Tenisz, drogok, csőd – Björn Borg elmeséli, milyen volt a rock and roll

„Megtudtam, hogy Loredana megpróbált véget vetni az életének, de nem éreztem, hogy bármit is tehettem volna vagy akartam volna tenni ez ügyben. Kapcsolatunknak már rég vége szakadt, noha hivatalosan még nem váltunk el. Ezért tartottam a tisztes távolságot.”

Ez a bekezdés csak egy példa arra, hogy miért zavarbaejtő olvasmány Björn Borg Szívdobbanások című memoárja. A volt teniszező ugyanis nemcsak a megnyert döntőiről vagy az edzésmódszereiről ír semleges hangnemben, érzelmi távolságtartással, hanem az olyan drámai történésekről is, mint a második felesége öngyilkossági kísérlete vagy a saját, halálközeli élményei.

Bár a könyvben érezhetően igyekszik megnyílni, és több, eddig nem ismert, személyes történetet is elmesél, Borg írás közben is hű marad sportolói becenevéhez, a „Jégemberhez”. Ahogy annak idején a meccsein, igazából visszaemlékezése során sem mutatja ki az érzelmeit. Mint megtudjuk, a szigorú önkorlátozás egy 12 éves korában szerzett keserű tapasztalat eredménye.

A Szívdobbanások nem a legizgalmasabb és legmélyebb sportolói memoár, ami valaha megjelent. Viszont ennek ellenére is érdemes végigolvasni, mert a korszak egyik legjobb sportolójának nézőpontján keresztül mutatja be, hogyan működött az ereje teljében lévő nyugati világ.

Borg a rock and roll korszakáról mesél. Azokról az évekről, amikor a gazdagok számára minden lehetségesnek tűnt. Az életérzést jól szemlélteti, hogy amikor indulás közben felrobbant a hangsebességnél is gyorsabban repülő Concorde kereke, de sikerült a kényszerleszállás, Borg gondolkodás nélkül felült a következő repülőgépre. Mert oda akart érni a következő versenyre.

A teniszezők nemcsak az anyagi lehetőségeik, hanem az ismertségük szempontjából is felzárkóztak a rockzenészekhez. A tenisz egy szűk körben űzött, kis nézettségű sportból óriási népszerűségre tett szert, a játékosok pedig sztárok lettek. Az új helyzet Borgot is meglepte.

„Az emberek tinibálványként emlegettek, sőt volt, aki »rocksztárnak« nevezett. Eleinte fel sem fogtam, hogy mi történik. Nyilván láttam korábban is, hogy egy csomó lány jár ki a mérkőzéseimre, és kiabálnak utánam, de most mindez teljesen más méreteket öltött. Előfordult, hogy a meccseken őröket kellett alkalmazni, nehogy a lányok beszaladjanak a pályára, és megzavarják a mérkőzést. Ma már ilyet nem látunk, teljesen másképp szerveznek mindent.”

Borg a profi tenisz berobbanásának éveiben volt a csúcson. Bár a versenyek pénzdíjai még a mai szint közelében sem voltak, a szponzori bevételeknek köszönhetően a legjobbak rengeteget kerestek. Borg volt az egyik első sportcsillag, aki az adóoptimalizálás miatt költözött Monacóba. Tette mindezt tinédzserként, a jóléti államáról híres Svédország állampolgáraként. A könyvben arról is ír, hogy mennyire megviselte, amikor a költözés miatt nemzeti hősből közellenség lett a svéd sajtóban.