Miklósi Gábor

7,2-es erősségű földrengés rázta meg Haitit, az epicentrum a karibi ország délnyugati részében, Port-au-Prince-től 200 kilométerre nyugatra, 10 km mélyen volt. A károkról egyelőre még nincsenek hírek, de az első jelentések szerint rengeteg épület összedőlt.

Az ország még nem heverte ki a 2010-es, a mostaninál kicsit gyengébb, de a sűrűn lakott fővárostól alig 25 km-re lesújtó földrengést, aminek több mint 200 ezer áldozata volt.

A hatóságok most is attól tartanak, hogy sok az áldozat. Helyi idő szerint szombat reggel először Alaszkában volt egy 6,9-es földrengés, amit félórával követett az első, majd egy gyengébb utórengés Haitin. (NYTimes)

Sajtótájékoztón jelentette be Florin Citu, hogy nem szándékozik lemondani. A bukaresti jobbközép koalíciós kormányt vezető liberális miniszterelnökről szerdán derült ki, hogy 21 éve - két napos elzárással és ezerdolláros pénzbírsággal járó - súlyos büntetést róttak ki rá az Amerikai Egyesült Államokban ittas vezetésért, amiről kinevezése előtt senkinek sem szólt.

Citu szombat délben más témában hirdetett sajtótájékoztatót, ahol aztán maga hozta fel az ittas vezetés témáját. A kérdésekre szűkszavúan válaszolva elmondta: olyan hibáról van szó, amit megbánt, és amire nem szívesen emlékszik, de mivel Romániában büntetlen előéletű, akkor úgy vélte, nincs az esetnek jelentősége a megbízatás elvállalása tekintetében. A román jogrend különbözik az amerikaitól, és ezért úgy vélekedett, hogy a cselekmény, amiért az Egyesült Államokban elmarasztalták, Romániában nem bűncselekménynek, csak kihágásnak minősül.

Citu végig akarja vinnie a kormányzást, a megkezdett reformokat, a több mint húsz évvel korábbi "sajnálatos botlása" szerinte érdektelen. A román miniszterelnököt 2000-ben ittas vezetésen érték Iowában. Az akkor ügy bírósági jegyzőkönyve alapján Citu egy liter töményet, vagy öt üveg bort fogyasztott, mielőtt kocsiba ült. Ez már Romániában is bűncselekménynek minősülne.

Romániában nem lehet kormánytag büntetett előéletű politikus, A PSD ezért felszólította Klaus Iohannis államfőt, hogy mondassa le a miniszterelnököt.
Klaus Iohannis egyelőre nem szólalt meg az ügyben. (MTI)

A talibán szombat kora reggel elfoglalta az afgán főváros melletti Logan tartományt - írja az AP. A hírügynökségnek egy helyi tisztviselő számolt be a támadásról: eszerint az ország nagy részét három hét alatt, villámtempóban visszahódító fundamentalista muszlim fegyveresek elérték Csar Aszjab körzetét, Kabultól délre alig 7 mérföldre (11 kilométerre).

A tálibok az északi Mazar-i-Sarifot is több irányból támadják, és elfoglalták a Pakisztánnal határos Paktia tartományt, a fővárosával, Saranával együtt. Szombati beszédében az afgán elnök esküdözött, hogy a kormányerők nem adják fel az elmúlt 20 év vívmányait. Ez volt Asraf Gáni első beszéde a tálib offenzíva 3 héttel ezelőtti megindulása óta.

Gáni arról is beszélt, hogy a kormány tanácskozásokat kezdett a kormányon belüli és kívüli politikai vezetőkkel és közösségi képviselőkkel, de nemzetközi szinten is kapcsolatokat épít, hogy kezelje a helyzetet.

A tálibok az elmúlt napokban Herátot és Kandahárt, az ország második és harmadik legnagyobb városát is elfoglalták. Az előrejelzések először 2022 tavaszára, majd idén őszre tették Kabul elesését, de a jelek szerint arra a legpesszimistább jóslatoknál is hamarabb sor kerülhet.

Az amerikai csapatok kivonulása után offenzívába kezdő tálibok a világpolitika középpontjába kerültek a héten. Összefoglalónk szerint Európa ráfázhat, ha Afganisztánban mindent veszni hagy, és ezt az újabb menekülthullámtól rettegő uniós kormányok is érzik. Arról, hogy mit jelent a vallási szélsőségesek uralma a hétköznapokban, a BBC friss afganisztáni riportjából lehet képet alkotni.

A legsúlyosabb szakmai öntökönszúrással és a cége lemészárlásával ér fel az, amit David Mikkelson, a városi legendák és az álhírek leleplezésére létrehozott Snopes.com alapító társtulajdonosa követett el. A Buzzfeed derítette ki, hogy Mikkelson az elmúlt években legalább 54 cikket közölt részben a saját, részben álnevek, valamint a Snopes neve alatt, amiket részben vagy egészben máshonnan másolt.

A 2015-19 között megjelent plagizált cikkek között hírek és nagyobb anyagok is voltak, Muhammad Ali és David Bowie halálhírétől az azonos neműek házasságáig. Mikkelson nem óvatoskodott, a Guardiantől és a LA Times-tól is nyúlt anyagokat.

A plágiumügy alapjaiban rengeti meg az épp a szakmai etikai ügyek leleplezésére szakosodott Snopes hitelességét. Mikkelsont azonban nem lehet csak úgy kirúgni: a főszerkesztő felmentette a szerkesztői feladatok alól, de megmaradt feles tulajdonosnak, és így továbbra is döntéshozó a lapot tulajdonló cégnél. Mikkelson bocsánatot kért, de a védekezése, miszerint nem dolgozott korábban újságíróként, így nem tudta, hol a határ a lapszemle és a plágium között, már csak azért sem tűnik hitelesnek, mert a kérdéses cikkekben forrásmegjelölés sem szerepelt.

A Buzzfeed szerint Mikkelson azért plagizált, hogy növelje a lap olvasottságát. Már 2014 óta rutineljárásnak számított, hogy a gyorsaság kedvéért először egy az egyben átvette például az ismert emberek halálhírét máshonnan, majd utóbb átszerkesztette.

Az álnevek használatának egyik oka az volt, hogy a valóságosnál nagyobbnak tűnjön a stáb, de Mikkelson akkor is álnevet használt, ha attól tartott, hogy a téma miatt rászállnak a gyűlölködő olvasók. Visszafogottnak azonban e téren sem volt nevezhető: az egyik kitalált szerzőnek, Jeff Zarronandiának még Pulitzer-díjat is kreált. Zarronandia a republikánus jobbszél gyanús üzelmeit feltáró oknyomozó anyagokkal is jelentkezett, és most a Buzzfeed azt is kiderítette, hogy azokat fiktív elemekkel tarkította.

Mikkelson szerint élvezte, hogy a Zarronandia cikkein kiakadt olvasók egy nemlétező ember politikai irányultságán rugóznak. A Snopes azonban sehol nem jelezte, hogy álnévről van szó, ami túlmutat Mikkelson személyes felelősségén, és a világon mindenhol etikátlan szerkesztői eljárásnak számít. A Snopes a belső vizsgálat nyomán Mikkelson álneves szerzőit most mindenhol "Snopes-stáb"-ra cseréli, a problémás cikkekből kiszedik a hirdetéseket és a fiktív részeket, és remélik, hogy a botrányra nem megy rá a lap.

A szerkesztőség vezetői a botrányra reagáló közleményben köszönetet mondtak a Buzzfeed szerzőjének a kiváló munkáért.

Jó ötletnek tűnt, de a fogadó országban elég nagy balhé lett a nemrég kinevezett teheráni brit nagykövet, Simon Shercliff egyik első húzásából. Meghívta ugyanis a brit követségre orosz kollégáját, Levan Dzagarjant, és közösen fotózkodtak az épület előterében.

Ez az oszlopcsarnok ugyanis szimbolikus hely: az 1943. november végén tartott teheráni konferencia résztvevői, a brit miniszterelnök, Winston Churchill és a szovjet generalisszimusz, Joszip Visszarionovics Sztálin fotózkodtak ugyanitt, ugyanezeken a székeken, ugyanígy, középen Franklin D. Roosevelt amerikai elnökkel. Az ő székét most udvariasan üresen hagyták, de ez nem javított a diplomáciai szempontból rettentő kínos eseten.

Iránban ugyanis a függetlenségi küzdelem mélypontjának számít az 1941-1946 közötti brit-orosz megszállás, és a megaláztatás szimbolikus megpecsételésének tekintik, hogy a világ újrafelosztásáról döntő 1943-as világhatalmi konferenciát a nagyhatalmak vezetői épp Teheránban tartották.

A két nagykövet találkozójáról az orosz nagykövetség twitelt ki egy fotót, majd amikor a távozó iráni külügyminiszter beszólt, gyorsan közölték, hogy nem akarták megsérteni a baráti iráni népet, csak a nácizmus legyőzői előtt akartak tisztelegni. Az oroszok twitjét a brit követség is megosztotta azzal, hogy senkit nem akartak megbántani.

Ekkor azonban már késő volt, és bár a mélyponton lévő iráni-brit kapcsolat miatt a brit nagykövet húzásán nem is annyira csodálkoztak Iránban, az oroszén annál inkább, hiszen a két ország között hagyományosan szoros a kapcsolat. (Guardian)

Kora meghatározó magyar politikusa, a hatalomtechnika mágusa, a politikai szómágia akrobatája. Aki képben van árvízvédelemben, építészetben. Magától értetődően dönt a nyugdíjakról. Sportügyekről. Ért az operához. A múzeumokhoz, a kórházakhoz, a járványmatematikához. És még valószínűleg rengeteg mindenhez, ami nincs jól dokumentálva, vagy elfelejtődött.

Bő tizenegy év alatt azt is megszokhattuk, hogy Orbán Viktor hatalmát lényegében semmi sem korlátozza. Teljesen a markában tartja a törvényhozást, az államigazgatást, és az elvileg független, épp a hatalmát korlátozni hivatott állami intézményeknek, de a civileknek és a sajtónak is folyamatosan fogy a mozgástere.

Van azonban rengeteg szakpolitikai, vagy akár szakmai kérdés, amiben normális esetben nem a miniszterelnök dönt. Egyrészt mert nem az ő hatásköre, és főleg mert nem kompetens benne. Mert még a miniszterelnök sem érthet mindenhez. Még Orbán Viktor sem. Viszont néha kilép a szerepéből, és elszólja magát.

Orbán és a visszafogottság

Az egyik emlékezetes szereplése az a 2017-es Facebook-videó volt, ami „Bözsi néni” meglátogatásáról szólt. Orbán akkor kertelés nélkül kijelentette, hogy a nyugdíjemelés és a nyugdíjasoknak küldött 10 ezer forintos vásárlási utalvány személyesen az ő érdeme:

„Szoktam emelni? (...) Tessék, most is emeltem. Küldtem ilyen utalványt is, emlékszik rá? (...) És majd az év végén, ha úgy vannak a számok, akkor emelek megint.”

Minden kormány keresi az aktív szavazó nyugdíjasok kegyeit, de egy vezető politikus szájából erős azt hallani, hogy a kedélyjavító intézkedések neki köszönhetők. Mindenki tudja, hogy a fajsúlyos kérdésekben ki dönt, de ezzel nem szokás kérkedni, mivel formálisan mégiscsak az adófizetők pénzéről és a pénzügyminisztérium által előkészített kormányrendeletről van szó, nem az Orbán-szülők karácsonyi ajándékáról.

Egy másik ilyen eset a 2013-as nagy árvíz idején volt, amikor Orbán a helyszínen tekintette meg a védekezési munkákat. A miniszterelnök hagyta, hogy a védekezés helyett mindenki vele foglalkozzon, és hogy egy Facebook-videó kedvéért haptákba vágják magukat az emberek.

Krízishelyzetekben a morálnak nyilván jót tesz, ha a politikai vezetők a helyszínen is lelkesítik a dolgozókat, de az nem sokat használ, amikor egy politikus a hozzáértését fitogtatva tartja fel és/vagy csicskáztatja az embereket.

Orbán: Holnap este van csúcs, akkor jön be, ugye?

Katasztrófavédelmisek: Péntek-szombat.

Orbán: Csütörtökön vesszük át a vízállást a határon.

Orbán és a futballisták

A politika mellett Orbán másik nagy szenvedélye a foci. Rényi kolléga az Orbán fociőrületéről szóló könyvében írta le azt az esetet, amikor Orbán 1999-ben még a 2004-es osztrák-magyar rendezésű Eb-t is beáldozta, hogy az MLSZ élére az ő embere kerüljön és a szövetségben az ő akarata érvényesüljön.

Ez még a színfalak mögött történt, ahogy arról is csak a szóbeszédből lehet tudni, hogy Orbán Felcsúton simán beleszól akár a korosztályos csapatok összeállításába is. A foci Eb előtt azonban több publikus megnyilvánulása is volt.

A rádióban kijelentette, hogy morózus és rosszkedvű, amiért a szövetségi kapitány úgy döntött, hogy nem szerepelteti a csapat legnagyobb sztárját, a sérülésből lábadozó Szoboszlai Dominikot. Csalódottságot szurkolók százezrei érezhettek, de Orbánon kívül senki sem utalgatott arra, hogy Szoboszlai Eb-részvétele Marco Rossi döntésén múlt volna.

Áprilisban Orbán a csapategység megbontásával vádolta Gulácsi Pétert, amiért a válogatott kapusa kiállt a szivárványcsaládok mellett. Egyrészt egyértelmű Orbán szurkolói véleményként tálalt kijelentésének a politikai éle: teljesen kizárt, hogy akkor is negatívan nyilatkozott volna, ha Gulácsi a kormányzati homofóbiával rokonszenvező nyilatkozatot tesz (a Herthától kirúgott Petry Zsoltot például a kormányfő a liberális véleményterror áldozatának nevezte).

Orbán beszólt Gulácsinak, de azt nem mérlegelte, milyen hatása lehet a csapatszellemre, ha az ország kvázi teljhatalmú vezetőjeként a focisták közéleti megnyilvánulásai és a válogatott teljesítménye közötti összefüggésre utalgat. A miniszterelnök persze csak kimondta, amit épp gondolt.

Orbán és a stadionok

Hogy a miniszterelnök mennyire szólt bele a részben a saját felcsúti telkein közpénzből felépült sportkomplexum fejlesztésébe, és ő döntött-e a Pancho Aréna makovecziánus kialakításáról, azt nem tudjuk, legfeljebb sejtjük.

De egy másik stadionról ő mondta meg, hogy milyen legyen. Ezt Markovits Lászlótól, a Vasas SC ügyvezető elnökétől lehet tudni, aki 2015-ben azt nyilatkozta, hogy Orbán lelátókkal körbezárt, futópálya nélküli klasszikus focistadiont szeretne a Fáy utcában. A Vasas 2019-ben felavatott új stadionja pont ilyen lett.

Orbán és a kockák

A Liget-projekt egy korábbi fázisában arról volt szó, hogy a Fotómúzeum Budapest és a Magyar Építészeti Múzeum is a Városligetben épüljön fel. Míg más épületek a 2019-ben megválasztott új fővárosi vezetés miatt kerültek parkolópályára, két múzeum több korabeli cikk (1, 2) szerint is 2015-ben, Orbán Viktor ellenkezése miatt hiúsult meg: nem tetszettek neki az épületek tervei.

Azt, hogy nem a funkcionális, modern építészet híve, a miniszterelnök nemrég maga erősítette meg. A június 10-i Kormányinfón közölte, arra kérte Palkovics Lászlót, hogy „nehogy valami kockát álmodjon meg”: olyan építészek tervezzék a Fudant, akik képesek kilépni a modern kockaépületek sémáiból, hogy az épületekben legyen „valami szerelem, valami szellem, valami invenció”, azok a kínai és a magyar építészetnek valamiféle esztétikai szintéziseit alkossák.

Orbán elszólása sokat elmond arról, hogy a Várban és a Kossuth tér környékén zajló közberuházások keretében miért a háborúban megsemmisült vagy még azelőtt tervezett épületeket építik fel megint, gyakran világos funkció nélkül: ezeket a döntéseket még soha, egyetlen illetékes se vállalta a sajátjaként. Ahogy azt sem, hogy miért nem próbálták megmenteni az olyan értékes modern épületeket, mint a Kossuth téri MTESZ székház vagy az Országos Villamos Teherelosztó.

Egy politikussal szemben nem feltétlenül elvárás, hogy, képben legyen az örökségvédelem és a városépítészet kurrens trendjeivel kapcsolatban, pláne hogy tudja, itthon és Kínában milyen kortárs középületeket, irányokat tekint az építészszakma értékesnek, előremutatónak. Az viszont nem normális helyzet, amikor a kormányfő megszabja, hogy Budapest kiemelt pontjaira milyen stílusú épületek kerüljenek.

Orbán és a főigazgatók

2011-ben Orbán Viktor nyíltan átnyúlt a kultúráért felelős minisztere, Réthelyi Miklós feje fölött. Arról kellett dönteni, hogy ki legyen a megtépázott renoméjú Magyar Állami Operaház vezetője. Nyár elején Réthelyi a posztra kiírt pályázat nyertesét, Horváth Ádámot nevezte ki.

Azonban a kormány azonnal érvénytelenítette a kinevezést, majd több mint két hónapos interregnum következett. Végül maga Orbán döntött: nem Horváthot, de nem is a kulturális államtitkár Szőcs Géza által favorizált, a pályázaton alulmaradó Harangozó Gyula balettművészt nevezte ki. Hanem az intézményt azóta is vezető Ókovács Szilvesztert, aki operaénekesből lett a Duna Tv vezetője, és aki nem indult a pályázaton, viszont Orbánnál lobbizott a poszt elnyeréséért.

„A Nemzeti Erőforrás Minisztériumon belüli személyi döntések továbbra is a miniszter hatáskörébe tartoznak” – mondta Orbán, miután Réthelyivel találkozva pontot tett az ügy végére.

2013 nyarán akut krízis alakult ki a miskolci megyei kórházban, pár nap alatt nyolc koraszülött is meghalt. A járványgyanú miatt az összes létező egészségügyi hatóság vizsgálatot indított, rendkívüli intézkedéseket vezettek be, a kórház pedig szigorított a higiénés rendszabályokon és folyamatosak voltak az ellenőrzések.

A szakhatóságok folyamatosan tájékoztatták a tárcát a helyzetről. De mindez nem volt elég, Orbán Viktor is rendkívüli vizsgálatot rendelt el, és utasította a fenntartót, hogy a vizsgálat idejére függessze fel a kórház igazgatóját, Csiba Gábort. A kormány azon melegében ügyészségi vizsgálatot is kezdeményezett.

A tettrekészség demonstrálásán túl sem az igazgató felfügggesztésének, sem az ügyészségi vizsgálatnak nem lett semmi eredménye. Kiderült, hogy a koraszülöttek halálát az okozta, hogy a még gyenge immunrendszerük nem tudta megvédeni őket egy baktériumfertőzéstől. Személyi mulasztást nem állapítottak meg, az igazgatót visszaállították.

Friss hír, hogy L. Simon László a Nemzeti Múzeum új főigazgatója (a posztot még a pártállam idején is muzeológusok és régészek töltötték be). A kultúrpolitikus a pályázatában azt írta, hogy olyan „felkarolandó témákat, ügyeket” kutatna és szállítana „a kormányzati emlékezetpolitikának”, mint a Horthy-korszak, a Bethlen-kormány tevékenysége, a kuláküldözés vagy a kommunista rendszer egyházellenessége. A kinevezését bejelentő Facebook-posztban L. Simon maga árulta el, hogy a döntést a legfelső szinten hozták meg:

„Megtisztelő, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr is végigolvasta a pályázatomat, megismerve és támogatva a terveimet.”

Orbán és a matematikusok

A parlament első 2020-as őszi szezonnyitó ülésén Orbán ismertette a járványügyi védekezés aktuális állását. Elmondta, hogy a kormány munkáját segítő epidemiológiai szakemberek és matematikusok legrosszabb forgatókönyve mivel számol, de ő annak a kétszeresével.

„Ízlés kérdése, hogy ki mennyire hisz az orvosoknak és a matematikusoknak”.

A Fidesz frakcióvezetője, aki májusban még a pedofiltörvény eredeti tervezetével roadshow-zta körbe a médiát, most a Mandinernek adott interjút, amiben a kormánypárti lap baráti kérdéseire válaszolva részletesebben kifejti pártja aktuális gyermekvédelmi álláspontját.

Szerinte "a gyermekvédelem területén van még tennivaló", és fontolgatják a pedofil elkövetők kémiai kasztrációjának bevezetését. Egészen pontosan azt mondta, hogy

"a pedofilok kapcsán sincs még lezárva a vita a kémiai semlegesítés kérdésében".

A Pride szerinte

"nem a szexuális szabadság melletti kiállásról vagy esetleg a devianciák elfogadtatásáról szól, hanem durva provokáció.

Az LMTQ-mozgalom nem a kisebbséget védi, hanem a többséget támadja. Kereszténygyalázás, a magyar nemzeti identitás kigúnyolása, gyűlöletkeltés, kormánypárti politikusok iparszerű sértegetése, ha épp úgy van kedvük, "lebuzizása”, és szélsőséges liberális propaganda valamiféle vélt szabadságjog mögé bújva."

Az interjúban Kocsis sunyinak nevezi a kritikát a pedofiltörvény homofób kiegészítésével kapcsolatban, miszerint egyáltalán nem is léteznek a törvény által most betiltott, a homoszexualitást népszerűsítő és megjelenítő tartalmak. Kocsis ezt maga sem cáfolja, ehelyett azt hangsúlyozza, hogy a törvény célja épp az ilyen jelenségek elterjedésének a megakadályozása.

Ilyen veszélyes jelenségnek tartja azt, hogy egy felvételen egy hatéves kislány pozitívan nyilatkozott a leszbikusokról: szerinte gyerekeket erre rávenni

"önmagában pedofília".

További témák, további Kocsis Máté kijelentések:

Gyurcsány

Képzeljük el: egy asztalnál ül Jakab Péter, Fekete-Győr András, Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc. Beszélgetnek. Vajon ki dominál? Ugye?

Pegasus-ügy

(A baloldali politikusoknak) túl élénk a fantáziájuk. Vagy túl sok lövöldözős kémfilmet néztek.

Ennek a fantáziálásnak (újságírók megfigyelésének) annyi alapja van, mint hogy csipet ültetnek az emberekbe az oltásokkal.

Jogállamiság-vita

Brüsszel félóránként felfedez egy újabb emberi jogot, amit aztán lázasan képvisel is.

Európai jobboldal helyzete

Igen, lesz még jobboldali reneszánsz, de kínkeserves lesz az út odáig, eddig nem látott konfliktusokkal. Sőt, szerintem annál is nehezebb lesz.

Uniós tagság

Mindig is Európában volt a helyünk, ezután is ott lesz. Most épp uniónak hívják.

Címlapfotó: Kocsis Máté Facebook-oldala.

Röviden: nem. Vagy legalábbis nem valószínű. De pont ezért birizgálja az érdeklődők fantáziáját, hogy hátha mégis épp most. Mert egyszer minden sorozat véget ér. Bár ebben az esetben simán lehet, hogy előbb lesz vége a népszerűségéből folyamatosan vesztő újkori olimpiák sorozatának, mint a kínaiak sikerszériájának.

A címben feltett kérdés annyiban már meghaladott, hogy a Tokióban debütáló vegyespáros döntőjében a japánok (Mima Ito, Jun Mizutani) megverték a kínaikat (Liu Siven, Su Sin). De mivel eleve esélyesek voltak, és a vegyespárosnak még nincs akkora respektje, ez nem rengette meg alapjaiban a pingpongvilágot.

Mao sportja

Más a helyzet az egyéni és csapatszámokkal. Az, hogy a pingpong 1988-as szöuli bemutatkozása óta Tokióig az összes (32) aranyéremből csak négyet szereztek más ország sportolói, nem igazán írja le, hogy milyen mértékű Kína fölénye. Az sem, hogy az utolsó 3 olimpiáról minden aranyat elhoztak, és hogy nem kínai nő még sosem szerzett aranyat.

Kínában a pingpong egészen mást jelent, mint máshol. Nemcsak nemzeti sport, nemcsak a legnépszerűbb sport, nemcsak történelmi sportág, és még csak nem is ezek együtt. Több mint 85 millió regisztrált sportolóval (ez a teljes népesség 7 százaléka), hét kínainként egy asztallal a pingpong a kínai nemzeti identitás egyik legfontosabb oszlopa. A nemzetközi versenyeket ma már 350 millióan nézik. A pingpong politikai ügy is: 1949-ben maga Mao Ce-tung kiáltotta ki a nemzet sportágának, és a kínai vezetés azóta is kitart emellett.

A női és férfi világranglisták élén csak azért nincs több kínai, mert a nemzetközi versenyeken limitált az egy országból benevezhető sportolók száma, így sok kínai a pontszerzési lehetőség korlátozottsága miatt nem jut előrébb. Épp ezért indul sok kínai más országok színeiben, csakhogy ott meg a körülmények nem olyanok, mint otthon.

A sportág kínai sikeressége ott kezdődik, hogy a legtehetségesebb gyerekeket már az óvodában kiemelik a környezetükből. Kínában vannak a legjobb edzők, a legkomolyabb edzésprogramok és a legjobb létesítmények. A sportolóik ép ésszel nehezen felfoghatóan kemény monotóniával edzenek évtizedeken át. Aki nem bírja, kihullik. Az ismertebb külföldi ellenfelek ellen klónokkal, az adott sportoló stílusát imitáló nyulakkal készülnek. Mivel máshol a pingpongban lehetetlen ilyen szintre jutni, aki tud, igyekszik Kínában, kínai játékosokkal és edzőkkel edzeni. Csakhogy az egyébként nyitott kínai edzőcentrumokat a nagyobb világversenyek előtt hónapokra lezárják a külföldi sportolók előtt.

Nyomasztó fölény

A sportágnak nemzetközi szinten nem igazán tesz jót Kína totális fölénye. A pingpong eleve nem nézőbarát sport, a labda mozgása alig követhető, a nézők gyakran a lassítást nézve értik csak meg, hogy a gyors labdamenetekben mi történik. Ha ráadásul esélytelen a kínaiak legyőzése, az még inkább elveszi a világ többi részén élők kedvét a pingpongversenyektől.

Ebben a helyzetben kéne egy nem kínainak a dobogó tetejére állnia. És az előbb felsoroltak ellenére idén kicsit nagyobb erre az esély, mint évtizedek óta bármikor. A kínaiak májusban tartottak egy olimpia-szimulációnak tekintett előversenyt, ahol az akkor a ranglistán 122-edik Zsu Kijao a férfi címvédő Ma Longot és a pillanatnyilag legnagyobb sztár Fan Zsendongot is megverte.

A kínaiak szokatlan idegességét jelzi, hogy két hete a kínai szövetség elnöke a nehéz tokiói körülményekre panaszkodott: a járványügyi óvintézkedések miatt a játékosok nem kenhetik a kezükről az asztalra az izzadságot (ezért szokták a háló mögött az asztalt taperolni), és a labdára sem fújhatnak rá szerválás előtt.

Mima Ito félisten lehet

Akire mindenki figyel, az a 20 éves japán Mima Ito. Bár nézők nincsenek, a hazai helyszín így is nagy előnyt jelent. Elég jó előjel, hogy a vegyespáros-versenyt megnyerték Mizutanival, de az igazi szenzáció mégis az lenne, ha egyéniben is nyerni tudna.

Itónak ez a második olimpiája, Rióban a japán női csapat tagjaként 15 évesen bronzot szerzett, amivel ő minden idők legfiatalabb olimpiai érmes pingpongozója. Jelenleg a 2. a világranglistán. Legnagyobb erőssége a fáradhatatlan, agresszív támadójátéka és a kiismerhetetlen, félelmetes tempójú tenyeres leütése. Senkinek nincs jobb mérlege a kínaiak ellen, mint neki. És eddigi négy meccsükön még így se sikerült soha megvernie a világranglista-vezető Cseng Menget.

Itónak nem csak azért drukkolnak sokan, mert apró, cuki, és nem kínaiként valahol mégiscsak esélytelen. A legtöbb távol-keleti pingpongos arcáról szinte lehetetlen érzelmeket leolvasni, ami a más kultúrákból származók számára elég elidegenítő. Ito nem ilyen, rajta látszik, amikor flow-ba kerül, frusztrált vagy épp eksztatikusan boldog: könnyebb vele érzelmileg azonosulni.

A másik nagy kivétel az elmúlt évtized talán legnagyobb női pingpongikonja, a riói címvédő Ding Ning, akit Kínában épp a rapszodikus hangulatváltozásai miatt kicsinyeltek le sokan, főleg miután Londonban kikapott a döntőben, amikor kiborult a szerváit kifogásoló bíró miatt. Az utánozhatatlan tomahawk-szerváiról is híres Ning idén tavasszal vonult vissza.

Ito júniusban azt mondta, hogy három aranyérmet szeretne nyerni. A vegyespáros már megvan, a csapat szinte kizárt, hogy összejöjjön, az egyest meg majd meglátjuk. A negyeddöntőkbe a két kínai mellett Ito és a másik japán, az ITTF-ranglista tizedik, 28 éves Kaszumi Ikisava is bejutott. Ito mumusa a már említett, 27 éves Cseng Meng, de a ranglistán harmadik, szintén 20 éves Szun Jingsát is csak egyszer tudta megverni (hétből). Az aranyért valószínűleg mindkettejükön felül kéne kerekednie: Jingsával az elődöntőben, Menggel a döntőben találkozhat.

Ma vagy Fan?

A férfiaknál leginkább Tomokazu Harimoto lehetett volna igazán veszélyes a kínaiakra, de elbukott a keddi nyolcaddöntőben. A még mindig csak 18 éves Harimoto szülei Japánban élő kínaiak, akik maguk is profi pingpongosok voltak. Harimoto 2014-ben vette fel a mostani nevét, amikor japán állampolgár lett. Tokió előtt negyedik volt a ranglistán, de 15 és fél évesen volt már harmadik is.

Az abszolút esélyes a két kínai szupersztár: minden idők talán legjobb pingpongosa, a pusztító tenyeres pörgetéseiről ismert riói címvédő Ma Long (32), és a megállíthatatlan Fan Zsendong (24), a ranglistavezető. Mellettük még a tollszárfogással játszó Su Sin rúghatna labdába, de egyesben országonként csak ketten indulhatnak.

Harimoto mellett a másik japán, a ranglistán 17. Koki Niva is kiesett. Bejutott a nyolc közé a német-ukrán Dmitrij Ovtcharov és a brazil Hugo Calderano is, de itt a kínai győzelem már eléggé borítékolható.

A negyeddöntőket szerdán, az elődöntőket csütörtökön, a döntőket pénteken játsszák. A csapatmeccsek augusztus 1-5 között lesznek: ha nem Kína nyerné mindkét aranyat, az egy korszakváltás hajnalát jelentené.

Jönnek a színes ütők

Nem kapcsolódik az olimpiához, csak érdekesség: a nemzetközi szövetség, az ITTF épp pár hónapja hagyta jóvá, hogy az eddigi piros és fekete borítások mellett színesekkel is lehessen játszani. A kék, zöld, rózsaszín és lila ütőket csak Tokió után lehet majd versenyeken használni.

A quadok és a terepmotorok után a gépesített természetjárás új válfaja, az erdei dzsipezés lehet a természetbe vágyó, de gyalogolni utáló emberek kedvenc időtöltése.

A kormányzati kampánnyal népszerűsített természetközeli életérzésre különösen jól rímel az óriásplakát címe, azt sugallva, hogy a táj attól kel életre, hogy a városi ember kocsival belehajt.

Van, aki eleve itt szeretett volna élni, de a többség a fővárosból kényszerül ide, mikor már nincs elég pénze, hogy a városban lakjon. Senki sem számított rá, hogy ide emberek lakni jönnek: a mezőgazdasági területként nyilvántartott zártkerti ingatlanok közműellátása rossz, az önkormányzatoknak nincs pénzük fejlesztésre, és a bonyolult települési és birtokviszonyok miatt szabályozási szempontból sem igen tudnak mit kezdeni a helyzettel. A sóskúti Öreghegyen az ingatlanpiac sajátos, egymásra utalt helyi lakóközösséget hozott össze, ám közben az árak itt is elindultak felfelé. A Deutsche Welle videója.

Még közép-kelet-európai fejjel is nehezen értelmezhető jogszabály született nemrég Oroszországban: csak azt az italt lehet pezsgőnek nevezni, ami Oroszországban termett szőlőből, Oroszországban készült. A törvényt pénteken írta alá Vlagyimir Putyin elnök, és már hatályba is lépett. Ennek megfelelően mostantól még a francia Champagne borvidékről származó eredetvédett, márkás importpezsgőket is csak habzóborként szabad forgalmazni Oroszországban.

Magyarul nem hangzik annyira röhejesen, de oroszul a pezsgő (шампанское - ejtsd: sámpánszkoje) eleve a francia borvidék után köznevesült italról kapta a nevét, így nem igazán világos, hogy az orosz honatyák szeme előtt a borgőzön kívül még mi lebeghetett, amikor a szigorításról döntöttek.

A francia LVMH csoporthoz tartozó Moet Hennessy mindenesetre nem értékelte a Kreml humorát: irodájuk arról értesítette az oroszországi ital-nagykereskedőket, hogy leállítják az általuk forgalmazott pezsgőmárkák, így a Moët & Chandon, a Veuve Cliquot és a Dom Perignon értékesítését.

Az orosz közösségi médiában meg beindult a viccelődés, hogy az orosz elit kedvenc fogyasztási cikkei közül még mi mindent kéne megregulázni, köztük a skót whiskyt és a Mercedest. (The Local)

Barcelonai börtönében holtan találták a 75 éves brit-amerikai állampolgár John McAfee-t, miután a spanyol fellebviteli bíróság jóváhagyta a kiadatását az USA-nak. A Reuters szerint a szoftverfejlesztő-üzletember minden jel szerint öngyilkos lett.

McAfee-t adócsalás miatt körözték Amerikában. A cége által kifejlesztett vírusirtó program a mai napig az ő nevét viseli, jóllehet azt már 2011-ben eladta az Intel cyberbiztonsági részlegének. McAfee vagyonát a csúcson százmillió dollárra becsülték, ám a 2008-09-es válság során ennek nagy részét elveszítette. Októberben tartóztatták le, és az adóelkerülés miatt akár 30 évre is ítélhették volna.

Az Alkotmánybíróság tagjait jelölő eseti bizottság mai zárt ülésén (7 igen szavazattal, egy tartózkodás mellett) Márki Zoltánt jelölte alkotmánybírónak. Márki a Kúria büntetőjogi kollégiumának vezetője, márciusban épp az a Varga Zs. András Kúria-elnök nevezte ki a posztra, akinek az AB-n októberben megüresedett helyére Márki érkezik.

Péntek délután már keringtek hírek Márki jelöléséről, de arról akkor még az eseti bizottság alelnöke, a jobbikos Gyüre Csaba is csak a 444-től értesült. Ehhez képest a mai ülésen már meg is hallgatták Márkit. A parlament már holnap dönthet a megválasztásáról, ami, ahogy az egész procedúra, a fideszes jelöltek esetében eddig minden esetben formalitásnak bizonyult.

Bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalással gyanúsítja a rendőrség Tóth Csabát, akit hétfőn vettek őrizetbe. A Blikk értesülése szerint Tóth és fia vagyonát is zár alá vették. Tóth Csaba mintegy 20 éven át biztosított futballmeccseket, de a Ligetvédőkkel szemben fellépő kopaszokat is ő vezette 2016-ban, és több hasonló, erőszakos ügyben is szerepelt.

Rendőrök vitték el a váci BNH Vagyonvédelmi Kft. ügyvezetőjét is, ennél a cégnél dolgozott Tóth. A cég 2019-es 706 milliós bevétele közel háromszorosa az egy évvel korábbinak, a váci önkormányzatnak és a gödi Samsung-gyárnak is nyújtott szolgáltatásokat, írja a Blikk, utalva arra, hogy a vállalkozás valószínűleg nem fizette meg a közterheket az alkalmazottai után.

Egyik barátja szerint Tóth erről nem tudhatott, nincs köze az ügyhöz, és hazugságvizsgálatnak is hajlandó magát alávetni.

Ma van a Nemzeti Összetartozás Napja, amit a Fidesz a trianoni békeszerződés aláírására emlékezve tett meg 2010-ben az államhatárok feletti egységes magyar nemzet közösségi összetartozásának ünnepévé. Csak sajnos közben az eleve is megosztott magyar társadalom nagy részben épp a politikai, és a kormány által mesterségesen is szított idegenellenes gyűlöletkeltés hatására tovább polarizálódott. Nemzeti összetartozásról a határokon belül sem lehet már beszélni.

A Társaság a Szabadságjogokért ezért kampányt indít, hogy az emberek a lehetőségeikhez mérten álljanak ki a gyűlöletkeltő politikai megnyilvánulások ellen. A civil szervezet elsősorban attól tart, hogy a jövő áprilisi választásig tartó kampányidőszakban tovább durvul a közbeszéd. Ezért mind több embert szeretnének rávenni, hogy aktivizálódjanak, ne tűrjék el a gyűlölködést és a kirekesztést, mert szerintük aki közömbös marad, az a probléma részévé válik.

A kampány arca Nagy Zsolt színész, az ő főszereplésével készült a fenti videó. A kampányt a 444 médiatámogatóként segíti. Az együttműködés keretében beszélgettünk Kapronczay Stefániával, a TASZ ügyvezető igazgatójával, és Nagy Zsolttal.

Szabad rávenni embereket, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak a közélettel, hogy belemenjenek politikai vitákba, ahol aztán óhatatlanul összetaknyozódnak a méltatlan színvonaltól, a hazudozástól, a gyűlöletkeltéstől meg az agresszivitástól?

KS: Az összetaknyozódástól való félelmet mi is érezzük. Ha minket személy szerint nem is érintenek közvetlenül a kormány idegenek, mások, melegek, romák elleni gyűlöletkeltő kijelentései. Viszont van egy csomó ember, LMBTQ emberek, roma magyar emberek, szegény emberek, kiket mindez nagyon közvetlenül érint. Két célunk van. Mára annyira megszoktuk, hogy már korántsem egyértelmű, hogy a gyűlölet egyáltalán nem oké. Ezen mindenképp változtatni szeretnénk. A másik cél, hogy kiálljunk azok mellett, akik a következő évben céltáblává válnak, ahogy láttuk például 2020-ban, hogy milyen gyűlöletpropaganda indult el a roma magyarok ellen, vagy idén az LMBTQ emberek ellen. Nem csukhatjuk be a szemünket, csak mert megtehetjük.

NZS: Azt, hogy van-e lehetőséged beszélni, nagyon erősen meghatározza a regnáló kormány. Hogy milyen intézményhálózatot, milyen kommunikációs csatornákat alakít ki. Nekem színészként ennyi, a TASZ-nak annyi lehetősége van szólni, és állampolgári kötelességünk ezt használni, és ellenvéleményt hangoztatni azzal szemben, amivel nem ért egyet. Hervasztónak látom a közbeszédben ezt a monokróm világot, hogy ha nem azt gondolod, amit én, akkor az ellenségem vagy. Hogy narancssárga, vagy fehér, zöld vagy kék legyen minden. Miért ne lehetne sokszínű? Miért nem fér bele Kövér László viselkedéskultúrájába, hogy válaszoljon egy nőnek az Országház folyosóján? Vagy amikor Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy akinek nem tetszik itt, annak el lehet menni ebből az országból.

Szabad azt mondani intézményileg és szociálisan sokkal kevésbé védett embereknek, hogy álljanak ki a véleményükért, miközben elbocsáthatják őket, ha a Facebookon rossz helyen lájkolnak, megverhetik, ha SZFE-s maszkot hordanak a buszon, vagy lehet hogy nem kapnak közmunkát, ha ellentmondanak a helyi kiskirálynak?

KS: Nem az ő felelősségükről szól a kampány, hanem a hozzánk hasonlókról, akiknek bárhonnan jövünk, van egy középosztálybeli hátterünk, vannak eszközeink. Nagyon mások a Zsolt vagy az én eszközeim, de ettől még tudunk hatni. Ha mi is becsukjuk a szemünket meg a fülünket, mert nem bírjuk, és ezt én is érzem a bőrömön, akkor tényleg magukra hagyunk embereket, pedig morális kötelezettségünk, hogy ezt ne tegyük meg. Ez az egyik része. A másik meg az, hogy ha olyan országban szeretnénk élni, ahol a közbeszédben nem oké, hogy gyűlöletet keltünk, ahol nem arról szól a kampány hogy kit utálunk, azért tenni is kell.

Felém magasabb az elvárás, mert ez a munkám, de a saját életében mindenki megtalálhatja, hogy mit tehet. Hogy jelent egy olyan Facebook-posztot, vagy szóvá teszi hogy egy helyi politikus miket mond. Különösen az elkövetkező 10 hónapban, amikor a politikusok azért fognak versenyezni, hogy rájuk szavazzunk, kell egyértelművé tennünk, hogy nem oké a gyűlöletkeltés, nem ilyen vezetőket, nem ilyen kormányt akarunk.

NZS: Nálam ez sokkal egyszerűbb. Ameddig adnak helyet hogy beszélhetek és elmondhatom, addig el fogom mondani és beszélni fogok. Most még van annyi helyünk és lehetőségünk, hogy beszélhetünk erről. Lehet, hogy jövőre már nem fogunk tudni beszélni róla, mert se hely, se támogató közeg nem lesz, se olyan ügy, amiért ki tudunk majd állni. Most a politika még ad rá lehetőséget, hogy megformáljuk a véleményünket. Még megcsinálhatjuk ezt a videót a saját pénzünkből.

Érdekes azt hallani, hogy a politika adja a lehetőséget. Miközben azt kéne gondolnunk, alap, hogy a véleményed kifejezéséhez jogod és lehetőséged van, és az nem normális, hogy a politika szűkíti a megnyilvánulások terét.

KS: A TASZ alapmissziója, hogy megértessük az emberekkel, hogy ez pont fordítva van: a kormány kapja a felhatalmazást a polgároktól, a polgárok jogai pedig nem az állam kegyén múlnak. Hogy van egy durva tömegpszichózis, és rajtunk múlik, hogy meddig hagyjuk hatni.

NZS: Fran Lebowitz mondta, hogy a közélet szabadsága és sokszínűsége egyre szűkebb a magánéletben, a művészetben viszont egyre nagyobb a szabadság, és mindenki pofázhat. Én azt szeretném, ha a művészetben lenne kicsit kisebb a szabadság, ha nem egy perc alatt híressé váló töltelékemberekkel lenne tele a művészközeg, és a magánéletemben lenne több lehetőség. Hogy a Mi Hazánk ne foglalhassa le a területet a melegfelvonulás elől.

De a valóság az, hogy nem biztos, hogy ha cigány vagy meleg lennék, ugyanennyi lehetőségem lenne. A mi szakmánk is nagyon megosztott már, van A egyetem, meg B, a Nemzeti Színházas, Magyar Teátrumi Társaságos világ meg a MASZK egyesület és a köre. Ahogy a legjobb fesztiválok megszűnnek vagy elsorvadnak, megszűnnek a párbeszédek. Fel se merül hogy bemehessek a Nemzeti Színházba. Pedig szeretnék dolgozni azokkal az emberekkel, akiket ott nagyra tartok, és egyáltalán nem érdekel, hogy mi egyébként a politikai hozzáállásuk, az mindenkinek a magánügye. Ez a legnagyobb fájdalmam, ahogy ez lobogtatva van, hogy jobboldali vagy meg baloldali. Kinek mi köze hozzá? Csak hagyjuk egymást dolgozni. Ezért kell beszélnünk egymással, amíg még lehet, hogy erősítsük azoknak a táborát, akiben ez az igény még felmerül.

KS: Alapjogi nyelven megfogalmazva a kormánynak kötelessége mindenki méltóságát tiszteletben tartani. Csak a Zsolt sokkal érthetőbben mondja. Nekünk, fehér, középosztálybeli nagyvárosiaknak feladatunk van, ha mi és a gyerekeink ebben az országban akarunk élni. Az, hogy élnünk kell a lehetőségeinkkel, túl azon ami a saját közvetlen boldogulásunkat szolgálja.

NZS: Emiatt a kampány miatt belém fognak kötni. Hogy ejnye, minek kell most ilyen dolgokról beszélni. De kell, mert lehetőségünk van rá. Nem kirekeszteni akarom a jobboldali gondolkodást, hanem beengedni. Nem biztos, hogy olyan utat választok, mint ők, de helyet kell szorítaniuk maguk mellett, hogy hozzájuk szólhassak. Nem akarok kimaradni ebből az országból, ez az én lakóhelyem is.

Mit lehet tenni a szép szavakon túl?

KS: Ne becsüljük le a szép szavakat, mert a szavaknak nagyon nagy ereje van. A tömegnek nagyon nagy ereje van. A demokrácia akkor tud működni, ha ott van mellette a tömeg. Ha nem mások működtetik meg csinálják helyettünk, hanem a magunkénak érezzük. Ez pici dolgokban kezdődik. Hogy kiállunk olyan dolgok ellen, amik zavarnak, amik ellentétesek azzal, amiben hiszünk. Muszáj valahol elkezdeni, ha nem akarjuk, hogy a gyerekeink még inkább megosztott társadalomban éljenek.

NZS: A lényeg, hogy legyen közös nyelvünk, hogy az iskolarendszer ne elkülönítsen, hanem megtanítson szót érteni egymással. Ez a feladatom, nincs más, ez van, színész vagyok, nem politikus. Persze, senki nem akarja elveszteni a munkáját, mert jönnek a menekültek. De ez azért kicsit árnyaltabb annál, mint hogy felírjuk a falra, hogy akarod-e, hogy idejöjjenek. Nem, persze, mert a tesómnak sincs munkája. De mi lesz a menekültekkel? Miért kerültek ebbe a helyzetbe? Ezeket a kérdéseket is fel kell tenni. Európa évszázadokig kihasználta meg kirabolta azokat az országokat, ahonnan jönnek, és nem hagyott ott infrastruktúrát meg iskolát. Le kéne kicsit nyugodni, ez lenne a gyűlölet elleni kampány lényege, hogy hideg fejjel tudjunk gondolkodni. Persze, szkeptikus vagy, nyilván, amikor azt se tudod, meddig tart a munkaidőd, mert lehet hogy holnap bejön egy ember és azt mondja, fel van égetve az intézmény, mehettek haza. Nekem is ott van, és nem a Damoklész kardja mert az még jó lenne, hanem hogy valami sumák kis kés hátbaszúr.

Beszéljünk kicsit a konkrétumokról.

KS: A kampányban első lépésként az Áder Jánosnak való levélküldésre biztatjuk az állampolgárokat. Ő a köztársasági elnök, az a feladata elvileg, hogy kifejezze a nemzet egységét, de általában hallgat, és ez egy elég súlyos hallgatás. Tisztában vagyunk vele, hogy mekkora az esély, hogy megszólal. De nem engedhetjük át nekik teljesen az elnöki intézményt. És a többit sem. Nagyon sok múlik azon, hogy mit fogadunk el. A levélküldés is arról szól, hogy van itt egy köztársasági elnök, akinek lenne ezzel némi feladata. Emellett, rendszeres hírlevelet indítunk, hogy felvértezzük az embereket információval és tudással, hogy meg tudják győzni a szomszédjukat, a vasárnapi ebédnél az apósukat hogy miért nem jó a gyűlöletkeltés, és hogyan lehet ez ellen tenni.

NZS: Lentről kell mindent elkezdeni. Ha a gyerekeink is ezt hallják otthon, ők is cigányozni fognak. “Figyeljünk apa a táskára, megjöttek a cigányok.” Már úgy állnak hozzá a gyerekeink is. Az ellenzék is folyamatosan csak reagálni tud a sorjázó gonoszságokra. Nem látom, hogy előrevetítene valami képet, aktívan tenne ez ellen. De mit kellett volna csinálniuk a feketéknek Amerikában az 50-es években? Örökre hátul maradni a buszon?

Akkor ott elindult egy mozgás, és nekünk sincs más választási lehetőségünk, mint beleállni ezekbe a helyzetekbe, akár kockáztatva. Nekem talán kevesebb munkám lesz jövőre. De az értelmesebb utat kell választanunk. Ha beállnék a kormány valamelyik táborába, biztos sokkal többet keresnék, és több lehetőségem lenne. De nem akarok többet. Az a felelősségem, hogy értelmes európai magyar emberként éljek, aki a tudását hasznosítja.

KS: Itt vagyunk 30 évvel a rendszerváltoztatás után egy nagyon polarizált társadalomban, ami persze világjelenség, nem csak Magyarországra jellemző. De ha nem teszünk ellene semmit, ez egyre durvább lesz. Az az első feladat, hogy megtaláljuk azokat, akik már lépnének. Megmutatni, hogy nincsenek egyedül, aztán bővíteni, bővíteni, ami nem holnaputánra lesz meg. Remélhetőleg 50-60 év múlva már nem itt tartunk. Arra szoktam gondolni, hogy ha a karrierem végén visszanézek, és volt valami kézzelfogható változás, akkor elértem, amit akartam.

NZS: Én nem tudok mást csinálni. Nem tudok röfögve beállni egy társaságba, akik röhögnek az elesett emberen. Az elesett emberhez szeretnék odamenni és segíteni neki. Valószínűleg azért látom ezt helyesnek, mert így neveltek a szüleim. De mindenki volt már kirekesztve, ha máshol nem, az oviban, pontosan tudjuk, milyen rossz nem a csapatba tartozni.

KS: Azért kezdtünk a Zsolttal dolgozni, mert általa eljuthatunk olyanokhoz, akikhez mi, a TASZ vagy épp a 444 nem jutna el. Rá más miatt, másképp figyelnek. És nagyon vagány meg bátor dolog, hogy bevállalta, hogy segít eljutni azokhoz, akik miatta fogják meghallani, amiről beszélünk. Az a célunk, hogy mindenki megtalálja a testhezálló módot a gyűlöletkeltés elleni fellépéshez, nézzétek meg a videót, küldjetek levelet és iratkozzatok fel a rendszeres hírlevelünkre a tasz.hu/többkötössze oldalon.

Elhunyt Dornbach Alajos ügyvéd, politikus, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, a parlament egykori alelnöke - értesült családjától a 444. Dornbach 85 éves volt.

1956-ot tartotta élete meghatározó élményének. Erről a HVG-nek 1990-ben így beszélt:

1956 októbere nagy kohó volt: bár mélyen katolikus családban nevelkedtem, rájöttem, nem feltétlenül a világnézet határozza meg egy ember fejlődését. Életre szóló barátságok szövődtek akkor hívő katolikusok, zsidók, ateisták, kommunisták között. Én később is a demokratikus ellenzék egy köréhez tartoztam. Úgy éreztem, semmi okom, hogy elhagyjam őket.

1956-ban a budapesti egyetemen a jogi kar forradalmi bizottságának tagja, majd nemzetőr volt, de a megtorlás csak lassan érte utol: egy évvel jogi diplomája megszerzése után, 1959-ben tartóztatták le. Dornbach két hónapot ült a Gyorskocsi utcában, ahonnan azért engedték végül el, mert egy ávós, akit 56-ban egy társával megmentett a lincseléstől, vallomást tett az ügyében. Ungváry Krisztián 2017-es, A szembenézés hiánya című könyvében írta meg, hogy bár az állambiztonság megpróbálta beszervezni, Dornbach megtagadta az ügynöki feladatokat.

Dornbach mindvégig kapcsolatban maradt az 56-osok "értelmiségi körével" – Donáth Ferenccel, Andorka Rudolffal, Eörsi Istvánnal, Gáli Józseffel, Szabó Miklóssal, Pomogáts Bélával, Lukácsy Sándorral, és ez a kötődés később is jelentősen meghatározta az életét.

Végül ügyvédjelöltként kezdhetett praktizálni Gyöngyösön. Bár 1960-ban letette az ügyvédi vizsgát, forradalmi részvétele miatt csak 1964-ben nyilvánították feddhetetlennek, ekkor indíthatott önálló praxist. Dornbach hamarosan az emberi és állampolgári jogok ügyvédjeként vált ismertté – lényegében ugyanazt a stratégiát alkalmazta, mint később a demokratikus ellenzék: az alkotmányos jogok a pártállam idején kevéssé komolyan vett törvényes garanciáit igyekezett következetesen érvényesíteni.

Az első ilyen ügyfele 1965-ben a szociográfiai írásai miatt rágalmazással vádolt Kunszabó Ferenc volt. Kunszabót felmentették, Dornbachot pedig az 56-os barátain keresztül egyre többen keresték hasonló megbízásokkal: így lett az "ellenzék ügyvédje". Mint mondta, a praxisa jól ment (elsősorban vagyonjogi, hagyatéki ügyekre specializálódott), ezért megtehette, hogy a politikai ügyekért ne kérjen pénzt.

A 70-es években a formálódó demokratikus ellenzék egyik fontos személyisége lett. Jogi védelmet biztosított a szamizdat kiadványok szerzőinek és terjesztőinek, és részt vett az 1979-ben alakult illegális civil szervezet, a Szegényeket Támogató Alap (Szeta) tevékenységében.

Soros György felkérésére Dornbach segített a Soros Alapítvány létrehozásában 1983-ban, és az alapítvány kuratóriumának alelnöke maradt 1990-ig. 1988 nyarán belépett a Történelmi Igazságtétel Bizottságba, majd később a politikai ítéletek semmisségéről szóló törvényjavaslat egyik előkészítője volt.

1988-ban a Nagy Imre per és a Standard-per felülvizsgálatának egyik kezdeményezője volt, majd az elítélteket, örököseiket képviselte a bíróságon. Részt vett Nagy Imre és társai 1989. június 16-i gyászszertartásának szervezésében is.

1988-ban a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja volt. Ugyanabban az évben csatlakozott a Független Jogász Fórumhoz, és 1989-ben pert indított, hogy megakadályozza a Gerbeaud-ház privatizációját és az MSZMP vagyonátmentését a párt egyszemélyes kft-jébe, a Next 2000-be. Részt vett a Fidesz törvényes elismeréséért indított perben, és ő védte a rendszerváltó ellenzéki pártok 1989-es lehallgatásával kapcsolatos botrány, a Dunagate-ügy kirobbantóját, Végvári Józsefet.

Dornbach 1988-ban csatlakozott az SZDSZ elődjéhez, a Szabad Kezdeményezések Hálózatához, akkor saját elmondása szerint még politikusi ambíciók nélkül. A Mozgó Világnak 2001-ben azt mondta, a korábbi évek emberi jogi gyakorlata miatt a szervezet mértékadó alapítói – Kis János, Pető Iván, Magyar Bálint, Demszky Gábor és a többiek – álltak hozzá közel emberileg. Az SZDSZ színeiben 1990-től 2002-ig országgyűlési képviselő, 1990-94 között a parlament alelnöke volt.

Mivel, mint mondta, nem akart megélhetési politikussá válni, az 1994-es választás után nem vállalt olyan pozíciót, ami kizárta volna az ügyvédi gyakorlat folytatását. 2002-ben visszavonult a politikától és a közélettől.

Aki ült már síliften vagy akár csak a Libegőn, az biztosan méregette itt-ott maga alatt a terepet, hogy baleset esetén hova zuhanna. Amikor pedig az Alpokban egy nagykabinos felvonó hirtelen megáll, és az embernek liftezik a gyomra, a semmi közepén himbálódzva igyekszik nem arra gondolni, hogy baj esetén túlélné-e a dolgot.

Vasárnap Olaszországban lezuhant egy felvonó kabinja. 14 ember meghalt, egy kisgyerek súlyos sérüléseket szenvedett. Az ilyen tragédiák után felmerül, hogy biztonságosak-e ezek a felvonók, ha a világ egyik leggazdagabb régiójában ilyesmi megtörténhet. Az utolsó hasonló olaszországi baleset az 1998-as cavalesei volt, amikor egy amerikai katonai repülőgép túl alacsonyan repült, és elszakította a tartókábelt.

A vasárnapi tragédiát azonban nem előzte meg hasonló fatális baleset, ezért erős a gyanú, hogy a felvonó karbantartásánál történhetett mulasztás. Az biztos, hogy a járvány miatti sok hónapos kihagyás után a felvonót május 22-én helyezték megint üzembe. A baleset konkrét okai még nem ismertek, de az események viszonylag pontosan rekonstruálhatók.

A nagykabinos felvonó az olasz-svájci határon lévő Lago Maggiore partjáról, Stresából visz fel 1100 méterrel magasabbra, a Mottarone hegy tetejére, egy középállomással. Az ilyen nagykabinos felvonóknál a kabin görgős tartószerkezete egy vastagabb, fix acélkábelre van felfüggesztve, és az egész szerkezetet egy másik sodrony húzza-vonja fel és le. Ilyen vékonyabb sodronnyal a kabin az alsó végállomással is össze van kötve, hogy szélben kevésbé lengjen ki oldalra. Ahogy a legtöbb helyen, itt is két kabin közlekedik egymással szemben ide-oda, sokkal gyorsabban, mint a kiskabinos vagy székes síliftek, amelyek fönt is-lent is megfordulnak.

Vasárnap délután fél egy körül a piros-fehér kabin épp a csúcsállomáshoz közeledett. Öt méterre volt a perontól, már teljesen lelassulva. A felvonókezelő épp készült kinyitni a korlátot a kiszálló utasoknak, amikor elpattant a vonókábel.

A helyszínt több kamera is veszi, és bár a videókat nem hozták nyilvánosságra, még a közvetett beszámolók is drámaiak. Ezek szerint egy hangos csattanás és az utasok riadt kiáltozása hallatszott, majd a kabin pillanatok alatt eltűnt a látómezőből, és a főkábelen gördülve, vad kilengésekkel megindult lefelé.

Az egyik hegyimentő szerint úgy 10 másodperccel később ütközhetett neki az első, körülbelül 400 méterrel lejjebb lévő pilonnak. A kabin ott leakadt a tartókábelről, húszméteres (kb. 7 emelet) magasságból a földbe csapódott és darabokra tört. Az iszonyatnak még nem volt vége: a roncs a meredek hegyoldalba vágott irtáson még vagy 80 métert gurult, amíg el nem akadt néhány nagyobb fában az irtás szélén. A kabin maradékában a mentők csak öt holttestet találtak.

A balesettel kapcsolatban két fő kérdés merül fel: miért szakadt el a vonókábel, és miért nem működött az automatikus vészfék.

A vonókábel szakadásával kapcsolatban nehéz tisztán látni. Az ilyen acélsodronyok elhasználódását rendszeresen ellenőrzik. Ott éri igazán nagy igénybevétel, ahol a kabint tartó konzolhoz van rögzítve. Hogy ne az egész kábelt kelljen kidobni, amikor ez a rész elhasználódik, a kabint néha leakasztják, hogy a szándékosan hosszúra hagyott sodrony végét levágják.

Az automatikus vészfék egy bolondbiztos, faék egyszerűségű szerkezet, ami a vonókábel elszakadásakor, mint valami pokoli harapófogó, azonnal a vastag tartókábelhez rögzíti a görgős konzolt, amin a kabin függ. Amikor azonban a kabinokat tesztelik, a vészféket egy acélelemmel kiiktatják, hogy azt a helyzetet is kipróbálhassák, amikor a kabin félúton hirtelen elakad. A vészféket ilyenkor azért blokkolják, mert reteszelődés után elég körülményes és időigényes hatástalanítani.

A szakértők hipotézise most az, hogy ezt a blokkolóelemet nem távolították el, amikor a pár nappal korábbi rutinteszt után a felvonót üzembe helyezték. Hasonló történt 1999-ben, a franciaországi Saint-Étienne-en-Dévoluy-i liftbaleset esetében is: a vészféket az egyik mérnök kiszerelte.

Az ilyen balesetek után mindig felmerül, hogy minden rendben volt-e az ellenőrzésekkel és a karbantartásokkal. Ez a felvetés Olaszországban azért is húsba vágó, mert a genovai Morandi-viadukt egyik szakaszának 2018-as összeomlása óta állandó téma az infrastruktúra állapota.

Az 1970-ben épült, műszakilag többször teljesen felújított Stresa-Mottarone felvonónak 2029-ig volt érvényes a műszaki engedélye, akkor megint teljes csere következett volna. Karbantartója a kabinokat is gyártó olasz Leitner volt, a cég közleménye szerint a március végi ötéves felülvizsgálat során mindent rendben találtak. Sőt, 2020 decemberében egy kábelszakadást is imitáltak, és a vészfék akkor problémamentesen működött.

Vasárnap mégis meghalt 14 ember. Azért csak ennyi, mert a felvonó a járványügyi korlátozások miatt korlátozott kapacitással üzemelt.

Forrás: Corriere della Sera (1, 2, 3)

Röpke 10 év kellett hozzá, hogy megszülessen a döntés: a minden szabályt megszegve, részben a védett állami erdő helyére épített luxusvillának nyoma sem maradhat.

Kampányindító beszédében kijelentette: egyesíteni kell az országot, újra kell éípteni a köztársaságot, mert egyetlen Magyarország van, a közös haza, ahol a szabadságot és a biztonságot az alkotmányos jogállam szavatolja, ahol intézmények erősebbek az erőszakos politikusoknál.

A főpolgármester nyírsági szülőfalujában jelentette be, hogy indul az előválasztáson, mert az országot újra kell egyesíteni.

Boldogan álltak sorba a Pfizer-életérzésért.

Drákói szigorral próbálják megakadályozni az új mutáns behurcolását, a jogvédők szerint viszont aránytalan az intézkedés.

A kormány az önkormányzatok nélkül dönti el júliusban, hogy melyik rozsdaövezetbe milyen fejlesztésre ad pénzt.

És Szlovéniába.

Nincs több Pfizer, vajon lesz-e megint sor a kórházaknál?

Kína ikonikus korrupciós ajándéktárgya egy méregdrága és állítólag ihatatlan tömény szesz, amire akkora a kereslet, hogy képtelenség kielégíteni.

A fokozott védekezési szintre a vírus új mutációi miatt van szükség.

A Fudan Egyetem chartája a 60-as éveket idézi, és a kínai oktatáspolitika változásai sem hagynak sok kétséget, hogy komolyan gondolják a szocializmus sajátos kínai verziójának terjesztését. De mit akarhatnak Magyarországon?

A kormány térképén épp az látszik, hogy a Fudan a DIákváros legjobb helyére kerülne.

Egyelőre csak módjával tud költeni.

A korábbi koronaherceget őrizetbe vették, másfél tucatnyi vezetőt letartóztattak.

A déli tagállamban megnehezítették a színesbőrűek választási részvételét, a baseballszövetség bekeményített.

Ha ismer olyan embert, aki lenyűgözte a bátorságával, a kiállásával, hogy Magyarország szabadabb és egyenlőbb hely legyen, most példaképül állíthatja.

A magyar felet teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozó szerződés alapján biztosnak látszik, hogy az orosz oltóanyagbeszerzése érdekében a kormány minden óvatosságot sutba dobott.

Két hónapja hánykolódtak a Földközi-tengeren, volt amikor még takarmányhoz sem jutottak.

Családja szerint nagyobb a baj, mint bárki gondolta volna.

Az orosz tisztifőorvos szerint az emberről emberre terjedő variáns megjelenéséig el lehet kezdeni fejleszteni a teszteket és a vakcinákat.

Megnyugodhatnak a kamarai tagok, a szervezet csak igazolható célokra költ az ötezer forintos befizetéseikből.

Túl jól sikerült a fejlesztés, a konkurencia berágott, és etikai aggályokra hivatkozva nyertek időt, hogy lefaragják a hátrányt.

A Financial Times tudósítója végigtwittelte, hogy a moszkvai bíróság miként próbálja megtörni Navalnijt, aki viszont totálisan hülyére veszi őket.

Karas Monika szavaiban alig lelhető fel a valóságnak megfelelő állítás.

Valaki már megint nagyon ráért.

Ez a harc lesz a végső.

Kevesen voltak, és nem tudták, felléphetnek-e egyáltalán a járványról megfeledkezőkkel szemben.

Az ország legrejtélyesebb fehérgallérosának tovább bővült a bűnlajstroma, ő pedig továbbra is szökésben van.

A konzervatívok nem támogatják a köztéri szobrok és utcanevek felülvizsgálatát, hogy azok megfelelnek-e a mai antirasszista szempontoknak.

A KSH szerint bizonytalanabbá vált a vakcinák biztonságosságának megítélése.

Mindennek van határa.

Különösen a második dózis. Fontos, hogy a betegségen átesettek is beoltassák magukat.

A minisztérium már dolgozik az életmenő génterápia rászoruló betegcsoportjának meghatározásán.