelek szerint érvényben fog maradni. A Reutersnek nyilatkozó szállodás ugyanis azt mondta, hogy világosan próbáltak fogalmazni, de ezzel csak félreértést okoztak, így most arról egyeztetnek a szállodalánc vezetésével, hogy a továbbiakban milyen kifejezést használjanak a feliratokon.

Aludtál már padlóváza méretű fémserleggel? Giorgio Chiellini, az olasz fociválogatott kapitánya mára virradóra igen, és erről ki is posztolt az előbb egy fotót. A melléírt szövegből kiderül, hogy az ötletadó az olasz hátvéd nagy elődje, a 2006-os világbajnok válogatott kapitánya, Fabio Cannavaro volt, aki 15 évvel ezelőtt a világbajnoknak járó Rimet-kupával aludt.

Chiellini kitwitelt fotójára Cannavaro azzal reagált, hogy köszönöm, kapitány, ma jobb érzés olasznak lenni, illetve azt tanácsolta neki, hogy takarja be a kicsikét.

update:

Chielliniék nem mindig voltak kettesben az ágyban:

Szentendre az egyik legszebb magyar város. És néha egyben a legszarszagúbb is.

A hétvégén pár barátunkkal kutyát sétáltattunk a Hajógyári szigeten, közben megéheztünk, ezért gyorsan átugrottunk Szentendrére, hogy bedobjunk valamit a Duna-parti sétány főváros felőli végénél, a pataktorkolatnál található, irtó kellemes kavicszátonyon, ahol évek óta street foodos kocsik telepednek meg a nyári szezonra.

A marhaoldalas elég rágós volt, de azon kívül minden szinte tökéletes: a zátonyos kavicsparton álló nagy fák árnyékában üldögéltünk, táplálkoztunk és fröccsözgettünk, közben az emberek és kutyák vidám kavargását bámultuk.

A nap olyan lelkesen sütött, mint egy különösen motivált pék, a piknikezők piknikeztek, a gyerekek rohangáltak, a részegebb felnőttek derékig a Dunában üldögéltek, az enyhe szellő pedig nevéhez méltóan enyhülést hozott. Plusz, ha éppen a sétány felénk eső vége felől fújt, mellbevágó, légzésblokkoló, szuperintenzív csatornaszagot. De tényleg olyan intenzívet, hogy ezekben az igen hosszúnak tűnő pillanatokban megtapasztalhattuk azt a ritka érzést, hogy milyen lehet csőgörénynek lenni.

A visszatérő jelent abszurditását csak fokozta a jelenség eredete. Szentendre ugyanis misztikus okokból úgy döntött, hogy a helyi csatornázási művek fő szennyvízkifolyóját a település centrumánál, a dunai sétány kezdeténél helyezi el. Ráadásul a partnál, pedig a gyakoribb megoldás az, hogy a szennyvizet csővezetéken legalább bevezetik a folyó sodorvonaláig, és ott eresztik ki, hogy ne a part és az emberek közelében bűzölögjön.

Szentendrén természetesen tisztítják a szennyvizet, csakhogy az ország összes szennyvíztisztítójára igaz, hogy ha hirtelen zápor zúdul le, akkor a szennyvízzel azonos vezetékbe kerülő sok esővíz miatt percek alatt megtelnek a tisztítómű betonmedencéi, hogy az esővel kevert fekáliát kénytelenek legyenek a folyóba engedni. Ez elkerülhetetlen jelenség, ami az év összes hirtelen lezúduló esőzéskor kiszámíthatóan előáll. (A jelenségről korábban ezt a cikket írtam.)

Vagyis Szentendrén is pontosan lehet tudni, hogy ahányszor komolyabban esik, annyiszor fog szar kerülni a palacsintába. A város kellős közepén, a korzózó helyiek és turisták orra előtt/alatt. Pont a népszerű kavicszátonynál , pár száz méterrel a helyiek által mindig is fürdésre használt, most már pöpec szabadstranddá kiépített partszakasz fölött.

A dolog miatt csak azért nem robban ki még nagyobb botrány, mert amikor konkrétan épp folyik be a kaka, akkor értelemszerűen esni szokott, így éppen nincsenek fürdőzők a vízben. De a szombati példa is megmutatta, hogy milyen undorító a légkör a szentendrei Duna-parton egy ilyen lezúduló eső utáni napon is. Időtlen idők óta. Tényleg elképesztő, hogyan és miért képesek a szentendreiek ezzel együtt élni.

“Enyém a felelősség, én jelöltem ki a tizenegyesrúgókat az alapján, amit az edzéseken láttam tőlük” - nyilatkozta Gareth Southgate, az angol válogatott szövetségi kapitánya az elvesztett Európa-bajnoki döntő után.

Miután nyitásnak mind Kane, mind Maguire belőtte a magáét, az angolok három utolsó fiatal rugója mind kihagyta a tizenegyesét, köztük az a Rashford és Sancho, akik az egész Eb-n alig játszottak néhány percet, és a hosszabbítás utolsó percében cserélte be őket Southgate. Az utolsó próbálkozó pedig a 19 éves Saka volt.

A három fiatal, köztük a két be sem melegedett csere jelölése kockázatos húzás volt, ami nem jött be, így a hazai pályán kihagyott tizenegyesek tovább kísérthetik Southgate-et. Aki a szintén hazai rendezésű 1996-os Eb negyeddöntőjében a németek elleni tizenegyespárbajban kihagyta a maga büntetőjét, és ezért nem jutott döntőbe Anglia.

(via BBC)

Tömeges diktatúraellenes tüntetések voltak vasárnap Kuba több városában, így Havannában és Santiagóban is. Az élelmiszer- és gyógyszerhiányon feldühödött emberek olyan szlogeneket skandáltak, hogy “le a diktatúrával!”, “szabadságot akarunk!” és “nem félünk!”.

Az alanti videón látható demonstrálók is azt kiáltozzák, hogy "no tenemos miedo", vagyis "nem félünk".

Miguel Diaz-Canel, Kuba elnöke és a kommunista párt vezetője személyesen is megjelent az egyik demonstráción, a Havanna melletti San Antonio de los Banos városában, de a hangulat lecsillapítása helyett annyit ért el, hogy a tüntetők kiabálva beszóltak neki.

Amióta Fidel Castro kommunista gerillái 1959-ben átvették a hatalmat Kubában, ezelőtt egyszer volt rendszerellenes tüntetés, 1994-ben, az úgynevezett Maleconazo. Akkor a Szovjetunió 1991-es összeomlása miatti gazdasági szétesésen feldühödött emberek Havanna tengerparti sétányán kezdtek törni-zúzni, attól való félelmükben, hogy a hatóságok véget fognak vetni annak, hogy a helyiek a kisebb hajókon tudjanak az Egyesült Államokba menekülni.

A kormány vasárnap géppuskával felszerelt katonai járműveket rendelt az utcákra, de atrocitásokról egyelőre nem érkeztek hírek. Diaz-Canel az Egyesült Államokat vádolta a tüntetések megszervezésével, és arra szólította fel a kommunistákat és a forradalmárokat, hogy ha újabb “provokációt” tapasztalnak, menjenek ők is az utcára.

(via dw)

Tényfeltáró cikkben mutatja be a 24.hu azt a nemrég felújított, 9 személy szállítására alkalmas, Bombardier gyártmányú magánrepülőt, ami idén tavasszal tűnt fel a Liszt Ferenc repülőtéren. A gépet ugyanaz az osztrák International Jet Management GmbH nevű cég üzemelteti, mint azt a másik Bombardiert, amit Mészáros Lőrinc és családtagjai, illetve Orbán Viktor körének más tagjai szoktak használni. A cég specialitása, hogy az általuk üzemeltetett repülőket nem lehet a valós tulajdonosuk nevéhez kötni.

A 24.hu cikke szerint ezt a magyar színtéren új gépet megjelenése óta többször is Matolcsy Ádám, a jegybankelnök Matolcsy György pár év alatt milliárdossá lett fia és baráti köre használja. Matolcsy Ádám a lap kérdésére nem tagadta, hogy rendszeresen használja a gépet, de azt állította, hogy az semmilyen konstrukcióban nem az ő tulajdona.

Matolcsy a nyilvánosság előtt akkor lett nagyvállalkozó, amikor az apja által vezetett jegybank növekedési hitelprogramjának kölcsönéből megvette a veszprémi bútorgyárat.

A Matolcsyék által rendszeresen használt magánrepülő Olasz- és Franciaország mellett a legtöbbször a görög Mikonosz szigetén járt, egy ottani útjáról hazatérve a 24.hu-nak júniusban sikerült lefotóznia Matolcsy Ádámot és barátnőjét. A gép tulaja az eset után letiltatta a Bombardier nyomon követhetőségét az erre szakosodott weboldalakon.

Miután pénteken reggel megírtuk, hogy Miskolc új látványossága egy - valószínűleg balesetet szenvedett - autó, ami egy hónapja parkol a város egyik forgalmas részén, teljesen eltorlaszolva a járdát és elfoglalva az egyik sávot a kerékpárútból, mozgásba lendültek az események.

Először az önkormányzatot kérdeztem meg, hogy tudnak-e egyáltalán a kocsiról, és miért hagyják ennyi ideje, hogy útban legyen. A válaszukból egyrészt kiderült, hogy az önkormányzati közteresek élőben, a térfigyelő kamerákon át látták a balesetet, illetve azt, hogy a sofőr utána kiszállt az autóból, és a megsérült járművet hátrahagyva elszaladt. Azt is látták, hogy ezután a rendőrség intézkedik a helyszínen.

“Baleset esetén a megsérült járművek elszállításáról a rendőrség szokott gondoskodni, ez azonban ez esetben nem történt meg” - írták, hozzátéve, hogy “a Miskolci Önkormányzati Rendészet próbálta felderíteni a gépkocsi tulajdonosát, ez azonban nem vezetett eredményre. A jelzett gépkocsi elszállítása a helyszínről a mai napon megtörténik.”

Azonnal megkerestem a rendőrséget, hogy miért hagyták ott a kocsit, és megtalálták-e a menekülő sofőrt. A válaszuk szerint

“a 2021. június 9-én, 18 óra körül történt anyagi kárral végződő közúti közlekedési baleset vizsgálata folyamatban van a Miskolci Rendőrkapitányságon. Az adatok szerint egy személygépkocsi vezetője az Andrássy úton haladt, amikor elvesztette járműve felett az irányítást és lesodródott az útról, majd kidöntött egy irányjelző táblát. A sofőr a baleset után elhagyta a helyszínt.”

Vagyis mintha azóta sem találnák. És hogy az autót miért hagyták ott, keresztben a járdán?

“Az autó elszállításáért ebben az esetben a jármű tulajdonosa felel.”

Sakk-matt? Ha évekig szökésben lesz a fickó, évekig ott rohad a roncs?

Nem! Az önkormányzat ugyanis nemrég jelezte a 444-nek, hogy elvitették a focistadion környéki városnegyed legfrissebb látványosságát.

A hirado.hu-n kiemelt anyag volt csütörtökön az „Eljövünk a gyermekeitekért, megtérítjük őket!” – ígéri a meleg férfikórus” című cikk, amit csütörtök este, változatlan szöveggel átvett a Magyar Nemzet, majd pénteken a Kisalföld is. A dalról a cikk azt írja, hogy

“A San Franciscó-i Meleg Férfikórus szerzeménye arról szól, hogy a szülők bármennyire is tiltakoznak, nem tudják megvédeni gyermekeiket az LMBTQ+ csoport propagandájától.”

A szerzemény valójában egyáltalán nem erről szól, hanem ha valamiről, ennek kábé az ellenkezőjéről.

Az 1978-ban megalakult együttes a világ első meleg férfikórusa volt. A szóban forgó, “Üzenet a meleg közösségtől” című daluk nem új, csak nemrég, július elején posztolták ki egy videót róla a netre.

A számnak már a címe is ironikus, a szövegéről nem is beszélve. Azt az agresszív homofób toposzt figurázza ki, miszerint a melegek olyan gyerekzaklatók lennének, akik a fiatalok közül verbuválják a saját utánpótlásukat. Ez a minden alapot nélkülöző, de a vallásos szélsőjobb által előszeretettel ismételgetett verbuválási vád eredetileg egyetlen konkrét személyhez köthető.

Amikor 1977-ben a floridai Dade megyében a melegek egyenlő jogait rögzítő rendeletet fogadtak el, Anita Bryant énekesnő, korábbi szépségkirálynőből lett újjászületett keresztény aktivista kampányt indított ez ellen. A hat hét alatt sikerre vitt ellenkampányt Bryant arra a szlogenre alapozta, hogy

“A homoszexuálisok nem tudnak szaporodni, ezért toborozniuk kell.”

Hogy az üzenet lényege teljesen világos legyen, és mindenki értse, hogy a melegek kik közül toboroznak, a kampányszervezetének a „Mentsük meg a gyermekeinket” nevet adta.

Az amerikai vallásos jobboldal melegellenesei hamar megtapasztalták, hogy a melegek szándékos összemosása a gyerekzaklatókkal plusz a toborzási teória kiválóan alkalmasak a homofób tömegek adakozási kedvének meghozására, így ez lett a melegek egyenlő jogai ellen küzdő fundamentalisták egyik fontos csapásiránya.

A képtelen és hazug toborzási vád kifigurázása azóta is visszatérő elem az amerikai meleg szubkultúrában. Különös tekintettel arra, hogy az az adatokkal és statisztikákkal sokszorosan megcáfolt állítás, miszerint a meleg férfiak gyakrabban zaklatnának gyerekeket, mint a heteroszexuálisok, máig visszatérő elem a harcias melegellenes propagandában.

Ezt gúnyolja ki a San Francisco-i kórus szerzeménye olyan strófákkal, hogy

We’ll convert your children / Happens bit by bit/ Quietly and subtly/ And you will barely notice it/ You can keep ’em from disco/ Warn about San Francisco/ Make ’em wear pleated pants, we don’t care/ We’ll convert your children/ We’ll make them tolerant and fair.

vagyis kábé

Megtérítjük a gyerekeiteket / Apránként / Csendben és finoman / És észre sem veszitek / Eltilthatjátok őket a diszkótól / Óvhatjátok őket San Franciscótól / Adhattuk rájuk szövetnadrágot, minket nem érdekel / Megtérítjük a gyerekeiteket / Toleránssá és igazságossá tesszük őket.

Az ironikus dalt nem csak a magyar szélsőséges homofóbok pécézték ki. A kórussal éneklő szólisták olyan halálos fenyegetéseket kaptak Amerikában, hogy az énekkar ma bejelentette, leszedték a dal videóját a Youtube-ról. Chris Verdugo, az énekkar vezetője azt nyilatkozta, hogy ez nehéz döntés volt, de a nem is kórustag szólistákat ért halálos fenyegetések miatt mégis így határoztak. Az ügyben a helyi rendőrség és az FBI is nyomozást indított.

Pénteken hajnalban a Dunába gurult egy skodás a soroksári révnél a rámpáról. A férfi időben ki tudott menekülni, majd sértetlenül kiúszott a partra.

Az autóját a tűzoltók mentették ki, búvárok és csörlő segítségével. A kocsit a parttól 20 méterre találták meg.

“Extrém alacsony” az esélye annak, hogy egy gyerek súlyosan megbetegedjen a koronavírustól vagy belehaljon a fertőzésbe. Erre a következtetésre jutott a világon eddig elvégzett legnagyobb ilyen irányú vizsgálat Nagy-Britanniában. A járvány első évének, vagyis a 2020. márciusa és 2021. februárja közötti időszaknak az angliai adatait vizsgálták, de a BBC vonatkozó cikke megjegyzi, hogy a tendenciák azóta sem változtak, a delta variáns terjedése ellenére sem.

Ez idő alatt huszonöt, 18 évesnél fiatalabb angol covidbeteg halt meg, ami kettő az egymillióhoz halálozási esélyt jelent.

A járvány első évében 5800 angol gyerek került kórházba koronvírus-fertőzés miatt, 690-en pedig a covidhoz köthető ritka gyulladásos szindróma, a PIMS-TS miatt. Ez idő alatt más betegségek következtében - a sérüléseket nem számolva - 367600 gyerek került kórházba.

A nagyjából hatezer közül 250 állapota igényelt intenzív ellátást, közülük haltak meg 25-en.

Bár az abszolút számok igen alacsonyak, a vizsgálati anyag megjegyzi, hogy a többféle örökletes betegségtől szenvedő és túlsúlyos kisgyerekek, illetve a szív- és neurológiai betegségekkel küzdő fiatalok voltak legnagyobb veszélyben.

Ez nem a guatemalai esőerdő, hanem Budapest, a Moszva tér fölött nem sokkal, most:

Ha nálad még nem történt ilyesmi, de Magyarország területén tartózkodsz, akkor reménykedhetsz. Sőt!

Az előrejelzések szerint az, ami most folyik az ország középső harmadában, az még csak vizespiskóta ahhoz képest, ami délután jön. 100 kilométeres széllökésekre, zivatarfrontokra, sőt jégesőre is számíthatunk, akkor már az ország összes tájain.

Nagy-Britanniában július 19-én feloldják a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozásokat. Az Economist közvélemény-kutatást rendelt meg arról, hogy a britek mekkora hányada támogatja, hogy a legfontosabb korlátozások érvényben maradjanak

• még egy hónapig a 19-i dátum után
• amíg globálisan nem sikerül megfékezni a járványt
• örökre, függetlenül a járványtól

Az eredmények sokakat megleptek, különös tekintettel arra, hogy a közvélekedés a briteket különösen individualista, az egyéni szabadságukra rendkívül kényes, korlátozásokat nem tűrő népnek tartja.

A felmérés eredményei közül nem is az a legmeglepőbb, hogy a brit publikum túlnyomó része, a legtöbb témában kétharmada egyértelműen korainak tartja a teljes nyitást. Ez abból derül ki, hogy 70 százalékuk még egy hónapig és közel kétharmaduk a járvány globális megfékezéséig megtartaná a maszkhasználatot a közlekedésben és a boltokban, ugyanekkora a támogatottsága, hogy ne engedjék el azonnal a külföldről hazatérők kötelező tíznapos karanténját, és a masszív kétharmad megtartaná, hogy csak oltottak utazhassanak külföldre. Sőt 55-60 százalékuk még azt is támogatja, hogy a kontaktkutatás megkönnyítése végett továbbra is be kelljen csekkolni a vendéglátóhelyekre.

Az igazán meglepő az, hogy a népesség nem elhanyagolható része támogatná - elméletben és egyelőre -, hogy a korlátozások tartósan, a járványhelyzettől függetlenül érvényben maradjanak.

A megkérdezettek 19 százalékának tetszene a kötelező este tíz órai takarodó intézménye, 26 százalékának a kaszinók és nightclubok bezárása, 35 százalékuk szívesen élne úgy, hogy minden külföldről hazatérőnek tíz napra karanténba kelljen vonulnia, 40 százalékuk pedig megtartaná a maszkviselést a járműveken és boltokban. A legnépszerűbb ötlet az, hogy csak oltottak utazhassanak külföldre, ezt 46 százalék támogatja tartósan is.

A NER - eddigi - mércéjével is meghökkentő volt a Fidesz pártmédiájába tartózó baranyai megyei lap, a Dunántúli Napló július 7-i, szerdai száma, ami a “Gyerekeket sem kímélik már a homoszexuálisok” szalagcímmel indult, egy olyan cikkel, aminek a nyitó mondta így hangzik:

“Hiába tekintik sokan nyílt provokációnak a homoszexuálisok szeptemberre tervezett pécsi felvonulását, a másságot hirdető szervezetek nem elégszenek meg ennyivel, már a nyáron tartanak egy programot.”

A cikkben a meleg érdekvédelmi szervezeteket jellemzően “homoszexualitást propagáló szervezeteknek” nevezik.

A “hírcikket” megtolták egy publicisztikával is, amiben Fülöp Zoltán főszerkesztő, miután azon dohogott, hogy szerinte ma már nincs olyan sorozat, film vagy könyv, amiben ne lenne rokonszenves meleg szereplő, azt a csak a legszélsőségesebb homofóbokra jellemző tézist fejtegeti, hogy a homoszexuálisok homoszexuálisssá akarják átnevelni a gyerekeket.

A lapszám hangvétele annyira szélsőséges, hogy az egykori naplósok által alapított független Szabad Pécs szerzője “Fasiszta uszítók, ne aggódjatok! Bizonyos emberekre mindig van piaci igény” címmel írt róla publicisztikát.

Mindezt ez a szombati pécsi program váltotta ki: az Emberség Erejével alapítvány és az Amnesty International a Pride hónap eseménysorozatának keretén belül család tematikájú rendezvényt szervez, aminek az egyik programja gyerekeknek szól.

A szervezők ezt így jellemezték:

Minden család más és más, különböző szokások, történetek és szabályok tartják össze őket, a családunk azonban mindannyiunkat meghatároz, kulcsfontosságú szerepet játszik mindannyiunk életében. Állomásos játékunkban a gyerekek öt kortárs mesén keresztül találkozhatnak különböző családformákkal, ezáltal jobban megértve saját családjuk működését is. Az egyes állomásokon egy rövid mesét követően beszélgetésen, alkotáson és játékon keresztül ismerkedhetnek a családi szerepek, a fogyatékkal élő családtagok, a mozaikcsaládok, a szivárványcsaládok, az öröklődés és az örökbefogadás témájával.

Az Észak Hírnökben olvastam róla először, majd leellenőriztem a dolgot a Kerékpáros Mikskolc Egyesület fb-oldalán, de csak akkor hittem el, hogy Miskolc 2021-es nevezetessége tényleg létezik, amikor egy ismerős pár órája, csütörtökön este odament és lefényképezte nekem:

Már több mint egy hónapja parkol úgy egy autó keresztben a miskolci Andrássy úton, a Hatodik utca kereszteződésének közelében, hogy teljes egészében eltorlaszolja a járdát plusz a mellette futó kerékpárút egyik sávját.

Az ezüstszínű Mazdát a bringások oldala miskolcikumnak nevezi. A kitört kerekét elnézve egy lendületes, padkázást is magába foglaló jobb- vagy egy még svungosabb balkanyar után kerülhetett ide. A helyi rajongói szerint július 4-én volt egy hónapja, hogy ott parkol, ami szép főhajtás az egyéni szabadságot mindenek fölé helyező Amerika előtt.

A miskolcikum ügyében kérdéseket küldtem az önkormányzatnak, ha válaszoltak, újra jelentkezem.

• Ugyanazzal a videóval próbálták bizonyítani, hogy két eseményt is szerveztek, de még arra sem figyeltek, hogy az egyik állítólagos sportnap idején kijárási korlátozás volt.
• De volt olyan is, hogy a család egyesülete és a család alapítványa ugyanarra a pályázatra azonos szöveggel, csak más címmel jelentkezett be, és ami a legjobb, nyert is.
• A falusiaknak szánt EU-pénz egy részéből egy pécsi konditeremnek szerveztek reklámakciókat.
• Ezt a csapatot is Hadházy Ákos képviselő szimatolta ki.

Sírva röhögős cikkben mutattuk be két éve, hogy az erre szakosodott csalók milyen primitív módszerekkel lopják el a legszegényebb, legrosszabb helyzetben lévő kisfalusi embereknek szánt EU-pénzeket. Az ilyen csalók jellegzetes módszere, hogy több tucatnyi vagy százas nagyságrendű olyan esemény - sportnap, továbbképzés - megrendezésére pályáznak, amelyek egyenként csak 1-2 millió forint támogatást kapnak, de ha 100-200 ilyent szervez az ember, és valójában tízezreket sem költ el egy-egy kamueseményre, akkor már egészen jó pénzről van szó. Pár példa:

• Egymillió forintból három férfi focizgatott gumilabdával a réten Fáj községben
• Szalaszenden ugyanez jött ki egymillióból, a szervezők autófényszórója által megvilágított legelőn
• Felsőgagyon a bekötőútra lerakott marmonkannákat kerülgettek biciklivel cigarettázó gyerekek egymillióért

Mostani hőseink, Bükkösd község egykori polgármestere és a felesége, Budai Zsolt és Györe Valéria, illetve az általuk gründolt helyi egyesület és alapítvány Hadházy Ákos képviselő szerint ennek az iskolának a követői.

Az ilyen pályázó szervezetek elbukásának egyik gyakori oka a Facebook-oldaluk. Az uniós pályázatok kiírása ugyanis jellemzően megköveteli, hogy a nyertesek a nyilvánosság előtt dokumentálják, mit kezdtek a pénzzel. A Bükkösd Jövőjéért Alapítvány 250 millió forintot nyert arra, hogy Bükkösdön és még 3 kistelepülésen összesen 126 darab ilyen-olyan sportnapot és más sporteseményt szervezzen. Bár ők a szokásoshoz képest ezeket alig-alig dokumentálták a Facebook-oldalukon, amit feltettek, az így is árulkodó.

A falusiaknak szánt 250 millió forintot az interneten is elolvasható pályázatuk szerint Bükkösdön, Lippón, Nagydobszán és Királyegyházán megrendezett eseményekre költhették. A Facebook-oldalról ehhez képest az derül ki, hogy a közpénznek minimum egy részét egy Pécsett található, a Bükkösd Jövőjéért Alapítványhoz kapcsolódó fitneszterem reklámozására fordították:

A Gytronic nevű terembe alkalmanként ingyenes személyi edzésekkel szereznek reménybeli fizető vendégeket, és ezeket az ingyenes reklámakcióikat - bevallottan - a kisfalusiaknak szánt EU-pályázat pénzéből finanszírozzák:

A Facebook-oldalra azért felkerült néhány általuk szervezett esemény videója is. 2020. április 4-én például ez:

Amiben az az egyik izgalmas dolog, hogy a videó snittről-snittre megegyezik egy 2019. május 31-én kiposztolt sportnap-videóval:

A copy-paste-elést a bükkösdi család nem most kedvelte meg.

2017. februárja igazán sikeres időszak volt Budaiéknál. A Bükkösd Jövőjéért Alapítvány február 7-én, a Bükkösd Holnapjáért Egyesület pedig másnap, február 8-án nyert ugyanis 25-25 millió forintot ugyanazon az "EFOP-1.3.5-16 - Társadalmi szerepvállalás erősítése a közösségek fejlesztésével" nevű pályázaton. A két pályázat szépen kiegészítette egymást, amennyiben az Alapítvány projektje a helyi öregeken segített - a címe az volt, hogy "Az idősebb korcsoport társadalmi integritásának biztosítása a Nyugat-Mecsek térségében", míg az Egyesület a falu fiataljain, "Fiatalabb generáció társadalmi érzékenyítése a Szentlőrinci járásban" cím alatt. Szép történet, az egyetlen bökkenő az vele, hogy amint az a palyazat.gov.hu keresőjével 1-2 perc alatt ellenőrizhető, a két pályázat szövege az utolsó vesszőig megegyezett.

A tény, hogy simán lehet pontosan ugyanazzal a szöveggel uniós pénzt nyerni öregekre és fiatalokra, nem a pályázókra veti a legrosszabb fényt.

Hadházy azt írta, hogy

"A helyiek szerint a rendezvényekből alig valósult meg valami, de akkor mindig KÉT JELENLÉTI ÍVET ÍRATTAK ALÁ a résztvevőkkel."

Az érintetteknek ezen a ponton annyira megtetszett a copy-paste, hogy az egyesület beszámolójaként az alapítvány lemásolt beszámolóját adták le a bíróságon, ami Hadházy szerint közokirat-hamisítás. A képviselő videót is készített arról, hogyan néz ez ki a bírósági nyilvántartásban:

Az ügy azt is jól illusztrálja, hogy az érintett településvezetők gyakran miért tudják megúszni az átlátszó trükközéseket is. Azért, mert ha helyben megbuktak - mint a bükkösdi polgármester, akit 2019-ben leváltottak -, és ne adj isten kiderülne, hogy magáncélra fordították a közpénzt, az utódjuk nem motivált abban, hogy feljelentést tegyen, mert ha bebizonyosodna, hogy bűncselekmény történt, elképzelhető, hogy a településnek kell visszafizetnie a támogatást.

Ebben az esetben azonban Hadházy azt mondja, ő majd megteszi a feljelentést, hogy az ügy ne maradjon következmények nélkül.

Majd lényegében elismerte, hogy nem fogadták el, mert "már lezárt területeken" is "abszurd felvetésekkel" élt az Európai Bizottság. A kérdésre, hogy mit tegyen az, akinél nem alakult ki antitestes védettség a 2. oltás után, csak velőtrázó cinizmus volt válasz. Ez történt a kánikulában jéghidegre légkondicionált kormányinfón:

Titokzatos hármas gyilkosság foglalkoztatja szombat óta az amerikai közvéleményt. Aznap kora délután lövöldözés miatt hívták ki a rendőrséget a georgiai Atlantától északra fekvő Kennesaw kisváros Pinetree Country Club nevű golfpályájára. A kiérkező nyomozók először Gene Siller profi golfozót, a klub sportigazgatóját vették észre, aki holtan, fejlövéssel hevert a 10. lyuk körüli, rövidre nyírt füvön, az úgynevezett greenen. A green szélén egy pickup állt. A platóján, a ponyva alatt a rendőrök két további, ismeretlen, halott férfit találtak, akiket szintén agyonlőttek.

Hogy pontosan mi történt, az továbbra is rejtély, de a rendőrségnek már legalább van alapteóriája.

Eszerint Siller nem ismerte a két férfit, véletlen áldozat, aki rosszkor volt rossz helyen, vagyis odament megnézni, hogy mi történik a tizedik lyuknál, és a feltételezett tettes lelőtte.

De mire figyelt fel Siller? Milyen bűnesetnek volt a szemtanúja? Egyelőre nem világos, hogy a két férfit - akiknek egyikét sikerült eddig azonosítani, Paul Piersont, a pickup tulajdonosát - ott ölték-e meg, vagy valaki odavitte a holttestüket. Ha a gyilkos vezette oda a pickupot, hogyan menekült el a helyszínről?

A CNN szerint egy környékbeli egyetem biztonsági szolgálata az eset után arról twittelt, hogy a feltételezett tettes egy 180 centisnél magasabb, hosszú hajú, fehér pólót viselő latino férfi, akit több ponton is láttak a környéken menekülés közben. Ehhez képest mostanáig senkit sem vettek őrizetbe gyanúsítottként.

A rendőrség azt mondja, hogy Piersonnak és a másik halottnak nem volt semmi köze a golfpályához.

Elég jó videókat szokott közölni a Magyar Közút az autópályákon életveszélyes debilségeket elkövető autósokról, de a legfrissebb darabjuk különösen erős. A felvételen egy koccanás utáni eseményeket látjuk.

View this post on Instagram

A post shared by Magyar Közút Nonprofit Zrt. (@magyarkozut)

A főszereplő egy román rendszámú személyautó, amelyik múlt szombaton éjjel az M1-esen Ausztria felé haladva Komárom környékén ráfutott egy kisteherautóra és összekoccant vele. A teherkocsi szabályosan lehajtott a leállósávra, a személyautó három utasa azonban úgy döntött, hogy - bár a Magyar Közút beszámolója szerint az autójuk abszolúte működőképes maradt - maradnak ott, a belső sávban. Bekapcsolták a vészvillogót, aztán lazán vártak egy félórát a rendőrség megérkezésére. Ők maguk is ott, a belső sávban mászkálva. Láthatósági mellény nélkül. Néha rágyújtottak, volt, hogy smároltak is egyet - a háromból ketten -, volt, hogy az anyósülés felőli oldalon állva tanulmányozták a helyzetet.

De velük volt az őrangyal, mert az éjszaka is meglehetősen sűrű forgalom ellenére senki sem hajtott sem a kocsiba, sem őbeléjük, amikor éppen a sáv közepén mászkáltak.

A nyolcadik emeleten laktak, a lakásuk az épület egyik leomlott szárnyában volt, a 16 éves strandröplabdás lány, Deven Gonzalez és az édesanyja, Angela mégis a surfside-i, floridai házomlás nagyon kevés túlélője között vannak. Arról, hogy mi történt velük a szörnyű éjszakán, a lány röpladbaedzőjétől tudni, aki meglátogatta a kórházban, ahol a többszörös combcsonttörését kezelik.

A házomláskor a nyolcadik emeleti lakásuk a negyedikig zuhant, a mentőcsapatok itt húzták ki mindkettejüket a törmelék alól. Az anyja még nála is súlyosabb sérüléseket szenvedett, és bár ugyanabban a kórházban kezelik őket, eddig egyszer tudtak röviden videócsetelni, amikor az anyja születésnapján kivették a torkából az intubáló csövet. Az ügyvéd édesapja viszont az eltűntek között van. A nővére, Taylor nem volt otthon a végzetes éjszakán, a barátaik szerint most ő tartja a lelket a többiekben.

Deven Gonzalezre, aki a ház összeomláskor ébren volt, majd az azt követő események alatt is végig magánál volt, tűzoltók bukkantak rá, akikhez az volt az első szava, hogy pár nap fontos múlva röplabdatornája lesz, amin mindenképp játszania kell. Napokkal később, amikor az edzője meglátogatta a kórházban, elnézést kért tőle, hogy elmulasztotta az utolsó edzést, mire az edző azt mondta neki, hogy most rá koncentráljanak, ne a röplabdára.

Az edző szerint a lány mindenre emlékszik a történtekből, ezért azóta is rémálmai vannak. A műtétei után már képes volt megtenni néhány lépést, de hosszú rehabilitáció vár rá. A súlyos sérüléseket elszenvedett anyjára a héten műtétek várnak, de a helyzethez képest ő is jól van és reagál a környezetére.

Az épületben néhány embernek hasonlóan nagy szerencséje volt, a 64 éves Iliana Monteagudónak még Gonzalezéknél is nagyobb. Ő ugyanis, miután arra ébredt éjjel egy után az ötödik emeleti lakásában, hogy mintha inogna az épület, huzatot érzett. Azt hitte, nyitva hagyta a teraszajtót, de amikor odament becsukni, azt látta, hogy az üveg tolóajtó valamiért kiugrott a sínből. Ezt furcsának találta, de miközben az ajtót nézte, hangos reccsenést hallott a háta mögül, mire megfordult, hogy azt lássa, óriási repedés nyílt a falon és indult el a padló felé. Erre felkapott egy köpenyt, a tárcáját és kirohant a lépcsőházba, így nem zuhant a mélybe. Hirtelen melltartót is akart húzni, de később azt mesélte, hogy egy hang rászólt, hogy hagyja, mert ezen múlhat az élete, azért azonnal indult.

Három emelettel fölötte Raysa Rodriguez szintén az ingásra ébredt. Felkapta a telefonját és kirohant a sötét folyosóra, ahol azt látta, hogy kidőlt egy betonoszlop, a liftajtók pedig bezuhantak az aknába. Először az épület külső lépcsőjén akart menekülni, odaszaladt, kinyitotta az ajtót, hogy döbbenetére nyolc emeletnyi mélységbe nézzen le, az a szárny ugyanis addigra már összeomlott. Végül mindkét nő lejutott az első emeletig, ahonnan egy erkélyen át mentették ki őket.

(via CBS News)

A kambodzsai miniszterelnök, Hun Sen személyes közbenjárására visszavitték egy Phnom Penh-ben lakó kínai férfi otthonába az onnan pár hete elszállított, másfél éves hím oroszlánt.

Az állatvédők és a rendőrség június 27-én azután csaptak le, hogy az állat gazdája videókat posztolt róla a Tiktokra, a szomszédok pedig, megtudva, hogy mi folyik a lakásban, bejelentést tettek.

A Wildlife Alliance nevű szervezet szerint drasztikusan rontotta az állat életminőségét, hogy kölyökkorában eltávolították a szemfogait, de az állatvédők szerint egy vadállatnak eleve nem megfelelő élettér egy nagyvárosi lakás. Az oroszlánt kínai gazdája annak idején úgy csempészte be Kambodzsába.

Hun Sen miniszterelnök ehhez képest Facebook-posztban jelentette be, hogy a mezőgazdasági miniszterrel történt megbeszélés után úgy határozott, ha biztonságos ketrecet kap, az oroszlánt visszaadhatják a gazdájának.

A miniszterelnök ezt azzal indokolta, hogy speciális esetről van szó, mivel az oroszlánt kiskölyökkora óta a gazdái nevelték és családtagként kezelték. Feltehető ugyanakkor, hogy a kormányfő a saját családtagjainak nem szokta kihúzatni a fogait.

Tina Redshaw brit nagykövet tweetben közölte a csalódottságát a miniszterelnöki beavatkozás miatt, ami szerinte aláássa a kambodzsai törvényhozás erőfeszítéseit a veszélyeztetett fajok megmentésére és az illegális állatkereskedelem visszaszorítására, illetve nem veszi figyelembe, milyen stresszel járhat egy vadállatnak a nem megfelelő élőhely.

Szibéria legkeletibb részén, az Ohotszki tengernél eltűnt egy utasszállító repülőgép 22 utassal és hattagú személyzettel a fedélzetén.

A Kamchatka Aviation Enterprise nevű légitársaság 1982 óta közlekedő Antonov An-26-osa Petropavlovszk-Kamcsatszkijból, a félsziget fővárosából tartott a tengerpart közelében fekvő Palana városába, amikor a leszálláshoz készülve, mindössze tíz kilométerre a repülőtértől megszakadt a kommunikáció, és a gép eltűnt a radarról.

A mentőakció azonnal megindult, két helikopter, egy repülőgép és több hajó keresi az Antonovot, ami a helyi média meg nem erősített információi szerint a tengerbe eshetett. A gépen utazott Palana polgármestere, Olga Mokhireva is.

Kilenc évvel ezelőtt ugyanennek a légitársaságnak egy másik gépe, egy Antonov An-28-as ugyancsak a palanai leszállás közben hegyoldalnak ütközött, összesen 14 emberrel a fedélzetén, akik közül 10-en meghaltak - idézte fel a TASZSZ hírügynökség. Köztük volt a két pilóta is, akiknek a vérében alkoholt találtak.

(via AP)

Magyarországon nem ritkák a köztériszobor- és emlékműbotrányok, de Szkander bég szobrának vicces sztorija izomból nyomja le a német birodalmi sas hátán lovagoló Nagy Imrét is.

Az albán nemzeti hősnek, Hunyadi János spanjának, a legendás törökverőnek, aki magyar diákok generációit ébresztette fel a nevével a töriórai szendergésből a várnai csatáról szóló apró betűs résznél, ugyanis már 2017-ben szobrot állítottak volna Budapesten. Abszolúte megérdemelten, nála magyarosabb hős ugyanis nem nagyon termett a Balkánon: két döntő csatából is elkésett. Okés, igazából mindkettőből Brankovics György szerb despota szemétkedései miatt, de az embernek gimis korában mélyen be tud vésődni, ahogy a padtársa hülye mély hangon azt suttogja, hogy “tanár úr kérem, pont ideértem volna a lovasrohamra, de a Brankovics feltartott”.

Szkander bég olyan, mint Stirlitz vagy Ol’ Dirty Bastard, amennyiben irtó sok néven ismerik, de utóbbival ellentétben őt senki sem nevezte Big Baby Jesusnak. Castrioti és Kasztrióta Györgynek, Gjergj Kastriotinak, Skenderbeunak és Iskender Beynek annál inkább.

Szóval Szkander bégnek már négy évvel ezelőtt szobrát állítottak volna Budapesten, ha Albánia itteni nagykövete, Arian Spasse nem követi el azt a szarvashibát, hogy kiposztol egy, a félkész szobor előtt pózolós fotót, amin Mihály Gábor Kossuth-díjas szobrásszal flexelnek utóbbi műtermében.

Ez előtt a mű előtt:

A fotó meghökkentő reakciókat váltott ki a köztéri plasztikák albániai kedvelőiből. A tiranai szépművészeti egyetem dékánjának remegő ujjakkal bepötyögött Facebook-posztja szerint Ardian Isufi még életében nem látott ennyire felkavaró Szkanderbég-ábrázolást. A dékán szerint a szobor olyan fickót ábrázolt, aki “lehetett magyar, bolgár vagy szerb, de albán semmiképpen.” Isufi az albán Külügyhöz fordult, egy albán képzőművész azt nyilatkozta, hogy a szobor az albánság összemosása a szerbekkel, sőt egyenesen az albánok létének tagadása, a budapesti nagykövetség leszedte a posztot, Spasse nagykövet pedig gyorsan közölte, hogy amit kiposztolt, az csak egy vázlat volt és a végleges verziónak már olyan arcvonásai lesznek, amikhez az albán közönség hozzászokott.

Hogy milyenek ezek a vonások? Szkanderbég leghíresebb albániai szobrai alapján

Kasztrióta György fejedelem nagyjából úgy nézhetett ki, mint a Technoviking nevű partikulturális mémfigura.

Ez tökéletesen egybevág azzal, hogy máig nem tudni, ki is a Technoviking, így nyugodtan lehet albán.

Mihály Gábor Szkander Bégje viszont tiszta Kibédi Ervin, akiről köztudott, hogy az óbudai sváb Kirschner család sarja volt.

Ilyen előzmények után hétfőn délelőtt izgatottabban érkeztem a Ligetbe, a Vajdahunyad vára mögötti területre, mint II Murád százezres serege a krujai sasfészek alá. Mihály Gábornak sikerült-e végre jól megfognia az echte albán arcvonásokat? Elég lehet erre négy év? És ha már itt tartunk: hogy néz ki egy szerb? És vajon megismerne-e bárki pónemre egy szerbet, ha az nem visel fekete bőrdzsekit? Fogas kérdések, ám a helyszínre érve azonnal kiderült, hogy a nagy részükre biztosan nem itt fogom megkapni a választ.

Az albán fél ugyanis nem bízta a magyarokra a megfelelő mértékben albános arcvonások előállítását, hanem úgy vágták át a gordiuszi csomót, mint I. Ulászló II. Murádot hat héttel a tíz évre megkötött békeszerződés aláírása után:

Lemásolták Szkander egyik legismertebb tiranai szobrát, és a másolatot Budapestnek ajándékozták. Ez egyébként szokatlanul érzelmes hadvezér-ábrázolás, Szkanderbég ugyanis a kedvenc kis zergegidájával látható rajta, akitől egy pillanatra sem tudott megválni, így a levágott fejét a sisakjára tűzte.

A mellplasztika annyira jól sikerült, hogy az albán kultúrdiplomácia már több európai városban elszórta a példányait.

Odamentem hozzá, és mélyen a szemébe néztem. “MINDENKIRŐL azért nem derülhet ki, hogy ---” - motyogtam magamban, de nehéz lett volna tagadni, hogy a Liget-beli Szkander tisztára a Michelangelo-féle Mózes.

Ez a kombinációk olyan örvényét nyitotta meg előttem, hogy szinte beleszédültem Áder János pontynyálkától csatakos karjaiba. Ő is ott volt ugyanis, akárcsak Karácsony Gergely főpolgármester, a négy éve akkora kalamajkát kavaró albán nagykövet, sőt maga Illir Meta is, akit annak ellenére köztársasági elnöközött minden jelenlévő, hogy egy hónapja megtörtént vele az, ami még Donald Trumpnak sem sikerült: a tiranai parlament sikeres impeachmentet mutatott be ellene, és 104-7-es szavazataránnyal megfosztotta az elnöki címtől. Igaz, ez csak az alkotmánybírósági rábólintás után lesz hivatalos, ami a várakozások szerint kábé negyedéves folyamat, így Meta még egy rakás szobrot adhat át addig.

A szoboravatón az ilyen eseményekhez képest rajtuk kívül is meglepően sokan voltak. Rövid körbeszimatolás után már meg is tudtam, miért: a tömeg nagy része a helyi albán diaszpóra tagjaiból állt. A legnagyobb csalódásomra egyikük sem hasonlított sem a Technovikngre, sem Kibédi Ervinre, sem Mózesre, sem Dua Lipára, inkább olyanok voltak, mint egy rakás izgatottan trécselő pontyhorgász egy Duna-Tisza-közi bányató partjáról.

Egyetlen, távolról Nikola Gruevszkire hajazó férfiember volt, akin szinte éreztem a Quafmolle-környéki hegyi rétek vadvirágainak jellegzetes illatát. Na, ő gyorsan megszólalt, hogy Szervusz, de rég láttalak.

Hogy miért jött el ennyi albán, azt is megtudtam nemsokára.

De előbb elcsodálkoztam azon, hogy Áder János a kamerák kereszttüzében végrehajtott médiacsacsogás műfajában simán lenyomja Karácsonyt, aki úgy viselkedett, mint aki eltévedt a regisztrációnál, és most jött rá, hogy ez nem is a csincsillatenyésztők bulija, de nem mer szólni, mert mindenki olyan lelkesen pofázik az orchideákról.

Az albán kellemes hangzású, kifejező nyelv - állapítottam meg nem sokkal később, mert nekem már nem jutott tolmácsgép. Karácsony Gergely szórakoztató beszédét viszont szerencsére értettem. A főpolgármester nem egy Eminem, de ezt most jól odatette, amennyiben szónoklata elején általános meglepetésre a magyar-albán közös múlt felemelő tapasztalatait emlegette, hogy közvetlenül ezután a közös jövő kerüljön szóba, hogy amikor már tényleg mindenki eleven kérdőjellé vált, kivágja az asztalra, vagyis egész pontosan a Liget porába a megoldást: “közös vízgazdálkodás!”

Elképzeltem, ahogy Hunyadi János és Kasztrióta György együtt adnak át egy biológiai tisztítóművet, páncélingig gázolva a hasznos baktériumkultúrában, a muszlim hódítók nagy-nagy irigységére, miközben Brankovics György dúlva-fúlva köpködi a kezeletlen zagyot Kölpény várudvarán.

Karácsony történelmi vízióját egy albán opera-énekesnő csodálatos szoprán kakukkhangokkal ellensúlyozta.

A beszédek után jött a koszorúzás, majd a Lényeg. Mert mint kiderült, ami eddig történt, mind csak Valaminek Az Előjátéka volt.

A koszorúzást hivatalos fotózás követte a szobor előtt. Karácsony itt sem tudott feloldódni, úgy feszengett a helyzetet kellőképpen élvező politikustársai között, mint akit mindjárt behívnak szóbelizni, de évszázados pontossággal sem tudná megadni a második rigómezei csata időpontját. De pár perc után szabadon engedték, és úgy tűnt, hogy vége a bulinak, amikor észleltem, hogy a szobor környékén minden eddiginél sűrűbb a tömeg.

Odanéztem, és Illir Meta éppen egy pöttyös pólót viselő fickóval pózolt Szkander előtt. Aztán három nővel. Aztán egy szemüveges, láthatóan extázisba került fickóval. Aztán egy vidám, közben szelfizgető társasággal. Most vettem észre, hogy ideáramlott a teljes hazai albán diaszpóra, és mindenki közös fotót szeretne Meta mesterrel. Amit mindannyian meg is kaptak. A dörzsölt profi úgy pózolt, mintha ez lenne a legélvezetesebb dolog az életében. Aminél tényleg csak az tudja talán boldogabbá tenni, ha az, akivel pózol, közben még szelfizi is magát.

Szóval ezért örültek ennyire az albánok, hogy négy év gatyázás után végre sikerült átadni a budapesti Szkanderbég-szobrot.

Nikosz Anasztasziadisz elnök tragédiának nevezte azt az erdőtüzet, ami a szigetország középső, hegyes vidékén, Limasszol és Nicosia között tombol és ami a hatóságok szerint az ország történetének legsúlyosabb erdőtüze.

A lángok a meleg és az erős szél miatt gyorsan terjednek. Vasárnap négy halálos áldozatot találtak, négy egyiptomi napszámost, akiknek az autója is kiégett. Az országban egy hete durva hőhullám tombol, 40 fok körüli csúcshőmérsékletekkel.

A rendőrség közben gyújtogatás gyanújával letartóztatott egy 67 éves férfit, akit egy szemtanú akkor látott elhajtani Arakapasz községből, amikor a lángok ott fellobbantak.

A szombaton kitört tűzvészt nemzetközi összefogással próbálják eloltani. Görögország, Izrael és Olaszország speciális tűzoltó repülőgépeket küldött és a szigeten állomásozó brit hadsereg helikopterei is bekapcsolódtak az oltásba, miközben az Európai Bizottság is jelezte, hogy mentőalakulatokat küld a helyszínre.

(via BBC)

A vasárnap déli nyilvános imája, az Angelus végén Ferenc pápa személyesen jelentette be a megjelent híveknek, hogy szeptember 12. és 15. között Magyarországra majd Szlovákiába látogat.

Ferenc elmondta, hogy 12-én délelőtt fog Magyarországon tartózkodni, ahol a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét celebrálja, hogy Budapestről még aznap tovább utazzon Pozsonyba, ahol háromnapos lelkipásztori látogatásba kezd. Erre egyébként Zuzana Caputova köztársasági elnök hívta meg.

Amikor hetekkel ezelőtt kiderült, hogy Ferenc Magyarországon nem tervez találkozni az ország vezetőivel, a Fidesz diplomáciai akcióba kezdett, hogy rábeszéljék erre. De a friss hírek alapján, bár Rómában nem hangzott el az ellenkezője, nem tűnik valószínűnek, hogy összejöjjön a találkozó állami vezetőkkel.

A hivatalos pápai hírügynökség, a Vatican News mai bejelentést közlő cikke például részletesen, Ferenc szavait szó szerint idézve eleveníti fel, hogy amikor az iraki útjáról hazafelé tartó pápa a repülőn először említette a szeptemberi utazását, azt mondta, hogy

“Budapestre kell mennem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró miséjére, nem az országot meglátogatni, csak egy mise erejéig. De Budapest csak kétórányi autóútra van Pozsonytól, úgyhogy miért ne látogassak el Szlovákiába? Így megy ez.”

A friss cikkben megszólaló Matteo Bruni, a Vatikáni Sajtóiroda vezetője is arról beszél, hogy az egyházfő Budapestre kizárólag a mise kedvéért utazik.

A Magyar Pürpöki Konferencia június elején ugyanakkor azt közölte, hogy a mise előtt Ferenc találkozni fog a magyar politikai vezetőkkel.

A pápáról Orbán Viktor ugyan udvariasan szokott nyilatkozni, de a rövid pórázon tartott fideszes média egy része nyíltan gyalázza, főleg azért, mert többször is a menekültekkel szembeni emberséges bánásmódra szólította fel a katolikusokat és a politikusokat.

A magyar hívek nemcsak 12-én 11:30-kor a Hősök terén láthatják a pápát, hanem Szlovákiában is, ahzol Pozsonyon kívül ellátogat Eperjesre, Kassára és Sastinba is, bár a részletes programja egyelőre nem ismert.

A delta variáns érkezésével a legtöbb országban igyekeznek fokozni a lakosság oltási kedvét növelő kampányokat. A dél-franciaországi Provence-Alpes-Côte d'Azur régió egészségügyi hatósága friss plakátosorozattal próbál kedvet csinálni a vakcinához.

Az

Igen, az oltásnak lehetnek kívánatos mellékhatásai is

szlogennel futó kampány négy posztere azt mutatja be, hogy milyen remek dolgokat hozhat magával, ha védettekké válunk.

Elmehetünk koncetre:

Vagy háromgenerációs családi kirándulásra a nagyszülőkkel:

Újra találkozhatunk azzal, akivel járunk:

És újra dughatunk autóban:

Utóbbi elem miatt a kampány baromi ismertté vált.

A magyar politikai életben példátlanul bátor akcióval mutatott önálló, a Fideszétől markánsan eltérő karaktert a Fidelitas, a kormánypárt ifjúsági szervezete a hétvégén. Az anyapárt elleni lázadást - az akciójukat legalábbis nehéz máshogy értelmezni - ráadásul videóra is rögzítették, ami az interneten is megtekinthető.

A tényeket és a videóban elrejtett politikai üzeneteket nem ismerő olvasók kedvéért vegyük végig, mit is látunk és hallunk.

A videó azzal kezdődik, hogy Ozsváth Kálmán, a kormánypárt ifjúsági szervezete, a Fidelitas szóvivője a budapesti Clark Ádám téren odaáll egy kamera elé és a következőket mondja bele:

"Itt vagyunk a Lánchíd melletti parkolóban, nem véletlenül. A Clark Ádám téri zöldágyás és körforgalom túlélte az 56-os forradalom eseményeit, a szovjet elnyomás évtizedeit és a rendszerváltoztatást is, de Karácsony Gergelyt már nem."

Ozsváth ezzel, szakítva a Fidesz történetében a kezdetektől végig jellemző antikommunizmussal, nyíltan hitet tesz a Magyar Dolgozók Pártja és az 1949 és 89 közötti egypárti kommunista rendszer mellett.

A Clark Ádám téri zöldágyás ugyanis a kommunisták műve, az ő időszakuk előtt eleve Clark Ádám tér sem létezett, nemhogy ágyás a közepén, a Lánchíd budai hídfőjénél ugyanis egy minden irányból nagy épületekkel beépített, de szűk útkereszteződés volt. A lebombázott épületeket a háború után nem építették vissza, a kommunista egypárti hatalom 1949-ben alakította a ki a körforgalomhoz hasonló szerkezetű teret, aminek a közepén egy Ozsváth ízlésének mindenben megfelelő propagandaágyást alakítottak ki, benne vörös csillagot formázó virágkompozícióval.

A szovjet elnyomás évtizedeit a vörös csillag ezután csak bámulatra méltó bravúrt bemutatva tudta túlélni, kivívva Ozsváth elismerését. Ki is mondta, fidelitasos nyíltsággal:

“Budapest egyik legmeghatározóbb látképe volt, ami most már egy sivár és aszfaltos terület.”

Az, hogy a Fidelitas hangja egyszerre isteníti a kommunistákat és nyilatkozik negatívan a “szovjet elnyomásról”, arra utal, hogy az ifjúsági szervezet a Magyar Dolgozók Pártján belül nem az úgynevezett “moszkoviták”, hanem a Horthy-rendszert Magyarországon végigküzdő csoport örököse.

A Fidelitas ezzel nyíltan szembehelyezkedett Dömötör Csabával, a Rogán Antal-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda moszkovita parlamenti államtitkárával. Dömötör ugyanis három héttel ezelőtt a Facebookon nyíltan megdícsérte meg a szovjet hadsereget, mivel a Clark Ádám téri virágokat “Még a T-34-es tankok is megkímélték (...) 1956-ban.”

A Fidelitas arca ezután emlékeztet arra az akciójukra, hogy motoros fűkaszával pusztítottak el egy, a virágos növények és a földi bioszféra megmaradása szempontjából fontos méhlegelőt:

"Gyurcsány haverjaként korábban még a zöldfelületek védelmét és növelését ígérte, ehelyett hatalmas zöld területek állnak gondozatlanul, nyakig érő gazt méhlegelőnek csúfolnak, a Clark Ádám téri virágos körforgalmat pedig letarolták."

Ilyen nyílt bioszféraellenes kiállást még a Fidesztől sem láttunk soha.

Ozsváth ezen a ponton az antikommunisták és a Földgolyó után a józan ész maradékával is szakít, hiszen hetek óra pontosan tudni, hogy az ágyást csak ideiglenesen, a tér felújításának idejére aszfaltozták le.

A fentiek mellett ez támadás Tarlós István egykori, Fidesz által támogatott főpolgármester ellen, aki Karácsonyéihoz hasonló okokból, vagyis egy térfelújítás miatt először "tarolta le" a híres ágyást.

A Fidelitas szóvivője ezután még tovább megy és a gúnyolódása tárgyává azt a lakossági csoportot teszi, amelyikbe még a Fidesz sem mert soha belekötni: az autósokba.

“A budapestiek kétharmada pedig nem ért egyet azzal, amit Karácsony az autósokkal kapcsolatban mondott: “Szálljon ki a kocsiból, és menjen gyalog!”. “

Az autósok emlegetése ebben az összefüggésben azért gúnyolódás, mert az is köztudomású, hogy a tér közepén található ágyást pont azért aszfaltozták le, hogy az átépítés idejére is biztosítani tudják a szabad autóforgalmat.

Azt, hogy nem viccelnek, a Fidelitas videón látható aktivistái azzal demonstrálják, hogy az ideiglenesen leaszfaltozott területen mindeközben halál komoly arccal elhelyeznek néhány, a 25 fokos hőségben nyilvánvalóan halálra szánt cserepes növényt.

A magyar belpolitika aktuális nagy kérdése, hogy a Fidesz mit kezd a fiataljainak lázadásával. Reméljük, hogy nem azt, amit a Clark Ádám téri ágyás kitalálói csinálnának szegényekkel.

Sokféle módon lehet definiálni, hogy kik is azok a polgárok, akik nélkül állítólag nem létezik sem ókori, sem középkori, sem modern értelemben vett demokrácia. Ezek a definíciók azonban túl bonyolultak és érdektelenek, így ha egy ismeretlen emberről meg szeretnénk állapítani, hogy polgár-e, sokkal praktikusabb és egyben szórakoztatóbb a híres kacsateszt polgárokra adaptált verziójával dolgozni.

Polgárok esetében mondjuk nem sokra megyünk azzal, hogy “úgy néz ki, mint egy kacsa”.

A polgárok ugyanis baromi sokfélék. Van, amelyik érettségi után is hord nyakkendőt, és csak a Mezzo tévé megy a készülékén, de minden konszolidált kopasz citerásra jut egy zöld hajú tetovált biciklista.

Azzal viszont már sokkal többre megyünk, hogy ha polgárgyanús egyént látunk, arra figyelünk, hogy mit csinál. Ha például azt látjuk, hogy a saját pénzéből támogat neki tetsző szervezeteket, előfizet, adományoz, akkor egy PCR-teszt találati biztonságával mondhatjuk, hogy polgárral van dolgunk. És az külön jó benne, hogy közben fogalmunk sem lehet arról, hogy jobboldali, konzervatív, nacionalista, szocdem, neobalos vagy liberális polgárral van-e a dolgunk. Az ugyanis ennek a híres társadalmi rétegnek politikai állástól - vagy annak hiányától - független alapjellemzője, hogy akar és tud is tenni azért, hogy jobb helyen éljen, és erre hajlandó áldozni is. Ha olyan a helyzet, nem vár az államra, hanem adózott jövedelmének egy részét közcélra fordítva azt teszi, amit helyesnek lát.

Az ilyen ember azonban nem kompatibilis Orbán Viktor rendszerével, akkor sem, ha konkrét politikai kérdésekben ugyanazt gondolja, mint ő. Orbán rendszere ugyanis alattvaló típusú választókra és nem polgárokra van kitalálva.

Ez magyarázza, hogy a kormány most miért hozott rendeletet arról, hogy a civil szervezeteknek minden évben át kell adniuk az államnak az őket pénzzel támogatók listáját. A lépés célja a puszta fenyegetés, a funkciója pont annyi, mint egy másik típusú maffia ismert kézjelének, az ádámcsutka előtt balról jobbra keresztben elhúzott, vízszintesen tartott mutatóujjnak: szavak nélkül üzenni, hogy “kicsinállak”. Orbán azt üzeni minden potenciális támogatónak, patrónusnak, adományozónak és előfizetőnek, hogy elég a polgárkodásból.

De ezzel maximum ellenkező hatást fog elérni. Nem azért, mert ez a frissen módosított kormányrendelet elég nyilvánvalóan alkotmánysértő és egész biztosan önkényuralmi hangulatú. Hanem azért, mert ezzel nemcsak a politikai ellenfeleit, hanem a potenciális szövetségeseit is lenézi és megalázza. Adományozni polgári dolog. Névtelenül adni különösen az. Pont ezért annyira bizarr kísérlet a polgári Magyarország fikciójára tábort és rendszert építő Orbántól, hogy egy körön kívüli és oda soha be nem kerülő bolsevik agresszivitásával és kifinomultságával támad rá a létező legpolgáribb tevékenységre.

A Föld legtüzesebb helye jelenleg a normális esetben hűvös klímájú nyugat-kanadai tartomány, British Columbia. A friss hírek szerint szombaton több mint 170 erdőtűz tombolt aktívan a tíz Magyarországnyi területű, 5,1 millió lakosú tartományban. Ezt az egészen extrém időjárási körülmények okozták.

Nyugat-Kanadában olyan sosem tapasztalt hőhullám tombol, hogy a tűzvész által mostanra porig égetett Lytton kisvárosban a héten például 49 fok feletti rekordhőmérsékletet mértek. Nem elírás, 49 fok.

A hőségben szombaton erős széllel járó száraz viharok törtek ki, egy tűzoltósági szóvivő szerint csak szombaton több mint 12 ezer villámcsapást észleltek, amik a különleges körülmények között sorra lobbantották fel a tüzeket.

Lisa LaPointe tisztifőorvos pénteki adatai szerint a hőhullám június 25-i kezdete óta British Columbiában 719 előzmény nélküli, a hőséghez köthető haláleset történt. A részben a tartomány igen kis népsűrűségének köszönhető, hogy a villámgyorsan terjedő tüzeknek eddig két áldozata volt csak.

(via Deutsche Welle)

A válogatott pompás játéka és elődöntős helye mellett annak is örülhetnek a dánok, hogy a jelek szerint jól halad Christian Eriksen felépülése. A válogatott csapatkapitányát ugyanis egy dániai tengerparti standon látták lazulni, ahol egy 11 éves kisfiú anyja közös fotót is készített róluk.

View this post on Instagram

A post shared by Bjørn Bindzus (@bjornbindzus)

A fiú, Björn Bindzus egy reklámfotózás kedvéért volt a parton Tidvildében, amikor ebédszünetben észrevette Eriksent, aki vidáman beszélgetett a barátnőjével a strandon. Összeszedte a bátorságát és megkérdezte, csinálhatnának-e egy közös fotót, amire a focista egyből igent mondott. A sztoriban az a legjobb, hogy minden résztvevő annyira meg volt illetődve, hogy mint kiderült, azt sem kérdezték meg Eriksentől, hogy érzi magát.

A focistáról utoljára két hete készült fotó a kórházi ágyán, azzal mutatta az érte aggódóknak, hogy mennyivel jobban van.

View this post on Instagram

A post shared by Christian Eriksen (@chriseriksen8)

„Betarthatatlan és ezer sebből vérző” – gyorsértékelte a 444 kérdésére Kapronczay Stefánia, a TASZ jogvédő szervezet ügyvezető igazgatója a civil szervezetek működését szabályozó kormányrendelet friss módosítását, ami lényegében betiltaná a névtelen adományozást Magyarországon. A módosítás ugyanis kötelezővé tenné, hogy a civil szervezetek – alapítványok és egyesületek – minden évben adják át az államnak az összes egyéni támogatójuk listáját plusz a céges támogatók mögött álló magánszemélyek nevét is.

Kapronczay szerint ez nem jogalkotás, hanem jogszabályokon keresztül történő politizálás, aminek a célja nem a nagyobb átláthatóság, hanem az adakozó állampolgárok elijesztése.

A jogvédő szerint a kormányzat lépése is azt bizonyítja, hogy mekkora erő van az adományozásban.

Miközben a kormány megakadályozná, hogy névtelenül támogathassunk nekünk rokonszenves civil szervezeteket, a politikai pártokra vonatkozó szabályok szerint a párttámogató magánszemélyek 500 ezer forintig névtelenek maradhatnak.

A 444-nek nyilatkozó civil szervezetek abban mind egyetértettek, hogy a jogszabály jogi szempontból értelmezhetetlen. Előbb hosszan rendelkezik például arról, hogy zárt gyűjtőládában továbbra is szabad készpénzadományt gyűjteni – ilyenkor értelemszerűen nem tudni, ki adakozott – , majd arról is rendelkezik, hogy interneten és telefonos adománygyűjtő számokon keresztül is gyűjthető támogatás, azt is rögzítve, hogy a két utóbbi esetben csak az adományozott és az adományszervező nevét, székhelyét, telefonos elérhetőségét és webcímét kell megjelölni – vagyis azt nem, hogy ki adta a pénzt. Ezek után egy friss paragrafusban kötelezővé teszi minden adakozó nevének rögzítését és átadását az államnak, bármiféle utalás nélkül arra, hogy pár sorral korábban ő maga engedélyezte az anonim pénzgyűjtést.

Radványi Viktória, a Budapest Pride projektkoordinátora szerint nehéz eldönteni, hogy a jogszabály szövegének szerzői simán csak pocsék munkát végeztek, vagy szándékosan alkottak betarthatatlan, kizárólag ijesztgetésre szolgáló rendeletet. A jogszabály szerinte „kimondottan kártékony, láthatóan rosszindulatú és ártó szándékú”. A civil szervezeteket évek óta keményen támadja a kormány, és Radványi azt tapasztalta, hogy az utóbbi időszakban emiatt érezhetően nőtt a névtelen adományozók aránya.

A putyini diktatúra hasonló jogszabályáról mintázott rendelet miatt pénteken 19 ismert civil szervezet – többek között az Amnesty International, a Greenpeace, a TASZ,a Magyar Helsinki Bizottság, a Levegő Munkacsoport, az Ökotárs és a Háttér Társaság – közös tiltakozó közleményt adott ki.

„Egy június 30-án megjelent kormányrendelet szerint július 1-től minden civil szervezet köteles közhasznúsági jelentésében megnevezni minden adományozót. Az érintett felekkel való egyeztetés nélkül, váratlanul született kormányrendelet számos alapvető jogot korlátoz. Szembemegy a magyar és az uniós joggal, és semmibe veszi az Európai Unió Bíróságának tavaly júniusi ítéletét. Egyaránt sérti az egyesülés szabadságához, a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot, visszamenőleges hatályú és betarthatatlan, valamint elrettentheti az adományozókat a civil szervezetek támogatásától. A Civilizáció koalíció felszólítja a magyar kormányt: ne vegye el az állampolgárok jogát attól, hogy a maguk módján támogassanak civil szervezeteket.”

A 19 civil szervezet eddigi adományozóit arra biztatja, hogy folytassák, mondván:

„Vegyenek részt továbbra is a sok ezer kicsi és nagy hazai civil szervezet életében, legyenek büszkék mindarra, amit együtt elérnek, és mondják el másoknak is, hogy segíteni jó!”

A koalíció teljes közleménye és az összes aláíró szervezet listája itt olvasható el.

A 444 tudomása szerint sok érintett szervezet fontolgatja a polgári engedetlenség valamilyen formáját, magyarán nem tervezik átadni az államnak a névtelenséget kérő támogatóik listáját.

Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az érintetteknek van idejük gondolkodni a reagáláson, hiszen a támogatók felfedése legközelebb jövő májusban lesz aktuális, ekkor kell ugyanis benyújtani a vonatkozó jelentést.

Több, civil alapítványok által fenntartott online lap is ellenáll. Pénteken előbb az Átlátszó és a Mérce jelentették be, hogy nem fogják kiadni az adományozóik adatait, az Átlátszó emellett közölte, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. A Válasz Online pedig ezt írta ki a Facebookjára:

„Pontosan értjük, hogy a kormányzat a pártfüggetlen ügyek és médiumok támogatóinak »eltántorításán« dolgozik, de a mi segítőink – tapasztalataink szerint – eltántoríthatatlanok. Ezt nagyon köszönjük nekik!

Az Átlátszó egyébként már jelezte: az Alkotmánybírósághoz fordul, és semmilyen körülmények között sem adja át a kis összegű támogatói listáját a kormánynak. Természetesen a Válasz Online is alaptörvényellenesnek tartja az új szabályokat, és mindent megtesz támogatói védelme érdekében.”

A Választ a rendelkezés csak kisebb méretékben érinti, a támogatóik túlnyomó része ugyanis normális lapelőfizető, de egy kisebb részük alapítványi támogatás formájában áll mögéjük.

Hadházy Ákos parlamenti képviselő pénteken szintén polgári engedetlenségre biztatott a FB-on:

„Újabb szomorú bizonyítékát látjuk annak, hogy Orbán Viktor a putyini Oroszországot másolja: miután az EU ellenállása miatt nem tudták »külföldi ügynöknek« minősíteni a nekik nem tetsző szervezeteket, új tervet eszeltek ki: az adományozók megfélemlítését. Mindenekelőtt: ne adjuk meg nekik az örömöt, hogy elérték a céljukat! Ne féljünk!”.

„Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy ne adjon le ilyen tartalmú beszámolót! Jöjjön az ügyészség, ha nem tetszik nekik és indítson eljárást, töröltessen százezer egyesületet vagy alapítványt, ha akar! Állunk elébe, de nem fogunk részt venni ilyen aljas mutatványban!” – írta Hadházy Ákos.

Melyik Kelet-Magyarország legfideszesebb fociklubja? A speciális kupáért eddig két gyökértelen, kizárólag a Párt jóvoltából létező álklub, a Mezőkövesd-Tállai és a Kisvárdai Seszták versengett, a patinás Debrecen csak messze mögöttük kullogott. De most váratlanul erős vetélytársuk támadt. A DVTK ugyanis bejelentette, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter után újabb nagykövetet nevezett ki a klub, Vaszily Miklós személyében.

Az Index és a Pesti Tv tulajdonosa, a közmédia egykori operatív vezetője sportvonalon is aktív, korábban volt a kézilabdaszövetség elnökségi tagja, jelenleg pedig a golfszövetség elnöke.

Ez igazi mennyben köttetett házasság, a NER egyik legfontosabb médiavezetője és -tulajdonosa nyitásnak ugyanis lenyilatkozta, hogy nem ígéri, hogy személyesen ott lesz minden meccsen. Cserében azt viszont ígéri, hogy a “háttérben mindent meg fogok tenni a legnagyobb régiós multisport-klub sikereiért.”

Ezért nemcsak ő tesz meg sok mindent, hanem a két platina kategóriás NER-es klubtulajdonos: a Szijjártó Péter családját a luxusjachtján nyaraltató Szijj László építőipari oligarcha és Magyar Mátyás, aki egyszerre a Puskás Akadémia focicsapatának orvosa és Mészáros Lőrinc üzlettársa egy gyógyászati cégben.

Vaszily korábban szerette a focit, az ősidőkben, a liberális Index vezérigazgatójaként párszor lejött játszani velünk a szerkesztőségi focira.

• Mától áfát és vámkezelési díjat is kell fizetni bármilyen, az Unión kívülről online rendelt áru után, a csomag értékétől függetlenül.
• Az egyik legnagyobb érintett, az Aliexpress, nem a vételárra, hanem a szállítási díjjal megemelt összegre teszi rá a plusz 27 százalékot.
• A változást nem a magyar hatóságok kezdeményezték, hanem egy uniós rendelet tette kötelezővé.
• 1,5 millió magyar vásárlási szokásai változhatnak meg emiatt.

Ha azt hiszed, egyedi hobbinak számít, hogy évek óta rendelgetsz magadnak Kínából pár eurós horgászcsalit/gyöngyöt/ruhát/anyacsavart/fröccsöntött vámpírfogsort/művirágot, akkor nem is tévedhetnél nagyobbat. A Magyar Posta által idén májusban készített reprezentatív kutatás szerint a 18-65 év közötti magyar állampolgárok legalább negyede vásárol rendszeresen kis értékű árukat a Távol-Keletről. Mivel durván 6 millió ilyen korú ember él az országban, másfél millióan rendeltek maguknak rendszeresen olcsó dolgokat, gyakran ingyenes szállítással, jellemzően Kínából. Ennek azonban ebben a formában a mai nappal vége, bár az is igaz, hogy csak bizonyos árucikkek esetében.

Mi volt eddig?

22 eurós értékhatárig nem kellett ráfizetni semmit. Megrendelted, kifizetted, aztán vártál, és egy nap meghozta a posta az itthoni boltban 4000 forintos, de az Alin tokkal-vonóval 2,5 dollárért kínált macskajátékot. Vámot a 22 és 150 euró közötti csomagokra sem kellett fizetni, de áfát és 3500 forintos vámkezelési díjat már igen. Az ember ezért rendelés után megállás nélkül azon imádkozott, hogy ki ne szúrják az ilyen értékű csomagját. 150 euró felett mindezek mellé még vámot is kellett fizetni.

Mi az új szabály?

A változás lényege az, hogy mostantól az EU-n kívülről érkező, 22 eurósnál kisebb értékű rendelésekre is kell áfát fizetni. (Ezekre eddig, mint láttuk, se áfát, se vámot nem kellett.) Ez azonban azzal jár, hogy minden csomagot - legyen az akár valami egyeurós kacat egy borítékban- mától automatikusan egyenként vámkezelnek, aminek külön további díja van.

Mennyivel drágul meg így az Unión kívüli online vásárlás?

Az áfakötelezettség miatt 22 eurós érték alatt kapásból 27 százalékkal. Vagyis a gyakorlatban annál is többel, az Aliexpressnél legalábbis a vételár és a szállítási díj összegére rakják rá a 27 százalékot.

Az áfát kétféleképpen fizethetjük. Ha a webshop, ahol vásárolunk, regisztrált az e célra szolgáló, IOSS nevű Európai Uniós platformon (a név az Import One Stop Shop rövidítése), akkor vásárláskor nekik fizetjük ki a forgalmi adót, amit onnantól ők intéznek. (Mint említettem, így működik a piacvezető kínai Aliexpress.) Ha a webáruházunk nem IOSS-es, akkor nekik ezután is annyit utalunk, mint eddig tettük volna, hogy az áru hazai postai vámkezelése után itthon fizessük be a 27 százalékot a Magyar Postának.

A magyarországi ÁFA-befizetés pontos módjáról megkérdeztem a Magyar Postát, akik ezt válaszolták:

" Amennyiben az adott webshop nem regisztrált az IOSS rendszerben, akkor ÁFA nélküli árat fizet a megrendelő, és a vámkezelésnél megállapítják, hogy mekkora az ÁFA összege. Ez utóbbi esetben a vásárló értesítést kap arról, hogy a megrendelt termék után mekkora a fizetendő díj. A díjat (ÁFA + vámkezelési díj) az értesítésben megjelölt linkre kattintva kifizetheti a vásárló. Ha nem fizeti ki online (erre 2 napot várunk), akkor a kézbesítő postára kerül a küldemény és a díjat kézbesítéskor kell fizetni."

Utóbbi esetben, vagyis kézbesítéskor fizetve a vámkezelési díj nagyjából a duplájára nő.

A másik tétel tehát ez az újfajta a vámkezelési díj. Ennek az összege is attól függ, hogy a webshopunk IOSS-es-e. Ha igen, akkor a fizetendő díj nullától 150 eurós összegig csomagonként egységesen 399 forint - ha online fizetjük ki -, utánvét esetén pedig egységesen 799 forint.

A másik esetben sávosan emelkedik a vámkezelési díj: 10 eurós vásárlásig 399 és 799 forint, 10 és 22 euró között 499 és 899 forint, 22 és 50 euró között 499 és 999 forint, 50 és 100 euró között 899 és 1399 forint, 100 és 150 euró között pedig 1399 és 1899 forint.

Szóval mostantól vége az olcsó kínai bevásárlásnak?

Az eddigi, mondhatni szélsőséges formájában biztosan, de a dolog nem feltétlenül jelenti azt, hogy mától egyáltalán semmit nem éri meg Kínából vásárolni.

Az egészen olcsó, ráadásul ingyenes vagy jelképes összegű szállítással rendelt apróságok vásárlása értelmét vesztette. Egy gyakorlati példa: egy halat formázó, szilikon borítású pergető horgászcsalit eddig 0,95 dolláros ár + 0,63 dolláros szállítási díj összegéért, vagyis 1,58 dollárért tudtam megszerezni. Ez mától (0,95 + 0,36) X 1,27 + 1,35 = 2,93 dollárba, vagyis majdnem pont a duplájába kerül.

A nem ennyire olcsó, de 150 euró alatti kategóriában egy csomó esetben viszont érdemes lehet továbbra is az EU-n kívülről vásárolni, mert mostantól az a szabály, hogy 150 eurós értékig vámot nem, csak áfát + a fent emlegetett díjat kell fizetni, ami a legnagyobb áruházak esetében fix 399 forint csomagonként. Magyarán ami Kínában felébe-harmadába kerül a hazai bolti árnak, azt ezek után is érdemes lehet onnan megvásárolni. Aprócikk-rajongóknak megoldás lehet többen összeállni egy közös csomagra.

Ki tudják cselezni a dolgot a kínaiak?

Volt, aki abban reménykedett, hogy a nem uniós kereskedőcégek EU területén található raktáraiból rendelve elkerülhető lesz az áfafizetés. Most az első éles napon úgy tűnik, hogy az esetek többségében nem ez a helyzet, vagyis ilyenkor is kell áfát fizetni, de egyes cégek esküdöznek, hogy náluk mégis lesz ÁFA-mentes rendelési konstrukció is. A helyzet képlékeny, érdemes a vonatkozó FB-csoportokban informálódni, de mi is rajta maradunk a témán, mert a következő napokban-hetekben szinte biztosan lesznek fejlemények ezen a területen.

Ez akkor egy újabb értelmetlen kiszúrás?

Nem egészen. A lépés célja az EU belső piacának védelme, az európai online kereskedők támogatása. De nemcsak az övék, hanem a legkülönbözőbb való életbeli boltosoké is, hiszen egy rakás áruféleség esetében akkora volt az árkülönbség, hogy a forgalom igen komoly része csatornázódott át a kínai webáruházakhoz, amelyek a 22 eurós határ alatt eleve szinte behozhatatlan versenyelőnyre tettek szert az áfa miatt. Nem beszélve a kínai állam által támogatott, mesterségesen alacsony postai szállítási díjakról. Azt pedig még a jelenség haszonélvezői is érezhették, hogy az nem fenntartható, hogy emberek milliói rendelgetnek filléres cuccokat a Föld túlsó végéből, effektíve vagy majdnem ingyenes szállítással. Ez persze nem feltétlenül vigasztalja azokat, akik végfelhasználóként hosszú évek óta élvezték az extra olcsó árakat.

A témában itt találsz további praktikus információkat a Magyar Posta oldalán.

Olyan fotót közölt a HVG, ami a lap állítása szerint az Orbán-család titkos főúri birtokán, Hatvanpusztán készült, ahol József főherceg egykori majorsága helyére milliárdos költséggel lényegében vadonatúj uradalmat építenek. A HVG cikke szerint ennek egyik épülete teljes egészében könyvtárként fog szolgálni. Nem is akármilyenként: a régi főűri-apátsági könyvárakat felidéző, festett mennyezetű, belül karzatos, egyik végén hatalmas kandallóval díszített térről van szó. Csak maga a könyvtárszoba nagyjából 180 négyzetméteres. Az épületben a lap szerint még egy konyha is található. A mennyezet ívelt gerendái közé XVIII. századi református templomokban található eredetikről mintázott, festett kazettákat rögzítettek. Az egyik kazettában például a csengersimai református templom egyik mennyezeti díszítőelemének hű mása látható.

A birtokról Gulyás Gergely kancelláriaminiszter egy héttel ezelőtt azt állította, hogy ott Orbán Viktor vállalkozó apja építkezik, és ez egy olyan majorság, ahol az épületek nagy része gazdasági épület.

Az alapoktól teljesen újjáépített könyvtárépület biztosan nem ilyen. A 444 2016-ban írta meg, hogy Orbán Viktorék családi kutyája, Nárcisz a hatvanpusztai birtokon lakik.

A vadonatúj betonépületben kialakított kamuantik kazettás mennyezet nem Orbán találmánya. A kilencvenes évek legvégén egy kínai riportúton találkoztam először ezzel a divattal, ott drágább éttermekben volt divat a fából vagy műanyagból kialakított kazettás műreneszánsz mennyezet, benne az európai festészet klasszikus alkotásainak másolataival.

Ez az ízlésvilág Kínán kívül Las Vegas főutcájáról, a Stripről ismerős. Orbánék ízlésének megfelelő mennyezete van ugyanis a számtalan filmben is feltűnő Caesars Palace hotel-kaszinónak is:

A Venetian Resort nevű vegasi hotel szintén az előképek közé tartozhatott:

A HVG felhívja a figyelmet arra, hogy az Orbán Viktor igényei alapján kialakított Karmelita Kolostorban, a miniszterelnök munkahelyén a kormányfő az informális találkozóinak lebonyolítására hasonló faszerkezetű, galériázott könyvtárszobát építtetett magának.

A festett mennyezeti képek replikáinak modern épületben történő használatát Makovecz Imrétől is láthatta Orbán, az ő kakasdi faluházának plafonja alá is hasonló táblák vannak lógatva, de azokhoz nem építettek műantik kazettákat

„De én kétgombócos csoki-homárt kértem” - mormogtam magam elé, ám a pincér már messze járt, én meg ott szívhattam a fogam a teraszon a csuklyáshalkaviár-sárgaúszójútonhal-fagyimmal.

De nem hagyhattam, hogy egy ilyen apróság kizökkentsen a közösség érdekében végzett tényfeltáró munkámból. Budapest legújabb luxushoteljének, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél álló Matild palotában kialakított Matild Palace-nak a megnyitóján jártam ugyanis, ahol pár perce értesültem arról, hogy az MP nemcsak a hotel vendégeinek készült, hanem a budapestiek közössége is jó hasznát fogja venni.

Ekkor határoztam el, hogy az egyik legismertebb fővárosi épületben található luxushotelt olyan szempontból fogom végignézni a perceken belül kezdődő bejáráson, hogy mit profitálhatnak belőle a főváros lakói, köztük a 444 olvasói.

Már a bejárás előtt kiderült tehát, hogy az a budapesti, aki unja a puncsot és a vaníliát, a Bagaméri helyett Wolfgang Puck tonfagyiját nyalhatja el itt, akár az utcáról beesve is, mindössze 5800 forintért, ami a kézművesfagyi-árakat tekintve szinte baráti ajánlat.

A tonfagyi tölcsére egyébként olyan vékony és roppanós, mint egy személyesen ránk kiírt közbeszerzési szerződés, a tartalma pedig úgy illant el a szájpadlásról egy rágás meg egy nyelés után, mint egy OLAF-vizsgálat futó emléke.

A lazacfagyi után, de még a közérdekű tényfeltárás előtt gyorsan megküzdöttem a budapestiek egyik klasszikus dilemmájával: hogyan lehet illedelmesen elfogyasztani egy Wolfgang Puck-féle, fogpiszkálóra tűzött miniburgert?

Bekapni túl nagy, ha így tennék, úgy néznék ki, mint egy melírozott aranyhörcsög. A piszkafánál fogva körberágni jó ötletnek tűnik, de akkor meg olyan lennék, mint egy szőkített hód. Na nem, mintha bármi bajom lenne a korszerű frizurát viselő vízi emlősökkel, de végül lehúztam a pálcáról, és úgy faltam fel.

A pincér ekkor valahonnan ismerősnek tűnő frissítő itallal kínált meg.

"Topmenedzsdering-szörp!" - ismertem fel nagy örömmel. Sajnos kiderült, hogy levendulás limonádé, így a további felsüléseket megelőzendő most már tényleg elindultam, hogy megtaláljam az épület legközhasznúbb pontjait.

Íme a top 5 helyszín budapestieknek a Matild Palace-ben:

1. A Ferrari-abrakoltató

A Habsburg Klotild Mária főhercegnő telkén - ő a Palatinus Jóskának becézett József Károly főherceg felesége volt - a századforduló éveiben felépült ikerpaloták dél felé eső darabja a maga idejében egészen progresszív épületnek számított. Amennyiben ez volt ez első liftes ház az egész országban. És mert nem volt sem bérház, sem irodaépület, sem közösségi tér, sem vendéglátóhely, hanem mindez együtt. Illetve azért is, mert a tervezői, Korb Flóris és Giergl Kálmán, a sokkal későbbi divatot megelőlegezve eljátszottak a kinti világ és az épületbelső egymásba játszatásával. Mégpedig úgy, hogy az Erzsébet hídról levezető mostani Szabad sajtó út felé állandóan nyitott, tágas kapualjat alakítottak ki, hogy a Budáról érkező úri vendégek egyenesen a palota gyomrába hajtathassanak a hintójukkal.

Ez felújítva most minden túlzás nélkül az ország legcsinosabb eklektikus-neobarokk kapualja.

A Matild Palace belső tereit dizájnoló Maria Vafiadis hiába számít a világ egyik legmenőbb hotelbelső-tervezőjének, ezen a ponton sajnos bebizonyosodott, hogy még nem egészen érzi a magyar rezgést. A hintóbehajtó bejáratát ugyanis fix kapuval zárta le. De akkor hogy fognak ide beállni Matolcsy Ádám főherceg cimborái a Ferrarikkal? Ha ezt a kis problémát nem orvosolják hamar, a végén még máshol fogják abrakoltatni a ménest az udvartartás tagjai. Ha azonban észhez térnek, ez lehet a főváros egyik legnépszerűbb parkolóhelye.

2. A talponálló

Budapest hangulatához egykor erősen hozzátartoztak a talponállók, de mára egyre kevesebb van belőlük. A Matild Palace tulajdonosai igazi különlegességgel kedveskedtek a műfaj rajongóinak. A palota tetején ugyanis pöpec kis vedelőhelyet alakítottak ki - ők valamiért sky barnak nevezik - Duchess néven.

A hangulatos kiskocsmában miheztartás végett két befröccsözött arany zsiráf fogadja az embert. Dehát tegyük a kezünket a szívünkre: melyikünk nem csapott már el zsiráfot, amikor pityókásan ferrariztunk hazafelé? Emberek vagyunk, nem gépek vagy állatok. Ezt a gondolatot szépen illusztrálják a bár fedett részén található üvegasztalok, melyek lábát arany pávákból faragták.

Azokra is gondoltak, akiket még gondolatban is idegesít az arany pávák jellegzetes rikácsolása, ami sokakat kellemetlenül emlékeztet a nemesfémek hektikus árfolyamingadozásaira. Az ilyen érzékeny vendégek egy struccfaroktollakból szerkesztett műpálma alatt ejtőzve függetleníthetik magukat a befektetési termékek volatilitásától.

A sky bar specialitása azonban nem is a rokonszenves állatsereglet, sőt még az sem, hogy itt zsíroskenyér helyett szusi lesz a borkorcsolya, hanem a lenyűgöző terasz, és a teraszon a már emlegetett talponálló.

Hiába van kiveszőben a műfaj, a városban azért még elég sok helyen lehet álldogálva inni. De nem olyan, tényleg lehengerlő kilátást bámulva, mint innen. A Matild eleve szép magas épület, ráadásul olyan ponton áll a Belvárosban, ahonnan az ember nem szokott körbenézni a tetők fölé emelkedve, így a vizuális élmény nemcsak 10/10-es, de üdítően szokatlan is.

A tetőn egyébként üldögélni is lehet, de a csúcshely nyilvánvalóan a híd felőli sarokban kialakított talponálló:

ahol ilyen kilátást bámulva küldhetünk le egy pohár sör-kevert vagy levendulalimonádé-kézműves gin-kombót:

A bár várható vendégkörére tekintettel érdemes megjegyezni, hogy ez egyben a tökéletes pont egy éppen kitörő forradalom első lépéseinek megtekintésére is.

A Duchess a legfelkészültebb drink bár, amit valaha láttam. A feltehetőleg a VIP VIPjének számító,a tetősíkból további jó méterrel kiemelkedő részhez ugyanis saját széf

és saját menekülőlépcső is tartozik. Ennél NER-kompatibilisebb cateringmegoldást én még nem láttam, szóval Maria Vafiadis mégiscsak tud valamit.

3. A privát tárgyalók

Melyikünk ne keresett volna már kétségbeesetten valami intimebb fészket, ahol kíváncsi tekintetekről mentesen tárgyalhat le egy vasútvillamosítási tendert? Nem kell tovább keresni, a Matild tárgyalóterem-szárnya pont erre lett kitalálva.

A folyosó tapétájának méhsejtmintás motívuma megfelelően jelzi, hogy merrefelé járunk, bár én el tudtam volna képzelni tőgymintásan is. Az élet azonban nem kívánságműsor. Kivéve azoknak, akik az immár aranyszínű méhsejtekkel díszített különtermekben fognak bizniszelni.

Ők emelt szintű szolgáltatásként egy különösen szép privát bejáratot/menekülőútvonalat,

illetve egy igazán megfontolandó jótanácsot is kaptak:

4. A hidraulikus főnökszínpad

A Matild palotában működött a híres Belvárosi Kávéház, ahol Krúdy Gyula a Szindbád nagy részét írta. A helyiség - ahol a palota omladozó korszakában kaszinó üzemelt - ősztől ismét kávéházként fog működni. De nem csak sima kávéházként. Eleve hangulatos, karzatos térről van szó, aminek a közepén az épület felújítása közben, a ház egyik régi ismerőjének tippje alapján megtalálták a Belvárosi elfelejtett, majd a padló alá bebetonozott specialitását, a kör alakú, a padlóból hidraulikusan kiemelhető mozgószínpadot.

Az új luxusszállót birtokló Marriott emiatt kitalálta, hogy ha már van mondén színpad, akkor a helyből legyen nappal klasszikus kávéház, este pedig ennél eggyel vadabb kabaré. Bár a szálló étterméhez hasonlóan Wolfgang Puck által üzemeltetett hely csak kora ősszel fog megnyitni, az már most látszik, hogy a terem ideális lesz céges bulik tartására, főként olyan vállalatok esetében, ahol a menedzsment a nagy alkalomra tekintettel önmegalázó színi produkciókkal szokta szórakoztatni a bérrabszolgákat, hadd legyen legalább egy jó napjuk.

A kávéházrészen is kijönnek a Matild belsőépítészeti erényei: itt is jól sikerült az eredeti vagy annak látszó díszítőelemek és az összehatást lazító modernebb motívumok házasítása.

5. A Wolfgang Puck-fotófal

Wolfgang Puck a gazdag ember Jamie Oliverje, vagy máshonnan nézve Közép-Európa Nobuja, esetleg a fine dining Arnold Schwarzeneggerje. Amennyiben az osztrák származású, de Los Angelesben befutott, 71 éves sztárséfnek több, önmagáról elnevezett fine dining étteremlánca is van. Köztük a Spago by Wolfgang Puck, aminek a hollywoodi anyaintézménye a mester első teljesen saját amerikai étterme volt. És ahová a legstílusosabb természetesen egy vintage Jacobs by Marc Jacobs for Marc by Marc Jacobs pulóverben beülni. A Matild specialitása az lesz, hogy nemcsak itt nyílt Európa első Spagója, de a ház összes vendéglátóhelyét Puck lánca üzemelteti.

Az étterem fotófalán a Névadót láthatjuk egy rakás fekete-fehér fényképen, amint hollywoodi és popipari sztárokkal pózol, így képtelenség nem észrevenni, hogy Puck - ő egyébként a büfés az Oscar-díjátadó hivatalos buliján - a minőségi catering Udo Dirkschneiderje.

A Matild Palace fel- és megújítása kívül-belül jól sikerült. Bár a bejáráson az utcáról érkezők által is használható részeire próbáltam koncentrálni, a szigorúan a vendégeknek fenntartott szállodarész is abszolúte meggyőző, például azért, mert nem lihegi túl a luxust, hiába tartozik az éjszakánként 150-200 ezer forintos árkategóriába.

De a folyosói szőnyeg azért van annyira puha, mint egy személyesen ránk szabott tender feltételrendszere, az ember tényleg bokáig süpped bele, mint vidéki képviselő az EU-támogatásba.

Az egyik, a Ferenciek terére néző lakosztályban ráadásul megtudhattam, hogy a legtehetősebb szállóvendégek közül a jelek szerint meglepően sokan szeretik átélni azt az élményt, amit egy középkori várban kakáló vitéz élhetett át, a klotyó ugyanis egy ablaktalan, full márvány kődoboz. Pont olyan, amit egyszer kipróbáltam a perpignani várfalon, csak itt sajnos nem lehet lepottyantani a földszintre.

Ideális ürítkezőhely a magukat ostromlott várban érző fideszes mágnásoknak. A megalomániás és fáraószindrómás vendégek kedvéért a vécé mellett ráadásul egy hasonló szerkezetű szarkofágzuhany is található.

Az örök diákok kedvéért a padlástérben "ahogy a művészi hajlamú, bohém diákok életét Luxus Móricka elképzeli"-stílusú lakosztályokat is berendeztek, amiket hotelnyelven, mint megtudtam, art studio style-nak neveznek. A kedvenc, falon logó műalkotásomon egy igen jókedvű, látványosan művészi hajlamú art studio-lakó éppen gleccservízből fúj kézművesszappan-buborékot.

Mint látható, a budapestiek közösségének mágnás tagjai valószínűleg egy csomó izgalmas szórakozási lehetőséget fognak találni az új luxusszállóban. De az igazi kérdés azért mégsem ez, hanem az, hogy a hasonló vállalkozásokat eltartó külföldi csúcsturisták elkezdenek-e egyáltalán akkora mennyiségben röpködni a világban, hogy egy ilyen helyet nyereségesen lehessen működtetni Budapesten.

Az eddigi híradásokból nem volt teljesen egyértelmű, hogy a német hatóságok szerint pontosan mit követtek el azok a magyar szurkolók, akiket a müncheni német-magyar csoportmeccsen, valamint aznap a városban vettek őrizetbe, illetve vádoltak meg, illetve az sem, hogy hányan érintettek.

A müncheni ügyészség a 444 kérdésére most részletezve megírta, hogy hány ember érintett, és mi a vád ellenük.

A legsúlyosabb helyzetben az a férfi van, akit - az érintettek közül egyetlenként - jelenleg is fogva tartanak Münchenben. Az ügyészség levele szerint “különösen súlyos” bűncselekménnyel vádolt férfi a vád szerint palackkal dobott meg egy rendőrt az Allianz Arenában, ami miatt garázdasággal és hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják. Ennél jóval kisebb súlyú kihágásnak számít, hogy marihuánát is találtak nála.

Összesen öt magyar ellen emeltek vádat alkotmányellenes szervezetek szimbólumainak használata miatt.

Közülük négyet bent a stadionban kapcsoltak le, hármat náci karlendítés miatt, egyikükön pedig egy úgynevezett szárnyas odal-rúna tetoválás volt látható. A német nemzetiszocialista párt rettegett katonai szervezetén, az SS-en belül ez annak a szervezeti egységnek a szimbóluma volt, ami az SS egyfajta belső ellenőreként arra felügyelt, hogy a náci rohamcsapatnak csak tiszta vérű árják lehessenek a tagjai. A későbbi korokban több európai neonáci szervezet is használta.

Az ötödik, ezen törvény megsértése miatt megvádolt magyar nem a stadionban, hanem kint a városban mutatott be náci karlendítést - írta az ügyészség.

Az ötből négyüket őrizetbe vették, majd elengedték, az ötödik náculó ellen körözést adtak ki.

Egy további marihuánabirtoklót a városban kaptak el egészen minimális mennyiségű, fél gramm fűvel, őt hamar kiengedték.

1000 eurós biztosíték fejében szabadulhatott az a két szurkoló, akik a városban inzultáltak egy rendőrt.

“Legalább két” magyar ellen indult eljárás jegyhamisítás miatt, közölte az ügyészség, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy lescreenshotolták valaki más telefonon tárolt jegyét, és azzal próbáltak bejutni az arénába.

Két további ember kapott büntetést tiltott pirotechnikai eszközök miatt, de az ő kihágásuk annyira csekély volt, hogy az ügyészség ellenük nem emelt vádat.

Hosszú világpolitikai-világmagyarázó cikket közölt hétfőn Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Komerszant című orosz lapban, „Törvényről, jogról és szabályokról” címmel. A terjedelmes írásban, amiben az Egyesült Államokat, az Európai Uniót és a liberálisokat támadja, van egy bekezdés, ami - bár nevet nem említ - egyértelműen az Orbán-kormány világszerte felháborodást keltő, friss homofób törvényére utal. A kérdéses bekezdés így hangzik:

„Több nyugati ország iskoláiban azt tanítják a gyerekeknek, hogy Jézus Krisztus biszexuális volt. Az egészséges politikusok azon próbálkozásai, hogy megvédjék a gyerekeinket az agresszív LMBT-propagandától, vad tiltakozásokat váltottak ki a »felvilágosult Európában«. Pedig ez támadás az összes világvallás alapjai és bolygónk nagy civilizációinak a genetikai kódja ellen.”

Lavrov állítása, miszerint nyugaton Krisztus biszexualitása az iskolai tananyag része lenne, még Putyin miniszterétől is szokatlanul bizarr állításnak hangzik. Honnan vehetett Lavrov ilyesmit?

A független orosz média gyorsan megtalálta azt a forrást, amire Lavrov minden bizonnyal utalt.

Egy Emmaline Carroll Southwell nevű ausztrál Tiktok-felhasználó családanya, aki a kislánya és a kisfia autózás közben rögzített aranyos párbeszédeire alapozva szerzett magának több százezres követőtábort, pont egy hónappal ezelőtt posztolt ki egy rövid, „cuki gyerekszáj” típusú videót arról, ahogy a gyerekei istenről és Jézusról beszélgetnek a hátsó ülésen.

Amikor Jézusra terelődik a szó, a kisfiú – anyja legnagyobb ámulatára – azt közli a húgával, hogy Krisztus “biszexuális és nembináris.” (A szexuális szakkifejezéseket nem annyira ismerő olvasók kedvéért mondom, hogy a „nembináris” olyan embert takar, aki sem férfiként, sem nőként nem határozza meg magát, hanem kívül helyezkedik a kétváltozós lehetőségeken.)

Az elképedt anya ekkor megkérdezi tőle, hogy ezt az iskolában tanították-e neki. Az igenlő választ hallva az anya kertelés nélkül rávágja, hogy nem, ez nem igaz, ilyet nem tanítottak neki a suliban, majd visszakérdez, hogy amúgy miért gondolja, hogy Jézus biszexuális. A válaszból kiderül, hogy a gyerekek vagy egy felnőtt viccet hallhattak, vagy maga az anyjuk tanította be nekik a viccet. A válasz ugyanis:

„Mert mindenkit szeret a világon”

Arra a következő anyai kérdésre pedig, hogy Jézus miért nembináris, a gyerek ezt a magyarra pontosan lefordíthatatlan poént vágja rá:

„Because he wears a dress and he is a man.”

Ami kábé annyit tesz, hogy „mert női ruhát hord, pedig férfi”. A „dress” szó ugyanis angolul egyszerre jelent általában ruhát és specifikusan alul szoknyában végződő női ruhát. Vagyis a poén ismeretlen szerzője a Jézus-ábrázolásokon szokásos, tógaszerű lepelruhával viccel.

“Élőben teljesen más egy meccs” - mondtam Borisznak a Verseny utca közepe táján, miközben vasárnap délutáni perzselő napsütésben a Puskás felé ballagtunk sok száz jókedvű narancs ruhás és pár tucat piros mezes jegytulajdonos társunkkal együtt.

Egy teljesen átlagos holland társaság mögött bandukoltunk: két baráti család, harmincas szülők, 1-1 alsós kinézetű gyerekkel. Az anyák csillogó arany miniruhát, élénk színű festett tollakból szerkesztett angyalszárnyat és szivárványszínű tollglóriát, az apák narancssárga pólót és vállra akasztható nagydobot, a kisfiúk narancsszínű focimezt viseltek.

Nem hittem volna, hogy a közhelyes mondatom pár órán belül micsoda látnoki erejű, tűpontos észrevétellé fog válni.

***

A papám festőművész, akit a világon csak a festés érdekel, a foci meg az ezen kívüli dolgok között is nagyjából az utolsó helyen áll, de kiskoromban egyszer fogta magát, és elvitt egy magyar-csehszlovák barátságos meccsre a Népstadion már akkor is porló betonkaréjába, olyan alapon, hogy egyszer ilyet is látnom kell. Borisz nem sokkal nagyobb focibolond a nagyapjánál, annak ellenére sem, hogy kiskorában kétszer is elvittem a Régi Szentélybe, vagyis az MTK lerombolt Második Templomába, de megmagyarázhatatlan módon Torghelle Sanyi láttán sem lett belőle fociőrült. De sosem járt sem a Népstadionban, sem a Puskásban, így a holland-cseh nyolcaddöntő tökéletes alkalomnak ígérkezett, hogy megajándékozzam az élménnyel.

Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem úgy érzi majd magát, mint a kis Butch Coolidge, amikor Koons százados egy végtelenül hosszú monológ végén átadta neki az évekig a seggében őrzött családi aranyórát.

A jegy megszerzésekor még nem lehetett tudni, kiket fogunk látni a budapesti nyolcaddöntőben, de a holland-cseh párosítással abszolúte elégedett voltam: két lendületes, magasan letámadó, előrefelé játszó csapat egymás ellen, nagy esélyes vs underdog fellállásban, mindez megfejelve a legendásan jókedvű és látványos holland szurkolótáborral, illetve azzal, hogy a magyar drukkerek körében mind a két válogatott elég népszerű, így a hazai nézők várhatóan nem fikáznak majd, hanem beszállnak drukkolni a B-csapatuknak. Ebből csak valami jó sülhet ki - gondoltam.

Ami a meccs előtti hangulatot illeti, 100 százalékosan bejött a számításom. A mindenütt százával hömpölygő, jelentős részben jelmezbe öltözött hollandok már vasárnap délelőtt ellepték a várost, így már akkor meccshangulatba kerültünk, amikor délben felvettük a karszalagjainkat a Ligetben. A stadion környékén pedig végképp dilis volt a helyzet, főleg attól, hogy a királynak, királynőnek, Szupermennek kártyalapnak meg bohócnak öltözött narancssárga emberek nem kigyúrt, tetovált ultrák, hanem diákok, gyámügyintézők, kertészek, tanárok és nagymamák voltak.

Odafelé menet úgy tűnt, hogy a cseh szurkolók sokkal-sokkal kevesebben vannak, de az csak már odabent, a stadionban lett világos, hogy bár tényleg tényleg több a holland, a csehek jelmezek és élénk színű ruházat híján egyszerűen beleolvadtak a környezetükbe, mert odabent azért egészen népes tábort tudtak alkotni.

Én egyszerűen nem tudom megérteni azokat az embereket, akik simán csak “a jó focit szeretik”, és nem szurkolnak valamelyik félnek, de itt én is gondban voltam. Alapból mindkét csapat rokonszenves: a hollandok a kompromisszummentes támadófocijuk miatt is, meg mert még nálunk is nagyobb vesztesek azzal, hogy mind a három vébédöntőjüket elbukták. A csehek meg azért, mert kicsik, mégis ügyesek, ráadásul ők adták a világnak a biciklis foci valaha volt legnagyobb sztárjait, a Pospisil testvéreket. És mert ezen az Eb-n náluk nagyobb vehemenciával talán csak az olaszok támadják le az ellenfelet már a saját tizenhatosánál.

Szóval úgy ültünk le, hogy nekem fogalmam sem volt, kinek szorítsak a két jó fej csapat közül, Borisz meg azt mondta, hogy bírja a hollandokat is, de talán inkább a cseheknek szurkol, kizárólag azért, mert annyival esélytelenebbek.

Soha életemben nem érkeztem ilyen korán a stadionba, ennek hála tudhattam meg, hogy egy focimeccs legviccesebb része a bírói hármas belemelegítése, különösen, ha Szergej Karasev és két orosz kollégája adja elő a Bolsoj Balett repertoárjából a Gólemek Táncát, a Rozsdás Vasembert és a Sneci Helyett Véletlenül Egy Zacskó Ketamint Kapott Be A Gólyát.

De a legjobb balettnek is vége szakad egyszer.

Hiába volt ennyire pompás a felvezetés, és a meccs tippre hiába tűnhetett baromi unalmasnak a tévében, főleg az első félidőben, élőben végig lebilincselő volt az előadás. A fergeteges táborunk által hajtott, hatalmas esélyes hollandokat ugyanis az első öt perc csapkodása után ügyesen fűzték egyre szorosabb pórázra az irtó lelkes, látszatra néha bumfordi, de a valóságban marha hatékony csehek. Akik annyira lelkesen üldözték - néha egyszerre hárman-négyen - a labdát a tizenhatosáról kihozni próbáló hollandokat, és úgy voltak sokkal veszélyesebbek a nagynevű ellenfélnél, hogy a kezdetben abszolúte semleges magyar nézők egyre nagyobb hányada pártolt hozzájuk. Például én is, pedig a cuki szurkolói miatt nagyobb buliélménynek ígérkezett a holland győzelem. Kanderábek balhátvédet, aki olyan dülöngélve futott, mintha egy-egy söröhordót tartana a hóna alatt, de közben olyan hatékonyan takarított, mint egy robotporszívó, fél óra elteltével legszívesebben megöleltem volna.

Az egész annyira érdekes volt, hogy a meccs előtti félelmekre és Csányi Sándor MLSZ-elnök papírforma szerint abszolúte jogos rettegésére rácáfolva senkinek eszébe sem jutott buzizini vagy rasszistáskodni.

A második félidőre a meccs ráadásul eseménydússá is vált, előbb az előzményekből egyáltalán nem következő, ám annál nagyobb holland ziccerrel, aztán a holland piros lappal, majd a cseh gólokkal és a végére már kifejezetten népesnek tűnő, delíriumban tomboló cseh szurkolótáborral. Borisszal együtt belefeledkezve néztük, Silhavy mester csapata hogyan szívja ki a maradék erőt és lelkesedést szegény hitehagyott hollandokból.

Az előadás annyira lebilincselő volt, hogy a néhány sorral alattunk, a nézőtéren kibontakozó, más körülmények között önmagában cikket érő tragikomédiát csak 2 mondatban kommentáltam Borisznak. Azt tekinthettük meg ugyanis egyetlen erős képbe sűrítve, hogy, milyen egy Kegyvesztett, De Mindenáron Bizonyítani Akaró Fideszes élete. A pórnép között ugyanis fájdalmas arccal üldögélt maga Szűcs Lajos képviselő, a Magyar Országos Horgász Szövetség elnöke, aki pozícióhalmozás közben akkorát bukott a teniszszövetség elnökeként, hogy - bár végül nem ellene indult büntetőeljárás - Orbán Viktor Haragja a Díszpáholy Édenkertjével pont szemközti Purgatórumig röpítette. Lojális magyar horgászként ezzel a fotóval üzenem a főnökeinek, hogy HAHÓ, A LAJOS OTT VOLT, ÉS BÁNTA A MILLIÁRDOKAT, MINT A TÜSKÉS PIKÓ, AKI HETET KÖLYKEZETT!

***

A meccs szerencsére nem ért véget a lefújással. Azt is remek volt figyelni, hogy a csehek mennyire örülnek, de azt még inkább, ahogy a szuper jó fej holland tábor egy emberként tapsolta meg a tiszteletkört futó cseh csapatot.

Azt a helyszínen is érezni lehetett, hogy sportszakmai szempontból nem ez volt az Eb legpengébb meccse, de a két csapat és a három szurkolótábor - mármint a cseh, a holland és a magyar - tényleg hibátlan és felhőtlen hangulatú szórakozást biztosított erre a pár órára.

A kormányzati média mindezek után ezt az egészet abban a keretezésben próbálja eladni a jelen nem lévő potenciális választópolgároknak, mintha itt valami alázás folyt volna, amennyiben a szőrös tökű és hangsúlyozottan heteró V4-es fiúk térdre kényszerítették volna a holland buzikat.

Aki ezeket az embereket és a mérgező lapjaikat nem zárja ki az életéből - tök függetlenül attól, hogy amúgy mit gondol a politikáról és a fociról -, az a szívderítő valódi világ helyett egy undorító, nyálkás és hazug fikcióban fog ragadni.

Ennél nemhogy a foci, de az élet is többet érdemel.

Svédország-Szlovákia 1:0

Szentpétervár

Játékvezető: Daniel Siebert (német)

Szlovákia (4-6-0)

Dubravka - Pekarik (Haraslin, 65.), Skriniar, Satka, Hubocan (Hancko, 84.)- Kucka, Hrosovsky (Duris, 84.), Koscelnik, Hamsik (Bénes, 77.), Duda, Mak (Weiss, 77.)

Svédország

Olsen - Lustig, Lindelöf, Danielson, Augustinsson (Bengtosson, 88.) - Larsson, Olsson (Claesson, 64.), Ekdal (Svensson, 88.), Forsberg (Krafth, 93.)- Isak, Berg (Quaison, 64.)

Mire lehetett számítani?

Egy olyan meccsre, mint amilyen a francia-mexikói volt a börtönvilágbajnokságon Moldova György legendás novellájában, a Börtönválogatottban. Ha valaki nem ismerné, erre a rangadóra gondolok:

Mind a francia, mind a mexikói csapatot a legszigorúbb védekező taktikára utasíthatták az edzők, mert a középkezdés után mindkét csapat otthagyta a labdát, és rohant hátra a saját kapujához. Colstokot vettek elő, a tizenhatos vonala mentén kimérték azt a helyet, melyet az edző meghatározott számukra, és nem voltak hajlandók elmozdulni onnan.

A labda a mérkőzés végéig ott feküdt a középkörben anélkül, hogy bárki is hozzáért volna, mindkét oldalról egy-egy ügyeletes hátvéd figyelte látcsővel, hogy szükség esetén riassza társait. A bíró eleinte próbálta akcióra bírni a csapatokat, de látva, hogy hiábavaló, felhagyott vele, és leült ultizni a két partjelzővel. Ötvenezer néző feszült csendje követte, mikor kezében három kis pirossal megkontrázta ellenfele negyvenszáz ultimóját.

A mérkőzés, mint gondolni lehet, gól nélküli döntetlennel végződött, Paprikás elismerően bólogatott:

– Ez a két csapat játssza jelenleg a legkorszerűbb futballt a világon. Nekünk még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy utolérjük őket.

Ez vicces, az azonban nem, hogy mindkét csapat erőssége a szívós védekezés közben indított ellencsapásokban rejlik. Egyikük sem szeret különösebben letámadni - bár a szlovákok összességében valamivel gyorsabbak -, hanem inkább mélyen meghúzott védővonallal operálnak szívesen. Felállt védelem ellen mindkettőnek szoktak gondjai lenni, akkor is, ha az ellenfél nem is annyira erős. Emiatt mindkét csapatra jellemző, hogy sokkal erősebb ellenfelek ellen sokkal jobbak.

A svédek, miközben hatékonyan védekeznek, előrejátékban kifejezetten gyengék, a 2016-os Eb-n például nemhogy góljuk, de kapura lövésük sem volt 3 meccsen. Janne Andersson szövetségi kapitány a két legjobb góllövőjüket ráadásul csak csereként játszatja.

Mindenzt összefoglalva elvben pont arra számíthattunk, mint ami a francia-mexikóin történt.

Mi hozta már előzetesen lázba a taktikát is értékelőket?

A szlovák oldalon az, hogy Tarkovic mester - részben persze kényszerből - az előző meccsen is a Guardiola által ismertté tett csatár nélküli, 4-6-0-ás felállást választotta, a hamis kilences pozíciójában Dudával. A svéd oldalon pedig az, hogy ilyen szép klasszikus 4-4-2-t már kevesen játszanak. Főleg olyan színvonalon, hogy egy megfiatalított, ambíciózus spanyol csapatot 0-0-án tartsanak vele.

Ehhez képest mi történt?

A csapatok úgy vágtak neki, hogy Szlovákia volt a kényelmesebb helyzetben a lengyelek legyőzése után. Nekik már egy döntetlen is szinte garantált esélyt nyújtott a továbbjutásra, az utolsó, spanyolok elleni csoportmeccstől függetlenül. A svédek sem álltak rosszul a csoport nagy esélyese elleni 0-0 után, de egyértelműen nekik kellett győzelemre játszaniuk.

Ehhez képest óvatosan kezdtek, visszafogottan folytatták, majd a félidő utolsó harmadában erőteljesen visszaestek. Az első negyedóra egyetlen érdekességét az adta, hogy a spanyolok ellen brillírozó Olsen kapus mintha részeg lett volna, többször is megmagyarázhatatlanul ügyetlenkedett teljesen ártatlan helyzetben. A szlovákokat semmi sem sürgette, de még így is ők tűntek árnyalatnyit veszélyesebbnek.

Az első félidőben egyetlen kidolgozott helyzet sem akadt: a szlovákok a 5. percben Kucka révén szöglet után voltak majdnem veszélyesek, a svéd Lustig a 13.-ban szabadrúgás után, aztán fél óráig nem történt semmi lényeges, hogy a 43.-ban Hamsik elé hulljon a labda a 16-os előtt, de fölé lőtt. Messze ez volt az Eb legalacsonyabb színvonalú félideje. Egy érdekes volt benne: a svédek a spanyolok ellen nemcsak jobban, de sokkal veszélyesebben is játszottak ennél. Az eseménytelen félidőt biztosan uralták a labdát többet is birtokló szlovákok.

A második félidő ehhez képest azzal indult, hogy Isak pár másodperc múlva akkora helyzetbe került, mint eddig senki, de Skriniar becsúszva blokkolt. Ez a svédeket lepte meg jobban, mert pár percre visszavettek, de ezután az előzményekhez képest szinte eseménydús periódus következett. Előbb Duda lőtt fölé kevéssel, majd két komoly kapusbravúr következett. Előbb Olsen ütötte ki Kucka szabadrúgás utáni próbálkozását, majd Dubravka mutattta be az egész meccs legszebb jelentét Augustinsson erőfejesének védésével.

A meccset végül az döntötte el, hogy Andersson mester hajlandó volt becserélni a focizni is tudó Quaisont. Isak, pár perccel egy olyan szólója után, ami közben 4-5 embert cselezett ki, remekül kinéző - bár talán véletlen - pörgetett passzt adott a 11-es pont táján kilépő Quaison elé, akit Dubravka felvágott. A 11-es Forsberg biztosan lőtte be.

A focit a második félidőre feladó Szlovákia az utolsó percekre felpörgött, szögletek és beadások záporoztak a svéd 16-oson belülre, eredmény nélkül.

A meccs embere

Alexander Isak. A villámgyors fiatal svéd csatár az első félidőben jelen sem volt, a másodikban viszont leginkább ő mozgatta a szálakat támadásban és a 11-est is az ő passza hozta össze.

Mi jön ezután?

Svédország egy minőségi és egy minősíthetetlen antifutballt hozó meccs után 4 ponttal a páholyban érezheti magát, a 3 pontos Szlovákia viszont retteghet, mert Sevillában zárja a csoportkört Spanyolország ellen, és ha kikap, a 3 pontjával együtt kieshet. A svédekre nézve viszont az sem lenne végzetes, ha a csoport negyedik tagja, Lengyelország feltámadna.

Szergej Akszjonov, az oroszok által elfoglalt, vitatott hovatartozású Krím kormányzója eddig is színes figurának számított, akit például többször meggyanúsítottak azzal, hogy korábban szervezett bűnbanda tagja volt, és a testőrei maffiózók, de most még az ő mércéjével mérve is bizarr ügybe keveredett.

Előkerült ugyanis egy friss videó arról, hogy a politikus motorcsónakos látogatást tesz a hirtelen árvíz sújtotta Kercs városában.

Úgy, hogy a csónakját három, egyenruhásnak vagy öltönyösnek tűnő férfi követi, gyorsúszásban. Az úszó férfiakban többen is Akszjonov hírhedt testőrségének tagjait vélték felfedezni, a rövid videó pedig pillanatok alatt lett szuper népszerű az orosz neten és médiában.

Egyre többen találgatták, hogy kik követték a kormányzót, felmerült például az is, hogy nem testőrök, hanem a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának munkatársai voltak.

A sztori akkor lépett szintet, amikor az emlegetett minisztérium közleményben cáfolta az érintettségét, miközben egyre több hivatalos személy szólalt meg az ügyben.

A Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma ugyanis szó szerint ezt a nyilatkozatot publikálta:

“Civil személyekről van szó, akik ezt az érthetetlen döntést hozták ebben a kritikus helyzetben. Öltönyt húztak és nem jutott eszükbe annál okosabb, mint hogy Akszjonov csónakja után ússzanak.”

Csakhogy mindeközben Akszjonov egyik tanácsadója azt nyilatkozta a RIA News hírügynökségnek, hogy ezek mégiscsak az említett minisztérium emberei voltak, de szerinte nem őket követték, hanem véletlenül pont ezen az útvonalon úsztak a helyi kórház felé. A tanácsadó azt is elmagyarázta, hogy a város ezen részét mellig érő víz borította, amiben gyorsabb úszni, mint gázolni. Akszjonov szóvivője - aki nem azonos az előző tanácsadóval - egy másik lapnak ugyanakkor azt mondta, hogy halvány elképzelése sincs, miért úszott utánuk a három férfi, és kikről van szó egyáltalán. Ha ez nem lenne elég zavaros, a sajtónak sikerült elkapnia magát Akszjonovot is, aki viszont tényként állította, hogy az úszók mégiscsak a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának emberei voltak, sőt külön köszönetet is mondott nekik a vízi kíséretért, hozzátéve, hogy biztos abban, hogy a tárca alkalmazottai kivétel nélkül mindenkinek ugyanilyen úszós kíséretet adnak, ha arra jár.

„Magyarországon az embert sose hagyják nyugodtan szurkolni. Jönnek sorban

• a fociutálók,
• a csürhézők
• a lélegeztetőgépezők
• a Fidesz-fóbiás matekosok, akik szerint foci = Orbán
• és a többi károgó.

De velem nem fognak kicseszni! Ez semmi más, mint nagybetűs SZÓRAKOZÁS vagy kisbetűs dili” – mondtam magamban, aztán egy negyed köbméternyi plasztik hulladékot tartalmazó PR-küldeményből kibányásztam egy Hawaii legszebb piros, fehér és zöld művirágaiból összeállított, nyakba akasztható virágfüzért, egy másik PR-csomagból kihalásztam egy rózsaszín üvegű szponzorszemüveget, hogy virágos hangulatban vághassak neki a magyar–portugálnak.

Na nem egyből a stadionnak, hanem előbb a Hősök terének, hogy megnézzem a szurkolói menet elindulását.

Háromra hirdették meg az indulást, háromnegyedre értem oda, de a menet addigra már, ha lassan is, de megindult. Az eleje valahol az épülő Néprajzi Múzeum fájdalomtól meggörbült óriásflódnira emlékeztető tömbjénél járt, amikor becsatlakoztam. A tömeg több tízezres volt, elöl a fekete pólós kemény maggal, utánuk a jellemzően piros válogatott mezbe öltözött polgári közönséggel. Az emberek láthatólag azt élvezték a legjobban, hogy rengeteg más embert látnak egyszerre. Én is így voltam ezzel.

Amikor odaértem, a hosszúnak ígérkező felkészülés jegyében éppen az állóképességet fejlesztő tömeges etnofitneszelés folyt, amennyiben több ezren ugrándoztak ritmikusan, mintegy kardio jelleggel, az „egy-két-há-négy” egyik ismert szinonimáját, a „Ki nem ugrál, büdös román, hej, hej!”-t skandálva. Sose gondoltam volna, de a látottak alapján a tömeg durván egynegyede magyar válogatott mezbe öltözött, mosdatlan románokból állt. Úgy is éreztem magam, mint aki időgéppel visszarepült a Monarchia virágkorába. A lassan vonuló tömeg pár másodpercenként új slágerre gyújtott, volt minden, az Éjjel soha nem érhet véget-től a hagyományos lelátói skandálásokig, sőt a válogatott szurkolói gyors geopolitikai brainstorming után még egy kiérlelt határmódosítási koncepcióval is előálltak, pedig még csak negyed négy tájban járhattunk.

Bemelegítésnek okés, de ebben ennyi volt, gondoltam, aztán párhuzamos utcákon a tömeg elé kerültem, hogy a stadionba bejutva megkezdhessem az önfeledt bulizás második fejezetét.

A nagy magyar futballíróra, Pörge Bélára, a Sörárak Hemingwayére emlékezve az első Keleti környéki dohányboltban vásároltam egy 350 forintos Borsodi Bivalyt, amit az arénáig hátralévő pár száz méteren el is fogyasztottam, hogy a fermentált vakond ízét felidéző folyadék a melegben jól fejbe is verjen, a kifejezés legjobb értelmében.

Először jártam az Új Puskásban, ezért fogalmam sem volt, mire számítsak bejutáskor, de köszönhetően a baromi kedves önkéntesek seregeinek, a dolog annak ellenére könnyen ment, hogy a külső kapuk feliratai és nyilacskái eléggé félrevezetőek. A Puskásban tényleg véget ért a járvány, hiszen a kapuban nem kértek se védettségit, se igazolást: az első áteresztőponton csak a karszalagot, a másodikon csak a telefonon tárolt jegyet nézték.

Sose érkeztem még másfél órával korábban semmiféle meccsre. A lassan megtelő aréna hangulata eleve remek volt, a szinte üres megastadionban pedig egy csomó mindennel lehetett szórakozni. A hatalmas, ekkor még üres vécékben például tökéletes horrorfilm-intrókat lehet forgatni, illetve átélni. A krómacél piszoárok fotocellái ugyanis annyira érzékenyre vannak állítva, hogy a hozzád legközelebbi már több méter távolságból bekapcsol, ha pedig lassan haladsz a vizeldefal előtt, egymás után kezdenek csobogni a szökőkutak, mintha egy rakás Láthatatlan Szurker húzná le sorban a sliccét.

A következő minőségi szórakozás életem legdrágább magyarországi sörének megvásárlása volt. Eleve 1250 a Heineken, de az elsőnél még a 400 forintos repoharat is meg ki kell fizetni mellé. A smucigságomból eredő eufóriát azzal fejeltem meg, hogy 5 percenként bekukkantottam a pályára, hogy újra meg újra megdöbbenjek, hogy itt mindent jól látni, minden alkalommal egy másik kilencvenes évekbeli kínos válogatott meccset idézve fel, amit annak idején csak az tett valamennyire elviselhetővé, hogy a különféle törpeországok minket megalázó játékosait a távolból maximum bolhaméretűeknek láttam.

Közben befutott R., akitől a jegyet kaptam születésnapi ajándékként.

Fél óra sem volt hátra a meccs kezdetéig, épp a szektorunkhoz legközelebbi vécé környékén ténferegtem, nyakamban a piros-fehér-zöld művirágkoszorúval, amikor egy vizesblokkból kilépő fickó megkérdezte, hogy én vagyok-e az, mert olvasni szokta a cikkeimet. Pont azon merengtem, hogy egy ilyen válogatott meccsen, ahol szinte mindenki a hazai csapatnak szurkol, mennyire más a tömeg hangulata, mint egy sokkal konfrontatívabb klubmeccsen, sőt azon belül is éppen az az euforikusan lebegő érzés töltött el, mint amikor 2006-ban Rómában az utcán néztük a francia-olasz vébédöntőt, majd 600 ezer boldog rómaival együtt tébláboltunk a városban órákig. Ennek megfelelően bárgyú mosollyal válaszoltam neki, hogy igen és kis híján megöleltem. Mázli, hogy nem, a férfi ugyanis hirtelen egészen közel lépett hozzám, az arcát az arcomba tolta, mint médiaérzékeny bokszoló a mérlegeléskor és leverte az isteni szponzorszemüvegemet, miközben valami olyat mormogott egészen furán merev tekintettel, hogy nem gratulálni akar, hanem leszámolni velem. És hogy ő egy kis felvidéki faluból érkező jobboldali, aki undorodik tőlünk, balosoktól, mindjárt meg is mutatja, hogy mennyire.

A jelenet sokkoló volt, de nem a fenyegetés miatt, végül is egy rendezőkkel teli stadionban voltunk, a fickó meg jó fejjel kisebb volt nálam. Az volt a nagyon ijesztő pillanat, amikor rájöttem, hogy az első tippemre rácáfolva a fickó egyáltalán nincs brutálisan bedrogozva, hanem kizárólag a benne izzó indulat miatt olyan merev a szeme, mint a Sáska Preparátorműhely kirakatában kiállított, kitömött borzoké.

Gondoltam, mulatni jöttem, nem feszülni, így verekedés helyett beszélgetni kezdtem vele, hogy kiderítsem, mi a problémája. Azt azonnal eldöntöttem, hogy az egyszerűség kedvéért tök őszinte leszek vele. Már csak azért is, mert a fickó – azzal együtt is, hogy láthatólag el akart taposni, mint valami büdös csikket – igazából kapásból rokonszenves volt, olyan arc, akivel bármikor elmentem volt horgászni ismeretlenül is.

Hogy miért volt ennyire dühös rám? Azt mondta, hogy azért, mert direkt csak azért jöttem ide, hogy a magyar válogatottat gyalázzam. Mivel alapvetően mindennek ellenére épeszűnek tűnt, visszakérdeztem, hogy szerinte létezik-e olyan ember, aki annyira le akarja alázni a magyar válogatottat, hogy magánpénzből baromi drága jegyeket vesz, hogy ezt megtehesse, illetve felidéztem neki, hogy milyen kormányok alatt jártam ki a nyomorult Régi Puskásba. De az emberemet nem lehetett ilyen könnyen megvezetni. Főleg egy olyan, Dobrev Klára által személyesen irányított figura hogy vezette volna meg, mint én. Itt már képes voltam vigyorogni, sőt majdnem röhögni, úgy mondtam neki, hogy bármibe fogadok vele, hogy jobban és régebben rühellem Dobrev Klárát, mint ő. Ekkor jött a legjobb rész, szurkolótársam ugyanis egy, a klasszikus liberalizmus és a libertarianizmus határmezsgyéjén billegő középnyugati farmer lendületével azt kezdte magyarázni, hogy milyenek a jobbosok és milyenek a balosok. Előbbiek magukban bíznak, az egyéni felelősségvállalásban hisznek, ezért nem külső segítségre várnak, hanem keményen dolgoznak a gazdaságukban, az utóbbiak – például én – viszont pont ellenkezőleg, mindig csak arra várnak, hogy valaki segítsen rajtuk.

Öt perccel korábban még azon morfondíroztam, hogy verekedés lesz-e ebből, erre pár kanyarral később csodás politikafilozófiai diskurzusban találtam magamat! Felvillanyozva próbáltam hasonlatot találni arra, hogy én aztán mennyire nem vagyok baloldali, és mennyire pártolom az egyéni felelősségvállalást, jóllehet eredeti terveim szerint ezen a ponton maximum a baloldali védelmünket elemeztem volna.

Arra végig nem tudtam rájönni, hogy ez a jóravaló fickó miért gyűlöl olyan veszettül, főleg, hogy ennyire hasonló politikai alapon állunk, de a végén, ha nem is barátokként, de szolid hátlapogatás kíséretében váltunk el egymástól. Az mondjuk egyedien tragikomikus színezetet adott a beszélgetésünknek, hogy minél őszintébb voltam, annál inkább olyannak hangoztam, mint egy bőrét menteni akaró gyáva nyúl.

A remek felvezetés után már kezdődött is a meccs.

Mielőtt önfeledten átadtam volna magam a portugál csatároktól való rettegésnek, egy pillanatra még eszembe jutott a külvilág, amennyiben euforikus örömmel konstatáltam, hogy a legutóbbi magyar–portugálhoz képest, amin kint voltam ezen a telken, most nem skandálják azt ezrek, hogy „Krisztiánó homoszexuál”. Annyira örültem ennek, hogy szerencsére nem szúrtam ki az egyik fekete pólós néző által a magasba tartott, „ANTI LMBTQ” feliratú molinót.

Az új Puskás szurkolói szempontból remek stadion, a rálátás tökéletes, a közelebbi szektorok hangját jól felerősíti az akusztika, így az sem probléma, hogy a kapu mögötti tábor hangja egy kissé elnyelődik a távolsággal. A közönség, amely a fekete pólósokat kivéve jól láthatóan nagyrészt olyanokból állt, akik rég nem jártak meccsen, vagy hozzám hasonlóan most ismerkedtek az arénával, eleve pozitív hangulatban volt attól, hogy ilyen őrülten sok ember társaságában lehet ennyi idő után. Ezért akkor is virágos lett volna a hangulat, ha a pályán ujjbáboperát mutatnak, de ehhez képest szerencsére igazi nagyszabású drámát láthattunk, életnagyságú szereplőkkel.

Nem minden meccs olyan, mint egy színdarab, de amelyik igen, az nagyon. Most például az első perctől világos volt a szereposztás: a lelkes, szorgalmas Kicsi harcol a blazírt Naggyal, akinek minden egyes lépésén érezni, hogy biztos abban, hogy nem győzhet más, csak ő. És mi pompásan alakítottuk a szerethető, tök esélytelen, mégis tökösen bekkelő Kicsit az őrülten ügyes és labdabiztos portugálok ellen. Leginkább ebben más a helyszíni és a tévé előtti meccsnézés: a stadionban nem számítanak a részletek, az elbénázott labdák, csak az alaphangulat változásai. És itt 1 és 9/10 félidőn keresztül sistergett a feszültség, miközben a legszkeptikusabb néző is elkezdte azt érezni, hogy ez meglehet. Hogy a 80. perc után jöjjön a katarzis, vagyis a nem sokkal korábban becserélt Schön álomgólja, ami miatt két férfit öleltem meg pattogva, bár csak az egyiküket ismertem. Amilyen gyorsan jött a kirobbanó eufória, olyan gyorsan érkezett a kijózanodás. Bal oldali szomszédom, a két megöleltből az ismeretlen, mondjuk eleve nem ölelt vissza olyan népszínműves hévvel, ahogy vártam volna tőle, mint kiderült azért, mert ő velem ellentétben jól látta, hogy a partjelző vadul lenget.

A pillanatokra átélt katarzis után annyira hamar jött a peches összeomlás, hogy a meccs vége a helyszínen maga volt a totális lelki-érzelmi tornádó. Meg sem tudtam emészteni, hogy mégsem lett egy pillanat alatt országos kedvenc egykori MTK-s kedvencemből, Schönből, már be is kaptunk 3 olyan gólt, amelyek egyike sem igazán volt benne addig a meccsben.

De a közönség nem hagyta, hogy a nyomasztó tények elrontsák a kedvét: 3-0-ás vereséget nem nagyon ünnepeltek még úgy, mint mi ezt.

Úgyhogy a végén csak sikerült jól szórakoznunk, bónuszként azt is megtudtam, milyenek a baloldaliak.

Jéghideg úriembert alakítva reagáltak annak az utazó színtársulatnak a tagjai, akiknek a kisbusza vasárnap hajnalban füstölni kezdett a Kőröshegyi völgyhídon, majd kigyulladt és rövid idő alatt látványosan kiégett. A társulat tagjai azonban láthatólag nem estek pánikba - a közútkezelő kamerája az egész esetet felvette -, hanem először leakasztották a felszerelés jó részét szállító utánfutót, majd kipakolták a busz hátulját is, még akkor is felszerelési tárgyakat mentve, amikor a jármű eleje már hatalmas lángokkal égett.

View this post on Instagram

A post shared by Magyar Közút Nonprofit Zrt. (@magyarkozut)

Az úttesten elfolyó, lángoló benzincsík különösen látványossá tette az esetet, amiben szerencsére senki sem sérült meg.

La Cartuja stadion, Sevilla

Spanyolország: (4-3-3)

Unai Simon - Alba, Pau Torres, Laporte, M. Llorente - Pedri, Rodri (Thiago 66.), Koke (Fabián, 87.)- Olmo (Moreno 74.), Morata (Sarabia, 66.) Ferran Torres (Oyarzabal 74.)

Svédország: (4-4-2)

Olsen - Augustinsson, Danielson, Lindelöf, Lustig (Krafth, 75.) - Forsberg (Cajuste, 84.), Ekdal, Olsson (Bengtisson, 84.), S. Larsson - Isak (Quaison 69.), Berg (Claesson, 69.)

Mire számítottunk előzetesen?

A spanyoloktól a megszokott, labdabirtoklásra építő, sokpasszos focira, a sok fiatal miatt az elmúlt pár évben tapasztaltnál izmosabb letámadással. A svédektől a szuperklasszikus 4-4-2-es felállásra építő megbízható bunkerfutballra, egészen mélyen, közvetlenül a saját tizenhatosuk előtt meghúzott védővonallal, arra spekulálva, hogy a spanyolok egy-kétszer hibáznak és akkor meg lehet iramodni, a jó formában lévő, fiatal és gyors csatárukat, Isakot kiugratva.

Kik voltak a nagy hiányzók?

A svédek talán legígéretesebb új arca, a juventusos szélső, Dejan Kulusevski koronavírus-fertőzés miatt nem játszhatott. A spanyoloknál a legfájdalmasabb talán a labdakihozatal kulcsfigurájának, Sergio Busquetsnek a kiesése volt, ugyanazen okból. Szokatlan volt persze az örökös csapatkapitány, Sergio Ramos hiánya is, de ezt a csapat és a közönség azért már hónapok óta feldolgozta. A nagy nevek rajongóit talán az is sokkalta kicsit, hogy a spanyol kapuban David de Gea helyett Unai Simon állhatott, és nem kevesen kapták fel a fejüket arra, hogy Gerarad Moreno, az idei bajnokság legtöbb gólt lövő spanyolja- nem kezdett a csatársorban.

Kikre volt érdemes figyelni és miért?

Képes lesz-e Pedri, a spanyol foci és a Barcelona talán legnagyobb aktuális reménysége ennyire fiatalon Iniestát felidéző játékot nyújtani egy ilyen nagy tornán? Tudja-e pótolni a covidos Busquets-et a hasonló játékot játszó Rodri? Berobban-e Dani Olmo? A svéd Aleksander Isak tud-e 21 évesen hasonlót villantani a válogatottban, mint a spanyolbajnokságban, ahol a Real Sociedad csatáraként 17 gólt lőtt?

Ehhez képest mi történt?

A meccs úgy kezdődött, ahogy mindenki várta: a spanyolok a középkezdés utáni 10. másodpercben megszerezték a labdát, hogy lényegében az egész első félidőben náluk is maradjon, a svédek pedig nagyjából 20 méter széles emberszőnyeget szőttek magukból a tizenhatosuk előtt, lényegében feladva a szórványos ellentámadások lehetőségét is.

A megfiatalított és a Guardiola-féle Manchester City spanyoljaira épített spanyol válogatott ügyesen és az elődjénél érezhetően gyorsabban járatta a labdát, sőt az Olmo-Alba-Pedri balszárny már egészen korán képes volt többször is a svéd védelem mögé kerülni, de a helyzetek kezdetben nem igazán jöttek. A spanyolok az áttöréseik után kissé meglepő módon a beadásokat erőltették, és általában is jellemző volt, hogy az elmúlt évek stílusához képes direktebben támadták a kaput.

A spanyolok durván feltolt védővonallal játszottak, a védőik a felezővonal táján helyezkedtek, a presszing is működött, az elvesztett labdákat másodperceken belül szerezték vissza, és az elmúlt évek nézőtikkasztó keresztpasszaihoz képest gyakran operáltak vertikális labdákkal.

Jellemző, hogy az első igazi helyzet, egyben az első ziccer a 16. percben egy messziről a tizenhatoson belülre ívelt labda után alakult ki, amit Olmo közvetlen közelről, az ötösön belül fejelt meg, de Olsen kapus óriásit védett egy kézzel. Koke is kihagyott két helyzetet a 16-oson belülről, a második már-már ziccer volt, a lapos, erős labdát azonban magasan fölébelsőzte. A sokpasszos focihoz képest kifejezetten lendületes első félidő mélypontjaként Morata a lyukat rúgó Danielssontól hozzápattanó labdát tökéletes ziccerben rondán mellélőtte..

Erre majdnem ráfáztak a spanyolok, mert Isak a 41 percben egy lefejelt kapuskirúgással az ötösig jutott, ott botladozva mindenkit kicselezett, hogy a lövését, ami Unai Simonon már túljutott, a gólvonal előtt álló Llorente saját kapufájára lője.

A második félidő hasonló játékkal folytatódott mindkét oldalon, Morata az 50. percben újabb jó helyzetet lőtt mellé, pedig zavartalanul próbálkozhatott. A totálisan passzív svédek az egész meccsen összesen két akciót vezettek, de a magasra feltolt spanyol védelem miatt mindkettőből ziccer alakult ki. A második a 61. percben, amikor a 16-osra betörő Isak 3 védőt egyszerre becsapva adott gólpasszt az üres kapuval szemben a hosszú kapufánál érkező Bergnek, aki igen csúnyán eltörte a labdát.

Luis Enrique a 66. percben lehozta a rontópál Moratát, és a spanyolok tíz percig csatár nélkül Guardiola-felállásban játszottak, aztán jött centernek Gerard Moreno. A bajnokság idei legjobb spanyol góllövője ziccerbe is került, de Olsen kapus a 91. percben megint hatalmas bravúrral védett. A spanyoloknak még ezután is volt két jó helyzetük a hosszabbításban, de ma egyszerűen képtelenek voltak gólt lőni.

Összegzés

A spanyolok sokkal biztatóbbak voltak, mint sokan várták volna a megfiatalított, mondhatni kísérleti csapattól. Gyorsan, igen pontosan és labdabiztosan, nagy kedvvel játszottak, a meccs első negyedórája után sorra alakították ki a helyzeteket, igazából csak a gól hiányzott, amihez a helyzeteik is bőven megvoltak. A passzív svédek a védelmet nem tették igazán próbára, a középpályán a stabil Koke mellett a félelmetesen ügyes, még csak 18 éves Pedri villogott, de Rodri is hozta magát. Alba és Olmo is jól játszottak, a túloldalon Ferran Torres viszont észrevehetetlen volt, Morata pedig a legrosszabb napjait idézte. Ha Luis Enrique kitalál valamit a góllövéshez, ebből még akármi is lehet.

A meccs embere

Robin Olsen. A svéd kapus végig higgadt volt, és kifogott két olyan közeli, lecsapódó fejest, hogy senki egy szót sem szólhatott volna neki, ha mindkettő bemegy.

A meccs legjobb játékosa

Pedri. Ritkán, sőt szinte sosem látni 18 éves focistát irányító középpályásként ilyen magas szintű, technikailag hibátlan játékot nyújtani. Pedri finom ütempasszai ezúttal néha tényleg Iniestát idézték.

A meccs balfácánja

Alvaro Morata. Egy dolga volt, alkalmatlannak bizonyult rá. Legalább kétszer állt szemben a kapuval jó pozícióban úgy, hogy dönteni is volt ideje bőven, de minden helyzetét kihagyta.

Itt az Eb eddig legnagyobb gólja, sőt az egyik leglátványosabb gól, amit nagy focitornán bárki is lőtt.

Oh my! Patrick Schick from near the halfway line! #CZE pic.twitter.com/8U2dQQddU4

— SoccerMatrix ⚽ | #EURO2020 (@Soccer_Matrix) June 14, 2021

Az amúgy is remek skót-cseh meccs második félidejének elején, 1-0-ás cseh vezetésnél vadul támadtak a skótok. De a cseh védelem labdát szerzett, Soucek pedig a mélyen visszahúzódó fejesspecialista középcsatárhoz, az első gólt fejjel szerző Patrick Schickhez passzolt, pontosabban a blokkoló lábáról éppen Schick útjába pattant a labda. Aki a felezővonalon éppen átlépve felnézett, majd 50 méterről óriás gólt tekert a kapuba:

„Olyan dizájnt találtam ki, ami vizuálisan szándékosan visszafogott, hogy beleilljen a környezetébe. Kapcsolódik a Balatonhoz, és aki látta, az mind szerette. De mivel létezik egy dokumentum, ami szerint a falaknak fehéreknek kell lenniük, Tihany hattyú nélkül marad.”

Ezt Taker, a világszerte ismert, fotorealisztikus stílusáról ismert magyar graffiti/street art művész írta abban az angol nyelvű Facebook-bejegyzésében, amiből az derül ki, hogy egy frissen elkészült, hattyút ábrázoló falfestményét, ezt:

napokon belül fehérre kell meszelni Tihanyban, a főépítész és a polgármester ugyanis erre utasították a ház tulajdonosát, a településképi szabályokra hivatkozva.

Takernek olyan megrendelései vannak, hogy ez a durván 30 négyzetméteres, kizárólag festékszóróval létrehozott falfestménye inkább a kisebb munkái közül való, hiszen ekkora tűzfalat dekorált ki két éve Brooklynban:

és tavaly ekkora silókat festett ki egy erdőtelki betongyárban:

Szóval a tihanyi bürokraták megtiltották, hogy valaki azt fessen a magántulajdonára, ami neki tetszik? A poszt rengeteg felhasználót ingerelt dühös, a tihanyi önkormányzatot, a polgármestert és a főépítészt gyalázó-kritizáló kommentekre.

Pedig a figyelmes olvasó már Taker posztját látva gyanakodhatna, abban ugyanis feketén-fehéren le van írva, amit a 444-nek Percze Tünde jegyző megerősített: az épület tulajdonosának nem volt engedélye a dekorációra, sőt nem is kért ilyet. A jegyző szerint annak ellenére történt így, hogy a tulajdonos eleve tisztában volt a településképi előírásokkal, amik nem engednek ilyesmit. Tihany világörökségi címre aspiráló ófalu részének központjában pedig végképp nem.

A kérdéses ingatlan ugyanis a Kossuth utca 10 alatt, a községháza melletti telken áll. Korábban Kogart Múzeum volt a neve:

Ennek a teleknek a városháza irányából nyitott udvarát dekorálták az engedély nélküli falfestménnyel. Vagyis az, hiába található egy magántulajdonú épület udvari falán, az utcáról is jól látható.

A tulajdonosok az épület homlokzati kialakításáról is egyeztettek a főépítésszel, de a freskóról ekkor sem esett szó.

Taker a posztjában ezt írja "Tény, hogy a galéria tulajdonosainak a kép elkészíttetése előtt engedélyt kellett volna kérniük (amit valószínűleg nem kaptak volna meg), amit nem tettek meg, mert ki számít ilyen reakciókra?"

Hát nagyjából mindenki, aki elemi szinten ismeri a hazai építési szabályozást. 2014. óta minden magyar település kötelezettsége a településképi rendeletek meghozása, és mivel már nem az önkormányzatok számítanak építési hatóságnak, nagyjából ez az egyetlen eszközük arra, hogy befolyásolják a településük épített környezetét. A tihanyi elöljárókat ezért is érintette érzékenyen, hogy a falfestmény lemázoltatását sokan szembeállították azzal, hogy a NER elitje micsoda pöffeszkedő óriásvillákat húz fel Tihanyban. Az önkormányzatnak ugyanis már rég nincs semmiféle jogköre az építési engedélyek ügyében.

A magántulajdonú ingatlanok homlokzati és közterületről látható részeinek kialakítását egyébként a világon igen sok helyen szigorúan szabályozzák, főleg történelmi településrészek esetében. Ilyen helyeken nemhogy hiperrealista hattyúfestményeket nem lehet csak úgy felfújni, de még egy adott lehetséges falszín pontos árnyalatát is rendelet szabályozza.

A hosszú idő után újságírók elé kiálló Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön azzal lepte meg a magyar és nemzetközi közvéleményt, hogy kifejezett egyetértéséről biztosította azokat a magyar szurkolókat, akik az Írország ellen felkészülési meccsen kifütyülték a meccs előtt letérdelő ír játékosokat.

Orbán részletesen ki is fejtette, hogy miért volt rokonszenves neki egy olyan gesztus, amit a világon igen sokan egyszerűen rasszistának éreztek. Az okok a következők.

• A térdelés Orbán szerint Magyarországon egyszerűen kultúraidegen dolog, kivéve, ha az ember isten, a hazája vagy a szerelme előtt térdel le, amikor megkéri a kezét.
• Arról is beszélt, hogy a térdelést - mármint azt a tiltakozó fajtáját, amit egyes csapatok a meccseik előtt mostanában bemutatnak - alapvetően a volt rabszolgatartók találták ki, Magyarország viszont sosem volt rabszolgatartó és minden nemzetnek a saját terheit kell elhordania.
• Orbán szerint az írek részéről provokáció volt, hogy letérdeltek.

Mielőtt végigvennénk Orbán érveit és összevetnénk azokat a valósággal, fontos tisztázni, hogy a térdelésből nem a magyar miniszterelnök csinált sztorit, ez már eleve az egész foci Eb legforróbb sporton kívüli témája. Miután az angol szurkolók egy része az utolsó előkészületi meccsükön kifütyülte a saját, letérdelő csapatát - miközben még több szurkolójuk tapsolt - Boris Johnson miniszterelnök támogatásáról biztosította a meccsei előtt letérdelő angol válogatottat, ugyanakkor nem volt hajlandó elítélni a fütyülőket. A témában az EB-n induló csapatok is teljesen megosztottak. Valószínűleg térdelni fog Dánia, Anglia, Finnország, Belgium, Wales és Franciaország, biztosan nem fog térdelni Magyarország, Oroszország, Csehország, Lengyelország, a kakkuktojás, egyben talán a legnormálisabb a horvát szövetség volt, amely egyszerűen a játékosaira bízta a dolgot.

A térdelés tehát rendkívül megosztó téma és mint ilyen, a legszenvedélyesebb ellenzőinek és pártolóinak jellemzően fogalmuk sincsen, valójában mit jelent és mi az eredete. Közéjük tartozik a jelek szerint Orbán miniszterelnök is.

A tiltakozó térdelés története

A térdelést először is nem volt rabszolgatartók találták ki a kollektív lelkiismeretfurdalásuk megnyugtatására, hanem két ember, Colin Kaepernick és Eric Reid, mindketten amerikaifutballisták és speciel feketék, így ha valamilyenek, akkor a rabszolgatartók ellentétei.

Kaepernick és Reid 2016-ban térdeltek le először a San Francisco 49ers csapatának tagjaiként egy előszezonbeli NFL-meccs előtt, az amerikai himnusz alatt.

A gesztusnak direktben egészen biztosan nem volt köze a rabszolgatartáshoz, ők kifejezetten a fekete amerikaiak elleni kortárs rendőri erőszak elleni tiltakozásból találták ezt ki.

Orbán meglepő állításával szemben a régi magyaroknak egyébként nagyon is voltak rabszolgái, kereskedtek is rabszolgákkal, a kalandozások során többek között rabszolgákat is zsákmányoltak Nyugaton, hogy a kereszténység felvétele után a gyakorlat idővel kikopjon. De nem azonnal. Orbán Viktor politikai elődje, a magyar kereszténydemokrácia magjainak elvetője, Szent István király a második törvénykönyvében például kifejezetten sokat foglalkozik a rabszolgákkal.

3. A rabszolgákról és a rabszolgák gyilkosairól
Ha valakinek a rabszolgája másnak a rabszolgáját megöli, a gyilkosnak az ura a szolga értékének felét fizesse kártérítésül a megölt rabszolga urának, ha tudja, ha pedig nem, akkor negyven nap elteltével adják el a szolgát, és árán osztozzanak meg.

4. Az ilyennek a megszabadításáról
Az olyan rabszolgát, aki szabad embert ölt meg, ura, ha úgy tetszik, száztíz tinóval váltsa meg, vagy adja át.

A tiltakozó térdelésnek nincs sok köze ahhoz, hogy az adott országban milyen kultúrája van a térdelésnek. Annál is inkább, mert szinte véletlen, hogy éppen térdelés lett belőle. Kapernickék ugyanis azzal akartak tiltakozni, hogy a himnusz közben, amire a világ minden kultúrájában, így Amerikában és nálunk is felállnak az emberek, ha nyilvános eseményen játsszák azt, valamilyen, az állással látványosan ellentétes dolgot csinálnak. Ez lehetett volna földre fekvés, leülés vagy akár fejenállás is. Ez annyira így van, hogy a két alapító atya először nem is térdelt, hanem egyszerűen ülve maradt himnusz közben. De mivel Kaepernickéknek nem a himnusszal, hanem a rasszistának tartott rendőrökkel volt gondjuk, nem akarták, hogy a tiltakozásuk gúnyolódásnak, sértőnek vagy nyegleségnek hasson a nemzeti induló tisztelőinek szemében, így az üldögélés helyett végül a térdelés mellett döntöttek. Reid le is nyilatkozta, hogy órákon át vitatkoztak, mi lenne a megfelelő mozdulat, még egy egykor a hadsereg elitalakulatánál szolgált, az NFL-ben is megfordult veterán katonával, a tán nem mellékesen amúgy fehér bőrű Nate Boyerrel is konzultáltak, és végül olyan alapon döntöttek a fél térdre ereszkedés mellett, hogy az kulturálisan a tiszteletadás gesztusa.

Az, hogy a térdelés melyik verziója kultúraidegen Magyarországon, önmagában is ingoványos talaj, hiszen az utóbbi idők legemlékezetesebb hazai térdelését a 2017 telén a Vlasich Krisztián, fideszes csepregi polgármester elé biodíszletként sorba térdepeltett óvodások mutatták be:

De térjünk vissza az eredettörténethez!

A gesztust éveken keresztül a Kaepernickék példáját követő NFL-játékosok mutatták be, az amerikai feketék jogaiért harcoló Black Lives Matter mozgalom, illetve az ettől teljesen független antirasszista tüntetők csak később vették át.

A térdelés Amerikában specifikusan a feketékkel szembeni rendőri bánásmód elleni tiltakozás gesztusa, de amint elterjedt más földrészeken is, azonnal módosult, tágult a jelentése és mostanra a rasszizmussal, a bőrszín szerinti megkülönböztetéssel szembeni kiállás egyik általános szimbóluma lett.

Népszerű térdelésellenes érv, hogy a gesztus a politika behozása a sportpályákra. Miközben a FIFA és az UEFA tiltja a politikai véleménynyilvánítást a meccseken. Ez elvont szinten, amennyiben a politikát a közügyek intézéseként definiáljuk, nyilván igaz. De közben az is igaz, hogy maguk a focit szervező világszervezetek is folyamatosan tartanak kötelező rasszizmusellenes kampányokat, ezek feliratai a magyar NB1 meccsei előtt is megjelennek a pályákon. Maga az MLSZ 2013-ban indította el a "Gyűlölet nem pálya!" szlogenű saját kampányát. Ezek szerint a FIFA és az UEFA az általános rasszizmusellenes kiállást nem tekintik politizálásnak és amikor bármi más történik, mint térdelés, akkor az MLSZ sem.

Azt az angolok, illetve más, a meccseik előtt letérdelő válogatottak is világossá tették jó pár nyilatkozattal, hogy az akciójuknak semmi köze a BLM nevű amerikai aktivista szervezethez, hanem teljesen általános kiállás a szín szerinti megkülönböztetés ellen.

Ettől még persze bárkinek szíve joga úgy érezni, sőt érvelni is lehet amellett, hogy a térdelés nem való stadionokba. Sokan érzik azt például, hogy a demonstratív térdelés aránylag rövid idő alatt olyan kiüresedett, ugyanakkor szinte kötelező gesztussá vált, ami ebben a formában egyre kellemetlenebb. Főleg, ha valamiféle kényszerré válik és azt, aki nem térdel le, szinte automatikusan rasszizmussal gyanúsítják. Nagyjából ilyen okokból hagyott fel például a térdeléssel Wilfried Zaha, a Crystal Palace fekete játékosa és a skót válogatott. De hogy mennyire képlékeny a helyzet, azt szépen illusztrálja, hogy néhány órával az EB nyitómeccse előtt a skót szövetségi kapitány, Steve Clarke bejelentette, hogy a rasszizmus és a tudatlanság elleni küzdelem jegyében mégiscsak fél térdre ereszkednek majd meccseik előtt.

Ettől függetlenül sincs szó arról tehát, hogy aki nem térdel, az rasszista volna, és csak az a rendes ember/válogatott, aki/amelyik letérdel. Orbán kiállása azért keltett megütközést, mert egy dolog térdelni vagy állni, de a térdelők aktív kifütyülése már sokkal egyértelműbb és a rasszizmussal kokettáló véleménynyilvánítás. Ami ráadásul még egy focistadionban is csak egy szélsőséges kisebbség véleménye. Miniszterelnökként emellé állni radikálisan kultúrharcos gesztus.

Orbán megnyilatkozásában hasonlóan zavarbaejtő volt, hogy többször is „provokációnak" nevezte, hogy az írek letérdeltek a meccs előtt. Amikor az RTL újságírója megkérdezte tőle, hogy ezt miért érzi így, azzal felelt, hogy

„Nem tudjuk másképp értelmezni ezt a gesztusrendszert a mi kultúránkból nézve, mint egy érthetetlen dolognak, ami provokáció.”

Nem értem = provokál?

Ha egy magánember önmagában agresszióként értelmezi egy másik kultúra bármilyen, számára érthetetlen megnyilvánulását és annak megfelelően reagál rá, azt xenofób szociopatának nevezik. Ha egy nép cselekszik így, arra talán nem is létezik szakkifejezés. Szerencse 1, hogy az általános többesszám ellenére itt nem egy egy nép, hanem egy szurkolótábor egy része nyilvánított véleményt. Szerencse 2, hogy Orbán itt is tévedett, hiszen a letérdelés gesztusrendszere a mi kultúránkban hála istennek pont ugyanúgy értelmezhető, mint az amerikaiban vagy az írben.

Elkapott már az Eb-láz? Még nem, de talán majd ma? Vagy már kiégtél? Tök mindegy, ma este mindenképpen elindul a buli Rómában, az Olimpicóban. Méghozzá egy nagy tornákon klasszikus óriási esélyes vs underdog típusú meccsel.

Olaszország 27 meccs óta, 3 éve veretlen, ebből 22-szer nyertek. Idén még nem kaptak egyetlen gólt sem, a törököktől pedig még sohasem kaptak ki, azon belül 10 meccsből 7-szer legyőzték őket. De a két legutóbbi mondjuk pont 1-1-es döntetlen volt.

Törökország ötödször vesz részt Eb-n, és az eddigi négy alkalommal mindig elveszítette a nyitómeccsét. Egyszer pont Olaszország ellen, 2000-ben, de akkor például továbbjutottak a csoportjukból. A Cengiz Ünder-fanoknak azért sem kell a szívükhöz kapniuk, ha netalán bejönne a papírforma, mert a törökök a 2008-as, elődöntővel záruló Nagy Menetelésüket is egy Portugália elleni 0-2-vel indították.

Az UEFA honlapja ezt a török kezdőt tippeli:

Uğurcan Çakır; Zeki Çelik, Merih Demiral, Çağlar Söyüncü, Umut Meraş; Okay Yokuşlu, Ozan Tufan, Hakan Çalhanoğlu, Cengiz Ünder, Kenan; Burak Yılmaz

Olaszország pedig így állhat fel szerintük:

Donnarumma; Florenzi, Bonucci, Chiellini, Spinazzola; Barella, Jorginho, Locatelli; Berardi, Immobile, Insigne

Negyedház, tizenhatezer ember lehet az Olimpicóban.

Az olaszok a szervezettségükben és a szuper minőségű, minden csapatrészben igen erős keretükben bízhatnak, a törökök pedig abban, hogy a modern foci legnagyobb Tarzanja, a leicesteri Söyüncü hátul kézbe veszi a dolgokat, hogy előrébb a Çalhanoğlu-Cengiz Ünder-Burak Yılmaz trió ügyesen végigvigyen egy kontrát.

De az olasz dizájnt ők sem tudják megverni: a világ legjobban kinéző sportújságja, a rózsasz0n papírra nyomott La Gazzetta dello Sport ma válogatott kék színben jelent meg, ezzel a hűvösen távolságtartó címlapképpel:

Ha még mindig nem érzed azt a zsizsegést, amit a nagy focitornák előtt szoktál, ne ijedj meg, mert sokan vannak így ezzel: a Guardian római riportja szerint az amúgy szuperszenvedélyes rómaiak is nehezen hangolódnak rá egyelőre.

Talán segít, ha meghallgatod a török válogatott Eb-dalát:

Felhangolásnak megnézheted még az olasz válogatott összes selejtezős gólját:

Nem beszélve a törökökéiről:

Egyelőre ennyit a török-olaszról.

• A budapesti meccsekre jeggyel rendelkező szurkolókat érdekelheti, hogy az európai járványügyi központ azt javasolja, hogy ha egy EB-stadionban a helyek legalább fele foglalt, a nézők hordjanak maszkot. Budapesten elvben telt ház is lehet, a maszkviselés kötelezőnek nem kötelező.
• Még el sem kezdődött az Eb, de máris felmerül a kérdés: mit csináljon az ember a meccsek között? Álkérdés volt, annyira egyértelmű a válasz: rendelje meg, aztán olvassa ki kollégánk, Rényi Pál Dániel vadonatúj könyvét, az Orbán Viktor politika- és futballfelfogását rengeteg anekdotikus részlettel bemutató Győzelmi kényszert!
• Majdnem mindenki játszik valamilyen Eb-tippjátékot. Hátha nem ismered az UEFA weboldalán játszható, Európa-bajnoki tematikájú Fantasy Footballt, amiben az a jó, hogy nem a szokásos eredménytippelésről szól, hanem egy álomcsapat összerakásáról, 100 millió euróból. Saját ligát is csinálhatsz vagy csatlakozhatsz publikus ligákhoz, én először játszom, összerakni jó szórakozás volt és máris majdnem annyira várom a játékot, mibnt az Eb-t magát. Magyar vonatkozású FF-hír, hogy Szalai Attila csereként bekerült fenebahcsés csapattársa, Mesut Özil FF-csapatába.

Orbán Viktor gyerekes családoknak beígért adóajándéka visszamenőleg igazolja, hogy a miniszterelnök a járvány elleni védekezést - legkésőbb a második hullám tavaly őszi támadása óta - a Fidesz 2022-es választási eredményének rendelte alá.

A vírus első támadására gyorsan, határozottan, és mint az eredményekből is látható volt, eredményesen reagáló Orbán-kormány a második és harmadik hullám érkezése előtt első látásra megmagyarázhatatlan módon már teljesen másképpen lépett fel. Fél év elteltével hiába lehetett már sokkal többet tudni az ismeretlen vírusról, a második hullám 2020. őszi érkezése előtt direkte kicikizték azokat, akik a szigor elengedésének veszélyeire figyelmeztettek. A harmadik hullám idejére már végképp rengeteg tapasztalat gyűlt össze, a szakértők halálpontosan meg tudták jósolni a járvány lefutását és az áldozatok várható számát különböző ellenlépések esetén, Orbán mégis egy-másfél hónapot várt azokkal.

De miért tett így, ha korábban képes volt gatyázás nélkül lépni, ami amúgy is az önképe fontos része?

Már akkor felmerült egyesekben, hogy a miniszterelnök a védekezést a 2022-es választásokra optimalizálja. De ez akkor még inkább tűnt elfogult ellenzéki károgásnak.

Ha az ember megpróbált logikát keresni a magyar védekezésben, az kizárólag gazdasági, pontosabban gazdasági-politikai szempontból alkotott értelmezhető rendszert. Arról elég hamar konszenzus alakult ki a világban, hogy a járvány okozta elkerülhetetlen gazdasági visszaesést mégsem hosszú válság, hanem ellenkezőleg, gyors visszapattanás fogja követni, de addig mindenki szenvedni fog, a választók meg nyilván egyre inkább zúgolódni. Orbán speciális problémája az volt, hogy 2022 tavaszán választások lesznek, ráadásul olyan választások, ahol második korszakában először nem veheti tuti biztosra a győzelmet. Ha pedig zsugorodó gazdasággal megy neki, simán ki is kaphat.

A második és harmadik hullám kezelését, illetve azt látva, hogyan dobták be a gyeplőt 2020 nyarán a tombolva tömegbulizó fiatalok közé, miközben Európa szinte összes fejlett országában maradt a szigor, nem kellett sem hisztérikus Orbán-gyűlölőnek, sem alufóliasisakosnak lenni, hogy az emberben felmerüljön, ez nem véletlen. Nagyon úgy nézett ki, mintha Orbán minimum nem bánná, ha a vírus minél gyorsabban átsöpörne minél több magyaron, és esetleg kialakulna az akkoriban még valós lehetőségként elképzelt nyájimmunitás. Erről maga a miniszterelnök is nyíltan beszélt, például amikor azt nyilatkozta a köztévének, hogy

"Amire azonban elsősorban figyelnünk kell, az a járvány második hulláma idején nem a megbetegedések száma, hanem elsősorban a halálozások száma. Mert most másképpen védekezünk, és ennek a védekezésnek a következtében magasabb a fertőzöttek száma, de sikerülhet alacsonyan tartani a haláleseteknek a számát."

De miért engedett Orbán tudatosan több embert megfertőződni? Az egyetlen épkézláb magyarázatnak az tűnt, hogy minél hamarabb túl szeretne esni a járványon, hogy időben újraindíthassa ahhoz a gazdaságot, hogy 2022 április-májusára annyira érzékelhető legyen a gazdasági növekedés, hogy az szavazatokban is megmutatkozzon. A fő, sőt lényegében egyetlen szempont tehát az lett, hogy minél előbb nyitni lehessen. Mint a fenti idézetből is kiviláglik, a miniszterelnök a második hullám idején abban bízott, hogy ezt úgy tudja összehozni, hogy nem halnak bele vállalhatatlanul sokan.

Önmagában az, hogy egy miniszterelnök gazdasági szempontokat is mérlegel olyan döntéseknél, amik emberek halálával járnak, teljesen normális, sőt szükséges, bármilyen kegyetlennek hangozzon is esetleg. Ha semmi más nem szempont, csak minél több élet megóvása, hosszabb távon úgy tönkremehet a gazdaság, hogy annak jóval több áldozata is lehet, mint magának a vírusnak.

Csakhogy Orbán nem hosszú- hanem rövidtávú, és nem közhasznú, hanem kizárólag a Fidesznek fontos célokért hagyott megfertőződni jóval több embert. Úgy, hogy legkésőbb a harmadik hullám idejére már pontos adatai kellett, hogy legyenek arról, hogy a halálozások száma együtt mozog a fertőzésekével, vagyis a "sok fertőzésen átesett immunis + kevés halott" formula ebben a formában nem működik.

A gazdaság életképességének megőrzése nyilvánvalóan alapvető szempont, és ezért lehet és kell is áldozatokat hozni. De az, hogy újra tud-e indulni a magyar gazdaság, nem pár héten vagy hónapon múlik. A Fidesz győzelme viszont valószínűleg igen.

De az, hogy Orbánt tényleg ilyen szempontok mozgathatták a védekezés megszervezésében, csak most, utólag, ezzel az önleleplező választási ajándékkal derült ki ténylegesen.

A választások előtti, soha nem látott összegű adó-visszatérítés, vagyis inkább adóajándék - mint az Csurgó Dénes remek friss cikkéből is kiderül - közgazdaságilag értelmezhetetlen. Ez pont ugyanaz, mint a legszegényebb potenciális szavazóknak osztogatott krumpli, csak ezt a - hozzájuk képest - sokkal gazdagabbak kapják.

De miért kap az egyik krumplit, a másik meg fejenként 4-800 ezer forintot?

Azért, mert ennyi az értékük a választások szempontjából. A legszegényebbek, munkanélküliek és segélyekből élők jóval kevésbé hajlamosak elmenni szavazni, mint az állásban lévő keresők. Előbbiek miatt nem érdemes rengeteget kockáztatni, de a csucsorfélék legismertebb, olcsó földalatti gumója miatt méltán népszerű képviselőjéből pár száz tonna nem tétel. Utóbbiak, a családos, adót fizető munkavállalók annál értékesebb potenciális szavazók.

Az adóajándéknak nyilvánvalóan nincs semmiféle szociális célja, hiszen nem jövedelemhez kötött, sőt az kap kevesebbet, aki kevesebbet keres. Az ilyen típusú kampányajándékokat nemcsak Orbán Viktor kedveli, hanem sok kormányzat. Az adókedvezmények, -visszatérítések és hasonlók óriási előnye - mármint a számító politikusok szempontjából -, hogy eleve kizárják, hogy olyanoknak kelljen adni belőle, akik a választási matek szempontjából haszontalanok. Vagyis az igazán szegényeknek, cigányoknak és más lecsúszottaknak.

A gyerekeseknek adott ajándékpénz azért is praktikus eszköz a szavazatmaximalizálásra törőknek, mert az összes ember, így az összes választópolgár durván 80 százalékának születik gyereke az élete során, így rengeteg olyan választó is örül neki, aki amúgy nem is kapott belőle, de van vagy volt gyereke. És mivel ez talált pénz a szavazók szempontjából, talán az sem fog zúgolódni, aki sokkal kevesebbre jogosult, mint az egészre rá sem szoruló, de sokkal többet kapó gazdagabbak.

De miért van szükség egyáltalán erre a gigantikus pénzosztásra, ha egyszer nagyon úgy néz ki, hogy a választás idején már ettől függetlenül is komoly gazdasági növekedés lesz?

Valószínűleg azért, mert a fellendülés ahhoz azért túl későn jön Orbánnak, hogy a szavazók 2022 májusára elkezdjék a bőrükön érezni a gyümölcseit. Az ilyesmi azért elég jelentős spéttel szokott lecsorogni a tömegek szintjére. GDP-adattal viszont még soha senki nem nyert választást, legyen bármilyen magas ez az absztrakt szám.

Mi hoz többet Orbánnak: kiplakátolni egymillió példányban, hogy “5,5 SZÁZALÉK”, vagy kétmillió embernek kézbe adni átlagosan majdnem félmilliót? Hogy ez a 600 milliárd forint hiányozni fog valahonnan? Ha a választók megkenése eredményes, Orbánt ez valószínűleg cseppet sem fogja nyomasztani. Kérdés, hogy az mennyire nyomasztja, hogy a taktikázása révén a velünk lényegében azonos lakosságú, de végig szigorúan fellépő Ausztriában 11 ezren, míg nálunk majdnem háromszor ennyien haltak bele eddig a járványba.

Orbán nyilvánvalóan nem áldozott volna fel tudatosan embereket a választási győzelemért. De akkor sem módosított taktikát, amikor már látszott, hogy az eredmény olyan lehet, mintha direkt így tett volna.